Kerezsi Ágnes: Sámánok, varázslók, látók különleges képességű emberek az obi-ugoroknál

Hamarosan előadás lesz a Néprajzi Múzeumban, ehhez kapcsolódóan közlök egy-két cikket az előadótól Kerezsi Ágnes-től.

Forrás: STUDIA CAROLIENSIA 2006. 3-4.

Sámánok, varázslók, látók különleges képesség? emberek az obi-ugoroknál

KEREZSI ÁGNES

Az, amit sámánizmus szóval szoktunk jelölni, ôsi és egyetemesen elterjedt vallási je- lenség, melynek megléte az ôskôkor óta bizonyított. Ôsi meglétérôl leginkább bar- langok sziklarajzai tanúskodnak, melyek Szibériától egészen az Atlanti óceánig meg- találhatók.1 A sámánizmus még ma is uralja sok vadász- és pásztornép ideológiáját, többek között a hagyományos életformát folytató tajgai vadász obi-ugor közösségek eszmerendszerét is.

Egy generációval ezelôtt a sámánizmust vagy pszihopata jelenségnek, vagy egy primitív gyógymódnak, vagy a fekete mágia archaikus típusának tartották. A kortárs tudomány viszont meggyôzôen bizonyította a sámánizmus összetettségét, melyben a különleges képességek, a más tudatállapot akaratlagos elôidézése, a szigorúan betartott hagyományok és egy gazdag spirituális réteg egyaránt jelen vannak.

A hantik sámánizmusával kisebb-nagyobb mértékben már a XVIII. század óta fog- lalkoztak kutatók. Az ô eredményeiknek, munkásságuknak van szentelve Z. P. Szoko- lova egyik összefoglaló munkája, mely az obi-ugor sámánizmus kutatásának problé- máiról szól.2 A Szokolova által ismertetett szerzôk között mindössze kettô akad, aki a hantikon belül a keleti-hantik sámánizmusának problámájával foglalkozott, M. B. Satyilov3 és V. M. Kulemzin.4 A keleti-hantik egy csoportjának, a szurguti hantik sámánizmusát azonban jelen szerzôn kívül külön eddig még egyetlen kutató se tanulmányozta. Megpróbálom összegezni a legfontosabb tényeket, melyeket sikerült az évek során errôl a témáról adatközlôimtôl a helyszínen összegy?jteni. 1990 és 2002 között hét alkalommal töltöttem hosszú heteket az obi-ugorok egy csoportjánál, a keleti-hantiknál, ahol a hagyományos vadász-halász életformát folytató közösségek- ben éltem. Több alkalommal részese voltam szigorúan titkolt szertartásaiknak, pl. ál- latáldozataiknak, halotti emlékünnepeiknek és sámánszertartásaiknak.

A szurguti hantik, akik között megfigyeléseimet végeztem, földrajzi, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt a hantik ún. agani-vaszjugani néprajzi csoportjához tartoznak. Ezen a területen az oroszok megjelenéséig elsôsorban ketek és szamojéd népek éltek, ahol a hantik csak kis számban fordultak elô. Betelepülésük évszázadokig tartott és a XVII. század végén fejezôdött be.6

A szurguti hantik egyik etnikai sajátossága, hogy többek között a viszonylagos izoláltságuk következtében kultúrájuk számos archaikus elemet ôrzött meg.7 Ez pl. megfigyelhetô abban, hogy náluk viszonylag nagyobb számban találhatók olyan vallási vezetôk, akik a kultuszokban betöltött feladatokon túlmenôen kiválóan ismerik a régi hagyományokat, népköltészetük archaikus elemeit, mitológiájukat és szellemeik, is- teneik panteonját.

Mivel a sámán szó nem finnugor, hanem tunguz eredet? és varázslót jelent, a szur- guti hantiknál természetesen nem így hívják a különleges képesség?, a három világ- szférát összekötô embereket. A Tromagán folyónál élô családok a maguk sámánját tyertte-ko-nak hívják, ha férfi és tyertte ne-nek, ha nô az illetô. A Nagy-Jugannál a neve kirta-koh, ami tulajdonkébben mindkét nyelvjárásban varázslót jelent.

A keleti-hantiknál a sámánná válásnak többféle változatai is ismeretesek, kaphatja az ôsöktôl, azaz örökletesen, megtanulhatja egy tapasztalt sámántól a mesterséget, vagy kiválasztják rá az istenek.8 Saját adataim azonban, akárcsak Kulemzin adatai a Vah és Vaszjugani hantiktól, a sámánná válás kiválasztás útján történô elsôdlegességét tá- masztják alá. Sámánok azok az emberek lehetnek, akiket erre ? hitük szerint ? kivá- lasztottak az istenek. A kiválasztottság egyik külsô jele a vadászatban, ill. halászatban való szerencse. A sámánná válásnak a keleti-hantiknál nincsenek semmilyen fizikai elôfeltételei, hogy foggal, burokban, vagy hat ujjal kell a világra jönniük.

Akárcsak a vaszjugani hantiknál,9 a tromaganiaknál is a szellemek által kiválasztott ember álmában, hallucinációk útján tanulja meg, mikor mit kell csinálnia, melyik szellemhez milyen énekkel, hogyan kell fordulnia. A több évig, általában 3-7 évig tartó sámánbetegség során ismerkedik meg a leendô sámán minden szellemmel, istennel és a többi ember számára láthatatlan lénnyel, akik a három kozmikus régiót benépesítik.

Bármilyen legyen is azonban a kiválasztás módja, a sámánt közössége ? a hantiknál általában a nemzetsége ? csak akkor ismeri el, ha a sámán birtokában van annak a két féle tudásnak, amelyek elengedhetetlenek sikeres tevékenykedéséhez. Ebbôl az egyik különleges, más tudatállapothoz kapcsolódó természet? (álmok, látomások, tran- szok), a másik hagyományos módon megszerezhetô ismerethalmaz (sámántechnikák, a szellemek nevei és funkciói, a nemzetség mitológiája és leszármazási rendje, titkos nyelv). Ugyanakkor a keleti-hanti sámánizmus egyik sajátossága, hogy ezen kettôs tudáshoz, ismerethez nem egy öreg sámán oktatása révén jut a leendô sámán, hanem autodidaktikusan. A jövendô sámán elhivatásának tünetcsoportja könnyen felismer- hetô. Álmodozóvá válik, keresi a magányt, látomásai vannak, álmában énekel. Nyil- vános beavatási szertartás nincs a keleti-hantiknál, ami természetesen nem jelenti an- nak hiányát. Ez bekövetkezhet a sámán álmában vagy önkívületi élménye során.

A sámán fôszerepet játszik a közösség vallási életében. Pótolhatatlan minden olyan szertartáson, ami az emberi léleknek mint olyannak élményeit érinti. Ilyenek pl. a betegségek, amikor a betegség szelleme elrabolja, vagy megszállja az ember lelkét, vagy a halál, amikor a sámán átvezeti a lelket a másvilágra. De a zsákmányoló kultu- szokban is vezetô szerepet tölt be a sámán, akit akkor hívnak, ha gyérül a vadászzsák- mány, vagy Eliade szavaival élve extatikus technikai ismeretei miatt, azaz jövendô- mondáshoz és látnoki képességei felhasználásához.10

Ugyanakkor egyre többször felvetôdik a kérdés, hogy helytálló-e minden esetben, minden tevékenység leírásakor a sámán terminust használni a szertartást végzô sze- mélyre. A saman szó a szakirodalomban univerzális terminussá vált a világ legkülön- bözôbb népeinél elôforduló, kultuszokkal foglalkozó személyekre, akiknél természet- szer?leg jelentôs különbségek vannak a sámánnak nevezett emberek tevékenysége, módszerei, hatásköre és feladatai között. Hajlamosak vagyunk sámánnak nevezni az egykori látót, garabonciást, jóst, varázslót, nézôt, vajákost, kuruzslót vagy táltost. Ahogy ezek a magyar nyelvben fennmaradt, ôsi hitvilágunkat tükrözô szavak más-más típusú személyt, cselekvést és tevékenységi kört jelöltek11, úgy a világ többi népénél, így az obi-ugoroknál is léteztek különbözô kategóriájú kultikus tevékenységet végzô személyek.

Az elsôk között, még a XIX. században, a finn Karjalainen írt arról, hogy a han- tiknál nem csak sámánok vannak, hanem más, kultikus tevékenységet végzô szemé- lyek is, pl. jósok és kuruzslók.12 Ugyancsak ô használt elôször hanti terminust egy, a Demjanka folyó mellett élô hanti varázsló megnevezésére: tyerteng-hoj.13 Az obi- ugorok vallásával foglalkozó többkötetes monográfiájában is ír a sámánok (Zauberer) különbözô elnevezéseirôl, de úgy véli, hogy ezek inkább nyelvjárásbeli és nem funkcióbeli különbségeket takarnak.

Nagyon érdekesek Zoja Szokolovának, az obi-ugorok különbözô csoportjait több évtizede kutató tudósnak a manysikra, vagy más néven vogulokra vonatkozó adatai. Ô a sámánok három kategóriáját különbözteti meg: 1.) a zeneszerszámokkal kultikus tevékenységet folytatókét (potertan-pupi ? mivel vogulul a sámán szó nyajt, a pupi pedig bálványt jelent, fordítása beszélô bálvány); 2.) a dobbal kultikus tevékenységet foly- tatókét (kojpeng nyajt ? dobos sámán); 3.) és a baltával jóslókét (penge hum ? varázsló fér- fi; pengi=varázsol).15

A keleti-hantik egyik lokális csoportjának, a Vaszjugan és a Vah folyók mellett élôknek a sámánizmusával Kulemzin foglalkozott részletesen, aki külön monográfiát is szentelt a témának.16 A könyvben a szerzô már öt különbözô kategóriába sorolta a különleges képesség?, kultikus tevékenységet folytató embereket. Az 1. kategóriába azon személyek tartoznak, akik ének segítségével, zeneszerszámot használva gyógyíta- nak. Nevük arehta-ku. A 2. kategóriába a jósok, jövendômondók, az ún. nyukulta-ku-k sorolhatók. Utána jönnek azok az emberek (3), akik álomfejtôk ill. az álmok segít- ségével gyógyítanak. Nevük ulom-verta-ku. 4. A jiszilta-ku az az ember, aki olyan képességekkel rendelkezik, hogy baj nélkül megvághatja magát és másokat. Így gyó- gyít. Végül az 5. a dobbal és dobverôvel szertartást végzôk kategóriája, nevük jolta-ku, ôket szokták a mai szóhasználatban sámánoknak nevezni.

Saját gy?jtéseim és a szakirodalom alapján megkísérlem felvázolni azokat a külön- bözô kategóriájú kultikus tevékenységet végzô személyeket, akik a szurguti hantiknál a XX. század végén még léteztek. Teszem ezt természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen idegenként és ráadásul nôként csak korlátozott információ birtokába juthattam.

A mesemondó, azaz montye-ko vagy mantyö-ko (?mesélô férfi?) olyan személy, aki mesemondással képes gyógyítani. Nagyon sok mesét ismer és fôleg olyanokat, ame- lyek ?a múltból jöttek hozzánk?17 (Szopocsin I.Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. már- cius) Ha egy mesemondó vendégségbe érkezett valahova, a sötétség beálltakor a környezô sátrakból az emberek összegy?ltek a házigazda sátrában és a t?z fényénél hallgatták a mesélôt.18 A mesélés egész éjszaka tartott és a vendégek csak reggel szé- ledtek szét. A mesemondónál nem csak a mesék nagyszámú ismerete számított, külön értékelték a jó elôadásmódot. A régi, elsôsorban a szakrális meséknek külön nyelve- zete volt, amely olyan archaizmusokkal és speciális terminusokkal volt tele, hogy a hallgatók csak nehezen értették meg azokat. A mesék egy részét, különösen az istenek viselt dolgairól szólókat, vagy a teremtésre vonatkozókat nôk nem hallhatták. Ilyenkor kiküldték ôket. Hallottam olyan történeteket, hogy a titokban hallgatózó asszonyok, amikor tovább akarták adni a tiltott mesét, abban a pillanatban meghaltak. (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1993. június) Az 1950-60-as években még sok mesemondó élt a szurguti hantik között, akik betegeket is gyógyítottak. (Szmirnova, F. I. Kogalim, 1998) Gyógyításuk módszerérôl azonban csak a szakirodalom alapján tudok képet fes- teni. A beteg és a mesemondó egymással szemben, de háttal a t?znek leülnek. A mese- mondó olyan mesét mond, amelyben a különbözô betegségek szerepelnek. Amelyik betegség említésekor a beteg jobban érzi magát, az a betegség okozója.19 Ha ezt sike- rült kideríteni, a mesemondó tanáccsal látja el a beteget, hogy milyen szertartást kell tartania, milyen áldozati ajándékot és kinek kell adnia, hogy meggyógyuljon.

Az énekesek (areh arehta-ko=éneket éneklô ember) elsôsorban szakrális énekeket, ill. különféle legendákat és mondákat adtak elô énekes formában, és általában ôk adták elô a medveünnepi énekeket is. Énekesek csak férfiak lehettek, akik emellett gyógyí- tani is tudtak. Az obi-ugoroknak háromféle húros hangszerük volt, a lábra helyezett citeraszer?, csónakformára emlékeztetô zenélô-fa (1. kép), a hárfaszer?, madárnyak- formára kifaragott darufa és egy hosszúnyakú heged?féle hangszer. Az agani-vaszju- gani régióban inkább a citeraszer? panang-juh volt elterjedve. Este a t?z mellett ját- szottak rajtuk. A hangszer segítségével hívták elô segítôszellemeiket és amikor azok megjelentek, egy dobverôhöz hasonló, egyik oldalán prémmel borított, másik oldalán rajzzal ellátott falapáttal jósolni kezdtek. Háromszor dobták maguk elé a lapátot. Ha a segítôszellemet ábrázoló rajz fölfelé esett, az gyógyulást jelentett, ha viszont prémmel felfelé ért földet a lapát, az negatív elôjelnek számított.20 A vaszjugani hantiknál a XIX. század végén a finn kutató, Karjalainen is találkozott énekes sámánokkal, akik cite- raszer? hangszerük segítségével estek révületbe. Leírja, hogy a beteg lelkét a sámán (az énekes-zenész) egy segítôszelleme segítségével úgy szerzi vissza az alvilágból, hogy a szellem egy medveformájú segítôvel ráijeszt a beteg lelkét elrabló halottra, az elejti a beteg lelkét, amit a segítôszellem elkap és visszavisz gazdájához a földre. ?Mindeköz- ben a sámán egy citeraszer? hangszeren játszik, és meséli küldönce kalandjait.?21 Ugyancsak a vaszjuganiaktól jegyezte fel Karjalainen, hogy a citerán való játszás mel- lett a sámán bal kezében egy kanálfélét tart, ami jóseszközül szolgál. Nem von le a fel- jegyzés forrásértékébôl, hogy a szerzô ezt a fajta szertartást csupán a samanizálás egyik módjának tartotta, s nem vette észre, hogy leírása egy merôben más kategóriájú kulti- kus tevékenységet folytató személyre, az énekes-zenészre vonatkozik. A szurguti han- tiktól kevés adatot tudtam csak gy?jteni az énekes gyógyítókról. Élénken emlékeznek még a hangszerekre, amelyeken a be nem avatottak és különösen a nôk nem játsz- hattak. Az ilyen hangszerek helye, csakúgy, mint egyéb rituális tárgyaké a sátor mögött álló szent szánon, vagy a rituális tárgyak számára épített lábasházban volt, az idegenek elôl gondosan elrejtve. (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1992. július)

A következô típusú gyógyító magyarra talán vágónak fordítható, neve a Tromagan mentén jiszlete-ko, és adatközlôim magát megsebezni tudó emberként magyarázták. (Szopocsin, J. I. ? Voki-rap-jagun folyó, 1992. június) Ezzel a képességgel az ember nem születése óta rendelkezik, hanem késôbb kapja meg azt. Általában álmában kap hírt arról, hogy különleges képessége birtokába jutott. Maga a fôisten választja ki az embert, vagy annak legkisebb fiúgyermeke, a Világügyelô Férfiú. Az, hogy valaki vágó gyógyítóvá vált, abból derül ki számára, hogy belsô szükségét érzi annak, hogy megvágja magát és eközben pontosan tudja, semmi baja nem eshet. (Szopocsin, J. I. ? Voki-rapjagun folyó, 1992. június) A vágással gyógyítók legfontosabb feladata a gonosz, betegséget okozó szellem eltávolítása a beteg testébôl. Ez történhetett úgy is, hogy a gyógyító segítôszelleme felfalta az ártó szellemet, de kézrátéttel is. Adatközlôm hallott egy olyan történetet, hogy ?egyszer egy gyerek késsel szaladgált, elesett, bele a késbe. Szerencse, hogy az apja a közelben volt, aki maga is vágó ember volt. Fogta, ki- húzta a kést és minden rendben lett. Megsimította a sebet és a gyereknél minden elmúlt.? (Szopocsin, J. I. ? Voki-rap-jagun folyó, 1992. június) A vaszjugani hantiknál Kulemzin feljegyezte, hogy az ottani nyelvjárásban jiszilta-ku-nak (?síró, megríkató férfi?-nak) nevezett személy még a halottakat is életre tudta kelteni. Az itt élôk hite szerint, ha valaki idô elôtt távozott az élôk sorából, a jiszilta-ku kapcsolatba lépett a holtak birodalmával és visszahozta onnan az elhunyt lelkét, aki fokozatosan ébredezett és beszélni kezdett. Ehhez a jiszilta-ku lefeküdt az elhunyt mellé, betakarta magát a halotti lepellel, mindenkit kiküldött a sátorból és három napig transz állapotban a halott mellett feküdt. A vaszjuganiak szerint erre a hosszú idôre azért volt a gyógyító- nak szüksége, mert a túlvilág elérése másfél napig tartott oda és ugyanennyit vissza. A szurgutiaknál már nem emlékeznek hasonló esetre. Náluk alvilágjárásra csak a dobbal sámánkodó tyertte-ko képes, akit maguk sem tudónak, sem varázslónak, hanem sámán- nak fordítanak. Érdekes módon náluk egy személyben lehetett valaki vágással gyó- gyító és dobbal rendelkezô sámán is. Ilyen volt Iván Szopocsin, a Tromagan folyó egyik mellékfolyójánál, a Voki-rap-jagunnál élô nemzetségi sámán is fiatal korában. Ô maga kérte az isteneket, hogy ne kelljen ?vágó? embernek is lennie. Rénszarvas ál- dozatot tartott a Világügyelô Fériú tiszteletére, arra kérve ôt, hogy szüntesse meg a magát megvágni, megsebezni tudó képességét. ?Értünk, a gyerekeiért kérte ezt. Ész- revesszük, hogy mit csinál és mi is ki akarjuk próbálni. Ha egy egyszer? ember vágja meg magát, nem bírja ki, meghal. A rénszarvasáldozat után elvesztette ezt a képessé- gét. Már nem húzza semmi afelé, hogy ezt csinálja. (Szopocsin, J. I. ? Voki-rap-jagun folyó, 1992. június)

Az eddigi különleges képesség? személyekkel ellentétben a következô kategóriájú gyógyítók csak nôk lehettek. Nevük joseng joh (?kezes ember?) és kézzel gyógyítónak nevezhetjük ôket. Erre a típusú gyógyítóra nem szurguti, hanem kazimi hanti adat- közlôktôl sikerült csak anyagot gy?jtenem. Adatközlôm, aki maga is ebbe a típusba so- rolható, így számolt be érzéseirôl: ?Amikor húzod végig a kezed (a test mentén), ér- zed, hol fáj a betegnek. Nagyon jól érezni, hol fáj neki. Ahol erôs bizsergést érzel a kezedben, ott a fájdalom. Néha hideg áramlik a kezedbe és tudod, hogy ezt a beteget nem lehet, nem tudod meggyógyítani. Ha csak bizsergést érzel, tudod, hogy meg tu- dod gyógyítani a beteget. Ha valakinek fáj a foga a kezemmel meggyógyítom, elmu- lasztom a fájdalmat. A nagymamám is joseng joh volt. Emlékszem, gyerekkoromban (50-es évek vége 60-as évek) sokszor hívták beteghez, még a daganatokat is elmulasz- totta.? (Moldanova, T. ? Hanti-Manszijszk, 1990 december)

Az álomlátó, vagy álomfejtô ? neve ulom-verta-ko/ne (?álom csináló férfi/nô?) -, nô és férfi egyaránt lehetett. A Vaszjugannál és a Kazim folyónál a nôi álomfejtôk voltak túl- súlyban. Természetesen nem olyan álmokat kellett megfejteniük, amelyek jelentése általánosan ismert volt. Ilyen pl., ha valaki szánnal álmodott, leh?lést jelentett, ha csó- nakkal, felmelegedést. Ezek az álomfejtôk a különleges álmok megfejtésére voltak képesek, vagy álmukban olyan információk birtokába jutottak, amilyenekre kiváncsi- ak voltak. Így pl. egy Jugan folyó melletti álomlátó férfi álmában azt látta, hogy a helyi védôszellem haragszik, mert nincs elég rénszarvasa. Miután az álmát többeknek elmesélte, haladéktalanul kit?ztek egy nagy közösségi rénszarvas áldozatot az adott védôszellem tiszteletére. (Ljantyin, V. ? Jugan folyó, 1993. július) Az ilyen képesség? emberek másik fontos feladata az elveszett tárgyak megtalálása. A kazimi hantiknál, mint adatközlôim elmondták, vannak olyan idôs asszonyok, akik gyerekek segítségé- vel találják meg az elveszett dolgokat. ?Én magam is ilyen gyermek voltam. Emlék- szem, amikor még a karóra nagy kincsnek számított, édesapám elvesztette az óráját. A nagymamám azt modta: Aludj, aludj, gyorsan aludj el és nézd meg, hol van apád órá- ja! Elaludtam és amikor reggel felébredtem, pontosan láttam azt a kerítést, azt a helyet, ahol az óra van. Még azt is láttam álmomban, milyen módon fekszik az óra. Az órát nem én, hanem az apám vesztette el, ott, ahol én még soha nem jártam. Mégis pon- tosan látom a helyet. Reggel gyorsan felpattantam és keresni kezdtem. Odaszaladtam ahhoz a helyhez, pontosan láttam, hogy néz ki, hova menjek. Már leesett a hó, én meg bedugtam a kezem pontosan oda, ahova kellett, a hóba, tudtam, ott lesz a karóra. Máskor meg egy rénszarvasborjút találtam meg hasonló módon. (Moldanova, T. ? Hanti-Manszijszk, 1990 december) Akárcsak az elôzô kategóriájú gyógyítók, az álom- látók sem rendelkeztek speciális rituális öltözettel, és szolgálatukért fizetséget nem kérhettek.

Ettôl a módtól merôben különbözik a sámánnak fordítható tyertte-ko-k tárgymeg- találási mechanizmusa. Iván Szopocsin pl. nem álmában talált meg dolgokat, hanem tudatosan irányított más tudatállapotban, amit ô úgy fogalmazott meg, hogy a szelle- mek mondták meg neki, hol van az elveszett dolog, ôk mutatták meg a pontos helyét. ?A folyó melyik partján, a folyó alsó vagy felsô folyásánál van, ôk mutatják meg nekem.? Megpróbálta kérésemre azt is elmagyarázni, hogy közben mit érez. Elmond- ta, hogy nem látja pontosan a helyet, hogy melyik nyírfánál, melyik fenyônél van az elt?nt tárgy, inkább csak azt érzi merre van a helyes irány, amerre keresni kell. Nem tartott semmilyen sámánszertartást azért, hogy megtaláljon valamit, anélkül is érezte belül, merre keresse, merre kell mennie. Pl. gyakran elôfordult vele, hogy a vadászat során elvesztette a kését. ?Csak elég volt hátrafordulnom, néznem és máris láttam, hol a késem.? (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március)

Látónak lehetne fordítani a hantiknál szem voj-nak nevezett embereket, akik nagyon pontosan meg tudták mondani elôre a jövôt. Adataink ugyancsak a Kazim folyótól származnak. ?Nagyon régen, amikor mi még nem éltünk, a dédnagymamám meg- mondta, hogy a nagymamámnak fia születik, aki, amikor megnôsül gyerekei lesznek és az egyik lányát Marinának fogják hívni. Ez a név a hantik körében annak idején tel- jesen ismeretlen volt. Mindenki csodálkozott egy ilyen név hallatán. Aztán megszület- tem én, nem Marinának neveztek el, megszületett a húgom, Olga, szintén nem Ma- rina. Egyszer azután, amikor az édesapám éppen elutazott, megszületett a harmadik lány a családban és hogy, hogynem Marinának nevezték el.? (Moldanova, T. ? Hanti- Manszijszk, 1990 december)

A jövendölésnek, jóslásnak más módozatai is ismertek a hantiknál. A kazimi területrôl származó adataim szerint általában idôs asszonyok voltak, akik apró kövek segítségével jósoltak. ?Amikor megszületett az öcsém szintén jósoltunk. Tehát eldob- tuk a kavicsokat. A nagymamám és én voltunk csak ott. Együtt ültünk. És hirtelen az egyik kô, egy fehér szín?, úgy t?nt nekem, hogy nôni kezd. Nô, nô és minden csupa fehér. A nagymamám, miután ezt elmeséltem neki, elmagyarázta, hogy az öcsém nagyon erôs gyermek lesz, aki az Obfôi Öreghez (Asz-iki, minden folyó és víz szel- leme, a halak ura) fordította a fejét. (Ô lesz a gyermek védôszellme.22) (Moldanova, T. ? Hanti-Manszijszk, 1990. december)

A leggyakoribb, a szakirodalomban is számos helyen leírt jóslási módszer az emel- getéses módszer volt. Minden elhangzott kérdés után felemeleték az adott tárgyat és ha az könny?vé, vagy nehézzé vált, abból tudták meg a megkérdezett szellem válaszát. Fel lehetett emelni a szent, vagy a halotti szánt, a szent ládát, egy bölcsôt az újszülöt- tel, vagy egy fejszét. Az eszköz, amivel a jóslást végezték minden esetben a szertartás céljától és feladatától függôen változott. Azokat az embereket, akik dob nélkül képe- sek jósolni, a szurguti hantik molekszeto-ko/ne-nak, azaz kézzel érzô embernek nevezték. Kézzel érzô emberek nôk és férfiak egyaránt lehettek, sôt arra is vannak adataim és személyes megfigyeléseim, hogy a sámán, azaz a tyertte-ko könnyebb esetekben maga is ehhez a módszerhez folyamodott. Nem vette elô a dobját, hanem a szent ládájával, baltával, vagy akár egy vödör vízzel jósolt. Különbség van azonban az egyes hanti cso- portoknál abban, hogy az emelgetéses módszernél mi számít pozitív, vagy negatív válasznak. Ha nehézzé, vagy ha könny?vé válik az éppen megemelt tárgy. A kazimi hantiknál ha könny?vé válik a felemelt tárgy, az számít ?igen? válasznak. ?Jóslunk, emelgetjük a gyermeket. Felsoroljuk az elhunyt rokonok nevét. (Azt szeretnék meg- tudni, hogy az újszülöttben melyik ôsük reinkarnálódott.) Ha a gyermek könnyen megemelhetô, annak az ôsnek a lelke szállt bele, akinek a neve elhangzott. Megérkezett, ô emelte meg a gyermeket.? (Moldanova, T. ? Hanti-Manszijszk, 1990 december) A szurguti hantiknál éppen ellenkezôleg, ha a tárgy nehézzé válik, mintha odaragadt volna a földhöz, az jelenti az igent. Egy olyan imából idézek részletet,23 melyet a már idôs és beteg Iván Szopocsin mondott egyik ottlétem alkalmával, amikor arra voltam kiváncsi, hogy részt vehetek-e a hamarosan megrendezésre kerülô sámán- szertartáson. A szent ládáját emelgette, amelyben egyik legfontosabb istenüknek, a t?znek a szimbólumai voltak. (2. kép) A t?z volt az idôs sámánt segítô istenek egyike. ? …Te drága T?zanya! Istentôl kapott feladatom életem végéig végezni fogom. Életem végéig fogok a kezemmel imádkozni (megmutatja, hogy emeli meg a ládát). Tartsd (mármint lent a földön), ha valami szót kérdezek majd, ha valami dolgot kérdezek majd. Hogy az ember ne emelhesse meg azt. Hiszen nekik is van szemük, ide néznek (azaz a jelen lévô idegenek). Most ennek a ládának nincsen súlya, hiszen csak egy anyag van benne. Minden, amin utaztok, repültök, a t?z ereje. Mindannyió- tokat a t?z visz. Ha abban, amit mondtam isten szava és akarata, a föld szava van, tartsd erôsen, hogy az ember ne emelhesse fel. (próbálja megemelni a ládáját, de nem tud- ja) (3. kép) Ha más emeli meg, nem lesz súlya. Ha számotokra is el van rendelve hogy ez a dolgotok (jósló képesség), akkor az itt álló ládát megpróbáljátok megemelni, de nem tudjátok felemelni. Ez isten által leeresztett dolog (képesség).? (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március)

A különleges képesség? emberek egy újabb kategóriája a transzállapot eléréséhez légyölôgalócát használóké, akiknek a neve a Tromagan mentén ponk lite ko/ne (?légy-ölô evô férfi/nô?), amit maguk csak légyölôgalócásnak fordítanak. Férfi és nô egyaránt lehetett. ?Miután egész nap böjtölt, este megfürdik, megeszik három vagy hét gom- bát, és elalszik. Néhány óra múlva hirtelen felébred, s egész testében reszketve közli, amit a szellemek hirnökük révén föltárták elôtte: melyik szellemnek kell áldozni, melyik ember rontotta el a vadászat sikerét stb. A sámán ezután ismét mély álomba zuhan, másnap reggel pedig elvégzi a kért áldozatokat.?24 Karjalainen, amikor leírja a légyölôgalóca használatát, nem beszél arról, hogy egy más kategóriába tartozó, más feladatokat, más módon ellátó személyrôl van szó, mint a sámán. Sámánnak, varázsló- nak nevezi a légyölô galócásokat is. Mircea Eliade pedig ismertetve az obi-ugorok sá- mánizmusát, pusztán extázistechnikabeli különbséget lát a dobbal sámánizálók és a gombával szertartástvégzôk között.25 Valóban vannak hasonlóságok a sámán és a ?légyölôgalócások? között, de legalább ugyanennyi különbség is megfigyelhetô közöt- tük. A szurguti hantiknál a légyölôgalócások legfontosabb feladata a gyógyítás. ?A légyölôgalócát az erdôben szeded. Ôsszel, szeptemberben nô. Csak a sapkáját veszed le, a lábakat nem bántod. A hét sapkácskát felt?zöd egy botra és jól megszárítod ôket. Nyírkéregbôl kell készíteni egy edényt, ami bögre formájú és méretre is akkora. Ott tárolod a gombát és amikor kell, veszel belôle. A nagymamám így csinálta. Elôfordul, hogy nincs vadászzsákmány, baj van a rénszarvasokkal, egy gyerek beteg, vagy jön egy ember valahonnan, akinek gondjai vannak. Ilyenkor megkérik a nagymamát, hogy egyen egy kis gombát. Ô fogja a galócát egy tányérra teszi és ahogy mi az elôbb, úgy imádkozik. A ház közepén lévô asztalkára ételt tesz és imádkozik. Csak az ima után eszik a gombából, hogy minden rendben legyen, ne kerüljön önkívületbe, hogy tisztán, világosan mutassanak meg neki mindent a szellemek. Megeszi a gombát, ül egy keveset, majd megrészegül a légyölôgalócától. Kb. félóra elteltével beszélgetni és énekelni kezd. Utána mindent elmesél. … Az Isten-anyácskához (Torem-anki) kell menni, aki mindannyiunkat bölcsôben eresztett le a földre, engem is ô küldött le.? (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1992. július) Ha azonban az ember istenek ál- tal megszabott ideje lejárt a földön, akkor sem a légyölô galócás, sem a sámán nem segíthet rajta, a beteg menthetetlenül meghal.

A szurguti hantik éles különbséget tettek a galócával és dobbal varázslók között. Ahogy Iván Szopocsin, a keleti-hantik egyik legerôsebb sámánja (tyertte-ko) elmondta, a dobbal rendelkezô varázsló, amikor a dobját használja, gombát soha nem eszik Ehet gombát, de akkor a dobját a térdére kell fektetnie, nem használhatja. A galócások és a dobbal sámánkodók között bizonyos feszültség is megfigyelhetô. Pl. Iván Szopocsin családja nem barátkozott a közeli rokon Leontyij Szopocsin családjával éppen amiatt, mert annak nagyanyja galócás gyógyító volt. Iván Szopocsinék nem tartották tiszta ügy- nek a galóca használatát. Hogy a gomba fogyasztása szélesebb körben is negatív ítéletet váltott ki azzal bizonyítható, hogy, mint Leontyij Szopocsin elmondta, nagyanyja titok- ban, inkább csak családi körben fogyasztotta a légyölô galócát, idegenek elôtt sokkal kisebb mértékben használta. (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1992. július)

A szurguti hanti sámán, azaz tyertte-ko, az összes eddig felsorolt különleges képes- ség? embertôl abban különbözik, hogy egyedül neki van dobja, dobverôje, egyedül ô rendelkezik valamiféle szertartási öltözettel, sokkal elôkelôbb helyet foglal el a társa- dalmi ranglétrán, mint társai és feladatai is jóval szerteágazóbbak. (4. kép) A terminus magyarra ?tudó, érzô ember?-ként fordítható. A vaszjugani-vahi hantik jolta-ku-nak nevezik sámánjaikat, és a már többször emlegetett Kulemzinen kívül Dmitrijev-Sza- dovnyikov és Satyilov írtak róluk.26

Mint tudjuk, a szurguti hanti sámánok elsôsorban kiválasztás útján kapták meg különleges képességeiket, aminek egyik fontos külsô jele a kiválasztott vadász szeren- cséje volt. Pl. Iván Szopocsin, amikor ? az ô szóhasználatával élve ? éleslátóvá lett, ál- mában látta meg, hogy milyen irányban érdemes vadásznia. ?Álmomban látom, hogy melyik irányba menjek vadászni, hogy tehessek valamit a szánomra.? (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun, 1990 január, N. B. Koskarjova gy?jtése)

A szurguti hanti sámánok sokrét? feladatait gy?jtéseim alapján négy fô csoportra lehet osztani:

1. Az ember életútjával kapcsolatos kérdések kiderítése, ilyen pl. a betegség, szülés és halál esetén történô sámánkodás.
2. A munkatevékenység erdményességével kapcsolatos sámánkodás
3. A közösségi szertartások levezetése
4. Jövendölés, jóslás

A sámán legfôbb funkciója a gyógyítás. A betegséget a lélek eltévelyedésének, el- rablásának, vagy a betegség szellemének testbe való költözésének tulajdonítják. A sá- mán gyógyító szerepe abból áll, hogy segítôszellemei segítségével kideríti, melyik szellem rabolta el a beteg lelkét, s hogyan lehet azt visszaszerezni. De mivel a szurguti hantik elképzelése szerint az élet és halál kérdése a fôisten Torum kezében volt, elô- ször a sámánnak ki kellett derítenie a fôisten akaratát, s csak akkor fogott bele a sámán- szertartásba, ha annak válasza pozitív volt, azaz nem járt le a beteg ideje a földön. Ezt kiderítve a sámán a lelket megkeresi, visszaszerzi és visszailleszti a beteg testébe. ?Amikor sámánkodni kezdek, nem baj, hogy a beteg távol van, én és a segédeim elre- pülünk oda… A beteg rögtön jobban kezdi érezni magát, még ha addig haldoklott is. De az sem jó, ha hirtelen gyógyul meg, szép fokozatosan kell, ahogy a fa nô.? (Szopo- csin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1993. június)

A sámánok másik igen fontos feladatköre a munkatevékenységgel kapcsolatos. A szurguti hantik a mai napi hisznek abban, hogy a halászat és vadászat sikere elsôsor- ban az ôket körülvevô istenek, szellemek akaratától, segítségétôl függ. Ha valakinek hosszú idôn keresztül nincs szerencséje, a sámánhoz fordul, hogy tudakolja meg me- lyik szellem haragszik rá és milyen ajándékra van szüksége, hogy kiengesztelôdjék. Ennek a feladatkörnek a betöltéséhez, csakúgy, mint az elôzô esetekben, az adja a sá- mán erejét, hogy kapcsolatba tud lépni a természetfeletti erôkkel, el tudja mondani nekik az emberek kéréseit, azaz közvetítô az emberek és az istenek között.

Az elôzô tevékenységhez szorosan kapcsolódik, de mégis valamivel tágabb annál a sámánok harmadik feladatköre, a nagy közösségi szertartások levezetése. A sámánok közvetítô tevékenysége az emberek és a szellemek között ebben az esetben abból áll, hogy tudják, melyik szellemhez mikor kell fordulni, ha gazdag vadászzsákmányt, vagy bô halfogást szeretnének. Míg egyéni áldozati szertartást bárki végezhet otthon vagy a saját családi szent ligetében, közösségi áldozati szertartások levezetésére csak a sámán alkalmas. A sámánok voltak a közösségi bálványok, szent ligetek ôrzôi is, csak az ô en- gedélyükkel lehetett odamenni, és áldozati szertartást is csak az ô vezetésükkel lehetett ott tartani. Az ô feladatuk volt a közösség tagjai számára a szent helyrôl egyéni segítô- szellemet adni. A szent liget egy fáját kiválasztották, levágták egy ágát és abból farag- tak arccal, szemmel és orral rendelkezô antropomorf figurát az újszülötteknek. A segítôszellem ruhát, bundát kapott, és haláláig a gazdájával volt, bárhova is sodorta azt az élet.

A sámán ereje adatközlôim elmondása alapján az ôt kiválasztó istenség és a segítô- szellemei erejétôl függ, bár általában a férfi sámánok erôsebbek, mint a nôk. A nôk csak a légyölô galóca segítségével tudnak sámánkodni, a férfiak anélkül is. (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1993. június) A sámánok erejüket nem csak a tevékenysé- gük hatékonyságával, hanem egymás közötti harcukkal is le tudják mérni. Leonyid Szopocsin szerint különösen sok a rontó sámán a nôk között. ?A sámánnôk rontást vi- hetnek az emberre. Sokuk lelke lemegy a föld alá, úgy sámánkodik. A rontást csak a jó és erôs sámán tudja megszüntetni. Ô is nehezen. Ilyenkor a sámánok lelkeinek meg kell küzdeniük egymással. Fekete sámánok férfiak is lehetnek. Az ô lelkük is a föld alá megy rontáskor. A sámánok harcába az istenek nem szólnak bele. Aki a gyengébb, bele is pusztulhat a viaskodásba. Nyilakat lôdöznek egymásra. Pl. megy a sámán vadászni, és egyszer csak úgy érzi, mintha átszúrták volna a testét. Ezt a másik sámán nyila okoz- ta. Kivülrôl ez úgy látszik, mintha a sámán vadászat közben hirtelen megbetegedett volna. Nem tudják mitôl. A másik rontotta meg.? (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun fo- lyó, 1993. június) Ellentétben a jó sámánokkal, a rontó sámánok hosszú ideig tartó betegségben, nagy szenvedések közepette halnak meg. (Szopocsin, L. M., ua.)

Ellentétben a vaszjugani hantik sámánjaival28, a szurgutiaknak nem volt külön sámánkosztümjük, ugyanabban a ruhában sámánkodtak, mint amiben elôtte voltak, azzal a különbséggel, hogy felülre egy fehér inget vettek magukra, lábukra pedig még nyáron is rénszarvasprém csizmát húztak. Azért kell fehér inget felvenni, mert a fehér az istenek legkedvesebb színe, s csizmát azért, mert az istenek elé nem járulhat mezit- láb a sámán. (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március)

A sámánok legfontosabb eszköze ma is a dobjuk. Formára kerek, melyre prémjétôl megtisztított rénszarvasbôr van kifeszítve. Csak olyan rénszarvas bôre jó erre a célra, amelyet állatáldozattal öltek meg. (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március) A sámándob kerete, vagy kávája több fajta fából is készülhet, lehet nyírfa, cirbolya-, vagy erdei fenyô. Ez utóbbi a legjobb, ez adja a legjobb hangot. Lényeges, hogy a sámándob fája csak a közösségi szent ligetbôl származhat. A dob belsejében egy Y elágazásu faág látható, ennél fogva tartja a sámán a dobot a bal kezében. A keret bel- sô lapjára pedig háromszor hét darab pénzérme van erôsítve. Régebben kis csengôket is erôsítettek a dob belsejébe, hogy jobban szóljon, mert azt könnyebben meghallják az istenek. (Szopocsin, I. Sz. ? uo.) Rajzot, festést egyetlen sámándobon sem láttam. Bár ez nem csak a tromagani sámándobok sajátossága, mert, mint Karjalainen megál- lapította a mintanélküliség általában az ugorok dobjainak egyik jellegzetes vonása.29 A dobverôk alapja szintén fából készült, melyet rénszarvas lábszôrrel vontak be. A dobot soha nem a sámán készíti el magának, hanem valakit megkér erre. Érdemes megje- gyezni, hogy a tromagani hantiknál, akárcsak a keleti-hantik többi csoportjánál, a dob nem volt a sámán hátasállata, amelyen a sámán eljut Torumhoz, vagy a többi isten- séghez. A dob nem is volt különleges tilalmakkal védett tárgy, mint több más szibériai népnél. Sôt, itt dobja nemcsak a sámánnak, hanem bárkinek lehet és saját megkön- nyebbülésére játszhat is rajta. (Kecsimov, D. A. ? Voki-rap-jagun, 1992. június)

A sámánszertartás és a sámánizmus lényege az a hit, hogy a sámán lelke képes kilépni a testébôl, idôben és térben hosszú utazásokat tenni. Mindkét általam jól is- mert sámán, Iván és Leonyid Szopocsin is egybehangzóan állították, hogy az em- bernek egyetlen lelke van, mely halála után reinkarnálódik, s valakibe beköltözik. A sámánnak viszont, mondta Leonyid, három lelke van. Az elsô, mint a többi emberé. ?A másodikkal sámánkodsz, ha kell, a föld alá, ha kell, az égbe mégy. A lelked elrepül, mint a szél, száll az égen. Ott jár ahol a felhôk vannak. Onnan mindent látok. A sze- meim élessé válnak, mindent látok, mindent észreveszek, pedig be van csukva a sze- mem. Mindent jobban látok, mert az égbôl nézem. Ezt a lelkemet az alvilágba is le tu- dom küldeni, megnézni, hogy élnek ott az emberek… A harmadik lelked pedig az, amivel mindent látsz. Ránézel valakire és mindent tudsz róla. Becsukhatod a szemed és messze ellátsz. A lelked megy el oda. Látod, hogy hogyan él ott a távolban az illetô, minden rendben van körülötte, vagy sem. Ahogy most titeket látlak, úgy látom ôket is. Csak el kell mélyülni magamban és elküldeni a lelkemet.? (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1993. június)

A szurguti sámánoknak, mint a rendelkezésünkre álló sámánszertartások adatai is bizonyítják, külön vallási-kultikus szókincsük volt. Ezek lehettek szimbólikus jelek, pl. füttyjelek, mint Leonyid Szopocsinnál (5. kép) és a be nem avatottak által érthetet- len, szándékosan elhomályosított értelm?, vagy archaikus szavak, mint Iván Szopo- csinnál.

Fizetség tevékenységükért a tromagani sámánoknak nem járt. Mégis általában mindenki adott nekik hálából valamit, pl. pénzt, szôrmét, rénszarvast, de ôk maguk nem szabhatták meg ennek mértékét, ?különben megharagudtak érte az istenek, s nem segítették a sámánt?. (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március)

SÁMÁNOK, VARÁZSLÓK, LÁTÓK ? KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG? EMBEREK AZ OBI-UGOROKNÁL

A tromagani sámánok, akárcsak a Vah mellettiek, az olyan nagy jelentôség? szer- tartásokon, mint pl. a medveünnep, egyáltalán nem játszottak különleges szerepet. Ugyanolyan jogú és rangú szereplôk voltak, mint a többiek. Életmódjuk semmiben sem tért el családjuk egyéb férfitagjáétól, ugyanolyan halászok és vadászok voltak, mint azok, talán csak szerencsésebbek, hiszen kiválasztottságuk egyik jele éppen gaz- dasági tevékenységük sikeressége volt. A sámánokat haláluk esetén ugyanoda temet- ték, mint a többieket, ugyanolyan szertartásokat tartottak, mint más halálesetek alkal- mával. Igy temették el 1993. májusában Iván Sztyepanovics Szopocsint is. (6. kép)

Mint a fenti összeállításból kiderült, a szurguti hantiknál nem voltak a vallási tevé- kenységet hivatásszer?en végzô, csak abból megélni tudó személyek, és senki nem monopolizálta a vallási élet egészét, hanem az több ember között oszlott meg. A kü- lönbözô módszerekkel, különbözô célokért, különbözô vallási szférákban m?ködô személyek egymás mellett, egymást kiegészítve, és nem egymással szemben, egymás ellen tevékenykedtek, bár társadalmi rangjuk, megitélésük természetesen nem volt egyforma. A köztudatban leginkább elterjedt értelemben sámánnak csak a tyertte-ko- kat nevezhetjük, a többi kultikus eljárást végzô személyre érdemes az adott népi ter- minológiát, a megfelelô magyarázattal alkalmazni.

ABSTRACT

SHAMANS, MAGICIANS, SEERS ? PEOPLE WITH EXTRAORDINARY ABILITIES AMONG THE OB-UGRIC PEOPLES
Ágnes Kerezsi

Based on my own fieldwork and data from secondary literature I have undertaken to make an outline of the persons performing different categories of cultic activities, still in existence among the Surguti Han- ti population at the end of the twentieth century.
A specific ethnic characteristic of the Surguti Hanti population is the way in which their culture has pre- served a number of archaic elements, in part due to their relatively isolated position. This is also reflect- ed in the existence of relatively higher number of religious leaders among them, who ? in addition to performing the roles prescribed to them by the cults ? have a thorough knowledge of the old traditions, the archaic elements of their folk-poetry, their mythology, and the pantheon of their spirits and gods. At the same time the question arises with growing frequency, whether use of the term ?shaman? indi- cating the person performing the ritual is indeed suitable in all situations and in describing all activities. The term has become a universal category signifying the person performing cultic activity in all cultures of the world, among whom ? obviously ? fundamental differences exist concerning their occupation, methods, competence, and responsibilities. People performing cultic activities also exist in the culture of the Ob-ugric peoples, more specifically, among the Surguti Hanti population. These people can be clas- sified into different groups, the most important of which are listed below.

1. 1)  The storyteller, is a person capable of healing by telling stories.
2. 2)  The singer performs primarily sacred songs, or different legends and myths in the form of a song. Usu-ally, they performed the songs of the Bear-festival.
3. 3)  The next type of healer can perhaps best be translated as a cutter, my informers explained this as a per-son who is capable of injuring himself.
4. 4)  In contrast to the people with extraordinary abilities of the previous categories, healers in this groupare always women and can be called healers with the hand.
5. 5)  The visionary, or dream-reader can be of both sexes.
6. 6)  People, who are able to predict the future with great precision, can be called seers.
7. 7)  The Surguti Hanti call those who are able to divine without a drum, ?those who feel with the hand.? Theycan be either women or men.
8. 8)  The next group of people with extraordinary abilities make use of fly agaric (Amanita muscaria) forreaching a state of trance. They call themselves ?those who use fly agaric?, and can be either women ormen.
9. 9)  Only one group can be identified with the term shaman, in its classical sense, which the Sirguti Han-ti call the one who knows, feels. The knower differs from the previously mentioned categories in that he is the only one in possession of a drum and drumstick, and only he wears some kind of ritual cloth- ing. He occupies a much higher position on the social hierarchy than members of the other groups and his tasks are much more diverse.

Among the Surguti Hanti one did not find people performing the religious activities on a professional level and earning a livelihood purely from these tasks. Nobody monopolised the religious life in its en- tirety, the different activities were divided between diverse people. The people using different methods, pursuing different goals, active in different religious spheres complemented one another, functioning parallel to, and not opposed to each other, though, as one would expect, their social rank and position also varied.