A(z) Sámán (Lennart Meri: Shaman 1997) cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
SÁMÁN
(1997, r. Lennart Meri, 22 perc)
„A sámán” felvételei 1977. július 16-án az Eurázsiai kontinens legészakabbi csücskében, a Tajmir-félszigeten, az Avami-folyó partján, Lennart Meri dokmunetumfilmjének forgatása közben készültek. Demnime (1913-1980), Dühode nganaszán sámán fia a Namtuso nemzetségből akkor 64 éves volt. A felvételek utómunkálatai végül 20 évvel később fejeződtek be. A kész film egy letűnőben lévő kor szokásainak talán legkülönlegesebb részletébe, a sámánszertartás rejtelmeibe avatja be a nézőt.
“Más, kevésbé hihető rokonokhoz is eljut a stáb. A Tajmir-félsziget nganaszán sámánja Demnime némi méregetés után megkérdezi a hidroplánról a sátrába toppanóktól, hogy miért sámánkodjon, hiszen mindenki egészséges a csapatból. Az észak-amerikai tipikhez hasonlatos sátorban a sámán fia azért mégis megmelegíti a tűz fölött a dobot, és megkezdődik a szertartás. Ugyanilyen nehezen indul be a 88 éves hanti sámán, Ivan Szopocsin is, de a végére már senki sem törődik a kamerával a nagy medveünnepi éneklés közepette. Megtudhatjuk azt is, hogy a komi vadászok (mínusz 25 fokban szigorúan sál nélkül, posztókabátban) szerint az erdőben tilos káromkodni és fütyülni, napnyugta után pedig különösen vigyázni kell, mert rossz víziszellemek jönnek elő a patakokból. ” (http://mandarchiv.hu/cikk/1565/A_saman_fia_azert_megmelegitette_a_dobot)
“#Шаман (1997) пятый, заключительный документальный фильм из цикла , полностью посвященного финно-угорскому этносу. Всего в цикле 5 фильмов, снятых в 1970 – 80-х годах известным писателем, путешественником, а позже первым президентом вновь независимой Эстонии Леннартом Мери.”
“Shaman” was filmed on July the 16th, 1977 in the northernmost corner of Eurasia, on the Taymyr Peninsula, at the Avam river, concurrently with the shooting of the documentary “The Winds of the Milky Way”. The Nganasan Shaman Demnime (1913-1980) was 64 years old at the time. The documentary about Demnime’s incarnation ritual was completed 20 years later. The fifth and final documentary in Lennart Meri’s “Encyclopaedia Cinematographica Gentium Fenno – Uricarum” series.
Szép és lélekemelő, ugyanakkor elszomorító feladat is olyan dolgokat felkutatni és sebtiben dokumentálni, amelyek a legnagyobb valószínűséggel el fognak tűnni a közeljövőben. “Eltűnnek, mert a modern kor átdübörög rajtuk, mint ahogyan a vót falu temetőjének sírhantjait is ledöngölték, elegyengették, hogy autóutat vezessenek a korhadó csontok felett. Ondekki Figurova, a falu gyógyítója látta ezt, és nagyon el akarta mesélni életét Lennart Merinek, „mert tudta jól, hogy meg vannak számlálva hónapjai”. Ezt már a 2006-ban, 77 éves korában eltávozott volt észt köztársasági elnök és filmes néprajzos írja le a Néprajzi Múzeumban vendégeskedő, amúgy a Magyarországi Észt Intézet kiállításának egyik megrázó darabján. A tabló a helyszínen készült fotókkal és a míves magyarázó szöveggel a vót és vepsze falvakba szervezett dokumentáló utat mutatja be. Meri néprajzosokból, művészekből és írókból álló, változó összetételű csapatával 1969 és 1988 között több expedíciót is szervezett a finnugor népek lakóterületeire. A nagy nehézségek közepette rögzített anyagból öt film is készült (Veelinnurahvas – Vízimadarak népe, 1970, Linnutee tuuled – A Tejút fiai, 1977, Šamaan – A sámán, 1997, Kaleva hääled – Kalev hangjai, 1985, Toorumi pojad – Tórum fiai, 1989). Lennart Meri és csapata eljutott a Baltikum bejárásán túl, az Ural túlsó oldalára a hantikhoz, manysikhoz, a Volga melletti mari településekre, de Magyarországra is.”
(http://mandarchiv.hu/cikk/1565/A_saman_fia_azert_megmelegitette_a_dobot)