Kék Liliom – Az ősi egyiptomiak szerelmi gyógyszere

Egyiptomiak, rómaiak, katolikusok

Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje a katolikus világképben, névnapja, február 14. környékén az ókori Rómában termékenységünnepet tartottak, ami Júnó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe is volt.

Az időszámításunk kezdete körüli időben két római hatalmasság is szerelembe bonyolódott az egyiptomi királynővel, Kleopátrával, akinek Julius Caesartól egy, Marcus Antoniustól, akivel össze is házasodtak, három gyermeke született. Azóta is sokan, sokat foglalkoznak azzal, vajon mi tette ellenállhatatlanná Kleopátrát. Plutarkhosz szerint lényének kisugárzása és megkapó személyisége volt ennek az oka, míg mások szerint a hellenisztikus Ptolemaiosz dinasztia utolsó uralkodója a sokezer éves egyiptomi örökség hasznosítása révén tudott kielégítő szerelmi életet élni.

Szexuális Egyiptom

Az ókori Egyiptomban nem volt tabu a szex, nem kapcsolódott hozzá bűntudat. A szexualitás az élet ? valamint a túlvilági élet ? természetes része volt, sőt vizuális ábrázolásaik és irataik alapján kiemelkedően fontos volt számukra. Mitológiájuk gyakran tárgyalta az istenek szexuális szokásait, akik között gyakori volt az incesztus, a homoszexualitás, a maszturbáció, a házasságtörés. Egyébként ha ez utóbbit az emberek követték el, azt nem nézték jó szemmel, annak büntetése nő esetén akár halál is lehetett, a férfinak lelepleződése esetén válnia kellett. A nem házasságban élők szexuális élete teljesen szabad volt.

A nők esetében talán azért büntették súlyosabban a házasságtörést, mert a vérvonal fenntartásáért ők voltak a felelősek, az uralkodói vérvonal legalábbis női ágon öröklődött, ezért egy férfinak, ha fáraóvá akart lenni, az uralkodócsalád hercegnőjével kellett házasságra lépnie, aki gyakran saját testvére vagy féltestvére volt. Az átlaglakosság körében azonban az incesztus nem volt olyan gyakori, mint az istenek és az uralkodók között.

Teremtés

Az ókori Egyiptomban többféle teremtésmítosz is élt egymás mellett. Az egyik szerint eredetileg csak Nun létezett, a vizek káosza; az ősi vízből a teremtés kezdetén kinőtt egy kék vizililiom, majd a kinyíló virág kelyhéből, annak aranyló közepéből megszületett egy gyönyörű fiúcska, Nefertem, akinek a könnyeiből lett az emberiség. Nefertem felnövekedve és fényt, valamint elbűvölő illatot sugározva a napistenné, Ré-vé vált, aki, mint a nappal kinyíló, este bezáruló liliom, nap mint nap megküzd a sötétséggel, a káosszal. Nefertem, mint Ré egy aspektusa, önálló istenalakként is megmaradt, a kozmetikai és a gyógyító művészetek egyik istenévé vált, akit liliomokból készült fejdísszel ábrázoltak Egyiptom-szerte.

A kék vizililiom (Nymphaea caerulea) egyébkénta leggyakrabban ábrázolt virág az ókori Egyiptomban, és összességében is az egyik leggyakrabban használt szimbólum, feltűnik papírusztekercseken, falfeliratokon, edénydíszítésként, templomok oszlopfőin, sírok belsejében (Tutankhamon múmiája pl. ilyen virágokkal volt körülvéve, míg II. Ramszeszé a levelekből készült garlandokkal). A mítosz szerint a gyógyító Nefertem kék vizililiommal enyhítette az öregedő Ré fájdalmait, és ez a virág volt az egyik legfontosabb rituális növény is (pl. temetési szertartásokon szerepelt).

Rén kívül a többi isten is szerette a Nymphaea caerulea-t: Hórusz isten, az ég ura négy fiúnak adott életet, őket általában liliomon állva ábrázolják: ők Imsety, a máj, Hapy, a tüdők, Daumutef a gyomor és Qebehsenuef a belek védelmezője.

A virágokkal gyógyító isten

A különböző gyógyító isteneket a hozzájuk kötődő módszerek különböztették meg. Nefertem, mint gyógyító isten a virágok erejével és az illatokkal dolgozott, mondhatnák, aromaterápiás szakisten volt; az egyiptomiak az illatokat nagyon fontosnak tartották, a liliom illatát pedig különösen kedvelték.

Nem csak az istenek, a papok, illetve a templomi személyzet, pl. az énekesek használták kívül-belül a virágokat, hanem az egész lakosság. Hordták a bimbókat, illetve a kinyílt virágokat hajdíszként, nyakékként, illetve el is fogyasztották azokat. (Ezt a fennmaradt ábrázolásokon kívül az is bizonyítja, hogy a virág szteroljai és flavonoidjai megtalálhatók a múmiákban.)

Az írások és ábrázolások szerint a fogyasztáshoz borban áztatták a virágokat, és a kivonatot fájdalomcsillapításra, memóriafokozásra, közérzet- és keringésjavításra, és afrodiziákumként, vágyfokozóként használták: a jó egészség, a nagyszerű szexuális élet és az újjászületés biztosítója volt (az újjászületéshez azért kötötték, mert bár este bezárul, reggel újra kinyílik). A rituális használaton, az egészség megőrzésén és a szexuális vágy fokozásán kívül rekreációs célból is használták a Nymphaea caerulea-t ? a partikat ábrázoló festményeken a résztvevők majd? mindegyike tart egy-egy kék virágot, vagy épp átnyújt egyet a partnerének.

Nymphaea caerulea

Az egyiptomiaknak igazuk volt: a kék vizililiom valóban sokat tud. Mai világképünk szerint ennek az az oka, hogy értékes összetevői vannak: nuciferin, nufarin, nufaridin, aporfin, kaempferol stb, ezért a maiak is fogyasztják teában, borban, martiniben.

A nuciferin a vizililiomon kívül a lótuszban is megtalálható dopamin-antagonista alkaloid, nyugtató, hipotermiát kiváltó hatású, potencírozza a morfin fájdalomcsillapító hatását.

Az antipszichotikus és antiepilepsziás hatású aporfin a kinin rokona, az 5-HT1-receptor parciális agonistája, az 5-HT7-receptor antagonistája, és D1-receptor-antagonista.

(Az aporfin egy származékát, az apomorfint a 20. század elején a homoszexualitás ?gyógyítására? akarták felhasználni, újabban pedig az erektilis diszfunkció, valamint a Parkinson-kór kezelésére használják. Az erektilis diszfunkció kezelésében oly módon lehet hasznos, hogy inkább az agyban, a hipotalamuszban hatva nem általános, szisztémás következményeket, így értágulatot vált ki, hanem a szexuális vágyat fokozza.)

A kaempferol egy flavoniod, ami sok tradicionális gyógyszer összetevőjeként használt növény alkotóeleme, mivel többek között fájdalomcsillapító, szorongásoldó, antidepresszáns, antioxidáns, gyulladásgátló, rákellenes hatása van, és gátolja az öregedést.

A modern tudomány tehát igazolja az ősi egyiptomiak bölcsességét, és Szent Bálint is lehet egyben a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje, hiszen mindannyiuk számára enyhülést hoz egyetlen virág, a kék vizililiom.