Boszorkánykenőcs –“Csak zsírral kenték magokat, úgy repültek”

A(z) Boszorkánykenőcs – “Csak zsírral kenték magokat, úgy repültek” cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Györei Péter: “Csak zsírral kenték magokat, úgy repültek” – Hallucinogén anyagok használata a boszorkányságban

Bevezetés

E tanulmány kísérletet tesz arra, hogy lehetőségeihez mérten feltárja a magyar (s ezzel együtt az európai) boszorkányság egy mind ez idáig kevéssé kutatott területét, a hallucinogén anyagok, elsősorban a „repülőzsírt” (boszorkánykenőcs) alkotó növények szerepét a boszorkányság gyakorlatában, illetve a boszorkánymitológia kialakításában. Noha a szerző tudatában van felkészültsége korlátainak, illetve érzékeli a boszorkányságjelenségének igen összetett mivoltát, mégis szükségesnek érzi két olyan, a boszorkányságot illető általános megállapítás előrebocsátását, amely a következő fejtegetések elméleti alapját és kiindulópontját adja.
Gustav Henningsen a hallucinogének boszorkányságban játszott központi szerepét pedzegető elméletekkel kapcsolatban azt írja, hogy még ha sikerülne is bebizonyítani e „kábítószerkultusz” európai meglétét, „meggyőződésem, hogy csupán rendkívül korlátozott számú boszorkányperre adna magyarázatot”.1 Henningsen-nek e megállapítása vitathatatlanul igaz, ami azonban nem azt jelenti, hogy feltétlenül el kell vetnünk a hallucinogénekkel kapcsolatos elméletet, hanem inkább azt, hogy meg kell különböztetnünk a boszorkányperek rágalmazás, politikai okok stb. miatt perbe fogott ártatlan áldozatait – akiknek valóban nem volt közük a „kábítószerekhez” – az „igazi” boszorkányoktól, akik hitük szerint csakugyan mágiát gyakoroltak, gyógyítottak-rontottak, hiszen legalább olyan naivitás azt gondolni, hogy a rengeteg ártatlan mellett egyáltalán nem akadtak olyanok, akik tudatosan vállalták volna a boszorkányságot, mint azt hinni, hogy a perek során csupa boszorkányt ítéltek el. Ma is százával léteznek különféle okkult szövetségek, boszorkánytársaságok, így talán joggal feltételezhetjük, hogy több száz évvel ezelőtt legalább ugyanekkora valószínűséggel akadhattak „profi”, valóban magukat gyakorló (vagy legalább ezt célul kitűző) boszorkányok. E tanulmány tehát, kizárva vizsgálódása köréből a boszorkánynak valójában nem nevezhető, noha a perek áldozatainak többségét kitevő személyeket, az imént említett igazi boszorkányokkal foglalkozik.

A boszorkánykenőcs

Az alábbiakban a boszorkány saját használatra szánt, megváltozott tudatállapot előidézésére alkalmas, hallucinogén összetevőket tartalmazó kenőcsét vizsgáljuk meg.
A „boszorkányzsír” egyik legfontosabb ismérve, hogy azt a boszorkány saját magán, nem pedig más személyen alkalmazza, s az ennek hatására létrejött megváltozott tudatállapotban a külső világ érzékelése megváltozik, illetve hallucinációi támadnak.
Ezt a kenőcsöt a boszorkány egyéb készítményeitől elkülönítve, több esetben valahol elrejtve tartja. Noha a boszorkány, mint meglehetősen nagy tudású népi gyógyÍtó, otthonában nem mehetett ritkaságszámba a többféle kenőcs, száradó gyógynövény és egyéb készítmény, a tanúvallomásokban mégis külön figyelmet kap a boszorkány elrejtett, saját használatú kenőcsének felfedezése, illetve a boszorkány „kenekedésének” kilesése.- A perek kihallgatói gyakran külön gondot fordítanak az „ördögi eszközökhöz” sorolt, kenekedésre használt „zsír” mibenlétére és eredetére, érezhetően elkülönítve azt a népi gyógyászat egyéb, ártatlanabbnak tartott praktikáitól.3 Az ilyen irányú kérdésekre adott válaszok azonban igencsak szűkölködnek az információban, ellentétben az egyéb készítmények gyakorta bőséges leírásával. A boszorkánykenőccsel kapcsolatban többnyire csak annyit tudhatunk meg, hogy azt a vádlott egy „szenior” boszorkánytól, beavatójától, tanítójától, „feljebbvalójától” kapja: „Azon Zsírt melyel kenekedni s egyebet cselekedni szoktunk ugyan a Feő Tisztyeinktül hoztuk”,4 „…Kozmánéval [a vádlott beavatója] vendégeskedvén eö adott Zsirt…”,5 „…[a vádlottat] Görgeiné kintette, őis kente meg mind akét hona allyát…”,6 „…Tompaine léven feő Generalisunk az adott mindennemü Zsirokat, tudományokat…”7 A boszorkánykenőcs fontos ismérve tehát az is, hogy míg az egyéb készítményeket a növényi, illetve állati eredetű anyagokból készített szereket jól ismerő boszorkány maga állítja össze, addig a boszorkánykenőcsöt készen kapja. Ezt talán az magyarázhatja, hogy – amint azt Bálint N. István, de már előtte Kovács János is kimutatta – noha a boszorkányok járatosak voltak a gyógynövényes orvoslásban, s azt egymástól is tanulgatták, a varázslás „csak a főbbeknek, a bentfenteseknek volt a kincse”. Ennek megfelelően „a varázslószer, vagy mint a periratokban szerepel, a »bűvölőzsír« csak a főbbek tudománya volt…” 9 Schram is felhívja rá a figyelmet, hogy a perek során több vádlott elismeri, hogy javasasszonyként működött, ámde tagadja az ördögi praktikák, boszorkányság gyakorlását. A szegedi perek vádlottjai között szintén voltak olyanok, akikről a többiek is azt állították, hogy nem tartoztak közéjük, „csak a füveket tanulták”.10 Az ilyen „közlegényi-közleányi” beosztású, „fűhordónak” titulált 12 boszorkánytanonc akkor válik teljes jogú boszorkánnyá és a boszorkányi tudás birtokosává, mihelyst a boszorkánykenőcshöz hozzájut. Mindebből következően talán nem volna megalapozatlan a boszorkányi tudás megszerzésének eddig ismert módozatai (öröklés, kézfogás, tanulás stb.) mellé a boszorkánykenőcs által elnyert tudást is felvenni. Erre utal ez az idézet is: „[a boszorkány] Kőrösinére [tanítványára] hagyta 5 vagy 6 esztendeje az ördögséget és a zsírt.” 12
Miután a kenőccsel együtt (illetve a kenőcs által) a varázslás képességéhez is hozzájutott eddig meglévő „természetgyógyászi” tudása mellé, a boszorkány tevékenysége immár két szinten zajlott: egyrészt a több esetben a kihallgatók által is elfogadhatónak tartott, „racionális” természetgyógyászatot művelte 13 (amely persze tartalmazta a szimpatikus mágia elemeit), másrészt a kenőcs és varázsereje révén varázslóként működött, mágikus úton is gyógyított, rontott, illetve vitt végbe különféle csodás cselekedeteket.

A boszorkánykenőcs összetevői

Noha a magyarországi perek vallomásai, talán a fentebb említett oknál fogva (készen kapott kenőcs), igencsak szűkölködnek a „repülőzsír” összetevőinek leírásában, a kenőcs legfontosabb hallucinogén alkotóanyagainak listája összeállítható a boszorkányok varázsszereit ismertető kortárs, illetve mai szakirodalom alapján.14 E lista nem kis részben egyfajta szelekció eredménye, mivel úgy tűnik, hogy a boszorkányok varázsszereiről szóló híradásokban reménytelenül összekeverednek a megváltozott tudatállapot előidézésére alkalmas hallucinogének a más célokra használt anyagokkal, illetve a „boszorkánykonyha” fantázia szülte „receptjeivel”. Így a felsorolásokban szereplők közül vizsgálódásunkból kizárható a toxikus alkaloidákat ugyan tartalmazó, ámde nem hallucinogén hatású sisakvirág (Aconitum napellus) és bürök (Conium maculatum) csakúgy, mint az ártatlan kutyatej (pongyola pitypang, Taraxacum officinale), a kereszteletlenül elhalt gyermekek bele és zsírja, a korom, vaj, tojásfehérje és a rézrozsda. A boszorkány-hallucinogének között viszont farmakológiailag is jól megalapozott helye van a nadragulyának (Atropa belladonna), maszlagnak (Datura stramonium), beléndeknek (Hyosciamus niger), a hazánkban nem termő mandragórának (Mandragora officinarum), és – hangozzék bármily meglepően – a varangyos békának is.
A növények közül magyarországi viszonylatban elsősorban a nadragulya említendő a boszorkányok által használt mágikus növényként, a vele rokon maszlag és beléndek szerepe elhanyagolhatóbb. 5 Ezen három, a burgonyafélék (Solanaceae) közé tartozó növény fő hatóanyaga az atropin (illetve atropinná alakuló hioszciamin) és a hasonló hatású szkopolamin. Az atropin paraszimpatikus bénító, amely nagyobb, különösen szubtoxikus dózisban a központi idegrendszerre is erősen hat, befolyásolja a pszichés aktivitást, és hallucinációkat idéz elő.16 Bizonyított, hogy az atropin és a szkopolamin önmagában is képes a repülés illúzióját előidézni.17 (A hallucinogének hatásmechanizmusának azonban lényeges eleme, hogy a sámán előzetes elvárásai maguk is alakítják az átélt vízió tartalmát, így például a boszorkányok számára „járművül” szolgáló seprű, szénvonó, kosár, dézsa valószínűleg a repülést anticipáló előzetes elvárások nyomatékosítását, szimbolikus megjelenítését szolgálták.)
A boszorkány gyakran állat képében jut el a Sabbathra, illetve állati alakot öltve gyakorolja mágikus rontó tevékenységét. Michael Harner hívta fel a figyelmet arra, hogy a boszorkány farkassá vagy más állattá változása az atropintartalmú boszorkánykenőcs által előidézett hallucináció lehet.18 IIyesmire magyar peradatok is utalnak: „Változtam szamlalhatatlan sokszor oktalan állattá, min Kutyává, Macskáva, Lová, csak Zsírral kellett magamat meg kenni, az után a mire vólt akaratom azzá váltam.”19 Tanulmányában Harner idézi Porta 1562-ben megjelent Magiae Naturalis, című munkáját, mely szerint a mandragórából, maszlagból, beléndekből készült főzet hatására az embernek az a megtévesztő érzése támadhat, hogy valamilyen állattá változott. Nemrégiben Grof és Naranjo egymástól független, hallucinogénekkel végzett kísérleteinek alanyai is jelentettek különféle állatokkal való azonosulást a megváltozott tudatállapot átélése során.20 A boszorkányszombat orgiasztikus élményének egyik indukálója az lehet, hogy a nadragulyának és rokonainak tropánvázas alkaloidái gyakran eredményeznek szexuális fantáziákat is.21
Az a tény, hogy. a legtöbb hatóanyagot, atropint, a nadragulya tartalmazza, valamint az, hogy a magyar néphitnek a nadragulya, a „nagyerejű-fű”, központi mágikus növénye. A rá vonatkozó hiedelmek, a növény gyűjtésének rituális módja, annak népi kábítószerként a legutóbbi időkig való használata 22 e növényt jelölik meg a magyar boszorkányzsír legvalószínűbb alapanyagaként.
A kenőcs elkészítésekor a **nadragulyát **(miként általában a többi gyógynövényt is23), feltehetőleg megszárítva, összetörve használták alkatrészként, s a vallomások szerint ehhez még hozzáadtak valamilyen, valószínűleg (házi)állati eredetű zsírt, a hatóanyag felszívódásának elősegítése érdekében. A boszorkány testének azon részeit kente be, ahonnan a szer a legkönnyebben felszívódott – a magyar perek tanúsága szerint leginkább a hónalját: „…Görgeiné kintette, őis kente meg mind akét hona allyát…”,24 „…Kozmánéval vendégeskedvén eö adott Zsirt, azzal kentem meg az honom allyát…”25 Egy vádlott az ágyában rejtegetett kenőcsöt arra használta, „hogy magam kezeit s lábait megkenvén és hónom alját, jobban repülhessek…”26 „…Legtöbbször magát a Dénesné hóna alatt valami zsírral megkente azután a fiának is a hónalját és mindjárást kirepültek a kéményen által…”27 Talán ezzel állhat összefüggésben a hónalj szőrzetének eltávolítása is – az ördögszövetség elemeként. 28

A hallucinogének hatásmechanizmusának szerepe a vízió létrejöttében

A boszorkány élményeiről, elsősorban a boszorkányszombatról szóló fantasztikus beszámolókkal kapcsolatban újra és újra felmerül a kérdés, hogy azok vajon valóban átélt események vagy hallucinációk voltak-e. A válasz korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. Ha a fentebb elmondottak alapján el is fogadjuk, hogy a boszorkányrítusokban csakugyan központi szerepet játszott a hallucinogén boszorkánykenőcs, e kérdésre mégsem felelhetjük egyértelműen azt, hogy a boszorkányszombat nem más, mint megváltozott tudatállapotban átélt szubjektív, belső élmény. Helyesebb úgy fogalmaznunk, hogy létrejöttében csakúgy szerepe volt a hallucinogéneknek, mint az objektív, tárgyi valóság bizonyos körülményeinek. Ahhoz például, hogy a hallucinogének csakugyan a Sabbath orgiasztikus vízióját idézzék meg, s ne másfajta „kirándulásra” repítsék a boszorkányt, az is kellett, hogy az objektív környezet hatásai – például pincebeli tánc, borozás, mulatozás – ebbe az irányba aktiválják a tudattalan energiáit. E folyamat jobb megértése érdekében érdemes újra felhívni a figyelmet a hallucinogének hatásmechanizmusának fentebb már említett lényegi vonására. A hallucinogének, eltérően más, specifikus hatást kiváltó gyógyszerektől, „a tudattalan folyamatok nem-specifikus katalizátoraként működnek”, vagyis „csak” szélesre tárják a tudattalan kapuit, hogy annak tagolatlan impulzusai, energiái felszínre törhessenek, ám a vízió konkrét tartalmát az egyes drogok bizonyos univerzális biokémiai hatáseffektusain túl már az „utazó” személyes elvárásai, a kulturális kontextus és ennek mitológiája, illetve a közvetlen környezet hatásai határozzák meg. Ezért szükségszerű tehát a boszorkányságban is az előzetes elvárások megerősítése a közvetlen környezet adekvát megformálása által. A pokoli tivornyába torkolló boszorkányszombat „evilági” alapja a vallomások szerint gyakran nem más, mint házaknál, pinceszeren, szőlőben vagy valamilyen elhagyatottabb helyen tartott mulatság,30 amely aztán a (néha lopott) borral együtt elfogyasztott,31 illetve zsír formájában alkalmazott hallucinogén anyagok hatására ölthetett – legalábbis a résztvevők szemében – grandiózus méreteket. Ugyanez a mechanizmus – melynek során a hallucinogén hatás „rásegít” a valóságra (és vice versa) – figyelhető meg abban a különbségben, ahogy a mulatságok egyéb tárgyi elemei a mindennapi, illetve a mágikus realitásban megjelennek. A vallomások bőven foglalkoznak a boszorkánymulatságok során használt zeneszerszámokkal: e „hangszerek” azonban a mindennapi realitásban – például elkobzott bizonyítékként való bemutatásukkor a perek során – ócska, értéktelen holmik, s csak a Sabbath mágikus valóságába emelkedve válnak hangszerekké. Így az egyik vádlott szerint a nála talált „kabakos kis Tök” bizony „a boszorkányok számára való, és a mikor együtt vóltunk a nagy réz Dob vólt mindenkor én nállam állott miolta köztük vagyok”.32 Egy másik dobos szintén sokatmondó kihallgatása:

„Te voltale a Boszorkányok között Dobos.
Én voltam, lám mostis itt vagyon a Dobom fél dio héj.
Confirmativ injudicio.
Mivel verted azt a Dobott.
Két száll tollal. Confirmativ injudicio.
Miert szollot az a Dob és itten nem, vagyone nagy szava a Dobnak.
Ott szol, de it nem, és itt nincsen semmi száva neki.”33

Másvalaki szerint „…az dobjok pedig lóköröm, az verő szamárszár […] a trombita pedig szamárcsontból vagyon”.34 A boszorkány közlekedési eszközei szintén csak a mágikus valóságban válnak potens varázstárgyakká. A repülő alkalmatosságok a mindennapi valóságban egyszerű seprűnek, kosárnak stb. tűnnek. „A Tiszán vagy Dunán midőn által menni szoktunk dió hajban megyünk által öten hatannis egyben
ülünk.”35 „…Kantárt, kötöféket egy kis gyapjúból lehet csinálni, Nyerget Kutya csontból…”36 A mindennapi valóság szintjén lapulevél szimbolizálta a hallucinogének által létrehozott mágikus realitásban fennen lobogó színes vagy éppen éjfekete zászlót, s „szép ruhájok pedig abbul álott hogy csak egy abroszt reájok terétettek, s mingyárt szép ruhák lettek valaminemöt gondolt…”37 A mágikus realitás birodalmába kerülve a tárgyakkal együtt maguk a boszorkányok is más külsőt öltenek:

„A kantárja pedig csak egy darab szijacska volt és a lova hol szemét, hol peméth, hol macska, hol mit kaphatott, szintén oly paripa vált belőle, mint az valóságos ló, és közöttük olyan [a boszorkánymulatságon] egy sincs rút vagy vén személy, hanem mind szépnek látszik.”38

Egy másik vallomás:

„Vallya aztatis az Fatens (:mivel azon Boszorkanyok mind inkab csak öreg személyekből allanak:) hogy ide haza akar melly csunyák és szurkossak legyenek, de az gyülekezetben mindnyajan szép és gyenge szinüeknek latczanak, és ambar ide haza való rongyos ruhajában legyennekis, ottan mindazon által ruházattyok merő szépségbül áll.”39

Összegezve kijelenthetjük tehát, hogy a boszorkányszombat helye, ideje és eseményei valahol a „keresztúton”, a konszenzus-valóság és az alternatív valóságok találkozásánál találhatók. A hallucinogének segítségével megteremtett mágikus realitás, a „keresztúti tudomány”, mellyel és melyben a boszorkány operál, nem más, mint két logikai halmaz, a konszenzus-valóság és az ezen túli létszintek halmazának közös metszete. A mágikus realitás benyúlik a konszenzus-valóság területére, így hathat rá, ámde sokszínűsége, végtelen lehetőségsorozata, kimeríthetetlen és mágikusan potens szimbolizmusa a szürke, racionális konszenzus-valóság megszabta keretek között kénytelen egyértelművé, behatárolhatóvá, s ezáltal triviálissá és vulgárissá válni (lásd a „varázslat” elmúltával limlommá váló hangszerek, hintók vagy ürülékké váló ételek példáját).

Egy hallucinogének által aktivált archetípus: a Sabbath víziója

A hallucinogének által előidézett Sabbath-vízió különös elegye a morbid és perverz szexualitás képeinek (válogatás nélküli közösülés egymással és az ördöggel, „csont a fasza nékie ki huzta véle bélemet”40), az erőszaknak (csecsemők megölése, illetve „feldolgozása”) a szadista-mazochista elemeknek (személyek „meglovaglása”, kínzása, illetve a boszorkány megalázkodása az ördög előtt) és a szkatologikus fantázia (csók az ördög hátsójára, szellentés, „lo szar Zsemle”41 evése) látomásainak. E különös jelenség pszichológiai hátterének megvilágosításához talán érdekes adalékként szolgálhat Stanislav Grof, a hallucinogén pszichoterápia egyik úttörőjének elmélete az emberi tapasztalás alapvető sémáiról.42 Grof megfigyelte, hogy az LSD hatása alatt „utazók” víziói szerkezetileg mindig besorolhatók négy alapvető tapasztalati séma, mátrix közé. E négy mátrix pedig megfeleltethető a szül(et)ési folyamat négy stádiumának.
Számunkra elsősorban a harmadik tapasztalati séma érdekes, amely az ember azon archetipikus élményét hozza felszínre, amikor a magzat a szülési folyamat harmadik fázisában titáni küzdelem során keresztülverekszi magát a szülőcsatornán, miközben óriási mechanikus nyomásnak s a fuldoklás veszélyének van kitéve. A folyamat során különféle biológiai anyagokkal is érintkezésbe kerülhet: magzatvízzel, vérrel, nyálkával, vizelettel. Grof szerint az élethalálharc ezen alapvető tapasztalati sémájával megváltozott tudatállapotban szembesülők víziói tele vannak agresszív és szado-mazochista (gyilkosság, csonkítás, kínzás, nemi erőszak), szkatologikus (szemétben, ürülékben, vizeletben való hentergés, annak megevése-ivása), szélsőségesen szexuális és démoni motívumokkal. Az utóbbi kategória számunkra különösen érdekes: „Az e kontextusban megfigyelt leggyakoribb témák a boszorkányszombat (Walpurgis-éj) jelenetei, sátáni orgiák, rituális fekete misék és a gonosz csábítása.”43 Grof szerint a vallás, a mitológia még inkább kollektív szintjén ezen mátrix közös tudattalanból való kivetülései a szexualitás-halál-újjászületés témáját összekapcsoló termékenységrítusok, a falloszimádat, a templomi prostitúció és a rituális erőszakjelenségei. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a boszorkányság egy Murray-féle termékenységvallás lineáris leszármazottja, hanem azt, hogy a boszorkányságban, illetve a Sabbath víziójában az emberi psziché mélyrétegének egy archetipikus tapasztalata öltött formát. Ezt a formát azután természetesen nemcsak a boszorkány hallucinogének által aktivált tudattalanja, hanem a társadalom, a közösség tudattalan elvárásai, félelmei, a bűnbakképző mechanizmus is alakította, ezen – egyébként igen fontos – aspektus tárgyalása azonban kívül esik e dolgozat célkitűzésein.

Jegyzetek

1. Henningsen (1988: 15).
2. Schram (1970: I. 233, 250, II. 379).
3. Schram( 1970: 1.344).
4. Schram( 1970: 1.344).
5. Schram (1970: 1.337).
6. Schram (1982: 1.300).
7. Schram (1970: I. 342); lásd még Schram (1982: 139); Klein (1933: 68-70).
8. Bálint(1928:7-8sz.).
9. Kovács (1898:204-211; 354-363; 1899: 34-44).
10. Reizner(1899:351).
11. Ipolyi (1854: 426).
12. Oltvai(1976: 106).
13. Schram (1983; 21): „Előfordul, hogy a tanúkihallgatásban már így teszik fel a kérdést: nem gyógyítottak-e a vádlottak emberi erőn felül, hirtelen? Határozottabb fogalmazásban is halljuk: és ha gyógyított vagy nyavalyában segített az embereken, azt házi szerekkel, füvekkel, gyökerekkel és ilyen természetes orvosságokkal érte-e el a vádlott?” Schram szerint voltak területek, ahol az „eljáró hatóságok a kuruzslást, gyógyítást természetesnek vették, csak az egyéb (rontó-ártó) tevékenység üldözését tartották szükségesnek”.
14. Harner (1973); Ipolyi (1854: 431-432); Kóczián (1979); Krieg (1966); Lewin (1964); Dutton; Rapaics (1922: 51-52); Schenk (1955); Szendrey (1986: 145-154).
15. A nadragulyával rokon Datura-félék Európán kívüli rituális használatát illetően lásd: Shultes (1990: 46-51)
16. Lásd: Knoll (1987: 280-284); Petri (1982); Augustin-Jávorka-Giovannini-Rom (1948).
17. Schenk (1955: 48); magamnak is hasonló élményben volt részem az Atropa belladonna leveléből készült főzet elfogyasztásának hatására.
18. Harner(1973: 140-146).
19. Schram(1970: 1.344).
20. Grof (1988: 52-58); Naranjo (1973).
21. Kóczián (1979); Krieg (1966).
22. Kakas (1973); Kóczián (1979); Kóczián-Szabó I.-Szabó L. (1977).
23. Bálint(1928).
24. Schram(1982:300).
25. Schram(l970: 1.337).
26. Komáromy (1910:577).
27. Komáromy (1910: 415-416, 577).
28. Schram(1982:298).
29. Grof(1988:xii).
30. Schram (1970:1. 247-248, 252,254,256,339, 341,344, 388, II. 53, 58,444, 501, 725); (1982: III. 135).
31. Nem tartom kizártnak, hogy már akkoriban is dívott a fentebb említett „nadragulya-koktél”.
32. Schram( 1970: 1.339).
33. Schram (1970: II. 485), ezenkívül dióhéj mint dob említése még: i. m.494.
34. Komáromy(1910:410).
35. Schram(1983:344).
36. Uo.
37. Schram( 1970: 1.542).
38. Oltvai(1976:91).
39. Schram (1970: 1.225).
40. Schram(1970:II.486).
41. Uo.
42. Grof (I988: 1975).
43. Grof (1988: 25-26).

Bibliográfia

• AUGUSZTIN-JÁVORKA-GIOVANNINI-ROM 1948: Magyar gyógynövények. Budapest: Földművelési Minisztérium.
• BÁLINT N. István 1928: A boszorkányok gyógyító és rontó kuruzslásairól. Orvosi Hetilap LXXII: 7-8. sz.
• DÖMÖTÖR Sándor 1939: A boszorkányok gyűlése a magyar néphitben. Ethnographia L: 210-221.
• GROF, Stanislav 1975: Realms ofthe Human Unconscious: Obserwitions from LSD Research. New York: Viking Press. – 1988: Tlie Adventure of Self-Discovery. Albany: State University ofNew York Press.
• HARNER, M.J. 1973: The Role of Hallucinogenic Plants in European Witchcraft. In: Hallucinogens and Shamanism. Szerk. Harner,J.J. 125-150. London-Oxford-New York: Oxford University Press.
• HENNINGSEN, Gustav 1988. A boszorkányok ügyvédje. A baszk boszorkányság és a spanyol inkvizíció (1609-1614). Budapest: Kossuth Kiadó.
• IPOLYI Arnold 1854: Magyar Mythologia. Pest.
• KAKAS Zoltán 1973: A „nagyerejű-fű” a felső-háromszéki néphitben. Folklór Archívum, I. 91-97.
• KLEIN, Valesca 1933: Egy szegedi boszorkány. Elhnographia XLIV: 68-70.
• KNOLL.J. 1987: Gyógyszertan I-II. Budapest: Medicina.
• Komáromy Andor 1910: Magyarországi boszorkányperek oklevéltár. Budapest
• KÓCZIÁN Géza 1979: Egyes Solanaceae fajok pszichotomimetikumként való használata a népgyógyászatban. Orvostörténeti Közlemények Supplementum 11-12: 155-161.
• KÓCZIÁN Géza – SZABÓ István – SZABÓ László Gy. 1977: Etnobotanikai adatok Kalotaszegről. Botanikai Közlemények 64: 23-29
• KOVÁCS János 1898: A kuruzslás és varázslás eszközei a szegedi boszorkányperekben 1. Ethnograpia IX: 204-211, 354-363 – 1899: A kuruzslás és varázslás eszközei a szegedi boszorkányperekben 2. Ethnographia X: 34-44.
• KRIEG, M.B. 1966: Green Medicine New York: Bantam
• LEWIN, L 1964 Phantastica, Narctotic and Stimulating Drugs: Their Use and Abuse. New York: E.P. Dutton
• NARANJO, C.1973: The Healing Journey: New Approaches to Consciousness. New York: Pantheon Books.
• OLTVAI Ferenc 1976: A szegedi boszorkánypörök. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
• PETRI Gizella, Verzáné dr. 1982: Farmakognózia. Budapest: Medicina.
• RAPAICS Raymund 1922: A boszorkánykenőcsről- Természettudományi Közlöny LIV: 51-52.
• SCHENK, G. 1955: The Book of Poisons. New York: Rinehart.
• SCHRAM Ferenc 1970: Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 I-II. Budapest: Akadémiai Kiadó. – 1982: Magyarországi boszorkányperek 1529-1768 III. Budapest: Akadémiai Kiadó.
• SHULTES, R. E. 1990: An Overview of Hallucinogens in the Western Hemisphere. In: Flesh of the Gods. Szerk. Furst, P. T. Prospect Heights, Waveland Press.
• SZENDREY Ákos 1986: A magyar néphit boszorkánya. Budapest: Magvető.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal