Balogh Mátyás: A mongóliai burját sámánok viselete és eszközei

Fotó: Nadya Stepanova – Isle of Olchon on Lake Baikal, considered the Sacred Isle of the Siberian shamans

Balogh Mátyás

(Eötvös Loránd Tudományegyetem, Orientalisztikai Intézet, Belső-ázsiai Tanszék, Budapest):

A mongóliai burját sámánok viselete és eszközei

Az adatgyűjtés lehetőségei és körülményei

A mongóliai burjátok sámánizmusával foglalkozó szakirodalom- ban csak utalásokat és kevésbé részletes leírásokat találunk, a sámánok öltözetének és felszereléseinek bizonyos darabjaira vonatkozólag. Kü- lön a sámán viseletét és eszközeit tárgyaló cikk ez idáig még mongol nyelven sem született. Az 1996-ban Ulánbátorban kiadott Mongólia Néprajza1 című kötet a burját sámánizmust tárgyaló fejezetében G. Gantogtox a téma burját származású szakértője tételesen felsorolja a burját sámánviselet darabjait és a sámáneszközöket. A felsorolás azon- ban túlzottan tömör, listaszerű és hiányos. Az egyes eszközök haszná- latáról, s az azokhoz kapcsolódó és kapcsolható elméletekről, vallásos háttérről feltehetően az oldalszámbeli korlátok okán nem ír. Birtalan Ágnes Gantogtox leírását táblázatba foglalva ismerteti angol nyelven a 2004-ben megjelent Shamanism című enciklopédiában.2

G. Gantogtox, J. Tsoloo és Kara György a Buryat Shaman Songs and Rites3 címmel a híres-neves burját sámántól, Č. Ceren-től gyűjtött sámándalokat, szellemhívó énekeket publikáltak, melyekben számos utalás található a sámánviselet darabjaira és a sámán eszközeire, allite- ráló verses formában. Ezek a verssorok a dalok azon részében fordul- nak elő, melyek magáról a szertartást végző sámánról szólnak. Mikor a sámán kapcsolatba lép szellemeivel, a szellemhívó, vagy éppenség- gel a szellemeket elbúcsúztató dal szövegébe beleszövi saját nevét, életkorát, származását, majd ehhez hasonlóan felsorolja viseletének fontosabb darabjait, kellékeit és eszközeit.

A burját sámánok tárgyi világáról főleg az említett két publikáci- óból szerezhetünk megbízható információt.

A témával alaposan foglalkozó szakirodalom híján, a kérdés ala- posabb tanulmányozása érdekében feltétlenül szükséges olyan Mongó- liában élő főleg burját adatközlők felkeresése, akik ma is gyakorolják sámánhitüket. Ez a 2004-2005-ös mongóliai terepmunkám során va- lósult meg. Az egy éven keresztül folytatott kutatás során találkoztam azokkal az adatközlőkkel, akikről cikkemben név szerint is említést te- szek. Rövidebb bemutatásuk megismertetheti nevüket a téma jövőbe- ni kutatói számára, s azok, akik járatosak a mongol sámánizmusban, elhelyezhetik őket az általuk ismert sámánok viszonylatában.

A viseletre és felszerelésre vonatkozó legbőségesebb információt a kelet-mongóliai Dornod megyéből származó Altanceceg sámánnő és segítője D. Namsarai szolgáltatták. D. Namsarai a sámán eszköztá- rának szinte minden egyes tételére vonatkozó verses sámándal-rész- letekkel szolgált, melyek többé-kevésbé eltérnek a Č. Ceren-től G. Gantogtox és J. Tsoloo által gyűjtöttektől. Ezek közül néhány a jelen cikkben is helyet kapott. A szintén Dornod-i Dašbalbar öltözete művé- szi színvonalú kidolgozottságával gazdagította a kutatással kapcsolatos képanyagot. Cerenxand és Dondog adatközlők, bár Mongólia lakóinak többségét alkotó halha (xalx) népcsoporthoz tartoznak, mégis burját sámánok tanítványaiként praktizálnak, ezért ruházatuk és felszerelé- sük alapvetően burját jellegű. A burját szokások szerint sámánkodó halhák viseletének és eszközeinek kötelező halha jegyei egy külön ta- nulmány témájául szolgálnak majd.

Fekete és fehér sámánok

A sámánok fekete és fehér jellemzők szerinti megkülönbözte- tése4 nemcsak a burjátoknál, de a többi dél szibériai népcsoportnál is meg gyelhető jelenség.

Ahogy a sámánképességet, úgy a fekete és fehér jellemzőket is öröklődés útján kapja a sámánjelölt. Ez azt jelenti, hogy ha a sámán- jelölt felmenői között „fehér” sámánok voltak, akkor valószínűleg őt is a „fehér” szellemek, felmenőjének szellemei fogják kiválasztani a feladatra. A fehér sámánokat, a sámánszertartásokat, és az ezek- hez köthető dolgokat általában a gyenge, könnyű, enyhe, fehér, lágy szavakkal szokás jellemezni. A fekete sámánokkal és szertartásaikkal kapcsolatban pedig az erős, kemény és fekete jelzők használata gyakori. Ezzel összefüggésben a fehér sámánok kevésbé megerőltető szertartásokat végeznek, mint például enyhébb betegségek kezelése, jóslás, gyógy-masszírozás, csontok helyreigazítása. A fehér sámáno- kat tevékenységükből eredően a burjátok csontkovácsnak nevezik, s sokuk nem is tartja őket valódi sámánnak. A fehér és fekete dolgok megkülönböztetése kiterjed a burját sámánizmus minden területére. Így nem csak a sámánokat, de a sámánviseletet, eszközöket, isten- ségeket, a részükre felajánlott áldozatokat és a sámándalokat is fel- oszthatjuk fehér és fekete csoportokra. Ha a sámánjelöltnek nincse- nek olyan felmenői, akik fekete szellemekkel is kapcsolatban álltak, elvileg nincs lehetősége arra, hogy komolyabb sámántevékenységet is folytasson. A sámántevékenység gyakorlása szigorú szabályokhoz van kötve. Bármely sámán a beavató szertartását követő három éven belül nem végezhet ún. erős szertartást (xatuu šanga xereg), azaz nem gyógyíthat súlyos beteget, olyan problémák megoldásával, melyek emberek sorsát határozhatják meg nem foglalkozhat. Úgy tartják, a sámán ilyenkor még nem elég erős ahhoz, hogy az ehhez hasonló fel- adatokkal megbirkózzon és megvédje magát azoktól az ártó lényektől, amelyekkel transz közben találkozhat. A három év elteltével a sámán- mester adhat engedélyt az ilyen jellegű szertartások elvégzésére. Az, hogy a fehér sámánoknak életük során mindössze három, általában évente tartandó, beavatáson kell átesniük, kapcsolatban állhat ezzel a tiltással, hiszen a fehér sámánok feladatköre egyébként sem ter- jed ki a súlyosabb problémák kezelésére. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy sok fehér sámánról a harmadik beavatás után kiderül, hogy vannak fekete szellemei is, amelyeket valamelyik távoli ősétől kapott örökül. Ily módon sokan jutnak a „fekete” képességek birtoká- ba, hogy kijárva a 13 (13 beavatás) „osztályos sámániskolát” egyszer maguk is tanítványokkal rendelkező sámánmesterek legyenek. Ezek a sámánmesterek, és minden fekete sámán a burjátoknál, rendelkeznek „fehér” képességekkel is, azaz fekete-fehér (xara sagaaniiye xabsar- han) sámánok.

A burjátoknál jelentős eltérések mutatkoznak a fehér és a fe- kete sámánok viselete és eszközei között. A fehér sámánok öltözete jóval egyszerűbb, mint a feketéké, sokban hasonlít a darhat5 sámánok nappali szertartásokon viselt öltözetéhez. A fekete sámánok öltözete, kelléktára sokkal részletgazdagabb, s idővel, ahogy a sámán tudása gyarapszik, ugyanúgy növekszik a ruhadarabok, a hozzátartozó kiegé- szítők, valamint a felszerelések darabjainak száma. Így a burját sámán ruhája több részletében is pontos képet ad viselőjének a sámánok tár- sadalmában elfoglalt pozíciójáról.

Köpeny és csengő, a fehér sámán viselete és eszközei

A fehér sámán öltözete

A burját fehér sámán fejfedője egy általában kék vászonból ké- szült kék színű sámánsapka (maixabša), melynek tetejéből tizenegy rö- videbb vörös fonál lóg alá. Ezek a tizenegy burját nemzetség legendás őseit szimbolizálják.6 A sapka homloki részén a darhat sámánokéhoz hasonló arc látható, szintén kaurikagylóból (yawuu), vagy cérnával hí- mezve. A szemellenző rojtok is megtalálhatók, kivitelezésük azonban más. Nem bőr vagy vászoncsíkokból készülnek, hanem befont fekete zsinórokból. A fehér sámán testét egy kék brokát köpeny (xüxe xamba nümerge) fedi, mely leginkább egy hagyományos burját köntöshöz, az ún. degel-hez hasonlít.

A fehér sámán eszközei

A sámán eszközei közül a legfontosabb a hátasa, melynek se- gítségével utazásokat tehet a különböző világrétegek között. A fehér sámánnak kétfajta hátasa is van. Az egyik a csengője, mely megegye- zik a buddhista szerzetesek szertartási csengőjével. Némely sámán ezt vadzsrával, szintén a lámák kelléktárából ismeretes jogarral együtte- sen használja, úgy, hogy egyik kezében a csengőt rázza, másikban pedig a vadzsrát forgatja. A másik hátas a nyírfából faragott lófejes, vagy sárkányfejes sámánbot. Vannak sámánok, akik a vadzsra he- lyett a sámánbotot tartják az egyik kezükben és azt a csengő ritmusá- ra előre-hátra mozgatva sámánkodnak. A lófejes botra kúp alakú réz vagy vas-csörgők vannak erősítve, valamint egy kék selyemszalagot is rákötnek. Ahogy az egyik ilyen bot tulajdonosa magyarázta, a se- lyemszalag azt jelzi, hogy az adott állat, jelen esetben a ló, egyfaj- ta áldozat a szellemek részére. Nem csak a mongoloknál, de még nnugor népeknél is meg gyelhető az a szokás, hogy egy háziállatot oly módon áldoznak a szellemeknek, hogy azt nem ölik meg, hanem megjelölik egy szalaggal, s attól kezdve azt megülni vagy felmálházni nem szabad. Úgy tartják, ezzel az állattal a szellemek rendelkeznek, csakis azok használhatják őket. Ezt a szokást mongol szóval Seter-nek nevezik. A fehér sámán botján ábrázolt ló is egy ilyen seter-ló. A bur- ját sámánok kelléktárának elengedhetetlen része a burjátul bardag-nak nevezett tárgy, melyről első pillantásra nehéz eldönteni, hogy egyfajta sámánbot-e vagy ostor. Az idegen nyelvű szakirodalomban mindkét értelmezés előfordul, s a burját elnevezés boncolgatása sem segít ab- ban, hogy egyértelmű következtetésre jussunk. A bardag használatát és egyes darabjainak kivitelezését gyelembe véve, megalapozottabb- nak látszik az a feltevés, miszerint az egyféle ostor, vagy legalább is egy hajdani sámánostor „elcsökevényesedett” változata lenne. Ezért a továbbiakban a bardag-ot ostorként tárgyaljuk.

A fehér sámánok ostora egy nyélből és egy hosszabb bot rész- ből áll. A nyelet három éves szarvas, vagy jávorszarvas agancsából készítik, míg a bot- részt három tamariska-ág alkotja. Ezeket az ága- kat egyes források szerint három különböző hegyről, más források szerint három különböző folyó partjáról gyűjtik. Ezt a részt különféle színű szalagok és kúp alakú fémcsörgők díszítik. A bőr rész, amely egyértelműen ostorrá tenné az eszközt, hiányzik. A jobb és baloldal nemekkel történő párosítása az ostor használatában is megjelenik: a sámánnők a bal, a sámánok, pedig a jobb kezükben tartják a hagyo- mány szerint. A szertartások során főleg a révület kezdetén a sámán gyakran szemellenzőként a homlokához tarja és úgy néz körbe, mint az eltévedt utazó, aki tájékozódni próbál. Az ostorral a sámán, áldás- képpen, gyakran megcsapkodja, vagy megtapogatja páciensét.

Páncél és fegyverzet, a fekete sámán öltözete és felszerelései

A fekete sámán öltözete

A fekete sámánok öltözete jóval több darabból áll és sokkal rész- letgazdagabb, mint a fehéreké. A teljes fekete sámánöltözetet csak nagyon kevesen birtokolhatják, nevezetesen azok, akik már tizenkét beavatási szertartáson estek át. Ezeket a szertartásokat legalább egy, de inkább több évente végzik, s minden egyes szertartás után a sámán öltözete és felszerelése egy újabb darabjával lesz gazdagabb. Az, hogy hányadik szertartás után pontosan mely ruhadarab, kiegészítő, vagy eszköz illeti a sámánt, az területenként igen eltérő lehet, de általános szabály, hogy a sámántudomány magasabb fokán állóknak nagyobb erejű rontó lényekkel, nagyobb veszedelmek közt kell szembenézniük, s ezért az őket védelmező páncél és fegyverzet is erősebb, jobb és több kell, hogy legyen.

A fekete sámánok fejfedője

A fekete sámánoknak kétfajta fejfedője van. Az egyik a fehér sámánoknál már említett sámánsapka, mely a fekete sámánok esetében fekete színű. Ezt a sámán kisebb jelentőségű szertartásoknál használja. Egy fontosabb szertartáson ennek a vászonsapkának a tetejébe veszi fel a sámán vasból készült szarvas sisakját (üülen amitai). Ez a sisak kivitelezését és stílusát tekintve igen sokféle lehet, de alapvető elemei- ben megegyeznek egymással. A sisak tetejét két szarvasagancs díszíti. Az agancsok ágainak száma a beavatási szertartások számával párhu- zamosan növekszenek. Így a tizenkét beavatással rendelkező sámán sisakján két, egyenként hatágú szarvasagancs található. Érdekes, hogy ezeket az egyértelműen szarvasagancsnak látszó díszeket a burját sá- mándalok varjúkarmokként említik. A sisak fejet körülfogó abroncsán bronztükrök vannak, tetejéről farkával lefelé négy vászonból varrt kí- gyó (dürben yexe mogoi) lóg alá. Altanceceg sámánnő sisakjáról két kígyó lóg le a hátára és két gyík (xüren ereen gürbel) a mellére. Ezek bal, illetve jobb oldali elhelyezkedésük szerint, nő- és hímneműek.

Csak kevés magas rangú sámánnak van őzbőr kabátja (yexe ami- ta), melynek bal vállán egy barnás szürke sas (xüren ereen bürged), jobb vállán pedig egy mitikus garuda-madár (garid) ül. A középrendű sámánoknak is van viszont mellvértje és a hátát védő páncélja. A mell- vérten gyakran találunk szív alakú bronztükröt, hármas csoportokba rendezett fémcsörgőket, íjat nyíllal, és állatábrázolásokat. Az egyik ilyen mellvértre egy garudamadár, egy vaddisznó és egy gyík van felvarrva. A garudamadár értelemszerűen a három világréteg közül a felsőt, a vaddisznó a középsőt, a gyík pedig az alsót szimbolizálja. Ezekhez az állatokhoz és világrétegekhez a mongolok a levegő, a föld és a víz elemeket társítják.

A hátulsó páncélzatot egy vállcsontot szimbolizáló vasrúd, vala- mint a sámán sisakjáról a hátára lógó három, egyenként három részből álló úgynevezett hajfonat alkotja. A vasrúd két végén apró kis szar- vacskák láthatók, melyek száma megegyezik a sisakon lévő agancsok ágainak számával. A hajfonat részei vékony sodort vasrudakból állnak, ezek összeillesztése egy vaskarikával történik, melyeken egyenként három-három kúp alakú vascsörgő található. Ezek a karikára erősített vascsörgők a sámán egész öltözetén megtalálhatók, és a sámán apróbb csontjait szimbolizálják. A burját sámánöltözeten a sámán fontosabb szervei, nagyobb csontjai is ábrázolva vannak. A kisebbeket, melye- ket nem ábrázolnak, éppen ezek a kúp alakú csörgők képviselik. A mellvért és a hátulsó páncél alatt lévő, általában bordó, vagy sötétbar- na színű köpenyen néha csak stilizáltan, néha viszont egészen élethű ábrázolásban jelennek meg az emberi csontok. Legtöbbször a borda, a karcsont és a lapocka, de néha a kézfej is. A sámánköpeny hónalja nyitott, ugyanis a burjátok úgy tartják, a sámán lelke révületkor itt távozik, hogy átadja helyét a szellemlénynek, aki ugyanitt megy be. Éppen ezért a sámánt, mikor a révületből magához tér, nem szabad a hóna alá nyúlva felsegíteni, mert azzal elzáródna az út, és a lelke nem találna vissza a testébe. A ruha két hónaljánál vászonból varrt lebeny is található, melyeket szárnyaknak (dalabša) neveznek. Úgy tartják, a sámán ezekkel a szárnyakkal képes repülni a sötétség világában (xa- ranxui oron), ahová révületben jut el.

A ruha nyakánál hátul egy négyszög alakú párnára egy ember alak van varrva. Ennek a párnának a belsejébe olyan titkos dolgok vannak belevarrva, melyekről csak a sámánnak és a mesterének van tudomása. Ezek lehetnek rongydarabok, vagy növényi magvak. Úgy tartják, minden sámánköpenynek megvan a maga gazdaszelleme, és az ebben a párnában lakozik. Mikor a ruha elkészül, a sámán mestere fújással vagy köpködéssel „feléleszti” (amiluulxa) azt, és rávarrják a gazdaszellemet ábrázoló ember alakot.

A burját sámánok lábbelije és nadrágja nem kap olyan hangsúlyt, mint az öltözet többi része. Gyakran előfordul, hogy a feje tetejétől a térdéig szakrális öltözetet viselő sámán utcai nadrágban és edzőcipő- ben végzi a szertartást. A legtöbbször azonban egy sötét vászonnadrá- got tűrnek be egy hagyományos burját csizma szárába. Némely sámán nadrágján kisebb kígyók és csörgők vannak felvarrva, csizmájuk orrán gyakori az oroszlán, tigris, vagy kígyó fejét ábrázoló díszítés.

Felszerelés

A fekete sámán legfontosabb eszköze és egyben hátasa, a dobja (xese). Ezért a fekete sámánokat másképpen dobos sámánnak (xesetei böö), szertartásaikat pedig dobos szertartásoknak (xesetei böölen) is nevezik. A dob alakja legtöbbször kör alakú, de elterjedtek a nyolc és háromszögletű dobok is. A dob nyírfából készült keretére általá- ban borjú, vagy kecskebőrt feszítenek. Ez feltehetően összefüggésben áll azzal, hogy a burjátok legfőbb gazdasági tevékenysége az állat, elsősorban a marhatartás, szemben például a darhatokkal, akiknél a vadászat igen nagy szerepet játszott, s ennek megfelelően dobjaikat is a tajgában élő vadak bőre borítja. A dob keretének belső peremén három ponton egy-egy fémkarika található, s ezek mindegyikén kilenc-kilenc, összesen huszonhét kis csengettyű (xolbogo) lóg. A burját sámándalok dobra utaló része még egy csengettyű meglétét sejteti, de ennek hollé- tét eddig még egyik dobon sem sikerült megtalálni. Az említett sámán- dal magának a szertartást végző sámánnak a bemutatásán kívül (név, kor, rang) felsorolja mindazokat az eszközöket, melyekkel a sámán szellemeit hívja. A sámándob ekképpen jelenik meg a dalban:

Xorin naiman xolbogtoi Xondio haixan duutai
Daida delxiiye bürxööhen Daiban xara xese 7

Huszonnyolc csengettyűs Szépséges hangú
A világot befedő Hatalmas sámándob

A dob külső peremére egy piros, sárga, kék színű vékony szala- gokból álló bojt van erősítve. A vászon vagy selyem a szellemeknek bemutatott áldozatok állandó része. Az ugyanezen anyagokból kivágott kisebb szalagok D. Namsrai burját sámánsegítő magyarázata szerint, azok a dob gazdaszellemének felajánlott áldozatok, neki ajándékozott ruhadarabok.

A sámándob fogója a burjátok esetében egy, a dob belső pere- méhez három ponton rögzített bőrszíj, melyet gyeplőnek mondanak. Mikor a dobot készítik, utolsó lépésként, akár csak egy lóra, a gyeplőt felkötözik. Ezen kívül s egy ponton a külső peremhez egy kék áldozati szalagot is kötnek. Az áldozati szalag ugyanaz a „szeter-szalag” me- lyet a fehér sámánok lófejes botjánál tárgyaltunk. Mindez egy külön szertartás keretében történik, melynek végén a dobot füsttel megtisz- títják és áldásképpen a következőt mondják: Poroszkajárású gyorslép- tű jó paripa váljék belőled! (žoroo hain yabdaltai, xurdan hain xüleg bolooroi).8

A dobverőt (toibuur) szokás egyfajta ostorként is értelmezni, mellyel a sámán hátasát, azaz dobját veri. Az igazság azonban az, hogy a burját sámánoknak a dobverőn kívül van külön ostoruk, ami persze nem zárja ki a dob-hátas és a dobverő-ostor analógiájának lehetőségét sem. Mégis a sámánostor és a dobverő ismertetése több tudományos munkában összemosódik, a dobverő leírásánál gyakran találkozunk egyértelműen csak a sámánostorra jellemző részletekkel. A dobve- rő D. Namsrai ismertetése alapján egy „krokodilhal” (matar-zagaha) testét formázó fadarabból áll. Nyelén egy lukon átfűzött, két végénél összekötött bőrszíjjal akaszthatja azt a sámán a csuklójára. Ez a luk a magyarázat szerint, a krokodilhal szeme. A krokodilhal nyilvánva- lóan az alsó világ képviselője, a sámán öltözetén is található egyéb csúszó-mászókkal együtt. A dobverő vastagabb végét, egyik oldalon kecskebőr puhító borítja, másik oldalán pedig egy vasdrótra felfűzött kilenc karika található. A kilenc karika kilenc nyelvet jelképez, magát az eszközt is kilenc nyelvű dobverőként (yühen xeletei toibuur) említik a sámándalok. Ezek a nyelvek Dondog sámán szerint csörgésükkel a szellemek jókedvét hivatottak szolgálni, míg Namsarai szerint az em- beri nyelvhez hasonlóan a szellemek és a sámán közti információcsere eszközei. A dobhoz hasonlóan a dobverőn is megtalálható a színes szalagokból álló bojt, mely a dobverő gazdaszellemének ajándékba adott ruhadarabjait jelképezi.

A burját fekete sámánok ostora annak ellenére, hogy használata a külső szemlélők számára rejtve marad, gyakran nem is látszik a reá kötözött szalagok tömegétől, a legérdekesebb és a legtöbb mögöttes tartalommal bíró eszköz. Az ostor alapvető részleteit a fehér sámánok eszközeinél már tárgyaltuk. A fekete sámánok ostora ehhez képest két fontos dologgal egészül ki. Az egyik az úgynevezett suhintó (šerbüül- ge), a másik a miniatűr fegyverek és szerszámok csoportja. A suhintó tulajdonképpen az ostor leglényegesebb része lenne, s mivel ez a fehér sámánostorról hiányzik és a fekete ostorok zöménél sem jelenik meg kifejezetten olyan formában, hogy az egy suhintóra emlékeztessen, a sámánostor ostor-szerűsége is elvész. A fekete sámánostor esetében legtöbbször a suhintót a nyélhez kötözött menyhalbőr (gutaar zaga- hanai arha) formájában találjuk meg. Ez a kivitelezés nem sejteti a menyhalbőr eredeti funkcióját, csak az elnevezés (šerbüülge) utal arra. Ilyen Alatanceceg sámánnő fekete ostora is. A suhintó efféle elhelye- zése arra enged következtetni, hogy az eszköz, burjátul bardag, talán nem is ostor, hanem a dobhoz és a sámánbothoz hasonlóan inkább egyfajta hátas, melynek ostora oldalára van erősítve. A menyhalbőrrel kiegészült sámánostor, ugyanúgy ahogy a dob is, rendre felbukkan a sámándalok sorai közt:

Gurbal uuliin huxai / Három hegyről származó tamariska
Gunan bugain eber / Három éves szarvas agancsából
Gutaari zagahanai arha / Menyhal bőréből készült
Gürmehelže xehen ezen yexe bardag(9) / Nagy Sámánostor úr

Dašbalbar burját sámán ostora feltehetőleg egy régebbi vagy egy korábbi módszerrel készült darab lehet, mivel a menyhalbőrből font suhintó nem a nyelére, hanem a végére van kötözve, s ezáltal az való- ban inkább ostorra, mint sámánbotra hasonlít.

A sámánostor tamariska ágakból készült nyelére vaskarikákkal vannak erősítve a szintén vasból kovácsolt miniatűr fegyverek és esz- közök. A burjátok sámánhite szerint ezeket a kovácsok védőszelleme (haxiuha) Damdin Dorlig kovácsistenség készíti illetve neki tulajdonít- ható. Damdin Dorlig nem más, mint a sámánok fegyverkovácsa, aki a mai felfogás szerint nem csak a kovácsoknak, de minden kézműves munkával foglalkozónak, a fémből készült eszközöknek és az elekt- romos árammal működő gépeknek is felelőse. A sámán öltözetének darabjait, eszközeit olyan ember készíti, aki egyébként nem sámán, de kapcsolatban áll Damdin Dorliggal, és vörös kecske áldozatot mutat be neki. Az ilyen mesterembereket Dorligos embereknek (Dorligtoi xün) nevezik. Minden fekete sámánostor nyelén ezért megtalálható Damdin Dorlig üllője (düše), kalapácsa (alxa) és kék kecskebőr fújta- tója (xüxe yamaan xööreg). Ezenkívül általában van még egy vasaló- lap, amit bizonyos szertartásokon felhevítenek, hogy a sámán révült állapotban megnyalogassa. Ezzel egy karikára van felfűzve egy csí- pőfogó (baxi), amivel forrón izzó vasdarabokat fog meg a sámán. A forró vas kezelése, nyalogatása gyakran visszatérő elem nemcsak a burjátok, de más nemzetségek szertartásaiban is. Úgy tartják, révü- letkor a sámán nem szenved sérülést az izzó tárgyak nyalogatásától, sőt nem is érez fájdalmat ilyenkor. Az apró eszközök között találunk olyanokat is, melyek a sámánt a szellemlények birodalmában tett uta- zásai során segítik. Ilyen páros eszköz, a csónak (ongoso) az evezővel (helüür) együtt és a létra (šata). A sámándalok tanúsága szerint létrára a sámánnak akkor van szüksége, ha meredek szikla áll az útjában, a csónakra, pedig akkor, ha vízen kell átkelnie. A sámándalokban ez ekképp fogalmazódik meg:

Xangil baisa garbal / Ha meredély vagy szikla támad
Damžaad garxa šata / A létrával áthágható
Müren dalai xaabal / Ha folyó, vagy tó állja az utat
Tabiad garxa ongoso / A csónakkal áthajózható

Arra az esetre, ha a sámán minden akadályt leküzdve eljutott a legfőbb burját istenségekhez, a tizenhárom északi úrhoz, de azok kapuja zárva van, az ostoron az egek kapujának a kulcsa (tengerei üüdiiye ongoidog soožo) is megtalálható, ami formájában nem egy mai kulcsra, hanem egy régebbi, a jurták zárját nyitóra emlékeztet. A sá- mánostoron lévő dolgok közül azonban a fegyverek a legfontosabbak, mert a sámán ezekkel felveheti a harcot azokkal az ártó szellemlé- nyekkel, melyek belső utazása során veszélyt jelenthetnek reá nézve. A burját fekete sámán ostorán mindig megtalálható a vasból kovácsolt kis íj (nomo) és nyíl (homo), a szablya (heleme), balta (balta), fejsze (hüxe), lándzsa (žii žada), a pányva (salama) mellyel az ellenségét elfoghatja, és egy cölöp (gadaha), amelyhez az elkapott ellenséget kötelével (argamža) hozzákötözi. Hasonló, a bölcső felett kötélen ki- feszített fegyverek védték hajdanán a mongol csecsemőket is az ártó lényektől.

A fekete sámán botja (horibo) páros eszköz, melyet a szertartá- sokon úgy használ, hogy végével a földnek tartja, két kezével a bot lovat formázó fejére támaszkodik, és előre-hátra mozgatja. Ez felte- hetően a lovak vágtáját imitálja. Mikor egy-egy szellemhívó-dal vagy annak egy bizonyos szakasza véget ér, a lovakat meg kell itatni. Ekkor a két lófejet egyszerre egy csésze pálinkába mártják. Hasonlóan tesz- nek a sámándobbal is: a dalok szünetében meglocsolják őket pálinká- val. A lófejes sámánbot, legtöbbször vasból készül, de ismeretes fából faragott változata is, és kengyeleket (düröö) is felfedezhetünk rajta. Egyes feljegyzések szerint vaskarikákkal és apró csörgőkkel (xolbogo) némely sámánboton a ló sörényét és farkát is ábrázolják, sőt, azon még miniatűr fegyverek és csónak is található.11 Ezek szerint bizonyos sámánok felszerelésében az ostor és a sámánbot funkciója összemo- sódhat, ahogy ez a kivitelezésben is megnyilvánul.

A fekete öltözet, és különösen az ostor nyelén található minia- tűr fegyvereket és eszközöket a burjátok Damdin Dorlig kovács istenségnek tulajdonítják.

Damdin Dorlig szerepkörének ismeretében megérthetjük, hogy a mongol népeknél egykor milyen fontos szerepet tölthetett be a hadviselés, és milyen nagy megbecsülésnek örvend- hettek a fegyvereket előállító kovácsok. Ha megvizsgáljuk a sámán felszerelését és tevékenységét, világossá válik az is, hogy tulajdonkép- pen maga a sámán is egy páncélba öltözött, felfegyverzett harcos, aki testi fogyatékosságai, betegsége, „rátermetlensége” (rossz látás, epi- lepszia, gyenge zikum) okán nem a csatatéren emberek ellen, hanem egy belső világban, ártó szellemlények ellen vívja harcát. Úgy tartják, a magasabb beavatási fokozaton álló sámánok mágikus ereje nagyobb, s így az ellenségei, az ártó szellemlények is erősebbek, ezért nagyobb védelemre, több fegyverre van szüksége, ezzel magyarázható a kiegé- szítők és az öltözet darabjainak folyamatos gyarapodása. Ahogyan a mongolság nyugati ágához tartozó kalmükök és ojrátok eposzaiban tételes versbe szedett felsorolását találhatunk az eposzi hős lovának és fegyvereinek, a sámándalok hasonló eszközökkel írják le a sámán dobját és eszközeit.

—

Felhasznált irodalom:

BALOGH, M., Shamanic Traditions, Rites and Songs Among the Mongolian Buriads: Meeting a Shamaness and Her Assistant (megjelenés alatt)

BUM-OČIR, D.: Mongol böögiin jan üil, ”Mongol Shamanic Ritual” 2002. Ulaanbaatar

DIÓSZEGI V., A mongóliai samanizmus kérdései.Beszámoló az 1960.évi mongóliai gyűjtőútról In: Ethnographia LXXII (1961) pp. 534-554.

GANTOGTOX, G. 1996., Böö mörgöl, In: Mongol ulsiin ugsaatni jüi 3. boti / 19-20 juunii jaag üye / Ulaanbaatar

GANTOGTOKH, G., KARA, G., TSOLOO, J., 1998. Buryat Sha- man Songs and Rites In: Uran joxiol sudlal „Literature Studies” Ulaanbaatar. pp. 95-140.

KIRA VAN DEUSEN, In Black and White: Contemporary Buriat Shamans In: Shaman 1999. Autumn pp.153-166.

OYUUNTUNGALAG, A. 2004. Mongol Ulsiin Buriaduud “ The Buryats of Mongolia” Ulaanbaatar

SOYOMBO, L., Mongol Böö Mörgöliin Ügiin Sangiin Onclog „A mongol sámánhit szókincsének sajátosságai” Ulaanbaatar 2005.