Quantcast
Channel: pszichedelikum.hu
Viewing all articles
Browse latest Browse all 314

Növények pszichoaktív anyagai – Depresszánsok: Ópium, heroin, kokain

$
0
0

A(z) Növények pszichoaktív anyagai – Depresszánsok: Ópium, heroin, kokain cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Növények pszichoaktív anyagai – Depresszánsok

Összeállította: Dr. Juhász Miklós, SZTE Növénybiológiai Tanszék, Szeged 2013. augusztus

Depresszánsok

Bevezetés

A depresszáns olyan gyógyszer vagy endogén vegyület, amely csökkenti az ébredési szinteket és az ingerlékenységet. Az antidepresszánsokat széles körben használják szerte a világon vényköteles gyógyszerként és tiltott szerként egyaránt. Hatásuk gyakran fájdalomcsillapítás, szedáció vagy álmosság, de jelentkezhet memória károsodás, eufória, vérnyomáscsökkenés, légzésdepresszió, görcsoldó hatás, vagy nagy dózisban akár halál is. A Wikipedia az alábbi anyagokat sorolja a depresszánsok közé: alkohol, barbiturátok, benzodiazepinek, Cannabis, opioidok.
A kábítószer olyan hatóanyag, amely növeli a központi idegrendszer depresszióját, zsibbadást, letargiát és alvást idéz elő. A kábítószerek többsége a szervezet receptoraira agonistaként hatva fejti ki hatását. A receptorokra ható gyógyszereink többsége antagonista, ezért kevésbé okoz hozzászokást. Az agonista hatású gyógyszerek és a kábítószerek esetén gyakori a hozzászokás. A legtöbb kábítószernél emellett testi és lelki függőség is kialakul: a kábítószerélvezők ellenállhatatlan vágyat éreznek a szer fogyasztására, és ha ahhoz nem jutnak hozzá, akkor súlyos megvonási tünetek lépnek fel. A legtöbb kábítószer (ópiátok, kokain, amfetamin, nikotin stb.) növeli az agy ún. örömközpontjaiban a dopamin szintjét. A receptorok érzékenysége idővel csökken, emiatt egyre többet kell alkalmazni a szerből azonos hatás elérésére.
Ezek után tekintsük át, melyek azok a növények, amelyek a nem szintetikus kábítószerek alapanyagául szolgálnak.

Ópium-származékok (opiátok)

Az ópium egyetlen forrása a mák (Papaver somniferum), a pipacsfélék családjába (Papaveraceae) tartozik [papaver = igazi gyermekaltató; somniferum = álomhozó]. A kerti mák lágyszárú, hazánkban is termesztett, fontos kultúrnövény. Magvai olajtartalmúak, hajtásaiban tejnedvet tartalmazó sejtek vagy tejcsövek vannak. A hidegen préselt olajat étolajnak és festékolajnak, míg a melegen préseltet a szappangyártásban hasznosítják. A kiskertekben
ma már szabadon csak a lilás-rózsaszínes virágú ametiszt fajta vethető, a többi nem. 2006 óta a fehér virágú változat drognak minősül.

Ópium

Az ópium a mák, (Papaver somniferum), éretlen, felvágott terméséből nyert, levegőn beszárított tejszerű folyadék. E mákból nyert anyag kerek, barna, a felületén gyakran világosabb színű darabokban vagy sötétbarna por formájában kerül forgalomba, és jellegzetes szagáról, igen keserű és kissé csípős ízéről ismerhető fel.
A mákgubó tejnedvéből előállított ópium mintegy negyven alkaloidot tartalmaz. Gyógyszerként a legfontosabb ezek közül a morin, a kodein és a papaverin. A morint az ópiumból már 1805-ben izolálta Friedrich Wilhelm Sertürner német gyógyszerész. Hazánkban Kabay János dolgozott ki egy módszert a mákszalmából kivont morin előállítására.
morin az opiát-receptorok közül az egyik fő altípushoz kötődik a legnagyobb ainitással, és ezen keresztül fejti ki többek között fájdalomcsillapító és euforizáló hatását. A morin a gerincvelői támadásponton kívül elsősorban a fájdalom agykérgi tudatosítását gátolja. Bár számos fontos gyógyszer készül az ópium-származékokból, kábítószerként való használatuk az egész világon elterjedt és tiltott. Először Törökországban használták kábítószer- ként a XVIII. században, később az egész világra kiterjedő hálózat alakult ki, melynek mai termelési központjai az “aranyfélhold”

(Afganisztán, Mianmar, Laosz, Irán, Pakisztán) és az „aranyháromszög” (Burma, Thaiföld, Vietnám) területére tehetőek.
A tartós ópiumfogyasztás testileg és szellemileg is tönkreteszi az embert. Felborul az emésztés egyensúlya, mivel az ópium bénítja a bélmozgásokat és elveszi az étvágyat, a következmény: fogyás. Lelki hatásai erősen emlékeztetnek a morinizmusra: az értelmi tevékenység ugyan hosszú ideig megmarad, de az ópiumszívó ellustul, akarata gyengül, érzékenyebb lesz a fájdalomra és el- veszti tartását. Az ópium tartósabb alkalmazása fokozatosan megszokáshoz és függőséghez vezet, az ópiumszívó ezért nagyon nehezen tud lemondani élvezeti szeréről.

A kínai ópiumháborúk rövid története
A 19–20. század fordulóján Kínában okozta a legnagyobb pusztítást az ópium: egyes időszakokban a felnőtt lakos- ság egynegyede vált a rabjává. Ebben a gyarmatosító eu- rópaiak mohósága is erősen közrejátszott. A portugálok Makaón keresztül, az angolok a bengáli ópiummezők ré- vén exportálták az ópiumot Kínába.
Az első ópiumháború (1840–1842) Amikor Kína csá- szára betiltotta az ópium kereskedelmét, az angolok vá- laszlépésként hadihajóikkal felvonultak Kína partjainál és kirobbantották az első ópiumháborút. Blokád alá vették, majd sorra elfoglalták a kínai kikötőket, és megszerezték Hongkongot is.
A második ópiumháború (1856-1860) 1856-ban, egy álincidens következményeként kitört a második ópiumhá- ború, amiben már más országok is részt vettek. Kína – az előző háborúhoz hasonlóan – most is rövid idő alatt vere- séget szenvedett. Sokak szerint Kína társadalmi-gazdasági megrendülésében, a Csing-dinasztia 1912-es bukásában is közrejátszottak a mákgubó okozta gubancok.

Heroin

heroin (diacetil-morin) az ópium legkárosabb, kábítószerként használt származéka, amely az ópiumtörvény rendelkezései alá esik. A heroin nem okoz kábulatot, nem tekintendő altatószernek, de narkomániát okozó kábítószernek igen. Vízben oldhatatlan, éterben alig oldódik, forró alkoholban viszont jól oldódik. Az alkaloid sósavas sója fehér, kristályos, szagtalan, keserű ízű por. Régebben esetenként súlyos köhögési rohamoknál, 1−5 mg-os dózisban javasolták. Az élő szervezetben gyorsan morinná alakul át. Ma már csak illegálisan állítják elő a nyers ópiumból. A heroint legtöbbször injekcióval juttatják a szervezetbe. 1000 gramm heroinból kb. 60 000 adag injekció állítható elő. Már 1-2 injekció is elégséges ahhoz, hogy valaki heroinistává váljék.
Rövid távú hatása kezdetben feldobottság, a bőr forrósága és szájszárazság. A kezdeti hatás után álmosság jön zavaros elmeállapottal, émelygéssel, hányással. Elvonási tünetként nyugtalanság, csontfájdalom, nagyon kellemetlen érzések jelentkeznek. Hosszú távú hatása a fogak tönkremenetele, ínygyulladás, az immunrendszer legyengülése, sebekkel teli bőr, légúti megbetegedések, csökkenő szexuális aktivitás, orgazmusképtelenség, depresszió. Használata étvágytalansággal, székrekedéssel, az általános állapot leromlásával jár. Nagyon hamar kialakulhat a hozzászokás, a beteges lelki és testi függőség. Ilyenkor egyre több kell a gyönyörhöz, mert a szokásos adag hatástalanná válik. A heroin nagyon drága, a kialakult vágy bűnözésbe, prostitúcióba kergeti használóját.
Használatakor a nem steril tű alkalmazása AIDS, hepatitis B és más komoly megbetegedések kockázatával jár. A heroin túladagolás − soha nem lehet tudni, hogy egy adagban pontosan mennyi hatóanyag van − légzésleállás kapcsán halált okozhat.

Krokodil

krokodil egy szintetikusan előállított ópiát (dezomorin), házi készítésű drog. Hatóanyaga sokkal erősebb, mint a heroin, és egy sor komplex kémiai reakció után nyerik ki. Amíg a heroin dózisonként 6−12 000 forintba kerül, a dezomorint 600 Ft-os kodeintartalmú fájdalomcsillapító tablettákból és egyéb olcsó háztartási hozzávalókból „főzik”.
A krokodil a szegények kábítószere, a mellékhatásai borzalmasak. A nevét onnan kapta, hogy a mérgező anyagok gyorsan pikkelyessé, a szúrás helyén pedig zöldessé teszik a bőrt. Késői stádiumban a bőr szürkévé válik, majd lehámlik, végül csak a csontok maradnak. Az áldozatok szabályosan megrohadnak.

Kokain

kokacserje (Erythroxylon coca) az Andok fennsíkjain, főként Peruban él, leveleit úgy rágják az indiánok, mint az indiaiak a bételborsot. Peruban égetett kagylómésszel keverik a kokaleveleket, s miután a keverék valamicskét erjedésnek indult, labdacsokat készítenek belőle, amiket magukkal hordanak. A koka íze kissé fanyar és fűszeres, hatását azonban vidítónak és izgatónak mondják. A levelek hatása nem sokban különbözik az ópium hatásától. A peruiak a koka élvezetétől vígak, sőt jókedvűek szoktak lenni, kitartóbbak a munkában, s a hideget jobban tűrik.
A koka-labdacsok oly becsben állnak, hogy a munkások is szívesen fogadják el fizetés fejében. A dél-amerikai indiánok a kokát a Napisten ajándékának tekintik, és azt tartják róla, hogy az éhezőt táplálja, a kimerültet erősíti, a szerencsétlennel elfelejteti a bánatát. Vallási és törzsi szertartások alkalmával is fogyasztották, a kokacserje levelének rágása már Kr. e. 3000 körül elterjedt volt egész Dél-Amerikában.
Napjainkban a kokaint kábítószerként tartják számon. A kokalevelekből kivont kokain tiszta, finomított formája hófehér por, bár az utcán általában van valamilyen mellékszíne. Leginkább orrba szippantják, a maradékot többnyire a fogínybe dörzsölik. Használható még cigarettában vagy pipában elszívva, ami igen gazdaságtalan módja a drága szer felhasználásának, mert hő hatására instabillá válik (a veszteség elérheti a 80%-ot is).
Vízben oldva injekcióban is beadható a bőr alá, izomba vagy vénába. Utóbbi esetben igen intenzív élményt okoz, bár túladagolási veszélye intravénás használat esetén nagyobb, mint a heroinnál. Savas folyadékkal keverve, lenyelve is hatásos. Gyorsan kialakul az erős pszichikai függés. Hatását az orrba szippantva 20−30 percen belül kifejti. Intravénásan a hatás azonnal jelentkezik. A beszedés után rendszerint farkasétvágy jelentkezik, ami több napon keresztül fennállhat. Kardiovaszkuláris mellékhatásként szívritmuszavart, szívrohamot, szívelégtelenséget okozhat, légzőszervi mellékhatása mellkasi fájdalom, légzési nehézség, légzési elégtelenség lehet.

Crack

Az 1976-ban szintetizált crack szintetikus kokain-származék, gyakorlatilag a kokain szabad bázisú formája. Míg a kokacserje leveléből kivont kokain por formájú, a crack kristályos. Egy speciális pipában felhevítik és belélegzik. Sokkal nagyobb élményt okoz, mint maga a kokain. Kis kavicsok formájában árusítják, nevét az égetés közben hallható jellegzetes ropogásról, pattogásról kapta. Extrém módon károsítja a tüdőt és a felső légutakat. Gyors leépülést okoz, a használó már az első alkalom után erős vágyat érez a következő élményre, ami aztán nagyjából 30-45 perc alatt elmúlik. Pszichikai függése a heroinéval vetekszik.

Kava

kava (Piper mesthycum), azaz részegítő paprika [piper=paprika, methysticum=részegítő] kis bokrának gyökereiből (rizómájából) készítenek mámorító italt több ezer éve a Csendes-óceán déli szigeteinek népei. Ezt nyugtató és altató hatása miatt fogyasztják Polinéziában, beleértve Hawaii, Vanuatu, Melanézia és Mikronézia egyes részeit is. A polinézek szertartásos itala, ők kava mellett rendezik konliktusaikat. Depresszáns, kis mennyiségben nyugodttá, barátságossá teszi az embereket, de nagy adagban erős altató. Szorongás ellen a legjobb gyógyszernek tartják.
A kavagyökér aktív komponensei a kavalak-tonok (dihidrokavain, metiszticin, kavain, yango-
nin). A kavain fájdalomcsillapító hatású, kétszer hatékonyabb, mint az aszpirin, emellett enyhe érzéstelenítő és nyugtató hatása is van. Míg a gyökerei biztonságosnak tűnnek, a szára és a levelei tartalmazhatnak májkárosító vegyületeket, ezért több országban betiltották vagy korlátozták a kava értékesítését. Az új klinikai vizsgálatok nem találtak májkárosodást, így a legtöbb helyen feloldották a tiltást.

Összefoglalás

Cikksorozatunkban az ember által a növényekből évezredek óta kinyert pszichoaktív anyagokat mutattuk be hármas szempont alapján: melyekből vonhattak ki stimuláns, hallucinogén és depresszáns vegyületeket. Kiderült, hogy nehéz éles határvonalat húzni e három tulajdonság alapján. Jellegzetes példája ennek a dohány és a kannabisz. Az előbbit egyesek a stimulánsok, mások a depresszánsok közé sorolták be, míg a kannabinoidokat a hallucinogének és a depresszánsok között is elhelyezték.
Reméljük, hogy sikerült olyan növényeket bemutatni, amelyek pszichoaktív minőségükben nem vagy csak kevéssé voltak ismertek a hazai orvosok körében.

Irodalom

  1. Bayer I. A drogok történelme. Aranyhal Kiadó, Budapest, 2000.
  2. Bayer I. Drogok és emberek. Múlt, jelen és jövő. Sprinter Kiadó, Budapest, 2005.
  3. Depressant. https://en.wikipedia.org/wiki/Depressant
  4. Fürst Zs, Wenger T. A kábítószer kérdés orvosi, jogi és társadalmi vonatkozásai. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Budapest, 2001.
  5. Pittler MH, Ernst E. Kava extract for treating anxiety. In Pittler, Max H. Cochrane database of systematic reviews (Online) (1): CD003383, 2003.
  6. Szendrei K, Nagy G. Tanulmányok egyes pszichoaktív gyógyszerek, kábítószerek legális és illegális felhasználásáról. Szeged, 2003.
  7. Ujváry I, Demetrovics Zs. A neurotranszmitterek: alapismeretek a pszichoaktívszer hatás neurokémiai értelmezéséhez. In: Az addiktológia alapjai (Demetrovics Zs., szerk.). ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. p 25-59.
  8. Wollemann M. A kábítószerek molekuláris biológiai hatásmechanizmusa. Magyar Tudomány 2005; 4: 438-444.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal


Viewing all articles
Browse latest Browse all 314