A(z) Hoppál Mihály interjú (kult.hu) cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.
Hoppál Mihály interjú (kult.hu)
Film adatai: Kult.hu: Hoppál Mihály (színes, magyar művészeti magazin) A művészeti magazin olyan kulturális jelenségeket mutat be, melyek mögött egy kiemelkedő, emblematikus személyiség áll. Rajta keresztül kerülhetnek a nézők közel az adott témához, ügyhöz, intézményhez.
Közreműködők:
Doncsev András (főszerkesztő)
Hoppál Mihály (vendég)
Sztarenki Pál (narrátor)
Giró-Szász Krisztina (műsorvezető)
Major Eszter Anna (szerkesztő)
Devich Márton (produkciós vezető)
Film ismertető: Hoppál Mihály
1942-ben született Kassán. Középiskolai tanulmányait Sárospataki Református Kollégiumban végezte, majd debreceni egyetem bölcsészkarán néprajzot, magyar nyelv és irodalmat, muzeológiát tanult, később ugyanitt tett bölcsészdoktori vizsgát is. Édesapjának köszönhetően, aki Abaújszántón orvosként dolgozott, keresztül-kasul bejárta Zemplén megyét, szakdolgozata témájául is a zempléni népi gyógyászatot választotta. Egyetemista korában a tudományok mellett az absztrakt festészet is magával ragadta: képeiből rendezték 1962-ben az első debreceni absztrakt kiállítást. A 60-as évek elején alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi kutató csoportja, ahová fiatal kutatóként Hoppál Mihály is bekerült. Ezt követően a neves néprajzkutató, Ortutay Gyula tudományos titkára lett. Ma főleg a folklorisztika elméletével, a népi hiedelemvilág kutatásával, ezen belül a népi gyógyászattal foglalkozik, de Halmos Bélával és Halák Emesével a magyar táncházmozgalom 40 évéről szerkesztett egy tanulmánykötetet is, „Meg kell búzának érni” címmel.
Fiatalon szoros kapcsolatba került a sámánizmussal foglalkozó néprajzi kutatásokkal. Hivatali főnöke és egyben mestere Diószegi Vilmos néprajzkutató, orientalista volt, aki a saját maga által gyűjtött anyagokból megalapította a Néprajzi Kutató Intézet Sámánhit-archívumát. Diószegi fiatalon bekövetkezett halála után tanítványára, Hoppál Mihályra hárult a tudós mester által hátrahagyott tekintélyes mennyiségű, sámánizmusról szóló kézirat szerkesztése, így akarva-akaratlan beletanult a sámánizmus kutatásába. Komolyabban akkor kötelezte el magát a tematika mellett, amikor kutatói ösztöndíjjal fél évre Moszkvába került. Ottani kollégáitól megtudta, hogy Oroszország távoli részein még mindig élnek olyan sámánok, akik gyakorolják közösségük hitét. Egy rövidfilmet is mutattak neki, amelyben egy nganaszán – északi szamojéd – sámánt láthatott szertartásvégzés közben. Ettől kezdve Szibériában, Kínában, Dél-Koreában kutatta a sámánizmust. A korábban felkeresett helyszínekre többször visszatért. Kitartása, hozzáállása révén szoros, baráti kapcsolatba került az ott élő emberekkel. Egy riportban a következőket mondta a sikeres kutatásról: „Nem azon múlik, hogy beépülök-e a kutatott csoport közé vagy sem, hanem azon, hogyan lopja be az ember magát a szívükbe. Nagyon fontos dolog, hogy én újra és újra visszatértem hozzájuk. Amikor a keleti ember látja, hogy visszamész, akkor barátként tekint rád. Amikor már másodszor vagy harmadszor is visszatértem, testvérként kezeltek.”
A sámán hivatása
A sámán fő feladata a híradás és a segítség és gyógyítás. A sámán az ún. írásnélküli társadalmakban, nemcsak mint a gyógyfüvek kitűnő szakértője, hanem mint egy modern értelemben vett pszichoterapeuta is működött.