A(z) Indonéz sámánizmus – kejawen cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Indonéz sámánizmus – kejawen

Bartis Réka Ráhel: Az indonéz sámánizmus: Az ősi hitvilág továbbélése és szerepe a mai Indonéziában

A Zsigmond Király Főiskola filmelmélet és filmtörténet szakirányos szabad bölcsész hallgatójaként egy meglehetősen egzotikus témával kezdtem el foglalkozni; az indonéz hitvilág samanisztikus vonásait vizsgáltam. Szakdolgozatomat a Jáván folytatott terepmunkámra alapozva írtam, valamint az ott látottakat megörökítő rövidfilmet is csatoltam a dolgozathoz. A téma különlegessége, hogy meglehetősen kevés az angolul fellelhető szakirodalom, mely a kejawennel, vagyis a javanizmussal (angolul javanism) foglalkozik. Ráadásul a terepmunkát nem egy törzsi közösségben folytattam, így bemutathatom az ősi hitvilág továbbélését a modern társadalomban, az animizmus szerepét a mai emberek életében, gondolkodásmódjában.

Mielőtt útnak indultam, volt szerencsém konzultálni egykori tanárommal, Dr. Hoppál Mihállyal, aki hasznos tanácsokkal készített fel a távoli terepmunkára, majd a szakdolgozat megírását segítette kérdéseivel és szakirodalom javaslataival. Nagylelkűségét ezúton is szeretném megköszönni.

A Vallástudományi Szemle 2012. évi első számában különösen nagy szerepet kapott a sámánizmus és az ehhez kapcsolódó anyaggyűjtés. Hoppál kiemelte az antropológia és az etnológia fontos szerepét a vallástudományban. „Az antropológia (anthropos) az emberrel foglalkozó tudomány neve, a vallás pedig az emberiség egyik csak rá jellemző kulturális megnyilvánulása. Nem véletlen tehát, hogy az emberi kultúrák kutatói hamar felfedezték, végiggondolták, hogy a vallási jelenségek vizsgálata közelebb visz az adott kultúra jobb/ mélyebb megértéséhez. Ezért az antropológus, vagy etnológus feladata minden hiedelem, hittel kapcsolatos jelenség, vallási és/vagy etikai kérdés vizsgálata.” Magam is a vallásantropológiai kutatásokhoz szeretnék kapcsolódni a szakdolgozattal, valamint a dokumentumfilmmel, majd remélhetőleg további anyaggyűjtéssel és kutatással (forgatásokkal párhuzamosan), melyhez elengedhetetlen az indonéz nyelv elsajátítása.

A rövid egy hónap alatt a nyelvi nehézségeket részben egy angolul is beszélő indonéz lány (Pinta Helti) segítségével küzdöttem le, részben kint tanuló magyar lakótársaim fordítottak nekem, de volt, hogy másokkal is találkoztam, akik (legalább egy minimális szinten) beszéltek angolul. Egy alaposabb munka alkalmával nélkülözhetetlen a helyi nyelv ismerete.

A dolgozat felépítésében az általános információktól haladtam a terepen tapasztaltak felé. Az alábbiakban röviden ismertetem a dolgozat tartalmát, majd egy hosszabb részletet olvashatnak a műből.

Az első fejezetben magát a „sámán” fogalmat fejtettem ki, valamint nagy vonalakban felvázolom az indonéz lakosság viszonyát az animizmushoz. Ez azért is érdekes, mert Indonézia, mint iszlám ország, törvénybe foglalta az egyistenhitét, de a több ezer éve kialakult hitvilág szerves része a politeizmus. Ellentét keletkezett az adat (hagyomány) és az agama (vallás) között. A kejawen, mely a hagyományos jávai spiritualitás összefoglaló neve, egyszerre jelenti manapság a hagyományok őrzését és az ősi hit gyakorlását. A kejawen a mai Iszlám dominanciájú Indonézia közgondolkodásában valahol a kulturális tradíció és a vallás között foglal helyet.

Ezután Indonéziáról nyújtottam általános információkat az olvasónak, hogy tisztában legyen a terület sokszínűségével. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy kontinensnyi területről, több ezer szigetről van szó, melyek közül sok saját evolúciós utat járt be, ráadásul gyakran egy szigeten belül több népcsoport is jelen van.

Az ezt követő fejezet a jávai naptárról szól, mivel az ünnepek időpontjának meghatározását megnehezíti a három naptár egy időben való alkalmazása. (Megjegyzem, nem csak a kívülállók számára nehéz követni a dátumokat.) A ciklusok és a dátumok szimbolikus jelentéssel bírnak, a legfontosabbakat részleteztem a fejezetben. Az általam készített filmen is dokumentált újévi szertartás leírása is ebben a részben kap helyet. A Labuhan szertartás során tömegek vonultak a partra már délután, kosaraikban főként virágszirmokkal, rizzsel, gyümölcsökkel, de előfordult többek között élő állat is. A földi javakat a Déltenger Királynőjének, Ratu Kidulnak szánták. Az áldozatért cserébe ő is „adott valamit”. A hívők hajnalig keresték a szerencsét hozó ajándékokat, melyeket az óceán a partra sodort.

A wayang kulitról szóló fejezetben a jávai árnyjátékról és annak az emberek gondolkodásmódját meghatározó szerepéről írtam. Ehhez elsősorban Tari Eszter Jávai Árnyak című könyvét használtam. Az egész éjszakán átívelő előadások hindu történeteket mesélnek el, melyek a szórakoztatás mellett erkölcsi mintaként szolgálnak, s így fontos szerepe van a gyermeknevelésben is. A film első szakasza szintén a wayangról szól.

Az ezt követő két fejezet Jáva legfontosabb épületeiről, a világörökség részét képező Pranbananról és Borobudurról szól, melyek monumentális méretei, csipkésen faragott falai a hindu és a buddhista időket idézik.

Miután felvázoltam, hogyan élnek a jávai emberek, milyen sokrétű kultúrát és ősi hagyományokat tudhatnak magukénak, részletesebben írok magáról a kejawenről, a jávai vallásról. Ehhez kapcsolódik a Gumelaring Jagad, az univerzum felépítésének kejawen elgondolása, melyet Suryo S. Negoro angol fordítása alapján foglaltam össze. A vallás tanításai elsősorban a helyes életvezetésről, erkölcsről, egymás iránti tiszteletről, a harmónia fenntartásáról szólnak. Ezen kívül szó van többek között szertartásokról, imádságokról, szellemekről, valamint mester és tanítvány viszonyáról.

A jávai vallást és világképet meghatározó legfontosabb kulturális keretek ismertetését követően leírtam a terepmunka során tapasztaltakat. Ennek fókuszában egy nagy helyi tiszteletnek örvendő „spirituális tanító és gyógyító”, Guru Waribi, valamint az általa is gyakorolt különleges szertartás, a Jamasan api állt. A rituálé részletes leírása után elemeztem a kutatás eredményeit, majd összegzem a dolgozat tartalmát.

Az alábbiakban az utolsó két fejezet olvasható, melyek a terepmunka lényegi részét tartalmazzák. Ehhez kapcsolódik a három epizódból álló film utolsó része, mely Szabó Alida gyönyörű felvételeinek és az autentikus zenének köszönhetően nem csupán dokumentálja az eseményeket; érzékletesen mutatja be a szertartás hangulatát, közelebb viszi a nézőt Indonéziához.

Guru Waribi

A fentiekben jellemzett kejawen jeles képviselőjét volt szerencsém megismerni Guru Waribi személyében, aki segítségével hozzájárult az ősi hagyomány megértéséhez és a film elkészítéséhez.

Bubla Éva, a fiatal szegedi festőnő elnyerte a Darmasiswa indonéz állami ösztöndíjat, így Yogyakartában folytathatta tanulmányait. Mint lakótársaim legtöbbje (hét főből hatan), az ISI (Institut Seni Indonesia – Indonéz Művészeti Intézet) hallgatója. Megismerkedett egy indonéz lánnyal Pinta Helti-vel,aki rendszeresen járt egy spirituális tanítóhoz, gyógyítóhoz. Mivel őt is érdeklik a természetfeletti erők és a meditációs gyakorlatok, elkezdett vele együtt Guru Waribihez járni.

Pinta Helti nagy szerencsémre jól beszél angolul, ez megkönnyítette a kommunikációt. Emellett Bubla Éva és Szabó Alida (egyik meghívóm, a film operatőre) beszélnek indonézül, készséggel fordítottak. Mint magam is tapasztaltam, nagyobb kutatáshoz elengedhetetlen a helyi nyelvismerete. Nem csupán az információszerzés szempontjából fontos, a beszélgetőpartnerünk bizalmát is megalapozza. Időnként nehézséget okozott számunkra, hogy társaim az iskolában a hivatalos nyelvet (bahasa indonéz) tanulták, de emellett a jávaiak több helyi nyelvet és nyelvjárást használnak.

Pinta Helti elmondta, hogy több spirituális tanítóhoz is járt, de Guru Waribit tartja a legjobbnak. Elmesélte megismerkedésük történetét. Férje hobbija a siklóernyőzés. Egy ilyen rendezvényen volt a feladata Waribinek, hogy az időjárást kedvezően befolyásolja.

(Az időjárás irányítása gyakran feladata egy -hagyományos értelemben vett-sámánnak. A dukunokat is gyakran kérik ilyesmire. „A mágia még állami szinten is megjelenhetett, például a brit Károly herceg és Diana hercegnő borobuduri látogatása előtt felkértek egy csoport „bölcs embert”, hogy biztosítsák a szép időjárást.”)

Pinta megmutatta, hogy ha összedörzsöli a tenyerét és koncentrál, föltöltődik energiával, amit át is tud adni. Amikor karunk fölé helyezte a kezét, érezhettük a melegséget. – Ezt is a gurutól tanulta.- Ez az elem szerepel a Jamasan api nevű rituálé elején elvégzett meditációs gyakorlatban is. (Amint a filmen is látható.)

A beszélgetés után megkérdezte a gurutól, megengedi-e, hogy meglátogassuk és kérdéseket tegyünk fel, illetve majd egy későbbi alkalommal videó felvételeket készítsünk egy szertartásról. Meglepően hamar időpontot kaptunk, még aznap este elindulhattunk meglátogatni. Kísérőnk tájékoztatott a helyi szokásról: mennyi pénzt illik egy kis fehér borítékban odaadni a segítségért cserébe az első alkalommal. Mivel az a hagyomány, hogy a külföldről (vagy akár egy másik szigetről) érkezők ajándékot visznek a vendéglátójuknak, mi is összeállítottunk egy kisebb csomagot Magyarországra jellemző holmikkal.

Pinta értünk jött egy második világháborús amerikai -tehát balkormányosdzsippel. Azt állította, szellem lakik benne, a fia is szokta hallani a különös hangokat éjszakánként a garázs felől.

A guru háza egy yogyakartai kampungban volt. (A kampung egy falu szerű közösség a városon belül. Külön bejáratuk van, saját szabályokkal, vezetővel. Jakartában is egy kampungban laktam, ott még feltűnőbb volt a város és a „falvak” összeolvadása.)

Göröngyös út vezetett a házig. Az udvaron látható volt egy tűzrakó-hely és egy fém lavór szerű tál tele vízzel, benne virágszirmokkal. A családi ház mellett egy telegraffitizett garázs állt, baloldalt egy Buddha szobor volt. Mindhárman bementünk a nyitott ajtón. A világoszöld szobában egy fa dohányzóasztal mellett néhány fotel, kanapé és szék állt.

Guru Waribi fogadott minket. A középkorú, harmincas férfi civil ruhában jelent meg. Öltözködése és a ház berendezése alapján nem tűnt jómódúnak, de a szegénység sem volt szembetűnő. Jó tartású, nyugodt mozgású, kiegyensúlyozottnak tűnő, kedves ember.

Társam átnyújtotta neki a borítékot és az ajándékokat. Megköszönte, ezekkel csak később foglalkozott. Hellyel kínált minket. Indonéz kísérőnk mellette, mi velük szemben foglaltunk helyet. Teával kínált. A poharak tetején fedő volt, hogy a bogarak ne repüljenek bele. (mint megtudtuk, a trópusi vidékeken ez elég gyakori.) Egy rövid beszélgetés után megengedte, hogy bekapcsoljuk a diktafont.

Mivel nem tud angolul, Pinta Helti fordított nekünk. Waribi büszkén mesélte, hogy gyermekkorában a szultán palotájában lakott. Maga Hamengku Buwono X. tanította neki a szertartásokat. (Arra nem derült fény, hogy pontosan hogyan került ebbe a kitüntetett helyzetbe.)

Elővett egy tollat és egy papírt, hogy elmagyarázza, hogyan működik az élet a földön. Rutinszerűen lerajzolt középre egy kört, és a körön kívül megjelölte a négy égtájat. Azt mondta, hogy a középponthoz és a hozzá kapcsolódó irányokhoz tartozik egy-egy természeti elem, szín és a szervezetünk egy része. A központban (a kör közepébe írva) az isten teremtette élet áll, maga az ember, amihez a zöld szín kapcsolódik.
Északhoz tartozik a szél, az anyaméh és a fehér. Délhez a víz, a placenta (méhlepény), a színe sárga. Nyugathoz a föld, a köldök és a fekete tartozik, Kelethez pedig a tűz, a vér és a piros szín.

(Ehhez kapcsolódva később megjegyezte a következőket.:) A szélhez az ima, a vízhez az aura, a földhöz az anyagi világ, a tűzhöz pedig az érzelmi világ kapcsolódik.

Sorban leírta az emberi fejlődés négy szakaszát, és azt, hogy ezekben az állapotokban mely három dologra van szüksége az embernek a teljes, tökéletes élethez.

A babának életre, erőre és fizikumra van szüksége.
A gyermeknek ruhára, ételre és lakhelyre.
Felnőttkorban képességre, létezésre és teljesítményre.
Öreg korban választásra, mozgásra és visszatérésre van szükség.

Azt mondta, aki a fent leírt dolgoknak a tudatában van, kontrollálni tudja a természetet, így önmagát is. Ennek a meditáció során is nagy szerepe van. Elmondása szerint ennek a tudásnak a segítségével képes akár az időjárási viszonyokon is változtatni. Megkért, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor videó felvételeket is készíthetünk egy szertartásról, vigyünk egy nagyobb papírt és vastag filctollat, hogy a kamera előtt is kifejthesse gondolatait.

Elmondta, hogy szokott szerepelni a televízióban. Átvezetett a hálószobába. A polcon ajándékba kapott italok, üvegek voltak. A földön lévő matracra ültünk. Betett egy DVD-t a lejátszóba. Miközben a felvett műsort néztük, elmagyarázták, hogy mit láthatunk a képsorokon.

Az első részleten egy meredek hegyen felfelé hajtó dzsip volt látható, ami nem tudott tovább haladni. Ekkor Waribi leszúrt egy botot a földbe, és a jármű vezetőjét arra kérte, hogy arra koncentráljon. A sofőr, miközben kitartóan nézte a botot, sikeresen áthajtott a kritikus ponton.

A második részletben a dzsip a meredek folyóparton próbált fölhajtani, ez esetben sofőr nélkül. Az autóban az anyósülésen ült egy lány, aki kommentálta az eseményeket. Először nem sikerült a kísérlet. Másodjára a jármű visszatolatott a folyóba, így erőt merített a vízből. A guru segítségével sikerült felhajtani a magaslatra.

A videó megtekintése után Waribi afelől érdeklődött, hogy mit gondolunk a látottakról.

Biztosítottuk róla, hogy érdekesnek tartjuk a témát és kíváncsian várjuk a következő alkalmat, amikor jelen lehetünk, miközben különleges erejét használja. Elmondtuk, hogy a nyugati neveltetésünk miatt ez a gondolkodásmód nem áll olyan közel hozzánk, mint az indonéz emberekhez, de nyitottan, érdeklődve hallgatjuk a szavait.

Idő közben megérkezett egy fiatal pár, akik szintén a guruhoz jöttek. Köszöntek, majd a bejárathoz legközelebb eső székekre ültek. Miközben várakoztak, érdeklődve, a háttérbe húzódva figyelték beszélgetésünket.

Waribi elmondta, hogy még részt kell vennie egy szertartáson, amin egy súlyos betegen kell segítenie, több másik spirituális gyógyítóval együtt, ezért lassan el kell indulnunk. Alkalmanként többen összefognak, hogy imával és szertartással hozzásegítsék a beteget a gyógyuláshoz. Mivel a kórházi, nyugati típusú gyógyszeres kezelés nem elegendő, Istenhez és a természet erejéhez kell fordulni.

Indulás előtt megemlítette, hogy látja az auránkat. Azt állította, Alidáé sárga, az enyém zöldeskék színű. Mindkettő jó. (Amint a Gumelaring Jagad (az univerzum felépítésének leírása) írja, a sárga becsületes, megbocsátó és türelmes emberre jellemző, a zöldeskék arra, aki nem csalódik, nem irigykedik és mindig betartja az ígéretét.)

Waribi megengedte kísérőnknek, hogy az előző Jamasan api szertartásból megmaradt jótékony hatású, illatos, virágszirmos vízzel megmossa autóját. Azt mondta, ezzel kiűzheti a szellemet a járműből, így biztonságosabb lesz azt vezetni.

Később az interneten kutatva találtam olyan videókat, melyeken Waribi szerepel. Elsősorban a Transz nevű indonéz televíziós csatorna néhány műsorában fedeztem fel a szereplését. A videók közül kiemelném azt, amelyik a legjobban a témámba vág. Mivel csak indonéz nyelven található meg, szinte csak a képi anyagra támaszkodhattam az értelmezésében.

A riportot a Komunitas Unik, azaz Egyedülálló Közösség című műsor keretein belül sugározták. Az epizód címe Ilmu Waris Mataram. (Az ilmu tudományt, a waris örököst jelent, a Mataram pedig a jávai Mataram Királyságra utal.) A filmen, végig Waribi van a középpontban, a fiatal riporternő -Zweta Manggarani- vele készít interjút.

A rész a Satrio Mataram 68 (Mataram Lovagjai) közösségről szól, aminek Waribi a vezetője. Az SM 68 egy jávai spirituális harcművészeti iskola. Úgy tartják, az itt elsajátítható tudás és a gyakorlatok még Hamengkubuwono VII. szultántól származnak, az irányzat neve badepokan. A műsorban ezek közül bemutatnak néhányat, köztük a Jamasan api nevű szertartást is, melyről magam is készítettem felvételeket. Kiderül belőle, hogy a fájdalmak eltűrése fontos szerepet játszik.

Az egyik ilyen „próbatétel” az ostorozás, egy másikban pedig a tanítvány megáll, és valaki a hátának dob egy nagy követ. Szintén figyelemfelkeltő képsorokat mutatnak arról, ahogyan a fejükkel törnek szét téglát, cserépedényt.

A következőt viszont a riporternő és az operatőr is kipróbálta. Egy nagyobb alumínium kannában forraltak vizet. Eközben Waribi bekente mindhármuk kezét valamivel, amit egy kis üvegcséből töltött. (Sajnos arra nem jöttem rá, hogy mi volt benne.) Miután a kamera megmutatta, hogyan csap fel belőle a gőz, a guru megkérte a lányt, hogy nyújtsa ki a tenyerét. Ráhelyezte a forró kannát. Körül belül tíz másodpercig tartotta a tenyerén a vízzel teli kancsót. Őszinte döbbenet látszott a riporter arcán, a fájdalomnak nyoma sem volt. A tenyere kormos lett, de nem égett meg. (Ugyanezt megcsinálta az operatőr is, aki szintén meglepődve tapasztalta, hogy egyáltalán nem érez fájdalmat, és égésnek nyoma sincs.) Mikor megmosták kezüket a Jamasan api szertartásból megmaradt virágszirmos vízzel, hallani lehetett a sercegést, és látni lehetett a gőzt. Láthattuk, hogy a kezük még mindig hihetetlenül forró volt. A kamera közelről is megmutatta a tenyerüket, ami teljesen tiszta, sérüléstől mentes volt.

Ezen kívül a riporternő még részt vett egy késő éjszakai szertartáson is. A közeli temető mellett volt egy tó. Ennek a hideg vizében ő, Waribi, és még néhány tagja az SM 68 csoportnak állig elmerülve, hosszasan meditáltak.

Ezen a videón kívül még megtalálható az interneten például egy (Masih) Dunia Lain azaz (Még mindig) Egy másik világ című műsor, amiben Guru Waribi szerepel. Az egyik epizódban egy kísértet-lakta villában kutatnak a szellem(-ek) után. Az éjszakai felvételeken Waribi magyarázza az eseményeket. Két kézi-kamerát használtak a dokumentarista hatáshoz.

A Jamasan Api Szertartás

Ajamasan szó jelentése tisztítás, az api jelentése tűz.

Pinta Helti elmondta, hogy mikor lesz a következő Jamasan api szertartás. Nem volt sok időnk készülődni, még aznap este indultunk is. Ismét eljött értünk. Ez alkalommal Bubla Éva is velünk tartott, hiszen ő már többször is részt vett a rituálén. Ajándékot már nem kellett vinnünk.

A szertartás Waribi házának udvarán folyt. Elsőként érkeztünk a helyszínre. A többi résztvevő a gurut leszámítva az előkészületek alatt érkezett. Az eseményt éjszaka tartották, mivel napközben mindenki dolgozik. Azt mondták, nincs jelentősége annak, hogy mely napszakban végzik a rituálét. (Ennek ellenére az összes általam megtekintett videón éjszaka végezték ezt a szertartást – beleértve Transz Tv SM 68-ról szóló műsorát is.)

A résztvevők várakoztak, beszélgettek egymással, sms-eztek. Látszólag nem izgatta őket a jelenlétünk. Nem kezdeményeztek kommunikációt, fordítónk elmondta, hogy a többiek nem beszélnek angolul. Guru Waribivel együtt tizenhármán vettek részt a rituálén, köztük Pinta Helti, Bubla Éva, és Waribi 13 éves kislánya. Rajtuk kívül még jelen volt egy fényérzékeny nő (ő fejkendőt hordott, hogy védje arcát és szemét az erős világítástól), és egy fogyatékkal élő férfi. A többiek egészségesnek tűntek. A résztvevők fiatalok vagy középkorúak voltak, többségük férfi. Nemtől és kortól függetlenül bárki részt vehetett a szertartáson. Rajtuk kívül még jelen volt egy terhes nő és egy ötvenes hölgy, aki vélhetően a rokona.

Waribi ez alkalommal is civil öltözékben jelent meg, akárcsak a többiek. Néhányuk a Satrio Mataram 68 emblémájával díszített dzsekit viselt. Az egyik férfi fején kufi (tradicionális muszlim fejfedő) volt, ez gyakori viselet Indonéziában. Mivel a November az esős hónapok közé tartozik, a helyiek már kabátot hordtak. Mi, mint európai nők, igyekeztünk ügyelni arra, hogy az indonéz szokásoknak megfelelően, fedett vállal és térd alá érő ruhában jelenjünk meg.

Waribi egy zsákból szenet vett elő és tüzet gyújtott. A tűzbe helyezett négy reszelő szerű, fa nyelű vasat (kb. 60 cm hosszúak lehettek, néhány centi eltéréssel közöttük), és teavizet forralt egy kannában. A tűzrakó-hely mellett egy lavórszerű fém tálban virágszirmokkal teli víz állt. Többek között rózsa, jázmin és ilang-ilang szirmai áztak benne. Szőnyegeket terített le az udvaron, amikre később a szertartáson résztvevők mezítláb, törökülésben foglaltak helyet. Lámpákat hozott elő, hogy a felvételeken minden tisztán látsszon. Elkérte tőlem a kamerát és a hozzá tartozó állványt, hogy kiválassza a megfelelő szemszöget. Eközben operatőr társam a saját gépével kereste legjobb pozíciót a felvételhez, és segített a fények beállításában.

A társaság először körben helyezkedett el, vélhetően úgy szokták végezni a szertartást. Később Waribi utasítására félkörben, majd – hogy a képernyőn jobban mutasson – több sorban, egymás mögött foglaltak helyet.

A kamera jelenléte már a szertartás legelejétől láthatóan befolyásolta az események menetét.
Miután a guru megtalálta a szerinte megfelelő pozíciót mind a kamerának, mind a csoport tagjai számára, helyet foglalt legelöl, középen. Jelezte a szereplőknek, hogy kezdődhet a szertartás.

Guru Waribi egy szöveget mondott hangosan (beszédhangon), amit a többek magukban elismételtek. A szöveg egy része ősi jávai nyelven szólt. Ezt a helyiek sem beszélik, így csupán Waribi fordításából tudják, hogy miről van szó. A szertartás során Allahhoz imádkoztak. A szöveghez különböző mozdulatok, légzési gyakorlatok kapcsolódnak, ez javarészt a filmen is nyomon követhető.

Mindnyájan laza törökülésben ültek, kezüket ölükbe, illetve térdükre helyezték, a legtöbben tenyérrel enyhén fölfelé. Waribi, míg a többiek várták a szertartás kezdetét, zsebéből elővett egy gyufásdoboz méretű szürke tárgyat (valószínűleg követ), a markában tartotta, csukott szemmel koncentrált, ráfújt egyet, és odaadta a mellette ülő fiúnak, hogy dobja a tűzbe.

A szertartás elején elmondott egy rövid szöveget indonézül, mely magyarul körülbelül ennyit tesz: „A Jamasan hamarosan elkezdődik, de előtte kérjük Isten válaszát.”. Ezután néhány másodpercig csöndben, csukott szemmel lehajtott fejjel ültek.

A következő mozdulatok között (vagy közben) Guru Waribi jávai nyelvű szöveget mondott. Van, aki csukott szemmel végezte a mozdulatokat, mások nyitva tartották. Úgy tűnt, ez nincs előre meghatározva. A kezek a térden, nyugalomban, tenyérrel fölfelé feküdtek, majd mély levegőt vettek, közben behajlított könyökkel maguk mellé, mell (illetve szív) magasságba emelték. A levegőt nem fújták ki, a szöveg ismétlése után fejmagasságba, majd újabb levegővétellel fej fölé emelték. Itt egymáshoz érintették a két tenyerüket. Összetett tenyerüket leeresztették az arcuk elé, a hüvelykujjuk az orrukat érintette, közben levegőt fújtak ki a szájukon. Újabb szünet után az imára összetett tenyerüket szívmagasságba eresztették, úgy hogy hüvelykujjuk a mellkasukhoz érjen. Felnéztek az égre, majd kissé lehajtották fejüket. Miközben bal kezük az előbb leírtaknak megfelelően, hüvelykujjukkal a mellkasukon maradt, jobb kezükkel háromszor megütötték a földet, majd visszatették az előző pozícióba, a másik mellé.

Az orrukon át mély levegőt vettek, majd lassan (5-8 másodperc alatt) kifújták a szájukon keresztül. Rövid szünetekkel, közben a Waribi által mondott szöveget magukban ismételve, ezt összesen nyolcszor megismételték. A levegővételek között elmondott szövegek alapján testrészeikre, belső szerveikre koncentráltak

Kezüket ismét a kezdeti pozícióba, tenyérrel fölfelé a térdükre helyezték, majd az első ütemekhez hasonlóan, szakaszosan, levegővételekkel a fejük fölé emelték. Itt azonban nem tették össze a tenyerüket. Mindkét kezüket ökölbe szorították úgy, hogy a hüvelykujjukat a többivel fedjék. A levegőt visszatartották, és karjukat megfeszítve ökleiket lehúzták az ölükbe, és olyan mozdulatot végeztek, mintha egy csomót kötöttek volna derekuk körül. Ekkor nagy energiával, lassan kifújták a levegőt, majd gyors mozdulatokkal kb. tíz másodpercen keresztül egymáshoz dörzsölték a tenyerüket. Az energiával feltöltődött kezükkel átsimították arcukat, a fejüket, majd az egész testüket, ezzel a rituálé első szakasza véget ért.

A fent leírt mozdulatsorokat nem pontosan egyszerre végezték el, de igyekeztek a fennhangon mondott szöveghez igazodni. A hangsúly láthatóan nem a csoportra, hanem az egyénre helyeződött a meditáció során.

Ezután Waribi jelzett az első sorban ülőknek, hogy vegyenek magukhoz egy-egy tűzben hevített vasat. Négy férfinek jut a négy vörösen izzó szerszám. Lekapargatták róla a hamut és visszaültek egymás mellé.

Fa nyelüknél fogva, függőlegesen tartották maguk előtt a forró vasakat. Míg jobb kezükkel fogták, a balt ökölbe szorítva -hüvelykujjukat a többivel takarva- az
ölükben tartották. A szerszámokat háromszor a földhöz ütögették (úgy, hogy a fa nyél vége érintse a szőnyeget).

Waribi a következőket mondta indonéz nyelven: „Az Egyetlen Isten nevében kívánom a Jamasant. Ez megtisztítja a testem és a lelkem.” Ezután tízszer a nyelvükhöz érintették az izzó vasakat.

Tekintetük átszellemült, fájdalom jele nem látszott rajtuk. Minden érintés előtt elhangzott egy rövid szöveg, mely arról szólt, hogy a tűz ereje mely testrészüket tisztítja meg. Miközben arcuk felé emelték a vasat, mély levegőt vettek. Hallható volt a sercegés, amikor a forró fém a nyelvükhöz ért.

Miután végeztek, a guru állt fel elsőként. Odalépett a szirmokkal teli vizes edényhez és belemártotta az izzó vasat. A víz a forró fém mellett hirtelen felforrt és sűrű gőz csapott fel. Először egy keresztet írt le benne -balról jobbra, majd föntről lefelé irányított mozdulatokkal-, majd középen tartva, megforgatva, néhány pillanatra még jobban elmerítette a vízben. Kivette, és visszarakta a tűzbe, hogy ismét felhevüljön. A többiek is követték a mozdulatokat. Mindeközben a többiek a háttérben ülve csöndben várakoztak.

Mivel az eső elkezdett szemerkélni, a szertartást megszakították, hogy a fedett garázsba „költözhessenek át”. Néhány perc alatt bevittük a lámpákat, a kamerát, leterítettek a tető alatt egy kék szőnyeget, míg kintről a többit feltekerték, hogy ne ázzanak el. A szőnyeg elé helyezték a vízzel teli tálat. A fényeket újra beállítottuk a guru segítségével. Waribi ezúttal a kamera mögött helyezkedett el, hogy annak a képernyőjét figyelve megállapíthassa, hogy megfelelőek lesznek-e a felvételek.

A szőnyegen helyet foglalt négy lány, hogy ők legyenek a következők, akik a tűz ereje által megtisztulnak. Balról jobbra haladva egy 30-as nő, Waribi lánya, Pinta, és a fényérzékeny nő a kendőben. Elosztották egymás között a vasakat. A kislány megjegyezte, hogy az övé milyen nagy, ezért mosolyogva kicserélték egy kisebbre. Ők is végigcsinálták a fent leírt szertartást azzal a különbséggel, hogy Varbi a kamera mögül mondta nekik a szöveget.

A rituálét rajtuk kívül elvégezte még egy négyes csoport, melynek tagjai férfiak voltak. Mielőtt ők is végrehajtották volna a gyakorlatot, a lámpákat újra átállítottuk, mert az erős fények miatt nem látszott a felvételeken a vas izzása. Hogy a film jól sikerüljön, Waribi megkérte az egyik tapasztalt fiút, hogy még egyszer vegyen részt a szertartás ezen részén. (Megjegyzem, később az interneten találtam néhány olyan videót, amin ez a fiú szerepel, ahogyan megnyalja az izzó vasat.)

(Senkinek nem kötelező ezen a megpróbáltatáson átesnie – kísérőnk elmondta, hogy mielőtt valaki megpróbálja, hosszas tanulási folyamaton kell átesnie, mely egy olyan szertartással végződik, amin a guru segít megnyitni a csakrákat.) Miután mindenki, aki akarta elvégezte a tisztító szertartás ezen részét, egy műanyag rekeszben üvegpoharakat hoztak. Az egyik segítségével mindegyikbe egyformán töltöttek a tálban lévő, szirmokkal teli vízből. A poharakat elosztották egymás között. (A hangulat itt már oldottabb volt, a résztvevők beszélgettek egymással.)

Waribi egy padon ült (a terhes nővel és az idősebb hölggyel együtt), a többiek ismét törökülésben foglaltak helyet a szőnyegen. Bal kezükkel megfogták a poharukat alulról, jobb tenyerükkel pedig befedték azt. Csukott szemmel, lehajtott fejjel koncentráltak. A guru elmondta a folyamathoz tartozó, lezáró szöveget. Felnéztek és megitták a pohárban lévő vizet.

A szertartás ezzel véget ért, de a résztvevők még a helyszínen maradtak beszélgetni, a társaságot élvezni. A megmaradt víz minden cseppjét felhasználták. Volt, aki műanyag üdítős palackot töltött meg, hogy haza is vihessen belőle, más megmosakodott vele, a kismama pedig a vízzel teli pohárral simogatta a hasát, hogy a még meg nem született gyermek is részesülhessen jótékony hatásából.

Egy fiú Pinta hátát melegítette egy még forró vassal, mondván, hogy jót tesz a fájó hátnak. Akárcsak a szertartás előtt, a csoport tagjai most is profán tevékenységeket végeztek, sms-eztek, telefonjukkal fényképeztek, dohányoztak, beszélgettek.

A kamerát még nem kapcsoltuk ki, Guru Waribi elmagyarázta a látottakat, és válaszolt kérdéseinkre. Elmondta, miért végzik a Jamasan api szertartást. A tűz energiával tisztítják meg a testet és a lelket. Azért kell az izzó vasat megnyalni, mert a nyelvünkkel, a szavainkkal árthatunk másoknak. Ezektől az ártó szavaktól tisztítják meg magukat. Ezután a tűz energiáját a vízbe küldik át azzal, hogy a még izzó vasat belemerítik. Azt monda, a tűz energiája a vízen keresztül kerül a testbe. Megemlítette, hogy így könnyen feltölti az egész testet erővel, mivel annak kétharmada is víz.

Ahogyan az előző alkalommal megígértük, vittünk nagyméretű papírt és vastag filctollat, hogy a kamera előtt is lerajzolhassa az élet működését (a négy elemet, égtájakat, színeket, a test részeit).

A túlvilági életről kérdeztük. A másvilág indonézül Dunia Lain. Elmondta, hogy egy léleknek hét esélye van visszatérni a Földre. A lélek egy fejlődésen megy keresztül, de ha a hét élete alatt nem éri el a tökéletességet, a lélek a pokolra kerül.A szellemek azok a lelkek, akik valamilyen okból nem tudnak átlépni a túlvilágra. Ez általában akkor fordul elő, ha valaki hirtelen, nem természetes módon veszti életét (például megölik, vagy öngyilkos lesz), de más oka is lehet annak, hogy ragaszkodik a földi életéhez.

Az orbok az ilyen, Földön ragadt lelkek gömb formába csoportosulása, közös utazása. Ezt az élő energiát gyakran örökítik meg fényképeken. (Az ilyen fényképekről a modern gondolkodású emberek úgy gondolják, hogy csupán a kamera „becsillanásai”.)

Azoknak a lelkeknek, akik nem tudnak továbblépni, szükségük van egy közvetítőre. Ilyen közvetítő csak az lehet, aki egy frekvencián van velük (úgy, mint ő maga is). Azt mondta, a kiválasztottaknak nagyobb és erősebb középagya van. (Ezt az állítást érdekes összevetni azzal, hogy az Edinburgh-i és Cambridge-i tudósok a halálközeli élmény fizikai alapjait kutatva fölfedezték, hogy „…a noradrenalin hormon a középagyban pozitív érzelmeket, hallucinációkat idéz elő. Felelős lehet azért az érzését, amit a sötét alagút után a sugárzó és szerető fényt és a halott rokonokat meglátva élnek át az embereküjA közvetítő szertartással segíthet a léleknek átlépni a túlvilágba. Próbáltunk még többet megtudni a szellemvilágról, és az ő szellemekkel való kapcsolatáról, de azt mondta, ennyi információ egyelőre elég, ne próbáljunk mindent azonnal megérteni. Megkértük, hogy végezetül beszéljen más, általa is végzett ceremóniákról. A legfontosabbnak a gyermekekhez kapcsolódó rituálékat tartotta.

Az első szertartást (mitoni) még magzat korban kell elvégezni, amikor a kismama hét hónapos terhes. Isten áldását kell kérni, hogy a szülők, és a gyermek biztonságban és boldogságban éljenek. Ez különösen fontos, ha az anya az első gyermekét várja. A következő a brokohan, melyet a gyermek születésekor kell megtartani. Üdvözlik az új életet és nemes életet kérnek a számára Istentől. Amikor a baba 35 napos, selapanan-t tartanak. Ilyenkor a család vendégeket hív, wayang előadást néznek és lakomát ülnek. Ekkor kerül sor az első haj- és köröm vágásra. A nyolcadik hónapban tartják a tuatunglemah nevű szertartást, amikor a gyermek járni tanul. Ekkor érinti a lába először a talajt, hogy megismerje a Földanyát. Az utolsó rituálé, amit egy gyermeken el kell végezni, 10-12 éves kora körül zajlik, ez nem más mint a sunatan, azaz a körülmetélés.

Már későre járt, a beszélgetés közben már néhányan hazamentek, így mi is elindultunk. Megközelítőleg három órán át voltunk Waribi vendégei.
Andrew Beatty több írásában is arra utal, hogy Jáván nem feltétlenül beszélhetünk a klasszikus értelemben vett sámánságról. Az Encyplopedia of World Belifes (A világ vallásainak enciklopédiája) jávai sámánságról szóló részében kifejti, hogy mivel a javanéz népcsoport (az általam vizsgált területen élők is ide tartoznak) a legnagyobb etnikai csoport Indonéziában,(több, mint 110 milliós populáció) és a társadalmi struktúra is meglehetősen összetett, nem helyénvaló az általánosítás. Szerinte a sámán klasszikus értelemben szellemek megtestesítője és spirituális utazó. Nehezen állítható, hogy Jáván ez – mint önálló társadalmi típus- létezik. Varázslók, gyógyítók, szülésznők, stb. kérhetnek természetfeletti segítséget, de nagyon kevés az olyan eset, amikor megszállja őket egy segítő szellem. Ráadásul a sámánoknak „versenybe kell szállniuk” az iszlámmal, a falusi kultuszokkal és az indiai mitológiai hősökkel, a szúíi-befolyásolta miszticizmussal. (A szofisták az Iszlám ezoterikus igazságát hirdetik. Megjegyzem, az indonéz Dr. Mohd Faizal Musa Javanese Sufism and Prophetic Literature (A jávai szúfizmus és a profetikus irodalom) című munkájában a kejawent egyenlővé teszi a szúfizmus jávai formájával.2) Mindazonáltal a szellemek birtoklása, a médium szerep, a transz rituális használata és a lélek helyreállításán alapuló gyógyítás szorosan kapcsolódnak a sámánsághoz. Andrew azt írja, a dukun az, aki ezeket a szerepeket betölti.3

Internetről letöltött képek utolsó letöltése: 2013-03-09

5.)ábra Wayang báb (Museum Wayang, wikimedia.org)
http://upload.wikimedia.0rg/wikipedia/commons/d/da/Wayar1g_Kulit_-_Museum_Wayang_02.jpg
6.)ábra Borobudur (wordpress.com)
http://dwiwardhanaputra.files.wordpress.com/2011/12/borobudur-ats.jpg
7.)ábra Prambanan (amwtour.com)
http://www.amwtour.com/fckupload/News%20pic%2845%29.jpg

Jegyzetek

1. hir24.hu, (2011) Nem más a túlvilág, mint agyhalál? Forrás: Medical Xpress http://www.hir24.hu/tudomany/2011/11/02/nem-mas-a-tulvilag-mint-agyhalal/
2. Musa, Mohd Faizal (2011) Javanese Sufism and Prophetic Literature 191, 195 in Cultura. International Journal of Philosophy of Culture and Axiology 8(2)/20ii: 189-208 http://versita.metapress.com/content/c3h878164646p601/fulltext.pdf
3. Beatty, Andrew (2004) Shamanism: an encyclopedia of world beliefs, practices, and culture / edited by Mariko Namba Walter and Eva Jane Neumann Fridman., 815-816. ABC CLIO, USA

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámánizmus Archívum cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Somfai Kara Dávid: Sámánizmus Archívum

Somfai Kara Dávid 2000-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán török és mongol filológia szakon. Munkahelye: MTA Néprajzi Kutatóintézet, fiatal kutató (2003-2006). Kutatási területe: a belső-ázsiai és szibériai nomád török és mongol nyelvű csoportok szellemi kultúrája, szájhagyománya és népi hiedelemvilága. 2006-ban a Mongol Nyelvészeti Doktori programban védte meg PhD dolgozatát A mongol és török népi hitvilág szókincsének elemzése címmel.

Sámánizmus Archívum. Az MTA Néprajzi Kutatóintézete (eredetileg Néprajzi Kutatócsoport) fő profilja a magyarság néprajzának, folklórjának kutatása, mely területen számos meghatározó és kiváló munka látott napvilágot az intézet negyvenéves (alapítás: 1967) működése alatt. A magyar néprajz kutatása mellett azonban kezdettől fogva fontos helyett kapott az intézetben az összehasonlító néprajzkutatás, az etnológia, mely mára a kulturális és szociális antropológiával is bővült.

Az etnológia terén természetesen azoknak a népeknek a vizsgálata került előtérbe, amelyek ismerete a magyarság honfoglalás kori néprajzának, népi hiedelemvilágának jobb megértését segíthetik. Az intézet egyik alapító tagja volt az altáji filológus Diószegi Vilmos (1923-1972), aki a szibériai sámánkutatás terén vált világhírűvé.¹ Az intézet egy másik munkatársa, az uráli filológus Schmidt Éva (1948-2002) obi-ugor nyelvrokonaink, a hantik és manysik folklórjának kutatásában alkotott maradandót.²

Diószegi Vilmos 1957-1964 között többször járt Dél-Szibériában, és terepmunkái során értékes anyagot gyűjtött török és mongol nyelvű népcsoportok körében:³

• nyugati burjátok, 1957
• abakáni tatárok, 1957
• udai tofák, tuvák, 1958
• aga burjátok, hotogojtok, halha és darhat mongolok, urjanha-jok, hövszgöli tofák, 1960
• altáji törökök (telengitek) és kumandik, 1964.

Diószegi azon munkálkodott, hogy létrehozza a világ egyik első sámánarchívumát.⁴ Célja az volt, hogy a honfoglaló magyarság hitvilágát rekonstruálja, és hogy a magyar népi hiedelemvilág kialakulását is jobban megismerje.⁵

Halála után az archív anyagok a Néprajzi Múzeumban, a Néprajzi Kutatóintézetben, a Zenetudományi Intézetben és magánkézben leltek otthonra. Az archívum 35 hangtekercset tartalmaz, melyet sikerült 2005-ben a Zenetudományi Intézet segítségével digitalizálni. Ennek a hanganyagnak a feldolgozása folyamatban van. Diószegi 1500 saját fényképfelvételt készített expedíciói során, melyet a Néprajzi Múzeum őriz. Ezek digitalizálása még megoldatlan. A Néprajzi Kutatóintézet kéziratai közt 13 dossziéban találunk a szibériai sámánizmussal kapcsolatos anyagokat:

• I. szagaj (abakáni tatár)
• II. nincs meg
• III. telengit (altáji török)
• IV. tuba (altáji török)
• V. nincs meg
• VI-VII. kumandi
• VII. altáji török (altaj kizsi, tuba)
• VIII. udaitofa
• IX. tuva, tozsu
• X. nyugati burját
• XI. vegyes másolatok: nanaj, csukcsa, kumandi
• XII. vegyes másolatok: nanaj, manysi
• XIII. Mongólia: aga burját, hotogojto, hövszgöli tofa, urjánhaj, darhat.

Diószegi Vilmos halála után Hoppál Mihály, a Néprajzi Kutatóintézet jelenlegi igazgatója vette át a sámánarchívumot. Ő is számos kutatóúton gyűjtött anyaggal, fényképpel, videofelvétellel gazdagította a gyűjteményt.

Hoppál Mihály terepmunkái:

• Dél-Szibéria: burjátok, 1986,1996/97,⁶ tuvák 1995/96⁷
• Mandzsúria: mandzsuk, 1991/95, 2000/01
• Jakutföld: szahák (jakutok), 1992/2000
• Amur vidéke: nanajok, 1993
• Mongólia: halha mongolok, 1999
• Belső-Mongólia: harcsin mongolok, 2001, daurok,⁸ bargu mongolok, szolonok, 2003
• Xinjiangban (Kínai-Turkesztán): ujgurok, 1995, kirgizek, 2004.

Hoppál Mihály alatt a szibériai sámánkutatásnak Budapest lett a központja. 1988-ban létrejött az ISSR (International Society for Shamanistic Research), mely angol nyelven 18 alapvető tudományos munkát publikált, több nemzetközi konferencián biztosított fórumot a sámánkutatás jeles alakjainak. A társaság elnöke Hoppal Mihály, aki elődjének Diószegi Vilmosnak is számos munkáját adta közre.⁹ Intézetünk fiatal antropológusa, Sántha István, Diószegi Vilmos szibériai naplói és levelei publikálásával és archívumanyagainak rendezésével sokat tett a híres sámánkutató életművének feldolgozásában.¹⁰

Jómagam 2003 ősze óta dolgozom az intézetben mint fiatal kutató. Eredetileg török és mongol filológiát végeztem az ELTE BTK belső-ázsiai és török filológiai tanszékein (2000). Még egyetemi éveim alatt fordult figyelmem a belső-ázsiai és szibériai nomád török és mongol nyelvű csoportok szellemi kultúrája, szájhagyománya és népi hiedelemvilága felé. Diószegi Vilmos nyomán 1995-2005 során végigjártam azokat a helyszíneket Dél-Szibériában, ahol a nagy előd is gyűjtött az 1950-1960-as években:

1. 1995, Altaj: altaj-kizsi, telengit
2. 1995, Tuva: tuvák, tozsuiak¹¹
3. 1997, Mongólia: hövszgöli darhatok, tofák¹²
4. 1998, Hakaszia: abakáni tatárok (szagaj, kizil, kacs)
5. 1998, Tuva: tuvák
6. 2002, Altaj: altaj-kizsi, telengit, kumandi¹³
7. 2005, Uszty-ordai Burját Körzet: bulagat burjátok.

Emellett 1994-től a közép-ázsiai muzulmán nomád csoportok (kazak, kirgiz) szinkretikus népi hiedelemvilágát is kutatni kezdtem. Első utamon Torma József altajista néprajzkutatót kísértem el dél-kazahsztáni és karakalpakföldi (Üzbegisztán) gyűjtő-útjára.¹⁴ Ezt több gyűjtőút követett,¹⁵ utoljára Hoppál Mihály igazgatónkkal Nyugat-Kína (Xinjiang) kirgiz kisebbségénél jártunk, s egy eltűntnek hitt sámánszertartáson sikerült részt vennünk. A videofelvételekből egy kis dokumentumfilm is készült. (Út a felső világba, 2006.)

Kutatásaimat a kelet-szibériai jakutok (szahák) folklórjára, hiedelemvilágára is kiterjesztettem:

1. 1997, Jakutföld: szahák
2. 2001, Jakutföld: szahák, evének.

Tízéves filológiai és nyelvészeti tanulmányaim, valamint a terepmunkán elsajátított nyelvek ismerete (tuva, tofa, altáji török, abakáni tatár, burját mongol, halha mongol) jól kiegészítették etnológiai érdeklődésemet, kutatásaimat. 2002-2005 közt az ELTE Nyelvészeti Doktori Iskolájának Mongol Nyelvészet PhD-programját végeztem el, és az összehasonlító nyelvészeti és etnológiai kutatás jegyében Belső-Ázsia mongol és török nyelvű népei (halha, burját, ojrát mongolok, tuvák, altáji törökök, abakáni tatárok, kazakok, kirgizek) népi hitvilágának, sámánizmusának szókincsét dolgoztam fel.

A nyelvészet és etnológia határán mozogva elsőként hasonlítottam össze az etimológia és etnológia módszereivel a néphit szókincsének több mint 500 szavas korpuszát. Munkám legfőbb célja, hogy hozzájáruljak a néphittel kapcsolatos szövegek jobb értelmezéséhez, a belső-ázsiai néphit kialakulásának ismeretéhez, különös figyelmet szentelve a szinkretikus jelenségeknek. A szibériai néphit terminológiája ugyanis sokat változott a buddhizmus és az iszlám megjelenésével, ami a szókincsben is jól megmutatkozik. A néphit folyamatos változásban van, ezért tartottam fontosnak, hogy a régi archív anyagok mellett századfordulónk belső-ázsiai sámánizmusának, hiedelemvilágának alakulását is megismerjem.

Terepmunkáim tapasztalatait az ISSR angol nyelvű Shaman tudományos folyóiratban közöltem, de magyar nyelven is megjelentek cikkeim különféle kiadványokban.¹⁶
Közben nyelvészeti és etnológiai kutatásaim és ismereteim segítségével hozzákezdtem Diószegi Vilmos 40 éve feldolgozatlan sámánszövegeinek tudományos vizsgálatához. A kéziratos szövegeket számítógépre vittem, majd következett azok lefordítása magyar és angol nyelvre. A fordítások mellett fontos feladat a szövegek értelmezése és elhelyezése a belső-ázsiai néphit, sámánizmus történeti fejlődésének menetében.

Eddig a kumandi sámánénekek láttak napvilágot,¹⁷ és nemrég a nyugat-burját (bulagat) néphittel kapcsolatos kiadatlan szövegek is meg jelentek.¹⁸ Önálló monográfiában szeretném publikálni Diószegi Vilmos kéziratos archívumának összes sámánizmussal kapcsolatos szövegét.

Remélem filológiai és etimológiai kutatásaim eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy az intézetünk sámánarchívumának anyagai napvilágot lássanak, és hozzáférhetők legyenek magyar és angol fordításban más etnológus kollégák számára. A belső-ázsiai sámánizmus, néphit terminológiájának pontosabb ismerete szintén sokat segíthet a különféle képzetek, fogalmak tisztázásában.

Irodalom

• Diószegi Vilmos: A Néprajzi Múzeum „Sámánizmus Archívuma”. Schamanismus-Archiv des Ethnographisches Museums zu Budapest. Néprajzi Értesítő, XL. Budapest, 1958. 247-254.
• Diószegi Vilmos: A pogány magyarok hitvilága. Körösi Csorna Kiskönyvtár 4. Budapest, 1967.
• Diószegi Vilmos: Shamanism. Selected Writings of Vilmos Diószegi, (ed.): Mihály Hoppal. Budapest, 1998.
• Hoppal Mihály: Tracing shamans in Tuva. In: Acta Ethographica Hungarica 48. (3-4.), Budapest, 1993. 461-481.
• Hoppal Mihály: Shamans in Buryat Sacrincal Rituals. In: Shaman Traditions in Transition, Budapest, 2000.57-70.
• Hoppal Mihály: Trance and Sacrince in Daur Shamanic Healing Rite. In: Shaman, Volume 13/1-2. (ed.): Ádám Molnár, Budapest, 2005. 181-187.
• Sántha István (ed.): Halkuló sámándobok. Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei. Documentatio Ethnographica 18. L’Harmattan, Budapest, 2002.
• Schmidt Éva: Jelentések Szibériából, (ed.): Sipos Mária. Budapest, 2005.
• Somfai Kara Dávid: Vilmos Diószegi’s Collection of Kumandy Shamanism from 1964. Proceedings of the 45th PIAC, 2002. (ed.): Sárközi Alice, Rákos Attila. Budapest, 2003. 297-304.
• Somfai Kara Dávid: On a Rare Kyrgyz Ritual. (Field Report, photo László Kunkovács). Shaman, Volume 12. 1-2. (ed.): Gábor Molnár. Budapest, 2004. 161-166.
• Somfai Kara Dávid: The Last Kazakh Baks’i to Play the Kob’iz. (Field Report, photo József Torma). Shaman, Volume 13. 1-2. Ed. Gábor Molnár. Budapest, 2005. 181-187.
• Somfai Kara Dávid: Bat’írkan, A Kazakh Shaman from the Altay Mountains (Mongólia). (Field Report, photo László Kunkovács.) Shaman, Volume 14. 1-2. (ed.): Ádám Molnár, Budapest, 2006, 118-125.
• Somfai Kara Dávid: Bulagat-burját „Sámán” szövegek Saraksinova és Diószegi gyűjtéséből. Ethno-lore (Az MTA Néprajzi Kutatóintézetének évkönyve, XXIII.) Budapest, 2006. 545-553.
• Somfai Kara Dávid-Hoppál Mihály: The Sacred Valley of Jay Ata and a Kirghiz Shaman from Xinjiang, China. Shaman, Vol. 15. 1-2. (ed.): Ádám Molnár, Budapest, 2007, 27-48.

Egyéb angol és magyar nyelvű tanulmányaim ebben a témakörben:

• A xöwsgöl-i tibák. In: Őseink nyomán II. (ed.): Ágnes Birtalan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. 17-22.
• Dél-szibériai török népek és nyelvek. In: Őseink nyomán II. (ed.): Ágnes Birtalan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. 11-16.
• Vallási szinkretizmus a falusi kirgiz emberek körében. Sámánizmus és iszlám. In: Mir-Susné-Xum II. (Tanulmánykötet Hoppal Mihály tiszteletére.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. 875-882.
• Dél-szibériai törökök. Diószegi nyomában Szibéria földjén. In: Halkuló sámándobok. Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei, (ed.): Sántha István, Documentatio Ethnographica 18. L’Harmattan, Budapest, 2002. 455-466.
• Living Epic Traditions among Inner Asian Nomads. In: Rediscovery of Shamanic Heritage. (ed.): Mihály Hoppal. Budapest, 2003. 179-194.
• Kirghiz Shamanism. In: Shamanism, an Encyclodedia of World Beliefs, Practices and Culture. Volume II. (ed.): Mari-ko Namba Walter, Eva Jane Neumann Fridman, ABC, Clio, Santa Barbara, Denver, 2004. 579-582.
• Dél-szibériai török sámánok révülési eszközei. In: Őseink nyomán II. (ed.): Ágnes Birtalan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1998. 237-248.
• Egy különös kirgiz sámánszertartás a Talasz folyó völgyéből. In: Csodaszarvas I. (ed.): Molnár Ádám, Budapest, 2005. 191-196.
• Az utolsó kazak baksy, aki játszott a kobyzon. In: Sámánok és kultúrák, (ed.): Hoppal Mihály, Szathmári Botond. Budapest, 2006. 202-207.
• Batïrkan, egy kazak sámán az Altaj Hegységből (Mongólia). In: Csodaszarvas II. (ed.): Molnár Ádám, Budapest, 2006. 118-125.

ISSR kiadványok az Akadémiai Kiadó gondozásában:

• Tae-gon Kim-Mihály Hoppal (ed.): Shamanism in Performing Árts. Budapest, 1995.
• Vilmos Diószegi-Mihály Hoppal (ed.): Shamanism in Siberia. Budapest, 1996.
• Vilmos Diószegi-Mihály Hoppal (ed.): Folk Beliefs and Shamanistic Traditions in Siberia. Budapest, 1996.
• Carla Corradi Musi: Shamanism from East to West. Budapest, 1997.
• Dániel A. Kistér: Koreán Shamanist Ritualm Symbols and Dramas ofTransformation. Budapest, 1997.
• Mihály Hoppal (ed.): Shamanism, Selected Writings of Vilmos Diószegi. Budapest, 1998.
• Hyun-key Kim Hogarth: KITT: Happiness Through Reciprocity. Budapest, 1998.
• Takako Yamada: An Anthropology ofAnimism and Shamanism. Budapest, 1999.
• Juha Pentikainen (ed.): Shamanhood Symbolism and Epic. Budapest, 2001.
• Henri-Paul Francfort-Roberte N. Hamayon (ed.): The Concept of Shamanism: Uses and Abuses. Budapest, 2001.
• Mihály Hoppál-Gábor Kosa (ed.): Rediscovery ofShamanic Heritage. Budapest, 2003.
• Eva Jane Neumann Fridman: Sacred Geography: Shamanism Among the Buddhist Peoples of Russia. Budapest, 2004.

Jegyzetek

1. Diószegi Vilmos, 1998. 7-29.
2. Schmidt Éva, 2005. 7-12.
3. Sántha István (ed.), 2002. 411-420.
4. Diószegi Vilmos, 1958. 247-254.
5. Diószegi Vilmos, 1967.
6. Hoppal Mihály, 2000. 57-70.
7. Hoppal Mihály, 1993. 461-481.
8. Hoppal Mihály, 2005. 181-187.
9. Lásd az 1. jegyzetet.
10. Lásd a 3. jegyzetet.
11. Somfai Kara Dávid, 1998. 17-22.
12. Lásd a 11. jegyzetet
13. Somfai Kara Dávid, 2004. 161-166.
14. Somfai Kara Dávid, 2005. 181-187.
15. Lásd a 13. jegyzetet.
16. Lásd a 13-15. jegyzetet.
17. Somfai Kara Dávid, 2003. 179-194.
18. Somfai Kara Dávid, 2006. 545-553.

Summary

Dávid Somfai Kara: Shamanism Archive

This article introduces the history and contents of „Shamanism Archive” of the Institute of Ethnology at the Hungárián Academy of Sciences. The first Hungárián come up with the idea of establishing archives on shamanism was Vilmos Diószegi (1923-1972) who wrote about this in an article in 1958. As one of the founders of the Institute of Ethnology he began to implement his plán in 1967. The archive was based on the matériái he had collected on his expeditions between 1957 and 1964 in Siberia, completed with copies of archive matériái from Russia. Because of his early death in 1972 the project could not be finished, but Mihály Hoppal, the present director of the institute continued the work of collecting in Siberia and China between 1986 and 2004. He established the International

Society for Shamanistic Research (ISSR) and brought new matériái for the archive. The author of this paper joined the project as a young researcher in 2003. His work consists of digitalizing voice and handwritten matériái in the Diószegi-archives and preparing unpublished manuscripts, but he alsó published his own field work results from the pe-riod between 1994 and 2005. This paper alsó introduces the results of this three-year-long period (2003-2006).

———————

A Sámánizmus Archívum weboldala valamilyen okból megszűnt. Somfai Kara Dávid fenti írása tartalmazza a weboldal nagyját, ami fentebb nem szerepel azt itt most közzéteszem, mert régebben készítettem egy mentést róla.

Sámánizmus Archívum weboldal mentés

A Sámánizmus Archívum bemutatása

Az Sámánizmus Archívum megalapítását Diószegi Vilmos (1923-1972) kezdeményezte az 1950-es évek végén, aki ekkor kidolgozta annak szakmai koncepcióját is (A Néprajzi Múzeum “Sámánhit archívuma”, Néprajzi Értesítő, XL. Évf., 1958, Budapest). Ő Reguly Antal, Jankó János, Munkácsi Bernát, Baráthosi Balogh Benedek tudományos szellemiségét követve több ízben végzett intenzív terepmunkát Dél-Szibériában (1957, 1958, 1964) és Észak-Mongóliában (1960).A halála után tudományos gyűjteménye több részre szakadt. Ma annak elemeit az MTA Néprajzi Kutatóintézete mellett az MTA Zenetudományi Intézete és a Néprajzi Múzeum is őrzi.Elsősorban Hoppál Mihály munkájának eredményeként az MTA Néprajzi Kutatóintézet samanizmussal kapcsolatos gyűjteményi anyaga Diószegi Vilmos halála után is folyamatosan bővült. Ennek a munkának az eredményeként alakult újjá 2002-ben a Sámánizmus Archívum.A gyűjtemény elemei azóta a modern technikai lehetőségek által biztosított feldolgozás alatt állnak.

Jelenleg a következő adathordozók találhatók az Sámánizmus Archívum-ban:

1. könyvek (3000 tétel)
2. folyóiratok, konferencia kiadványok, kéziratok, gyűjtési feljegyzések és naplók (5000 tétel)
3. fotók, diák (3000 tétel)
4. filmek (200 óra)
5. kutatói és intézeti adatbázisok; nevek, címek, szakmai önéletrajzok, kutatási témák és irányok (400 tétel)

Sámánizmus Archívum könyvei

Jelenleg a következő könyvek találhatóak a digitális archívumban:

• Cím: Shamanism in Performing Arts Alcím: – Sorszám: 1. Megjelent (mikor): 1995 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: – Szerkesztők: Tae-gon Kim, Mihály Hoppál Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: Shamanism in Siberia Alcím: – Sorszám: 2. Megjelent (mikor): 1996 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: – Szerkesztők: Vilmos Diószegi, Mihály Hoppál Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: Folk Beliefs and Shamanistic Traditions in Siberia Alcím: – Sorszám: 3. Megjelent (mikor): 1996 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: – Szerkesztők: Vilmos Diószegi, Mihály Hoppál Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: Shamanism from East to West Alcím: – Sorszám: 4. Megjelent (mikor): 1997 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: Carla Corradi Musi Szerkesztők: Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: Korean Shamanist Ritual Alcím: Symbols and Dramas of Transformation Sorszám: 5. Megjelent (mikor): 1997 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: Daniel A. Kister Szerkesztők: – Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: Shamanism Alcím: Selected Writings of Vilmos Diószegi Sorszám: 6. Megjelent (mikor): 1998 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: – Szerkesztők: Mihály Hoppál Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: KUT: Happiness Through Reciprocity Alcím: – Sorszám: 7. Megjelent (mikor): 1998 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó
  Szerző: Hyun-key Kim Hogarth Szerkesztők: – Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: An Anthropology of Animism and Shamanism Alcím: – Sorszám: 8. Megjelent (mikor): 1999 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: Takako Yamada Szerkesztők: – Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: Shamanhood Symbolism and Epic Alcím: – Sorszám: 9. Megjelent (mikor): 2001 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: – Szerkesztők: Juha Pentikainen
  Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: The Concept of Shamanism: Uses and Abuses Alcím: – Sorszám: 10. Megjelent (mikor): 2001 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: – Szerkesztők: Henri-Paul Francfort, Roberte N. Hamayon Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: Rediscovery of Shamanic Heritage Alcím: – Sorszám: 11. Megjelent (mikor): 2003 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: – Szerkesztők: Mihály Hoppál, Gábor Kósa Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál
• Cím: Sacred Geography: Shamanism Among the Buddhist Peoples of Russia Alcím: – Sorszám: 12. Megjelent (mikor): 2004 Megjelent (hol): Budapest Kiadó: Akadémiai Kiadó Szerző: Eva Jane Neumann Fridman Szerkesztők: – Sorozatszerkesztő: Mihály Hoppál

A Sámánizmus Archívum munkájában résztvevő kutatók

Sántha István

Intézetünk fiatal antropológusa Diószegi Vilmos szibériai naplói és levelei (1957-58) publikálásával és archívum anyagainak rendezésével sokat tett a híres sámánkutató életművének feldolgozásában (Sántha 2002). Az 1960-as és 64-es naplók és levelek szintén az ő szerkesztése alatt állnak.

Somfai Kara Dávid

2003 ősze óta dolgozik az intézetben, mint fiatal kutató. Eredetileg török és mongol filológiát végezett az ELTE BTK Belső-ázsiai és Török tanszékein (2000). Még egyetemi éveim alatt figyelme a belső-ázsiai és szibériai nomád török és mongol nyelvű csoportok szellemi kultúrája, szájhagyománya és népi hitvilága felé fordult. Diószegi Vilmos nyomán 1995-2005 végigjárta azokat a helyszíneket Dél-Szibériában, ahol a nagy előd is gyűjtött az 50-60-as években:

1) 1995 Altaj: altaj-kizsi, telengit
2) 1995 Tuva: tuvák, tozsuiak (Somfai 1998)
3) 1997 Mongólia: hövszgöli darhatok, tofák (Somfai 1998)
4) 1998 Hakaszia: abakáni tatárok (szagaj, kizil, kács)
5) 1998 Tuva: tuvák
6) 2002 Altaj: altaj-kizsi, telengit, kumandi (Somfai 1998, 2004)
7) 2005 Uszty-ordai Burját Körzet: bulagat burjátok
8) 2007 Mongólia: aga burjátok

Emellett 1994-től a közép-ázsiai muzulmán nomád csoportok (kazak, kirgiz) szinkretikus népi hitvilágát is kutatni kezdte. Első alkalommal Torma József altajista néprajzkutatót kísérte el dél-kazaksztáni és karakalpakföldi (Özbeksiztán) gyűjtőútjára (Somfai 2005). Ezt több gyűjtőút követett (Somfai 2004, 2006, 2007), utoljára Hoppál Mihály igazgatónkkal Nyugat-Kína (Xinjiang) kirgiz kissebségénél járt, s egy eltűntnek hitt sámánszertartáson sikerült részt vennünk. A videó felvételekből egy kis dokumentumfilm is készült.

Kutatásait a kelet-szibériai jakutok (szahák) és mandzsúriai daurok folklórjára, hitvilágára is kiterjesztette:

1) 1997/2001 Jakutföld: szahák, evenek
2) 2007 Belső-Mongólia: daurok, bargu és burját mongolok, evenkik

10 éves filológiai és nyelvészeti tanulmányai és a terepmunkán elsajátított nyelvek ismerete (tuva, tofa, altaji török, abakáni tatár, burját mongol, halha mongol, daur) jól kiegészítették etnológiai érdeklődét, kutatásait. 2002-2005 közt az ELTE Nyelvészeti Doktori Iskolájának Mongol Nyelvészet PhD programját végezte el, és az összehasonlító nyelvészeti és etnológiai kutatás jegyében Belső-Ázsia mongol és török nyelvű népeinek (halha, burját, ojrát mongolok, tuvák, altaji törökök, abakáni tatárok, kazakok, kirgizek) népi hitvilágának, samanizmusának szókincsét dolgozta fel. A nyelvészet és etnológiai határán mozogva elsőként hasonlította össze az etimológia és etnológia módszereivel a néphit szókincsének közel 500 szavas korpuszát. Célja, hogy hozzájáruljon a néphittel kapcsolatos szövegek jobb értelmezéséhez, a belső-ázsiai néphit kialakulásának ismeretéhez, különös figyelmet szentelve a szinkretikus jelenségeknek. Az ősi szibériai néphit terminológiája ugyanis sokat változott a buddhizmus és az iszlám megjelenésével, mely a szókincsben is jól megmutatkozik. A néphit folyamatos változásban van, ezért fontos, hogy a régi archív anyagok mellett századfordulónk belső-ázsiai, szibériai samanizmusának, hitvilágának alakulását is megismerjük.

Terepmunkái tapasztalatait a nemzetközi „Shaman” tudományos folyóiratban közöltem angol nyelven, de magyar nyelven is megjelentek írásai különféle kiadványokban (Somfai 2004b, Somfai 2005b, Somfai 2006b, Somfai 2007b).
Nyelvészeti és etnológiai kutatásai és ismeretei segítségével hozzákezdett a 40 éve feldolgozatlan Diószegi Vilmos sámánszövegeinek publikálásához (Somfai 2007b). A kéziratos szövegeket számítógépre vitte, majd következett azok lefordítása magyar és angol nyelvre. A fordítások mellett fontos feladat a szövegek értelmezése és elhelyezése a belső-ázsiai néphit, samanizmus történeti fejlődésének menetében.

Eddig a kumandi sámánénekek láttak napvilágot (Somfai 2003: 297-304) és a nyugat-burját (bulagat) néphittel kapcsolatos kiadatlan szövegegek (Somfai 2007b). Önálló monográfiában szeretné publikálni Diószegi Vilmos kéziratos archívumának összes samanizmussal kapcsolatos szövegét.

Bibliotheca Shamanistica

A Bibliotheca Shamanistica az International Society for Shamanistic Research (ISSR) angol nyelvű könyvsorozata, amely 1995-ben indulva eddig 13 kötetben tette közzé magyar és külföldi kutatók tudományos eredményeit az Akadémiai Kiadó gondozásában. A sorozat főszerkesztője Hoppál Mihály, a szerkesztőbizottság tagjai a samanizmus kutatásának legnagyobb szaktekintélyei. A legutolsó kötet: Mihály Hoppál: Shamans and Traditions, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. p. 188

Bibiliotheca Shamanistica kiadványok az Akadémiai Kiadó és az ISTOR gondozásában:

1) Tae-gon Kim, Mihály Hoppál (ed): Shamanism in Performing Arts, Budapest, 1995.
2) Vilmos Diószegi, Mihály Hoppál (ed): Shamanism in Siberia, Budapest, Akadémiai, 1996.
3) Vilmos Diószegi, Mihály Hoppál (ed): Folk Beliefs and Shamanistic Traditions in Siberia, Budapest, 1996. – ELFOGYOTT
4) Carla Corradi Music: Shamanism from East to West, Budapest, 1997.
5) Daniel A. Kister: Korean Shamanist Ritualm Symbols and Dramas of Transformation, Budapest, 1997.
6) Mihály Hoppál (ed): Shamanism, Selected Writings of Vilmos Diószegi, Budapest, 1998.
7) Hyun-key Kim Hogarth: KUT: Happiness Through Reciprocity, Budapest, 1998.
8) Takako Yamada: An Anthropology of Animism and Shamanism, Budapest, 1999.
9) Juha Pentikainen (ed): Shamanhood Symbolism and Epic, Budapest, 2001.
10) Henri-Paul Francfort, Roberte N. Hamayon (ed): The Concept of Shamanism: Uses and Abuses, Budapest, 2001
11) Mihály Hoppál, Gábor Kósa (ed): Rediscovery of Shamanic Heritage, Budapest, 2003.
12) Eva Jane Neumann Fridman: Sacred Geography: Shamanism Among the Buddhist Peoples of Russia, Budapest, 2004.
13) Mihály Hoppál: Shamans and Traditions, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. [7,6 Mb]

Filmek a Sámánizmus Archívum-ban

(Ahol a film címe egyben hivatkozás is, azt a filmet a hivatkozásra való kattintás után meg lehet tekinteni)

A samanizmus kutatásának legértékesebb forrásai közé tartoznak a korai nyomatok, fotók és filmek. A vizuális antropológiai megközelítések és a modern technikai lehetőségek alkalmazása nagymértékben hozzá járult a samanizmus kutatásának 20. századi fellendüléséhez. Sámánizmus Archívum közel 200 órás filmanyagából eddig a következő filmek készültek el:

1. Sámánok nyomában (Tracing Shamans) – 1975 – (45 min., 16 mm) Script by M. Hoppál; Directed by G. Rácz
2. The Shaman in Eurasia – 1985-88. – (34 min. 35 mm colour) Ethnographic film essay by M. Hoppál and M. Jankovics (Prize in Miskolc, 1989 and in Pärnu, 1990)
3. Shamanism: Past and Present (part 1-2.) 1992-94 – (35 and 45 min. video) Written and directed by M. Hoppál, edited by B. Kovács (World premier Oct. 1994. Margaret Mead Film Festival, New York)
4. Sámánok földjén (On the Land of Shamans – Yakutia, Sakha Republic) – 1994 – (54 min.) Directed by M. Hoppál and L. Nádorfi
5. A Kut in Seoul (Shamanism in South-Korea) – 1992-93 (45 min. video) A documentary by A. Guillemoz, G. Vargyas, K. Howard, M. Hoppál
6. ‘We still Remember…’ On Nanay Death Culture – 1994 – (23 min. video), ethnographic Documentary by J. Pentikäinen, edited and directed by M. Hoppál (HOPENTI production)
7. ‘The Pains of my People…’ – 1994 – (17 min. video), ethnographic Portrait of a Nanay Shamaness. Produced and directed by M. Hoppál and J. Pentikäinen (HOPENTI Production)
8. ‘Shamans are Flying Again’ – 1994 – (20 min. video), Juha Pentikäinen’s fieldwork with Siberian Shamans, interview and directed by M. Hoppál (HOPENTI Production)
9. The Shamanic Painter (Joska Soós) – 1995 – (36 min. video) Interview and directed by M. Hoppál Shaman Production
10. Shamans of Four Nations – 1996 – (42 min. video) Directed and produced by M. Hoppál Shaman Production
11. Távoli utakon – 1996-97 – (42 min. video) Dokumentumfilm Barathosi Balogh Benedek emlékére (A film in memory of a Hungarian ethnologist who traveled to the Far East at beginning of the 20th century) Directed by M. Hoppál
12. Sámánok nyomában – Tracing Shamans – 1997 – (45 min. video) Dokumentumfilm Diószegi Vilmos emlékére. (A film for the memory of V. Diószegi) Directed by M. Hoppál
13. Healing Drums – 1996-97 – (42 min. video) An ethnographic documentary on Shamanism in Tuva. Directed and produced by M. Hoppál Shaman Production
14. Shamanism in Buryatia – 1996-97 – (38 min. video), A documentary on the recent reneissance of shamanism, directed and produced by M. Hoppál Shaman – Production
15. The Great Shaman – 1996-97 – (35 min. video) Portrait of a Mongol Shaman, directed by M. Hoppál Shaman Production
16. Portrait of a Korean Mudang – 1995-97 – (30 min. video) produced and directed by M. Hoppál Shaman Production
17. Shamanic Initiation in Korea – 1977 – (45 min. video) Pictures of a Naerim-Kut in Seoul, produced and directed by M. Hoppál (1994) Shaman Production
18. Shamanism in Japan – 1997 – (25 min. video) Meeting with a Khomiso and an Itako, produced and directed by M. Hoppál Shaman Production
19. Family of Shamans – 1998 – (54 min. video) A Nganasan Family Saga, directed and produced by M. Hoppál Shaman Production
20. Shamanism: Past and Present (Part I. – 35 min., Part II. – 45 min, BETA – SP video). Directed by Mihály Hoppál (1994), edited by Béla Kovács (World premier October/18/1994 Margaret Mead Film Festival, New York), OPAL Production, Budapest, Hungary
21. Beyond the Borders of the Mind (Trance in a Daur Shamanic Healing Ritual) – 2004 – (26 min. video) a documentary film by M. Hoppál
22. Journey to the Upper World. A Kirghiz Bakshi in Trance, Xinjiang, China. (Út a felső világba) – 2006 – (29 min. video) a documentary film by M. Hoppál and D. Somfai Kara, edited by Gy. Fejes
23. Shamans Beyond Borders (Sámánok határok nélkül) Daur Shamanic Ritual Ominaan, Khölön-Buir, China – 2008 – (38 min.) a documentary film by M. Hoppál and D. Somfai Kara, DUNA TV production
24. Purifying Ritual from the Kitay Land (Tisztító szertartás a kitájok földjén) Daur Shamanic Ritual – 2008 – (21 min.) a documentary film by M. Hoppál and D. Somfai Kara, DUNA TV production

Sámánizmus Archívum-ban on-line olvasható és letölthető kiadványok, szövegek

• Mihály Hoppál: Shamans and Traditions (Mihály Hoppál is the director of the Institute of Ethnology of the Hungarian Academy of Sciences. His researches include comparative mythology of Uralic peoples, etnosemiotics, theory of tradition, and shamanism in Eurasia. He has conducted fieldwork in Siberia among Sakha, Tuva, Buryat, Nanai and in North East China among Manchu, Daur, Bargu, nationalities.)
• Hoppál Mihály: Sámánképek

A samanizmus kutatásának válogatott bibliográfiája

• Diószegi, Vilmos: A Néprajzi Múzeum “Samanizmus Archívuma” (Schamanismus-Archiv des Ethnographisches Museums zu Budapest), Néprajzi Értesítő, XL. Évf., Budapest, 1958, 247-254
• Diószegi, Vilmos: A pogány magyarok hitvilága, Kőrösi Csoma Kiskönyvtár 4, Budapest, 1967
• Diószegi, Vilmos: Shamanism, Selected Writings of Vilmos Diószegi, (ed) Mihály Hoppál, Budapest, 1998
• Hoppál, Mihály: Tracing shamans in Tuva, in Acta Ethographica Hungarica 48. (3-4.), Budapest, 1993, 461-481
• Hoppál, Mihány: Shamans in Buryat Sacrifical Rituals, in Shaman Traditions in Transition, Budapest, 2000, 57-70
• Hoppál, Mihány: Trance and Sacrifice in Daur Shamanic Healing Rite, in Shaman, Volume 13/1-2. (ed) Ádám Molnár, Budapest, 2005, 181-187
• Mazár – Avagy az animista természetkultusz a kirgiz nép iszlámban, in Vallástudományi tanulmányok 7-8. (előadások a vallásról), Vallástudományi Társaság, Budapest, 81-88.
• Sántha, István (ed): Halkuló sámándobok, Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei, Documentatio Ethnographica 18. L’Harmattan, Budapest, 2002ű
• Schmidt, Éva: Jelentések Szibériából, (ed) Sipos Mária, Budapest, 2005
• Somfai Kara Dávid – Hoppál Mihálly: Kirgiz sámánszertartás Xinjiangból, in Bolo-un gerel, Tanulmánykötet Kara György professzor 70. születésnapjának tiszteletére, szerk. Birtalan Ágnes, Rákos Attila, Budapest, 2007, 359-374.
• Somfai Kara Dávid: Samanizmus Archívum, in Diszciplínák határain innen és túl, szerk. Balogh Margit, MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 2007, 207-216.
• Somfai, Dávid – Mihály, Hoppál: The Sacred Valley of Jay Ata and a Kirghiz Shaman from Xinjiang, China (musical analysis János Sipos) in Shaman, 15/1-2. (ed) Ádám Molnár, Budapest, 2007, 47-68.
• Somfai, Dávid: An Uighur Baxši from the Ile Valley, Kazakhstan (Field Report, photo László Kunkovács, musical analysis János Sipos), in Shaman, 16/1-2. (ed) Ádám Molnár, Budapest, 2008, 143-154.
• Somfai, Dávid: Az utolsó kazak baksy, aki játszott a kobyzon, in Sámánok és kultúrák, (ed) Hoppál Mihály, Szathmári Botond, Budapest 2006, 202-207.
• Somfai, Dávid: Batïrkan, A Kazakh Shaman from the Altay Mountains, Mongolia (Field Report, photo László Kunkovács, musical analysis János Sipos) in Shaman, 14/1-2. (ed) Ádám Molnár, Budapest, 2006, 118-125.
• Somfai, Dávid: Batïrkan, egy kazak sámán az Altaj Hegységből (Mongólia), in Csodaszarvas II. (ed) Molnár Ádám, Budapest, 2006, 118-125.
• Somfai, Dávid: Dél-Szibéria törökök, Diószegi nyomában Szibéria földjén, in Halkuló sámándobok, Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei, (ed) Sántha István, Documentatio Ethnographica 18. L’Harmattan, Budapest, 2002, 455-466.
• Somfai, Dávid: Dél-szibériai török sámánok révülési eszközei, in Őseink nyomán II. (ed) Ágnes Birtalan, Tankönyvkiadó, Budapest, 1998, 237-248.
• Somfai, Dávid: Egy különös kirgiz sámánszertartás a Talasz folyó völgyéből, in Csodaszarvas I. (ed) Molnár Ádám, Budapest, 2005, 191-196.
• Somfai, Dávid: Kirghiz Shamanism, in Shamanism, an Encyclodedia of World Beliefs, Practices and Culture, Volume II, (ed) Mariko Namba Walter, Eva Jane Neumann Fridman, ABC, Clio, Santa Barbara, Denver, 2004, 579-582.
• Somfai, Dávid: Living Epic Traditions among Inner Asian Nomads, in Rediscovery of Shamanic Heritage, (ed) Mihály Hoppál – Gábor Kósa, Budapest, 2003, 179-194.
• Somfai, Dávid: On a Rare Kyrgyz Ritual (Field Report, photo László Kunkovács), in Shaman, 12/1-2. (ed) Ádám Molnár, Budapest, 2004, 161-166
• Somfai, Dávid: Rediscovered Buriat Shamanic Texts in Vilmos Diószegi’s Manuscript Legacy, in Shaman, 16/1-2. (ed) Ádám Molnár, Budapest, 2008, 89-106.
• Somfai, Dávid: The Last Kazakh Baksï to Play the Kobïz (Field Report, photo József Torma), in Shaman, 13/1-2. (ed) Ádám Molnár, Budapest, 2005, 181-187.
• Somfai, Dávid: Vallási szinkretizmus a falusi kirgiz emberek körében, Samanizmus és Iszlám, in Mir-Susné-Xum II (tanulmánykötet Hoppál Mihály tiszteletére), Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002, 875-882.
• Somfai, Dávid: Vilmos Diószegi’s Collection of Kumandy Shamanism from 1964, in Proceedings of the 45th PIAC, ed. Sárközi Alice, Rákos Attila, Budapest, 2003, 297-304 He is the founder and president of the International Society for Shamanistic Research

Sámánizmus Archívum linkjei

• https://www.questia.com/library/religion/other-practices/shamanism

Sámánizmus Archívum folyóiratai

• Shaman – folyóirat (http://www.folkscene.hu/magzines/shaman/index.htm)

A Sámánizmus Archívum, Sámánizmus Kutatócsoport bemutatása

A Sámánizmus Kutatócsoport 2003-ban alakult a következő szakmai célok elérése érdekében:

• 1. az eurázsiai sámán kultúrákra vonatkozó tudományos kutatási programok indítása, koordinálása, támogatása;
• 2. az MTA Néprajzi Kutatóintézet Samanizmus Archívum anyagainak gyarapítása és azok tudományos igényű feldolgozása;
• 3. bel- és külföldi szakmai kapcsolatok ápolása, konferenciák szervezése;
• 4. kiadványok gondozása (könyvek, tanulmánykötetek, folyóiratok, filmek, honlap, multimédiás adathordozók stb.);
• 5. a tudományterület iránt érdeklődő fiatalok képzése;
• 6. az eurázsiai sámán kultúrákra vonatkozó és az ahhoz kapcsolódó tudományágak szakmai munkájának, oktatásának támogatása.

Sámánizmus Archívum kutatócsoport tagjai:

• Dr. Hoppál Mihály, etnográfus e-mail: hoppal@etnologia.mta.hu szamkai érdeklődés, kutatások: az eurázsiai samanizmus összehasonlító vizsgálata; a sámánság jelrendszerei és jelképei; vizuális antropológiai megközelítések a samanizmus kutatásában
• Dr. Obrusánszky Borbála, történész, orientalista e-mail: shamanarch@etnologia.mta.hu szamkai érdeklődés, kutatások: a mongol samanizmus kultuszai a történeti forrásokban; az ongonkultusz formái; a samanizmus és buddhizmus kapcsolata
• Somfai Kara Dávid, filológus (mongol, török) e-mail: somfai@etnologia.mta.hu szamkai érdeklődés, kutatások: a belső-ázsiai mongol és török népek szellemi műveltsége; samanizmus
• Dr. Takács András, etnográfus, pszichológus e-mail: takacs@etnologia.mta.hu szamkai érdeklődés, kutatások: a sámán gyógyító szertartásainak pszichoterápiás hatótényezői; a sámánná válás folyamata, a sámán személyisége; neosamanizmus

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Medveként visszajárni cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

“Azért nem tudhatjuk meg pontosan, mi történik velünk, mert az emberi lélek megismerhetetlen.” (Bargaj apó tajgai burját sámán titokmagyarázata)

Forrás: a már megszűnt nol.hu archívuma. Rab László (2005)

A komangyirovkával kezdődött. Az egyszerre lelkesítő és zavaros 1989-ben Sántha István, az ELTE földtudományi szakos hallgatója nem ment nyári gyakorlatra Novoszibirszkbe, ahogy előző évben társai, hanem többedmagával a tajga felé vette az irányt. Vonzotta a Bajkál-tó vidéke, erős volt benne a kíváncsiság. Zsebében ott lapult az a dokumentum, mely a peresztrojka lázában égő Szovjetunió szibériai területein nagyjából ugyanolyan fontossággal bírt, mint a cári időkben. Peresztrojka ide, glasznoszty oda, a komangyirovka (kiküldetési rendelvény) még 2000-ben is kitűnően oltalmazta az utazót.

Sántha István nyolcvankilenctől majd minden év nyarán megfordult a nagy tó környékén. Kezdetben tanulmányozni óhajtotta a tó környékének természetét, a tajgát. Később rádöbbent arra, hogy itt emberek is élnek.

Emberünk a bölcsészkarra átiratkozva a kulturális antropológia tanszéken találta magát, doktoriját a belső-ázsiai tanszéken írta. Valójában a terepmunkára vágyó Sántha István a földtudományt szerette volna antropológiára fölcserélni. Úgy, hogy ne legyen életében egyszer-kétszer egy-két hétre egzotikus tájakra kiruccanó pesti szalonkutató.

– Huszonegy évesen a terepen kezdtem – szögezte le Sántha a Kodály köröndön egy söröző teraszán történt találkozásunk során -, később a terepen nőttem föl. Nekem fontos, mit látok, mit hallok, akikkel vagyok, mit esznek, mit isznak, ha bajban vannak, kit szólítanak. Ezek alapján próbálom megérteni őket. Olyan helyeken jártam, ahová elődeim soha nem jutottak el. Akik leírták ugyan, hogy milyen az “archaikus népek” hitvilága, és elméleti szinten foglalkoztak a szibériai népek mindennapjaival, de volt olyan kutató, aki hús-vér evenkivel vagy keleti burjáttal soha életében nem találkozhatott.

Sántha István a 2000. évet teljes egészében a Bajkál-tó környékén töltötte. A Bajkál-tó nyugati partvidékén élő nyugati burjátok (mongol nyelvű szibériai nép) a sámánizmus, a keleti parton élők a buddhizmus hívei. Sántha István a nyugatiak között élt, miközben a nyelvet egy Budapesten élő keleti burjáttól tanulta.

A sámánista burjátok jellemzője a kizáró gondolkodás. Az efféle közösségek tagjai jobbára csak a saját eredetet és családot tisztelik. Ha egy-egy falusi közösség 150 tagból áll, akkor ez a 150 ember tartja magát valamire. Mindenki mást idegennek tekint. És minden baj forrásának is az idegeneket tartja. Mindez kicsiben és nagyban is érvényes. Ulan-Ude (jelentése Vörös Üde folyó) 350 ezer lelket számlál, a lakosság 40 százaléka burját, 60 százaléka más (orosz, mongol vagy kínai). A népesség nem nemzetiségi, hanem rokonsági szinteken tagozódik. Ez a létező legerősebb kapocs, nem írja felül az egy nációhoz tartozás. Mindez a Kodály körönd környékén úgy festene, hogy a Felsőerdősoriak a Szondi vagy a Benczúr utcaiakat már idegennek tekintenék.

– A gyakorlati élet kérdései izgattak – jegyezte meg Sántha István. – Hogyan élnek, milyen hétköznapi stratégiát követnek? A helyi közigazgatás szintjén a tanácsok adnak ugyan munkát az embereknek, elsősorban a hivatalnokoknak, jelen van tehát a posztszovjet állam a rendőrséggel meg más szervekkel, de a dolgok a helyi hatalmasságokon múlnak. Az olaj-, az arany- vagy a fakitermeléssel foglalkozó újgazdagokon. Vagy a sámánon. A hivatalnok kikerülhető, a sámán nem. Még a gazdagok is eljárnak hozzá. Akarata ellen cselekedni vagy ujjat húzni vele elképzelhetetlen.

A nyugati burját sámánok a falvakban és a városokban egyaránt megtalálhatók. A külsőségek – dob, ruha, sámánének – erősen megritkultak, mert a közösségek okultak a sztálini idők tanulságaiból, és sámánjaikat “nem adják ki”. Nem beszélnek róluk, viszont korlátlan tekintélynek, a titkos tudás birtokosának tartják őket. A betelepült oroszok – akárcsak a XIX. században – változatlanul félnek tőlük. Nem volt ez másképp a kommunista időkben sem. A sámánkultusz központi figurájával a szovjetrendszer sem tudott mit kezdeni. Ha baj volt, a párttitkárok is hozzájuk futottak. Ha beteg volt a gyerek, őket kérték arra, hogy gyógyítsanak.

A félelmek alapja minden időben az a föltevés volt, hogy a sámánok kereskednek az élők lelkeivel. E motívum nagyon mélyen gyökerezik a burját társadalom pszichikumában. A sámán nélküli élet halálos veszedelmet és kiszolgáltatottságot jelent. A nyugati burjátok (kb. 50 ezer ember) nagyjából száz faluban élnek, a falvakban 2-3 rokonság tagjai telepedtek le, s falvanként 2-3 sámánnal lehet találkozni. A sámán gyakorta egyszerű utcai ruhában jár, s a hétköznapi tapasztalatok szerint – a kötelező italajándékok miatt – erősen küzd az alkoholfogyasztással. De ez afféle munkaköri veszélyeztetettség.

A sámánt azért tartja a falu, hogy őrizze a közösség lelkét. Ő a főnök a szertartásokon, ő dönti el, hogy azokon ki vehet részt, s ki nem. A burjátok sámánhite az őskultuszon alapul. A betegségekkel kapcsolatba hozott szellemek mind ősök (a nők a veszélyesebbek). A mai sámánokat haláluk után elégetik, a régieket a levegőbe, állványos sírokba tették, és az volt a jó, ha elvitték csontjaikat a vadak. Ma már csak azokat temetik így, akiket villámcsapás ért, mert ezt tartják a legmagasabb isteni jelnek. Akibe villám csap, az Isten egyenes ágú leszármazottjának számít.

A burjátok nem járnak temetőbe, ellenben fenntartják a rejtélyes méhlepénykultuszt. A szülői házban, a padló alatt mindenkinek ott a saját méhlepénye. A szertartásokon ezekhez imádkoznak. Ez a nyár, a tavasz, a gazdagság, a természet kiindulópontja.

Az erőszaktevőt, az árulót, a gyilkost kiközösítik, s nem létező személyként néznek rá a falujában. A kiátkozottak nem vehetnek részt a szertartásokon, nem kaphatnak részt az áldásokból, általában a város hagyományoktól távol eső bugyraiban kötnek ki, s fogódzók nélkül tengetik az életüket. Aki viszont befutott, élete végéig támogatja az övéit.

A sámán vezényli a több évszázados szokást, a tajilgát, az állatáldozatot. A rítusok már-már turisztikai célokat szolgálnak. A szertartások nyitottak és ma már gyakran a külvilágnak szólnak. Részt vehetnek rajta a kíváncsiskodó filmesek, a sámán “áldására” igényt tartó hatalmasságok vagy a kutató antropológusok. De aki pusztán ezekből szeretné megismerni a sámánizmust, melléfog.

A sámánnak a betegségekkel és a halállal való kapcsolata tiltott terület, a gyógyító folyamatban az idegen nem vehet részt, mert az zavaró. Sántha Istvánnak szerencséje volt, mert ottléte alatt -megelőzési céllal – maga is többször meglátogathatta a sámánt. – Egy alkalommal vadászni mentünk – idézte föl a kutató -, előtte magamhoz vettem egy kevéske tejfölt meg egy üveg áldozati italt, s beállítottam hozzá. Kértem, segítsen abban, hogy ne törjem el a lábam. Azt hittem, ezzel elveszíthetem a hitelem, hisz mégiscsak tudósként érkeztem oda. Az ellenkezője történt. Vendéglátóim megértették, hogy magamra nézve is kötelező érvényűnek tekintem a hitbéli dolgok gyakorlatát.

Hogy miért szeretik a burjátok anynyira a magyarokat? Ez nagyon érdekes. – A “hun” kifejezés burjátul embert jelent – ecsetelte Sántha István. – A burjátok Batu kán magyarországi hadjáratát úgy fogják föl, hogy sok mongol vér került ide, ezért nem véletlen, hogy valaki visszamegy hozzájuk. Vannak, akik úgy tartják, hogy az “ungarok” voltak a magyarok és a mongolok ősei. El kellett mennem egy jóshoz, aki megerősítette burját rokonságomat, ami sokat segített további munkám során. Úgy tűnhettem föl, hogy népem képviselőjeként térek vissza a régi értékeket kutatni, s még beszélem is a nyelvet. Ez nem a fehér ember tipikus pozíciója. Akkor éreztem először, hogy elfogadtak, amikor télen, mínusz negyvenöt fokban vadászni járhattam a tajgai burját barátaimmal, ami a magunkfajta számára eléggé veszélyes.

Sántha István Csepregi Márta nyelvész és Ruttkay-Miklián Eszter néprajzkutató társaságában 2002 vége felé részt vett egy rejtélyes sorsú magyar néprajzkutató hagyatékának feltárásában vagy inkább leltározásában is. Schmidt Éva, a Magyar Tudományos Akadémia főmunkatársa 54 évesen 2002. július 4-én öngyilkosságot követett el a nyugat-szibériai Hanti-Manszijszkban. Előzőleg tizenegy évig élt a Hanti-Manszijszkhoz közeli Belojarszkijban. Ezalatt hanti abc-t írt, nyelvészeti-folklorosztikai tanulmányokat folytatott. Ő alapította a helyi Folklór Intézetet. Gyűjtőmunkáját 400 órányi videofelvételen és 360 órányi hangfelvételen dokumentálta.

Sántha István jól ismerte őt, annak ellenére, hogy a hantikhoz nem járt, nem kötötte le annyira a magyarságeredet-kutatás, hogy szibériai terepmunkáit erre korlátozza. Schmidt Éva viszont mindent erre tett föl. Egész életében kint szeretett volna élni, figyelmét lekötötte a magyar-finnugor kapcsolatok vizsgálata, ápolása. Ő vitte a helyszínre az első számítógépeket, ő kezdte el videózni a kőolajban gazdag térség lakóinak életét. Mellesleg az ő érdeme, hogy egy évtized alatt “megteremtette” a népi kultúra kutatására nyitott hanti értelmiséget. Lehet, hogy később ez lett a veszte. Végül a hanti értelmiségiek már ellenségesen fogadták, hogy egy idegen nő akarja nekik megmondani, hogyan legyenek hantik. Azt akarták, hogy menjen el onnan. Hazajönni nem akart, ott viszont nem maradhatott. Ez volt a tragédiája.

A Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány filmet készített hagyatékának sorsáról, az azt övező huzavonáról. A hantik, bár először megígérték, nem akarták kiadni Schmidt Éva oroszul, hantiul (osztjákul) és magyarul írott kéziratait, többek között például a naplóját, mondván, “nincs rá engedély”. Miközben személyes tárgyait halála után amúgy is azonnal elégették. Meg voltak ugyanis arról győződve, hogy a kutatónő (akinek hamvait Magyarországon, ismeretlen helyen szórták szét) ígéretéhez híven medve képében visszajár, és ellenőrzi, mi történik hagyatékával.

Így aztán Sántha István és a többiek a hagyaték nélkül tértek haza. Tudták, vissza kellene menni, de újabb utazásra nem volt pénz. 2003 májusában tartottak Budapesten egy konferenciát a hantikról, ott vetődött fel ismét Schmidt Éva hagyatékának sorsa. Aztán egyszer csak Ruttkay-Miklián Eszter, aki most egy hanti halász felesége, hazahozta az anyagot. A három nyelvű végrendelet közül a hanti és az orosz rész nyitott. Hozzáférhetetlen azonban a magyar nyelvű hagyaték, így a napló is, amelyet Schmidt Éva magyar nyelvű végakaratának megfelelően csak húsz évvel a halála után, 2022-ben lehet a nyilvánosság elé tárni.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Orvosságos emberek nyugaton – Dzsungel túra (S01E04) cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Orvosságos emberek nyugaton – Dzsungel túra (S01E04)

Watch Medicine Men Go Wild Season 1 Episode 4 S1E4 Jungle Tripping

A rituális megtisztulás vizsgálata a perui-ecudori határon élő Achuar törzs vadászainál.

Season 1 Episode 4

Plot: In the fourth programme, Chris and Xand live with the Asháninka, the indigenous people of the rainforests of Peru. The Asháninka have been a people under siege since the days of the Spanish conquistadors, and current threats include those from oil companies, drug traffickers, colonists, illegal lumberers and illegal road builders. Even ‘benevolent’ individuals and organisations such as missionaries and conservation groups are having a negative impact on this beleagured nation. During their time in the rainforest, the van Tullekens learn about the ways of Asháninka healing and Shamanistic beliefs, including the powers of ayahuasca.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Hoppál Mihály néprajzkutató a Zárórában cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Hoppál Mihály néprajz- és sámánkutató riportja a Záróra 2010 március 15-ei adásában.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Huichol – A gyógyító emberek cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

High in the Sierra Madre Occidental of Mexico, the Huichol people make their home. They are a small tribe of approximately 15,000 Indians living in sacred villages- some nearly inaccessible- throughout the mountain terrain.
Protected by the forest, and their belief in the ‘ancient ones’- the gods and goddesses of their cosmology- they have resisted acculturation. They are said to be the last tribe in North America to have maintained their pre-Columbian traditions- tribal structure, ceremonial tradition, complex mythology, and visionary artwork.

The Huichol call themselves Virarika- the Healing People. They make ceremonies in order to reinforce reality becuase they take nothing for granted. To them, all of life is sacred, all of life is transition.
The Huichols are a tribe of many shamans. In earlier times, they say there was at least one shaman in every in every Huichol family. That’s not so true now, but there are still some shamans throughout the Huichol Sierra. In this tradition, both men and woman may become shamans, and their training is virtually the same. They both can learn to heal people of sickness, and they both can learn to sing the ceremonial songs which help to heal their communities.
Huichol shamanic ceremonies are used to achieve a life of balance and empowerment through personal transformation and direct experience. There are three levels of this experience: One must work to heal the self, the immediate circle of family and community, and also the earth herself.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok, PhD-előadás

“A finnországi Turku-i egyetem pszichológia főtárgyas doktorandusz hallgatójaként, a tudatkutatás témájában írt friss doktori disszertációm magyar nyelvű előadása. A PhD-éveim, a kutatócsoport és a szakterület ismertetése után a módosult tudatállapotokkal – pl. hallucinációk, hipnózis, pszichedelikus szerek – kapcsolatos elméleti tanulmányaimat és empirikus kutatásaimat foglalom össze. A téma iránt érdeklődő számos hazai rokon, barát, ismerős és ismeretlen miatt az [eredetileg finn és angol nyelvű] előadásomat ELTE-társszerzőim Rácz, Kaló, Demetrovics, és Felvinczi jóvoltából Budapesten is megtartom.”

Időpont: 2017. október 13. (péntek) 17:00

Helyszín: ELTE PPK, 1075 Budapest, Kazinczy u. 23-27., Aula

Facebook esemény: Móró Levente: Hallucinációs módosult tudatállapotok, PhD-előadás

Móró Levente weboldala a disszertációról: “Hallucinatory Altered States of Consciousness as Virtual Realities” [PhD thesis]” és a

Disszertáció letölthető PDF formátumban angolul: “Hallucinatory Altered States of Consciousness as Virtual Realities” (PDF, 1.5 MB)

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámánizmus világa, gyógyító és tanító növények, icaro cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Eindbazen 45. rész magyar felirattal

Sámánizmus világa, gyógyító és tanító növények, icaro – Eindbazen riportja Gino Renzo Cocchella Frisancho-val

Ez az interjú egy perui sámánnal készült. Gino Renzo Cocchella Frisancho az úgynevezett növényi gyógyszerekkel dolgozik, szakértelemmel rendelkezik a sámánizmus és a tudat területén. Szerinte egy jó sámán harcos, látnok, gyógyító és egy maestro (valaki, aki tudja). Megmagyarázza, hogyan készülnek a gyógyító dalok, az úgynevezett icaro-k, és azt is, hogy hogyan működnek.

Our second International podcast is live! This episode is special beyond words! This is interview is with an original shaman from Peru. Gino Renzo Cocchella Frisancho is working with the so-called plant medicines, he is an expert in the field of shamanism and consciousness. According to him a good shaman is a warrior, seer, healer and a maestro (someone who knows). He explains how their healing songs, so called icaros, are made and how they work. He also attended author Graham Hancock to sacred places for his new book Fingerprints of the Gods. This podcast is about ayahuasca, love, consciousness and our soul. Gino believes these are attached to a collective source called spirit.

Onze 2e engelstalige podcast is live! En wat een bijzondere aflevering is dit! We spraken met een sjamaan uit Peru. Gino Renzo Cocchella Frisancho werkt veel met zogenaamde plantmedicijnen, is een expert in het gebied van sjamanisme en bewustzijn. Volgens hem is een goede sjamaan een strijder, een ziener, heler en eenalwetende. We spreken met hem over de verschillende werelden die Ayahuasca kent. Hij legt ons uit hoe de helende liederen, zogenaamde icaros, gemaakt worden en werken. Tevens bracht hij bekend auteur Graham Hancock naar bijzondere plekken voor zijn boek Fingerprints of the Gods. Een podcast over ayahuasca, liefde, bewustzijn en onze ziel die volgens Gino samenhangen in een collectieve bron van energie, genaamd spirit.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Riport Txana Ixa-val (törzsi vezető és sámán) az ayahuasca-ról cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Név:
Txana Ixa

Született:
1969.10.19.

Lakik:
Acre, Brazília

Hobbi:

• Vadászat
• Zenehallgatás
• Utazás

Specialitások:

• Samanizmus
• Ayahuasca

Forrás: eindbazen.nl

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Galerina steglichii – egy kevésbé ismert varázsgomba cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Galerina steglichii

Galerina steglichii – egy kevésbé ismert varázsgomba így nagyon keveset lehet tudni róla. Eddig csak egy említést találtak róla, amikor is 1993-ban a németországi Regensburgi botanikus kertben H. Besl mikológus véletlenül felfedezte. Mivel egy üvegházban talált rá így feltételezte hogy a gomba trópusi eredetű de ennél több leírást nem nagyon találunk a gombáról.

Ez a barnás, nyomokban kékes gomba a Galerina családba tartozik így nagyon óvatosan kell vele bánni mivel a család minden tagja mérgező. Hygrophanus, domború barnás kalapja 7-13 x 2-3 mm-esek, a lemezek (10) 13-15 mm-es köztes redőkből áll melyek sárgák vagy sárgásbarnák. A törzse 12-23 x 0,8-2,2 mm-esek, hengeres alakú és vörösesbarna színű. A spórák rozsdabarna, narancssárga illetve barna színűek. Augusztustól-novemberig fordul elő.

1994-ben Jochen Gartz elemzett néhány példányt és Wolfgang Steglich kémikus tiszteletére nevezte el, aki sok kutatást végzett gombákkal, többek között gombás pigmentekkel. Elemzés után Gartz megállapította, hogy a szárított gomba, 0,21-0,51% pszilocibint, 0,02-0,07% baeocisztint és 0,08-0,21% pszilocint tartalmaznak (Gartz 1995, 304). Természetesen nem olyan erős pszichedelikum mint a Psilocybe cubensis, de dózis-ról és használatról nem történtek még beszámolók.

Irodalom

• Besl, H. 1993. Galerina steglichii spec. nov., ein halluzinogener Häubling. Zeitschrift für Mykologie Band 59(2):215-218. Gartz also published a paper on the chemical analysis of this species.
• Gartz, Jochen 1993 Narrenschwämme – Fools’ Fungi (1993, 67 f.**)
• Gartz, Jochen 1995. Cultivation and analysis of Psilocybe species and an investigation of Galerina steglichii. Annali dei Musei Civici di Roverto vol. 10:297-306. Dated 10/1994. http://www.lycaeum.org/leda/docs/10423.shtml?ID=10423
• “A Worldwide Geographic Distribution of the Neurotropic Fungi” (PDF: http://www.magic-mushrooms.net/World_Wide_Distribution_of_Magic_Mushrooms.pdf). Retrieved 2013-02-19.

Képek

Fotók: Andrea Gminder

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

88 éves korában 2018 február 3-án elhunyt Michael J. Harner amerikai antropológus, a Foundation for Shamanic Studies alapítója.

“Michael J. Harner arról ismert, hogy visszahozta a sámánizmust és a sámán-gyógyítást a modern nyugati világ hétköznapi tudatába. Walsh és Grob jegyzik meg róla a ‘Higher Wisdom’ című könyvükben: “Michael Harnert világszerte elismerik mint a sámánizmus legismertebb hatóságát, akinek a tudása nagy befolyással van mind a tudományos, mind a köznapi világra…. Amit Yogananda jelentett a Hinduizmusnak és amit D. T. Suzuki jelentett a Zen-nek, az volt a jelentősége Michael Harnernak a sámánizmus érdekében. Ugyanis ö ezt a gazdag tradíciót visszahozta a modern nyugati világ eszméletébe”. (1). Harner képzett tudós az antropológiában és tanulmányait 1963-ban végezte a University of California, Berkeley-ben. Ott, a Columbia University-n, a Yale University-n, és a New School for Social Research-on dolgozott mint professzor, itt ő volt az antropológiai fakultásnak a vezetője.

Legújabb publikációi

• Harner, Michael, The Jivaro: People of the Sacred Waterfalls (University of California Press 1972)
• Harner, Michael, Hallucinogens and Shamanism (Oxford University Press 1973)
• Harner, Michael, The Way of the Shaman: A Guide to Power and Healing, Harper & Row Publishers, NY 1980
• Harner, Michael, Cave and Cosmos: Shamanic Encounters with Another Reality. North Atlantic Books, Berkeley, 2013

Website: Foundation for Shamanic Studies

The post Elhunyt Michael J. Harner appeared first on Sámánok és Entheogének.

Hoppál Mihály néprajz- és sámánkutató riportja a Záróra 2010 március 15-ei adásában.

The post Hoppál Mihály néprajzkutató a Zárórában appeared first on Sámánok és Entheogének.

Nierika – Mexikói varázsnövények szertartásosa alkalmazása és tanításai – peyote, varázsgomba

Módszerek és lehetőségek a szellemi utazásra a mexikói huichol és mazaték hagyomány alapján. Vetített képes előadás.

“Létezik a tudatunkban egy átjáró, amely általában a halálunkig titokban rejtőzik. A huicholok nyelvén nierika a neve. A nierika az úgynevezett hétköznapi és nem hétköznapi valóság közti kozmikus határ vagy küszöb. Egyszerre átjáró és sorompó a világok között.” Prem Das

Beszélünk a tanító növények (gomba, peyote, említésképpen ayahuasca-ez utóbbi nem mexikói csak említem, mert nagyon sokan találkoztok vele már itthon is) szertartásos alkalmazásának, a sámánmunkának az erkölcsi és szellemi hátteréről. Arról, hogy ezen szent növények hogyan tanítanak és gyógyítanak a mexikói indián közösségekben és milyen módon kerülnek át az európai kultúrába.

Facebook esemény

2018. október 3., szerda, 18:00–21:00
Életfa Mantra Kör
Salétrom utca 10., Budapest

Nem célunk a varázsnövények, tanító növények használatára buzdítani, hanem azt szeretnénk, hogy aki találkozik ezekkel a növényekkel ismerje és tudja az indián kultúrákban évezredek óta tiszteletben tartott alap szabályokat és a növények szertartásos használatának fontosságát Ne divat legyen egy-egy növénnyel és azok tanításával találkozni Európában, hanem tudatos és felelős lépés és tisztelet vezéreljen mindenkit, aki a növényekkel kommunikál.

A tanításban a huichol indiánok komplex évkörét szeretném bemutatni, melynek középpontjában az Őz vadászat, azaz a Peyote kaktusz földjére való zarándoklat és a szent növény elfogyasztása áll. Megismerjük miért tartják fontosnak a indián kultúrákban élők azt, hogy a beavató növényekkel való utazást megbízható és tudással rendelkező szertartásvezetők felügyelete alatt tegyék. Miért és hogyan készülnek a közösségekben a szertartásokra és hogyan kapcsolódnak a szentséggel a növények által.

Emellett a mazaték indiánok varázsgombával végzett szertartásait, gyógyító munkáját ismerhetjük meg Maria Sabina, mazaték gyógyító asszonynak tisztelegve.

Az esemény 18-21 óráig tart, egy szünettel

A szünetben vendégeink lesztek egy finom teára és/vagy meglepetés italra és avokádókrémes finomságra.

Részvételi hozzájárulás: 3300Ft helyszínen, előre utalással 2700Ft

Amennyiben a hozzájárulás nehézséget okoz, kérjük jelezzétek a megadott emailcímen és megbeszéljük a másféle felajánlás lehetőségeit. Örömmel fogadunk házi saját készítésű termékeket is (méz, lekvár, zakuszka, szappan, házi pálinka stb.) Ezt is jelezzétek nekünk.

Regisztráció a hely biztosítása érdekében szükséges: mihalyfimarta@gmail.com

Előre utalásnál a számlaszámot a regisztrációt követően küldjük.

Készpénz fizetési számla igényt kérjük előre jelezni a mihalyfimarta@gmail.com címen

Minden jókat! MM

Előadóról:

Mihályfi Márta – néprajzkutató, kulturális antropológus, tanár, szüléskísérő dúla
https://www.facebook.com/MihalyfiMarta/?fref=ts

Néprajzkutató és tanár diplomával az elmúlt 20 évben sokfelé kultúrában, országban éltem, tapasztaltam és kutattam. Az utóbbi 11 évben a szülés, a születés, az áldott állapot, a szertartások, a hagyományos értékrend és hagyományos gyógyítás kérdése foglalkoztat. Több évet éltem Mexikóban, ahol a hagyományos gyógyításról, a mexikói bábaságról, a szülés és születés aktuális lehetőségeiről végezhettem néprajzi-antropológiai terepmunkát és kutatást. Mexikói bábákkal tevékenykedtem, otthonszüléseket kísértem, születésházakban dolgoztam, gyógyító asszonyokkal szertartások és gyógyító eljárások részese és szervezője lehettem. Ezek a személyes tapasztalások adják alapjait az előadásaimnak, a tanításoknak és a gyógyító munkámnak.

Jelenleg előadásokban, elvonulásokban osztom meg tapasztalataimat és dúlaként szülésfelkészítéssel, szüléskíséréssel, szülés körüli szertartásokkal és gyógyítással támogatom a hozzám érkezőket. A nagyanyák és nagyapák útjának tisztelegve élek.

Kutatásomnak és kapcsolataimnak köszönhetően több dokumentumfilm készítettünk a mexikói bábák és a gyógyító asszonyok munkájáról, a nők életéről az On The Spot csapatával.

Megtekinthető a youtube-on:
a mexikói tanítómról, Angelina bábáról:
https://www.youtube.com/watch?v=-Hofa-0dZpY
Családon belüli erőszakról (kismamáknak nem ajánlott!)
https://www.youtube.com/watch?v=wr6hCLuG4jU

2016-ban Glastonburyben találkoztam az Istennő mozgalommal, az Istennő élő jelenlétével. A mozgalom tagjait, munkáját megismerve, a szentélyeket, a forrásokat, a szent hegyeket és labirintusokat bejárva meghatározó tapasztalásokban volt részem, melyek átformálták életemet és munkámat

The post Nierika – Mexikói varázsnövények szertartásos alkalmazása appeared first on Sámánok és Entheogének.

Welcome to WordPress. This is your first post. Edit or delete it, then start writing!