A(z) A technopogányok és a digitális mágia cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
A technopogányok és a digitális mágia
Részlet Nevill Drury: Mágia és boszorkányság című könyvéből
A XXI. század elején lehetőség nyílt a sámánizmus ősi spirituális hagyománya, valamint a számítógépek és a kibertér világa között fennálló, meglepő és lenyűgöző kapcsolat felderítésére. A virtuális valóság kutatóinak semmiféle nehézséget nem jelent c két hagyomány összeegyeztetése, sőt egyik képviselőjük, a nemrégiben elhunyt Terence McKenna (1946—2000) nem csupán összeférhetőnek, hanem egyenesen összetartozónak tekintette az ősi kulturális formák és a modern technika világát. McKenna nemcsak a sámánok kalandos útját érezte a magáénak, hanem nemzetközi szinten elismert szószólója volt a kibertér metafizikai értelmezésének is. Az ő szemében a „lélek kivetítése” jelentette a sámáni hagyomány lényegét, ez pedig egyaránt vonatkozott az emberi szellemnek és a „bolygó logoszának” megnyilatkozására. McKenna úgy hitte, a világhálóhoz hasonló számítógépes rendszerek elvezethetik az emberiséget a globális, kollektív tudat szintjére.
McKenna érdeklődését eredetileg a közép-ázsiai sámánizmus keltette fel. Az 1960-as évek végén Nepálba utazott, hogy elsajátítsa a tibeti nyelvet, és tanulmányozza az ott honos bon-po sámánizmus hagyományait. Egy ideig Indiában és a Seychelles-szigeteken élt, majd úgy döntött, felkeresi azokat a helyeket, ahol még ma is gyakorolják a sámánok tudományát. Bejárta Indonézia szigeteit, köztük Szumátrát, Szumbát, Florest, a Malakka-szigeteket és Szeramot, majd Dél-Amerikába utazott, ahol szintén első kézből tanulmányozta az őslakók sámáni hagyományait.
Az Amazonas-medence felső szakaszán (Kolumbiában, Peruban és Ecuadorban) a sámánok gyakran élnek a pszichedelikus hatású ayahuasca-itallal, amelyet a Banisteriopsis caapi kúszónövény nedvéből készítenek. A sámán e szent ital segítségével lép át a természetfölötti birodalmába, s látomásaiban kapcsolatot teremt őseivel és szellemi segítőtársaival. McKenna elsősorban azt találta figyelemre méltónak, hogy az ayahuasca hatóanyaga erősen emlékeztet a pszilocibinre. a Közép-Mexikó fennsíkjain élő sámánok szent gombájának hatóanyagára. Ügy vélte — jóllehet az antropológusok nem osztják elméletét —, hogy a beszéd kialakulása is a pszilocibinnek köszönhető, hiszen már az Afrika szavannáin élő első emberek is ezt fogyasztották, s a pszilocibintartalmú gombák olyan misztikus állapotba juttatják az embert, amelyben a lélek „szól” az elméhez. Mivel ezek a gombák bőségesen tenyésznek a szarvasmarha ürülékében, McKenna érvelése szerint az első paleolit vallás — a nagy Szarvas Istennő vallása — egyrészt azért jött létre, mert közel tizenöt-húszezer évvel ezelőtt
a pszilocibin belepett az afrikai táplálékláncba, másrészt pedig azért, mert a szarvasmarhát háziasítottak.1 Meggyőződése volt, hogy a pszilocibin különleges szerepet játszik az emberi kultúrában: „A pszilocibin hatására az ember olyan lénnyel találkozik, aki beszél hozzá: az ő hangját hívom logosznak. A pszichopatológiában manapság súlyosan deviánsnak tekintik azt az egyént, aki »hangokat« hall… Ha azonban áttekintjük a régi görög forrásokat, láthatjuk, hogy a kor egyik legfőbb ezoterikus törekvése a logosz elérése volt. A logosz az igazságot — a megmásíthatatlan igazságot — nyilvánította ki. Szókratész daimónnak nevezte a „másik”, belső lényt, aki szólt hozzá. A pszilocibin segítségével pedig olyan könnyű elérni ezt a jelenséget, hogy az a tudomány hagyományosan materialista nézőpontjából már-már csodának számít.”2
McKenna szerint ahogyan a pszilocibin által kiváltott élmények nélkül ma sem érthetjük meg spirituális tudatunk eredetét, ugyanúgy az ókori vallások kialakulásában is ezek a hatások játszották a legfontosabb szerepet: „Szerintem a történelem előtti kor vallásai a tapasztalaton és a növények révén előidézett eksztázis keresésén alapultak. Azután valamikor — nagyon korán — az emberek egy csoportja falat vont a többiek és a »másik lény« közvetlen megtapasztalása közé, ennek következtében pedig kialakultak a hierarchikus viszonyok, majd a papsággal együtt létrejöttek a különféle teológiai rendszerek, a kasztok, a szertartások és a tabuk. A sámánizmus azonban olyan kísérleti tudomány, amely a számunkra ismeretlen területekkel foglalkozik… Éppen ezért úgy gondolom, hogy az emberi lehetőségek kutatásának és a New Age mozgalmának legfontosabb mozzanata a szertartások visszaállítása, a sámánizmus újra felfedezése, valamint a pszichedelikus szerek és az Istennő jelentőségének ismerése.
McKenna továbbá úgy érvelt, hogy a pszichedelikus anyagok a szó szoros értelmében kapcsolatba hozzák az embert a bolygó „elméjével”, mint ahogyan a dél-amerikai és a mexikói sámánok is szent növényekkel idézik elő látomásaikat: „Egészen komolyan gondolom, hogy a logosz valóságos, és hogy a bolygó belsejében egy irányító elme — egy felettes lélek — lakozik, az emberi egyensúly, méltóság és vallásosság pedig az ő világával fenntartott, közvetlen kapcsolattól függ. Ezt a feladatot látja el a sámánizmus. Eleuszisz és a többi misztériumvallás hanyatlásáig mindez a nyugati világban is az emberek rendelkezésére állt, később azonban teljesen kiirtották azok a barbárok, akinek fogalmuk sem volt arról, mit pusztítanak el.”4 McKenna a jelenkor iparosodott világát illetően úgy tartotta, hogy szoros kapcsolat áll fenn a bolygó felettes lelke, valamint a kiberteret az internet révén egyre inkább átjáró tudat között. McKenna szerint az új kiberkultúra arra kényszeríti az embereket, hogy felülvizsgálják lineáris gondolkodásmódjukat és a kozmoszhoz való viszonyukat.
Mark Dery kultúrkritikussal folytatott beszélgetésében McKenna 1997-ben elmagyarázta, hogy az emberiség jövőjét csak az biztosíthatja, ha kész támogatni a sámánizmus technikai vagy tudományos változatát: „Számításaim szerint az elkövetkező évtizedek egyfajta művészeti formává alakítják át a bolygót, amelyhez az új ember majd az időt és a teret túllépő kozmikus harmóniában kapcsolódhat… Hiszek abban, hogy az ember csak előre menekülhet: nem fordulhatunk vissza, és nem állhatunk meg, hanem előre kell haladnunk, és ennek a technika az egyik formája. A technika az emberi szellem kiterjesztése: csak innen érkezhet a megváltás, mert a tizenötezer évvel ezelőtti, vadászó-halászó és pásztorkodó társadalmakba már nem térhetünk vissza.”5 McKenna szerint a technosámánizmus új irányzatai elsősorban metafizikai természetűek lesznek, és túlmutatnak majd a logikus fejlődés képzetein: „Ügy vélem, a történelem során a logosz egyre konkrétabb megfogalmazást nyer. Ahogyan McLuhan rámutatott, egykor a kézirat szemorientált kora is áldozatul esett a nyomtatott kultúrának. Remélem, hogy a kiberdelikus kultúra hasonló módon arat majd győzelmet a nyomtatott kultúra egysíkú elfogultsága fölött, és eljuttat bennünket a logosz látható világába… az új technikák ugyanis a határok lebontására törekednek.”6
Technovizinoárius valóságok
Mi hát az összefüggés a sámáni szemléletmód és a kibertér világa között? Hogyan kérdőjelezi meg a kiberkultúra a racionális és logikus gondolkodást? A kibertér kifejezést Wiiliam Gibson használta elsőként a Neuromancer című könyvében, 1984-ben. Olyan világot festett le regényében, amelyben ha a szereplők a fejükbe nyomják kiberkalapjukat, bármely háromdimenziós, „virtuális” környezetbe kivetíthetik tudatukat. Gibson ezzel olyan jövőt jósolt, amelyben az emberi képzelőerő a technika révén hozza létre a maga észlelhető „valóságait”.
Alig húsz évvel Gibson regényének megjelenése után a virtuális valóság birodalmának már olyan területeken is komoly hasznát veszik, mint az építészet és az orvostudomány. Az internet időközben a bolygó legkedveltebb kommunikációs eszközévé vált, s ma már mindennapos eseménynek számít, hogy az emberek a kibertérben kalandoznak. Mindez a filozófia vonatkozásában is érdekes következményekkel jár. A kibertér mennyországának kapuja című könyvében Margaret Wertheim úgy érvel, hogy az internet merőben új, eddig soha nem ismert térfelfogást ad, ez pedig a globális számítógépes hálózat minden szinten összefüggő „tere”.7 Mindez nagyon új jelenség, mutat rá Wertheim. Az 1980-as évek elején a katonaságon és a számítógépes kutatásokat végző tudósokon kívül nem sokan férhettek hozzá a hálózatokhoz, az elkövetkező évtizedben azonban az egymilliárdot is elérheti az internet-hozzáféréssel rendelkezők száma. Mindez a semmiből alakult ki húsz év leforgása alatt, ezért teljes joggal nevezhetjük az emberiség leggyorsabban fejlődő tudományának^ Wertheim magát a kibertérélmény természetet tartja lenyűgözőnek. Ha a számítógép segítségével lépünk kapcsolatba egymással, nem érzékeljük a fizikai teret, mert ezek a virtuális utazások a szó szoros értelemében nem mérhetőek. „Az interneten szabad vagyok, helyzetemet lehetetlen tisztán fizikai koordinátákkal meghatározni. Az a kérdés, hogy pontosan »hol« vagyok, amikor belépek a kibertérbe, még válaszra vár, de az biztos, hogy pozíciómat nem lehetséges egyszerű matematikai képletekkel leírni” — mondja Wertheim. A kibertér természetéről tehát csupán annyit állapíthatunk meg, hogy a digitális kommunikáció olyan formáját foglalja magában, amelyben az információt egyik számítógép közvetíti a másik felé, s amelyben az emberek egymás elméjének kiáradásában osztoznak.
Ahogyan azt már sok lelkes internetező bizonyára felfedezte, a kibertér világa olyan birodalom, amelynek virtuális valóságában képzeletbeli egyéniségeket hozhatunk létre, s úgy teremthetünk kapcsolatot egymással, hogy ennek csupán a képzelő-erőnk szab korlátot. Kiadhatjuk magunkat a másik nem képviselőjének, lehetünk képzeletbeli lények — akár még sötét és gonosz istenek is —, hiszen ez az internet szerepjátékának lényege. Az internet az emberi psziché kiterjesztése, amely nem csupán a valóságnak, hanem a fantázia világának is fórumot teremt. Az ezotéria és á misztika szemszögéből azonban kétségkívül az a legérdekesebb, hogy a technika és az emberi képzelet összefüggéseit kutatva a következő egyenletet kapjuk: aminek képzelem magam, azzá leszek — ez pedig nem más, mint a mágia lényege.
A technopogányok és a digitális mágia
Bizonyára nem meglepő, hogy az okkultista és újpogány csoportok rendkívül gyorsan felismerték az internet adta lehetőségeket. A világháló sokak számára utat nyit a nagyvilág mitikus varázslata és a globális képzelet kecsegtető világa felé. Az újpogány hagyomány és a technika kapcsolata az amerikai ellenkultúrából ered: ma már széles körben elfogadott az a nézet, miszerint napjaink számítógép-központú szellemisége igen sokat köszönhet a pszihedelikus tudat mozgalmának. 1990 januárjában még a konzervatív Wall Street Journal is vezércikkben foglalkozott azzal, vajon valóban „az LSD elektronikus megfelelője-e” a virtuális valóság.8
A pogányság és a kibertér első pillantásra kissé valószerűtlen egyesülése talán éppen annak köszönhető, hogy az úgynevezett technopogányok ugyanolyan fogékonyak a technikára, mint a misztikumra. Bruce Sterling kiberpunk regényíró szerint: „napjainkban az amerikaiak meglepően nagy száma már nem lát éles különbséget a műszaki és a művészi beállítottságú ember között. Lehet, hogy az utóbbinak szélcsengő függ az ablakában és kendőt köt a kutyája nyakába, de az íróasztalán ugyanúgy ott áll a nagy teljesítményű Macintosh számítógép MIDI szintetizátor-szoftverrel és fraktálszimulátorral.”9
Az 1960-as és 70-es években az amerikai pszichedelikus kultúra lényegében abból állt, hogy az emberek különféle tudatmódosító szerek segítségével igyekeztek megtapasztalni saját lelküket (a „pszichedelikus” kifejezés jelentése szó szerint „lélekfeltáró”), s a tudat ilyetén felfedezése az új technika kialakulására is közvetlen hatást gyakorolt. Mark Dery szerint Timothy Leary az ellenkultúra egyértelmű igazolásának tekintette a személyi számítógép jelenségét: „Mindenki tudja, hogy a szoftver-, sőt nagyrészt még a hardveripar alkotóereje is (főként az Apple Macintosh esetében) közvetlenül a hatvanas évek mozgalmaiból származik… Steve Jobs (az Apple egyik alapítója) járt Indiában, szedett LSD-t, tanulmányozta a buddhizmust, majd hazatért, és kijelentette, hogy Edison nagyobb hatást gyakorolt az emberiségre, mint Buddha. Gates (a Microsoft alapítója) is a tudattágító mozgalom élharcosa volt a Harvardon. Szerintem egyértelmű, hogy ha az ember pszichedelikus szerekkel hozza működésbe az elméjét, csakis elektronikus úton írhatja le tapasztalatait”10 – mondta Derynek.
A számítógépes mozgalom „kiberdelikus iranyzata” (ahogyan Mark Dery nevezi) valóban az 1960-as évek ellenkultúrájából ered és Sara Reeder, aki egyaránt rajong a wicca-hitért és a számítógépekért, még jól emlékszik erre az időkre:
„A Szilíciumvölgy, és a modern wicca-hagyomány a szó szoros értelmében egyazon földben, a San Franciscó-i öből barna talajában eresztett gyökeret, szökkent szárba… és borult virágba az 1960-as években – a völgy az űrprogram csodája által, a pogány közösség pedig az ellenkultúra vilagközpontja, a Haight Street felemelkedése révén.”11
Timothy Leary ekkor meg a „próbáld ki, élvezd, szállj ki” jelmondattal buzdította híveit a pszichedelikus hatású, szintetikus úton előállított anyarozs azaz az LSD fogyasztására, egy generációval később azonban átpártolt a számítógépes kultúra oldalára, és kijelentette, hogy “a PC az 1990-es évek LSD-je”. “Lenyűgöző, hogy az utóbbi huszonöt esztendő során a tudásra és a világ megértésére vágyakozó emberek kutatásaiban milyen soha nem látott mértékben kezdett keveredni a sámáni technikák és a tudattágító drogok használata a kereszténység előtti vallások, a pogányság a totemizmus és a hindu hagyományok globális térhódításával. A számítógépek ugyanakkor lehetővé teszik… hogy az ember akár a maga alkotta valóságba is beléphessen. Igazi vízválasztó előtt állunk. Nem akarok túlozni, de itt a legősibb technikák ötvöződnek a legmodernebbekkel. A számítógépek révén az univerzum legelemibb — quanta-elektronikus — nyelvén kommunikálhatunk. Az anyag és a test elektronokból áll, amelyek most összegyűltek és információkat sercegnek.”12
Stewart Brand, a Merry Pranksters egykori tagja, aki Ken Kesey pszichedelikus buszán „tépett” végig az Egyesült Államokon, majd az 1960-as években létrehozta a Whole Earth Calalogue-ot, szintén a kiberdelikus mozgalom szimbólumává vált. Sokak szerint a Rolling Stone folyóiratban 1972-ben közölt cikkével Brand hívta életre a számítógépes hackerek szubkultúráját.13
Ez a pszichedelikus múlt Dery szerint mély nyomot hagyott az emberiségben, s a „kiberdelikus” jelenség ma már a különféle szubkultúrák egész tömeget foglalja magában: „a halálfejes hackereket, a rave-parik törzsközönségét és a New Age technopogányait. A kiberdelia a kilencvenes évek infomániájával ötvözi a hatvanas évek ellenkultúrájának transzcendens törekvéseit, s futtában meg a hetvenes éveknek is odaköszön, ugyanis innen kölcsönzi a New Age ezredéves miszticizmusát és az emberi lehetőségek mozgalmának apolitikus önmagába mélyedését.”14 …