Az ember számtalan módon képes módosítani saját magát. Az elmúlt évtizedben a nyugati tudományosság számára is kiderült, hogy nemcsak azzá válunk, amit megeszünk, de azzá válunk, amit látunk, illetve elképzelünk. A viselkedéses hasonulás törvényét 1996-ban írta le John Bargh, a Yale egyetem kutatója, eszerint ha okos emberekre gondolunk, mi magunk is okosabbá válunk, illetve pusztán az, hogy intenzíven elképzeljük magunkat, ahogy okosodunk, valóban okosabbá tesz bennünket. A tudatállapot módosításának vágya nem egyidős az emberiséggel, hanem régebbi annál: az állatok is előszeretettel fogyasztanak különböző pszichoaktív növényeket és állatokat. A kisgyerekek monoton mozgással, jammerolással befolyásolják, nyugtatják magukat.

A pszichoaktív szerek különféle hatást gyakorolnak a fogyasztóra, alapvetően három kategóriájuk van: a stimulánsok serkentenek, ilyen pl. a kokain, a kávé, a nyugtatók ezzel ellentétes hatásúak, példája ennek az alkohol, a nyugtatók, illetve a narkotikumok (ide tartozik többek között a heroin). A pszichoaktív hatású anyagok harmadik csoportjába a hallucinogének tartoznak. Ezutóbbiak tudományos kutatása száz éves múltra tekint vissza, a XX. század elején a meszkalin kutatásával kezdődött. Az aztékok által peyotl-nak, az isten húsának hívott szert az indiánok vallásos szertartásaik során használták, segítségével kommunikáltak a szellemvilággal, beavatási szertartásokat végeztek és gyógyítottak.

Tudattágító szer

A hallucinogének iránti tudományos érdeklődés fellendülése Albert Hofmann növénykémikus nevéhez kötődik, akinek 1943-ban sikerült előállítani tiszta formában egy roppant kis mennyiségben hatásos vegyületet, amit ma LSD-nek hívunk. A lizergsav-dietil-amidot a természetben az anyarozs nevű tömlősgomba állítja elő, ami a rozs virágzatán élő élősködő. Ahogy Jakucs Erzsébet írja Gyógyító gombáink című elemzésében, „az anyarozs (Claviceps purpurea) példája jól illusztrálja, hogy egy gomba egyszerre lehet veszélyes megbetegedéseket okozó és ugyanakkor a modern gyógyászat egyik legfontosabb farmakológiailag hasznosított gombafaja is”. Elõször Adam Lonitzer 1582-ben kiadott Füvészkönyve említi, hogy a gombának gyógyító hatása is van, többek között szülés utáni vérzéscsillapításra, migrénes fejfájás és Parkinson-kór kezelésére használják ma is.

Az LSD és egyéb pszichedelikus szerek (a pszichedelikus elnevezés ezen szerek kiterjedtebb, nem pusztán hallucinációt okozó, hanem „tudattágító” hatása miatt terjedt el) hatásmechanizmusát ezirányú kutatások hiányában ma is alig ismerjük, csak tapasztalt hatásukat vagyunk képesek leírni: felnyitnak bizonyos gátakat az agyi információ-áramlás előtt, így az érzékelés, az érzelmek, a gondolatok elsöprő áradása indul meg. Az új információk elsöprik a régi látásmódot, a személyiség újraépítését, re-kreációját teszik lehetségessé.
Az 1943 után megindult tudományos kutatás először arra fókuszált, hogy az LSD által kiváltott tudatállapot-változást megfigyelve sikerüljön megérteni a hétköznapi, „egészséges” tudatállapottól eltérő működésmódokat, főleg a skizofréniát.

A pszichológus mikroszkópja és teleszkópja

A következő lépcsőben azzal kezdtek foglalkozni, hogy feltárják a pszichedelikumok pszichoterápiás felhasználhatóságát. A New Scientist tudományos szakírója, John Horganszerint „az 1960-as évek közepére ezernél is több tudományos cikkben publikálták a több, mint negyvenezer skizofrén, depressziós, alkoholista és egyéb beteg sikeres LSD-pszichoterápájáról szóló beszámolókat”. Ezekben a pszichedelikus pszichoterápiákban az LSD, vagy a szintén Hofmann által szintetizált pszilocibin, a mexikói indiánok csodagombájának hatóanyaga arra szolgált, hogy a katartikus érzelmi hatások intenzívvé tételével serkentse a pszichoterápiás hatást. A pszichedelikus pszichoterápia egyik úttörője, Stanistav Grof páciensei például az LSD segítségével megtapasztalták a sámántransz állapotát, illetve a halál-közeli élményeket. Ahogy Grof írja LSD-pszichoterápia című könyvében, „a pszichedelikumok felelősségteljes használat és kellő elővigyázatosság mellett azt jelenthetik a pszichiátriának, amit a mikroszkóp jelent a biológusnak, vagy a teleszkóp a csillagásznak. Ezek a szerek rendkívüli eszközök, és mint minden ilyen eszköz, használhatóak intelligensen, de helytelenül és romboló hatással is. Annak a kérdésnek, miszerint az LSD lenyűgöző gyógyszer-e, avagy az “ördög drogja”, körülbelül annyi értelme van, mint egy hasonló kérdésnek a kések pozitív, illetve negatív tulajdonságaival kapcsolatban. Hasonlóképpen, az LSD-ről kialakított kép is változik aszerint, hogy a szer felelősségteljes klinikai és spirituális használatára, a felnövekvő generációk naiv és felelőtlen tömegkísérletezésére, vagy a katonaság és a CIA nyíltan destruktív kísérleteire gondolunk.”

Az USA-ban a ’60-as években a lázadó ifjak között megszaporodtak az említett felelőtlen tömegkísérletek, így egyrészt lehetségessé vált egy generációs forradalom, másrészt az aggódó felnőttek 1966-ban betiltották az LSD használatát. Ezutóbbinak egyesek szerint (pl. Martin A. Lee) az is oka volt, hogy az amerikai kormány és a CIA (és a KGB) által fizetett kísérletekben az LSD, mint az ördög drogja roppant hatékonynak bizonyult mint igazságszérum, illetve agymosószer, ezért a hatóságok saját maguknak akarták megtartani az általa biztosított hatalmat (a CIA LSD-projektjének neve: MK-Ultra).

Magyarországon, az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben szintén folytak pszichedelikus pszichoterápiával kapcsolatos kutatások, azonban 1980. óta nálunk is tilos az LSD terápiás felhasználása, csak a tudományos kutatás engedélyezett. Azonban az LSD tudományos kutatásának presztízse a kábítószernek minősítés és tiltás óta nagyon megcsappant, az engedélyek beszerzése nehézkes, a kutatáshoz szükséges pénz megszerzése szinte lehetetlen (miért is fizetne bármelyik gyógyszergyár olyan kutatásokat, amelyek ha sikerrel járnak, bizonyos páciensek gyorsan és olcsón meggyógyulnak, nincs szükségük többé további gyógyszerek szedésére?). Azonban néhány tudományos centrum továbbra is felvállalja a pszichedelikumokkal kapcsolatos kutatásokat, Ralph Metzner, a Harvard Medical School pszichofarmakológusa a tudat természetével és az átformáló élmény természetével kapcsolatos kutatásokat végez, ezutóbbit vizsgálja Myron Stolaroff is, aki szerint az LSD-pszichoterápia által kiváltott transzformáció „a teljes psziché olyan radikális újrastrukturálása, amire korábban mint misztikus élményre hivatkoztak, hasonlatos az extázishoz, a kozmikus tudathoz, az óceán-érzéshez, az egységélményhez, az istennel való egyesüléshez, a nirvánához, a szatorihoz, a felszabaduláshoz, a csúcsélményhez”.

Dr. Rick Strassman és mások a pszichedelikumok felhasználását kutatják a rák- és AIDS-betegek fájdalmának és halálfélelmének csökkentésében, általában a halálfélelem megszüntetésében, a poszt-traumatikus stressz kezelésében, a stimulánsok, illetve a nyugtatók által kiváltott függőség megszüntetésében, valamint az obszesszív-kompulzív zavarok, a migrén, a cluster-fejfájás és a gyermekkori skizofrénia terápiájában.

A tudat természete?

Alapkutatások is folynak a Heffter kutatóközpontokban, többek között Franz X. Vollenweider által, a Rick Doblin vezette MAPS finanszírozásában, és a Beckley Alapítvány tudományos programja keretében. A kutatások révén a tudat természetével kapcsolatos tudományos és metafizikai kérdésekre akarnak választ kapni (pl. hogyan működik a gondolkodás, az emlékezet, az asszociáció, a meditáció, mindezek hogyan serkenthetők), amelyek a manapság fellendülőben lévő tudatkutatás központi kérdései. A pszichedelikumok megfelelő használat esetén fokozzák a kreativitást, az intuíciót, ezt kutatja többek között Claudia Müller-Ebeling. Az LSD heurisztikus felhasználására példa Francis Crick, a modern genetika Nobel-díjas atyja, aki saját beszámolója szerint LSD által kiváltott módosult tudatállapotban értette meg a DNS kettős-spirál szerkezetét. Mathias Bröckers matematikus szerint a január 11-én száz éves Albert Hofmann felfedezése a technológiát is alapvetően befolyásolta: az LSD által inspirált és információval elárasztott agyú fiatal kutatók hozták létre Kaliforniában a személyi számítógépet, az internetet és a nyitott forrású szoftvereket, ők indították el a számítógépes forradalamat és az információs kort, aminek hatásaképp többek között a pszichedelikumokkal kapcsolatos információk is széles körben hozzáférhetővé váltak.

(A cikk 2006-ban a Népszabadságban jelent meg.)