Forrás: o-ws.hu 88 éves korában elhunyt Sasha Shulgin az Ecstasy keresztapja. “(Alexander Shulgin egymaga 200 pszichedelikus összetevőt talált fel, többek között 1976-ban az MDMA-t, az Adamet, másnéven az ecstasy-t. Az angol “psychedelic” (tudatmódosító) kifejezést Humphry Osmond, egy brit pszichiáter alkotta meg az 50-es évek végén, az ?elmét megmutató? szótőből. Shulgin szereti az elmúlt 100 évet ezzel […]
↧
88 éves korában elhunyt Sasha Shulgin
↧
Peru: San Pedro a gyógyító kaktusz
Hagyományos Latin-amerikai gyógymódok:
Peru – San Pedro a gyógyító kaktusz
A Peru: San Pedro a gyógyító kaktusz bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
↧
Mexikó: A maják gyógyítói
Hagyományos Latin-amerikai gyógymódok
Mexikó: A maják gyógyítói
A Mexikó: A maják gyógyítói bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
Kolumbia: Az esőerdő gyógyító sámánja
Hagyományos Latin-amerikai gyógymódok
Kolumbia: Az esőerdő gyógyító sámánja
A Kolumbia: Az esőerdő gyógyító sámánja bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
Brazília: Az Amazonas vidék orvosságos emberei
Hagyományos Latin-amerikai gyógymódok
Brazília: Az Amazonas vidék orvosságos emberei
A Brazília: Az Amazonas vidék orvosságos emberei bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
↧
Bolívia: Az inka gyógyítók titkos tudománya
Hagyományos Latin-amerikai gyógymódok
Bolívia: Az inka gyógyítók titkos tudománya
A Bolívia: Az inka gyógyítók titkos tudománya bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
Bolívia: Guarani gyógyítók a modern orvoslásban
Hagyományos Latin-amerikai gyógymódok
Bolívia: Guarani gyógyítók a modern orvoslásban
A Bolívia: Guarani gyógyítók a modern orvoslásban bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
Sámán sámán hátán
Sámán sámán hátán
A kortárs pogányság multidiszciplináris vizsgálata
Szerkesztette: Povedák István, Szilárdi Réka
SZTE BTK, 2014
Sámán sámán hátán. E könyv legnagyobb erénye a különböző diszciplínák (néprajz, antropológia, vallástudomány) és kutatási területek határán elhelyezkedő, társadalmi szempontból ugyancsak releváns témák szakmailag magas szintű elemzése. Ilyen a vallásosság és a hétköznapi élet, a pogányság és kereszténység szinkretizmusa, a vallásos és szekuláris mítoszok, a nemzeti és az ökológiai spiritualitás, ?természetvallás? és ?nemzetvallás? együttes és egymás tükrében való vuizsgálata. A kötetben megjelenő tanulmányok ugyan szaktudományos munkaként íródtak, de tágabb közönség érdeklődésére is számot tarthatnak. (Feischmidt Margit)
Mikos Éva
Járatlan úton
Sámán sámán hátán. A kortárs pogányság multidiszciplináris vizsgálata. Povedák István ? Sziládi Réka, szerk. Szeged: SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke. 2014. 147 p.
Ezúttal valóban jogosnak tűnik a közhely használata: hiánypótló munkát tarthat kezében az az olvasó, aki A Szegedi vallástudományi könyvtár 38. kötetét a kezébe veszi.1 Szilárdi Réka és Povedák István szerkesztők, valamint a hétfős szerzőgárda járatlan úton jár akkor, amikor a kortárs pogányságot és mindazt, ami körülveszi, próbálja a puha társadalomtudományok módszereivel megközelíteni. A kitaposott ösvény hiánya egyszerre teszi vonzóvá a témát az újra vágyók számára, és rejt sok csapdát. Jelen recenzió tehát egyszerre üdvözli a kötet ötletét, az ötletgazdák szervező-, valamint kivitelezőmunkáját, kíván kritikus észrevételeivel segíteni az ügy előrehaladásában, s próbál meg együtt gondolkodni a szerzőkkel.
A modern kori ősmagyarok, az alternatív történelemmagyarázók, a hobbinéprajzosok és vasárnapi régészek, nyelvészek, továbbá a magyar ősvallást elméleti és gyakorlati szinten feltámasztani vágyók mozgalma rendkívül kiterjedt ma Magyarországon és a határon túli magyarság körében, a nyugati diaszpórában éppúgy, mint a szomszédos országokban. A különböző csoportok és egyéniségek közötti hálózat a maga teljességében ismeretlen a kutatás előtt, annál is inkább, mert egy folyamatosan változó, átrendeződő jelenségről van szó. Csak részben sajátosan hazai, jelentős hányadában nyugatról importált, illetve korábbi korszakokból vett ideológiák adaptálása és kiegészítése jellemzi. A nemzeti eredettel és őstörténettel kapcsolatos tudományos dilettantizmus, valamint a magyarság honfoglalás kori műveltségének, vallásának feltalálására és feltámasztására szerveződő mozgalom eddig a recenzens meglátása szerint ? szemben Bali János állításával2 ? alig keltette fel a társadalomtudományok érdeklődését. A szociológusok, antropológusok, néprajzosok meglehetősen későn ébredtek, szinte alig volt megfelelő társadalomtudományos kutatás a területen, holott a jelenség közel egy évszázada létezik, 3 s huszonöt éve a negyven éven át elnyomott vagy emigrációba kényszerített dzsinnt a rendszerváltás egy mozdulattal engedte ki a palackból. A legaktívabbak a nyelvészek voltak, akik a finnugor nyelvrokonság elméletét nemegyszer a néprokonság, kulturális rokonság, sőt erkölcsi rokonság felől támadó elméletek tudományos cáfolatát adták az 1940-es évektől egészen napjainkig, 4 illetve a régészek, akik olykor szemtől szemben is vállalták a konfrontációt. 5 A legkülönfélébb diszciplínák képviselői leginkább a felvilágosítás szándékával szólaltak meg. 6 A téveszmék megcáfolására készült munkák szerzőinek is nagyon óvatosnak kell lenniük, a téma olyan ingoványos terep, melyen a legfelkészültebbeknek is kapaszkodniuk kell, hogy el ne süllyedjenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemzetközi tekintélyű történész, az MTA rendes tagja, Romsics Ignác is négy kollégájának mond köszönetet a témából írt, nagyközönségnek szánt cikke létrejöttében nyújtott segítségért, két nyelvésznek és két régésznek adta oda kéziratát lektorálásra (Romsics 2014:1. lábjegyzet). A cáfolatok felsorakoztatása mellett ugyanakkor a jelenség létrejöttének okaira, működésének mechanizmusaira, társadalmi hátterére és történelmi mozgatórugóira is érdemes, sőt érdemes lett volna már tíz-tizenöt éve is rákérdezni. Immár lehetőség nyílik a kulturális antropológiai, művelődésszociológiai és más hasonló kérdésfeltevésekre, mindehhez azonban, úgy tűnik, egy új, 1989-et követően felnőtté váló generáció tudományos pályán való beérkezésére volt szükség. A kötet szerzői ugyanis mindannyian nagyjából harmincöt és negyvenöt év közöttiek, egyetemi tanulmányaik már a rendszerváltást követő évekre estek, őket nem terheli a korábbi generációk előítélete, illetve az a félelem, hogy a tudományos feldolgozás csak reklámot csinál a dilettantizmusnak.
Nem vagyunk igazságosak, ha teljességgel előzmények nélkülinek tekintjük e kötetet, hiszen szerzői már szinte mindannyian publikáltak a témában, például Bali János is (Bali 2012), Povedák István (lásd például Povedák 2014) vagy Hubbes László Attila7 pedig egész sor szöveget jegyez az elmúlt négy-öt évből, a szálak azonban e kötet segítségével futnak össze először, itt teremtődik meg a huszonöt éve várt diskurzus. A Sámán sámán hátán című kötet szerzői ? Bali Jánost és Hubbes László Attilát kivéve ? a szegedi, valamint a pécsi egyetem holdudvarába tartoznak, egykori hallgatói, jelenleg munkatársai e két intézménynek, napjainkban ezek azok a kulturális és vallásantropológiával foglalkozó tudományos műhelyek, amelyek kibocsátják a nem hivatalos vallásosság kortárs jelenségeivel foglalkozó kutatókat.
A kötet az ötletelés izgalmával kecsegteti, ugyanakkor az egységes kérdésfeltevés és fogalomhasználat hiányával állítja szembe az olvasót. Ahhoz lehetne hasonlítani, amikor egy piranharaj megtámadja áldozatát, és a vérszomjas halak kezdetben csak egy-egy falatot csípnek le a koncból. Talán ez is közhely, de általánosan igaz a konferenciákra, valamint az azokból összeálló kötetek szerzőire, hogy többnyire jobban ragaszkodnak saját megkezdett kutatásaik reprezentálásához, egyfajta önfelmutatáshoz, mint egy, a szervezők által összeállított kérdéssor követéséhez. Az egységes kérdésfeltevés és fogalomhasználat ritkán valósulhat meg konferenciaközegben, emiatt a résztvevők gyakran elbeszélnek egymás mellett, és ismételnek. Ezek a csapdák szigorúbb szerkesztői szemlélettel, közös gondolkodással elkerülhetők lennének. A fenti megállapítások valamelyest jelen kötetre is igazak, mert bár nagyon sok fontos észrevételt s a továbbiakban felhasználható ötletet tartalmaz, nem áll össze belőle egységes kép. Egyrészt nem sikerül pontosan meghatározni, miről akar, és miről nem akar szólni, hogy melyek kitekintésének határai. A kérdésfeltevések, a módszerek, valamint a fogalomhasználat terén is tapasztalható némi zűrzavar, ami nyilvánvalóan elsősorban abból fakad, hogy alig vannak előzmények, amelyek fogódzót jelenthetnének. Továbbá még az sem teljesen eldöntött, hogy milyen jellegű és mennyiségű forrásból kell dolgoznia annak, aki kortárs táltosok, amatőr léleksebészek vagy a dilettáns tudományosság eredményeit a science fiction műfajába emelő regényírók világát kutatja.
A problémák, kérdőjelek vázolása előtt szükség van arra, hogy rövid áttekintést adjunk a dolgozatok szerteágazó tematikájáról, kitekintéssel a szerzők eddigi munkásságára is. A dolgozatok egyik ? kisebb ? része a témában fellelhető ? elsősorban külföldi ? szakirodalom eredményeinek összegzésére vállalkozik, s bizonyos teoretikus következtetéseket von le. Ezt teszi Szilárdi Réka a kötet vezető értekezésében, a Magyarországi újpogány vallások nemzeti identitáskonstrukciói című munkájában (11?23. p.). Bali János ?Kortárs ősmagyarok?. Mítosz és kultúra című cikke madártávlatból tekint a különböző mozgalmakra, s a hazai kultúratudományok eredményei felől igyekszik általános törvényszerűségeket megállapítani (24?33. p.). Povedák István Láthatatlan határok. Keresztény ? újpogány szinkretizmus címmel szintén elméleti igénnyel ír, s néhány általa ismert újpogány közösséget elemez és hasonlít össze a kereszténységhez fűződő viszonyuk szempontjából, amely vélhetően szorosabb, mint azt az érintettek gondolnák. Ezenkívül a hivatalos egyházak reakcióiba ad betekintést (55?77. p.). Mindhárom munkát egyfajta távolságtartás jellemzi, ami például Szilárdi Réka esetében nem teljesen indokolt, hiszen ő egy nagyon alapos adatgyűjtésen nyugvó, módszertanilag is kifogástalan doktori disszertációt, valamint egy társszerzős kötetet is jegyez a témában, munkája módszereiről és eredményeiről azonban ezúttal nagyon lapidárisan szól (Szilágyi?Szilárdi 2007; Szilárdi 2013). Ezzel mintegy figyelmen kívül hagyja az olvasó kíváncsiságát, aki szeretne belelátni a sokféle tudományág szálait mozgató, szociológiai, szociálpszichológiai, narratológiai, vallásantropológiai kutatás műhelymunkálataiba. Ezenkívül a kötet vezető tanulmányában némi módszertani útmutató is elkelt volna, s erre a feladatra Szilárdi Réka kiválóan alkalmas lenne.
Több szerző esetében nem derül ki pontosan, hogy milyen forrásból szerzi azokat az ismereteit, amelyekre elméleti következtetéseit építi. Se Bali János, se Povedák István írásából nem világlik ki egyértelműen, csupán sejthető, hogy információikat nagyrészt az internetről szedik, ami nem baj, sőt, hiszen a vizsgált jelenség terjedésének és népszerűségének katalizátorává vált a világháló az elmúlt tíz-tizenöt évben, s a hálózati kommunikációban rejlő lehetőségeket ismerik és ki is használják a dilettáns múltkutatás és újpogányság igéinek hirdetői. Jogos az igény azonban annak ismeretére, hogy a tudományos módszerekkel dolgozó szerzők milyen honlapokat olvastak, milyen időpontokban, melyek azok a tudományon és kanonikus vallásokon kívüli szerzők, akiket ismernek. Az is csak gyanítható Povedák István gazdag képanyagából, valamint saját munkáira történő hivatkozásaiból, hogy ő is alapos terepmunkán van túl. A dokumentáció nem elég alapos, s ez a dolgozat egyébként saját lábon megálló teoretikus következtetéseit is megingatja.
A kötet második blokkját esettanulmányok adják, amelyek egy vagy két gyűjtőponton végzett terepmunkák elemzéseit jelentik. A két blokk között ? a szerkesztők adta eredeti sorrendet megbontva ? a recenzens számára átvezető Hubbes László Attila munkája, aki a téma talán egyetlen veteránjának számít. A kolozsvári egyetem oktatója számos tanulmánnyal a háta mögött eddigi kutatási tapasztalatait szintetizálja Új magyar mitológia? Kutatási tapasztalatok és kihívások címmel (34?54. p.). Elidőzik az ?újősmagyar? és újpogány mozgalmak szociológiájánál, nem hagyja figyelmen kívül politikai és ideológiai vonatkozásaikat, például a radikalizmussal és a nacionalizmussal való kapcsolatokat. Az ő általános következtetései a korábban elemzett három tanulmánynál jóval alaposabban adatoltak, így ellenőrizhetők, ezáltal pedig hitelesebbek is. Hasonló alaposság jellemzi Csáji László Koppány, valamint további két pécsi kutató, Farkas Judit, valamint Kis-Halas Judit határterületeken járó, tereptapasztalaton alapuló, s módszertani elveiket is lefektető tanulmányait. Az ő munkáikból az a benyomásunk alakulhat ki, hogy a kevesebb talán több. Egy közösség vagy akár egyetlen egyéniség és közvetlen kapcsolatrendszere többet árul el a jelenség természetrajzából, mint a madártávlatból szerzett általános megállapítások. Csáji László Koppány ?Belakjuk környezetünket és az internetet!? című elemzése egy erdélyi modern táltos, szent ember, ?Dénes próféta? kapcsolathálójának kiépülését követte nyomon és értékelte ki a hálózatelemzés módszerével; ezzel párhuzamosan követett egy másik, budapesti székhelyű természettisztelő csoportot is, s elemzési szempontjai a két eset összehasonlítására is kiterjedtek. A két csoportban közös a természethez fűződő viszony, az ökotudatos szemlélet, amely bizonyos szakrális tartalmakkal párosul. Farkas Judit és Kis-Halas Judit a kortárs vallási mozgalmak, alternatív életformák kutatói. 8 Az általuk vázolt esetek olyan szintetikus vallási jelenségek, amelyekben különböző ezoterikus tanok keverednek az újpogányság egyes elemeivel. Farkas Judit ?Túl a puszta megértésen?. Újpogányság és a magyar ökofalvak címmel a gazdálkodásban új utakat kereső, s elképzeléseiket kolóniák alapításával megvalósító közösségek gondolkodásának ideológiai hátterébe, vallásos összetevőibe enged betekintést (97?114. p.). Kis-Halas Judit A táltos és az emberi lét szintje. Ezoterizmus és újpogányság kölcsönhatásának vizsgálati lehetőségei kortárs gyógyítói rendszerekben címmel egyes ezoterikus gyógyítóegyéniségek világképét elemzi az újpogányság elemeinek jelenléte szempontjából (129?143. p.). Mindkettejük számára természetes, hogy olyan vallásos jelenségegyüttest vizsgálnak, amelyben különböző, máshonnan is ismert elemek keverednek.
Tematikájában kissé elkülönül a kötet többi darabjától az egyetlen nyelvész, Szeverényi Sándor úttörő munkája. A recenzens számára nem titkoltan nagyon kedves témaválasztás Szeverényié, aki A nemzeti oktató ponyva nyomában (115?128. p.) című munkájában szintén tudományos tabukat döntöget. Egyrészt mert nagyon kevés irodalom- és művelődésszociológiai vagy antropológiai elemzés olvasható magyar szerzőktől a kortárs lektűrirodalomról, a krimikről, sci-fikről, szerelmes- vagy kalandregényekről, holott ezek ugyanúgy egy adott korszak lenyomatai, szerzőik éppúgy számos társadalmi problémára reflektálnak a saját eszközeikkel, mint a magas irodalom alkotói. Szeverényi imponáló műveltséggel rendelkezik a témában, amelyet megpróbál bekapcsolni más jelenségekbe, így a tudományos dilettantizmusba, az újpogányságba is. Másrészt nyelvészként tisztában van a jelenség szélesebb mezejével, a tudományos dilettantizmussal, amelyet ez az új lektűrirodalmi irányzat saját céljaira használ. Továbbá felvázolja a magyarországi jelenség európai hátterét is, elsősorban Dan Brown munkáinak és írói módszerének ismertetésével s magyar párhuzamainak feltérképezésével. Talán nem szerencsés, hogy Umberto Eco és Dan Brown közös nevezőre kerül rendszerében. Elképzelhető, hogy csak figyelmetlenség Szeverényi részéről, de mindenképpen tisztázásra szorul. A két szerzőben annyi a közös, hogy egyrészt mindkettő egyszerre akar szórakoztatni és oktatni, másrészt mindkettejük regényeinek központi eleme a tudományos blöff. (Továbbá mindketten milliomosok lettek regényeik nemzetközi sikeréből, valamint a megfilmesítés jogainak eladásából.) Nyilvánvaló, bár nem bizonyítható, hogy Brown sokat tanul Ecótól, minden valószínűség szerint tőle másolja a módszert, de csak részben. A rózsa neve vagy A Foucault-inga című kötet szerzője ugyanis olyan sok szálon futó, bonyolult műveltségi anyagot mozgat és rendez el szellemesen regényeiben, mint szinte egyetlen kortárs író sem, művei sokrétegűek, sokféle rejtély és poén tarkítja őket, s számos értelmezési lehetőséget kínálnak. Ugyanez a kifejezetten a ponyvafogyasztók igényeire orientált Brownról nem mondható el. Való igaz, a posztmodern legjobb hagyományait folytató Eco szívesen játszik a ponyvaregények módszereivel és hagyományaival. Ezzel kapcsolatos öniróniájának jeleként legújabb könyve, a kalandregény formai sajátosságaira építő A prágai temető, amely az összeesküvés-elméleteket figurázza ki, rendszeresen fellépteti a 19. század egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb lektűríróját, az idősebb Dumas-t. Míg azonban ez nála puszta külsőség, addig A Da Vinci-kód szerzője számára maga a lényeg.
A kötet címe nagyon szellemes, képletes, viszont nem fedi teljesen az általa nyújtott valóságot. A Sámán sámán hátán ugyanis lényegesen többet ad, mint a kortárs újpogányság multidiszciplináris vizsgálata. A magyar nyelvű alternatív tudományosság és az új vallási mozgalmak metszéspontjában álló újpogányság témáját a tanulmányok fele érinti nagyjából (teljesen tisztán talán csak Szilárdi és Povedák tanulmányai szólnak erről). A dolgozatok többsége szélesebb körből merít: az akadémikus tudományon kívüli nyelv- és néprokonítási mozgalmakkal, a hun?magyar folytonosságot valló vagy sumer, párthus, esetleg újkőkori népekkel rokonító, valamint a magyarság ősnyelvét, ősműveltségét feltámasztani vágyó irányzatokkal foglalkozik (például a Kiszely István, Pap Gábor vagy újabban Szántai Lajos nevével fémjelzett mozgalommal). Vagy olyan határterületen lévő megnyilvánulásokat kutat, amelyekben csak színezőelemként van jelen az újpogányság, a magyar ősvallás feltámasztásának szándéka (például Farkas Judit vagy Kis-Halas Judit kiváló esettanulmányai sorolhatók ide). Nem is lenne indokolt sebészi szikével leválasztani a különböző rétegeket egymásról, hiszen például a kortárs oktató lektűrirodalom által felhasznált alapanyagban egyszerre szerepelnek a néprokonsági kísérletek és a vallásosság vonatkozásai, vagy a különböző ezoterikus és New Age-mozgalmakhoz könnyedén kapcsolódhat az ősi magyarnak vélt vallási gyakorlat néhány eleme, a használók számára komfortos, a kívülálló számára inkább konfúzus elegyet alkotva. Ugyanakkor nem a kívülálló dolga megítélni ezek értékét, hitelességét. Viszont egy nagyobb mozgásteret biztosító címválasztás ügyesebben orientálhatta volna az olvasót. Az egész átlátásának ígéretével nem is kecsegtethet egy ilyen újító vállalkozás. Az egész megragadásához legközelebb Hubbes László Attila áll (lehet, hogy érdemes lett volna ezt a tanulmányt vezető szövegként kiemelni a kötet élére), az ő munkája tartalmaz olyan következtetéseket és általános megállapításokat, amelyeket a legalaposabb előtanulmányok legitimálnak. A kötet tehát nem a kortárs újpogányságot, hanem egy lényegesen szélesebb, azt koncentrikus körként körülölelő mezőt érint, s a címadás ezt tükrözhette volna.
A legfontosabb problémát a további kutatások számára a módszertan tarkasága, a számos diszciplína metodológiájának és eredményeinek összefésületlensége, de leginkább a nyelv, a terminológia kialakulatlansága okozhatja. Minden egyes tanulmány hoz valami újat e téren, vagy a külföldről importált fogalmak tükörfordításával, vagy teljesen újak alkotásával, esetleg kissé elfeledett fogalmak felfrissítésével. Legalább egy tucat olyan fogalmat vezetnek be, amely eddig nem volt a hazai vallásantropológiai, kulturális antropológiai diskurzus része, illetve teljesen más területeken volt használatos, mint a jelen könyv tematikája. Olyan is előfordul, hogy egyazon jelenséget más-más módon jelölnek meg a különböző szerzők, s így a jelenség is másféle fénytörésbe kerül. A dolgozatok egyik legtöbbet használt kulcsfogalma a mitológia, amelyet a használói mind más-más oldaláról közelítenek meg. A legtöbben a Jan Assmann által használt mitikus gondolkodás kifejezés felől olvassák, azonban Assmann nem foglalkozik túl sokat a mitológia fogalmának definíciójával, mivel nem ez a dolga (Assmann 1999). A mitológia, még inkább a kortárs mitológia meghatározását talán szerencsésebb lenne arra hivatottabbaktól kölcsönkérni. Legközelebb a szerzőkhöz, legalábbis az elsősorban elméleti kérdések iránt érdeklődő szerzőkhöz a Kapitány házaspár modern mitológia fogalma áll, de nem minden szerző hivatkozik az ő műveikre, nem mindenki áll e szemlélet alapján. 9 A legjobb talán az a megoldás lenne, amelyet Hubbes László Attila írása kínál az új nemzeti mitológia kifejezés bevezetésével, amely határozottan elkülöníti a dilettáns múltkutatók konstrukcióit más mitológiai rendszerektől. Ugyanakkor nem teljesen érthető, hogy miért használ Hubbes olyan kifejezéseket, mint ?ősi regék? (44. p.), illetve ?finnugrizmus? 10 (40. p.); ezek olyan fogalmak, amelyeket a szerző valószínűleg öntudatlanul vett át vizsgálatának alanyaitól, az ő szóhasználatukat tükrözik, így referencialitásuk az akadémikus tudomány fogalmai szerint nehezen ragadható meg. Számos további kifejezés is bekerül a szövegekbe, amelyek a későbbiekben szintén jól hasznosíthatók, mint az etnopogányság (Hubbes, 37. p.), a misztikus nemzeti őskultuszok összefogására szolgáló, külföldi szakirodalomból adaptált protokronizmus (Hubbes, 37., 38. p.), a hasonló módon magyarított ökospiritualitás (Farkas, 98. p.), illetve ökopogányság (Farkas, 99. p.). Új értelmet nyer Szilárdi Réka írásában a bibói közösségi hisztéria és a László János-féle történelmi pálya (Szilárdi, 15. p.) fogalma is, az utóbbiak is jól hasznosíthatók a továbbiakban. A kötet legtöbb szerzője elsősorban a szinkretikus jelzőt alkalmazza akkor, amikor határterületen álló vallási jelenségeket észlel. Farkas Judit használja a magyar szakirodalomban is meghonosodott, Lévi-Strauss-féle brikolázs vagy barkácsolás kifejezést, amely talán alkalmasabb a kötet által vizsgált jelenségek megragadására (99. p.). Valóban, a különféle ?hozott anyagból? összerakott vallások már a szinkretizmus fogalmának határait is jócskán feszegetik.
A kötet egyik legnagyobb erénye túl azon, hogy egyáltalán létrejött, a tolerancia. A szerzők egyike sem minősít, értékel, esztétizál vagy moralizál. Nem gondolják azt, hogy bárkit is fel kéne világosítaniuk gondolkodásának helytelenségéről, saját feladatukat egészen másban látják. E sorok írója bevallottan nem hisz a felvilágosítás hatékonyságában ezen a területen: hitelvek ellen nem lehet a racionalitás eszközével harcolni, és nem is szükséges. A tudomány továbbá nem képes megváltoztatni azt a társadalmi környezetet, amely kirobbantotta és hagyta elburjánzani a vizsgált jelenséget. Annyit tehet mindössze, hogy megfigyel és értelmez, reflektál azokra az anomáliákra, amelyek a társadalom önismeretével, történelmi múltjának elszámolatlanságaival vagy a történelmi egyházak térvesztésével kapcsolatosak. (E téren Szilárdi Réka és Hubbes László Attila írásai irányadóak.) A kötet szerzői számára természetes, hogy megértéssel viszonyulnak ahhoz az emberi közösséghez, amely valóságosan vagy virtuálisan befogadta őket, amely betekintést enged titkaiba, még akkor is, ha merőben más elveken nyugszanak, mint a sajátjuk. Ez is jelzi, hogy az újabb antropológusnemzedékeknek sikerült felülemelkedniük a tudomány iránti elfogultságukból adódó gátlásaikon és a saját feladatuk nagyságából fakadó frusztrációjukon, amelyek a korábbi generációkat megakadályozták abban, hogy a téma közelébe merészkedjenek. Reméljük, Povedák István és Szilárdi Réka a jövőben is vállalkozik majd hasonló konferenciák szervezésére és kötetek szerkesztésére.
JEGYZETEK
1 A recenzió elkészítésében Tamás Ildikó és Nagy Zoltán nyújtott nagy segítséget észrevételeivel, kiegészítéseivel. Köszönet értük!
2 Lásd Bali János ?Kortárs ősmagyarok.? Mítosz és kultúra című tanulmányát a kötetben (24. p.).
3 A téma tudományos kutatásának határkövét Zsirai Miklós 1943-as cikkében szokás megjelölni.
4 A legfrissebb munkák, amelyek a téma tudománytörténetére is reflektálnak: Rédei 1989; Honti 2012; Honti, főszerk. 2010.
5 A legintenzívebben Fodor István, lásd 2010-es munkáját, valamint Honti László esszéjét (Honti, főszerk. 2010).
6 A legfrissebb és legalaposabb összefoglalás Romsics 2014.
7 Hubbes, szerk. 2012. További tanulmányainak listája megtalálható honlapján: Laszlo Hubbes ? Google Tudós Hivatkozások.
8 Farkas Judit elsősorban a hazai Krisna-tudatú hívők különböző csoportjait vizsgálta, valamint más, ökotudatos csoportokkal foglalkozott, tekintettel azoknak mind vallásantropológiai, mind ökológiai vonatkozásaira (Farkas 2009). Kis-Halas Judit alternatív, elsősorban mágikus gyógyítók praxisát vizsgálta (Kis-Halas 2010; 2012).
9 Lásd Kapitány Á. ? Kapitány G. 2000?2001; 2012.
10 A ?finnugrizmus? kifejezés használata azok körében terjedt el, akik elutasítják a finnugor nyelvrokonságot, elsősorban azon az alapon, hogy azt kiterjesztve nép-, illetve kulturálisrokonság-teóriának tételezik, holott erről nincsen szó. A finnugor nyelvrokonság elméletét idegen hatalmak összeesküvése eredményének tartják, amelyet a magyarság identitásának megtörésére találtak ki, vagyis elsősorban politikai alapon utasítanak vissza egy nyelvészeti törvényszerűséget.
IRODALOM
ASSMANN, JAN
1999 A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest: Atlantisz.
BALI JÁNOS
2012 Az ?ősmagyar? mítosz a premodernitástól a posztmodernitásig. Replika 80:137?151.
BARTHES, ROLAND
1983 Mitológiák. Budapest: Európa.
BROWN, DAN
2003 Angyalok és démonok. Budapest: Gabo.
2004 A Da Vinci-kód. Budapest: Gabo.
ECO, UMBERTO
1988 A rózsa neve. Budapest: Európa.
1992 A Foucault-inga. Budapest: Európa.
2012 A prágai temető. Budapest: Európa.
FARKAS JUDIT
2009 Ardzsuna dilemmája. Reszocializáció és legitimáció egy magyar Krisna-hitű közösségben. Budapest: L?Harmattan.
FODOR ISTVÁN
2010 A meghökkentő ?őstörténet? és művelői. In A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Honti László főszerk. 83?120. Budapest: Tinta.
2012 Őstörténeti viták és álviták. In Csodaszarvas. Őstörténet, vallás, néphagyomány. IV. Molnár Ádám, szerk. 125?146. Budapest: Molnár.
HONTI LÁSZLÓ
2012 Anyanyelvünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről. Tények és vágyak. Budapest: Tinta.
HONTI LÁSZLÓ, FŐSZERK.
2010 A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Budapest: Tinta.
HUBBES LÁSZLÓ ATTILA, SZERK.
2012 Etno-pogányok. Retorikai fogások a világhálón innen és túl. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület.
KAPITÁNY ÁGNES ? KAPITÁNY GÁBOR
2000?2001 Modern mitológiák. Kultúra és Közösség 4?5:127?145.
2012 A modern mitológiák elemzésének kérdései. Replika 80:9?27.
KIS-HALAS JUDIT
2010 Jézus katonái a Földön és a Mennyei Jeruzsálemben. Szellemsebészet: egy kortárs ezoterikus gyógyászati rendszer. In Mágikus és szakrális medicina. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Pócs Éva, szerk. 593?522. Budapest: Balassi.
2012 Az etnográfus esete az energiavámpírokkal. Kortárs vallási jelenségek kutatási lehetőségei a világhálón. In Az elkerülhetetlen. Vallásantropológiai tanulmányok Vargyas Gábor tiszteletére. Landgraf Ildikó ? Nagy Zoltán, szerk. 827?848. Budapest: PTE BTK Néprajz ? Kulturális Antropológia Tanszék ? MTA Néprajzi Intézet ? L?Harmattan.
POVEDÁK ISTVÁN
2014 From Atilla to the Heart Chakra. Postmodern Pilgrimages. Acta Ethnographia Hungarica 59:1?18.
RÉDEI KÁROLY
1998 Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Budapest: Balassi.
ROMSICS IGNÁC
2014 A magyarok őstörténetéről. Bizonyságok, hipotézisek, hiedelmek. Magyar Tudomány május. Internetcím: http://www.matud.iif.hu/2014/05/01.htm. (Letöltés: 2014. szeptember 15-én.)
SZILÁGYI TAMÁS ? SZILÁRDI RÉKA
2007 Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. Szeged: JatePress.
SZILÁRDI RÉKA
2013 Magyarországi újpogány vallások nemzeti identitáskonstrukciójának narratív mintázatai. (Doktori értekezés, kézirat.) Pécs: PTE BTK Pszichológiai Doktori Iskola.
ZSIRAI MIKLÓS
1943 Őstörténeti ?csodabogarak?. In A magyarság őstörténete. Ligeti Lajos, szerk. 11?26. Budapest: Magyarságtudományi Intézet ? Franklin Társulat ? Akadémiai Kiadó.
A Sámán sámán hátán bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
A lélek indája, az ayahuasca – Frecska Ede előadása
Az ayahuasca egy kétkomponensű, pszichoaktív főzet, amely a mai napig számos gyógyító és rituális törzsi szertartás központi eleme az Amazonas vidékén.
Az előadó, Frecska Ede a DE KK Pszichiátriai Tanszékének vezetője. Ede kutatásai kapcsán merült fel, hogy a főzet egyik pszichoaktív hatóanyaga az N,N-dimetil-triptamin a sigma-1-receptor egyik természetes liganduma és univerzális sejtvédő lehet a központi idegrendszerben.
Az integratív szemléletű előadás az ayahuascha biológiai, lélektani és spirituális vetületeire is kitér. Egyre több kutatási eredmény tűnik alátámasztani az erős szerotoninaktivitást előidéző ayahuasca pszichoterápiás potenciálját. Az immunrendszeren kifejtett hatására irányuló vizsgálatok felvetik annak a lehetőségét is, hogy bizonyos etnomedikális megfigyelések tudományosan is igazolhatóak.
Beszámolókból ismert, hogy az ayahuascha-élmény során radikálisan változhatnak a perceptuális folyamatok, a tér- és időérzékelés, a realitásról alkotott elképzelések, a kognitív folyamatok és az érzelmi mintázatok. A megfelelő szaktudás, empátia és utánkövetés meglétével talán terápiás eszközzé is válhat az orvosok kezében az, amit a sámánok már régóta gyógyításra használnak.
A Hungary Ayahuasca jóvoltából meghallgatható az előadás (fentebb, kicsit halk a felvétel, amint lesz jobb változat frissítem vele a bejegyzést)
A daath.hu csapának az összefoglalása az előadáshoz:
“Ede remekül felvezette, hogy a pre-kolumbiánus Amerika nem egy vademberek és babonás bennszülöttek által ritkán lakott hely volt, hanem a világnépesség kb. egyharmada élt itt, a 15.századi európai nyomorhoz képest kiemelkedö egészségben, tisztaságban és szervezettségben. A “hódítás” utáni 130 évben a lakosság 90-95%-a elpusztult az európaiak által behurcolt járványokban, ez volt talán a világ legnagyobb népirtása (genocídium). Két kultúra ütközött össze: az egyik jobban tudott ölni, a másik jobban tudott táplálni. A korabeli közép-amerikaiaknak köszönhetjük a ma európainak, ázsiainak vagy afrikainak gondolt élelmiszernövények kb.60%-át, ezeket eredetileg ök nemesítették és termesztették. Hatalmas növénytani szaktudásuk volt tehát, és emiatt nem is érdemes csodálkozni, hogy vajon hogyan értettek ugyanolyan részletességgel az ayahuasca együttható komponenseinek “felfedezéséhez”.
Az ayahuascán Ede kifejezetten KÉTFAJTA növény keverékét érti (egy harmala alkaloidos és egy DMT-tartalmú), amellett, hogy a számos törzs számtalan egyéb növényt is hozzáfözhet. Az esetenként elöfordult haláleseteket vélhetöleg a “kapadohány” (Nicotiana rustica) okozta. A kétkomponensü ayahuascáról viszont meg lehet például állapítani, hogy az LD50 halálos dózisa kb. 6 liter lehet (az átlagos adagolása kevesebb, mint 1 deciliter), a DMT-nek pedig nincs is ismert halálos dózisa.
A DMT-röl korábban Rick Strassman hipotetizálta, hogy a tobozmirigyben keletkezhet, ezt tavaly sikerült végül kimutatni. A DMT egy fontos molekula, a szigma-receptor belsö (endogén) liganduma (vagyis arra kötödik). Ede és munkatársai tavaly mutatták ki, hogy a DMT-vegyületeknek gyulladásgátló hatása van, és valószínüleg védenek az oxidatív stressz ellen is. A DMT nagyon gyorsan lebomlik, a szerepe a halálközeli és egyéb komoly vészhelyzetekben “védeni a királynöt”, vagyis az agyat. A tobozmirigy DMT-je kevés ahhoz, hogy ellássa ezt a szerepet, a szigma-receptorok leginkább a tüdöben fejtik ki ezt a fontos hatásukat.
Érdekesség, hogy bár a DMT és a klasszikus hallucinogének (LSD, pszilocibin, meszkalin) javarészt az egyik szerotonin-receptoron (5HT2A) fejtik ki a hatásaikat, ez a receptor önmagában nem elég a hallucinogén hatásokhoz, hiszen például maga a szerotonin sem pszichedelikus. Ede szerint vélhetöleg a metabotropikus glutamát receptornak (mGluR) is szerepe lehet a tudattágítási folyamatban, mert a szinapszisnál összekapcsolódhatnak két (dimer) vagy több (oligomer) receptor.
Az ayahuasca használata több tucat törzsre jellemzö, akiket nem a világgal békés összhangban élö hippi bennszülöttként kell elképzelni, hanem ezek lehetnek harcos, fejvadász, egymással viszálykodó kultúrák is. Az ayahuascát a fekete mágiára (rontás küldése) ugyanolyan elöszeretettel használják, mint gyógyításra. Emellett temetéseknél, közös traumáknál, stb. is használatos. A “gringóknál” azért lehet húzós az ayahuasca-trip, mert a civilizációt a kontroll és komfort meglétével lehet meghatározni – a fehér ember ezekhez hozzászokott és nem akarja elengedni, a “pre-civilizációs” kultúráknál viszont nem nyafiznak az erös tudatmódosulás esetén sem.
Ede kiemelte Szára István nevét, aki az 1950-es években a Lipótmezön az elmegyógyintézetben kísérletezett DMT-vel, a világon elöször. Az ayahuasca terápiás indikációi között lehet például a poszttraumás stresszbetegség (PTSD) gyógyítása és az addikciók kezelése, viszont nem való pszichotikus, skizofrén, és bipoláris (mániás-depressziós) betegek kezelésére. A terápiában is nagy szerepe lehet a kozmológiának (valami felsöbb eröben, szellemvilágban hinni), az elözetes felkészülésnek, és az utólagos élménymegosztásnak.”
A A lélek indája, az ayahuasca – Frecska Ede előadása bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
↧
Kerezsi Ágnes: Sámánok Szibériában régen és ma
A részvételhez előzetes regisztráció szükséges.
Regisztráció: Kerezsi Ágnes, kerezsi@neprajz.hu
Helyszín: Néprajzi Múzeum, 105-ös terem
Jegyár:
Felnőtteknek: 800 Ft/előadás
Diákoknak: 500 Ft/előadás
2015. március 11. 18.00-20.00
Mi a sámánizmus
Az előadás azt a kérdést járja körül, hogy mit nevezünk sámánizmusnak, mi tartozik a sámánizmus fogalomkörébe. A sámánizmus, mint bármely más vallási jelenség, különböző korokban született vallási jelenségeket ötvöz magába. Többek között azért élhette túl a térítők és a kommunisták által végbevitt üldöztetést, mert mint hit- vagy hiedelemrendszer nyitott maradt a változásokra. Befogadta azokat, dogmái alig voltak, alkalmazkodási készsége viszont annál nagyobb. Beszélünk az animizmuson alapuló ősi hiedelemrendszerről, ami a sámánhit alapja, az extázistechnikáról, a sámánok csoportosításának változatairól, a sámánná válás folyamatáról, és a sámánok személyiségjegyeiről.
2015. március 25. 18.00-20.00
Sámán mitológia
Ezen az előadáson a sámán mitológia jellemzőiről beszélünk, ami a részletek sokszínűsége ellenére is néhány fontos dologban a különböző szibériai népeknél hasonlóságot mutat. Ilyen például a világ hármas felosztása. Ezen az előadáson beszélünk a sámánok tárgyi világáról. A sámán viselet fajtáiról, a dobról, dobverőről és a hallucinogén anyagok használatáról. Bemutatjuk az Európa-gyűjtemény ide vonatkozó tárgyait, sámándobokat, segítőszellem figurákat, különleges hangszereket.
2015. április 1. 18.00-20.00
A sámán szerepe
A sámán szerteágazó szerepet tölt be a társadalomban. Szerepe más és más a vadász, halász, gyűjtögető és az állattartó közösségekben. A sámán alapfunkciója minden kultúrában, hogy összekötő a három világszféra között, különleges tudásával felvértezve, lélekutazásának köszönhetően védi nemzetsége tagjait a gonosz szellemektől, külső rontástól. Ezen túlmenően a sámánok a nemzetség vezetői, az etnikai tudat őrei, de sok esetben szertartásvezetők (áldozópap) is. Az előadáson ismertetjük a sámánszertartás fázisait is.
2015. április 8. 18.00-20.00
Obi-ugor sámánok és kategóriáik napjainkban
Az obi-ugoroknál legalább öt féle különleges tudású személyt lehet megkülönböztetni. Ezekről lesz szó részletesen a 4. előadáson. Az 1.) kategóriába azon személyek tartoznak, akik ének segítségével, zeneszerszámot használva gyógyítanak. Nevük arehta-ku. A 2.) kategóriába a jósok, jövendőmondók, az ún. nyukulta-ku-k sorolhatók. Utána jönnek azok az emberek (3), akik álomfejtők ill. az álmok segítségével gyógyítanak. Nevük ulom-verta-ku. 4.) A jiszilta-ku az az ember, aki olyan képességekkel rendelkezik, hogy baj nélkül megvághatja magát és másokat. Így gyógyít. Végül az 5.) a dobbal és dobverővel szertartást végzők kategóriája, nevük jolta-ku, őket szokták a mai szóhasználatban sámánoknak nevezni.
2015. április 15. 18.00-20.00
Az obi-ugor sámánizmus sajátosságai
Az obi-ugoroknál nem voltak a vallási tevékenységet hivatásszerűen végző, csak abból megélni tudó személyek, és senki nem monopolizálta a vallási élet egészét, hanem az több ember között oszlott meg. A különböző módszerekkel, különböző célokért, különböző vallási szférákban működő személyek egymás mellett, egymást kiegészítve, és nem egymással szemben, egymás ellen tevékenykedtek, bár társadalmi rangjuk, megítélésük természetesen nem volt egyforma.
Az obi-ugor sámánoknak alig volt sámán viselete, viszont külön vallási-kultikus szókincsük volt. Fizetség tevékenységükért nem járt. Szerepük a vallási élet bizonyos területeire nem terjedt ki, olyan nagy jelentőségű szertartásokon, mint pl. a medveünnep, egyáltalán nem játszottak különleges szerepet. Ugyanolyan jogú és rangú szereplők voltak, mint a többiek.
Életmódjuk semmiben sem tért el családjuk egyéb férfitagjáétól, ugyanolyan halászok és vadászok voltak, mint azok, talán csak szerencsésebbek, hiszen, kiválasztottságuk egyik jele éppen gazdasági tevékenységük sikeressége volt.
A sámánokat haláluk esetén ugyanoda temették, mint a többieket, ugyanolyan szertartásokat tartottak részükre, mint más halálesetek alkalmával.
2015. április 22. 18.00-20.00
Videóvetítés
Kerezsi Ágnes videofelvételeinek megtekintése különböző típusú sámántevékenységekről, a kutató magyarázatával. Ilyen a szent láda emelgetése, vödörrel, dobbal való sámánkodás, áldozati szertartás, az áldozati rénszarvas feláldozása az istenek tiszteletére, jóslás…stb.
A Kerezsi Ágnes: Sámánok Szibériában régen és ma bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
Kerezsi Ágnes: Sámánok, varázslók, látók különleges képességű emberek az obi-ugoroknál
Hamarosan előadás lesz a Néprajzi Múzeumban, ehhez kapcsolódóan közlök egy-két cikket az előadótól Kerezsi Ágnes-től.
Forrás: STUDIA CAROLIENSIA 2006. 3-4.
Sámánok, varázslók, látók különleges képesség? emberek az obi-ugoroknál
KEREZSI ÁGNES
Az, amit sámánizmus szóval szoktunk jelölni, ôsi és egyetemesen elterjedt vallási je- lenség, melynek megléte az ôskôkor óta bizonyított. Ôsi meglétérôl leginkább bar- langok sziklarajzai tanúskodnak, melyek Szibériától egészen az Atlanti óceánig meg- találhatók.1 A sámánizmus még ma is uralja sok vadász- és pásztornép ideológiáját, többek között a hagyományos életformát folytató tajgai vadász obi-ugor közösségek eszmerendszerét is.
Egy generációval ezelôtt a sámánizmust vagy pszihopata jelenségnek, vagy egy primitív gyógymódnak, vagy a fekete mágia archaikus típusának tartották. A kortárs tudomány viszont meggyôzôen bizonyította a sámánizmus összetettségét, melyben a különleges képességek, a más tudatállapot akaratlagos elôidézése, a szigorúan betartott hagyományok és egy gazdag spirituális réteg egyaránt jelen vannak.
A hantik sámánizmusával kisebb-nagyobb mértékben már a XVIII. század óta fog- lalkoztak kutatók. Az ô eredményeiknek, munkásságuknak van szentelve Z. P. Szoko- lova egyik összefoglaló munkája, mely az obi-ugor sámánizmus kutatásának problé- máiról szól.2 A Szokolova által ismertetett szerzôk között mindössze kettô akad, aki a hantikon belül a keleti-hantik sámánizmusának problámájával foglalkozott, M. B. Satyilov3 és V. M. Kulemzin.4 A keleti-hantik egy csoportjának, a szurguti hantik sámánizmusát azonban jelen szerzôn kívül külön eddig még egyetlen kutató se tanulmányozta. Megpróbálom összegezni a legfontosabb tényeket, melyeket sikerült az évek során errôl a témáról adatközlôimtôl a helyszínen összegy?jteni. 1990 és 2002 között hét alkalommal töltöttem hosszú heteket az obi-ugorok egy csoportjánál, a keleti-hantiknál, ahol a hagyományos vadász-halász életformát folytató közösségek- ben éltem. Több alkalommal részese voltam szigorúan titkolt szertartásaiknak, pl. ál- latáldozataiknak, halotti emlékünnepeiknek és sámánszertartásaiknak.
A szurguti hantik, akik között megfigyeléseimet végeztem, földrajzi, gazdasági és kulturális értelemben egyaránt a hantik ún. agani-vaszjugani néprajzi csoportjához tartoznak. Ezen a területen az oroszok megjelenéséig elsôsorban ketek és szamojéd népek éltek, ahol a hantik csak kis számban fordultak elô. Betelepülésük évszázadokig tartott és a XVII. század végén fejezôdött be.6
A szurguti hantik egyik etnikai sajátossága, hogy többek között a viszonylagos izoláltságuk következtében kultúrájuk számos archaikus elemet ôrzött meg.7 Ez pl. megfigyelhetô abban, hogy náluk viszonylag nagyobb számban találhatók olyan vallási vezetôk, akik a kultuszokban betöltött feladatokon túlmenôen kiválóan ismerik a régi hagyományokat, népköltészetük archaikus elemeit, mitológiájukat és szellemeik, is- teneik panteonját.
Mivel a sámán szó nem finnugor, hanem tunguz eredet? és varázslót jelent, a szur- guti hantiknál természetesen nem így hívják a különleges képesség?, a három világ- szférát összekötô embereket. A Tromagán folyónál élô családok a maguk sámánját tyertte-ko-nak hívják, ha férfi és tyertte ne-nek, ha nô az illetô. A Nagy-Jugannál a neve kirta-koh, ami tulajdonkébben mindkét nyelvjárásban varázslót jelent.
A keleti-hantiknál a sámánná válásnak többféle változatai is ismeretesek, kaphatja az ôsöktôl, azaz örökletesen, megtanulhatja egy tapasztalt sámántól a mesterséget, vagy kiválasztják rá az istenek.8 Saját adataim azonban, akárcsak Kulemzin adatai a Vah és Vaszjugani hantiktól, a sámánná válás kiválasztás útján történô elsôdlegességét tá- masztják alá. Sámánok azok az emberek lehetnek, akiket erre ? hitük szerint ? kivá- lasztottak az istenek. A kiválasztottság egyik külsô jele a vadászatban, ill. halászatban való szerencse. A sámánná válásnak a keleti-hantiknál nincsenek semmilyen fizikai elôfeltételei, hogy foggal, burokban, vagy hat ujjal kell a világra jönniük.
Akárcsak a vaszjugani hantiknál,9 a tromaganiaknál is a szellemek által kiválasztott ember álmában, hallucinációk útján tanulja meg, mikor mit kell csinálnia, melyik szellemhez milyen énekkel, hogyan kell fordulnia. A több évig, általában 3-7 évig tartó sámánbetegség során ismerkedik meg a leendô sámán minden szellemmel, istennel és a többi ember számára láthatatlan lénnyel, akik a három kozmikus régiót benépesítik.
Bármilyen legyen is azonban a kiválasztás módja, a sámánt közössége ? a hantiknál általában a nemzetsége ? csak akkor ismeri el, ha a sámán birtokában van annak a két féle tudásnak, amelyek elengedhetetlenek sikeres tevékenykedéséhez. Ebbôl az egyik különleges, más tudatállapothoz kapcsolódó természet? (álmok, látomások, tran- szok), a másik hagyományos módon megszerezhetô ismerethalmaz (sámántechnikák, a szellemek nevei és funkciói, a nemzetség mitológiája és leszármazási rendje, titkos nyelv). Ugyanakkor a keleti-hanti sámánizmus egyik sajátossága, hogy ezen kettôs tudáshoz, ismerethez nem egy öreg sámán oktatása révén jut a leendô sámán, hanem autodidaktikusan. A jövendô sámán elhivatásának tünetcsoportja könnyen felismer- hetô. Álmodozóvá válik, keresi a magányt, látomásai vannak, álmában énekel. Nyil- vános beavatási szertartás nincs a keleti-hantiknál, ami természetesen nem jelenti an- nak hiányát. Ez bekövetkezhet a sámán álmában vagy önkívületi élménye során.
A sámán fôszerepet játszik a közösség vallási életében. Pótolhatatlan minden olyan szertartáson, ami az emberi léleknek mint olyannak élményeit érinti. Ilyenek pl. a betegségek, amikor a betegség szelleme elrabolja, vagy megszállja az ember lelkét, vagy a halál, amikor a sámán átvezeti a lelket a másvilágra. De a zsákmányoló kultu- szokban is vezetô szerepet tölt be a sámán, akit akkor hívnak, ha gyérül a vadászzsák- mány, vagy Eliade szavaival élve extatikus technikai ismeretei miatt, azaz jövendô- mondáshoz és látnoki képességei felhasználásához.10
Ugyanakkor egyre többször felvetôdik a kérdés, hogy helytálló-e minden esetben, minden tevékenység leírásakor a sámán terminust használni a szertartást végzô sze- mélyre. A saman szó a szakirodalomban univerzális terminussá vált a világ legkülön- bözôbb népeinél elôforduló, kultuszokkal foglalkozó személyekre, akiknél természet- szer?leg jelentôs különbségek vannak a sámánnak nevezett emberek tevékenysége, módszerei, hatásköre és feladatai között. Hajlamosak vagyunk sámánnak nevezni az egykori látót, garabonciást, jóst, varázslót, nézôt, vajákost, kuruzslót vagy táltost. Ahogy ezek a magyar nyelvben fennmaradt, ôsi hitvilágunkat tükrözô szavak más-más típusú személyt, cselekvést és tevékenységi kört jelöltek11, úgy a világ többi népénél, így az obi-ugoroknál is léteztek különbözô kategóriájú kultikus tevékenységet végzô személyek.
Az elsôk között, még a XIX. században, a finn Karjalainen írt arról, hogy a han- tiknál nem csak sámánok vannak, hanem más, kultikus tevékenységet végzô szemé- lyek is, pl. jósok és kuruzslók.12 Ugyancsak ô használt elôször hanti terminust egy, a Demjanka folyó mellett élô hanti varázsló megnevezésére: tyerteng-hoj.13 Az obi- ugorok vallásával foglalkozó többkötetes monográfiájában is ír a sámánok (Zauberer) különbözô elnevezéseirôl, de úgy véli, hogy ezek inkább nyelvjárásbeli és nem funkcióbeli különbségeket takarnak.
Nagyon érdekesek Zoja Szokolovának, az obi-ugorok különbözô csoportjait több évtizede kutató tudósnak a manysikra, vagy más néven vogulokra vonatkozó adatai. Ô a sámánok három kategóriáját különbözteti meg: 1.) a zeneszerszámokkal kultikus tevékenységet folytatókét (potertan-pupi ? mivel vogulul a sámán szó nyajt, a pupi pedig bálványt jelent, fordítása beszélô bálvány); 2.) a dobbal kultikus tevékenységet foly- tatókét (kojpeng nyajt ? dobos sámán); 3.) és a baltával jóslókét (penge hum ? varázsló fér- fi; pengi=varázsol).15
A keleti-hantik egyik lokális csoportjának, a Vaszjugan és a Vah folyók mellett élôknek a sámánizmusával Kulemzin foglalkozott részletesen, aki külön monográfiát is szentelt a témának.16 A könyvben a szerzô már öt különbözô kategóriába sorolta a különleges képesség?, kultikus tevékenységet folytató embereket. Az 1. kategóriába azon személyek tartoznak, akik ének segítségével, zeneszerszámot használva gyógyíta- nak. Nevük arehta-ku. A 2. kategóriába a jósok, jövendômondók, az ún. nyukulta-ku-k sorolhatók. Utána jönnek azok az emberek (3), akik álomfejtôk ill. az álmok segít- ségével gyógyítanak. Nevük ulom-verta-ku. 4. A jiszilta-ku az az ember, aki olyan képességekkel rendelkezik, hogy baj nélkül megvághatja magát és másokat. Így gyó- gyít. Végül az 5. a dobbal és dobverôvel szertartást végzôk kategóriája, nevük jolta-ku, ôket szokták a mai szóhasználatban sámánoknak nevezni.
Saját gy?jtéseim és a szakirodalom alapján megkísérlem felvázolni azokat a külön- bözô kategóriájú kultikus tevékenységet végzô személyeket, akik a szurguti hantiknál a XX. század végén még léteztek. Teszem ezt természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen idegenként és ráadásul nôként csak korlátozott információ birtokába juthattam.
A mesemondó, azaz montye-ko vagy mantyö-ko (?mesélô férfi?) olyan személy, aki mesemondással képes gyógyítani. Nagyon sok mesét ismer és fôleg olyanokat, ame- lyek ?a múltból jöttek hozzánk?17 (Szopocsin I.Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. már- cius) Ha egy mesemondó vendégségbe érkezett valahova, a sötétség beálltakor a környezô sátrakból az emberek összegy?ltek a házigazda sátrában és a t?z fényénél hallgatták a mesélôt.18 A mesélés egész éjszaka tartott és a vendégek csak reggel szé- ledtek szét. A mesemondónál nem csak a mesék nagyszámú ismerete számított, külön értékelték a jó elôadásmódot. A régi, elsôsorban a szakrális meséknek külön nyelve- zete volt, amely olyan archaizmusokkal és speciális terminusokkal volt tele, hogy a hallgatók csak nehezen értették meg azokat. A mesék egy részét, különösen az istenek viselt dolgairól szólókat, vagy a teremtésre vonatkozókat nôk nem hallhatták. Ilyenkor kiküldték ôket. Hallottam olyan történeteket, hogy a titokban hallgatózó asszonyok, amikor tovább akarták adni a tiltott mesét, abban a pillanatban meghaltak. (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1993. június) Az 1950-60-as években még sok mesemondó élt a szurguti hantik között, akik betegeket is gyógyítottak. (Szmirnova, F. I. Kogalim, 1998) Gyógyításuk módszerérôl azonban csak a szakirodalom alapján tudok képet fes- teni. A beteg és a mesemondó egymással szemben, de háttal a t?znek leülnek. A mese- mondó olyan mesét mond, amelyben a különbözô betegségek szerepelnek. Amelyik betegség említésekor a beteg jobban érzi magát, az a betegség okozója.19 Ha ezt sike- rült kideríteni, a mesemondó tanáccsal látja el a beteget, hogy milyen szertartást kell tartania, milyen áldozati ajándékot és kinek kell adnia, hogy meggyógyuljon.
Az énekesek (areh arehta-ko=éneket éneklô ember) elsôsorban szakrális énekeket, ill. különféle legendákat és mondákat adtak elô énekes formában, és általában ôk adták elô a medveünnepi énekeket is. Énekesek csak férfiak lehettek, akik emellett gyógyí- tani is tudtak. Az obi-ugoroknak háromféle húros hangszerük volt, a lábra helyezett citeraszer?, csónakformára emlékeztetô zenélô-fa (1. kép), a hárfaszer?, madárnyak- formára kifaragott darufa és egy hosszúnyakú heged?féle hangszer. Az agani-vaszju- gani régióban inkább a citeraszer? panang-juh volt elterjedve. Este a t?z mellett ját- szottak rajtuk. A hangszer segítségével hívták elô segítôszellemeiket és amikor azok megjelentek, egy dobverôhöz hasonló, egyik oldalán prémmel borított, másik oldalán rajzzal ellátott falapáttal jósolni kezdtek. Háromszor dobták maguk elé a lapátot. Ha a segítôszellemet ábrázoló rajz fölfelé esett, az gyógyulást jelentett, ha viszont prémmel felfelé ért földet a lapát, az negatív elôjelnek számított.20 A vaszjugani hantiknál a XIX. század végén a finn kutató, Karjalainen is találkozott énekes sámánokkal, akik cite- raszer? hangszerük segítségével estek révületbe. Leírja, hogy a beteg lelkét a sámán (az énekes-zenész) egy segítôszelleme segítségével úgy szerzi vissza az alvilágból, hogy a szellem egy medveformájú segítôvel ráijeszt a beteg lelkét elrabló halottra, az elejti a beteg lelkét, amit a segítôszellem elkap és visszavisz gazdájához a földre. ?Mindeköz- ben a sámán egy citeraszer? hangszeren játszik, és meséli küldönce kalandjait.?21 Ugyancsak a vaszjuganiaktól jegyezte fel Karjalainen, hogy a citerán való játszás mel- lett a sámán bal kezében egy kanálfélét tart, ami jóseszközül szolgál. Nem von le a fel- jegyzés forrásértékébôl, hogy a szerzô ezt a fajta szertartást csupán a samanizálás egyik módjának tartotta, s nem vette észre, hogy leírása egy merôben más kategóriájú kulti- kus tevékenységet folytató személyre, az énekes-zenészre vonatkozik. A szurguti han- tiktól kevés adatot tudtam csak gy?jteni az énekes gyógyítókról. Élénken emlékeznek még a hangszerekre, amelyeken a be nem avatottak és különösen a nôk nem játsz- hattak. Az ilyen hangszerek helye, csakúgy, mint egyéb rituális tárgyaké a sátor mögött álló szent szánon, vagy a rituális tárgyak számára épített lábasházban volt, az idegenek elôl gondosan elrejtve. (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1992. július)
A következô típusú gyógyító magyarra talán vágónak fordítható, neve a Tromagan mentén jiszlete-ko, és adatközlôim magát megsebezni tudó emberként magyarázták. (Szopocsin, J. I. ? Voki-rap-jagun folyó, 1992. június) Ezzel a képességgel az ember nem születése óta rendelkezik, hanem késôbb kapja meg azt. Általában álmában kap hírt arról, hogy különleges képessége birtokába jutott. Maga a fôisten választja ki az embert, vagy annak legkisebb fiúgyermeke, a Világügyelô Férfiú. Az, hogy valaki vágó gyógyítóvá vált, abból derül ki számára, hogy belsô szükségét érzi annak, hogy megvágja magát és eközben pontosan tudja, semmi baja nem eshet. (Szopocsin, J. I. ? Voki-rapjagun folyó, 1992. június) A vágással gyógyítók legfontosabb feladata a gonosz, betegséget okozó szellem eltávolítása a beteg testébôl. Ez történhetett úgy is, hogy a gyógyító segítôszelleme felfalta az ártó szellemet, de kézrátéttel is. Adatközlôm hallott egy olyan történetet, hogy ?egyszer egy gyerek késsel szaladgált, elesett, bele a késbe. Szerencse, hogy az apja a közelben volt, aki maga is vágó ember volt. Fogta, ki- húzta a kést és minden rendben lett. Megsimította a sebet és a gyereknél minden elmúlt.? (Szopocsin, J. I. ? Voki-rap-jagun folyó, 1992. június) A vaszjugani hantiknál Kulemzin feljegyezte, hogy az ottani nyelvjárásban jiszilta-ku-nak (?síró, megríkató férfi?-nak) nevezett személy még a halottakat is életre tudta kelteni. Az itt élôk hite szerint, ha valaki idô elôtt távozott az élôk sorából, a jiszilta-ku kapcsolatba lépett a holtak birodalmával és visszahozta onnan az elhunyt lelkét, aki fokozatosan ébredezett és beszélni kezdett. Ehhez a jiszilta-ku lefeküdt az elhunyt mellé, betakarta magát a halotti lepellel, mindenkit kiküldött a sátorból és három napig transz állapotban a halott mellett feküdt. A vaszjuganiak szerint erre a hosszú idôre azért volt a gyógyító- nak szüksége, mert a túlvilág elérése másfél napig tartott oda és ugyanennyit vissza. A szurgutiaknál már nem emlékeznek hasonló esetre. Náluk alvilágjárásra csak a dobbal sámánkodó tyertte-ko képes, akit maguk sem tudónak, sem varázslónak, hanem sámán- nak fordítanak. Érdekes módon náluk egy személyben lehetett valaki vágással gyó- gyító és dobbal rendelkezô sámán is. Ilyen volt Iván Szopocsin, a Tromagan folyó egyik mellékfolyójánál, a Voki-rap-jagunnál élô nemzetségi sámán is fiatal korában. Ô maga kérte az isteneket, hogy ne kelljen ?vágó? embernek is lennie. Rénszarvas ál- dozatot tartott a Világügyelô Fériú tiszteletére, arra kérve ôt, hogy szüntesse meg a magát megvágni, megsebezni tudó képességét. ?Értünk, a gyerekeiért kérte ezt. Ész- revesszük, hogy mit csinál és mi is ki akarjuk próbálni. Ha egy egyszer? ember vágja meg magát, nem bírja ki, meghal. A rénszarvasáldozat után elvesztette ezt a képessé- gét. Már nem húzza semmi afelé, hogy ezt csinálja. (Szopocsin, J. I. ? Voki-rap-jagun folyó, 1992. június)
Az eddigi különleges képesség? személyekkel ellentétben a következô kategóriájú gyógyítók csak nôk lehettek. Nevük joseng joh (?kezes ember?) és kézzel gyógyítónak nevezhetjük ôket. Erre a típusú gyógyítóra nem szurguti, hanem kazimi hanti adat- közlôktôl sikerült csak anyagot gy?jtenem. Adatközlôm, aki maga is ebbe a típusba so- rolható, így számolt be érzéseirôl: ?Amikor húzod végig a kezed (a test mentén), ér- zed, hol fáj a betegnek. Nagyon jól érezni, hol fáj neki. Ahol erôs bizsergést érzel a kezedben, ott a fájdalom. Néha hideg áramlik a kezedbe és tudod, hogy ezt a beteget nem lehet, nem tudod meggyógyítani. Ha csak bizsergést érzel, tudod, hogy meg tu- dod gyógyítani a beteget. Ha valakinek fáj a foga a kezemmel meggyógyítom, elmu- lasztom a fájdalmat. A nagymamám is joseng joh volt. Emlékszem, gyerekkoromban (50-es évek vége 60-as évek) sokszor hívták beteghez, még a daganatokat is elmulasz- totta.? (Moldanova, T. ? Hanti-Manszijszk, 1990 december)
Az álomlátó, vagy álomfejtô ? neve ulom-verta-ko/ne (?álom csináló férfi/nô?) -, nô és férfi egyaránt lehetett. A Vaszjugannál és a Kazim folyónál a nôi álomfejtôk voltak túl- súlyban. Természetesen nem olyan álmokat kellett megfejteniük, amelyek jelentése általánosan ismert volt. Ilyen pl., ha valaki szánnal álmodott, leh?lést jelentett, ha csó- nakkal, felmelegedést. Ezek az álomfejtôk a különleges álmok megfejtésére voltak képesek, vagy álmukban olyan információk birtokába jutottak, amilyenekre kiváncsi- ak voltak. Így pl. egy Jugan folyó melletti álomlátó férfi álmában azt látta, hogy a helyi védôszellem haragszik, mert nincs elég rénszarvasa. Miután az álmát többeknek elmesélte, haladéktalanul kit?ztek egy nagy közösségi rénszarvas áldozatot az adott védôszellem tiszteletére. (Ljantyin, V. ? Jugan folyó, 1993. július) Az ilyen képesség? emberek másik fontos feladata az elveszett tárgyak megtalálása. A kazimi hantiknál, mint adatközlôim elmondták, vannak olyan idôs asszonyok, akik gyerekek segítségé- vel találják meg az elveszett dolgokat. ?Én magam is ilyen gyermek voltam. Emlék- szem, amikor még a karóra nagy kincsnek számított, édesapám elvesztette az óráját. A nagymamám azt modta: Aludj, aludj, gyorsan aludj el és nézd meg, hol van apád órá- ja! Elaludtam és amikor reggel felébredtem, pontosan láttam azt a kerítést, azt a helyet, ahol az óra van. Még azt is láttam álmomban, milyen módon fekszik az óra. Az órát nem én, hanem az apám vesztette el, ott, ahol én még soha nem jártam. Mégis pon- tosan látom a helyet. Reggel gyorsan felpattantam és keresni kezdtem. Odaszaladtam ahhoz a helyhez, pontosan láttam, hogy néz ki, hova menjek. Már leesett a hó, én meg bedugtam a kezem pontosan oda, ahova kellett, a hóba, tudtam, ott lesz a karóra. Máskor meg egy rénszarvasborjút találtam meg hasonló módon. (Moldanova, T. ? Hanti-Manszijszk, 1990 december) Akárcsak az elôzô kategóriájú gyógyítók, az álom- látók sem rendelkeztek speciális rituális öltözettel, és szolgálatukért fizetséget nem kérhettek.
Ettôl a módtól merôben különbözik a sámánnak fordítható tyertte-ko-k tárgymeg- találási mechanizmusa. Iván Szopocsin pl. nem álmában talált meg dolgokat, hanem tudatosan irányított más tudatállapotban, amit ô úgy fogalmazott meg, hogy a szelle- mek mondták meg neki, hol van az elveszett dolog, ôk mutatták meg a pontos helyét. ?A folyó melyik partján, a folyó alsó vagy felsô folyásánál van, ôk mutatják meg nekem.? Megpróbálta kérésemre azt is elmagyarázni, hogy közben mit érez. Elmond- ta, hogy nem látja pontosan a helyet, hogy melyik nyírfánál, melyik fenyônél van az elt?nt tárgy, inkább csak azt érzi merre van a helyes irány, amerre keresni kell. Nem tartott semmilyen sámánszertartást azért, hogy megtaláljon valamit, anélkül is érezte belül, merre keresse, merre kell mennie. Pl. gyakran elôfordult vele, hogy a vadászat során elvesztette a kését. ?Csak elég volt hátrafordulnom, néznem és máris láttam, hol a késem.? (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március)
Látónak lehetne fordítani a hantiknál szem voj-nak nevezett embereket, akik nagyon pontosan meg tudták mondani elôre a jövôt. Adataink ugyancsak a Kazim folyótól származnak. ?Nagyon régen, amikor mi még nem éltünk, a dédnagymamám meg- mondta, hogy a nagymamámnak fia születik, aki, amikor megnôsül gyerekei lesznek és az egyik lányát Marinának fogják hívni. Ez a név a hantik körében annak idején tel- jesen ismeretlen volt. Mindenki csodálkozott egy ilyen név hallatán. Aztán megszület- tem én, nem Marinának neveztek el, megszületett a húgom, Olga, szintén nem Ma- rina. Egyszer azután, amikor az édesapám éppen elutazott, megszületett a harmadik lány a családban és hogy, hogynem Marinának nevezték el.? (Moldanova, T. ? Hanti- Manszijszk, 1990 december)
A jövendölésnek, jóslásnak más módozatai is ismertek a hantiknál. A kazimi területrôl származó adataim szerint általában idôs asszonyok voltak, akik apró kövek segítségével jósoltak. ?Amikor megszületett az öcsém szintén jósoltunk. Tehát eldob- tuk a kavicsokat. A nagymamám és én voltunk csak ott. Együtt ültünk. És hirtelen az egyik kô, egy fehér szín?, úgy t?nt nekem, hogy nôni kezd. Nô, nô és minden csupa fehér. A nagymamám, miután ezt elmeséltem neki, elmagyarázta, hogy az öcsém nagyon erôs gyermek lesz, aki az Obfôi Öreghez (Asz-iki, minden folyó és víz szel- leme, a halak ura) fordította a fejét. (Ô lesz a gyermek védôszellme.22) (Moldanova, T. ? Hanti-Manszijszk, 1990. december)
A leggyakoribb, a szakirodalomban is számos helyen leírt jóslási módszer az emel- getéses módszer volt. Minden elhangzott kérdés után felemeleték az adott tárgyat és ha az könny?vé, vagy nehézzé vált, abból tudták meg a megkérdezett szellem válaszát. Fel lehetett emelni a szent, vagy a halotti szánt, a szent ládát, egy bölcsôt az újszülöt- tel, vagy egy fejszét. Az eszköz, amivel a jóslást végezték minden esetben a szertartás céljától és feladatától függôen változott. Azokat az embereket, akik dob nélkül képe- sek jósolni, a szurguti hantik molekszeto-ko/ne-nak, azaz kézzel érzô embernek nevezték. Kézzel érzô emberek nôk és férfiak egyaránt lehettek, sôt arra is vannak adataim és személyes megfigyeléseim, hogy a sámán, azaz a tyertte-ko könnyebb esetekben maga is ehhez a módszerhez folyamodott. Nem vette elô a dobját, hanem a szent ládájával, baltával, vagy akár egy vödör vízzel jósolt. Különbség van azonban az egyes hanti cso- portoknál abban, hogy az emelgetéses módszernél mi számít pozitív, vagy negatív válasznak. Ha nehézzé, vagy ha könny?vé válik az éppen megemelt tárgy. A kazimi hantiknál ha könny?vé válik a felemelt tárgy, az számít ?igen? válasznak. ?Jóslunk, emelgetjük a gyermeket. Felsoroljuk az elhunyt rokonok nevét. (Azt szeretnék meg- tudni, hogy az újszülöttben melyik ôsük reinkarnálódott.) Ha a gyermek könnyen megemelhetô, annak az ôsnek a lelke szállt bele, akinek a neve elhangzott. Megérkezett, ô emelte meg a gyermeket.? (Moldanova, T. ? Hanti-Manszijszk, 1990 december) A szurguti hantiknál éppen ellenkezôleg, ha a tárgy nehézzé válik, mintha odaragadt volna a földhöz, az jelenti az igent. Egy olyan imából idézek részletet,23 melyet a már idôs és beteg Iván Szopocsin mondott egyik ottlétem alkalmával, amikor arra voltam kiváncsi, hogy részt vehetek-e a hamarosan megrendezésre kerülô sámán- szertartáson. A szent ládáját emelgette, amelyben egyik legfontosabb istenüknek, a t?znek a szimbólumai voltak. (2. kép) A t?z volt az idôs sámánt segítô istenek egyike. ? …Te drága T?zanya! Istentôl kapott feladatom életem végéig végezni fogom. Életem végéig fogok a kezemmel imádkozni (megmutatja, hogy emeli meg a ládát). Tartsd (mármint lent a földön), ha valami szót kérdezek majd, ha valami dolgot kérdezek majd. Hogy az ember ne emelhesse meg azt. Hiszen nekik is van szemük, ide néznek (azaz a jelen lévô idegenek). Most ennek a ládának nincsen súlya, hiszen csak egy anyag van benne. Minden, amin utaztok, repültök, a t?z ereje. Mindannyió- tokat a t?z visz. Ha abban, amit mondtam isten szava és akarata, a föld szava van, tartsd erôsen, hogy az ember ne emelhesse fel. (próbálja megemelni a ládáját, de nem tud- ja) (3. kép) Ha más emeli meg, nem lesz súlya. Ha számotokra is el van rendelve hogy ez a dolgotok (jósló képesség), akkor az itt álló ládát megpróbáljátok megemelni, de nem tudjátok felemelni. Ez isten által leeresztett dolog (képesség).? (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március)
A különleges képesség? emberek egy újabb kategóriája a transzállapot eléréséhez légyölôgalócát használóké, akiknek a neve a Tromagan mentén ponk lite ko/ne (?légy-ölô evô férfi/nô?), amit maguk csak légyölôgalócásnak fordítanak. Férfi és nô egyaránt lehetett. ?Miután egész nap böjtölt, este megfürdik, megeszik három vagy hét gom- bát, és elalszik. Néhány óra múlva hirtelen felébred, s egész testében reszketve közli, amit a szellemek hirnökük révén föltárták elôtte: melyik szellemnek kell áldozni, melyik ember rontotta el a vadászat sikerét stb. A sámán ezután ismét mély álomba zuhan, másnap reggel pedig elvégzi a kért áldozatokat.?24 Karjalainen, amikor leírja a légyölôgalóca használatát, nem beszél arról, hogy egy más kategóriába tartozó, más feladatokat, más módon ellátó személyrôl van szó, mint a sámán. Sámánnak, varázsló- nak nevezi a légyölô galócásokat is. Mircea Eliade pedig ismertetve az obi-ugorok sá- mánizmusát, pusztán extázistechnikabeli különbséget lát a dobbal sámánizálók és a gombával szertartástvégzôk között.25 Valóban vannak hasonlóságok a sámán és a ?légyölôgalócások? között, de legalább ugyanennyi különbség is megfigyelhetô közöt- tük. A szurguti hantiknál a légyölôgalócások legfontosabb feladata a gyógyítás. ?A légyölôgalócát az erdôben szeded. Ôsszel, szeptemberben nô. Csak a sapkáját veszed le, a lábakat nem bántod. A hét sapkácskát felt?zöd egy botra és jól megszárítod ôket. Nyírkéregbôl kell készíteni egy edényt, ami bögre formájú és méretre is akkora. Ott tárolod a gombát és amikor kell, veszel belôle. A nagymamám így csinálta. Elôfordul, hogy nincs vadászzsákmány, baj van a rénszarvasokkal, egy gyerek beteg, vagy jön egy ember valahonnan, akinek gondjai vannak. Ilyenkor megkérik a nagymamát, hogy egyen egy kis gombát. Ô fogja a galócát egy tányérra teszi és ahogy mi az elôbb, úgy imádkozik. A ház közepén lévô asztalkára ételt tesz és imádkozik. Csak az ima után eszik a gombából, hogy minden rendben legyen, ne kerüljön önkívületbe, hogy tisztán, világosan mutassanak meg neki mindent a szellemek. Megeszi a gombát, ül egy keveset, majd megrészegül a légyölôgalócától. Kb. félóra elteltével beszélgetni és énekelni kezd. Utána mindent elmesél. … Az Isten-anyácskához (Torem-anki) kell menni, aki mindannyiunkat bölcsôben eresztett le a földre, engem is ô küldött le.? (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1992. július) Ha azonban az ember istenek ál- tal megszabott ideje lejárt a földön, akkor sem a légyölô galócás, sem a sámán nem segíthet rajta, a beteg menthetetlenül meghal.
A szurguti hantik éles különbséget tettek a galócával és dobbal varázslók között. Ahogy Iván Szopocsin, a keleti-hantik egyik legerôsebb sámánja (tyertte-ko) elmondta, a dobbal rendelkezô varázsló, amikor a dobját használja, gombát soha nem eszik Ehet gombát, de akkor a dobját a térdére kell fektetnie, nem használhatja. A galócások és a dobbal sámánkodók között bizonyos feszültség is megfigyelhetô. Pl. Iván Szopocsin családja nem barátkozott a közeli rokon Leontyij Szopocsin családjával éppen amiatt, mert annak nagyanyja galócás gyógyító volt. Iván Szopocsinék nem tartották tiszta ügy- nek a galóca használatát. Hogy a gomba fogyasztása szélesebb körben is negatív ítéletet váltott ki azzal bizonyítható, hogy, mint Leontyij Szopocsin elmondta, nagyanyja titok- ban, inkább csak családi körben fogyasztotta a légyölô galócát, idegenek elôtt sokkal kisebb mértékben használta. (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1992. július)
A szurguti hanti sámán, azaz tyertte-ko, az összes eddig felsorolt különleges képes- ség? embertôl abban különbözik, hogy egyedül neki van dobja, dobverôje, egyedül ô rendelkezik valamiféle szertartási öltözettel, sokkal elôkelôbb helyet foglal el a társa- dalmi ranglétrán, mint társai és feladatai is jóval szerteágazóbbak. (4. kép) A terminus magyarra ?tudó, érzô ember?-ként fordítható. A vaszjugani-vahi hantik jolta-ku-nak nevezik sámánjaikat, és a már többször emlegetett Kulemzinen kívül Dmitrijev-Sza- dovnyikov és Satyilov írtak róluk.26
Mint tudjuk, a szurguti hanti sámánok elsôsorban kiválasztás útján kapták meg különleges képességeiket, aminek egyik fontos külsô jele a kiválasztott vadász szeren- cséje volt. Pl. Iván Szopocsin, amikor ? az ô szóhasználatával élve ? éleslátóvá lett, ál- mában látta meg, hogy milyen irányban érdemes vadásznia. ?Álmomban látom, hogy melyik irányba menjek vadászni, hogy tehessek valamit a szánomra.? (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun, 1990 január, N. B. Koskarjova gy?jtése)
A szurguti hanti sámánok sokrét? feladatait gy?jtéseim alapján négy fô csoportra lehet osztani:
- Az ember életútjával kapcsolatos kérdések kiderítése, ilyen pl. a betegség, szülés és halál esetén történô sámánkodás.
- A munkatevékenység erdményességével kapcsolatos sámánkodás
- A közösségi szertartások levezetése
- Jövendölés, jóslás
A sámán legfôbb funkciója a gyógyítás. A betegséget a lélek eltévelyedésének, el- rablásának, vagy a betegség szellemének testbe való költözésének tulajdonítják. A sá- mán gyógyító szerepe abból áll, hogy segítôszellemei segítségével kideríti, melyik szellem rabolta el a beteg lelkét, s hogyan lehet azt visszaszerezni. De mivel a szurguti hantik elképzelése szerint az élet és halál kérdése a fôisten Torum kezében volt, elô- ször a sámánnak ki kellett derítenie a fôisten akaratát, s csak akkor fogott bele a sámán- szertartásba, ha annak válasza pozitív volt, azaz nem járt le a beteg ideje a földön. Ezt kiderítve a sámán a lelket megkeresi, visszaszerzi és visszailleszti a beteg testébe. ?Amikor sámánkodni kezdek, nem baj, hogy a beteg távol van, én és a segédeim elre- pülünk oda… A beteg rögtön jobban kezdi érezni magát, még ha addig haldoklott is. De az sem jó, ha hirtelen gyógyul meg, szép fokozatosan kell, ahogy a fa nô.? (Szopo- csin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1993. június)
A sámánok másik igen fontos feladatköre a munkatevékenységgel kapcsolatos. A szurguti hantik a mai napi hisznek abban, hogy a halászat és vadászat sikere elsôsor- ban az ôket körülvevô istenek, szellemek akaratától, segítségétôl függ. Ha valakinek hosszú idôn keresztül nincs szerencséje, a sámánhoz fordul, hogy tudakolja meg me- lyik szellem haragszik rá és milyen ajándékra van szüksége, hogy kiengesztelôdjék. Ennek a feladatkörnek a betöltéséhez, csakúgy, mint az elôzô esetekben, az adja a sá- mán erejét, hogy kapcsolatba tud lépni a természetfeletti erôkkel, el tudja mondani nekik az emberek kéréseit, azaz közvetítô az emberek és az istenek között.
Az elôzô tevékenységhez szorosan kapcsolódik, de mégis valamivel tágabb annál a sámánok harmadik feladatköre, a nagy közösségi szertartások levezetése. A sámánok közvetítô tevékenysége az emberek és a szellemek között ebben az esetben abból áll, hogy tudják, melyik szellemhez mikor kell fordulni, ha gazdag vadászzsákmányt, vagy bô halfogást szeretnének. Míg egyéni áldozati szertartást bárki végezhet otthon vagy a saját családi szent ligetében, közösségi áldozati szertartások levezetésére csak a sámán alkalmas. A sámánok voltak a közösségi bálványok, szent ligetek ôrzôi is, csak az ô en- gedélyükkel lehetett odamenni, és áldozati szertartást is csak az ô vezetésükkel lehetett ott tartani. Az ô feladatuk volt a közösség tagjai számára a szent helyrôl egyéni segítô- szellemet adni. A szent liget egy fáját kiválasztották, levágták egy ágát és abból farag- tak arccal, szemmel és orral rendelkezô antropomorf figurát az újszülötteknek. A segítôszellem ruhát, bundát kapott, és haláláig a gazdájával volt, bárhova is sodorta azt az élet.
A sámán ereje adatközlôim elmondása alapján az ôt kiválasztó istenség és a segítô- szellemei erejétôl függ, bár általában a férfi sámánok erôsebbek, mint a nôk. A nôk csak a légyölô galóca segítségével tudnak sámánkodni, a férfiak anélkül is. (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1993. június) A sámánok erejüket nem csak a tevékenysé- gük hatékonyságával, hanem egymás közötti harcukkal is le tudják mérni. Leonyid Szopocsin szerint különösen sok a rontó sámán a nôk között. ?A sámánnôk rontást vi- hetnek az emberre. Sokuk lelke lemegy a föld alá, úgy sámánkodik. A rontást csak a jó és erôs sámán tudja megszüntetni. Ô is nehezen. Ilyenkor a sámánok lelkeinek meg kell küzdeniük egymással. Fekete sámánok férfiak is lehetnek. Az ô lelkük is a föld alá megy rontáskor. A sámánok harcába az istenek nem szólnak bele. Aki a gyengébb, bele is pusztulhat a viaskodásba. Nyilakat lôdöznek egymásra. Pl. megy a sámán vadászni, és egyszer csak úgy érzi, mintha átszúrták volna a testét. Ezt a másik sámán nyila okoz- ta. Kivülrôl ez úgy látszik, mintha a sámán vadászat közben hirtelen megbetegedett volna. Nem tudják mitôl. A másik rontotta meg.? (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun fo- lyó, 1993. június) Ellentétben a jó sámánokkal, a rontó sámánok hosszú ideig tartó betegségben, nagy szenvedések közepette halnak meg. (Szopocsin, L. M., ua.)
Ellentétben a vaszjugani hantik sámánjaival28, a szurgutiaknak nem volt külön sámánkosztümjük, ugyanabban a ruhában sámánkodtak, mint amiben elôtte voltak, azzal a különbséggel, hogy felülre egy fehér inget vettek magukra, lábukra pedig még nyáron is rénszarvasprém csizmát húztak. Azért kell fehér inget felvenni, mert a fehér az istenek legkedvesebb színe, s csizmát azért, mert az istenek elé nem járulhat mezit- láb a sámán. (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március)
A sámánok legfontosabb eszköze ma is a dobjuk. Formára kerek, melyre prémjétôl megtisztított rénszarvasbôr van kifeszítve. Csak olyan rénszarvas bôre jó erre a célra, amelyet állatáldozattal öltek meg. (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március) A sámándob kerete, vagy kávája több fajta fából is készülhet, lehet nyírfa, cirbolya-, vagy erdei fenyô. Ez utóbbi a legjobb, ez adja a legjobb hangot. Lényeges, hogy a sámándob fája csak a közösségi szent ligetbôl származhat. A dob belsejében egy Y elágazásu faág látható, ennél fogva tartja a sámán a dobot a bal kezében. A keret bel- sô lapjára pedig háromszor hét darab pénzérme van erôsítve. Régebben kis csengôket is erôsítettek a dob belsejébe, hogy jobban szóljon, mert azt könnyebben meghallják az istenek. (Szopocsin, I. Sz. ? uo.) Rajzot, festést egyetlen sámándobon sem láttam. Bár ez nem csak a tromagani sámándobok sajátossága, mert, mint Karjalainen megál- lapította a mintanélküliség általában az ugorok dobjainak egyik jellegzetes vonása.29 A dobverôk alapja szintén fából készült, melyet rénszarvas lábszôrrel vontak be. A dobot soha nem a sámán készíti el magának, hanem valakit megkér erre. Érdemes megje- gyezni, hogy a tromagani hantiknál, akárcsak a keleti-hantik többi csoportjánál, a dob nem volt a sámán hátasállata, amelyen a sámán eljut Torumhoz, vagy a többi isten- séghez. A dob nem is volt különleges tilalmakkal védett tárgy, mint több más szibériai népnél. Sôt, itt dobja nemcsak a sámánnak, hanem bárkinek lehet és saját megkön- nyebbülésére játszhat is rajta. (Kecsimov, D. A. ? Voki-rap-jagun, 1992. június)
A sámánszertartás és a sámánizmus lényege az a hit, hogy a sámán lelke képes kilépni a testébôl, idôben és térben hosszú utazásokat tenni. Mindkét általam jól is- mert sámán, Iván és Leonyid Szopocsin is egybehangzóan állították, hogy az em- bernek egyetlen lelke van, mely halála után reinkarnálódik, s valakibe beköltözik. A sámánnak viszont, mondta Leonyid, három lelke van. Az elsô, mint a többi emberé. ?A másodikkal sámánkodsz, ha kell, a föld alá, ha kell, az égbe mégy. A lelked elrepül, mint a szél, száll az égen. Ott jár ahol a felhôk vannak. Onnan mindent látok. A sze- meim élessé válnak, mindent látok, mindent észreveszek, pedig be van csukva a sze- mem. Mindent jobban látok, mert az égbôl nézem. Ezt a lelkemet az alvilágba is le tu- dom küldeni, megnézni, hogy élnek ott az emberek… A harmadik lelked pedig az, amivel mindent látsz. Ránézel valakire és mindent tudsz róla. Becsukhatod a szemed és messze ellátsz. A lelked megy el oda. Látod, hogy hogyan él ott a távolban az illetô, minden rendben van körülötte, vagy sem. Ahogy most titeket látlak, úgy látom ôket is. Csak el kell mélyülni magamban és elküldeni a lelkemet.? (Szopocsin, L. M. ? Jinku-jagun folyó, 1993. június)
A szurguti sámánoknak, mint a rendelkezésünkre álló sámánszertartások adatai is bizonyítják, külön vallási-kultikus szókincsük volt. Ezek lehettek szimbólikus jelek, pl. füttyjelek, mint Leonyid Szopocsinnál (5. kép) és a be nem avatottak által érthetet- len, szándékosan elhomályosított értelm?, vagy archaikus szavak, mint Iván Szopo- csinnál.
Fizetség tevékenységükért a tromagani sámánoknak nem járt. Mégis általában mindenki adott nekik hálából valamit, pl. pénzt, szôrmét, rénszarvast, de ôk maguk nem szabhatták meg ennek mértékét, ?különben megharagudtak érte az istenek, s nem segítették a sámánt?. (Szopocsin, I. Sz. ? Voki-rap-jagun folyó, 1991. március)
SÁMÁNOK, VARÁZSLÓK, LÁTÓK ? KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG? EMBEREK AZ OBI-UGOROKNÁL
A tromagani sámánok, akárcsak a Vah mellettiek, az olyan nagy jelentôség? szer- tartásokon, mint pl. a medveünnep, egyáltalán nem játszottak különleges szerepet. Ugyanolyan jogú és rangú szereplôk voltak, mint a többiek. Életmódjuk semmiben sem tért el családjuk egyéb férfitagjáétól, ugyanolyan halászok és vadászok voltak, mint azok, talán csak szerencsésebbek, hiszen kiválasztottságuk egyik jele éppen gaz- dasági tevékenységük sikeressége volt. A sámánokat haláluk esetén ugyanoda temet- ték, mint a többieket, ugyanolyan szertartásokat tartottak, mint más halálesetek alkal- mával. Igy temették el 1993. májusában Iván Sztyepanovics Szopocsint is. (6. kép)
Mint a fenti összeállításból kiderült, a szurguti hantiknál nem voltak a vallási tevé- kenységet hivatásszer?en végzô, csak abból megélni tudó személyek, és senki nem monopolizálta a vallási élet egészét, hanem az több ember között oszlott meg. A kü- lönbözô módszerekkel, különbözô célokért, különbözô vallási szférákban m?ködô személyek egymás mellett, egymást kiegészítve, és nem egymással szemben, egymás ellen tevékenykedtek, bár társadalmi rangjuk, megitélésük természetesen nem volt egyforma. A köztudatban leginkább elterjedt értelemben sámánnak csak a tyertte-ko- kat nevezhetjük, a többi kultikus eljárást végzô személyre érdemes az adott népi ter- minológiát, a megfelelô magyarázattal alkalmazni.
ABSTRACT
SHAMANS, MAGICIANS, SEERS ? PEOPLE WITH EXTRAORDINARY ABILITIES AMONG THE OB-UGRIC PEOPLES
Ágnes Kerezsi
Based on my own fieldwork and data from secondary literature I have undertaken to make an outline of the persons performing different categories of cultic activities, still in existence among the Surguti Han- ti population at the end of the twentieth century.
A specific ethnic characteristic of the Surguti Hanti population is the way in which their culture has pre- served a number of archaic elements, in part due to their relatively isolated position. This is also reflect- ed in the existence of relatively higher number of religious leaders among them, who ? in addition to performing the roles prescribed to them by the cults ? have a thorough knowledge of the old traditions, the archaic elements of their folk-poetry, their mythology, and the pantheon of their spirits and gods. At the same time the question arises with growing frequency, whether use of the term ?shaman? indi- cating the person performing the ritual is indeed suitable in all situations and in describing all activities. The term has become a universal category signifying the person performing cultic activity in all cultures of the world, among whom ? obviously ? fundamental differences exist concerning their occupation, methods, competence, and responsibilities. People performing cultic activities also exist in the culture of the Ob-ugric peoples, more specifically, among the Surguti Hanti population. These people can be clas- sified into different groups, the most important of which are listed below.
- 1) The storyteller, is a person capable of healing by telling stories.
- 2) The singer performs primarily sacred songs, or different legends and myths in the form of a song. Usu-ally, they performed the songs of the Bear-festival.
- 3) The next type of healer can perhaps best be translated as a cutter, my informers explained this as a per-son who is capable of injuring himself.
- 4) In contrast to the people with extraordinary abilities of the previous categories, healers in this groupare always women and can be called healers with the hand.
- 5) The visionary, or dream-reader can be of both sexes.
- 6) People, who are able to predict the future with great precision, can be called seers.
- 7) The Surguti Hanti call those who are able to divine without a drum, ?those who feel with the hand.? Theycan be either women or men.
- 8) The next group of people with extraordinary abilities make use of fly agaric (Amanita muscaria) forreaching a state of trance. They call themselves ?those who use fly agaric?, and can be either women ormen.
- 9) Only one group can be identified with the term shaman, in its classical sense, which the Sirguti Han-ti call the one who knows, feels. The knower differs from the previously mentioned categories in that he is the only one in possession of a drum and drumstick, and only he wears some kind of ritual cloth- ing. He occupies a much higher position on the social hierarchy than members of the other groups and his tasks are much more diverse.
Among the Surguti Hanti one did not find people performing the religious activities on a professional level and earning a livelihood purely from these tasks. Nobody monopolised the religious life in its en- tirety, the different activities were divided between diverse people. The people using different methods, pursuing different goals, active in different religious spheres complemented one another, functioning parallel to, and not opposed to each other, though, as one would expect, their social rank and position also varied.
A Kerezsi Ágnes: Sámánok, varázslók, látók különleges képességű emberek az obi-ugoroknál bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
Dr. Kazai Anita: Látnokzsálya és életfa – Salvia Divinorum, Tabernanthe Iboga
A cikk archiválásának forrása: kazaianita.wordpress.com
Jövőbe látás és múltidézés két különleges pszichedelikus növény segítségével: Salvia divinorum (Látnokzsálya) és Tabernanthe iboga (Életfa)
Jövőbe látás: szalvia
Saját megjegyzés: Dokumentumfilm a Salvia Divinorum-ról (Látnokzsálya)
A látnokzsálya (Salvia divinorum) pszichoaktív hatóanyaga, a SalvinorinA az egyik legkülönlegesebb pszichedelikum.
Hatása az elszívás után azonnal bekövetkezik (más szereknél legalább 15-30 perc az élmény felfutási ideje) és rövid ideig (10-15 perc) tart (más szerek hatása több órától néhány napig terjed, kivéve egyetlen másik szert, az elszívva fogyasztott 5-MeO-DMT-t, amelynek hatáskezdete ugyanilyen gyors és hatásának időtartama ugyanilyen rövid).
A SalvinorinA a természetben előforduló pszichedelikumok közül a legpotensebb, azaz a legkisebb mennyiségben hat (200-500 mg; a dózis kis növelése is drámai módon fokozza az élmény intenzitását). Tizedannyi mennyiségben hatásos, mint a korábban legerősebbnek tartott 5-MeO-DMT vagy a psilocybin, és majdnem annyira potens, mint a szemiszintetikus LSD.
Nem a klasszikus pszichedelikumok (DMT, LSD, psilocybin, meszkalin) módszerével dolgozik, azaz nem a szerotonin receptorokhoz kapcsolódik, hanem a kappa-opioid receptorokat ingerli.1 Kémiai felépítése az opioid receptorokra ható összes többi szertől eltérő: a SalvinorinA terpenoid (a többi pszichedelikum általában alkaloid, viszont a kender kannabinoid receptorokhoz kapcsolódó hatóanyagai szintén terpenoidok).
A SalvinorinA pszichés/tudati hatása a klasszikus pszichedelikumoktól eltérően, néhány más pszichedelikummal együtt (ketamin, ibogain) disszociatív, és valódi hallucinációkat okoz: az élmény során annak átélője nincs tisztában azzal, hogy hallucinál, nem emlékszik arra, hogy valamilyen szert fogyasztott, az élményeket valóságként éli meg.
A terpenoidok egyébként az alkaloidok és a fenolok előtt a legelterjedtebb növényi anyagcsere-származékok (szekunder metabolitok), sok növény illatát, ízét, színét adják ezek a szénhidrogének (pl. mangó, komló, citromfű, mentol, koriander, rozmaring, sárgarépa), illetve a növények azért gyártják őket, hogy általuk odavonzzák a beporzó rovarokat vagy a kártevőket megevő ragadozókat, illetve távol tartsák a kártevőket. Az emberiség évezredek óta használja őket medicinális (pl. antibakteriális, fájdalomcsillapító) tulajdonságaik miatt is.2
A látnokzsályát is évszázadok/évezredek óta használják a közép-amerikai mazaték indiánok (Mexico, Oaxaca) misztikus élmény kiváltására, sámánszertartások során a szellemvilággal való kapcsolatteremtés, jövendölés, az extraszenzoriális percepció fokozása és gyógyítás (fejfájás, ízületi fájdalom, hasmenés, anémia) (Valdes et al., 1983) céljából.3,4 A mazaték fogyasztási mód: 5-80 pár levél rágása órákon át; a hatóanyag a szájnyálkahártyán keresztül szívódik fel, lenyelve a gyomor-bélrendszerben inaktiválódik.
A SalvinorinA-t 1982-ben Alfredo Ortega és tőle függetlenül Leander Valdes izolálta (Ortega terpenoidokat kutatott a zsálya-fajokban, Valdes a látnokzsálya pszichoaktív összetevőjét kereste, majd azt egerekben vizsgálta), végül 1993-ban Daniel Siebert jött rá arra, hogy a molekula különlegesen erős hatással bír az emberre.5,6,7 A nyugati fogyasztási mód: a szárított levelek vagy a kristályos SalvinorinA, illetve a kristályos formánál sokkal könnyebben kezelhető koncentrált kivonatok elszívása, vaporizálása.
A szájnyálkahártyán felszívódva a hatás szelídebb, tovább tart (akár több óráig), elszívva a fogyasztók drámai tapasztalatokról számolnak be, még a rutinos pszichedelizálókat is megrázza, sokkolja az élmény; a szer eufóriát nem okoz. Az intenzív hatás 10-15 perce alatt legtöbbször lefekszenek, és befelé figyelnek, a tudatuk elválik a testüktől, vízióik különösen valóságosak és meggyőzők. Mivel a mai napig alig vannak komoly kontrollált humán tudományos vizsgálatok (eddig összesen kettő ilyet végeztek, az egyikben 10, a másikban 8 alanyt vizsgáltak, ez utóbbi 1 hónapos utánkövetést is alkalmazott, aminek során nem tapasztaltak mellékhatásokat)8,9, a hatásokról az önkísérletezők beszámolói alapján van tudomásunk. (Pl. megnézhetjük a YouTube-ra feltöltött több ezer videót, amelyeken tinédzserek tripelnek ? a közösségi csatornán terjesztett szalvia-utazásokat már tudományos vizsgálatnak is alávetették.)10
Siebert beszámolója szerint a szalviát szívók esetében gyakoriak a következő tapasztalatok:
Az illető tárggyá (pl. egy asztal festékrétegévé, egy nadrág lábává) válik;
Kétdimenziós felszínek, filmek és membránok víziói;
Gyerekkori helyszínek meglátogatása;
A test vagy a személyiség elvesztése, testen kívüli élmények, meghalás-élmény;
Különböző mozgásérzetek, valamifajta erő általi húzás, csavarás;
Kontrollálhatatlan nevetés;
Egybeolvadó valóságok: az illető több helyen tartózkodik egyszerre.
Ritkán az is előfordul, hogy az élmény alatt az alanyok felpattannak, megpróbálnak elrohanni ? ezért is fontos, hogy a pszichedelikus élmény során legyen jelen felvigyázó -, de erre a trip lezajlása után általában nem emlékeznek.11
Dale Pendell könyvében (Pharmako/Poeia) egy fejezetet szentel azoknak a meglátásoknak, amelyeket látnokzsálya-tripjei során szerzett, illetve az Erowid című honlapon angolul, míg a Daath elnevezésű szájton magyar nyelven olvashatók élménybeszámolók.
Mark Mowry és munkatársainak a SalvinorinA hosszú távú toxicitását vizsgáló kísérletei (rágcsálókban) nem találtak toxikus hatást. Az eddigi kevés számú humán vizsgálat alapján a SalvinorinA jövőbeli terápiás lehetőségei széles körűek:13,14,15 gyomor-bélrendszeri panaszok, hasmenés gyógyítása, fájdalomcsillapítás, hangulat- és személyiségzavarok, szenvedélybetegségek (alkohol, kokain, opiát-függőség), epilepszia kezelése, védelem az agyi oxigénhiány következményeivel szemben, valamint szalvia segítséget nyújthat a tudomány legnagyobb rejtélyének, a tudatnak a vizsgálatában.
Múltidézés: iboga
Az ibogain kémiai szerkezetét tekintve nem különleges a pszichedelikumok között: indol-alkaloid, mint a triptamin-származék, szerotonin-receptorra ható klasszikus szerek, pl. a psilocybin, az LSD vagy a DMT. Több szempontból azonban mégis különleges ez a Tabernanthe iboga nevű, közép-nyugat afrikai növény gyökérkérgéből kivont anyag: megevése igen hosszú tudatállapot-változást eredményez, 24-36 órán át zajlik az általa kiváltott trip ? ez a leghosszabb hatástartam a pszichedelikumok között. Másrészt egyedülálló a hatása abból a szempontból is, hogy testi, fizikai szinten képes megszüntetni az opiát-, nikotin- és alkoholfüggőséget: az addikciót okozó anyagok központi idegrendszeri receptorait elfoglalva véget vet az ezen anyagok utáni sóvárgásnak, és megakadályozza, hogy fogyasztásuk abbahagyása esetén megvonási tünetek alakuljanak ki.16
Az ibogát nagyobb dózisban évszázadok óta fogyasztják Gabonban és Kamerunban a Bwiti nevű spirituális tradíció beavatási, felnőtté avatási szertartásain komplex víziókat okozó, spirituális élményeket katalizáló hatása miatt, kisebb dózisban pedig stimuláns, étvágy- és szomjúságcsökkentő, afrodiziákus hatása miatt.16 Az iboga elnevezés a tsogo nyelv szavából ? boghaga ? származik, aminek jelentése: gyógyító, illetve szent fa, életfa.
A 20. század második felében kialakult nyugati terápiás szubkultúrában zömmel addikciók gyógyítására (nagy dózisban: 30mg/testsúlykg) használják orvosok, pszichológusok, laikus segítők, illetve szenvedélybetegek önsegítő csoportjai, valamint (kisebb dózisban: 5mg/testsúlykg) használják pszichedelikus pszichoterápia és spirituális élménykeresés segítőjeként is.17
Afrikai felhasználását először a gyarmatosító franciák és belgák figyelték meg, magát a pszichedelikus hatóanyagot 1901-ben izolálták. Az 1930-as években Franciaországban Lambaréne néven stimulánsként és antidepresszánsként forgalmazták.
Függőséget megszüntető hatására 1962-ben az amerikai Howard Lotsof talált rá saját tapasztalata alapján afrikai utazása során.
Pszichedelikus pszichoterápiában a chilei Claudio Naranjo kezdte alkalmazni, és a szintén pszichiáter Jan Bastiaans Hollandiában, valamint a pszichológus Leo Zeff az USA-ban. Az iboga által kiváltott módosult tudatállapotban felélednek a gyermekkori emlékek, azonban nem jelentkezik velük együtt az az érzelmi teher, ami keletkezésük idején jellemző volt, így az egyénnek lehetősége nyílik nagyobb belátásra, valamint a sérülések feldolgozására.18 Az addikció terápiájában is fontos, hogy az iboga révén elért, megvonási tünetek nélküli állapotot az illető kihasználja, és a pszichés transzformatív állapot, valamint szakértő segítségével felderítse függőségének okát, legyőzze a félelmeit és újrastrukturálja életét.
Bár mindkét szer disszociatív és erősen hallucinogén, az iboga által kiváltott, 4-6 órán át tartó víziók során a látnokzsálya hatásától eltérően a tapasztaló megtartja tudatosságát, és tisztában van azzal, hogy pszichedelikumot fogyasztott.19
A többi triptamin-származékhoz hasonlóan, az ibogain farmakológiai hatása igen komplex, többféle receptorhoz kapcsolódik: a szerotonin-receptor ingerlője, ezen kívül a kappa-opioid receptoroknak is agonistája, valamint az NMDA receptorok és a hERG csatornák gátlója; ez utóbbi hatás a felelős a ritkán, az arra fogékonyakban (kardiovaszkuláris problémákkal küzdők) jelentkező mellékhatásáért: az ibogain ugyanolyan hatásmechanizmussal okozhat szívritmuszavart, mint egyes antipszichotikumok, pl. a haloperidol, vagy némely antibiotikum, pl. az eritromycin, vagy bizonyos szívritmuszavar elleni kezelésben használatos gyógyszerek, pl. az amiodaron.20 Az ibogain ezen kívül hat pl. a dopaminerg, a GABA-erg, a kolinerg, a nikotinerg, valamint a glutamát receptorokra is.
Mint a triptamin-pszichedelikumok kutatója és előállítója, a vegyész Alexander Shulgin és felesége, Ann Shulgin megjegyzik triptaminszármazékokról szóló könyvükben: az ibogain durva tripet okoz, ami fizikailag és mentálisan egyaránt megterhelő, azaz a szer nem alkalmas rekreációs drognak (fizikai hatások: izomkoordinációs zavar, szájszárazság, hányinger, hányás, akár 24 órán át).21 Azonban arra sem alkalmas, hogy gyógyszergyárak nagy pénzeket keressenek vele: bár az addikcióban szenvedők nagy piacot jelentenek, az ibogain túl hatékony: nem kell hónapokon át szedni, a legtöbbször elég egyetlen dózis elfogyasztása, amit pszichoterápia kísér.22 A fizikai függőséget a szer alkalmazása bármilyen pszichológiai vagy emocionális feldolgozás hiányában is megszünteti.
Jelenleg használata az USA-ban, Ausztráliában és 5 EU-tagországban illegális, ami nagyban nehezíti az ibogainnal kapcsolatos tudományos kutatást, és ez az oka annak is, hogy felhasználása az addikció kezelésére a konvencionális kórházi kereteken kívül történik. Államilag szponzorált kutatás hiányában egy civil szervezet, a MAPS (Multidisciplinary Association for Psychedelic Studies) által fizetett szakemberek tanulmányozzák a Mexikóban és Új-Zélandon működő ibogain- központokban kezelt páciensek esetében jelentkező hosszú távú hatásokat.23
Magyarországon törvényileg mind a SalvinorinA, mind az ibogain új pszichoaktív anyagnak minősülő, C-listás szer, fogyasztásuk nem bűncselekmény, kockázatértékelésük az Országos Addiktológiai Centrum feladata volna.
(Az írás a Szummer Csaba által szerkesztett, a L?Harmattan kiadónál hamarosan megjelenő, pszichedelikumokkal foglalkozó kötetben nyomtatásban is megjelenik majd.)
Irodalomjegyzék:
Daniel Siebert a Salvia Divinorum Kutatási és Információs Központban összegyűjtötte a látnokzsályával kapcsolatos szakirodalmat, ami online szabadon hozzáférhető.
http://www.sagewisdom.org/index.html
- Bryan L. Roth és munkatársai: Salvinorin A: A potent naturally occurring nonnitrogenous ? opioid selective agonist
Proc Natl Acad Sci U S A. Sep 3, 2002; 99(18): 11934?11939.
- Bohlmann és Keeling: Terpenoid biomaterials.
Plant J. 2008 May;54(4):656-69.
- Gordon Wasson: A new Mexican psychotropic drug from the mint family.
Botanical Museum Leaflets Harvard University 20 77-84. 1962
- Valdes, L.J. III. És munkatársai: Ethnopharmacology of Ska Maria Pastora (Salvia divinorum Epling and Jativa-M.). Journal of Ethnopharmacology 7, 287-312. 1983
- Ortega, A. és munkatársai: Salvinorin, a new trans-neoclerodane diterpene from Salvia divinorum (Labiatae). Journal of the Chemical Society. Perkin Trans-actions 1: Organic and Bio-Organic Chemistry 2505-2508. 1982
- Valdes, L. J.III. és munkatársai: Divinorin A, a psychotropic terpenoid, and divinorin B from the hallucinogenic mint Salvia divinorum. Journal of Organic Chemistry 49, 4716-4720. 1984
- Daniel J. Siebert: Salvia divinorum and Salvinorin A: new pharmacologic findings
Journal of Ethnopharmacology, June 1994, 53-56
- Ranganathan M és munkatársai: Dose-related behavioral, subjective, endocrine, and psychophysiological effects of the ? opioid agonistSalvinorin Ain humans.
Biol Psychiatry. 2012 Nov 15;72(10):871-9.
- MacLean KA és munkatársai: Dose-related effects ofsalvinorin Ain humans: dissociative, hallucinogenic, and memory effects.
Psychopharmacology (Berl). 2013 Mar;226(2):381-92.
- James Lange és munkatársai: Salvia divinorum: Effects and use among YouTube users
Drug Alcohol Depend. 2010 Apr 1;108(1-2):138-40.
- D.M. Turner: Salvinorin ? The Psychedelic Essence of Salvia Divinorum
- Mark Mowry és munkatársai: Acute Physiologic and Chronic Histologic Changes in Rats and Mice Exposed to the Unique Hallucinogen Salvinorin A. Psychoactive Drugs 2003, 35, 379 ? 382. PMID: 14621136
- Cunningham és munkatársai: Neuropharmacology of the naturally occurring kappa-opioid hallucinogensalvinorin A.
Pharmacol Rev. 2011 Jun;63(2):316-47.
- Fichna J. és munkatársai: Selective natural kappa opioid and cannabinoid receptor agonists with a potential role in the treatment of gastrointestinal dysfunction.
Drug News Perspect. 2009 Sep;22(7):383-92.
- Thomas Prisinzano és munkatársai: Kappa-opioids as potential treatments for stimulant dependence
The AAPS Journal, September 2005, Volume 7, Issue 3, pp E592-E599
- Jonathan Freedlander: Ibogaine: A Novel Anti-Addictive Compound
A Comprehensive Literature Review, Journal of Drug Education and Awareness, 2003; 1:79-98.
- Kenneth Alper, Howard Lotsof, Charles Kaplan: The ibogaine medical subculture
Journal of Ethnopharmacology 115 (2008) 9?24
- Claudio Naranjo: The healing journey: new approeches to consciousness.
New York: Pantheon Books, 1973
- Kenneth Alper, Stanley Glick: Ibogaine: A Rewiev, San Diego: Academic, 2001
- Koenig és munkatársai: Anti-addiction drugibogaineinhibits hERG channels: a cardiac arrhythmia risk.
Addict Biol. 2014 Mar;19(2):237-9
- Shulgin és Shulgin: TiHKAL ? Tryptamines I Have Known And Loved
Transform Pr, 1997
http://www.erowid.org/library/books_online/tihkal/tihkal25.shtml
- Don Allan: Ibogaine ? Therapeutic Miracle?
Primal Renaissance: The Journal of Primal Psychology (Spring, 1996)
- Long-term effects of ibogaine treatment on patients presently undergoing therapy at independent ibogaine treatment centers in Mexico and New Zealand
http://www.maps.org/research/ibogaine/
A Dr. Kazai Anita: Látnokzsálya és életfa – Salvia Divinorum, Tabernanthe Iboga bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
Kék Liliom – Az ősi egyiptomiak szerelmi gyógyszere
A cikk archiválásának forrása: http://www.pharmaonline.hu/cikk/az_osi_egyiptomiak_szerelmi_gyogyszere
A modern tudomány igazolja az ősi egyiptomiak bölcsességét
Dr. Kazai Anita: Az ősi egyiptomiak szerelmi gyógyszere (Kék Liliom, Nymhea Caerulea)
Kapcsolódó kísérlet filmen a kék liliommal.
A Nílus mentén az ókorban a kék vizililiomot – kék liliom – fájdalomcsillapításra, memóriafokozásra, közérzet- és keringésjavításra, valamint szerelmi vágyfokozóként használták. Az elfogyasztott virág a jó egészség és a nagyszerű szexuális élet biztosítéka volt. A jelen kutatásai bizonyítják: valóban kiváló afrodiziákum.
Egyiptomiak, rómaiak, katolikusok
Szent Bálint (Valentin vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje a katolikus világképben, névnapja, február 14. környékén az ókori Rómában termékenységünnepet tartottak, ami Júnó istennő, a házasság pártfogójának ünnepe is volt.
Az időszámításunk kezdete körüli időben két római hatalmasság is szerelembe bonyolódott az egyiptomi királynővel, Kleopátrával, akinek Julius Caesartól egy, Marcus Antoniustól, akivel össze is házasodtak, három gyermeke született. Azóta is sokan, sokat foglalkoznak azzal, vajon mi tette ellenállhatatlanná Kleopátrát. Plutarkhosz szerint lényének kisugárzása és megkapó személyisége volt ennek az oka, míg mások szerint a hellenisztikus Ptolemaiosz dinasztia utolsó uralkodója a sokezer éves egyiptomi örökség hasznosítása révén tudott kielégítő szerelmi életet élni.
Szexuális Egyiptom
Az ókori Egyiptomban nem volt tabu a szex, nem kapcsolódott hozzá bűntudat. A szexualitás az élet ? valamint a túlvilági élet ? természetes része volt, sőt vizuális ábrázolásaik és irataik alapján kiemelkedően fontos volt számukra. Mitológiájuk gyakran tárgyalta az istenek szexuális szokásait, akik között gyakori volt az incesztus, a homoszexualitás, a maszturbáció, a házasságtörés. Egyébként ha ez utóbbit az emberek követték el, azt nem nézték jó szemmel, annak büntetése nő esetén akár halál is lehetett, a férfinak lelepleződése esetén válnia kellett. A nem házasságban élők szexuális élete teljesen szabad volt.
A nők esetében talán azért büntették súlyosabban a házasságtörést, mert a vérvonal fenntartásáért ők voltak a felelősek, az uralkodói vérvonal legalábbis női ágon öröklődött, ezért egy férfinak, ha fáraóvá akart lenni, az uralkodócsalád hercegnőjével kellett házasságra lépnie, aki gyakran saját testvére vagy féltestvére volt. Az átlaglakosság körében azonban az incesztus nem volt olyan gyakori, mint az istenek és az uralkodók között.
Teremtés
Az ókori Egyiptomban többféle teremtésmítosz is élt egymás mellett. Az egyik szerint eredetileg csak Nun létezett, a vizek káosza; az ősi vízből a teremtés kezdetén kinőtt egy kék vizililiom, majd a kinyíló virág kelyhéből, annak aranyló közepéből megszületett egy gyönyörű fiúcska, Nefertem, akinek a könnyeiből lett az emberiség. Nefertem felnövekedve és fényt, valamint elbűvölő illatot sugározva a napistenné, Ré-vé vált, aki, mint a nappal kinyíló, este bezáruló liliom, nap mint nap megküzd a sötétséggel, a káosszal. Nefertem, mint Ré egy aspektusa, önálló istenalakként is megmaradt, a kozmetikai és a gyógyító művészetek egyik istenévé vált, akit liliomokból készült fejdísszel ábrázoltak Egyiptom-szerte.
A kék vizililiom (Nymphaea caerulea) egyébkénta leggyakrabban ábrázolt virág az ókori Egyiptomban, és összességében is az egyik leggyakrabban használt szimbólum, feltűnik papírusztekercseken, falfeliratokon, edénydíszítésként, templomok oszlopfőin, sírok belsejében (Tutankhamon múmiája pl. ilyen virágokkal volt körülvéve, míg II. Ramszeszé a levelekből készült garlandokkal). A mítosz szerint a gyógyító Nefertem kék vizililiommal enyhítette az öregedő Ré fájdalmait, és ez a virág volt az egyik legfontosabb rituális növény is (pl. temetési szertartásokon szerepelt).
Rén kívül a többi isten is szerette a Nymphaea caerulea-t: Hórusz isten, az ég ura négy fiúnak adott életet, őket általában liliomon állva ábrázolják: ők Imsety, a máj, Hapy, a tüdők, Daumutef a gyomor és Qebehsenuef a belek védelmezője.
A virágokkal gyógyító isten
A 
különböző gyógyító isteneket a hozzájuk kötődő módszerek különböztették meg. Nefertem, mint gyógyító isten a virágok erejével és az illatokkal dolgozott, mondhatnák, aromaterápiás szakisten volt; az egyiptomiak az illatokat nagyon fontosnak tartották, a liliom illatát pedig különösen kedvelték.
Nem csak az istenek, a papok, illetve a templomi személyzet, pl. az énekesek használták kívül-belül a virágokat, hanem az egész lakosság. Hordták a bimbókat, illetve a kinyílt virágokat hajdíszként, nyakékként, illetve el is fogyasztották azokat. (Ezt a fennmaradt ábrázolásokon kívül az is bizonyítja, hogy a virág szteroljai és flavonoidjai megtalálhatók a múmiákban.)
Az írások és ábrázolások szerint a fogyasztáshoz borban áztatták a virágokat, és a kivonatot fájdalomcsillapításra, memóriafokozásra, közérzet- és keringésjavításra, és afrodiziákumként, vágyfokozóként használták: a jó egészség, a nagyszerű szexuális élet és az újjászületés biztosítója volt (az újjászületéshez azért kötötték, mert bár este bezárul, reggel újra kinyílik). A rituális használaton, az egészség megőrzésén és a szexuális vágy fokozásán kívül rekreációs célból is használták a Nymphaea caerulea-t ? a partikat ábrázoló festményeken a résztvevők majd? mindegyike tart egy-egy kék virágot, vagy épp átnyújt egyet a partnerének.
Nymphaea caerulea
Az egyiptomiaknak igazuk volt: a kék vizililiom valóban sokat tud. Mai világképünk szerint ennek az az oka, hogy értékes összetevői vannak: nuciferin, nufarin, nufaridin, aporfin, kaempferol stb, ezért a maiak is fogyasztják teában, borban, martiniben.
A nuciferin a vizililiomon kívül a lótuszban is megtalálható dopamin-antagonista alkaloid, nyugtató, hipotermiát kiváltó hatású, potencírozza a morfin fájdalomcsillapító hatását.
Az antipszichotikus és antiepilepsziás hatású aporfin a kinin rokona, az 5-HT1-receptor parciális agonistája, az 5-HT7-receptor antagonistája, és D1-receptor-antagonista.
(Az aporfin egy származékát, az apomorfint a 20. század elején a homoszexualitás ?gyógyítására? akarták felhasználni, újabban pedig az erektilis diszfunkció, valamint a Parkinson-kór kezelésére használják. Az erektilis diszfunkció kezelésében oly módon lehet hasznos, hogy inkább az agyban, a hipotalamuszban hatva nem általános, szisztémás következményeket, így értágulatot vált ki, hanem a szexuális vágyat fokozza.)
A kaempferol egy flavoniod, ami sok tradicionális gyógyszer összetevőjeként használt növény alkotóeleme, mivel többek között fájdalomcsillapító, szorongásoldó, antidepresszáns, antioxidáns, gyulladásgátló, rákellenes hatása van, és gátolja az öregedést.
A modern tudomány tehát igazolja az ősi egyiptomiak bölcsességét, és Szent Bálint is lehet egyben a szerelmesek, a lelkibetegek és az epilepsziától szenvedők védőszentje, hiszen mindannyiuk számára enyhülést hoz egyetlen virág, a kék vizililiom.
A Kék Liliom – Az ősi egyiptomiak szerelmi gyógyszere bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧
↧
Novobáczky Sándor: Gyógyító hagyomány
Filmklub az Akadémián: Novobáczky Sándor: Gyógyító hagyomány
2015. április 29. szerda, 17.30
Novobáczky Sándor: Gyógyító hagyomány
(2013, 2×26 perc)
Novobáczky Sándor: Gyógyító hagyomány. A háromrészes sorozat Bőkezű természet, illetve Füvesasszonyok, kenőemberek című epizódjainak vetítése. Az erdélyi és magyarországi helyszíneken készült film bemutatja a népi orvoslásban leggyakrabban használt gyógynövényeket. A különböző praktikákat máig használó emberek mellett megszólal a tudomány képviselője is. A sorozat második részében szó lesz masszírozásról és ?kenésről”, köpölyözésről, méhszúrás- és piócaterápiáról, valamint több más különleges gyógymódról, amely a Kárpátok vidékén élő lakosság körében még ma is fellelhető.
A vetítés utáni beszélgetés részvevői:
- Novobáczky Sándor, a film rendezője
- Hoppál Mihály, az MTA doktora, néprajzkutató (MTA BTK Néprajztudományi Intézet)
- Babulka Péter, népiorvoslás-kutató.
Idén ünnepli 150 éves jubileumát a Magyar Tudományos Akadémia Székháza. Az évforduló alkalmából megnyitja kapuit, és a szokásosnál több eseménynek is otthont ad az épület.
2015. április 8. és június 3. között nyolc alkalommal szervezünk filmvetítést és hozzá kötődő beszélgetést. A sorozat célja, hogy egy-egy tudományos ismeretterjesztő vagy dokumentumfilmben felvetett témán keresztül a közönség megismerkedjen az adott tudományterülettel.
Valamennyi vetítést beszélgetés követ a film rendezőjének, valamint az érintett szakterület egy-egy kutatójának részvételével.
A sorozat védnöke, valamint az első eseményt megnyitja: Barnabás Beáta, az MTA főtitkárhelyettese.
Helyszín:
MTA Székház (1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.)
II. emelet, Nagyterem
A részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött.
↧
Hoppál Mihály – Nádorfi Lajos: Sámánok Képek Szertartások
Hoppál Mihály – Nádorfi Lajos:
Sámánok Képek Szertartások
Hoppál Mihály – Nádorfi Lajos: Sámánok Képek Szertartások
könyvajánló
Belgiumtól Szibérián át Dél-Koreáig kalauzol bennünket Hoppál Mihály néprajztudós és Nádorfi Lajos operatőr Sámánok Képek Szertartások című könyve, amely a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával jelent meg. A mű tizenkilenc év közös munkájának gyümölcse, amelynek során napjaink sámánjait keresték fel, azért, hogy megörökítsék szertartásaikat és bemutassák ezen ősi, misztikus hivatás művelőit.
Hoppál szavai szerint a mű “vizuális napló”, amely a tudományos színvonal mellett az Interneten felnövekedő kutató-nemzedék látvány iránti igényét is figyelembe veszi. A kötet dinamikus képi világával, érzékletes leírásaival, a forgatáson készült felvételekkel és interjúkkal műfajt teremt, amely ötvözi a dokumentumfilmek kalandos világát és a tudományos publikációk szakmai nívóját. A szerzők kijelentéseik többségét képeken keresztül tárják az olvasók elé, s a leírások csupán kommentárok szerepét töltik be. Azonban míg egy film készítői a közönség számára megszabják a befogadás ritmusát, e könyvet lapozva az olvasó úgy válik az események részesévé, hogy közben lehetősége van a folyamatos újraértelmezésre és reflexióra, teret adva ezzel az állandó és a változó kézzelfogható összekapcsolódásának.
A szibériai Jakutia, Burjátia, a dél-oroszországi Tuva, majd Dél-Korea sámánjainak, sámánasszonyainak és szertartásainak bemutatása után a fényképes körút Brüsszelben ér véget, az idegenbe szakadt Soós Jóska, “a városi sámán” történetével. A földrajzi távolságok ellenére is fellelhető közös vonások és a messzi régmúltban gyökerező hagyományok jelenvalósága azt sejteti, hogy a természetfeletti világban való hit és a láthatatlan gyógyító erőbe vetett bizalom egyidős az emberiséggel, s talán örökre része marad földi létezésünknek.
(Hoppál Mihály – Nádorfi Lajos: Sámánok Képek Szertartások. Minden Kép Kiadó, Budapest, 2015)
↧
Pszichedelikus Klub (2015.05.22, 2015.06.12.)
Pszichedelikus Klub
Az MTPK (Multidiszciplináris Társaság a Pszichedelikumok Kutatásáért) elindítja a Pszichedelikus Klub-ot. Terveik szerint havi egy alkalommal kerül megrendezésre ami előadással kezdődik és kerekasztal beszélgetés vagy vita követ a közönség bevonásával.
Az első két találkozó időpontja 2015 május 22. és 2015 június 12. 19:00-21:00-ig a Rumbach Sétány utca 10 (RS 9) alatt (bejárat az utcáról). Férőhely 50 fő a belépődíj 500Ft.
Az első 4 előadás témája és előadója fix. A többi előadás egyeztetés alatt van.
Tervezett előadások:
- Frecska Ede: Ayahuasca és spiritualitás
- Frecska Ede, Móró Levente, Bokor Petra, Brys Zoltán, Szummer Csaba: Szummer Csaba “Pszichedelikumok és spiritualitás” című könyvéről kerekasztal beszélgetés
- Bokor Petra: Ayahuasca- és más gyógymódok a perui Takiwasi gyógyítócentrumban
- Móró Levente: Pszichedelikumok és tudatállapotok
- Kardos Tamás: Pszichedelikumok és drogpolitika
- Rácz József: A pszichedelikumok helye a jelenlegi addiktológiai diszkurzusban
- Frecska Ede: Ayahuasca és sámánizmus
- Szummer Csaba: Pszichedelikumok és filozófia
- Bokor Petra: Ayahuasca és underground ceremóniák
- Móró Levente: Pszichedelikumok és ártalomcsökkentés
↧
Természeti Medicinák Amanóziában (8. Rész)
Természeti Medicinák Amanóziában 8. Rész: Kapcsolatépítés a mesternövényekkel: Diéta és Medicina
Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/878874782184659/
Dátum, helyszín: 2015. május 19.19:00–22:00
Helyszín: Művelődési Szint (Müszi) Blaha Lujza tér 1., Budapest, 1085
“Az előadássorozat soron következő fejezete némi módszertani betekintést próbál adni a perui amazonasvidék ember-növény kapcsolaton alapuló, mágikus praktikáiba.
A spanyol “dieta” szó “étrendet” jelent, azonban ebben az esetben ennél sokkal többről van szó! A dieta során a gyakorló adott időre felhagy mindenféle hétköznapi tevékenységgel (munka, család, stb), és a Természetbe visszavonulva, tudatát magányos tűnődéssel, testét tiszta növényi táplálékkal megtisztítva egy adott mesternövénnyel (amelyikkel a dietat végzi) való spirituális kapcsolatot keresi-kutatja. Ennek a gyakorlatnak alapvetése, hogy spirituális kifejeződése nem csak az embernek, hanem minden létezőnek – így a növényeknek – is van. Ez az archaikus világnézet az alapja ennek a gyakorlatnak.
Vagyis a dieta célja nem a fogyókúra és nem is a szűkebb értelembe vett egészség, hanem ennél sokkal több: a mesternövénnyel való kapcsolatteremtés. Az egészség és a súlyvesztés pedig mondjuk, hogy mellékhatásként jelentkezik… smile hangulatjel A spirituális kapcsolat sokféleképpen megnyilvánulhat – lehet védelem (protección), lehet gyógyulás (curación) vagy lehetnek szellemi tanítások (ensenasas)…. Mesternövény is sokféle van, az előadássorozat előző részeiben már említettem párat (angyaltrombita / toé, hamisfokhagyma / ajo-sacha, dohány / tabako, stb….).
A tisztán növényi, természeti energiákkal való kapcsolatot az éjszakai ceremóniák teszik hangsúlyosabbá. A sámán, aki elkészíti a szükséges Medicinát , mindig figyelembe veszi, hogy mi az adott szertartás célja (védelem, gyógyítás avagy tanítás) és e szerint állapítja meg a Medicina összetételét és e szerint építi fel a szertartást is.
A soron következő előadás egyben fotográfiákkal illusztrált élménybeszámoló is. Ez év februárjában egy hónapot töltöttem a perui dzsungelben sámán barátaimmal, hogy ezzel az archaikus gyakorlattal foglalkozzam. Élményeimet, tapasztalataimat, felismeréseimet szívesen megosztom másokkal is!
Belépőjegy: 800 Ft
Mindenkit várok sok szeretettel!”
Müller Ferenc
↧
↧
Pszichedelikumok fogyasztása alapvető emberi jog?
Norvégiából indulhat a pszichedelikus drogok reneszánsza
- Teri Krebs és Pål-Ørjan Johansen az ecstasy és a varázsgomba hatását kutatják.
- Márciusban bebizonyították, hogy a pszichedelikus drogok fogasztása nincs összefüggésben a mentális zavarok kialakulásával.
- Ráadásul egy csomó betegséget és függőséget lehet kezelni velük.
- Hamarosan elkezdik gyártani az MDMA-t és a pszilocibint Norvégiában.
- Már az ENSZ is kezd rájönni, hogy csak tiltással nem lehet megoldani a drogproblémákat, jövő áprilisban átírhatják a tiltott szerek listáját.
Egy norvég kutató házaspár, Pal-Orjan Johansen és Teri Krebs adománygyűjtő kampányt indított az Indiegogon, hogy a pénzből MDMA-t és pszilobicint, a varázsgomba hatóanyagát gyárthassák. A kutatásaik során ők is arra jutottak, hogy a MDMA vagy a varázsgomba használata nem annyira veszélyes, mint azt korábban gondolták. Alapítottak egy szervezetet is, amivel el akarják érni, hogy nemzeti és nemzetközi szinten is alapvető emberi jogként ismerjék el a pszichedelikus szerek használatát.
http://444.hu/2015/05/10/norvegiabol-indulhat-a-pszichedelikus-drogok-reneszansza/
↧
Szummer Csaba – Pszichedelikumok és spiritualitás
Szummer Csaba – Pszichedelikumok és spiritualitás című könyve hamarosan megjelenik, részletek később!
↧
Diószegi Vilmos: A Karagasz samandob készítésmódja
Diószegi Vilmos: A Karagasz sámándob készítésmódja
Diószegi Vilmos: A Karagasz samandob készítésmódja
A különböző észak eurázsiai népek sámánhitéről szóló irodalom ma mintegy 12oo tanulmányra rúg. Ebben a jelentős számban túlsúllyal a sámánizmus eszközkészletének ismertetése, elemző vizsgálása kapott helyet. Mindezek ellenére az egyes tárgyak készítési módjáról szinte alig esett szó. Természetes tehát, hogy szibériai gyüjtőutaim során kü lönös figyelmet fordítottam az egyes sámántárgyak elkészítésének munka folyamataira.
A Diószegi Vilmos: A Karagasz samandob készítésmódja bejegyzés először a Sámán, Sámánizmus, Entheogének avagy a pszichedelikus szerek sámánok általi használata jelent meg.
↧