A(z) A vakok országa és a megismerés – tudatállapotokról, újszerűen cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
A vakok országa és a megismerés
A tudatállapotokról – újszerűen
Feldmár András pszichológus. Kanadában él 1999 őszén 2-3 hónapot töltött Debrecenben, és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen „a tudatállapotok szivárványa” címmel egy előadássorozatot tartott. Ebből közlünk részleteket:
Aldous Huxley-nak van egy novellája, aminek címe: „A vakok országa”. Arról szól, hogy egy ember eltéved egy sivatagban, átmászik egy hegyen, és egy egészen eldugott völgyben talál egy kis országot. Ott először minden normálisnak látszik, de aztán a vándor nagy meglepetéssel fedezi fel, hogy az egész országban mindenki vak. Talál egy gyönyörű nőt, akivel egymásba szeretnek, és meg akarnak házasodni. A házasság előtt azonban meg kell vizsgálni az ifjú párt. Ekkor azt találják, hogy valami nincs rendben ezzel az emberrel, mert valami rendellenesség van az arcán. Emiatt egy operációt kellene elvégezni rajta. Végül is engedélyezik számukra a házasságot azzal a feltétellel, hogy a férfi aláveti magát az operációnak. Mikor azonban megkérdezi, hogy mi lenne ez az operáció, akkor megérti, hogy ki akarják szúrni a két szemét azért, hogy ő is legyen olyan, mint a többiek. Azt mondták ugyanis róla, hogy az ilyen emberek, mint ő, hallucinálnak. Olyan dolgokat mondanak, hogy például vannak színek, vannak formák, és úgy beszélnek, mintha őrültek lennének, de ezt az elmebajt ezzel az operációval meg lehet gyógyítani. El tudjátok képzelni, milyen nagy probléma elé került ez a férfi. A történet úgy végződik, hogy mielőtt a nap fölkel, a férfi elszökik.
Szerintem ez is nagyon fontos történet, mert amit a pszichiáterek tesznek azokkal, akiket elektrosokkolnak, vagy akiknek az agyát vagdalják, az gyakran ugyanolyan operáció, mintha egy látó embert, egy nem látó megvakít, csak azért, hogy ő se lásson. Szerintem csak szelíden szabad kérdezősködni, tudakozódni, érdeklődni, felvilágosítást kérni, vizsgálni és nyomozni, olyan szelíden, amilyen szelíden csak lehet. Ilyenkor bele lehet kérdezni dolgokba, s az érdekes az, hogy ha az ember szelíden kérdezősködik, akkor ahogy a feleletek érkeznek, úgy lassan minden megváltozik.
A természetet nagyon gyakran nőként ábrázolják. Ha a természet egy asszony, akkor ha természettudós lennék, ha meg akarnám ismerni a természetet, lekötözhetném egy székre, s elkezdhetnék kísérletezni vele. Kínozhatnám, s így valóban sokat megtudhatnék erről a nőről. Itt megszúrom, megnézem mit csinál, stb. De szerintem egész más dolgokat lehetne megtudni erről a nőről, ha az ember szeretné őt. Szabadon engedné és szeretné. Ha virágot hozna neki. beszélgetne, netán szeretkezne vele. akkor egészen más dolgokat tudhatna meg erről a nőről.
Szerintem az. ahogy a tudományaink tanulmányozzák a természetet olyan mintha az ember beszíjazná ezt a nőt a székbe, és inkvizíciószerűen kérdéseket tenne fel neki. Egy olyan szeretet nélküli tudomány,’ amelynek a jelképe mindig Lucifer volt, hiszen Lucifer jelentése: a világosság hozója. Ő is egyfajta felvilágosító valaki, de szeretet nélküli felvilágosítást végez. Tehát a természettudományok és a pszichológia is ma általában „Lucifer vezetése alatt folyik”. Nem vagyok vallásos, csak szeretem az ilyen szimbólumokat.
A szeretettel teli kérdezősködés olyan, mint az etológia. Az etológusok azok, akik a szabadban, természetes állapotukban vannak együtt az állatokkal növényekkel. Nagyon vigyáznak arra. hogy csak velük éljenek, de ne kínozzák őket. Ez teljesen másféle tudomány. En amikor leülök, s beszélgetek azokkal, akik szemednek, s hozzám jönnek segítségért, akkor próbálom nem kínozni őket. hiszen valaki már úgyis kínozza őket. és én miért kínozzam őket tovább? Azok az emberek, akik az elmúlt 23-24 évben eljöttek hozzám, mert szenvedtek, ók tanítottak meg arra, amit tudok. Nem kellett kínoznom őket ahhoz hogy megtudjam azt. amit nekem elmondtak.
Miken tudatállapotokról lenne érdemes beszélni? Vannak olyan tudatállapotok, amelyeket rettenetesen nehéz vizsgálni, mert nagyon rövidek, és amikor kialakulnak, akkor az ember sok mindent akar csinálni, csak éppen neír akarja vizsgálni őket. Ilyen például az orgazmus. Az olyan tudatállapot, ami natívon különbözik attól, mint amiben most vagyunk. Van néhány költő, aki érdekesen le tudta írni. Masters és Johnson olyan kutatók voltak, akik fizettek az embereknek azért, hogy laboratóriumban szeretkezzenek. Drótokat csatolta rájuk, úgy figyelték meg őket. Szerintem ez perverzitás, de sok pénzt kaptak az Államoktól azért, hogy ezzel foglalkozzanak. Ha az ember sok elektronikus mérést végez, akkor sok minden perverz dolgot meg lehet csinálni, és még fizetnek is érte. Mindamellett én abszolút nem hinném el az eredményeiket, mert azokat nem normális helyzetben kapták. Ők persze azt hitték, hogy az otthoni és a laboratóriumi helyzet ugyanaz, s ilyen dolgokkal lehet kísérletezni. De ez nem így van. Szóval ez olyan tudatállapot, amiről valószínűleg nem fogunk sokat beszélni.
Én olyan dolgokról akarok beszélni, amelyeket személyesen tapasztaltam, s nem olyanokról, amikről csak olvastam, vagy amiket csak mások mondtak el nekem. Tehát beszélhetünk például arról, hogy mi történik akkor, ha az ember bevesz 1000 mikro-gramm „LSD-25-öt”. Ez nagyon érdekes tudatállapotot okoz. Én nem ajánlom, csak elmondom az élményeimet, mert szerintem az, ami a teleszkóp volt az asztronómiának, s az ami a mikroszkóp volt a biológiának, az az LSD a pszichológiának. Az érdekes az, hogy illegális. Ez pontosan ugyanolyan, mint amikor kitalálták a mikroszkópot vagy a teleszkópot, az akkori „rendőrség azonnal azt mondta, hogy nem szabad belenézni. Tehát az „LSD-25″ által előhozott tudatállapotot valóban le lehet írni, járkálni lehel közben, kérdezősködni is lehet róla, mert olyan nyolc-tíz óráig tart. Van idő arra, hogy az ember körülnézzen benne. Néha olyan, mint amikor az ember részeg. A részegség is nagyon érdekes tudatállapot, de mikor az ember kijózanodik, akkor néha nem emlékszik arra, hogy mi történt akkor, amikor részeg volt. Ha újra részeg lesz, és annyit iszik, mint amennyit az előbbi alkalommal, akkor ismét emlékezni fog. De aztán, ha kijózanodott, megint elfelejti. Néha ugyanez történik az „LSD-25″ által létrehozott és más tudatállapotokkal is, nevezetesen az, hogy az emlékezés tudatállapot-specifikus lesz. Ha az LSD tudatállapotában van valaki, amikor visszatér a normális állapotba, lehet, hogy nem emlékszik pontosan arra, mi történt, de amikor ismét beveszi az LSD-t, akkor pontosan emlékezni fog rá, s ott folytatja, ahol abbahagyta.
Aztán beszélhetünk a hipnózisról, ami nagyon különleges tudatállapot, mert hipnózissal minden tudatállapotba be lehet jutni. Ha egyszer már bevett az ember LSD-t, akkor lehet, hogy többször nem kell, ha könnyen megy hipnózisba, hiszen akkor csak azt kell csinálnia, hogy hipnózisba megy, s azt mondja magának, hogy most ugyanabban a tudatállapotban szeretne lenni, mint amiben akkor volt, amikor bevette az „LSD-25-öt”. Nem kell ugyanazt átélni, de ugyanabba a tudatállapotba kerülhet. Van egy barátom, aki csak egyszer szívott füvet, s azóta hipnózissal megy vissza ugyanabba a tudatállapotba.
Forrás: Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Kiadó: Gigant Bt. Szemlézte: Liptay András
Megjegyzés: A sámán ma is használ LSD jellegű úm. pszichedelikus szereket, de ő rendszerint egy különleges testi jegyekkel is jelzett, és az öregek által is beavatott (nem 10.000 Ft-os hétvégi tanfolyamon preparált) kiválasztott. A csakranyitogatás, vagy a tudat médiumitása erőszakolt kinyitása otthoni gyakorlatokkal (pl. egy önző, hiú, vagy hatalomra törő ember esetében) kapukat nyit ki ugyan, de az SzBE közel 130 éves tapasztalata alapján ez esetben inkább a polaritás világában létező negatív pólus felé, ami az ember testét és lelkét veszélyezteti. Az autóvezetéshez is kell jogosítvány. (A szerk.)
- Nem szimbolikusan kifejezve: túl kognitívan, szűk látókörűen, érzelmek nélkül tágabb – még nem bizonyított vagy nem is bizonyítható – koncepciókat figyelembe nem véve nem lehet egy komplex témát vizsgálni. A szakosodás egyszerűbb ugyan, de nem biztos. hogy a részekből meg lehet látni az egészet is. (A szerk.)
Részlet a Pszichológia és Szellemtan című folyóiratból.