A(z) Egy sámán elszenvedi a varázslás csábítását – Fernando Payaguaje cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
Egy sámán elszenvedi a varázslás csábítását (és könyvet ad ki) – Fernando Payaguaje (1990)
Három fiatal szekoja indián három éven át készített interjúkat nagyapjukkal, Fernando Payaguajéval egy jagé-(ajahuaszka) sámánnal A több száz oldalas szekoja kéziratot megszerkesztették, és spanyolra fordították, majd Az iszákos jagé címen kis kötetben publikálták. Ez az egyik legáttekinthetőbb könyv az ajahuaszka-samanizmusról, jóllehet angolra még nincs lefordítva. A sámán három unokaöccse: Alfredo Payaguaje, Marcelino Luci-tande és Jorge Lucitande.
A fokozat megszerzéséhez jagét kell inni legalább tizenötször, több hónapon át. Ezután a jelöltnek meg kell tanulnia bármiféle betegséget meggyógyítani. De ahhoz, hogy valaki erre a fokozatra eljusson, sok csalódást és szenvedést kell elviselnie.
Én például annak ellenére, hogy házas voltam, nem hálhattam a feleségemmel; ha a legjobb és legfelkészültebb gyógyítóvá akartam válni, akkor nem tehettem ilyet. A közelében laktam, egy másik házban, jagét készítettem, és szünet nélkül ittam, mivel az volt a kötelességem, hogy minél inkább tökéletesítsem magam. Ilyesmi később is előfordul, a gyógyítóember gyakran szenved amiatt, hogy nem tud a családjával foglalkozni; vannak időszakok, amikor távol kell lennie, mivel saját magát kell jó kondícióban tartania, és ügyelnie kell az egészségére. Nem használhat olyan tálat, amelyet terhes asszony használt, és távolságot kell tartania tőle; ha nem tesz eleget ezeknek a követelményeknek, fejfájása és más fájdalmai lesznek. Ugyanez történik, ha a nő menstruál; ilyenkor rejtve kell maradnia, és távol kell tartania magát a férjétől, amíg túl nem lesz rajta. Utána pedig forró vízzel, guabalevelekkel és más levelekkel meg kell mosakodnia; ha mindezt megtette, férjének ételt csak ezután adhat újra. A nőknek attól is tartózkodniuk kell, hogy a szertartás közben a jagé-ház közelébe menjenek, máskülönben a Halak Ura és a Vadak Ura nem felel a jagé hívására. Vissza kell vonulniuk akkor is, amikor a jagét főzik. Mindezen szabályok a nőkre kötelezőek. Jagét azonban ők is ihatnak, és gyógyítókká is válhatnak, és az jó dolog, ha csípéseket és más bajokat gyógyítani tudnak, amikor a családjuk szenved.
Amikor az ember jagét iszik, komolyan diétáznia kell. Legföljebb kevés halat ehet, és igen kevés húst. Kerülnie kell az érett, csípős borsokat, és csak éretlent lehet enni stb.; ha az ember mindenfélét összevissza eszik, semmit sem fog tanulni. Ezért kell türelmesnek lenni és a nélkülözést elviselni. Legjobb, ha az ember otthon tartózkodik, mert ha látogatóba megy, gyakran tiltott ételekkel kínálják; sőt jó, ha a jelölteknek saját főzőedényeik vannak. Függőágyukat jól kell őrizni; ha házukat elhagyják, jó magasra fel kell kötni, nehogy asszonynép vagy más látogató belefeküdjön. A mester minderre figyelmezteti őket. Ha nem így történik, akkor hazatérve, amikor befekszenek a helytelenül használt függőágyukba, fájdalmaik lesznek, és elveszítik látomásos erejüket Ezért is kell védeniük magukat (…)
Egyesek jagét csak addig a pontig isznak, amíg varázserőt nem nyernek, hogy ezzel a hatalommal élve embereket ölhessenek. Jóval nagyobb erőfeszítésre és sokkal több jagé elfogyasztására van szükség ahhoz, hogy valaki a legmagasabb szintet elérhesse, ahol is hozzáférhet a látomásokhoz, és gyógyítóerőt kaphat Varázslóvá válni könnyen és gyorsan lehet Én nem erre törekedtem, hanem arra, hogy én legyek a legbölcsebb és legfelkészültebb; elgondolásom az volt, hogy megszerezzem egy nagycsaládnak vagy klánnak a vezetését, tíz vagy húsz családét, és képes legyek gondoskodni róluk és meggyógyítani őket, ha kell. Csak ez a cél lebegett előttem, s ennek köszönhetem az erőt, mellyel a legmagasabb szintre eljutottam. […]
Az ember a függőágyon ül, de ugyanakkor egy másik világban jár, látja minden létező igazságát; csak a test marad egy helyben. Az angyalok megérkeznek, és fuvolát nyújtanak át neked; játszol rajta, mintha nem a gyógyítóember tanítana, hanem ők maguk, akik éneklésre serkentenek, amikor mámorosak vagyunk. Milyen csodálatos látni az állatok teljességét, még azokét is, amelyek a víz alatt élnek! Hogyan is lehetne nem csodálni az emberek sokféleségét, akik a Földön élnek? Az ember mindent lát ilyenkor, és ezért elbűvölő dolog jagét inni.
Ez azonban nem olyan egyszerű. Amikor tömény jagét iszom, sikerül látnom a napot, a szivárványt… mindent; de a látomás megszűnik, és azon kapom magam, hogy a szívem forró, mint a kiégett tepsi. Belülről hőséget érzek, mely éget; anélkül hogy dolgoznék, egész nap izzadok Folyamatos látomások gyötörnek, izzadok, és igen gyakran le kell fürödnöm. Képesnek érzem magam a varázserő használatára s arra, hogy bárkit megöljek, jóllehet soha nem tettem ilyet, mert apám azt mondta nekem: „Ha ilyenkor használod a hatalmadat, bárkit megölhetsz, de azután örökké varázsló maradsz.”
Azokban a napokban a jagénak adtam át magam; bementem Cuyabenóba, s amikor hazatértem, apám megint figyelmeztetett:
- Ha úgy érzed, hogy kissé mámoros vagy, felül kell emelkedned a rád törő dühön; ne válj erőszakossá, és ne sérts meg senkit!
- Nem, tudni fogom, hogyan tartsam vissza magam – feleltem.
Napokig szenvedtem a hőségtől; emlékszem, fuldokoltam az izzadságtól, és ez a felkészülésnek nagyon veszélyes pillanata: az ember ilyenkor nem nézhet egyenesen az emberekre, csak hallgathatja őket.
- Most pedig egy másikfajta jagét hozok – mondta apám. – Eljött az idő, hogy kipróbáld.
Jó sűrűre készítettük, és miután megittam, apám eltávolította belőlem azokat a nyilakat, melyek bennem voltak; már nem izzadtam, és olyanná váltam, mint egy gyerek. Apám így vonta ki belőlem az erőszakot, s ennek köszönhetően nem kellett varázslóvá válnom, hanem megtanulhattam a gyógyítást. Es ezzel megszereztem a fokozatot: most már olyan tisztán látom a varázslókat, mint a nap; a gyógyítók a tükrök. így aztán letelepedtem Cuyabeno térségében, és föl tudtam ismerni egy sziona varázslót Rio Aguaricóból; a varázslók nem néznek az ember szemébe; fejüket leszegve állnak. Ez volt az az ember, aki miatt a múltban oly sok küzdelem folyt.
Részlet: Jeremy Narby, Francis Huxley – Sámánok, Ötszáz év a tudáshoz vezető ösvényen című könyvéből