A(z) Belladonna-alkaloidok cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
A belladonna-alkaloidok
Lenyűgöző a másvilági utazás, de ijesztő lehet az a világ, ahová a Datura viszi az embert: szörnyek és ördögök lakják; teli erőszakos, őrjöngő energiával.1
A belladonna-alkaloidok igen erőteljes hallucinogének, melyek több, a burgonyafélék (Solanaceae) családjához tartozó növényféleségben is előfordulnak. E hatalmas és rendkívül hasznos botanikai családba tartoznak például a különböző paradicsom- és burgonya félék, a paprika-, és padlizsán-fajták, valamint a dohányfélék is.
Mivel a növénycsaládban előforduló mindhárom pszichoaktív alkaloid – az atropin, a szkopolamin és a hioszciamin is – megtalálható az óvilági belladonnában, vagyis a nadragulyában, először ennek a fajnak a nevével jelölték ezt a vegyü-letcsoportot. E kémiai anyagok, melyekre ma már pontosítva az eredeti elnevezést a burgonyaféle-alkaloidok {Solanaceous Drugs) illetve a tropán-alkaloid kifejezéssel utalnak, fellelhetők a belladonna óvilági és újvilági unokatestvéreiben is. Sokuk neve a boszorkányságot és a fekete mágia képeit idézi fel: Mandragóra, Beléndek, Datura.
A burgonyafélék családjából a legrégebb idők óta a maszlagféleségeket (Datura) alkalmazták az Újvilági sámánok. A Datura inoxia (korábban Datura meteloidesként is ismert) az Egyesült Államok délnyugati részéről származik. Carlos Castaneda szerint don Juan “Ördögfűnek” nevezte. A zunik, a navahók és más törzsek kevésbé pejoratív módon “Szent Datura”-ként emlegetik. Bűzös levélszerű, nagy bokros faj ez – angolul úgy is hívják: stinkweed (szó szerint: büdösgaz). A növény áthatóan rossz szagú levelei éles kontrasztot alkotnak éjszaka nyíló, liliomnagyságú fehér virágaival, melyek illata részegítő és kifejezetten erotikus.
A Datura inoxia határozott megjelenésű növény. Szokatlan lenne, ha nem tűnne fel már akkor, amikor először haladunk el mellette, még ha nem is tudjuk pontosan megmagyarázni, mitől olyan különösen lenyűgöző. De legyen bármilyen lenyűgöző, évente csekély, mégis figyelemre méltó számú személy (többnyire tizenéves) akut daturamérgezés miatt kerül a kórházi segélyszolgálatokhoz és a kábítószerkezelő klinikákra.
A növény körül az utóbbi években fellángolt érdeklődés kétségtelenül Carlos Castaneda írásaira vezethető vissza, aki mind a maszlagot, mind a sámánizmust népszerűsítette (állítólagos) ténybeszámoló könyvében, a Don Juan tanításai-ban. Ebben a kötetben, és a rákövetkezőkben a maszlagot az asztrálkivetítés eszközeként magasztalja, míg Don Juant olyan archetipikus sámánnak mutatja be, aki beavatja tanítványait a képzelet birodalmában tehető utazások rejtelmeibe. Sajnálatos módon manapság sokan úgy vélik, hogy Castaneda könyvei csupán meggyőző erejű regények, bár különleges elővigyázatosságot kell tanúsítania annak, aki hiteles sámáni kézikönyv gyanánt kezeli őket. A maszlag halálos lehet, és gyakran végez is azokkal, akik helytelenül kezelik.
A leginkább keleti faj az Inoxia unokatestvére, a Datura stramonium, a Csattanó maszlag, amelyet angolul Thornapple (tüskealma) vagy Jimson weed névvel is illetnek, valószínűleg Nyugat-Indiából került ide. Az indiánok úgy emlegetik: a fehérek növénye, mivel szeret a szemétdombon nőni. Nyugati rokonához hasonlóan a Datura stramonium is nagy, bokros növény, de virága kisebb, vörössel, vöröses rózsaszínnel tarkított fehér. Sok trópusi változat is létezik, például a Brunfelsia és a Brugmansia, két faj a dél- amerikai sámánok által gyakran használt úgynevezett “Daturafa” csoportból. Ezeket gyakran keverik adalékanyagként a később tárgyalt ayahuasca és San Pedro-italokba.
Noha a burgonyafélékből előállított drogok mind az óvilági boszorkányság, mind az újvilági sámánizmus berkeiben hosszú múltra visszatekintő színes történelemmel dicsekedhetnek, sokan egyetértenek abban, hogy annyira veszélyesek, és hatásuk oly beláthatatlan, hogy csak mestersámánok fogyaszthatják őket. Még don Juan is azt vallja: “Az Ördögfű szövetségessé szelídítése az általam ismert legnehezebb feladatok egyike”.2
A maszlagfélék hatalma kétségtelenül nagy, s már termesztésük is megigéző élmény. Ha figyelemmel kísérjük, hogy egy ilyen növény miképpen fejlődik palántából hatalmas bokorrá, érzékelhetjük, hogy leveleiből és virágaiból a kísértés és a tiltott tudás tapintható légköre sugárzik. [A szerző felhívja a figyelmet, hogy az angol nyelv nőnemű névmásával utal rá, mert gondolatban szinte mindenki a női energiát társítja e fajhoz]. Tény, hogy nagyon gyakran, a női erők sötétebb oldalát kapcsolják a belladonna- alkaloidokat tartalmazó növényekhez. Vegyük csak szemügyre a család főnövényének latin nevét: Atropa Belladonna (nadragulya), innen származik e vegyületek egész osztályának az elnevezése. A név két szóból tevődik össze. Az első az Atroposz, a görög mitológia három párkájának egyike, míg a második, a belladonna olasz szó, mely azt jelenti: gyönyörű hölgy.
Atroposz (mely görögül azt jelenti: megváltoztathatatlan, elkerülhetetlen, hajlíthatatlan) az az istennő, aki elvágja az élet fonalát a halál pillanatában. Többnyire ollóval ábrázolják, s a párkák közül őt tekintik a legfélelmetesebbnek, mivel egyetlen célja az ölés. A belladonna szó, melynek jelentése gyönyörű nő, arra a korra utal vissza, amikor az
olasz nők beléndek-tinktúrát {Atropa belladonna) csepegtettek szemükbe, hogy pupillájuk kitáguljon, s így növeljék szexuális vonzerejüket. Az atropin pupillatágító hatását ma is alkalmazzák a szemorvosok bizonyos szemvizsgálatoknál.
Ha összekötjük a halál, a sors és a gyönyörű nő gondolatát egymással, a femme fatale motívuma tűnik elő: a csábító, szexuálisan kísértő nő, aki a férfiakat a bájak iránt mutatott gyengeségük révén pusztítja el. Való igaz, Don Juan is nőként írja le a Datura- szövetségest, aki “…elpusztítja a férfit. Túl hamar megízlelteti vele az erőt, anélkül, hogy megerősítené szívét; uralkodó hajlamú, kiszámíthatatlan emberré teszi. Leghatalmasabb ereje közepette gyengíti el.”3 Jellemző, hogy e növények szinte kivétel nélkül összefüggésben állnak a szerelmi varázslattal.
Az erotika pillanata uralja a hallucinációkat… Régen eme élmények előidézésére a nők testüket “boszorkánykenőccsel” kenték be, aminek fő hatóanyaga a nadragulya, vagy valami más a burgonyafélék családjába tartozó növény kivonata volt.4
A szóban forgó kenőcs az európai boszorkányságban gyakorta alkalmazott “repülőkenőcs”, amit a boszorkányok arra használtak, hogy boszorkányszombatra repüljenek (valószínűleg a képzeleti világ egyik helyszínéről van szó), ahol vad szexuális orgiákat tartottak az ördöggel és hódolóival. Ez persze a korai görög Dionüszosz- kultuszra emlékeztet, s valószínűleg ebből fejlődött ki a középkori boszorkányság.
Imádói arra vártak, hogy megszállja őket, vagy a vad tánc révén magába olvassza őket… Követői között voltak termékenység-szellemek is, mint például a szatírok, s szertartásában a fallosz játszotta a főszerepet.5
Elterjedt az a feltevés, hogy a közismert seprűs boszorkányábrázolás olyan időket idéz fel, amikor e nők a seprűket arra használták, hogy nyelével nemi szerveikbe juttassák a hallucinogén kenőcsöt, azaz, hogy maszturbáljanak vele. Akár használtak ilyen durva mesterséges falloszt a régi világ boszorkányai, akár nem, tény az, hogy a Burgonyafélék családjához tartozó növények alkaloidokban gazdag levéből készült kenőcsöt vagy bedörzsölőszert általánosságban a támadó női szexualitás motívumával kötik össze. Ez a motívum – hasonlóan a femme fatale-hoz és a boszorkány-archetípusokhoz – az ősi istennővallások csaknem meghatározó jellemzője.
E kitartóan visszatérő minták azt a következtetést engedik levonni, hogy a belladonna-alkaloidokhoz társított létezők, elsősorban föld-erők (szimbolikusan mindig nőneműek), melyeket többezer éve következetesen és kegyetlenül elnyomnak az emberi tudatban. Az elnyomott istennő megvetett nő, s archetípusa a kollektív tudattalanban veszélyes, pusztító lényként jelenik meg, ki kész bosszút állni az ő hatalmát eltulajdonító patriarchális renden.
Például, hogy lássuk, mennyire szorosan függenek össze ezek a témák, a mi latin datura szavunk a szanszkrit dhattura szóból származik. A dhatturea változat (jelentése: nadragulyával mérgező) már a félelmetes, fanatikus Thug szekta tagjait jelenti. Káli hindu istennő eme imádói szertartási áldozataikat a hasonló nevű, Indiában honos fajjal (Datura metel) mérgezték. Káli, a hindu Anyaistennő sötét és pusztító oldala nem kevesebbet követelt imádóitól, mint az emberáldozatot, s úgy tűnik, a Thug-ok, akiktől a brutális bűnöző szinonimájául használt angol kifejezést származtatják, emberek százezreit áldozták fel, mielőtt múlt századi brit uraik felszámolták e gyakorlatot.
Az orgyilkosság vallási kötelességük volt, szent és dicsőséges foglalatosságnak tartották. Fel sem merült bennük, hogy rosszul cselekszenek, erkölcsi vonatkozások nem játszottak szerepet tetteikben. Előjelek bonyolult rendszere fedte fel előttük az Istennő akaratát, akinek parancsára, és dicsőségére hivatásukat űzték. Ennek engedelmeskedve olykor többszáz mérföldre is elkísérték áldozatukat, mielőtt biztonságos alkalom kínálkozott tervük végrehajtásához. Tettük elkövetése után szertartásokat rendeztek a védistennő tiszteletére, s a hadizsákmány oroszlánrészét is számára tették félre.6
Nem hangzik-e úgy ez a furcsa, fanatikus hiedelemrendszer, mint a képzeletvilág teremtményeinek ismert stratégiája? Vajon nem a szellemi térség megzavart női erejéről van itt szó, ki bosszúra tör, mert mélyen elnyomták az emberiség kollektív tudattalanjába? Ha a nadragulya-alkaloidok kifejezetten a legősibb női erő előhívói, amely erő rendszerint a femme fatale archetípusának formájában jelenik meg az emberi lélekben, abból arra következtethetünk, hogy egy olyan ősi természeti erővel állunk szemben, mely már a földművelés, és a patriarchális vallási rendszerek kialakulása előtt is létezett. A vad és szelídítetlen nővel, aki még nem vált a férfi rabszolgájává, akit még nem háziasítottak a családi tűzhelyhez.
Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy a nyugati civilizációban a férfiak többnyire rossz maszlagutazásokról számolnak be, míg mind a boszorkányok, mind az újvilági sámánok tiszteletteljes vonzódással tekintenek e növényre, ismét visszajutunk ahhoz a már ismert tényhez, hogy a nyugati lélek férfi-női polaritása teljesen kibillent, különösen a férfiak körében. Ha tudatunk minősége befolyásolja a képzeletvilág tapasztalásának minőségét, arra kell következtetnünk, hogy maga alatt vágja a fát bármely olyan nem integrált személyiség, aki fennhéjázóan behatol az Istennő hatáskörébe.
Az “Ördögfű” szó is segíthet az ilyen összefüggések felderítésében, mivel az ördög hagyományosan összekapcsolódik a boszorkánysággal, aminek mesterségét többnyire szabadon élő nők gyakorolták. Szertartásaikon a “szarvas istennel” közösültek, ami pedig, attól kezdve, hogy a patriarchális egyistenhit kiirtotta az istennővallások szabad szexuális gyakorlatát, egyre inkább csak a hipertérben gyakorolható tevékenységgé vált. Makacs szabadságuk kiváltotta az Inkvizíció haragját, s azokét a férfiakét is, akik “feleségük” birtoklására vágytak.
Mikor Castaneda szerint don Juan azt mondja, hogy: “Az Ördögfű szövetségessé szelidítése az általam ismert legnehezebb feladatok egyike”, meglehetősen finoman fogalmaz! Itt ugyanis az egyik legprimitívebb archetípusról van szó, s balgaság azt képzelni, hogy egy ilyen erőt valaha is meg lehet szelídíteni. Talán lehet óvatosan és bölcsen kezelni, de megszelídíteni soha, mivel ez az archetípus definíciója szerint megszelídíthetetlen, noha az esetenkénti újraegyesítés lehetősége érdekes elképzelésnek hangzik.
A képzelet birodalmának minden reménybeli felfedezője jól teszi, ha komolyan veszi don Juan figyelmeztetését: a nadragulya szövetségesül hívását csak a hipertér haladóbb mesterei kísérelhetik meg – képzeljük el posztgraduális munkaként.
A klasszikus sámánoktól eltérően az európai varázslók elkülönítették a szellemvilággal való transzbéli találkozóikat a természetfeletti világ manipulálásától. Azt hiszem, ennek a jellegzetesen európai boszorkánymintának az oka az általuk alkalmazott drognövényekben keresendő. Például a burgonyafélék családjának hallucinogénjei oly erősek, hogy használóik nem képesek testük és lelkük urai maradni, hogy egyidejűleg szertartásos tevékenységet is űzhessenek. Ezen kívül a kezdeti beállást követő három- négy, napra is elnyúló alvás, a szokásos amnéziával (emlékezet-kihagyással) súlyosbítva nem kedvez túlságosan a boszorkányság mindennapi gyakorlásának. Ezen is túlmutat az a néprajzi bizonyíték, hogy a burgonyafélék családjából kinyert anyagok túl gyakori használata fokozatosan összezavarja az elmét.7
Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem termeszthetjük e csodálatos növényeket, s hogy nem ismerhetjük meg őket fizikai valójukban. Maga Castaneda azt nyilatkozta, hogy ez is beavatása részét képezte, s tanácsai, legyenek azok képzeltek vagy valódiak, érdekfeszítőek mindenki számára, akit érdekel a hallucinogén növények termesztése. Én magam a Datura inoxia és a stramonium több példányát nevelem fel minden nyáron. Mivel a be nem avatottak szemében ezek pusztán gyomok, nem nagy meglepetés, hogy eme botanikai alanyokat igen könnyű termeszteni, s kevés törődést igényelnek a csemetekoron túl. Még a legszegényebb sivatagi talajban is láttam jól tenyésző növényeket, tehát kevés törődéssel és locsolással is nagy méretű példányok nevelhetők.
Termesztés:
Melegre van szükség a csírázáshoz. Vessük a magokat fél centi mélységbe teljes napsütésben. Tulajdonképpen bármilyen föld jó, egy-két héten belül könnyedén kicsíráznak. Tartsuk őket nedvesen. Fiatalon ültessük át, s a gyökerek növekedésével párhuzamban növeljük a cserépméretet, vagy ültessük ki. A legjobban akkor nő, ha elég hely jut gyökerének, és termékeny a földkeverék. A Datura stramonium egyéves, és magzás után elhal. Kedveli a napos forróságot.8
Noha a strarnoniumot egynyári növénynek mondják, udvaromban másodévben is kihajtott egy Datura inoxia-példány, s itt Új-Mexikóról van szó, ahol néha keservesen fagyosak a telek. Ha üvegházi növényeimet cserepekben megóvtam a fagyástól, rendszeresen évelőként viselkedtek, és amikor egy inoxiát is felástam koratavasszal, hogy egy másik növénynek helyet csináljak, úgy tűnt, nyilvánvaló, hogy a gyökér még él. A két faj közül az inoxiát (indiánmaszlag) érzéki fehér virágai és erotikus illata miatt jobban kedvelem a stramoniumnál.
Óvatos kísérleteket folytattam a maszlaglevél szívásával, de még sohasem leheltem be annyi füstöt, hogy beálljak tőle. Egy száraz levelekből csavart cigarettától elég unalmas “részeges” érzésem támadt, még enyhe másnaposságot is észleltem a következő nap. Kisebb adagoknál még gyenge minőségű cannabiszéval (marihuánával) sem lehet összehasonlítani a maszlag hatását.
A leveleit szívják el… Személyenként 2 grammnál kevesebbet kell adagolni, s csak hetente egyszer. Etilalkohollal remek maszlagkivonatot lehet készíteni. Úgy készítjük elő a füstöt, hogy egy cigarettát vagy gyógyfűcigarettát belemártunk a kivonatba, s hagyjuk, hogy megszáradjon a levegőn… Az asztrális kivetülés élményét uralandó azt ajánlják, hogy böjtöljünk a kísérletet megelőző napon, ideértve a drogokat is. Délután rendezzük el úgy szobánkat, hogy hang vagy más zavaró tényezők ne jussanak be, se telefon, se látogatók. Szívjunk két nagy gyógyfüves cigarettányi datura-levelet, kb. fejenként 1 grammot. Majd dőljünk hátra, s engedjük szabadjára az “eseményeket”.9
Bizonyították, hogy egyetlen Stramonium-cigaretta füstjében 0,25 grammnyi levélsúly mellett 0,5 milligramm atropinra számíthatunk. A leveleket cigarettává sodorhatjuk, vagy pipában szívhatjuk, akár magukban is, akár dohánnyal, kubeóborssal, zsályával, belladonnával, vagy más kábítószerekkel keverve… A száj-és torok-szárazság azt jelzi, hogy túl sokat fogyasztottunk.10
Ha elfogadjuk, hogy 0.25 gramm datura-levélben 0.5 milligramm atropin van, a fent ajánlott kétgrammos mennyiség kb. négy milligramm alkaloidot tartalmazna. Sajnálatos, hogy az idézett forrás nem közli, hogy vajon mennyi szkopolamint tartalmazhatott két grammnyi nyersanyag, mivel a szkopolamin az, ami igazából felelős a maszlag részegítő hatásáért.
Sötétzöld kenetet készíthetünk úgy, hogy több maréknyi friss datura-levelet összeturmixolunk, és a masszát elkeverjük egy kiló méhviasszal, hatvan-hetven deka zsiradékkal – valami olcsó kézkrémmel, amennyi szükséges. Amikor ezt a testre kentük, különösen a nemi szervek köré, nem észleltünk különösen drámai hatást, bár a következő szeretkezési élményeinket fokozta valamennyire, talán már a kísérlet puszta újdonságától fogva is. Noha a kenőcsök és kenetek talán a legbiztonságosabb kísérleti médiumok a belladonna-alkaloidok megtapasztalására, vigyáznunk kell, mert még ezzel a módszerrel is halálos lehet, ha felelőtlenül adagoljuk, vagy ha nem megfelelő fajokkal keverjük.
Dr. Karl Kiesewetter, a jól ismert történész, aki az elsők között próbálta ki a modem korban a repülőkenőcsöt, valójában mérgezésben halt meg egyik kísérletét követően. Halálos kenőcsébe sisakvirágot is tett. Minden repülőkenőcsben használt gyógyfű között az a leghalálosabb.11
Ha az olvasó még mindig nem sejti a tropán-alkaloidok bármelyikének fogyasztásáról alkotott véleményemet, a következő idézet még világosabbá teheti azt:
Körülbelül egy grammnyit vehettem a szárított nadragulya-levelekből, összenyomtam ezüstdollárnyi méretűre, s egy aranyozott teatojásban főztem kb. huszonöt percig, majd még további 10 percig hagytam állni. Ezután mézzel elfogyasztottam ezt az ősi teát. Tizenöt-húsz percen belül zsibbadás és erős bizsergés kezdte váltogatni egymást ujjvégeimtől felfelé az alkaromon át és a vádlimban… A hallucinációk tökéletesen valószerűek voltak, s az álmoktól vagy más pszichedélikus anyagoktól eltérően sokkal inkább bevilágították más kultúrák és egy más, de valamelyest felismerhető hely és idő színárnyalatai. Lehunyt szemmel olyan valósak voltak e látomások, mintha egy kéz az orrom elé festette volna őket. A teremtésit! Két napig tartott a hatás. A pupillatágulás csökkent, de még mindig észlelhető volt 30 óra után. Túl erős és felkavaró ez ahhoz, hogy akármikor megismételjem! Azt hiszem, az aktív alkaloidok mennyisége megközelíthette a 300 milligrammot. A gyógyszertári dózis kb. 15 mg. Szerencsém van, hogy az általam elfogyasztott adag (és balga voltom miatt az egészet, amit nekem adtak, elfogyasztottam) méretem és súlyom szerint nem volt halálos… Majdnem minden forrás egyetért abban, hogy olyan ez az utazás, amit csak kevesen akarnak megismételni, és én is egyetértek velük. Noha a belladonna rendkívül hallucinogén, pszichoaktív dózisban túl fárasztó a testre nézve ahhoz, hogy élvezhető lehessen.12
A következő beszámoló egy olyan sámáni keverék hatására átélt tapasztalatról szól, amelyet részben a Datura-fa egy dél-amerikai változatából főztek:
Először is bizsergésérzés terjedt el ajkaimban, amit hamar ugyanez az érzés követett az ujjbegyeimben. Olyan volt ez, mint amikor az elzsibbadt lábba visszatér a vérkeringés. A bizsergéssel párhuzamosan érintett részeim kifejezett rezgésbe kezdtek. Kezdettől fogva éreztem, hogy krákognom kell, s egy idő múlva rájöttem, hogy valósággal habzik a szám… Nagyon elszédültem, amit ájulásszerű érzés kísért, s ez egyre fokozódott. Úgy tűnt, minden jobbra forog és pörög, bár nem láttam mozogni semmit. Elmém ezután a pörgéshez igazított, hogy
helyes kerékvágásba helyezzen. Ekkor már teljesen elvesztettem az uralmat izmaim fölött, nem tudtam se járni, se felállni… Másnap rendkívüli gyengeséget észleltem, s minden mozdulat kellemetlen volt. Társam is feljegyezte a drog egy-két hatását: “dagadt ajkak, elnehezedett nyelv, őrült a feje, hideg izzadság borítja, fáj a gyomra, hányingere van és gyengén hány, viszket, járó- és mozgóképtelenség, szédülés.” Ezt is érezte: “a világ a fejem fölött kék korongként vagy kerékként pörög az égben… Úgy éreztem, meg fogok halni…”13
Még egy – kevésbé megterhelő, s poétikusabb beszámoló egy sámánnövendék nőtől, aki hasznosnak és tanulságosnak vélte élményét. A “Huantuj” ecuadori szó, a Brugmansia fajból – Datura-fából – készített szent italnak a neve.
Celso Fiallo, az Ecuadorbeli Quito városából származó sámán “pollitának”, azaz “molyocskának” hívott mert úgy vette észre, hogy megérkezésem napján virágzottak a datura-növényei. A maszlagfát megtermékenyítő kolibrimolyokra gondolt, amelyek a fejecskéjük hátoldalán húzódó finom emberkoponya alakú rajzolatokról ismerhetőek meg. Ebből az előjelből arra következtettem, hogy fontos növényi tanítóm a datura.
Celso (szokása szerint) extatikus volt amiatt, hogy így alkalmam lesz találkozni az Archidona-béli Taita Carlos Tanguilával. Hipster-stílusú szürke zakójával és elegáns, gyöngyözött gombú ingével Taita Carlos úgy festett, mint valami ópiumtól beszívott kínai hippi. Családjával együtt igen visszahúzódó, pedig az ő ayahuasquero-i képességeinek köszönhetően, és ezen belül a Brugmansia datura-fa adagolójaként igen nagy tiszteletnek örvendett az egész környéken. A sámán Celsót is meghívta, hogy aludjunk nála. Akkor a dzsungelben ihatnánk egy kis huantujt, és ayahuascát, majd megfürödhetünk egy folyócskában, mely teli van állati és emberi fejformára emlékeztető kövekkel.
Két órán keresztül gyalogoltunk föl és alá az iszapos hegyeken át, hátunkon a csomagjainkkal, hogy Taita Carlos ültetvényeihez érjünk. Celso egyenesen belesétált a szögesdrótba, és engem kért meg, hogy a vérmérgeket kiszívjam a homlokából. Végre megérkeztünk Taita Carlos erőteljes, ideiglenes támcölöpökkel megerősített faszerkezeteihez. Modernista ayahuasca-festmé-nyek lógtak a kunyhók külső falain, mint egy nagy beatnik otthonában, s csontok lógtak a mennyezetről szobrok gyanánt.
Miután elköltöttük fehér rizsből, levesalapból és a pálmák között termesztett sárga chicából álló vacsoránkat, a tizenévesek szobáiba vonulunk, ott várjuk a huantujt. Carlos és barátai felmennek a lépcsőn ezzel a két maréknyi datura-levélből készült főzettel. Taita Carlos dalol a főzetnek, és dohányfüstöt fúj rá. Akkor Celso is eljátssza dallamát, s iszunk. Cigarettázva várunk a fiútanítványokkal. Sok mindent mesél nekünk Taita Carlos: hogy az átlagosnál kicsit nagyobb dózis halálos lehet, hogy van, aki tizenkét napig be van tépve – a test hátramarad, míg a szellem helikopterei az esőerdőt járják. Jellemző, hogy olyan vidékeket látogat az ember, ahová fizikailag nemigen juthat el. Celso arra is emlékeztet minket, hogy a boszorkányszombatokon is ezt itták, s testük, seprűnyeleik kupacban maradtak a földön.
Az első utazás a mozgás teljes lebénulásával és erőteljes térbeli torzulásokkal indult. Ugyan rá tudok guggolni az éjjeliedényre, mert gyakran kell pisilnem, de képtelen vagyok beletalálni az edénybe. A szék, amelyről azt hiszem, hogy mögöttem van, valójában több lábnyi távolságra esik, s én is a padlóra esem. Lehunyom szemeimet, s mire kinyitom, ott figyel az egész család. Ismét behunyom a szemem, s arra nyitom ki, hogy most nincsenek ott, ezután megint előjönnek, azután megint eltűnnek. Próbálok hozzájuk beszélni, de fogalmam sincs, mit mondok és mit akarok mondani, csak azt az erős szándékot érzem, hogy valami fontosat akarok mondani. Nagyon udvariasan, mosolyogva hallgatnak. Azon éjszaka a képek első megjelenése: lelki szemeim kifinomult, más világból való objektumai ezek, melyeket erősen a sajátomnak érzek (nem úgy, mint a triptamin-vizióknál, melyeket nem érzünk magunkénak).
Másnap ismét próbálkozunk. Taita Carlos azt akarja, hogy Brugmansiát igyak, hogy előkészítsen az ayahuasca élményére – pupillám még három napig kitágult marad. Ezúttal a főző-kunyhóban ülünk a feleségével és a gyerekeivel. A feleség hálótáskát varr, és levest főz. A gyerekek minket figyelnek s szórakozottan játszanak a földön. Carlos kimegy a kunyhóból, s hangosan rókázik. Ettől Taita Carlos ideges lesz. Több pohárnyi huantujt megvizsgál, hogy a mennyiséget felmérje, majd mindegyikből óvatosan visszatölt egy keveset a fazékba. Ismét iszunk, majd visszavonulunk a fiúk hálószobájába, hogy lefeküdjünk. Most jönnek a látomások. Szinte lehetetlen vállalkozás, hogy pisilni menjek, de kell. Ahogyan az erdei út bejáratához érek, kuncogást hallok a hátam mögött, s látom, ahogyan visszafordulok, hogy az egész család engem les a főzőkunyhóból. Járásomon nevet nek. Mások is nevetnek az ösvényen, többnyire hosszúkás, lelógó lények ezek, oldaluk fejlődése nem tökéletes, de azért kétoldali szimmetriáról tanúskodik; magukat vakarva gesztikulálnak felém, ásítoznak, szavakkal szólnak, s ajkuk nemlétező szavakat ejt ki. Körülbelül öt percem be kerül, hogy ráismerjek: ezek a lények a fák. Visszaváltoznak fákká, majd lényekké, majd megint fákká.
Talán egy órámba telik, hogy felmenjek a lépcsőn a szobába. Egy vörös hajú drogos nőt látok, ernyedten csüng az ablakból. Ő is Taita Carlos egyik páciense lehet, noha nem mutattak be neki. Akkor jövök rá, hogy nem emberi lény ez, hanem egy nagy, szépen formált ág, mely a fal külső oldalánál lóg. Szólok Celsónak, hogy jöjjön megnézni, de ő valahová eltűnt, nincs ott, ahol hagytam. A fal szögein lógó kabátokat is befertőzték már a szellemarcok.
Az ágyba visszatérve váratlanul egy orratlan, fületlen banya társaságában vagyok. Kezdek ráérezni a témára, s már nem ijeszt meg, csupán kíváncsivá tesz. Kissé elfordítom a fejem – még mindig ott van az ágyamban, de most már nem fületlen-orratlan csoroszlya, hanem csak egy nagy csomóban elrendezett párna. (Valójában nem is voltak párnák.) Nem volt elemi iskolás falióra sem, se éjszakai fénnyel ellátott utazóvekker az ágy mellett, de valahányszor tudni akartam, hogy hány óta, ezek mindig megjelentek, és megmutatták az időt. A család is újra és újra eltűnt majd ismét megjelent.
A legfurcsább látomás kissé éjfél után érkezett. Celso is, én is ruhástól aludtunk egy ágyon, ahogyan utazás közben szoktuk. Taita Carlos jelent meg az ajtóban, s egy ayahuasca-beavatásra hívott meg. Parancsa, meghívása türelmetlen volt és határozott. Aggódtam és dühös, voltam, mert nem volt meg a távolságérzékem és képtelen voltam megtalálni az éjjeliszekrényt a gyufákkal és a gyertyákkal. Merészen azt parancsoltam Celsónak, hogy keljen fel és segítsen nekem – Taita Carlos hív! Több hónappal később rájöttem, hogy ez a huantuj egyik klasszikus hallucinatív témája: a beavatott magatehetetlen, a padlón fekszik, mikor a sámán vagy a növényi tanító váratlanul megérkezik. A beavatott nem képes felállni, s növekvő pánikkal figyeli, magatehetetlenül heverve, hogy képtelen eleget tenni a szent tanító hívásának.
Később különleges tárgyak és események látomásai jöttek – úgy tűnt, nővérem egy jóslatot súg a fülembe. Az mondják az erdő népei, hogy a huantuj ivása megmutatja a jövőt, akár félelmetes, akár jó. Azt is hitték ezek a sámánok, hogy a maszlagfőzet panacea, általános gyógyszer, amellyel az ivás után legalább egy évig meg lehet előzni a rákot, az AIDS-et és a vírusok egész sorát. Másnap reggel Celso és én felfedeztük, hogy gyakorlatilag eltűntek a rovarcsípések fekete sebhelyei, melyek már három hónapja ágyazták bele magukat a bőrömbe – bőröm lágy és puha volt.
Több napra rá, amikor ugyanazon a dombos ösvényen elhagytuk az erdőt, folyton megcsúsztam és beestem hátul a sárba. Celso kezdte, ő semmit se látott az egészből, és Taita Carlos követett. Valahányszor elestem, Carlossal hisztérikusan röhögtünk, de mire Celso is visszafordult, hogy megnézze, mi olyan mulatságos, már mindig lábon álltam, mintha semmi se történt volna. Celso ugyanabba a szögesdrótba fejelt bele egyenesen, mint idefelé úton.14
Véleményem szerint, mivel rengeteg olyan pszichoaktív növény létezik, mely kevésbé veszi igénybe az embert, jobb, ha a burgonyafélék családjának tagjait főként csak esztétikus élvezet vagy történelmi érdekesség kedvéért termesztjük. Valószínűleg fontos tény, (talán további vizsgálódásnak is adhat tápot), hogy ezeknek a növénytani fajoknak nem tiltott a termesztésük vagy a fogyasztásuk, ami arra enged következtetni, hogy az Arkhónokat (Görögül: uralkodókat) jobban fenyegeti, ha az ember megváltoztatja a tudatállapotát, mint ha öngyilkosságot követ el. Akárhogyan is, hacsak nem hiteles sámántól nyerünk beavatást, aki jól érti, hogyan alkalmazhatóak ezek a növények, legjobb, ha csak kint, a tér-tudatban tanulmányozzuk őket, nem pedig a tudat-térben.
Jegyzetek
- Weü, A. és Rosen, W. (1983) Chocolate to morphine:
- Understanding Mind-active drugs (A csokoládétól a morfinig – az idegekre ható szerek megismerése) Houghton Mifflin, Boston 132.oldal
- Castaneda, C. (1968) The Teachings of Don ]uan Don Juan tanításai) Ballantine, NY, 49. oldal
- Ugyanott, 48. old.
- Hesse, E. (1946) Narcotics and Drug Addiction (Kábítószerek és a drogaddikció) New York, Philosophical Library, 103. old.
- Encyclopaedia Britannica (1968) VII. kötet, 466. old.
- Encyclopaedia Britannica (1911) XXVI. kötet, 896. old.
- Harner, M. “The role of hallucinogenic plants in European witchcraft” (A hallucinogén növények szerepe az európai boszorkányság történetében) in: Hallucinogens and Shamanism (Hallucinogének és sámánizmus), 146. old.
- Névtelen (1992 körül) Cultivation Details for Exotic Plants, of the Jungle, P. O. Box 1801, Sebastopol, CA 95473 USA
- Miller, R. A. (1973 körül) The Magical and Ritual Use of Herbs (Varázslat és szertartások gyógyfüvekkel) O.A.K., 1421 N. 34th, Seattle, WA 98103,124. old.
- Grieve, M. (1971) A Modern Herbal (Mai gyógyfüveskönyv), II. kötet Dover, NY, 806. oldal
- Wittmann, C. (1991) “Magical Flying Ointments” (Varázslatos repülőkenőcsök), in: The Herb Quarterly, ősz, 18. oldal
- Lyttle, T. (1983) “A Close Encounter with Belladonna, black sheep of the psychedelic world” (Közeli találkozó a Belladonnával, a pszichedélia világának fekete bárányával), in: The Psychozoic Press, No. 6, Winter, 38-42. oldal
- Plowman, T. (1977) “Brunfelsia in Ethnomedicine” in: Botanical Museum Leaflets Harvard University, Vol. 25, No. 10, December, 306. old.
- Névtelen (1993), Személyes közlés
Részlet a Jim DeKorne: Sámánizmus című könyvből.