A(z) Sámán hit túlélői: Télapótól Szent Sebestyénig cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
A sámánhit túlélői: a Télapótól Szent Sebestyénig
Ilyen erős cenzortevékenység és üldöztetés közepette – amelynek részét képezte több tízezer gnosztikus „eretnek” kivégzése az albigens keresztes hadjáratok során18 – nem meglepő számomra, hogy a mai keresztények többsége semmit sem tud vallása sámánisztikus gyökereiről.
Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ezeket a gyökereket teljesen kiirtották volna.
Itt van például a karácsony ünnepe amely a kereszténység legfontosabb, évente ismétlődő ünnepe. Ez az ünnep a különös, nem keresztény ünnepek és szimbolizmus révén került be a köztudatba, mégpedig a Télapó alakján keresztül. Jonathan Ott amerikai etnobiológus felvetése szerint az egész, motívumkör eredete a rénszarvastenyésztő szibériai törzsek sámánisztikus kultúrájában keresendő, akik légyölő galóca fogyasztásával váltottak ki látomásos transzállapotokat – különösen a téli napforduló idején:
A téli szállásnak vagy jurtának egy füstlyuk volt a tetején, amelyet nyírfa rúddal támasztottak alá. A téli napforduló ünnepen a sámánok a füstlyukon át másztak be a jurtába, előadták szertársaikat, felmásztak a nyírfa póznán, és távoztak. A „kéményen” át érkeztek és távoztak, és rénszarvasaik voltak. A Télapó repül is – ez is olyan képesség, amelyben osztozik a sámánokkal.19
Számos sámánisztikus maradvány található a szentek kultuszában is, melyek a kereszténység katolikus és ortodox ágában egyaránt népszerűek. A görög Szent Krisztophoroszt például gyakran ábrázolják therianthropikus formában (embertesttel és kutyafejjel) az ortodox templomokban.20
Ráadásul gyakori eset, hogy az emberek bizonyos szentekkel hozzák összefüggésbe magukat, akik hitük szerint közbenjárnak az érdekükben a természetfeletti hatalmaknál.
Ez az egész természetesen már önmagában is mélyen sámánisztikus eredetű lenne, de ehhez még hozzáadódik az a tény is, hogy a szentek elsősorban attól szentek, hogy gyógyító hőstetteket és más csodákat vittek végbe – a vadászó-gyűjtögető társadalmakban ez egyértelműen sámánná emelné őket. A szentek életét megvizsgálva láthatjuk szintén igen gyakori eset, hogy a szentek is felismerhető sámánisztikus beavatási kínszenvedéseken estek át.
Több száz – ha nem több ezer – példát sorolhatnánk, amelyek közül a legegyértelműbb és leghíresebb Szent Sebestyén, aki állítólag római íjászok céltáblája volt, mielőtt bunkókkal agyonverték volna. Sebestyént az egyházi művészetben mindig meztelen fiatalemberként ábrázolják, akit rengeteg nyíl szúr át, ezért a könyv olvasói azonnal felismerik benne a sebesült ember képét, amelyet a felső paleolit kor óta mindenütt megtalálhatunk.21
Szent Orsolya ugyanilyen kínszenvedéseken ment keresztül.22 Szent Jusztiniát fiatal lányként ábrázolják, akinek mindkét keblét kardok döfik át,23 míg Szent Szaniszlót mindig püspökként ábrázolják, akit az oltár lábánál vágtak darabokra.24 (Ez közvetlen visszhangja a világszerte tapasztalható feldarabolási sámán hagyománynak.) Avilai Szent Teréz, a 16. századi spanyol apáca, jóllehet nem szenvedett testi mártíromságot, mégis a klasszikus sámáneksztázist élte át:
Bal oldalamon egy angyalt láttam testi formában […], az arca olyan tüzes volt, hogy úgy tűnt, az angyalok legmagasabb rendjébe tartozik, akik olyanok, mintha tiszta tűzből lennének. […] A kezében hosszú aranylándzsát tartott, a hegyén mintha apró láng lebegett volna. Úgy éreztem, mintha az angyal többször is átszúrta volna a szívemet azzal a lándzsával, hogy behatolt a beleim közé, és ahogy a lándzsát visszahúzta, kitépte a zsigereimet, és fellobbantotta bennem Isten szeretetének mindent elemésztő lángját.25
Jegyzetek
- 18. Az eretnekek occitán katharok voltak. Tárgyalást lásd i.m. 2-4. fejezet
- 19. New Scientist, 1998 januar 1. Father CHristmas flies on toadstools 45.
- 20. Lásd Ripinsky-Naxon: The Nature os Shamanism 2-3
- 21. The Book of Saints, A&C Black London (1921) 500-1
- 22. I.m. 556
- 23. I.m. 329
- 24. I.m. 519-20
- 25. Idézi Holger Kalweit: Dreamtime and Inner Space: The World Shaman, Shambala, London and Boston 1998, 94
Részlet Graham Hancock: Természetfeletti című könyvéből