A(z) Maria Sabina és Alvaro Estrada cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
Egy sámán a megfigyelőkkel való interakcióban elveszti ihletettségét
Maria Sabina és Álvaro Estrada (1977)
Maria Sabina mazaték sámán azt követően vált híressé, hogy Gordon Wasson a Life magazinban cikket publikált róla. Sabina azonban megtapasztalta, hogy a külső érdeklődésnek hátrányai is vannak. Gombára vadászó idegenek özönlötték el faluját, és csökkentették az ihletettség érzését, melyet Sabina a gombáknak köszönhetett. Alvaro Estrada maszaték újságíró húsz évvel Wasson látogatása után interjút készített Sabinával. A sámánnő szavait spanyolra fordította, és „szóbeli autobiográfiaként” publikálta. Közös könyvük valóságos gyöngyszem.
Másnap valaki három szőke hajú férfit hozott a házamba. Egyikük Wasson úr volt. Valaki azt mondta az idegeneknek, hogy betegeskedem, de azt nem mondta el nekik, hogy egy részeg a pisztolyával rám lőtt, és megsebesített. A vendégek egyike fejét a mellkasomra hajtotta, hogy szívverésemet meghallgassa, halántékomat a keze közé vette, és a hátamra is rátette kezét. Végül megszólalt, de nem értettem, mit mond; annyi bizonyos, hogy nem spanyolul beszélt. Én egyébként a spanyolt sem értettem volna. Röviddel ezután egyik este az idegenek meglátogatták az egyik szertartásomat.
Később rájöttem, hogy Wasson tele van csodákkal; és arra is rájöttem, hogy egy másik személy, Huautla, aki Bölcsnek (sabio) nevezte magát, csak egy hazudozó; semmit sem tud. […]
Amikor az idegenekkel együtt a „szent gyermekeket” [gombákat] magunkhoz vettük, semmi rosszat nem éreztem. A szertartás jól sikerült. Sikerült olyan helyeket látnom, amilyeneket soha nem tudtam volna elképzelni. Azokra a helyekre mentem el, ahonnan az idegenek jöttek. Városokat láttam, nagy városokat. Házakat, sok nagy házat.
Wasson többször visszajött. A feleségét és a lányát is elhozta. Más emberek is jöttek vele. […]
Wasson, a családja és a barátai elmentek, és nem jöttek vissza. Évek teltek el, hogy utoljára láttam őket, de tudtam, hogy a felesége meghalt. Wasson két vagy három évvel ezelőtt újra eljött, de egyedül. Amikor utoljára találkoztam vele, azt mondta: „Maria Sabina, te és én hosszú évekig fogunk még élni.”
Wasson első látogatása után sok idegen jött, hogy tartsak nekik esti szertartásokat. Kérdeztem tőlük, hogy betegek-e, de azt felelték, hogy nem, csak azért jöttek, hogy „Istent megismerjék”. Ezek az emberek sok tárgyat hoztak magukkal, amiket fotográfiának hívtak; és a hangomat is fölvették Később újságokat is hoztak magukkal, amikben láthattam magamat. Jó pár újságot őrzök, amelyekben látható vagyok Őrzöm őket, noha nem tudom, mit mondanak rólam.
Való igaz, hogy Wasson és barátai voltak az első idegenek, akik a falunkba jöttek, hogy a „szent gyermekeket” keressék, és akik nem vitték el őket, hogy betegségeket gyógyítsanak velük. Az ok, amiért idejöttek, az volt, hogy Istent megtalálják.
Wasson látogatása előtt senki nem azért vitte el a gombákat, hogy Istent megtalálja. Mindenki azért keres. te a gombákat, hogy betegséget gyógyítson velük […]
Amikor először végeztem esti szertartást idegenek előtt, nem gondoltam arra, hogy ebből bármi rossz eredhet. Az utasítás, hogy álljak rendelkezésükre, egyenesen a városi hatóságtól jött, Cayetano Garda polgármester ajánlásával, aki a barátom. De mi történt? Nos, sok ember jött ezután ide, hogy Istent megtalálja, mindenféle színűek és korúak. A fiatalok voltak a legkevésbé tiszteletteljesek; bármikor és bárhová elvitték a „gyermekeket”. Nem éjszaka cselekedték ezt, nem követték a bölcsek tanácsait, és még csak nem is azért tették ezt, mert betegek lettek volna, és meg akarták volna magukat gyógyítani.
De attól a pillanattól kezdve, hogy az idegenek idejöttek, hogy Istent megtalálják, a „szent gyermekek” elvesztették tisztaságukat. Az erejüket is elvesztették; valaki megrontotta őket. Mostantól már nem lesz többé hatásuk. Semmit nem tehetünk ellene.
Wasson megjelenése előtt úgy éreztem, hogy a „szent gyermekek” ihletetté tesznek. Többé nem érzem ezt. Az erő elfogyott. Ha Cayetano nem hozta volna ránk az idegeneket […], a „szent gyermekeknek” most is lenne erejük.
Részlet: Jeremy Narby, Francis Huxley – Sámánok, Ötszáz év a tudáshoz vezető ösvényen című könyvéből