A(z) Kokacserje – Mama Coca ajándéka cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Kokacserje – Mama Coca ajándéka

A Kokacserje – Erythroxylum coca

A dél-amerikai fejlett civilizációk idejére esik a kokacserje bevonása a kultúrnövények körébe. Azzal, hogy az istenek létrehozták ezt a kultúrát, az emberek kezébe adták azt a növényt, amely az isten és ember közötti kontaktus fenntartását elősegíti.

A Csendes-óceán partvidékén és az Andokban már jóval az inkák kora előtt is létezett magasan fejlett indián civilizáció. Ezek a kultúrák városállamok voltak, amelyek nemcsak politikai, hanem vallási központként is szolgáltak; munkamegosztás, a szakmák elkülönülése, kereskedelem jellemezte őket. A városlakók komplex vallási rendszert teremtettek, és különleges műalkotásokat hoztak létre. Az ősi Peruban a szexuális élet igen szabados volt és igencsak előtérben állt. A templomokban kultikus falloszokat jelenítettek meg, a szexuális kultúra széles körben elfogadott virágzását élte. A régészek a Chimu királyság korából származó, kerámiából készült, kengyelre erősített edényeket találtak, amelyek minden bizonnyal rituális italok tárolására szolgáltak, és a mindennapi életre utaló realista ábrázolások, rituális és mitológiai motívumok díszítik őket. A legtöbb ilyen „kengyel-edény” erotikus jelenetet ábrázol aprólékos hűséggel. Szinte minden elképzelhető szexuális cselekményt megjelenítenek: cunnilingus, fellació, állatokkal való nemi közösülés, csontvázzal való közösülés, onánia, homoszexualitás, többekkel való orgia, mindenekelőtt azonban a férfi és nő közötti anális közösülést részesítették előnyben. A hagyományos koituszt szinte soha nem ábrázolták. A chimuknál és az őket követő moche indiánoknál az anális aktus rituális jelentéssel bírt. A korai spanyol krónikákban megtaláljuk ezeknek a keresztényietlen rítusoknak a részletes leírását. Padre Calancha 1633 körül ezt jegyzi le:

„A partvidék indiánjai nagyon hajlanak a szodomiára (anális közösülés), és a mai napig nem tudtak ettől az elharapódzó nemi szokástól megszabadulni. Valamikor férfiakkal tették ezt, ma nőkkel teszik. Ma sokszor a házasság leple alatt űzik, s az érzékiség o formája révén megakadályozzák a nemzést”.

Egy másik krónikában a következők olvashatók:

„A papi rend a Puha nevű szigeten bizonyos ifjakat gyermekkoruktól fogva templomi szolgálatra nevel, akikkel majd az áldozat idején, ünnepségeken, főnökök és más főrangú férfiak az anális kopuláció átkozott bűnét élvezik… Az imádat e fontos templomában, illetve házában egy vagy két férfi van, aki gyermekkorától fogva női ruhát visel, nőként viselkedik és beszél, ünnepnapokon pedig a test bűnös vágyát elégíti ki, különösen főnökök, illetve vezérek élvezetére”.

A kerámiákon ábrázott személyek arckifejezését a távolba néző elragadtatott tekintet határozza meg. Néhány ilyen megjelenítésből, illetve más archeológiai összefüggésekből arra lehet következtetni, hogy az anális kopulációnál bizonyos drogokat használtak; elsősorban a szent kokacserje leveleiből előállított szerek jöhettek számításba. Van olyan kerámia, amelyen az análisan közösülő pár férfitagjának beöntést adnak. A hozzá fűződő magyarázat szerint a férfi lelke a kopuláció alatt kiszáll testéből, és egy láthatatlan világban tesz utazást, ahol szellemekkel lép összeköttetésbe. Ismert dolog, hogy a kokain a záróizmokra hat. Érzéstelenítő hatása révén ezek az izmok ellazulnak, kevésbé lesznek fájdalomra érzékenyek, viszont a nemi örömökre annál fogékonyabbá válnak. Összehasonlító tanulmányok mutattak rá, hogy a homoszexuálisok kedvelt afrodiziákumai a kokain tartalmú szerek. Nyilvánvalóan ezeket a tulajdonságokat használták ki a chimu és a moche indiánok a rituális szertartások során. A moche indiánok fennmaradt tárgyai között van pl. egy olyan beöntésre használt eszköz, amellyel valószínűleg kokainkészítményt juttattak az anális tájékra.

Két kokalevéltől üdvözülve 77348 világon szárnyaltam át, egyik csodálatosabb volt a másiknál. (Paolo Mantegazza, Über die hygienischen und medizinischen Vorzüge der Coca, 1859)

Az inkák birodalmában is szent növénynek – az istenek ajándékának számított a kokacserje. Hitük szerint Mama Coca, egy csábító, csodálatos nő lakott benne, aki az odaadó embereket az ő isteni ereje által áldásban részesítette. A kokalevél fogyasztása szigorú szabályok betartásával történt. A leveleket az isteneknek áldozták, az ő tiszteletükre rágcsálták, illetve szívták be füstjüket. Vallási és állami ünnepeken a nép körében is szétosztották. A leveleket jóslásra is használták – ilyenkor a jósok fogyasztották el. Bár a kokaint gyógyszerként, élvezeti szerként, afrodiziákumként is magukhoz vették, fogyasztása állandóan rituális összefüggésekhez kötődött. A kokalevél afrodiziákumként való elfogyasztása vallási-rituális cselekmény volt. A kokalevelek begyűjtése előtt a gyűjtőnek egy nővel kellett hálnia, hogy Mama Cocát a maga pártjára hangolja. Az ő nevében kellett a leveleket begyűjteni. Belőlük a levelek összerágása vagy felfőzése által olyan szert készítettek, amelyet a péniszre kentek, s ezáltal az erotikus kaland időtartamát, amely az istenek jóváhagyását bírta, igencsak megnövelték.

A kokainnak az inkák házipatikájában is kivételes hely jutott. Számos betegség: légszomj, impotencia, meddőség, gyomorfekély esetén használták, de fájdalmak esetén és operációknál is alkalmazták (pl. koponyalékelésnél). Az isteni növény orvosi és afrodisztikus minőségén túl a levelek teljesítménynövelő, stimuláló és az éhségérzetet csökkentő hatását dicsérték. Amikor a spanyolok Dél-Amerikában megjelentek, feltűnt nekik, hogy az őslakosok mindenhol a kokalevelet rágcsálják. Cieza de León így ír krónikájában:

„Antiochia város környékén az indiánok egy része kis kokaleveleket rágcsál. A Cali és Popayan városok uralma alatt álló törzsek többségében is az indiánok a kis kokanövény leveleit a szájukban tartják, és egy mindig náluk lévő tökedényből valami keveréket vesznek elő, amelyet a maguk módján elkészítenek, a szájukba veszik és az egészet összerágják, ehhez még egy bizonyos mésszerű földet is kevernek. Egész Peruban szokásban volt és jelenleg is szokásban van a kokalevél szájban tartása reggeltől egészen lefekvésig, anélkül, hogy bármikor is kivennék. Amikor az indiánokat arról kérdeztem, hogy miért tartják ezt a növényt mindig a szájukban, azt válaszolták, hogy így nem éreznek éhséget, és a kokalevél nagy erőt és energiát ad nekik.”

A spanyol gyarmatosítók nem tudták és talán nem is akarták megtiltani a kokalevél rágcsálását. Egyrészt az indiánok valóban jobb teljesítményt nyújtottak ezáltal a munkában, másrészt sok spanyol maga is rászokott a kokalevél fogyasztására.

A svájci természettudós, Johann Jakob von Tschudi így foglalta össze 1846-ban megfigyeléseit az indiánok kokalevél-rágcsálásáról:

„A kokanövényről több éves gondos megfigyeléseim alapján az a véleményem, hogy mértékletes fogyasztása semmilyen hátrányos hatással sincs az egészségre, valamint úgy gondolom, hogy nélküle a perui indiánok szegényes étkezésük következtében sem ilyen jó egészségnek nem örvendenének, sem ilyen tartós és nehéz fizikai munkát végezni nem tudnának – pedig ez a jellemző rájuk. Ezt a növényt az ország szempontjából óriási jótéteménynek tekinthetjük. A kokarágcsálás csakúgy nem szenvedély, mint a borivás; csak a mértéktelen fogyasztás kelti rossz hírét.”

A kokanövény élénkítő hatásának híre rövidesen bejárta az egész világot. A 19. század közepén Angelo Mariani – egy vegyész -, a kokain kivonat és bor keverékéből előállított italt, a Vin Marianit szabadalmaztatja. Ez a bor óriási sikert arat. A 19. század végének szinte mindegyik jelentős költője, gondolkodója és ismert személyisége kipróbálja és dicséri hatását. Létezik egy Mariani Album, amelyben a feltalálóhoz írt dícsérő leveleket gyűjtötték össze. A nagy komponisták (Gounod, Massenet), írók (Jules Verne, Emile Zola, Henrik Ibsen) mellett XIII. Leó pápa is nyilatkozik…

A Vin Mariamra emlékezve J. S. Pemberton gyógyszerész üdítőitalt kísérletezett ki, amely a világot volt hivatott megváltoztatni, a neve Coca-Cola. A ma világszerte ismert és fogyasztott italnak csak a neve azonos az eredetivel. Az egykori Coca-Cola kokalevél és kóladió-kivonatot is tartalmazott. Nagyon élénkítő hatású volt, s bizonyára jó afrodiziákum is. Kezdeti sikere máig érezhető. A mai üdítőital nem tartalmaz azonban sem kokaint, sem a kóladió serkentő levét.

A romantika századának vége felé a növényt botanikai és növénykémiai vizsgálatnak vetették alá. Egy göttingeni vegyész, Albert Niemann 1859-ben izolálja a fő alkaloidát, a kokaint. 1884-ben Carl Koller bécsi szemorvos tudományosan igazolja a kokain helyi érzéstelenítő hatását. Ugyanebben az évben Sigmund Freud is közzéteszi a kokalevéllel és kokainnal szerzett tapasztalatait a Centralbaltt für die gesamte Therapie című lapban. Kitér az afrodisztikus hatásra is:

„A koka mint afrodiziákum. A dél-amerikai bennszülöttek kokalevéllel a kezében ábrázolták szerelemistennőjüket, nem vonták kétségbe a növénynek a genitális szférára kifejtett izgató hatását. Mantegazza bizonyságot tesz arról, hogy a kokalevél rendszeres fogyasztói egészen hajlott korukig megőrizték nemi aktivitásukat, olyan esetekről is beszámol, amikor sikerült a már megszűnt potenciát a kokalevél segítségével újra visszanyerni, sőt funkcionális zavarok is megszűntek a rendszeres fogyasztás következtében. Ő is megállapítja azonban, hogy a koka ilyen hatása egyénenként változó lehet. Marvaud is határozottan állást foglal a koka stimuláló hatása mellett, más szerzők funkcionális zavarok, illetve időleges kimerülés esetén javallják…
Azok közül a személyek közül, akiket én kezeltem kokával, hárman számoltak be heves szexuális izgalmakról, amit egyértelműen a szerrel magyaráztak. Egy fiatal író, akit hosszú levertség után a koka hozott helyre, lemondott a szer alkalmazásáról emiatt az általa nem kívánt mellékhatás miatt.”

A Kokacserje kémiai összetétele

A friss kokalevél 2,5% alkaloidát, leginkább kokaint (1%-ig); emellett cinna-mylkokaint, benzoylekgonint, hygrint, cuskygrint, a- és b-truxillint, illóolajat, viaszt, cserző- és ásványi anyagokat tartalmaz. A fő hatóanyag, a kokain a központi idegrendszerre fejt ki izgató hatást, valamint érzéki somuláló tulajdonságú. Lokális alkalmazás esetén érzéstelenítő hatása is van. A vásárolt kokalevélből a kívánt hatás csak akkor érhető el ha oltott meszet vagy alkáli növényhamut kevernek hozzá. A mész hozzáadásával oldható kokainsók keletkeznek, melyek a száj nyálkahártyáján keresztül a vérkeringésbe jutnak. Az anyagcsere során a kokain ekgoninná alakul át, amely a vércukorszint jelentős emelkedését idézi elő. Erre vezethető vissza a kokainrágás teljesítményfokozó hatása.

Freud publikációja egycsapásra híressé tette a kokaint. Villámgyorsan felkapott serkentőszerré vált a bohémvilágban. Beszippantották, ritkábban injekció formájában alkalmazták. Mivel állítólag erős nemi hatása hírhedtté tette, már a puszta kipróbálása erotikus kalandot jelentett. Sokan az először enyhe izgalmat kiváltó szippantás súlyos terhet jelentő, felemésztő rabságába estek. Néhányan azonban lelkesedtek az „édes én-feladásért” (Gottfried Benn).

Különösen szemléletesen mutatja be a kokain hatását Pitigrilli akkoriban botrányosnak kikiáltott könyvében, a „Kokain”-ban (1922):

„Az őrületig kapzsi embert, az ékszerekért a delíriumig sóvárgó nőt sem tölthetik el kincsei akkora örömmel, mint a kokain-függő embert az a bizonyos por. Az ilyen mániákus számára ez a csillogó, fehér, kesernyés anyag valami szent szubsztancia, a legdrágább, leggyengédebb, legédesebb nevekkel illeti. Úgy szól hozzá, mint ahogy az ember a visszahódított kedvest becézi, amikor már azt hitte, hogy visszavonhatatlanul elveszítette.”

A gazdagok és a még gazdagabbak mágikus fehér pora, a kokain ma már megkezdte győztes bevonulását az egész világra. A teljesítmény növelésére, az összejövetelek hangulatának feldobására és afrodiziákumként is szippantják. „A kokaint joggal tartják erotikus drognak, illetve afrodiziákumnak. A kokain a férfi erekcióját egy vagy két orgazmus után is fenntartja, és lehetővé teszi az orgazmus tudatosabb befolyásolását. Ennek különösen az ejakuláció praecox (korai magömlés) esetében van jelentősége.” (Hermann P. Voigt) A századforduló romantikája kissé lejáratta azonban a kokaint. Már nem olyan sok művész és világfi veszi igénybe. Inkább politikusok, komputertervezők, tőzsdeügynökök azok, akik nem tudnak lemondani erről a stimulálásról. A perui szerelemistennő növénye ma már csak egy az illegális kábítószerek közül.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal