A(z) Távoli dobszó (Richard Cavendish) cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Távoli dobszó (Részlet Richard Cavendish: Démonok, ​kísértetek, szellemek című könyvéből)

A Nyugat élénk érdeklődéssel fordul a szibériai és a közép-ázsiai sámánizmus felé, mely megszűnőben van ősi hazájában.

A „sámán” szó tunguz eredetű -így nevezték szent embereiket a tunguzok -, és orosz közvetítéssel terjedt el. A sámánhit szerint az emberek világával párhuzamosan létezik egy másik is, ahol szellemek, istenek, láthatatlan, de rendkívüli erők laknak. A természet minden jelenségének van szelleme -a viharnak, a földrengésnek, a szikláknak, a fáknak, a tavaknak és folyóknak, az állatoknak, madaraknak. A szellemek láthatatlanok, de léteztek olyan emberek, akik képesek voltak megváltoztatni tudatukat, és a transz állapotában látták őket, beszélgettek velük, sőt testükből kilépve hosszú útra indultak a szellemek világába.
A szovjet kommunizmus nem kedvezett a sámánhitnek, minden igyekezetével azon volt, hogy elnyomja. Pedig a Szibéria északi részén élő jakutok -fővárosuk Jakutszk -, a burjátok, Ulan-Ude, a Bajkál vidéke és Mongólia lovas népei emlékezetük óta tisztelték sámánjaikat, gyógyító embereiket, jövendőmondóikat, akik közvetítettek az emberek és a szellemek világa között.

Föl az égbe

A transz és a tudat bármely megváltozott állapotát, amelyben a sámán érintkezni tudott a láthatatlan tartományokkal, böjtöléssel, önkínzással, monoton énekléssel, eksztatikus dobolással, csörgők rázásával és tánccal érhették el. Ezek voltak a szibériai sámánok jellegzetes segédeszközei. A dobot „lónak” tekintették, a sámánt ez repítette föl az égbe, amikor a szellemek világába indult.

A sámán vitte el az isteneknek az emberek ajándékait, cserébe híreket hozott az időjárásról, a várható termésről, ő vezette el a halottak lelkét a másvilágra, ő kereste meg és hozta vissza a beteg ember lelkét, amely betévedt a láthatatlanok birodalmába, vagy gonosz szellem rabságába esett. Az emberek
rendkívüli képességeket tulajdonítottak a sámánoknak, s őszintén elhitték, hogy transzban repülnek, láthatatlanná válnak, állattá változnak, és látják a távolban történő dolgokat. Érzéketlenek voltak a hidegre és a melegre, bizonyságul izzó parazsat tartottak tenyerükben, anélkül hogy megégtek volna. Az Észak-Szibériában élő csukcsok sámánjai a legendák szerint képesek voltak farkassá változni, de Szibéria más népeinek szent emberei és Mongólia sámánjai is közeli lelki rokonságot éreztek az állatokkal, madarakkal – medvékkel, bölényekkel, sasokkal, baglyokkal vagy hidakkal -, amire szükségük is volt, ha szellemeket idéztek és varázslatot végeztek.

A magányosság ajándéka

A sámánság örökölhető tulajdonság, de lehet, hogy a hívás vagy jel kívülről érkezik. Mindkét esetben nagyon sokat kell tanulni és készülni a feladatra. Az lehet sámán, akinek rendkívüli, megrázó tapasztalatokban volt része, például csúnyán megégett, leesett a fáról, és csodával határos módon megmenekült. Sámánnak
született az a fiatalember, aki ideges feszültségével, feltűnő érzékenységével, szeszélyességével, zárkózottságával kivált a többiek közül, aki különös betegségekben szenvedett és titokzatos álmokat látott, gyakran elájult, dühroham tört ki rajta, fejfájás és hányinger gyötörte és hajlamos volt álmában énekelni. Különös ismertetőjel volt, ha valaki szerette a magányt. A jakut sámánjelöltek gyakran elbujdostak a sűrű erdő csendjébe, fakérgen éltek és késsel hasogatták testüket. A Tura vidéki rénszarvaspásztor evenkik fiatal sámánja egy vagy több hetet a hegyekben töltött, vadászott, és fogaival tépte szét a vadak testét, majd mocskosan, véresen, őrjöngve tért haza falujába.
Az igazi sámánná válást komoly avatási rítusok előzték meg. A jelöltnek meg kellett „halnia”, és háromtól hét napig mozdulatlanul feküdt sátrában vagy más elhagyott helyen. Ezalatt átélte a haldoklásnak és a szellemek osztozkodásának élményét. Látta, amint húsát lefejtik csontjairól, szemét kinyomják, vérét és minden nedvét kicsorgatják, koponyáját meglékelik, testét felaprítják, szétosztják a betegségek szellemei között, aztán csontjait újra összerakják, új hússal borítják be, és új vérrel keltik életre egész lényét.

A vér jóslata

A tibeti csod rítushoz hasonlóan (lásd a 133. oldalon) sok egyezés van a szibériai, a közép-ázsiai sámánizmus és a tibeti, kínai, koreai és japán hiedelmek, hagyományok között. Tibet és Mongólia buddhista lámakolostorai évszázadokig szoros vallási kapcsolatot tartottak fenn. Az 1840-es években egy francia pap, Huc abbé Mongóliába utazván az izgatott tömeggel együtt nézte, amint egy láma az oltáron ülve őrjöngő önkívületbe hajtja magát, s lámatestvérei énekükkel segítenek neki. Buzdító kántálásuk fülsértően magas sikollyá fokozódott, ahogy a láma hosszú kést ragadott és hasát felhasította. Kifröccsent a vére, kifordultak a belei, de ő még mindig a jövő kérdéseire adott válaszokat ismételgette, hiszen ebben az állapotban tévedhetetlenül ismerhette a holnapot. Végül teljesen kimerülve két karjával átfogta a szörnyű sebet, amely erre bezáródott, és karcolásnyi nyom sem látszott rajta, pedig az oltár vérfoltos maradt. Az élet megváltozott az 1921-es mongol forradalom után, és ilyen eseményekről többé nem tudósított senki sem. Szerzetesek ezreit hajtották be a gyárakba és a kolhozokba dolgozni, csupán a nagy ulánbátori Gandam lámakolostor működését engedélyezték. A jövendölések helyett az embereknek be kellett érniük az ötéves tervekkel.

Égből jövő tűz

Amerikához és Európához viszonyítva Afrikából és Ázsiából jóval kevesebb földönkívüli látogatásáról érkeztek hírek. Ám az 1908-as rejtélyes robbanás Szibériában még ma is foglalkoztatja a tudományos köztudatot, hiszen egyes magyarázatok kozmikus jelenségnek tulajdonítják a történteket. A robbanás június 30-án történt, reggel hét óra tájban, Vanavarától, egy kis kereskedelmi központtól nem messze, 650 kilométerre Krasznojarszktól. Hatalmas villanást láttak, amely vakítóbb volt a vakító napfénynél, aztán óriási tűzgömb jelent meg az égen. Á perzselő hőség még 60 kilométerrel távolabb is szinte kibírhatatlan volt, ahogy a paraszt mesélte, akit a légnyomás kirepített a háza tornácáról. A fák még Szentpétervár távolságában is megsínylették ezt, kidőltek, vagy elvesztették koronájukat. A későbbi vizsgálatok megállapították, hogy a robbanást nem meteoritbecsapódás okozta, ahogy eleinte gondolták. Különféle feltételezések szerint elképzelhető, hogy a Föld atmoszférája fölé került fekete lyuk okozta, vagy a távoli vidék fölött nukleáris robbanás történt egy idegen űrhajón.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal