Az ayahuasca egy kétkomponensű, pszichoaktív főzet, amely a mai napig számos gyógyító és rituális törzsi szertartás központi eleme az Amazonas vidékén.
Az előadó, Frecska Ede a DE KK Pszichiátriai Tanszékének vezetője. Ede kutatásai kapcsán merült fel, hogy a főzet egyik pszichoaktív hatóanyaga az N,N-dimetil-triptamin a sigma-1-receptor egyik természetes liganduma és univerzális sejtvédő lehet a központi idegrendszerben.
Az integratív szemléletű előadás az ayahuascha biológiai, lélektani és spirituális vetületeire is kitér. Egyre több kutatási eredmény tűnik alátámasztani az erős szerotoninaktivitást előidéző ayahuasca pszichoterápiás potenciálját. Az immunrendszeren kifejtett hatására irányuló vizsgálatok felvetik annak a lehetőségét is, hogy bizonyos etnomedikális megfigyelések tudományosan is igazolhatóak.
Beszámolókból ismert, hogy az ayahuascha-élmény során radikálisan változhatnak a perceptuális folyamatok, a tér- és időérzékelés, a realitásról alkotott elképzelések, a kognitív folyamatok és az érzelmi mintázatok. A megfelelő szaktudás, empátia és utánkövetés meglétével talán terápiás eszközzé is válhat az orvosok kezében az, amit a sámánok már régóta gyógyításra használnak.
A Hungary Ayahuasca jóvoltából meghallgatható az előadás (fentebb, kicsit halk a felvétel, amint lesz jobb változat frissítem vele a bejegyzést)
A daath.hu csapának az összefoglalása az előadáshoz:
“Ede remekül felvezette, hogy a pre-kolumbiánus Amerika nem egy vademberek és babonás bennszülöttek által ritkán lakott hely volt, hanem a világnépesség kb. egyharmada élt itt, a 15.századi európai nyomorhoz képest kiemelkedö egészségben, tisztaságban és szervezettségben. A “hódítás” utáni 130 évben a lakosság 90-95%-a elpusztult az európaiak által behurcolt járványokban, ez volt talán a világ legnagyobb népirtása (genocídium). Két kultúra ütközött össze: az egyik jobban tudott ölni, a másik jobban tudott táplálni. A korabeli közép-amerikaiaknak köszönhetjük a ma európainak, ázsiainak vagy afrikainak gondolt élelmiszernövények kb.60%-át, ezeket eredetileg ök nemesítették és termesztették. Hatalmas növénytani szaktudásuk volt tehát, és emiatt nem is érdemes csodálkozni, hogy vajon hogyan értettek ugyanolyan részletességgel az ayahuasca együttható komponenseinek “felfedezéséhez”.
Az ayahuascán Ede kifejezetten KÉTFAJTA növény keverékét érti (egy harmala alkaloidos és egy DMT-tartalmú), amellett, hogy a számos törzs számtalan egyéb növényt is hozzáfözhet. Az esetenként elöfordult haláleseteket vélhetöleg a “kapadohány” (Nicotiana rustica) okozta. A kétkomponensü ayahuascáról viszont meg lehet például állapítani, hogy az LD50 halálos dózisa kb. 6 liter lehet (az átlagos adagolása kevesebb, mint 1 deciliter), a DMT-nek pedig nincs is ismert halálos dózisa.
A DMT-röl korábban Rick Strassman hipotetizálta, hogy a tobozmirigyben keletkezhet, ezt tavaly sikerült végül kimutatni. A DMT egy fontos molekula, a szigma-receptor belsö (endogén) liganduma (vagyis arra kötödik). Ede és munkatársai tavaly mutatták ki, hogy a DMT-vegyületeknek gyulladásgátló hatása van, és valószínüleg védenek az oxidatív stressz ellen is. A DMT nagyon gyorsan lebomlik, a szerepe a halálközeli és egyéb komoly vészhelyzetekben “védeni a királynöt”, vagyis az agyat. A tobozmirigy DMT-je kevés ahhoz, hogy ellássa ezt a szerepet, a szigma-receptorok leginkább a tüdöben fejtik ki ezt a fontos hatásukat.
Érdekesség, hogy bár a DMT és a klasszikus hallucinogének (LSD, pszilocibin, meszkalin) javarészt az egyik szerotonin-receptoron (5HT2A) fejtik ki a hatásaikat, ez a receptor önmagában nem elég a hallucinogén hatásokhoz, hiszen például maga a szerotonin sem pszichedelikus. Ede szerint vélhetöleg a metabotropikus glutamát receptornak (mGluR) is szerepe lehet a tudattágítási folyamatban, mert a szinapszisnál összekapcsolódhatnak két (dimer) vagy több (oligomer) receptor.
Az ayahuasca használata több tucat törzsre jellemzö, akiket nem a világgal békés összhangban élö hippi bennszülöttként kell elképzelni, hanem ezek lehetnek harcos, fejvadász, egymással viszálykodó kultúrák is. Az ayahuascát a fekete mágiára (rontás küldése) ugyanolyan elöszeretettel használják, mint gyógyításra. Emellett temetéseknél, közös traumáknál, stb. is használatos. A “gringóknál” azért lehet húzós az ayahuasca-trip, mert a civilizációt a kontroll és komfort meglétével lehet meghatározni – a fehér ember ezekhez hozzászokott és nem akarja elengedni, a “pre-civilizációs” kultúráknál viszont nem nyafiznak az erös tudatmódosulás esetén sem.
Ede kiemelte Szára István nevét, aki az 1950-es években a Lipótmezön az elmegyógyintézetben kísérletezett DMT-vel, a világon elöször. Az ayahuasca terápiás indikációi között lehet például a poszttraumás stresszbetegség (PTSD) gyógyítása és az addikciók kezelése, viszont nem való pszichotikus, skizofrén, és bipoláris (mániás-depressziós) betegek kezelésére. A terápiában is nagy szerepe lehet a kozmológiának (valami felsöbb eröben, szellemvilágban hinni), az elözetes felkészülésnek, és az utólagos élménymegosztásnak.”
A A lélek indája, az ayahuasca – Frecska Ede előadása bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.