A(z) Damiána: Szent Damián füve cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
Szent Damián füve
A Damiána (Turnera Diffusa)
Turnea Diffusa – Damiána. A maják ezt a jelentéktelen kicsi gyomnövényt mis kok, „asztma-seprű”, illetve missib kok „asztmát elűző szer” néven is ismerték. Már az elnevezés is a gyógyító hatásra utal. A maják azt tartották, hogy az asztmát gonosz szelek költöztetik a testbe, ez aztán rátelepszik a lélekre, s csak csillagászati varázsigékkel és ezzel egyidejűleg gyógyfüves, elsősorban damiánával és maszlaggal való kezeléssel űzhető el, azaz gyógyítható meg. Az asztma szerintük beköltözik a testbe, elszívja előle a levegőt, és legyengíti a végtagokat. Légszomj és depresszió jár a nyomában, impotenssé tesz, és megrontja a szexuális örömöt. Az asztmától elkínzott ember azonban visszanyerheti életkedvét a damiánafű segítségével. A szer nemcsak az asztmából származó testi bajokat gyógyítja, hanem az altest vérellátását is javítja, s ezáltal serkenti a nemi vágyat. Érdekes módon nemcsak a maják fedezték fel az asztma, az impotencia és a szexuális izgalom összefüggését. Más népek orvosai és gyógyítói is hasonló nézeteket vallottak. Azt is megfigyelték, hogy több, az asztma csillapítására használt szer afrodiziákum is egyben, ilyen például a maszlag is. Sajnos a modern orvostudomány ezeket a népi gyógyászatban felismert tényeket eddig egyáltalán nem vette figyelembe.
A damiána a régi maják, illetve az egész ősi Mexikó egyik legfontosabb gyógynövénye volt. A gyarmatosítás kezdeti időszakából egy sor olyan kézirat maradt ránk, amelyeket indiánok jegyeztek le latin betűs írással, anyanyelvükön, illetve spanyolul. így néhány mitológiai történet, csillagászati varázsige, évkönyv és orvosi recept is fennmaradt. A Yerbas, Hechizerias del Yucatan című receptgyűjtemény annak a betegségnek a gyógyszereként említi a damiánát, amelyet a tengeri szél okoz. A köznyelvben „Zsidókönyvnek” (Libro del Judío) nevezett mű a következőt írja:
Missib Coc (Alacsony növény). A növényből készített párlatot forrón, mézzel édesítve fogyasztják. Hatékony szer köhögés, rekedtség és asztma, illetve krónikus hurutok vagy más légüti bántalom esetén. Friss vízzel is be lehet venni. Jótékony még agyi gyengeség impotencia és heregyulladás kezelésére.”
A csodás növényt a gyarmatosított Mexikóban sok néven ismerték: Granizo, Hierba de la Pastora („szarvastehén füve”), Hierba del Venado („szarvasfű”) Cumana, Maria Lopez, Majorana („a legjobb”), Oreganillo („kis oregano”), Santa Lucia, Rampe Camisa Macho („a szer, ami a férfi ingét levetteti”), kok-catarro („asztma hurut”), Mixcoe („kis asztma”), Salvia amarilla („sárga zsálya”). Ezeknek a neveknek némelyike a damiána két legfontosabb kvalitására hívja fel a figyelmet, az asztma gyógyítására, illetve a női nemhez asszociált afrodisztikus komponensre.
A 17. század végén érkezett Juan María de Salvatierra keresztény misszionárius az Újvilágba. Amikor Mexikóban térített, sok csodálatos szert ismert meg az indiánok körében, amelyek között több gyógynövény is volt. Különösen a kis, sárga virágú, fűszeres illatú növény keltette fel a figyelmet, amely olyan jótékonyan hatott a légutakra. Miután a misszionárius nem tudott az indiánok nyelvén, valamilyen nevet keresett a gyógyfű számára. Eszébe jutott Szent Damián legendája. (ocr: saman.org.hu)
Damián és Kozmasz Kilikiában, az Égei-tenger partján látták meg a napvilágot. Az ikerpár mindkét tagja meggyőződéses keresztény volt, elsajátították az orvosi hivatást, idejüket és vagyonukat a keresztény hit terjesztésének szentelték. Nem volt ritka a misszionáriusok körében, hogy mint ők ketten is, ingyen kezelték a betegeket és a leprásokat. A gyógyult pácienseket könnyű volt meggyőzni a kereszténység áldásos tanításairól, az orvos így hívő lelkeket nyert a keresztény hitnek. A két testvér tevékenységét azonban nem mindenki fogadta tetszéssel. Diocletianus császár uralkodása alatt üldözték a keresztényeket, az ikerpárt is elfogatta Lysias prefektus, láncra verette és tengerbe dobatta őket. Megjelent azonban előttük egy angyal és megmentette őket.
Ezután tűzhalállal akarták elpusztítani a két férfiút, ám a tűz helyettük a bámészkodó körülállókat emésztette el. Ezt követően keresztre feszítették őket, de ezt a tortúrát is túlélték. Kr u. 303-ban lefejezték a két vértanút. Az egyház röviddel később szentté avatta a mártírhalált halt Damiánt és Kozmát. A Medici-család védőszentjeinek tekintette őket. A 15. századtól az orvosok és patikusok patrónusaként tisztelték az ikerpárt. A legendát feldolgozó képzőművészeti alkotásokon karddal, pálmaággal, mártírkoszorúval, üvegcsékkel, kenőcsös tégelyekkel, mozsárral, patikusládikával kezükben, fiókok között ábrázolták őket. Kozma volt a jámborabb kettejük közül, mert ő testvérével ellentétben nem utasította vissza a meggyógyított Palladia kegyeit. Kozma lett az orvosok védőszentje, Damián pedig a gyógyszerészeké. Az orvostudomány és a gyógyszerészet testvéri szövetsége ezáltal keresztényi áldást kapott.
A spanyol misszionárius tehát Damiánról, a kereszténység vértanújáról nevezte el a csodatévő növényt damiánának, azaz Szent Damián füvének. A növényt az egész világon ezen a néven ismerik.
Damiána, indián és szent, megsimogattad gyengéden a medencémet, veled az élmény is egészen indián volt és szent.(Jointsfor Sex)
Valójában némi derültségre ad okot, hogy az afrodiziákum egy keresztény szent nevét viseli, hiszen a nemi vágyat az egyház nem éppen keresztényi jelzővel illeti. A misszionáriusnak tulajdonképpen el kellett volna átkoznia a növényt. De a látszat szerint nem minden misszionárius ragaszkodott a Szentíráshoz, illetve az egyház iránti hűséghez.
A damiána termelésének és felhasználásának központja, csakúgy mint régen, ma is Mexikó. A damiána a száraz és meleg éghajlatot kedveli. A vadon termő növénynek erősebb és természetesebb gyógyerőt tulajdonítanak. Nagyüzemi módon takarítják be, és óriási mennyiségben exportálják a világ minden részébe, különösen az USA-ba. Őrlés után zselatinkapszulákba töltik. A kapszulákat recept nélkül is bárki megveheti. A csomagolás kúraszerű adagolást javall: „A napi diéta kiegészítésére naponta háromszor 1 vagy 2 kapszulát kell vízben oldva étkezéskor bevenni.” Egy kapszula 400mg őrölt levelet tartalmaz. Különösen jók az olyan készítmények, amelyek a damiána mellett más adalékokat is tartalmaznak. Szabálpálma gyümölcsét; szibériai ginszenget, édesgyökeret, szárcsagyökeret kevertek a leggyakrabban hozzá. A Yohimbin, ebvészmag, kőrisbogár és damiána kombinációjából készült szert a századfordulón igencsak kedvelték, az idők során azonban teljesen eltűnt a kereskedelemből. Az utóbbi időkben az ilyen készítményeket be is tiltották.
Brazíliában két közeli növényfaj tenyészik: a Turnéra ulmifolia és a Turnéra opifera. Az ottani lakosok mindkét növényt a mexikói damiánához hasonlóan használják fel. Naponta fogyasztják tea formájában, jó erősítő- és frissítőszer hírében állnak.
A damiána azok közé a gyógyfüvek közé tartozik, amelyeket dohány helyett pipába tömve elszívnak. Hogy ki találta fel a damiána füstölést? Örök titok marad, de valószínűleg indián hagyományról van szó. Talán egy beteg, asztmás ember volt, aki kipróbálta és jónak találta. Azt javasolják, hogy pipázás közben fogyasszunk damiánateát is. A füst belélegzése enyhén élénkítő hatást vált ki, az emberben feloldódik a feszültség. Századunkban sokféle adalékkal próbálták ki a damiánafüstölést. A legtöbbször a következő gyógynövényekkel és más varázsszerekkel keverték az afrodisztikus hatás kiemelésére: mandragóra, beléndek, csalán, angyaltrombita, légyölő galóca, kakukkmák, hasis, farózsa, kardamom, kokalevél, kaliforniai mák, muira-puama, muskotályzsálya, szegfűszeg, szegfűbors, tüskemák, maszlag, törökpirosító, nadragulya, fehér üröm, sisakvirág, lobélia, zsálya, borsmenta, de állati eredetű illatanyagokat is felhasználtak, pl. mósusz, cibet, hódmirigyváladék. A hatékony afrodisztikus készítmények elfüstölése révén mind a nemi aktivitás, mind az erotikus lehetőségek a végtelenségig fokozódnak.
A Damiána kémiai összetétele
A növényből coneolt, cymolt és pinent tartalmazó illóolaj, többféle fertőtlenítőszer, a damianin nevű keserítőszer, tannin, arbutin, kéksav-glikozid, keményítő és mézga nyerhető. Az összes alkotórészt tartalmazó kivonat idegerősítő, élénkítő, vízhajtó, görcsoldó hatású (pl. menstruációs panaszokra). Az afrodisztikus hatást, mint más esetekben is, a nyugati orvostudomány vitatja. Alkaloidot eddig nem találtak a növényben. Nem fedeztek fel pszichédélikus hatóanyagot sem. E szempontból a mézga cannabinolszerű alkotórésze jöhet számításba. A damiána beszívása során keletkeznek olyan empyromatikus anyagok, amelyek bódítóan, illetve afrodisztikusan hatnak. A damiána vegyi összetétele, gyógyszerként való felhasználása további vizsgálatokat igényel.
Részlet Christian Rätsch – A szerelem füveskertje című könyvéből.