A(z) Sacred Hoop 2017-es Speciális Kiadása ingyen letölthető cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Sacred Hoop című sámánizmussal foglalkozó magazin 2017-es speciális kiadása ingyen letölthető elektronikus formában.

A 128 oldalas színes igényes színes képekkel ellátott Sacred Hoop magazin a lenti képre kattintva tölthető le ingyenesen. Aki esetleg meg szeretné rendelni a nyomtatott példányt 27,95$ megvásárolhatja a Sacred Hoop magazin weboldalán.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Gátakat nyitó tömlős-gomba cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Változó Állapotok (Altered States 1980) cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Változó állapotok – Altered States

színes, magyarul beszélő, amerikai sci-fi, 102 perc, 1980

rendező: Ken Russell
író: Paddy Chayefsky
forgatókönyvíró: Paddy Chayefsky
zeneszerző: John Corigliano
operatőr: Jordan Cronenweth
látványtervező: Richard MacDonald
vágó: Eric Jenkins

szereplő(k):
William Hurt (Eddie Jessup)
Blair Brown (Emily Jessup)
Bob Balaban (Arthur Rosenberg)
Thaao Penghlis (Eccheverria)
Dori Brenner (Sylvia Rosenberg)
Drew Barrymore (Margaret Jessup)
Jack Murdock (Hector Orteco)

Eddie Jessup egy tudóstársával együtt kutatja az emberi evolúció eredetét. Egy teória szerint az agy feltáratlan területei évmilliókra visszamenőleg megőrzik a genetikai fejlődés során végbement változások információit. Hosszú ideje nem jutnak eredményre, így Eddie egy indián törzs szárított gombájával drogozza be magát, ám a kísérlet kicsúszik az irányításuk alól. Ezt követően Eddie különös fizikai elváltozásokat észlel a testén.

A film története a sejtjeinkben elraktározott emlékezőképességet mutatja be, hogy hogyan örököljük a vadászat ösztönét, tűztől való félelmet, beszédet és magát az emberiség kifejlődését.
A film főhőse, William Hurt, egy professzort alakít, aki (nagyon fiatalon, 30évesen) különböző agyi stimulációkkal és drogokkal próbálja teste kizárásával, csupán elméje használatával (tartályban lebegve, drogokkal) a visszaemlékezést, a tudatalattit előhívni.
A film nagyon durva psychológiai változást mutat be, szellemi leépülést, persze egy szerelmi szál se hiányozhat belőle, nameg egy kevés brutalitás. Lényeg lényege, a főhős elutazik Mexikóba, az őslakosoktól szerez egy különleges gombafőzetet, amivel nem csak elméjében emlékezik vissza előző életére, előző létére, formájára, hanem testi mutáción is átesik.
Engem nagyon lekötött a film, a színészi alakítások nagyon jók, az ötlet kimagasló, ami a mai filmekről nem mondható el.
Stáblista(amit az ilyen filmeknél nem szabad figyelembe venni):
rendező: Ken Russell
író: Paddy Chayefsky

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámánok bölcsessége – Útmutató a pszichedelikus gyógyításhoz cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Dr. Kazai Anita: A gyógyítás távoli múltja és közeli jövője

A legutóbbi ezredforduló környékén a nyugati orvostudomány újra vizsgálni kezdte azokat a pszichedelikus növényeket, amik segítségével a paleolit kor sámánjai gyógyítottak. Mint kiderült: túl hatékonyak. Melyik gyógyszergyárnak érné meg olyan szereket gyártani, amelyeket elég egyszer fogyasztani, és még csak nem is szabadalmaztathatók? Mennyi profit kerül majd ki a Big Pharma zsebéből, ha újra széles körben használhatjuk őket?

A legalább 40.000 éves múltra visszatekintő sámánizmus valamennyi vadászó–gyűjtögető társadalom közös gyakorlata volt, ami egyes dél-amerikai vagy afrikai közösségekben ma is tovább él. A gyakorlat alapvető része pszichedelikus hatású növények (és kisebb részben állatok) rituális fogyasztása. Ez az etnomedicinális tradíció már a történelem előtti korok óta együtt fejlődik az emberiséggel, így hozzájárul az emberi agy és tudat tulajdonságainak kialakulásához, továbbá a hatékony terápiák evolúciójához, írja a téma egyik legnagyobb szakértője, Michael Winkelman Shamanic Guidelines for Psychedelic Medicine című írásában. A „lélekfeltáró” jelentésű pszichedelikus szó olyan hatóanyagokat jelöl, amelyek módosítják az érzékelést és kitágítják a tudatot – más néven enteogén szereknek is nevezik őket, ami arra utal, hogy a bennünk lévő istennel való találkozás élményét hozzák létre.

Útmutató sámánoknak a pszichedelikus gyógyításhoz

A sámáni terápiás módszer nagyon különböző világnézeten alapul, mint a mai nyugati biomedicina és pszichoterápia, azonban nagyon hasonló hatásokat vált ki, mint a ma leírt pszichedelikus élmények: kapcsolat az élőnek tapasztalt természettel, az ember tudatának eltávolodása a testétől, utazás más világokban, az élet értelmének meglelése, régi rossz szokások módosulása, testi és lelki gyógyulás. Az animisztikus sámáni világkép alapvető tulajdonsága, hogy a valóság szerves részét alkotják a spirituális energiák és szellemek, a velük való kommunikációt a képzése során a sámánnövendék pszichedelikus növények fogyasztása révén módosult tudatállapotban tanulja meg. A növényeket ezért tanítóknak is nevezik, és a sámán a gyógyító tevékenysége során is fogyasztja őket, így diagnosztizálja a betegség okát, és találja meg, hogy mi lehet a megfelelő terápiás módszer. Gyakori, hogy csak a terapeuta fogyaszt pszichedelikumot, azonban az is előfordul, hogy maga a beteg is, vagy a beteg a családtagokkal együtt, sőt a közösségösszetartó célú rituálékban az egész törzs. E növények ugyanis a sámáni világkép szerint nem csak a tudatot módosítják, de számos fizikai probléma orvoslására is használhatók, továbbá pszichoszociális gondok is kezelhetők a segítségükkel. A világszerte fellelhető, Psylocibe nemzetségbe tartozó „varázsgombákat” pl. a sámánok láz és fájdalom kezelésére és veszekedések megoldására is használják, a különböző növényekből álló ayahuasca-főzetet többek között gyomor- és hólyagproblémák kezelésére, malária és bélférgesség, reuma és rák ellen alkalmazzák, valamint a vadászképességek növelésére vagy szövetségépítésre. Az Afrikában őshonos Tabernanthe iboga növényt a törzs minden fiú tagja fogyasztja a férfivá avatási szertartás során, akik így az ősök szellemével kommunikálva részévé válnak a hagyománynak.

Varázsgombák a vallásokban és az alkímiában

A pszichedelikus növények használata egyes mezőgazdasággal foglalkozó kultúrákban is folytatódott, így a görögöknél a földművelés istennője, Déméter tiszteletére tartott, eleuziszi misztériumok során egy gabonán növekedő gomba LSD-hez hasonló hatóanyaga segítségével élhettek át transzcendens élményt a hellén zarándokok.

Az eleuziszi misztériumok már legalább 2500 éves múltra tekintettek vissza, amikor i.sz. 392-ben I. Theodosius római császár, aki államvallássá tette a nicenei típusú kereszténységet, és minden egyéb világképet betiltott, Eleusist is bezáratta. Mint arról többek között Clark Heinrich könyvében is olvashatunk (Magic Mushrooms in Religion and Alchemy), az keresztény kultuszok is használhattak varázsgombákat, azonban ezeket az irányzatokat eretneknek nyilvánították, majd a kereszténység tengeren túli térhódításával az inkvizíció az amerikai őslakosok pszichedelikumhasználatát is évszázadokra illegalitásba kényszerítette.

Az első igazán hatékony pszichiátriai szer

A modern nyugati civilizációban a 19. század végén egyes Amerikában használatos pszichedelikus kaktuszok keltették fel a tudományos világ érdeklődését, amelyek meszkalinnak elnevezett hatóanyagát egy német kémikus, Arthur Heffter izolálta. A svájci Sandoz (ma Novartis) megbízásában álló kémikus, Albert Hofmann 1943-ban véletlenül fedezte fel egy általa szintetizált anyag, a lizergsav dietilamid (LSD) pszichedelikus tulajdonságát (pár évvel később Hofmann izolálta a varázsgomba hatóanyagát, a pszilocibint is). A gyógyszercég az 1950-es évek elején a világ számos orvosának küldött LSD-mintát, hogy segítsenek kitalálni, hogyan lehetne a már igen kis mennyiségben is hatásos anyagot a gyógyításban felhasználni. Mivel az LSD alapvető változást vált ki az emberi pszichében-tudatban, a pszichiáterek között óriási érdeklődés alakult ki. Ez volt az első igazán hatékony szer a kezükben. 1953 és 1973 között az USA-ban a szövetségi kormányzat 160 klinikai vizsgálatot finanszírozott hatásainak feltárására (pl. alkoholizmus, szkizofrénia, depresszió, autizmus kezelésére vagy életet veszélyeztető betegségek során jelentkező szorongás leküzdésére).

Mivel az LSD a többi pszichedelikumhoz hasonlóan igen újszerű élményeket vált ki, használata az 1960-as években elterjedt a konvenciók és konformitás ellen lázadó ifjúsági szubkultúrákban is. A megrémült Nixon elnök 1970-re betiltotta valamennyi pszichedelikum használatát, és a velük kapcsolatos tudományos kutatás is ellehetetlenült. Olyannyira stigmatizálódott az egész terület, hogy egy fiatal idegtudós vagy pszichiáter számára karrierjének végét jelentette volna, ha pszichedelikumokkal akart volna foglalkozni.

Félelem nélküli halál

Csak 20 év múlva indult el a pszichedelikus szerek kutatásának legújabb kori reneszánsza, amikor Rick Strassman, egy neves pszichiáter és tobozmirigy-kutató óriási erőfeszítés árán engedélyt kapott arra, hogy megvizsgálja, igaz-e az a feltételezése, hogy a rengeteg növényben és az emberi szervezetben is termelődő dimetil-triptamin (DMT; ez az ayahuasca hatóanyaga is) bizonyos körülmények között módosult tudatállapotot, pl. halál közeli élményt vált ki. A feltételezés igaznak bizonyult, a kísérleti alanyok a sámánizmusból ismert spirituális élményekről számoltak be (pl. egómentes állapot, a valóság objektív természetének megismerése, a nagyobb egység részeként érzékelt saját életút áttekintése), amelyek kapcsán alapvetően megváltozott a hozzáállásuk az élethez és a halálhoz egyaránt. 2006-ban a tekintélyes Roland Griffiths idegkutató a pszichedelikumok misztikus élményt kiváltó hatását írta le, és a szakértő szerint ez az, ami számos betegség meggyógyítására képessé teszi e szereket.

Strassman és Griffiths nyomán napjainkban újra számos vezető nyugati egyetemen kutatják a pszichedelikumok hatásait. A placebókontrollált vizsgálatokban a betegek részt vesznek egy pár hetes előkészítő szakaszban, amikor megismerik egymást a terapeutával, aki felkészíti őket a pszichedelikus „utazásra”, majd egyetlen alkalommal fogyasztanak a szerből (ez manapság általában pszilocibin, ayahuasca, LSD vagy ibogain, az iboga hatóanyaga). A következő hetekben feldolgozó fázis következik, az élmény értelmezése, a változás hétköznapi életbe történő beillesztése. A vizsgálatok szerint megfelelően képzett terapeuta segítségével a pszichedelikumok óriási hatásfokkal gyógyítanak olyan kórképeket, amelyek kezelésében egyébként a nyugati orvoslás tehetetlen: megszüntetik pl. a depressziót, a szorongást, a függőségeket (így pl. az alkoholizmust, a dohányzást), és hatásuk hosszú ideig kitart (a dohányzásról pl. a vizsgálati alanyok 80%-át szoktatják le 6 hónapos utánkövetés szerint, míg a nikotinhelyettesító terápia hatékonysága 7% alatti).

Elkezdődött a pszichedelikus szerek fizikai kórképekre, így pl. cluster fejfájásra, rákra gyakorolt hatásának vizsgálata is, és a kutatások fontos területe foglalkozik a halálfélelem enyhítésével, megszüntetésével. A nyugati orvoslás ezen a területen is kudarcos, már Hippokratész is azt tanácsolta kollégáinak, hogy ne foglalkozzanak reménytelen esetekkel, mert az rosszat tesz a gyógyító hírüknek. Most pl. Stephen Ross pszichiáter és munkatársai vizsgálják rákbetegeknek adott egyetlen dózis pszilocibin hatását. Eredményeik szerint a pszichedelikum hatására átélt élmény következtében azonnal megszűnik a depresszió és a szorongás, és a javulás hosszú távon is fennmarad. Ross nyilatkozata szerint példa nélküli, hogy egy egyetlen alkalommal adott szer hatása ilyen drámai tud lenni: „Sosem rendelkezett még ilyen hatékony eszközzel a pszichiátria”, mondja.

Mindennek ellenére a kormányok – és a gyógyszergyárak – nem finanszíroznak pszichedelikus kutatásokat. A növekvő számú vizsgálat magánszemélyek és alapítványok támogatásával folyik.

(Griffiths és Ross nyilatkozatai Michael Pollan-nek a modern kori pszichedelikus kutatást bemutató írásában olvashatók: The Trip Treatment: Research into psychedelics, shut down for decades, is now yielding exciting results. The New Yorker)

(Az írás a Paleolit 2016/3 Életmódmagazinban jelent meg.)

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Orvosi kender – terápiás kincsesládika cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Dr. Kazai Anita: Terápiás kincsesládika: az orvosi kender

Az endokannabinoid rendszer befolyásolása terápiás hatású lehet szinte valamennyi emberi betegségben („modulating endocannabinoid system activity may have therapeutic potential in almost all diseases affecting humans”), írta Pacher Pál és Kúnos György egy nemrég megjelent áttekintő közleményében (1). Ezért is fontos, hogy egy civil szervezet (Társaság a Szabadságjogokért/TASZ) 2016 júniusában megrendezte az első magyar gyógyászati kannabisz konferenciát.

Orvosikannabisz-történelem

A konferencia első előadója, az endokannabinoid rendszer feltérképezésében komoly szerepet játszó dr. Lumír Hanuš elmondta, hogy a marihuána, kannabisz vagy kender (Cannabis sativa) néven nevezett növény talán a legrégebb óta használt gyógynövény. A használatával kapcsolatos első evidenciák 4700 évvel ezelőttről, a kínai Vörös Császár idejéből maradtak ránk, amikoris malária, köszvény, székrekedés, reuma, feledékenység és menstruációs problémák kezelésére alkalmazták. Az asszír birodalomban vallásos szertartásokon, illetve többek között epilepszia kezelésére használták a kendert, i.e. 1500-ban az egyiptomi Ebers papírusz pl. gyulladás kezelésére ajánlja, a szintén ebben a korban keletkezett indiai védák többek között a szorongás gyógyításában tulajdonítanak neki szerepet. Nyugati orvosi szövegben először Dioszkoridész, majd Galénosz említette, és mivel mindkettőjük munkássága alapjaiban befolyásolta az európai medicinát, őket követve kannabisszal enyhítették a fájdalmat vagy a depressziót a középkorban is.

Az 1500-as években az európai regény megteremtője, az orvos Francois Rabelais könyvet szentelt a kannabisznak, amelyben az inkvizíció haragját elkerülendő Pantagruelion néven említette (a katolikus egyház csak a hit alapú gyógyítást nézte jó szemmel, VIII. Innocent 1484-ben kiadott bullájában megtiltotta a kender gyógyszerként való alkalmazását).

Az újkori Európában India gyarmatosítása révén tudatosodott újra, hogy a kannabisz igen sokféle kórállapot kezelésére alkalmas: William O’Shaughnessy ír orvos hazatérve az ott látottak alapján sikeresen kezelt vele többek között ízületi fájdalmat, izomgörcsöket, migrént és gyermekkori epilepsziát.

1840 és 1900 között több mint száz tudományos közlemény részletezte hatásait, így a nyugati orvosok (Amerikába először a spanyolok vitték a növényt) egyre nagyobb mennyiségben alkalmazták kivonatait. Lumír Hanuš külön felhívta a figyelmet John Russel Reynolds munkásságára, aki szerint, mint azt az Archives of Medicine egy 1859-es számában megjegyezte, egyes fájdalomfajtákra nincs is jobb orvosság, mint a kannabisz. A hírneves brit neurológus 1890-ben egyenesen azt írta a Lancetben, hogy a gondosan adagolt indiai kender az egyik legértékesebb medicina.

1937-ig az amerikai gyógyszerkönyv több mint száz különféle betegség orvosságaként ajánlotta, azonban ekkor – bár számos szakértő és szervezet, köztük az Amerikai Orvosok Szövetsége is, tiltakozott ellene – a szövetségi kormány adótörvénnyel lehetetlenítette el a kendertermesztést és -ipart, majd megakadályozott minden tudományos kutatást (kivéve egyet: a CIA elődje titkos kísérletekben igazságszérumot akart előállítani, ennek keretében vizsgálták a marihuána katonákra kifejtett hatását is).

Mitől lesz a kannabisz „gyógyászati”?

A kender gyógyászati felhasználásával kapcsolatos jelenkori kutatások az izraeli kémikus, Raphael Mechoulam (Hebrew University of Jerusalem) munkássága révén élénkültek fel. Bár az ENSZ amerikai nyomásra 1961-ben meghozott drog-egyezménye nemzetközi szinten is ellehetetlenítette a kenderrel kapcsolatos tudományos vizsgálódásokat, Mechoulam kiharcolta, hogy foglalkozhasson a növénnyel. 1964-ben izolálta fő pszichoaktív komponensét, a tetrahidrocannabinolt (THC), majd egy évre rá megtalálta a másik fő, nem-pszichoaktív összetevőt, a cannabidiolt (CBD). Húsz év múlva ő fedezte fel azokat a receptorokat is, amelyekhez kötődve kifejtik hatásukat (CB1-receptorok főleg az agyban és a reproduktív rendszerben, CB2-receptorok főleg az immunrendszerben), majd kiderítette, mi célból vannak e receptorok a testünkben: a szervezet maga is gyárt a kannabisz hatóanyagaihoz hasonló, belső, azaz endocannabinoidoknak elnevezett molekulákat. Az endokannabinoid rendszer kutatása a 2000-es évek óta világszerte igen fontossá vált.
Hanuš az 1990-es években Mechoulam kutatócsoportjának tagjaként részt vett az először megismert endokannabinoidok (anandamid és 2-arachidonoyl glycerol/2-AG) felfedezésében, illetve izolálásában és karakterizálásában. Az anadamid felfedezését a Science-ben jelentették meg (2), míg a 2-AG izolálását és karakterizálását a Biochemical Pharmacology-ban (3).

Mivel az endokannabinoid rendszer a szervezet szinte minden folyamatában részt vesz – így pl. közreműködik az étvágy, a memória, az éberség, az immunrendszer, a csontosodás, a sejtvédelem, a sejtosztódás és a szaporodás, a testsúly és a hangulat szabályozásában –, a marihuána orvosi felhasználási lehetőségeinek száma szinte végtelen. A másik ok, ami miatt a kender sokféle gyógyhatást tud kiváltani, fejtette ki Hanuš, hogy számos hasznos összetevője van: a THC-n és a CBD-n kívül 142 féle cannabinoidot és 1088 egyéb, főleg terpén típusú hatóanyagot tartalmaz a növény, különböző fajtái különböző arányban és mennyiségben. Az összetevők közül számos rendelkezik gyógyhatással, és ezek egymás hatását is erősítik – szinergikus hatás, entourage effects -, ezért csak a gyógyszergyártó cégek számára tűnik értelmesnek az izolált hatóanyagok külön-külön árusítása, szögezte le a kémikus.

Idegrendszeri vizsgálatok

Dr. Ilya Reznik, az izraeli MaReNa Consulting Center neurológus-pszichiáter főorvosa és számos gyógyászati kannabisz szervezet tagja előadásában kiemelte, hogy az Amerikai Neurológus Társaság is elismeri már a kannabisz jótékony hatásait, a legnevesebb tudományos szaklap, a Nature pedig külön számot szentelt a gyógyászati kannabisz témájának (cikkeinek címe például: Israel: Research without prejudice, Effects of Schedule I drug laws on neuroscience research and treatment innovation, The cannabis experiment, Release the strains, IBD: Patients with IBD find symptom relief in the Cannabis field).

Reznik hangsúlyozta, hogy az eddigi vizsgálatok szerint a kannabisz hatékonyaz Alzheimer-, a Parkinson- és a Huntington-kór, a szklerózis multiplex és a Tourette szindróma kezelésében, ez utóbbi indikációban serdülőknél is alkalmazzák, és Izraelben, ahol nyolc éve van gyógyászati marihuána program, 700 poszttraumás stresszbeteg kapott engedélyt használatára. A pszichiáter érdekességként megjegyezte, hogy a kender még a szkizofrénia kezelésében is felhasználható, mivel egyik nem-pszichoaktív összetevője, a CBD antipszichotikus hatékonyságú (4). Összességében a betegek 40–45 százaléka alkalmazhatna gyógyulása érdekében kannabiszt, ezért óriási fontosságú az orvosok oktatása ebben a témában, szögezte le Reznik.

Magyarországon jelenleg egyetlen klinikai vizsgálat folyik kannabinoidokkal kapcsolatban. A 3-as fázisú, sokcentrumú nemzetközi study részeként folytatott vizsgálatban az angliai GW Pharmaceuticals CBD-tartalmú szerét vizsgálják felnőttkori, fokális epilepszia kezelésére.

A magyarországi vizsgálatot vezető dr. Kelemen Anna, az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet neurológus, epileptológus főorvosa a konferencián elmondta, hogy míg a jelenlegi legjobb antiepileptikum, a levetiracetam 10%-ban tud rohammentességet elérni, a CBD hatékonysága ebből a szempontból 11%. A neurológus kifejtette: a nagyon széles terápiás indexű kannabisz hatékony lehet szklerózis multiplex, fájdalom, különösen egyéb fájdalomcsillapítóra nem reagáló neurogén fájdalom, illetve a kemoterápiával járó hányinger csökkentésére, alvászavar vagy HIV-neuropátia kezelésére is.

A gyógyászati kannabisz gyermekkori epilepsziában tapasztalható kiváló hatásáról egy Dravet-szindrómás kislány anyukája, Ripszám Cintia számolt be, aki, mint elmondta, számos, durva mellékhatást produkáló és mégsem ható gyógyszer kipróbálása után talált rá a nem-pszichoaktív CBD olajra, amelytől a rohamok száma negyedére csökkent, és a gyermek életminősége nagyon sokat javult.

Orvosi kender Észak-Amerikában és Európában

Dr. Pavel Pachta, az International Narcotics Control Board (INCB) korábbi főtitkárhelyettese elmondta: az ENSZ tagállamok számára nem kötelező a gyógyászati célú kannabiszhasználat tilalma, az országok szabadon dönthetnek a szabályozásról.

A 20. század végén a kannabisz gyógyászati felhasználást először Kaliforniában engedélyezték, 1996-ban. Ez abból a szempontból is egyedülálló volt, hogy így a marihuána az egyetlen gyógyszer, amit az FDA befogadási eljárásai nélkül lehet használni. A kaliforniai példát 2001-ben követte Kanada. Az USA-ban jelenleg 25 államban és Washington DC-ben lehetséges a gyógyászati felhasználás, az országban összesen 1 250 000 beteg él is a lehetőséggel. Ez ezer lakosra számolva 8 főt jelent, ugyanakkor Magyarországon, tette hozzá Pachta, ezer lakosból 70 fő fogyaszt nyugtatót vagy altatót.

Portugáliában 2001 óta semmilyen drog használatát sem büntetik, továbbá Spanyol- és Németországban, valamint Belgiumban is dekriminalizálták a kenderfogyasztást. Hollandia gyógyszertárai 2003 óta árulnak receptre orvosi marihuánát. Ausztriában 2008 óta lehet kannabiszt termeszteni gyógyászati célból, Csehországban 2013 óta legális a gyógyászati felhasználás, a német egészségügyi miniszter 2016 májusában adta át kormányának az orvosi marihuána legalizációjának forgatókönyvét, a makedón parlament egészségügyi bizottsága 2016 februárban fogadta el az orvosi marihuána legalizációját.

A cseh modell bevezetésének módjáról dr. Tomáš Zábransky, a cseh Egészségügyi Minisztérium tanácsadója számolt be a konferencia résztvevőinek. Itt 2013-ban csak 30 g-hoz juthattak havonta a betegek, igen magas áron, azonban 2015 óta a felírható maximális havi mennyiséget 180 grammra emelték. Jelenleg mégis mindössze 55 páciens részesül a terápiában, azaz még dolgozni kell a program megfelelőbb elérhetőségén, ennek részeként szeptembertől gyakorlott izraeliek képzik majd a cseh orvosokat.

A gyógyászati kannabisz hozzáférését támogató legnagyobb amerikai szervezet, az Americans for Safe Access (ASA) az utcai aktivizmusból kiindulva jutott el a százezres tagszámhoz, az orvosok csatlakozásához és harcolt ki számos állami és szövetségi törvénymódosítást. Steph Sherer, a szervezet alapítója és ügyvezető igazgatója, valamint Sebastién Béguerie gyógyászati kannabisz szakértő előadásában a kannabisz ártalomcsökkentő hatásaival foglakozott, és ismertették, hogy a különböző függőségek hogyan kezelhetők a növénnyel.

Előadásában Pálffyné dr. Poór Rita, az OGYEI munkatársa azt elemezte, hogy hazánkban milyen módszerrel lehet kenderszármazék gyógyszerhez jutni. Az EU más tagállamában két ilyen gyógyszer rendelkezik forgalomba hozatali engedéllyel, ezek behozatalát formanyomtatványon kérelmezheti a beteg szakorvosa, különös méltánylást érdemlő betegellátási érdekre hivatkozva. (44/2004 ESZCSM rendelet az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról melléklete: járóbeteg gyógyszerigénylő lap Magyarországon forgalombahozatali engedéllyel nem rendelkező külföldi gyógyszerkészítményre). Mivel a két szert csak szklerózis multiplex, illetve AIDS-betegeknél fellépő anorexia, valamint kemoterápiás kezelés mellékhatásaként fellépő hányinger és hányás elleni indikációval forgalmazzák, szükség lehet még offlabel/indikáción túli gyógyszeralkalmazás iránti kérelemre is, illetve további engedélyek is szükségesek (ENKK engedély, mivel a termék kábítószernek minősül). Azonban, mint Poór Rita megjegyezte, az OGYÉI-hez eddig nem érkezett magas THC-tartalmú, az EU más tagállamában forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszer behozatalára vonatkozó kérelem.

Az idén alakult Magyar Orvosi Kannabisz Egyesület elnöke, Szelestei Miklós előadásában elmondta, azon dolgozik, hogy együttműködést alakítson ki a betegeket támogató szervezetekkel, hogy ők is megismerjék a jótékony hatásokat. Sürgette a kannabisz mielőbbi felírhatóságát a betegek szűk köre számára és az otthoni előállítást engedélyezését számukra. Az ehhez vezető úton a legfontosabb első lépésként az orvosok körében uralkodó félelmek és a betegek stigmatizációjának eloszlatását azonosította, valamint hozzátette, hogy az orvosok képzésén felül az is fontos, hogy a tudományos szövegeken felül konkrét esetekkel és páciensekkel is kapcsolatba kerüljenek.

Gyógyszergyári készítmények

A THC szintetikus verzióját tartalmazó dronabinol a kemoterápia miatti hányás, valamint az AIDS miatti fogyás és étvágyvesztés kezelésére indikált, a nabiximols a THC és a CBD 1:1 arányú kivonata, ami a szklerózis multiplexes betegek spaszticitásának csökkentésére írható fel. Mint arról a Nature cikke – Drug development: The treasure chest (5) – beszámol, a GW Pharmaceuticals által gyártott nabiximols rákos fájdalmat csökkentő hatását jelenleg fázis 3-as vizsgálatokban tesztelik, és a brit cég egyéb kannabinoid-készítményeket is vizsgál. Epidiolex nevű készítményét, ami 98% CBD-t tartalmaz, két ritka epilepszia-formában tesztelik (ilyen vizsgálat folyik Magyarországon is), egy másikat (THC+CBD) glioma, egy harmadikat (tetrahydrocannabivarin/THCV) 2-es típusú diabétesz, egy negyediket (CBD) szkizofrénia kezelésében vizsgálják. Azonban, mint arra Roger Pertwee, a Nature-ben idézett farmakológus, nemzetközi hírű kannabisz-kutató is felhívja a figyelmet, a kenderben több mint száz hasznos összetevő van, a terpének pl. gyulladásgátló, antibakteriális, szorongás- és fájdalomcsillapító hatásuk mellett elősegítik a kannabinoidok pozitív hatásait, és a különböző kannabinoidok egymás hatását is elősegítik, ez az úgy nevezett entourage effect, ezért a kendernövény maga sokkal hasznosabb lehet, mint egy-egy tisztított összetevő. A növény termesztése ráadásul olcsó, hívják fel a figyelmet a szakértők, míg a nabiximols egy havi adagja 500-800 dollárba kerül, a CBD tartalmú antiepileptikumot pedig a tervek szerint havi 2500-5000 dolláros áron akarják forgalmazni.

Megjelent az eLitMed.hu 2016.szeptember

Irodalomjegyzék

1. Pacher, P., & Kunos, G. (2013). Modulating the endocannabinoid system in human health and disease: successes and failures. The FEBS Journal, 280(9), 1918–1943. http://doi.org/10.1111/febs.12260
2. Devane, W. A., Hanus, L., Breuer, A., Pertwee, R. G., Stevenson, L. A., Griffin, G., … & Mechoulam, R. (1992). Isolation and structure of a brain constituent that binds to the cannabinoid receptor. Science, 258(5090), 1946-1949.
3. Mechoulam, R., Ben-Shabat, S., Hanus, L., Ligumsky, M., Kaminski, N. E., Schatz, A. R., … & Pertwee, R. G. (1995). Identification of an endogenous 2-monoglyceride, present in canine gut, that binds to cannabinoid receptors. Biochemical pharmacology, 50(1), 83-90.
4. Iseger, T. A., & Bossong, M. G. (2015). A systematic review of the antipsychotic properties of cannabidiol in humans. Schizophrenia research, 162(1), 153-161.
5. Owens, B. (2015). Drug development: The treasure chest. Nature, 525(7570), S6-S8.

Kulcsszavak: endokannabinoid rendszer, orvosi, gyógyászati, kannabisz, kender, THC, CBD

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Varázsgomba (Psilocybe) azonosítása, szedése – Shroomhunter 101 cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Varázsgomba azonosítása, szedése – Shroomhunter 101

Megszeretnéd tudni, hogyan azonosítsd be legkönnyebben a varázsgombát? A Shroom hunter 101 az első videó a shroomhunter videó tanfolyamban, aminek célja, hogy bevezesse a gomba vadászokat a varázsgomba élőhelyén lévő azonosításhoz. A Shroomhunter 101 a Psilocybe (Varázsgomba – Magic Mushroom) nemzetség tagjaira összpontosít, amelyek városi és elővárosi környezetben is megtalálhatóak.

Interested in magic mushroom identification? Shroom hunter 101 is the first video in the shroomhunter video course, and is designed to introduce the novice shroom hunter to the basics of field identification. Shroomhunter 101 focuses on members of the genus Psilocybe (MAGIC MUSHROOMS), which can be found in urban and suburban environments.

This video is an introduction to wild mushroom hunting – covering basic identification techniques and valuable information and images that will help you locate and identify wild mushrooms. This title, the first in the Shroomhunter video course, focuses on hunting members of the genus Psilocybe – the infamous ‘magic mushroom’ – specifically, those species found in urban habitats within cool, temperate climates of the Pacific Northwest, Western Europe, the British Isles, Southern Australia, and New Zealand.

Many of the mushrooms depicted in this Video Program are restricted by law in localities outside the United States, and within the United States by the Controlled Substance Act and other applicable laws.

The Producers of this program in no way encourage or endorse the collection, consumption or trade of legally restricted mushrooms, and bear no responsibility for anyone’s decision to engage in these or any other illegal activities.

All video footage depicting the collection and handling of psilocybin-containing mushrooms was produced in localities where at the time of production, collection and handling of such mushrooms did not constitute the commission of a criminal act.

This Video Program is intended for use strictly as an entertainment and informational product. No persons associated with the program’s content are in any way professionally affiliated with accredited educational program or institution of learning.

Collecting wild mushrooms can be dangerous. Anyone chosing to seek out or consume wild mushrooms does so at his or her own risk. The information contained in this Program is true and acurate to the best of the Producer’s knowledge, and the Producers accept no responsibility for the misidentification or physical reactions any person may have to the ingestion of wild mushrooms.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Légyölő galóca – Univerzum cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Amanita muscaria, Légyölő galóca. Részlet az Univerzum – A gombák rejtélyes élete című dokumentumfilmből

Tartalom:

Az aktuális rész ismertetője: Egy ősi szibériai legenda szerint “a gombák az erdő gyermekei”. Való igaz, a hasznos gombafajok 70%-a kizárólag az erdőben fordul elő. Az első gombák 400 millió éve jelentek meg a Földön – azóta hihetetlen sok különböző színű és formájú fajuk alakult ki, amelyek minden kontinenst meghódítottak. A gombák sokszor igen bizarr alakot öltenek – ám az élőlény általunk látott része csak a termőtest. Maga a gomba lehullott levelek vagy korhadó ágak alatt, illetve talajban rejtőzik. A gomba tehát élete végéig rejtve marad, csupán a spórákat tartalmazó kalap emelkedik a föld fölé.

A film ismertetése:

Az embert kezdetek óta érdekli az idő, az idő múlása. A Nap és a Hold égi vándorútja a természet órája. A Nap jelentette az emberek számára is az első időmérő eszközt. Őseink felfedezték, hogy a Nap mindig állandó pályán halad az égen, az idő múlását tehát az árnyékok segítségével is lehet mérni, mindaddig, míg süt a nap. Mechanikus eszközökkel még pontosabban lehet mérni az időt. Ráadásul sem a Nap, sem a Hold nem kell hozzá. Ezek az eszközök viszont olyan érzést keltenek bennünk, mintha az idő meghatározott ütemben telne, ahogy az óra jár. Az idő azonban csalóka dolog.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámán – Magarok Nepálban cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Sámán – Magarok Nepálban “A BL Stúdió stábja 1995 őszén Nepálban járt. A Himalája völgyeiben élő magarokat kerestük fel.

Kőrösi Csoma Sándor már 150 évvel ezelőtt említést tesz róluk, de akkoriban Nepál még teljesen zárt volt az idegenek előtt, ezért ő nem tudott eljutni hozzájuk. Filmsorozatunk Nepál egyik legősibb s legnagyobb népcsoportját a magarokat mutatja be. Utunkat Kőrösi Csoma Sándor múlt századi kutatásai alapján szerveztük, mert ő bár szerette volna, nem juthatott be Nepálba. Miután népeink nevében mindössze egy “y” az eltérés, kiváncsiak voltunk rá, hgy találunk-e más hasonlóságokat is.

Tudósok, kutatók beszélnek a magarokról s beszámolnak kutatómunkájuk eredményeiről. Kiderül, hogyan jutott el stábunk a fővárosból Nyugat-Nepálba, a khám magarok közé. A magarok között ők őrizték meg leginkább azt az életmódot, amelyet még elődeik alakítottak ki évszázadokkal, de lehet, hogy évezredekkel ezelőtt “

A filmet a BL Stúdió munaktársai készítették és vágták: Boda Sarolta, Kunckel Béla, Lovass Ferenc, Nemer Erika. BL Stúdió 1996.

A filmet a Maghar Akadémia engedélyével töltöttük fel és tettük közzé.

Köszönjük a lehetőséget Nagy Róbert Zoltánnak.

Az esetleges hanghibákért elnézést kérünk.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Ayahuasca – Yage cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Csodagyom – Tabernanthe iboga cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

1962-ben felfedeztünk egy növényt, ami a nyugat-afrikai esőerdőben terem és a gaboni bantuk titkos vallási szertartásához használják. Képes arra, hogy megszüntesse a heroin- és kokainfüggőséget. Iboga a neve.

Kipróbáltam az anyagot. Utána mászkáltam 33 órát, majd aludtam hármat, és újabb hosszú lődörgés után hirtelen rájöttem, hogy fizikailag nincs szükségem többé semmi kábítószerre. Kipróbáltattam másik tizenkilenc emberrel is: ők sem használnak semmit jó ideje. Akkor már tudtam, hogy az elkövetkező néhány évben ez lesz az az anyag, amely kábítószerfüggők millióit gyógyíthatja meg. De akkor, 19 évesen semmit nem tehettem.

1991-ben egy gerincsérülés miatt kénytelen voltam föladni munkámat egy filmstúdióban, amit nagyon szerettem. Kétségbeestem. Egyre csak izgatott ez a régi emlék. Rájöttem, az a hivatásom, hogy segítsek a drogosoknak a megszabadulásban. Könyvtárakba jártunk, olvastunk, hogy mindent megtudjunk a gyógyszerészetről, és megtaláljuk az összefüggést a heroin, a kokain és az afrikai ibogén között. Huszonöt évre visszamenőleg az összes jelentős kiadványt elolvastuk, hogy elég legyen a tudásunk a tudományos munka megkezdéséhez.

A legfontosabbnak az tűnt, hogy szerezzek ibogént. De bármerre mentünk a világban, senki nem adott el nekünk. A legtöbb helyen tiltott volt, és ahol nem, a megszerzését ott is megakadályozta a bürokratikus procedúra. Ennek az az oka, hogy bizonyos gyógyszerfejlesztők tízmilliókat költenek arra, hogy ebből az anyagból fájdalomcsillapítókat készítsenek, miközben két nap alatt lehetne vele antinarkotizálni a függőket. 1960 táján, az ellenkultúra eszmélésének idején már megpróbálták behozni a feketepiacra az ibogént, de senki nem akarta árulni: nyilván egyetlen dealer sem árul olyan anyagot, amely leszoktat a többiről.

Egy holland ismerősünk összehozott egy francia etnológussal, aki a gabonok földjén kutatott, az iboga lelőhelyén. 1986-ban kapcsolatba léptünk a gaboni kormánnyal, a bongói tudományos tanácsadó testülettel, és a washingtoni gaboni nagykövetséggel, hogy megteremtsük a lehetőséget a tudományos munkához.

Egy héttel később telefonhívást kaptam Gabonból, hogy nem érkezik meg az anyag az embargó miatt, és a francia tudósoknak sem tudnak szállítani. Csak úgy tudjuk megoldani, ha odamegyünk. Meglátogattam a pszichológus Leo Zeffet, aki 1960 óta dolgozott ibogén alkaloidokkal: ő befektetett 25 ezer dollárt a társaságomba. Ez volt az afrikai út költsége.

Miután megérkeztünk Afrikába, az elnök találkozott velünk és rendelkezésünkre bocsátotta az anyagot. Az ismerőseink, amikor megtudták, hogy megteremtettük a kapcsolatot Gabonnal, szereztek nekünk egy belga üzemet, ahol az alapanyagot gyártották számunkra.

Volt egy barátom, aki olyan fokú narkotikus mérgezésben szenvedett, hogy sem beszédét, sem mozgását nem tudta kontrollálni. Kezeltem, és még a cigiről is leszokott. Ezért nem tudok várni: minden narkósnak rendelkezésére kell bocsátani az ellenszert.

Amerikában a konferenciákon a hagyományos módszerekkel dolgozók úgy vélik, hogy az ibogén az alacsonyabb hatásfokú szerekhez és kisebb dózisokra szokott amerikai betegeknél működhetne, de a hollandoknál nem. Azért nincs igazuk, mert a hollandoknál sokkal jobb a szociális háttere a kábítószeres-gondozásnak. Amerikában nem működnek az önsegélyező csoportok, így a betegek húsz százaléka gyógyul meg. Öt éve kezdődött nagyobb ellenállás, mert a hivatalos orvosi testületek milliókat költöttek és harminc évet töltöttek el eredménytelenül. Néhány éve hoztak létre egy fejlesztési bizottságot, amelynek elnöke a mi embereink közül való. Amikor tényleges hatalmat kapott, alapítványi ösztöndíjjal kiküldött embereket egy amszterdami tanulásra. Ezt csinálom most itt.

Volt zavaró tényező is: Iboga-berkekben elterjedt egy haláleset híre. Ismertem minden ilyen szakembert, ezért könnyen megtaláltam azt a svájci orvost, akinek a páciense volt az áldozat. Később tudtuk meg, hogy a beteg adagja annyira kevés volt, hogy amiatt nem történhetett. A társai viszont tudtak róla, hogy beszedett más anyagot is, valószínűleg öngyilkossági szándékkal. Attól fogva új metódusokat dolgoztunk ki. Minden vizsgálatot el kell végezni kezelés előtt: vérkémia, EEG, szívvizsgálat, légzésproblémák, pszichikai gondok. Kis adagot adunk először, és csak akkor folytatjuk, ha normális a reakció. Fontos a türelem és a felügyelet. Az ibogén elvégzi a munkáját, utána pihenés következik. El kell fogadni azonban, hogy az emberek egy részének szüksége van függőségre: ha ezt nem kapja meg, el is megy. Szereti az ilyen akciókat, a sötét utcasarkokat, a drogvásárlás izgalmait, a rendőrökkel való csatározást.

Az ibogénvíziókban nem fordul elő semmi, ami ne történt volna meg a múltban. Így teljesen biztonságos a függőség szempontjából, mivel három-négy élmény után kitisztul a memóriabank, és ha egyszer valami fölszabadult, vizuálisan ilyen állapotban már nem reprodukálódik. A következő alkalomra megszűnnek a víziók, víziók nélkül pedig fárasztó és unalmas. Az ibogén az első órákban izgalmas, mert kíváncsi rá az ember. Ekkor jönnek a víziók, a háromdimenziós tévé. A következő szakasz a kognitív periódus, amikor újraértékeljük a memóriánkból előjött dolgokat: ez az intellektualizáció. Végül jön az ibogén destimulációja és az alvás. Ezek a szakaszok mindenkinél egyénre szabottak.

A kísérletek és az állatkísérletek bizonyították, hogy az ibogén az agy egyik legősibb kéreg alatti központjában, a limbikus központban fejti ki hatását. Itt található az a dopaminnak nevezett idegi hormon, amelynek termelődését gyorsítják és lassítják a különféle drogok, ezzel függővé téve a szervezetet. Ezt a hatást befolyásolja, illetve szakítja meg az ibogén. A negyedik alkalom után nincs többé függőség.

Howard Lotsof monológját az amszterdami Radio Patapoe kalózadó számára lejegyezte: Gert Lovink (átdolgozta: Sisso nővér) Forrás: Magyar Narancs V/26, 1993. július 8.)

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámánok határok nélkül cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Az Észak-Kelet Kínában élő daurok között még él a sámánizmus. A leghíresebb sámánasszony, Szecsengva egy kétnapos szertartására meghívott két magyar néprajzkutatót, akik megörökítették, hogy tanítványaival hogyan képesek transzállapotban beszélgetni a szellemekkel.

Északkelet Kínában élő mongol daurok, tunguz szolonok és hamnigánok sámánnői a oroszországi szibériai Csita városából származó sámánnal együtt áldozati szertartást végeznek. Forrás a DunaTv. Talán a honfoglalás előtt, a vérszerződéskor is így gyűltek össze a magyar törzsek fő sámánjai és sámánnői, hogy közös szertartást végezzenek azért, hogy a nemzet egyesülését Isten és az ősök szellemei megáldják. Érdekes megfigyelni, hogy nősámánok ezek. tehát érdemes feltenni a kérdést, hogy Benkő László, amikor csak férfi sámánokról, és a nők alárendelt szerepéről ír a Honfoglalás trilógiájában, nem téved-e? Shamanic ritual of female shamans from 3 Mongolian and Evenk tribes from Nortern China and one from Siberia (Russia). Source Duna Tv.

• Magyar ismeretterjesztő film,
• 39 perc,
• 2008
• Rendező: dr. Hoppál Mihály
• Operatőr: dr. Hoppál Mihály, Somfai Kara Dávid
• Szerkesztő: dr. Hoppál Mihály

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámán technika: misztikum vagy önfejlesztő, gyógyító módszer cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Sámán technika: misztikum vagy önfejlesztő – gyógyító módszer – Horváthné Schmidt Ilona

Elhangzott a Magyar Pszichológiai Társaság XII. Országos Tudományos Nagygyűlésén (1996. május 22-25.), Budapesten.

A sámánizmus kialakulása a korai sziklarajzok alapján több tízezer évvel ezelőttre tehető. Őshazája Belső-Ázsia. Gyökerei azon szibériai törzsekhez nyúlnak vissza, melyeket a magyarral nyelvrokonoknak tartanak. A sámánizmus formái fellelhetők Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Indonéziában, Délkelet-Ázsiában, Kínában, Tibetben és Japánban egyaránt.

A sámánizmus ősi hiedelemrendszer, kapcsolatba hozható a vallási fejlődés korai formáival, az animizmussal, mely szerint minden élőnek és élettelennek lelke van, és a totemizmussal, mely alapján
a nemzetség őseként állatot tiszteltek. A sámán – mely Magyarországon táltosként ismert – feladata, szerepe sokrétű: gyógyított, jósolt, jövendölt, a közösség összetartója, szellemi vezére volt. A nemzetségi hagyományok, imák, legendák, énekek őrzője, áldozati rítusok irányítója. “Lélekutazásait” gyógyítás céljából, vagy a halott lelkének túlvilágra kisérésének szándékából tette.

A sámánhitben a világegyetem hármas tagolódású, felső, középső és alsó világra oszlik. A középső világ a Föld. A középső világot az alsó és a felső világgal égígérő fa, világfa, (sámánfa), világhegy, hatalmas folyó, világtenger köti össze. A mitológiában minderre szép leírásokat találunk. Az ősi sámánok archaikus létformájában, a test és a szellem egységében, a tudatos lélektől a kollektív tudattalan még nem vált el. A kollektív tudattalant mint szellemvilágot ismerték és az eksztázis állapotát használták fel a kapcsolattartásra.

A sámánokat az eksztázisba jutás mestereinek tarthatjuk. Az önkívületi állapot eléréséhez a dob monoton, ütemes hangját, a csörgök, a tánc pergő ritmusát, sámánénekeket egyaránt segítségül hívtak. Növények kivonatait, füstjeit is használták a tudatuk kitágításához, a transzállapotba kerüléshez, de a kábítószeresekre jellemző kontrollvesztéses, függő állapot számukra ismeretlen maradt. A sámánok a lélekutazások során tudatában voltak megváltozott tudatállapotuknak, ezért is tekinthetők olyan embereknek, akik a földi és a szellemi valóságban egyaránt biztonsággal mozogtak, és ismerték a különböző dimenziók eltérő szabályait.

A sámánok eksztatikus állapotban szellemi segítőik kíséretében, vezetésével tettek “lélekutazásokat”.

A kezdeti alsó világba történő utazások alkalmával – ahová pl. alagúton, földi lejáratokon, vízmosáson juthattak el -, találkoztak állati segítőikkel. A későbbiekben ezek a szellemi segítők, szimbolikus erőforrásokként erővel, energiával “látták el” a sámánokat. A felső világba égígérő fán, füstcsatornán, létrán, szivárványon egyaránt eljuthattak. Az első ilyen irányú utazás olyan élménnyel járhatott, mintha ködrétegen, felhőn, vagy fénypásztán kellene áthatolniuk. A felső világban szellemi mesterekre, tanítókra leltek, akik tanácsokkal, útmutatásokkal segítették őket. A szellemi tanító nemegyszer a nagyszülő, nőknél a nagymama (ősanya). Néhány társadalomban a sámánok örökölték szellemi segítőjüket és egymás között ki is cserélhették azokat.

A sámán kapcsolata a szellemi szövetségeseivel, akik pszichikus, mágikus erővel rendelkeznek és az egyetemes tudás birtokosai, létfontosságú. A sámán az adott dimenzióban céltudatos cselekvésre
törekedett. A lélekutazások aktív résztvevője volt, de nem irányítója. Az utazások céljainak eléréséhez mindig a belső szimbolikus erőforrásaira támaszkodott, a szellemi szövetségesei tudására, erejére hagyatkozott. Ezzel is magyarázható, hogy a sámánoknál ismeretlen volt a kiégés – a burn out – jelensége. A sámánmunka alapszabályai kötelező érvényűek voltak, meghatározták a lélekutazás kereteit. Ezek: a tiszta szándék, a világos cél, a bizalom és tisztelet – a segítő szellemek, és a kapott tudás felé -, és a szeretetteljes lelkület.

A sámán szellemi kisérőivel való kapcsolata többféle. Néhányuknak a sámán a “gazdája”, utasításokat adhatott számukra, más segítők oltalmazták, védték őt. Egyfajta “spirituális házasság” is létrejöhetett közöttük. A szimbolikus segítőket felfoghatjuk pszichikus síkon a sámán belső alteregóinak. A sámán utazásai során gyakran eggyé vált szellemi segítőivel. Az archaikus ember – az animizmus szemlélete ebben támogatta -, könnyen átélte a növények, állatok tulajdonságaival való azonosság érzését. Az azonosulást az adott állat bőréből származó ruhák, tollából készített fejdíszek használatával mélyítették.

A dobolás, a csörgő hangja, a sámánénekek a szellemi segítők “hívására” is szolgáltak. A sámán énekkel, tánccal, csörgőzéssel sajátos rituálét alakíthatott ki, mely segítette a szellemi, szimbolikus segítőivel való minél személyesebb, erőteljesebb kapcsolat létrehozását. A sámánok rituális, szimbolikus, spirituális gyógyító tevékenysége igen nagy erejű. A sámán gyógyító munkájának első lépése a szellemi szövetségeseivel, szimbolikus erőforrásaival való kapcsolatfelvétel volt, segítségkérés céljából. A segítőivel tánc, csörgő, ének vagy dobszó közvetítésével került kapcsolatba, ami egyben az eksztázis állapotának elérését is jelentette. A sámándob szimbolikusan a sámán “szállítóeszköze”, a szojotok “táltosló”- nak nevezték, jelezvén, hogy a dob monoton ritmusának segítségével szinte “belovagolnak” a szellemek világba.

A sámánt a gyógyítás diagnosztikai részénél a szellemi segítők a betegség “szellemi okozójáról” való tudás megszerzésében “támogatták”. A megváltozott, kitágult tudatállapotát felhasználta arra, hogy “nem hétköznapi módon” észlelje a személy energiamezejének változásait. Az egyes szervek működéséről kapott belső szimbolikus képek a sámánisztikus látásmód, – melyet az ausztrál törzsek harmadik, erős szemnek neveztek – “gyümölcsei”.

Mi a jelentősége a megváltozott energiamező észlelésének?

A sámánizmus hite szerint az egyén pozitív erővel, energiával teli szervezetében másfajta energiának nincs hely. Az erő önmagában semleges, a személynek az energiához való viszonya alakítja pozitívvá, vagy negatívvá. A betegség állapotát erővesztés állapotának tekintették. A betegség gyakran a lélekvesztés következménye. A lélekrész elvesztése nyomán keletkezett űrbe könnyen “beköltözhet” a betegség szelleme. A lelkét vesztett ember, elszakítottnak érzi magát a környezetétől, nem érzi az univerzummal való kapcsolatát.

A lélekvesztés történhet trauma következtében, a túlélés érdekében. De “elajándékozással” is elveszthető, pl. ha az egyén lelkének odaadásával próbál magához láncolni valakit. E felfogás szerint a
szocializáció folyamatában törvényszerű a lélekvesztés bekövetkezése. Bizonyos társadalmi helyzetek, pl. diktatúrákhoz való alkalmazkodás, vagy a háborúk akár nemzeti szintű erővesztést is okozhatnak. A gyógyítás folyamatában a sámán megtanította az erejében meggyengült személyt, hogyan kerülhet kapcsolatba a szimbolikus erőforrásaival. Ha ez nem volt lehetséges, a beteg állapota ezt nem tette lehetővé, akkor a sámán tett “utazásokat”, hogy a szellemek világában megtalálja a másik ember szellemi segítőjét, erőállatát, vagy visszaszerezze a távolra került lélekdarabját.

A sámánnak az utazások előtt a másik személyt nyitottá, bizalom telivé kellett tennie, – ebben a rituális szertartások is segítették -, hogy befogadhatóvá válhasson az egyén számára az erőállat, vagy a visszakapott lélekdarab által hordozott energia és üzenet. A gyógyító szertartások ideje egyes társadalmakban, civilizációkban akár 7-8 éjszakán át is tartott. A gyógyító célzatú lélekutazások célja tehát a betegség szellemének, a nem megfelelő erőnek az elűzése, az elvesztett erő, az elvesztett lélek visszaszerzése volt. A sámánok a halottak és a túlélők lelkével is foglalkoztak. A sámán az életet ciklikusságában látta, a halálra mint egy küszöbre tekintett. Talán nem véletlen, hogy a sámánok lélekutazásait “kis halálnak” is nevezik.

A sámánnak a halállal kapcsolatos feladatai sokrétűek. A haldokló beteg embernek a középső világban történő lélekutazások megtanításával is adhatott segítséget. Ha az egyén felkészült a halálra, a sámán feladata volt, hogy mellette legyen, segítse a lelkét a meghalásban. Ha a túlélők és a meghalt ember között elintézetlen ügyek, feldolgozatlan feszültségek maradtak, a sámán a közvetítő feladatát látta el. Különféle szertartások, társadalmi szokások segítettek abban, hogy a család el tudja engedni a halott lelkét és a halott lelke a család tagjait.

A sámánná válás – kiválasztás, tanulás, beavatás – több évig, évtizedig tartó folyamat volt.

A sámánizmusban lévő misztikus elemek nyilvánvalóak, hiszen a sámán a valóság síkjai közötti “közvetítő” szerepét látta el. Lélekutazásait mindig valami cél elérése érdekében tette, pl. hogy a nem hétköznapi anyagi valóságból való erő vagy tudás kérésével segítséget nyújthasson egy probléma megoldásához. A sámán a kapott erőt, tudást – a tudás egy sajátos erőnek tekinthető – önmagán átáramoltatva továbbadta az egyénnek, vagy a közösségnek. Ezzel is segítve a földi élet jobbítását, könnyebbé tételét, illetve hogy az emberek, és a közösségek egyaránt megtalálhassák helyüket az univerzumban.

A sámánok az utazást egységként szemlélték, az élmények, tapasztalások, tanítások globális megértésére törekedtek. Erre utalhat a sámán szó eredeti jelentése: “az ember, aki tud”.

A sámánizmus túlélte évszázadok üldözését, a nyitottságának, a Természet és az Ember belső értékei tiszteletének, a testi – lelki – szellemi (nevezhetjük transzcendentálisnak is) egyensúly helyreállítását segítő módszerei hatékonyságának köszönhetően. A sámáni gyógyítás egyes elemei és napjaink pszichoterápiás módszereinek néhány technikai eleme közötti analógiák közül csak néhányat emelek ki:

A legszembetűnőbb a megváltozott tudatállapotot használata.

A transz állapot nagymértékben hozzásegít a személyes és a kollektív tudattalan hozzáférhetővé tételéhez. A megváltozott tudatállapotot használó technikák – hipnózis, meditációk, katathym imaginatív pszichoterápia, relaxációs tréningek – közül a sámánizmushoz a tudatállapot tágulásával járó módszerek állhatnak legközelebb, ilyen pl. az autogén tréning felső foka, a transzcendens, vagy a Zen meditáció. Egy kísérlet tanulsága szerint a sámánizmus eksztatikus technikái nagy hatásfokkal segítik elő a transz állapot agyi elektromos hullámhosszának, a théta-hullámnak az elérését. Az EEG felhasználásával végzett kísérlet szerint a sámánok tíz perces dobolása során tett utazás tudatállapota a Zen mesterek hat órás meditációs munkájának mélységével állítható párhuzamba. A katathym imaginációs pszichoterápia középfokánál használt technikáknál szerepel egy ellenséges szimbólum pl. állat megszelídítése és a továbbiakban a megszelídített állat segítségének kérése.

E terápiás módszer használata során, ha spontán módon szimbolikus belső vezér alakok jelennek meg, a személyiség adott érési folyamatának befejezéséig közvetlen Én erősítő hatásuk miatt a terapeuták támogatják e szimbolikus erőforrások használatát. Az én állapotok, ego state terápiánál (Federn, Watkins) regressziós technikák, általában hipnózis segítségével, a fejlődés során létrejött én – állapotok megismerésével, és a személyiségbe való integrálásával foglalkoznak. Ego állapotok kialakulása és disszociálása, selfről való leválása traumára adott válaszként, a túlélés érdekében is létrejöhetnek. Ez a sámán hit lélekvesztésével állítható párhuzamba.

A sámánizmus és korunk egyre jelentősebbé váló lélektani irányzata, a “negyedik erőnek” nevezett transzperszonális pszichológia közötti párhuzamok alapján talán nem túlzás azt állítani, hogy a sámánok tudták és gyakorolták mindazt, amit korunknak a transzperszonalitás szemlélet, szellemiség tanít. Ilyen az archetípusokkal, a szellemi gyökereinkkel való kapcsolat. A sámán szellemi segítői, a kollektív tudattalan szimbólumainak tekinthetők. Jung tanításai révén ismert, hogy a kollektív tudattalan archetipikus képeivel, mitikus figuráival, szimbólumaival való kapcsolat, együttműködés a testi-lelki-szellemi összhanghoz, a pszichés és spirituális egészséghez nélkülözhetetlen.

Weöres Sándor így ír “Az őstudás” című versében:

“Aki a lényében rejlő ős tudást önmaga számára meghódította, mindent elért, ami emberileg elérhető, az élet és halál csak felületesen sebezheti, lényegében sérthetetlen és teljes.”

A transzperszonalitás élménycentrikussága, a kibővült tudatosság állapotának felhasználása az univerzális tudáshoz való jutáshoz, a spiritualizmus, az öntranszcendálás szükséglete a sámánizmussal
közös jellemzők.

A sámánok “eksztatikus kommunikációja”, a szellemi világ, a transzcendens üzeneteinek megértése a transzperszonális irányzat diszidentifikáció és a biszociáció fogalmával analóg. Diszidentifikálódni azt jelenti az egyén képessé válik a hierarchikus tudás befogadására, azáltal, hogy megszűnteti a teljes azonosulását valamely hittel, attitűddel, vagy értékrenddel. Ezáltal éri el, hogy a tudatosság magasabb szintjén működhessen. A biszociáció fogalma arra a kreatív, nyitott szemléletmódra utal, mellyel az egyén a korábban disszonánsnak tartott dolgokat is szerves egységbe tudja kapcsolni.

A napjainkban terjedőben lévő sámán technikák – a különféle sámán módszerek közös elemeire alapozva – az önfejlesztés eszközéül szolgálhatnak. Segíthetik az egyént önmaga útjának, a kérdéseire való válaszok megtalálásában. Megtanítja az egyént arra hogyan válhat önmaga erőforrásává, tanítójává, hogyan szabadíthatja fel belső energiáit. Költői képpel élve: “… rákapcsolódás az élet-fölötti erőre, általa saját képességünket sokszorosra növeljük.” Vagyis lehetőséget ad arra, hogy a hétköznapok világába becsempéssze a tudattalan segítő, kreatív erőit, hogy ezáltal az egyén lehetőségein belül a legjobbat érje el.

Irodalom

1. Bagdy E. (1996): A transzperszonális pszichológia szellemi horizontja. Pszichoterápia V. évf. 2. 79-86.
2. Daubner B. (1994): Ego state therapy. Integratív Hírmondó. 1. szám 9- 31.
3. Daubner B., Fadgyas I. (1994): Katathym Imaginatív Pszichoterápia. Integratív Hírmondó 2. szám 15-33.
4. Drury, N. (1994): Sámánok, látnokok. Édesvíz Kiadó. Bp.
5. Forgács A. (1992): Pszichoarcheológia, pszichoszintézis és sámánizmus. Végeken 3. évf. 2. 15-20.
6. Kelemen G. (1992): A pszichoterápia és az öngyógyítás spirituális dimenziója. Pszichoterápia I. évf. 1. 11-20.
7. Koronkai B. (1995): Tanítások tanítója. Animula, Bp.
8. Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy. (1988): Jelképtár. Helikon Kiadó, Bp.
9. Hoppál M. (1994): Sámánok. Lelkek és jelképek. Helikon Kiadó, Bp.
10. Horwitz J. személyes közlései.
11. Jung, C. G. (1995): Föld és lélek. Az archaikus ember. Kossuth Könyvkiadó, Bp.
12. Jung, C. G. (1996): Gondolatok a látszatról és a létezésről. Kossuth Könyvkiadó, Bp.
13. Jung, C. G. (1993): Mélységeink ösvényein. Gondolat Kiadó, Bp.
14. Kállai J. (1996): Az archaikus ember térszemlélete. Pszichológia 16. évf. 2. 189-206.
15. Süle F. (1990): Vallás vagy pszichoterápia? 33-38. Animula Egyesület, Bp.
16. Weöres S. (1995): A teljesség felé. Tericum Kiadó, Bp.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) A sámánisztikus világkép alapszimbólumai cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

A sámánisztikus világkép alapszimbólumai – Horváthné Schmidt Ilona

Elhangzott a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület előadás sorozatán (1997. május 16.), Budapesten.

Sámánizmus története, eredete

A sámánizmus gyökerei a 100.000 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza. Őshazája Belső-Ázsia. A sámánizmus formái fellelhetők Délkelet-Ázsiában, Kínában, Tibetben, Japánban, Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában és Indonéziában egyaránt.

Gyökerei azon szibériai törzsekhez nyúlnak vissza, melyeket a magyarral nyelvrokonoknak tartanak. A magyar nép hitvilága, vallási rendszere a keresztyénség átvétele előtt a sámánizmus volt. Felidézhetjük Szabó Magda: Az a szép fényes nap című drámáját, Géza fejedelem és a sámán “kapcsolatát”.

A magyaroknál a sámán táltosként vált ismertté. A pogány magyarság hitvilága a keresztyénség felvétele után fokozatosan pusztult, a sámánisztikus világképbe való hit megszűntével ez a hitvilág
alkotóelemeire bomlott, és ezek az alkotóelemek mesemotívumok, rituális énekek, hiedelmek formájában éltek, élnek tovább. Eliade vallástörténész a sámánizmust archetípusnak tartja, amely látszólag időtlen minőség.

A sámán szó az evenki nyelvből származik. Az even, evenki két szibériai vadász- és rénszarvastenyésztő csoport, akiket régebben általában a tunguz néven ismertek. A sámán szó jelentése: “az ember, aki tud”. A sámán szót mai értelmében arra az egyénre értik, aki megváltozott tudatállapotában, révülésében is ura tud marad önmagának. Az irányított tudatállapotban gyakorlottakat, az eksztázis mesterét tekinthetjük sámánnak.

A sámán feladata, szerepe igen sokrétű volt: gyógyított, jósolt, jövendölt, a közösség összetartója, szellemi vezére volt. A nemzetségi hagyományok, imák, legendák, énekek őrzője, áldozati rítusok irányítója.

A sámánizmus ősi hiedelemrendszer, kapcsolatba hozható a vallási fejlődés korai formáival, az animizmussal, és a totemizmussal. Az animizmus szerint minden élőnek és élettelennek lelke van, a kőnek éppúgy mint egy fának. Az animizmus ezáltal a természettel, a környezettel való szorosabb, egyenrangúbb kapcsolatot segítette elő. A totemizmus azt a hitrendszert jelentette, melynek alapján a nemzetség őseként állatot tiszteltek, gondoljunk pl. a turulmadár, a csodaszarvas legendájára, a fehér ló történetekre, vagy a medvekultuszra.

Sámánizmus világképe

A sámánisztikus világkép bemutatását Diószegi Vilmos 1945-ből származó néprajzi gyűjtésének egy szép darabjával kezdem.
Bihar és Békés nádasai között egy öreg darvász mesélte a következő történetet. (A daru – a magyarság “ősi soron becses madara”, (Hermann Ottó) – a halhatatlanok hírnökének, a hosszú életnek, az éberségnek a szimbóluma. Kezdetben csak a nemesek viseltek süvegükön darutollat, melyért egy-egy borjút is adtak.)

A darvász története így szól:

“Van a világon egy csudálatos nagy fa, amelyiknek kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha elkezdenek kavarogni, ombolyogni, (gomolyogni) abból támad a szél. Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nemcsak a hold jár el az ága között, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus az ilyen. Mert ez csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látni
nem láthatja.”

A magyar népmesék motívuma az égígérő fa, a tetejetlen fa, melynek törzsén egy házban él a hold anyja és a hold, feljebb ugyancsak egy házban a nap anyja és a nap lakik. A magyar népi díszítőművészetben (faragásokban, hímzésekben) is megtalálható a hatalmas fa, ágai között a holddal és a nappal. Az urali, a szibériai népek, a mongolok világfájának csúcsa mellett is ott van a nap.

Egy török monda szerint: a föld köldökén, mindennek a középpontjában nő minden földi fa legmagasabbika, egy nagyon magas fenyő, amelynek csúcsa a főisten (Baj Ülgön) lakásáig ér. A fa egyik oldalán a nap, a másik felén a hold található. Avar sírban is találtak olyan csonttégelyt, amelyen kilencágú fa látható, bal oldalán körrel, jobb oldalán félhold alakú ábrázolással, tehát már az avarkorban is ismeretes volt a napos-holdas világfa.

Az indoeurópai népek (India, Pakisztán, Banglades, Sri Lanka tartozik ide, illetve a szláv, a germán, a román népek, a lettek és a litvánok) hiedelemvilágában is megtalálható a világfa, az életfa motívuma, de ezen fa csúcsán vagy az ágai között nincsenek égitestek. A paradicsomi almafát a világfa keresztényesített formájának is tekintik. A magyar népmesék, mondák csudálatos fája, égígérő fája, tetejetlen fája, és más sámánhitű népek világfája, azzal a sámánfával azonos, amely összeköti a sámán hitvilág világait, az alsó, a középső és a felső sámán-világot. A sámánhitben tehát a világegyetem hármas tagolódású a középső világ a Föld. A középső világot az alsó és a felső világgal a világfán kívül még világhegy, hatalmas folyó, világtenger is összekötheti.

Mi található az alsó és a felső világban?

Az alsó világ a hüllők, a kígyók, gyíkok és a békák birodalma a legtöbb sámánhitű népnél. (A görög mitológiából is ismert a kígyók és a föld alatti világ – az alvilág – kapcsolata. Például: Hercules (görög neve: Héraklész), leszáll az alvilágba, hogy az öreg tengeristen (Phorküsz) lányának, Gorgónak a fejét megszerezze. Gorgó kígyóhajú, kígyótestű, női fejű lény, aki a szemébe tekint kővé válik.)

A felső világot így képzeli el egy ősi, pogány dal:

“Az a szép fényes nap
az isten jobb szeme,
az a szép fényes hold
az isten bal szeme.
Az a futó szellő
isten lihegése,
az a sok szép csillag
isten arca izzad…”

A világfa ábrázolásokban a világfa mellett – a középső világban – lovak, szarvasmarhák, szarvasok, a világfa ágai között madarak láthatók. Gyakori, hogy csak az állat fejét ábrázolják. A világfa mellett valójában nem a tényleges állatok, hanem ezen állatok “lelkei” találhatók.

Ezt pontosítja a világmindenségről szóló osztják-szamojéd hiedelem, mely szerint az eget és a földet a “rügyes égi”, azaz a lombos fa kapcsolja össze, amely az “Élet anyó” lakásánál nő. Ez a fa nyírfa.
Ágain balra a nap (vagy a “nap árnyéka”), jobbra a hold (vagy a “hold árnyéka”) van. Felső ágain a születés női pártfogói, a kakukkok ülnek, amelyek szent madarak. (A kakukk a megtestesülés előtti és utáni állapotban lévő emberi lelket szimbolizálja, mert a lélek számára a test ugyanúgy “idegen fészek”, mint a kakukk számára más madár fészke, melybe a tojásait csempészi.) “Élet anyó” igazgatja a szülést. Reggel, amikor a nap felkel és első sugarait a földre veti, akkor minden egyes napsugár hegyén emberi lelkeket küld a földre, akiknek aznap meg kell születnie. A sugár hozza a lelket a mi “középső” földünkre. A lélek oda hull, ahol a napsugár a földet megérinti. Ez az emberek igazi születése. Ezután következik az embereknek az anyától (asszonyanyától) való materiális születése.
A napsugarat és a lelket ugyanazzal a szóval fejezik ki: ilszat. Az ember szaporodásához hasonló képzeteket fűztek a jószágok, erdei vadak szaporodásához is. Ezért is feltételezhető, hogy a világfa
ábrázolásokon az állatok rajzai nem a valóságos, tényleges állatokat, hanem a szaporulatukat biztosító “lelkeiket” jelképezik.

Érdemes azt megfigyelnünk, hogy a fenti hiedelem a naphoz kapcsolja a termékenységet, a szülést, ami a világfa bal oldalán található. A testszimbolikában a nőiesség, az anyaság szimboluma ugyancsak a bal oldal.

A sámánok elképzelése a lélekről

A sámán hitű népek körében szinte általánosan elterjedt a több lélek képzete, ami megelőzte az egyetlen (monisztikus) lélek képzetét. Észak-Eurázsiában általánosan elterjedt a lélekkettősség, a
magyarok, a pogány magyarok körében is a kettőslélek hite élt. E két lélek, a szadadlélek és a testlélek.

A testlélek, az “életlélek”, legtöbbször “lélekzetlélekként” jelenik meg. Ez a légzésnek az életelvvel, az élettel való azonosítására utal. A magyar lélek szó a “lélegzet” szó származéka. A lélek és a lélegzet szó, ill. a lélek és a test szoros kapcsolatára utal pl. a “kileheli a lelkét”, “hálni jár belé a lélek”, “csak aludni jár belé a lélek” szólások. Ez utóbbi kettő mögött, – melyeket a beteges, gyenge egészségű emberekre használják -, egy olyan képzet is meghúzódik, hogy a lélek időről időre eltávozik a testből, véglegesen még nem hagyja el, aludni, hálni még visszatér, visszajár belé.
A testlélek lehet egy vagy több.
Az indiánok között a test minden részének megvan a maga szelleme, lelke. A sámánhitű törzseknél ugyanazon szó lélek és szellem jelentésű is.

A szabadlélek az ember testen kívüli megjelenési formája, vagyis magának az embernek a testen kívüli megjelenése. Ez sokszor az ember kicsinyített képmása, Észak-Eurázsiában ezt gyakran árnyéklélek jellegűnek tekintik. A vogul és osztják szabadlélek, árnyéklélek: “isz”, a régi magyar “iz” szóval rokon, melynek jelentése: “rák, rákfekély, rákfene, egy rossz betegség, ami a foghúst támadja meg, kisgyereknél ún. szájpenész”. A magyar “iz”, az eredeti elképzelés szerint gonosz, félelmetes lény. Ez az “Iz egyen meg!, Rágjon meg az iz!” szidalmak is jeleznek.
Ez az árnyéklélek kapcsolatba hozható a Jungi árnyék fogalommal. A legkülönbözőbb népeknél az emberi lélek szomorú sorsa az, hogy a halál után iszonyú szellemmé alakul át, amely a hátramaradottakat különböző módon megragadja, megsérti. Ebből a gonosz szellemből betegségszellem alakulhat, és ennek a nevét azután átviszi magára a betegségre is. Ez a folyamat van itt is, amikor a lélekből egy betegség lett. (Iz-szó szabadlélek, árnyéklélek, rosszbetegség,
rákbetegség).

Itt csak utalni szeretnék Rüdiger Dahlke: A lélek nyelve a betegség című könyvére, illetve e könyv első kötetére, Út a teljességhez (társszerző Thorwald Dethlefsen), melyekben a betegségeket az árnyék megnyilvánulásainak tekintenek. A szabadlélek leginkább az álmok alatt, sámánoknál a transzállapot idején, illetve a lélek elvesztésének különböző állapotainál (betegségeknél, ájulásnál) mutatkoznak meg.  A vogulok képzete szerint, az élet folyamán, amíg az ember egészséges, a szabadlélek nála van, és rendszerint csak az álom idején hagyja el. Nyelvükben az “álomba merült” azt jelenti “elhagyódott”, az “elalszom”, azt, hogy “elhagyódtam”. Délkelet-Ázsia egyes részein is úgy tartják, hogy veszélyes az alvót hírtelen felébreszteni, mert álmában a lelke messze járhat, s időt kell hagyni a biztonságos visszatérésre. Ha a lelke nem tud visszatérni, megbetegedhet.
Amikor a test elhagyódott, a lélek különböző helyeket látogat meg és más lelkekkel találkozik, és azokkal békés vagy ellenséges kapcsolatba kerül. Ha a lélek ellenfele erősebb, nem mer kimenni a testből, ennek következtében az ember nem mer elaludni. Összegezve: a szabadlélek az én lélek – ma talán azt mondanánk a személyiség magva -, és az egy vagy több testlélek az életlélek megjelenési formája.

A sámánok lélekhitével kapcsolatosan még érdemes megemlíteni a kanadai eszkimók, az inuitok elképzelését. Szerintük a tárgyak és elnevezéseik egyformán valóságosak. Az ember neve a lelke része. Ha két embernek azonos neve volt, azáltal lelki társakká váltak. Tehát az ember neve összekötheti őt másokkal, néha egy egész csoporttal. Még az azonos nevet viselő halottakkal is szoros
kapcsolatban álltak, mintegy közös lélek hálózatot alkotva, amely hídként szolgált az élők, a holtak s az állatok világa között.

A sámánok kiválasztásáról, beavatásáról

A sámánná válásról kétféle elképzelés ismert, a “passzív”, és az “aktív”. A magyar, a szibériai, a török néphitben “passzív” módon történik a sámánok kiválasztása, itt a jelölt semmit nem tesz annak
érdekében, hogy sámán legyen, inkább tiltakozik ellene, míg a többi közép- és kelet- európai népeknél (tehát a német, lengyel, román, bolgár, horvát, szerb népeknél) “aktív” módon történik a sámánná válás, az egyén saját maga akar emberfeletti erejű, tudású lénnyé válni, és ennek érdekében tanul.

A “passzív” módon történő sámánná válás elemei a következők:

1. “Fölös számú csont”. A kiválasztódás már a születés pillanatában nyilvánvaló, erre a foggal, illetve tizenegy vagy még több ujjal való születés ténye utal.Akinek nincs fölös számú csontja, e hiedelem szerint nem lehet sámán. Ha a gyerek foggal születik és a bába kitudja venni a fogát, akkor nem lesz a gyerekből táltos, ezáltal sok kíntól, szenvedéstől megmenekül. A sámánokra nemcsak az jellemző, hogy egy, vagy több foggal (sőt több fogsorral) születik, hanem az is, hogy később is több foga van, mint a közönséges embernek. Egy szibériai hit szerint, az a sámán, aki elveszíti fogait nem tud tovább sámánkodni.
2. A leendő sámán gyermekkorában a többi gyermektől eltérő módon viselkedik, emberkerülő, nyugtalan. Veszprém megyében azt tartották, hogy a leendő táltosnak “hét esztendeig – azaz hét éves koráig – mindig bolyongani kell.”A darvász történetében ez állt: “ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, merre van, aki foggal született, oszt kilenc esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet.” A magyar néphit szerint a táltos, és a táltos lova egyaránt tejen él. (Ez a felsőbb tudást, a beavatottságot jelképezi. A tej, mint az életben tartó anyatej, az “életvize”, a halhatatlanság itala, szellemi táplálék, az égi világgal való kapcsolat záloga. Ezzel szemben a boszorkány, aki az ártó hatalmat jelképezi elapasztja a tehén tejét.)
3. A sámán jelölt és a környezete is ellenszegül a kiválasztásnak, az ellenszegülés azonban hiábavaló. Az ellenszegülés már a vihartól való félelemben is megnyilvánulhat, ilyenkor a kiválasztott attól fél, hogy elviszik a halott sámánok szellemei. Ha a jelölt és a hozzátartozói végleg ellenszegülnek a többi sámán, táltos akaratának, akkor a táltosok a jelöltet megnyomoríthatják, vagy testileg válik nyomorékká, vagy eszelős lesz. A szibériai, ill. a török törzsek sámánhitében a sámán hivatás tehát magán viseli a kényszer és a kínzás jellemvonásait.
4. “Huzamos alvás”. Az alvás, vagy elrejtőzés során a sámán jelölt teste mozdulatlanul, élettelenül fekszik, három napon át. Míg teste eszméletlenül fekszik, a lelkét természetfölötti lények, általában a halott sámánok lelkei elrabolják és ekkor kapja tudományát. Hogyan? Mi történik ilyenkor a leendő sámánnal?
5. “Szétdarabolás” élménye. A feldarabolás egyik célja, hogy csontjait megszámlálhassák. A vadásztársadalmakban a csontok az élet lényegét jelentik. A sámánná váláskor utazása során azt élheti át, hogy a szellemek megkínozzák, testét csontvázig lecsupaszítják, feldarabolják, majd ismét összerakják. A sámánokat gyakran ábrázolják csontváz formájában, ami a beavatási szertartás során lejátszódó rituális feldarabolódásra utal. Szibéria és Mongólia területének legnagyobb részén a sámán és a kovács között különös kapcsolatot tételeztek fel. A sámánavatás halálmotívuma az újjászületéssel egészül ki. A szétdarabolt testet a természetfeletti lények, sámánok lelkei összerakják, a jelölt újra éled, és a tudomány birtokosa lesz. Az újbóli összerakás, összeragasztás egyes leírásokban nyállal történik. A magyar népmesékben is megtalálható a mesehős testének feldarabolásával kapcsolatos mesemotívum. A mesehős feldarabolásának funkciója megegyezik a nem magyar mesék varázskönyvből való tanulásának motívumával. A nem magyar népmesék mesehőse a varázskönyvből való tanulás által nyeri el az emberfeletti képességeket.

Az előbb említettekkel még közel sem zárult le a sámánná válás időszaka, még sámánavató szertartás is szükséges hozzá. Ez a rítus abból áll, hogy a jelöltnek az ég lakóinak való bemutatkozása céljából fára, hágcsóra, létrára vagy hegyre kell felmásznia. A legtöbb helyen ez kiegészült a jelöltnek vér által történő megtisztításával. (Talán azért, mert a vér az élet, az életet adó meleg szimbóluma. Az ősi törzsek a napra istenként tekintettek, a nap és a vér között soros kapcsolatot tételeztek fel, erre utal az a hiedelem is, miszerint az aranyat a nap megalvadt vérének tartották.)

A sámánavatáskor megmászandó létra, fa a sámánfa.

A szibériai sámánoknál minden sámánnak van egy saját sámánfája a kunyhójánál, ami a sámán életfája. A sámánfa akkor kezd el nőni, amikor a sámánjelölt elhivatott lesz a sámánságra és csak a sámán halálával pusztul el. A sámán halála után egy éven belül elszárad.

Megsemmisítése, vagy épségének megsértése a sámán halált vonta maga után. Azonban a hiedelem szerint, ha valaki a sámán fáját ki akarná vágni, és fejszével belevág a fába, a saját lábát sebzi meg vele. A szibériai népek sámánlétráin általában kilenc fok található és kilenc féle fenyőből készítik.

A sámánfa azt az utat is szimbolizálja, amelyen a sámán, vagy az imádsága az égbe megy.

A sámánlétra, sámánfa tetejére érve a vizsgázó a szellemeknél jelentkezik. Azokhoz a szellemekhez imádkozik, akik oltalmazzák őt. Az oltalmazó szellemeket nem a sámán választja ki, hanem a szellem választja ki a sámánt. A sámán természetfeletti ereje nem őbenne magában, hanem a segítő szellemeiben rejlik. A sámán szellemek nélkül erőtlen, az a sámán, aki elveszíti a szellemeit, megszűnik sámánná lenni, sőt néha meg is hal.

“Kapsz egy szellemet, aki mindig veled lesz – második éneddé válik.”
– tartják Észak-Amerikában.

A segítő szellemek a sámán pszichéjének tükröződései. Pszichikus síkon a sámán belső alteregóinak is felfoghatjuk a segítő szellemeket, a szimbolikus segítőket. A sámán utazásai során gyakran eggyé vált szellemi segítőivel. Az archaikus ember – az animizmus szemlélete ebben támogatta -, könnyen átélte a növények, állatok tulajdonságaival való azonosság érzését. Az azonosulást az adott állat bőréből származó ruhák, tollából készített fejdíszek használatával mélyítették.

A sámán ruházata

A sámán öltözete, fejviselete igen változatos képet mutat. A fejviselet állhat tollakból, szarvasagancsból, a kettő kombinációjából. Az egész madarat is ábrázolhatja, és ismert olyan sámán fejviselet is, ami vaskoronára erősített agancsos rénszarvasbika-fejből állt. A VII-IX. századdal keltezhető sziklarajzok is ismertek, melyeken szarvat ábrázoló fejviselet látható. Szibériában az Oka folyó mentén a bronzkorra tehető sziklarajzokat találtak agancsos fejviseletű
emberalakrajzokkal.

A sámándob:

Szibériában a sámánizmus hangszere a dob, Dél-Amerikában a csörgő veszi át a dob szerepét.
Érdekesség, a magyar népmesei táltosló azonos a sámándobbal. A népmeséinkben a fiatal mesehős égígérő fára való feljutásnak van egy próba jellege. A mesehős a fa tetején táltoslovakhoz jut.

A táltosló jellemzői.

1. A táltosló jövendő tulajdonosa rendkívüli módon tudja meg, hogyan juthat hozzá a táltoslóhoz.
2. A leendő táltos sovány gebe.
3. Általában a gazdának kell a hátán cipelnie, eközben elpusztul, de újraéled.
4. A rozoga állatot a hősnek meg kell mosdatni, esetleg tejjel kell etetni. Parazsat is kell adni a hitvány gebének, hogy táltoslóvá változzon.
5. Egy – egy út előtt is meg kell etetnie a gazdának eleven szénnel a táltoslovát.
6. A táltosló gazdájával a hátán elhagyja a földet és felemelkedik a levegőbe, és oda megy, ahová a gazdája akarja.

A sámánhit szerint is a leendő sámán az égígérő fáról, a világfáról kapja sámáneszközeit, a sámándobot, amelynek segítségével a sámánmesterséget gyakorolni tudja. Minden sámánnak van sámándobja, ez egyfenekű, gyakran fémfüggőkkel, csörgőkkel ellátott. A sámán megidézi vele a szellemeket, vagy ő megy el a szellemek birodalmába. A sámánhitű népek a dobot a sámán hátasállatának tekintik. A szamojéd népek a sámándobot rénszarvasnak tekintik, a dobverőt, pedig olyan botocskának, ostornak, amellyel a sámán a rénszarvasát sietteti. A szojotok “táltoslónak” nevezték, jelezvén, hogy a dob monoton ritmusának segítségével szinte “belovagolnak” a szellemek világába.

Más népek úgy tartják (burjátok), hogy a sámán annak az állatnak a lelkén utazik, a lélekutazások során az az állat a szellemi kisérője, amelynek a bőrét a dobra feszítették. A sámánnak mielőtt a dobját használni kezdené, a dob “felélesztéséhez” fontos szertartást kell végeznie, melynek lehetséges története a következő: A dob abroncsát a sámán meghintette áldozati sörrel. Az abroncs feléledt és a sámán szájával elmesélte a jelenlévőknek, hogy miként élt az erdőben, hogy lett fává. Az abroncs elbeszélése azzal fejeződött be, hogy jól fogja szolgálni a sámánt. Ezután a dob bőrére hintett az áldozati sörből, akkor feléledt a jávorszarvas, vagy rénszarvas, attól függően, hogy milyen bőrrel vonták be a dobot. Az altaji törököknél a sámán égő borókával füstöli meg a dobot, majd pedig tejből párolt pálinkával meghinti. Az osztják-szamojédok szertartásán egy tapasztalt sámán egy lélekutazás során “összegyűjtötte”, “összeszedte” annak a rénszarvasnak minden elhullott szarvát, és élő vízzel megöntötte. A csontok, szarvak holt csomójából “feléledt” a rénszarvas, ezután már nem volt “tehetetlen” a sámán dobja.

A sámánkodás megkezdése előtt a dobnak a tűz fölé való tartása elengedhetetlen, ez szükséges ahhoz, hogy a bőr jól megfeszüljön rajta. Ez a táltosló parázzsal való etetésével lehet analóg.  Dél-Amerikában a csörgő veszi át a dob szerepét. Ott a csörgő nyele a világfát szimbolizálja, a csörgőt képző üres dob pedig magát a Világegyetemet. A benne lévő kavicsok a szellemek és az ősök lelkei. Amikor rázzák a csörgőt, ezek a szellemek tevékenykedni kezdenek, és segítik a sámánt. A lappföldi dob vizsgálata azt bizonyította, hogy a hangszert csak bizonyos meghatározott helyen ütötték. A sámánok dobjaikat jóslásra is használták, ilyenkor dobolás közben egy bizonyos mutató mozgását figyelték meg. Ilyen mutató lehetett a dobhoz erősített fémkarikaköteg, amit “békának” neveztek. A béka a rezgő bőrtől függően ugrándozik, a mint a modern kísérletek kimutatták, ezt a mozgást lehetetlen előre pontosan meghatározni.

A magyar népi kultúrában gyerekversekben, a regösénekekben egy különös dobnak az emlékét találhatjuk meg:

Gólya, gólya gilice
Mér véres a lábad?
Török gyerek vágta,
Magyar gyerek gyógyítgassa
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.

Adjon isten lassú esőt,
Mossa össze mind a kettőt,
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök,
Dob szerda.

A napok fordított sorrendje, a szita és a dob együttes megjelenése a vers jövendőmondó szerepére is utalhat.

Transzállapot:

A sámán a dobszó, a csörgő, az ének, a tánc közvetítésével kapcsolatba került szellemi segítőivel, ez egyben az eksztázis állapotának elérését is jelentette.
Az eksztatikus állapotot, a transzállapotot a régi magyar nyelv rejtezésnek, révületnek is ismeri. A rejtez szót álhalottra, tetszhalottra is használták.
Az eksztázis állapotára a palócok, a matyók és a bodrogköziek az elragadtatódik kifejezést használták, a bukovinai és a moldvai székelyek az ellesz, és ellát igét.

A rejtez, elrejtez szóval kapcsolatosan felidézhetjük Arany János Toldiját is:

Mondd meg ezt, jó Bence, az édes anyámnak,
Gyászba borult mostan csillaga fiának:
Egykorig nem látja, még nem is hall róla,
Eltemetik hírét, mintha meghalt volna.

De azért nem hal meg, csak olyaténképpen,
Mint midőn az ember elrejtezik mélyen,
És midőn fölébred bizonyos időre,
Csodálatos dolgot hallani felőle.

A regösök a sámánok utódainak is tekinthetők.

A regösök énekének refrénje is érdekes a táltos, a sámánmunka szempontjából. A refrén általában így hangzik: “haj regő rejtem” Ez a sámánok eksztázist elősegítő sámánénekeinek refrénjéből származtatható, ami eredetileg így szólt: “Haj! Révüléssel révülök.” Róheim Géza ezt így értelmezi, “haj, extázisban vagyok”.
A refrénben található haj! – indulatszó, a természetfölötti lényeknek, a szellemeknek szól, felszólítja őket, hogy segítsenek, mert a sámánnak bármilyen feladatot kell is ellátnia azt csak a segítő szellemei révén teheti meg.

A révüléssel kapcsolatos jelenség még az ásítás és a melegség. A révülő sámánt melegség, hőség lepi el. A sámán úgy is kapcsolatba léphet a segítő szellemeivel, hogy amikor magához hívja, kitátja a száját, hogy lenyelhesse azokat, így bocsájtotta magába a megérkező szellemet. Ez is jelzi, hogy igen sokféle lehet a sámán kapcsolata a szellemi segítőivel, kisérőivel. Néhányuknak a sámán a “gazdája”, utasításokat adhatott számukra, más segítők oltalmazták, védték őt. Egyfajta “spirituális házasság” is létrejöhetett közöttük. Néhány társadalomban a sámánok örökölték szellemi segítőjüket és egymás között ki is cserélhették azokat. A sámánok a szellemeikkel való kapcsolat, a “lélekutazás” során időben és térben távoli eseményekről szereztek tudomást.

A “lélekutazás” iránya sem véletlen. Az alsó világba történő utazások alkalmával – ahová pl. alagúton, földi lejáratokon, vízmosáson juthattak el -, találkoztak állati segítőikkel. A későbbiekben ezek a szellemi segítők, szimbolikus erőforrásokként erővel, energiával “látták el” a sámánokat. A felső világban, – ahová a sámánok az égígérő fán, füstcsatornán, létrán, hegyen, szivárványon, a busmanok a zsiráf nyakán jutottak el – a sámánok szellemi mesterekkel, tanítókkal találkoztak, akik tanácsokkal, útmutatásokkal segítik őket. A szellemi tanító nemegyszer a nagyszülő, nőknél a nagymama (ősanya). A “lélekutazásokat” gyógyítás céljából tették, vagy a halott lelkének túlvilágra kísérésének szándékából. De ez már a következő előadás témája.

Irodalom

1. Bongard – Levin, G. M., Grantovszkij, E. A. (1981): Szkíthiától Indiáig. Gondolat. Bp.
2. Diószegi V. (1978): A pogány magyarok hitvilága. Akadémiai Kiadó. Bp.
3. Diószegi V. (1960): Sámánok nyomában Szibéria földjén. Magvető Kiadó. Bp.
4. Drury, N. (1994): Sámánok, látnokok. Édesvíz Kiadó. Bp.
5. Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy. (1988): Jelképtár. Helikon Kiadó, Bp.
6. Hoppál M. (1994): Sámánok. Lelkek és jelképek. Helikon Kiadó, Bp.
7. Horwitz J. személyes közlései. Köszönet érte!
8. Jung, C. G. (1995): Föld és lélek. Az archaikus ember. Kossuth Könyvkiadó, Bp.
9. Saunders, N. J. (1996): Állatszellemek. Helikon Kiadó. Bp.
10. Süle F. (1990): Vallás vagy pszichoterápia? Animula Egyesület, Bp.
11. Szabó M. (1994): Az a szép, fényes nap. Magvető Kiadó. BP.
12. Trencsényi – Waldapfel I. (1976): Görög regék. Móra Ferenc Kiadó. Bp.
13. Vitebsky P. (1996): A sámán. Helikon Kiadó. Bp.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Psilocybe semilanceata egy Európában őshonos hallucinogén gombafaj cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Psilocybe semilanceata egy Európában őshonos hallucinogén gombafaj

írta: Rey Watling professzor, OBE, akit mikológiai kutatásai elismeréseképpen az edinburghi Királyi Társaság Patric Neill-érdemrendjével tüntettek ki

Annak ellenére, hogy a Psilocybe semilanceata napjainkban Európa-szerte elterjedt gombafaj, egyesek azt állítják, hogy nem őshonos fajról van szó, hanem a transzatlanti kapcsolatok megindulásával hurcolták be Amerikából a 15. századvégén. Watling professzor utánajár ennek az állításnak, és előtárja saját véleményét a fajta eredetéről.

A Psilocybe semilanceata a „frígiai sapka” köznyelvi elnevezését onnét kapta, hogy a gomba kalapja emlékeztet a francia gyalogság első világháborúban használt fejfedőjére (később „varázsgomba” néven vált közismertté). Ez a gomba közismert a természetbúvárok és a túrázók – és újabban a vadon termő rekreációs drogokat gyűjtők – körében. Tudományos besorolása szerint a bazídiumos gombák törzsébe tartozik, amelynek három alcsoportja az üszöggombafélék, a rozsdagombafélék és a himeniális termőtestű gombák (ide tartozik a közismert kalapos gombák kilencvennyolc százaléka). Ezen az alcsoporton belül a frígiai sapka – a tenyésztett gombákkal együtt – a Cortinariales (pókhálósgomba-félék) rendjébe és a Strophariaceae (harmatgombafélék) családjába tartozik.

Jelenlegi tudásunk szerint a Psilocybe semilanceata igen jól meghatározott, viszonylag kis nemzetségbe tartozó gombafaj, jóllehet Noordeloos még legutóbb, 1995-ben kibővítette ezt a kategóriát. A Psilocybe semilanceata, annak ellenére, hogy igen ismert faj, nem különösebben jellemző a nemzetségére, ha a világszerte létező összes fajtát figyelembe vesszük. A nem európai fajták többségét azok jellemezték a tudomány számára új fajként, akik az elmúlt fél évszázadban aktívan részt vettek a hallucinogén taxonok dokumentációjában.

Guzman (1983) monográfiájában az ausztrál, a chilei és az észak-amerikai példák mellett szinte az összes európai országból származó Psilocybe semilanceata anyagot megvizsgálja. Elias Fries svéd botanikus 1838-as hivatalos leírása óta számos európai tudós említést tesz a gombáról. A Psilocybe semilanceata-n a legutóbbi években végeztek ökológiai és molekuláris elemzéseket, amelyek a taxonon belüli azonosságot mutatják. Ugyanakkor elég jelentősnek tekinthető, hogy Paul Stamets (1996), aki a hallucinogén gombákról készített monográfiát, csak az Egyesült Államok Cascade-hegységtől nyugatra eső részén Észak-Kaliforniától Brit Columbiáig jegyzi a fajt az őszi és kora téli időszakban, amely esetenként Oregonban és Washingtonban is megjelenik a tavasz folyamán. Ez a területi eloszlás, ha összekapcsoljuk az európai adatokkal, sok más ismert organizmussal is összhangban áll; ezzel szemben az Egyesült Államok keleti fele Ázsia mérsékelt égövi és szubtrópusi területeivel áll kapcsolatban.

Charles Peck, a mikológia nagy hatású amerikai úttörője is említi a Psilocybe semilanceata-t, amelyről megjegyzi, hogy a füves területek gyakori gombafaja, szövetmintákat azonban nem őrzött meg, ami igen szokatlan az ö esetében. Mivel pályafutása során Észak-Amerika minden részéről küldtek neki mintákat, ezért azt hihette, hogy a faj Amerikában mindenütt elterjedt, ha a nyugaton élő kapcsolatai révén is kapott anyagot a fajtából. Albany-ben tárolt herbáriumát megvizsgálva azonban kiderült, hogy összekeverte a „frígiai sapkát” az akkoriban Psilocybe foenisecii néven ismert fajjal. Ez utóbbi fajt ma Panaeolus foenisecii vagy Panaeolina foenisecii néven ismerjük. Generikus besorolásától függetlenül ez a gombafaj teljesen hasonlít az egészen más családba sorolt harmatgombafélékhez. Ezért a Psilocybe semilanceata-val kapcsolatos, Észak-Amerikából származó régi adatok rendkívül korlátozottak és zavarosak. Ez elég különös egy hétköznapinak tartott gomba esetében, nem?

Nagy-Britanniában a Psilocybe semilanceata az Orkney-szigetektől északra még a lakatlan szigetcsoportok némelyikén is előfordul. Emellett előfordul a Hebridákon, köztük a nagy kiterjedésű Szent Kildán is. Déli irányban Dél-Anglia keleti és nyugati határáig tart elterjedési területe. Ezeken a szigeteken őshonos növénynek tartják. A gomba a gyakran még a történelmi időkben is műveletlenül hagyott füves területeken található, ahol eredetileg a fakitermelés után kialakult tisztásokon telepedhetett meg.

Európában is széles körben elterjedt faj, termőterülete eléri a kontinens legészakibb részeit, emellett a Feröer-szigeteken is megél ahogy azt a publikációk, a szerző, valamint norvég, svéd, dán és holland kollégáinak gyűjtése is megerősíti – az utóbbiak közül többen monográfiát készítettek a Psilocybe-ről saját országuk számára. Mindnyájan egyetértenek abban, hogy semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy a frígiai sapka ne lenne őshonos európai faj. A Psilocybe semilanceata egységességét alátámasztja, hogy molekuláris vizsgálatok nem vagy csak alig mutathattak ki morfológiai különbséget a különböző vidékeken begyűjtött egyedek között. Ez azt jelzi, hogy Skóciától Spanyolországig nincsenek különbségek a faj DNS-ében. (Watling and Marti, 2003).

A Psilocybe semilanceata a világ más nagyobb területein is egységes. Elképzelhető, hogy Ausztráliába behurcolták, de az új-zélandi magaslati legelőkön talált fajok értelmezése körültekintést igényel. Európában, ahogy Új-Zélandon is, a Psilocybe semilanceata mezei növény, amely előszeretettel települ meg nitrogéntartalmú földben, ennek ellenére nem coprophilous (trágya- és ürüléklakó) faj, ezt a szerepet közeli rokona, a Psilocybe fimentaria tölti be. Bár gyakran a hegyi legelőkön tartott háziállattartással (tehenekkel, birkákkal, sőt lovakkal) társul, füves erdei tisztásokon és szarvasok által látogatott csalitokban is megtalálható. Nyilvánvalóan az ilyen helyekről terjedt át a gyepes területekre és sportpályákra, vagyis a lakóhelyek közelébe. Arra is utalnak bizonyítékok, hogy a Psilocybe, illetve a lakosság mozgása Shetlanden összefüggéseket mutat.

A Psilocybe semilanceata sehol sem produkált olyan robbanásszerű elterjedést, amelyet általában a jövevényfajokkal kapcsolnak össze (ilyen például a hamis szarvasgomba, Paulocotylis, Nagy-Britanniában). Mindannyian tisztában vagyunk a nemrégiben import faáruval behurcolt és a párás szilfát megbetegítő Ceratocystis ulmi pusztító és villámgyors terjedésével. Ha igaz lenne az a hipotézis, hogy a frígiai sapka észak-amerikai eredetű faj, akkor a brit és spanyol fajokban megmutatkozó uniformitásnak az észak-amerikai faj DNS-ében is tükröződnie kellene. Ezzel szemben a rendelkezésünkre álló anyagok alapján számos különbség mutatkozik az európai fajhoz képest. Sajnálatos módon az európai szekvenciákkal megegyező anyag láthatólag nem áll rendelkezésre az amerikai gyűjteményben, amelyet a nemzetközi génbank kezel, ezért összehasonlító vizsgálatokat nem állt módunkban elvégezni, mivel – ahogy fentebb már említettem – a Psilocybe külföldi azonosításában voltak némi zavarok. A mintákban mutatkozó különbségek azonban így is jelzik, hogy az európai és az amerikai fajok már régóta elkülönültek egymástól, ilyen különbségek ugyanis aligha jelenhetnek meg néhány évszázad alatt.

Dél-Amerikában a Psilocybe semilanceata meglehetősen ritka, és csak néhány esetben jelentették az előfordulását. Ha ez a gombafaj ilyen könnyedén mozgott volna a kontinensek között, akkor Dél-Amerika igen alkalmas hely lett volna a számára, mivel itt jelentős spanyol kolóniák éltek. Mivel nem ez a helyzet, a bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a Psilocybe semilanceata őshonos európai faj.

Felhasznált irodalom:

• Guzman, G.: „The Genus Psilocybe”, Beih. Nova Hedw, 1983,74:1-139.
• Noordeloos, M., 1995, Notulae ad Floram Agaricinum Neerlandicum XXII., „Psilocybe & Pholiota”, Persoonia, 16:127-9.
• Sowerby, J.: Coloured figures of English Fungi or Mushrooms, R. Wilks, Chancery-Lane, 1815, London.
• Stamets, P.: Psilocybe mushrooms of the world, Ten Speed Press, Berkeley, California, 1996, 245.
• Watling, R. és Martin, M.: „A sequestrate Psilocybe from Scotland”, Bot J. Scotland, 2003, 55: 245-8.

Részlet Graham Hancock: Természetfeletti című könyvéből

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Boglár Lajos beszélgetése Uaripira Yawalapiti-vel, egy brazil sámán-nal cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Elhangzott az ÖT VILÁGRÉSZ SAMANIZMUSA (1998. 10. 17-18.) konferencián. (A felvételt rögzítettem diktafonnal majd onnan lett átdolgozva ebbe a cikkbe.)

Beszélgetés Uaripira Yawalapiti-vel, egy brazil sámánnal.

A válaszokat fordítja Boglár Lajos antropolóus.

Bevezető információk Boglár Lajostól (B.L.)

Uaripira Yawalapiti Brazíliából 5 nap késéssel indult el, mert vannak olyan országok ahol nem számít állampolgárnak és csak kísérővel utazhat, vagyis “gyámság” alá kell helyezni. Yawalapiti egyébként a törzsének is a neve, de a Yawalapiti egy Yawala nevű diónak az embere (A Kókusz Fia, A Kőkusz Törzse).
Ahol ő él a törzs létszáma 220 fő. Brazília felfedezése óta, a törzsek visszahúzódtak a folyók forrásvidékére és csak így tudták megőrizni kultúrájukat. A “civilizáció” a század eleje óta több mint 70 törzset pusztított ki. Neki 7 gyereke van és nős.
Féltem attól, hogy megfogja ijeszteni a sok ember, de azt mondta, hogy minden évben van náluk egy összejövetel, ahol sok ember együtt van (Moitara). Minden év áprilisában összeül az összes törzs és ünnepet rendeznek ahol nagy táncok vannak, csereberélnek tárgyakat és ezt-azt. Egy nyelvet beszélnek a portugált

Kérdések a hallgatóktól (H.K.) a válaszokat Uaripira Yawalapiti adja Boglár Lajos kiegészítéseivel:

H.K.: – Nem zavarja-e a fényképezés?

Uaripira Yawalapiti: – Engem nem. De sok saman szerint a fénykép elveszi az emberek lelkét

Boglár Lajos: – Ahol jártam ott 3 törzsnél engedélyezték a fényképezést, 5 törzsnél nem

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Hogyan történik a párválasztás?

Uaripira Yawalapiti.: – Ennek 2 oldala van. AZ egyik az, hogy az illető tetszik-e X.Y.-nak. A másik az, hogy az ősi szabályok megengedik-e

Boglár Lajos: – Mivel nagyon kis létszámról van szó, figyelmebe kell venni, hogy ne legyen keresztházasodás- vérfertőzés. A házasodáskor a másodunokahúg az amíg lehet. A Singuknál sok a keresztházasság

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Mi a legveszélyesebb betegség?

Uaripira Yawalapiti: – A varázslat, fekete mágia

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Milyen állatok fontosak az életükben és miért?

Uaripira Yawalapiti: – 3 fontos állatot részesítünk előnyben. Egy majom-, egy madár- és egy halfajtát. Különösebb szerepük nincs.

==== saman.org.hu ===

H.K.: – A samanság apáról fiúra száll?

Uaripira Yawalapiti: – Igen, én is az apámtól tanultam

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Milyen szertartáson ünneplik meg, ha gyermek születik?

Uaripira Yawalapiti: – Nincs külön rítusa. Egy hetes koráig tudomást sem veszünk róla – addig amíg túléli a környezeti ártalmakat. Ha ezt az egy hetet túléli akkor “született” meg s ezután az egy hét után az anyjával együtt visszatér a kunyhóból, mert van egy külön kunyhó a szülésre. Majd ezután kap egy nevet a formai jegy alapján (pl.: kerek arcú) de az “igazi” nevét csak a beavatásnál kapja meg, “addig nincs is neve”

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Mi a legfontosabb rítus az életükben?

Uaripira Yawalapiti: – A halottakkal kapcsolatos rítus (Poaro Rtíus)

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Miről beszélne szívesen?

Uaripira Yawalapiti: – Hét gyermekem van, négy lány és három fiú. Összesen hét.

==== saman.org.hu ===

H.K.: – A törzsben milyen ruhát viselnek?

Boglár Lajos: – Nem viselnek ruhát. Csak díszeik vannak. Egy övük van melyen különböző díszek vannak. Tetőtől talpig átlagosan 36 db dísz van rajtuk

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Mi a feladata a törzsnek?

Uaripira Yawalapiti: – A vadászat, halászat a férfiak dolga, az ültetvények gondozása az asszonyoké

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Hisznek-e a lélekvándorlásban?

Uaripira Yawalapiti: – Létezik a test és a lélek egysége ez egy dolog de nem létezik nálunk, hogy a lélek új testet öltsön

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Hitük szerint, hogyan keletkezett a világ?

Uaripira Yawalapiti: – Ezt hosszú lenne elmondani; el kell velem jönni a falumba és ott elmesélem

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Hány éves kora óta samankodik?

Uaripira Yawalapiti: – 20 éves koromban kezdtem

Boglár Lajos: – Ez körülbelüli érték

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Az ifjakat, hoygan avatják felnőttnek?

Uaripira Yawalapiti: – Amikor a fiúk elérik a 10-12 éves kort, akkor a főnök megkérdi a gyerek apját, hogy van-e olyan nagybácsi aki segít a gyerek fülét átfúrni mert a nagybácsinak kell ezt csinálnia. A nagybácsinak el kell készítenie fából a fülbevalót, ha nincs akkor addig nem beavatva. Az előkészületekhez tartozik, hogy folyamatosan énekelnek és mítoszokat mondanak. Akkor van a felnőtté avatás amikor a halottábrázolás elkészül. A lányok felnőtté avatása bonyolultabb mint a fiúké. A pubertás kor elérésétől a lányokat 2 évre bezárják egy a kunyhóba és csak este mehetnek ki, de akkor is csak az anya jelenlétében. Nappal nem mehetnek ki, a férfiakat nem nézhetik meg. A hajukat nem lehet levágni. …

Boglár Lajos: – Van egy olyan jelenet, (egyik filmemen) hogy amikor két év után kiengedik a lányt a kunyhóból, a bőre olyan világos lesz mint egy fehér emberé és a haja eltakarja az arcát

Uaripira Yawalapiti: – … A beavatás része az, hogy a haját levágják és részt vehet a férfiak táncában. Ezután a rituális elzártság után “Bozótiskolában” kell résztvennie, ahol felkészítik arra, hogy felnőtt tagja legyen a közösségnek. A Bozótiskola a törzsi tradíciókat alkotja.

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Milyen nagyobb ünnepek vannak a falujában?

Uaripira Yawalapiti: – A törzsek összejövetelekor egy birkózóversenyt mutatnak be. A dárda vége be van hajlítva, hogy meg ne sértsék egymást. ez rituális köszntés. (Huaro Rítus) Ha egy saman meghal, akkor kivágnak egy fatörzset és emberformára festik. Ez szimbolizálja az elhunytat. Hetekig tartó rítus ez, sokszor ilyenkor van a beavatás is, a törzsi jeleket elhelyezik, a fülét átfúrják a felnőtt korba lépőnek. Amikor elkészítik a fatörzset akkor a férfiak egy része azerdőben keres menedéket és felkészül a másnapi bírkózásra. Ezen öt különböző törzsnek a tagjai vesznek részt. Ez több napig tart, majd a bírkózóversenyek után leszedik az összes díszt magukról, majd a fatörzset bedobják a folyóba

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Nő, lehet-e saman?

Uaripira Yawalapiti: – Nálunk nem

Boglár Lajos: – Én is csak a Guarani törzsnél találkoztam egy samannővel de ő csak “asszisztens” lehetett, mert gyógyítani nem gyógyíthatott

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Külön tisztelet jár-e neki mert saman?

Uaripira Yawalapiti: – Nem jár külön tisztelet

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Egy törzsben, hány saman van?

Uaripira Yawalapiti: – Általában egy saman van és a saman a főnök, a szellemi vezető is egyben. Áprilisban a törzsek összejövetelén – ahol több saman is találkozik – kicserélik a gondolataikat, rítusokat, ideákat, módszereket

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Miről szól a saman éneke? (kazettán)

Uaripira Yawalapiti: – Egy Dzsamari nevű rítus ének. Amikor a bírkózáshoz készülődnek ezt éneklik. Lényegében arról szól, hogy a nyilaknak a hegyét be fogom hajlítani nehogy megsértsem a partneremet.

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Milyen kapcsolatban van az elhunytak szellemeivel?

Boglár Lajos: – Nincs kapcsolatban. A halál egy folyamat náluk és ha meghal valaki a szelleme eltávozik és nyugodtan elküldik a szellemet (Bizonyos törzseknél van így)

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Hogyan éri el a Megváltozott Tudatállapotot, használ-e valamilyen hallucinogén szert?

Boglár Lajos: – Ezen a vidéken nem használnak hallucinogén anyagokat. Csörgőt használnak. Viszont lényeges, hogy abban a csörgőben milyen anyagok vannak, milyen bogyók amelyeket külön a tenyérbe kell dörzsölni, mert ezek is a segítőszellemek anyagát jelenti. Itt egy gyantás anyagról van szó

==== saman.org.hu ===

H.K.: – A samanon kívül mások is eshetnek révületbe?

Uaripira Yawalapiti: – Igen. mások is, akik kapcsolatba tudtak lépni Maucilóval a Teremtővel de ez falunként változik.

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Saman lehet-e testi fogyatékos?

Uaripira Yawalapiti: – Vannak olyan samanok akiket boszorkányoknak (hívnak) minősítenek. ezek varázsolnak sok ember halálát okozzák, okozhatják. Nagyon sok ilyen gonosz saman a testi fogyatéskosságból kerül ki. A villámokban is gonosz samanokat vélnek.

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Mi a sorsa fogyatékosan született csecsemőknek?

Uaripira Yawalapiti: – Eltemetik

==== saman.org.hu ===

H.K.: – A beavatása, hogyan történt?

Uaripira Yawalapiti: – Első és legfontosabb az, hoyg azokból lesz asaman akik nagyon betegek lesznek, akik érzékenyek bármilyen betegségre. Ilyenkor a szülők szerepe nagyon fontos és egy kagylóhéjakból csiszolt erőt adó nyaklánc amelyet a jelölt nyakába helyeznek és egy meglévő samannak a segítségével a szülő próbálja kiűzni belőle a betegséget. Az első konfontráció, hogy milyen szellemekkel azonosul megerősíti, hogy ő is gyógyító saman lesz

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Milyen istenekben, szellemekben hisznek?

Uaripira Yawalapiti: – Egy istenség “Mauciló” a teremtő isten segítségével gyógyítunk. Lehet, hogy más törzseknek külön szellemek segítségével gyógyítanak

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Mi a feladata?

Uaripira Yawalapiti: – Az én törzsemben kizárólag gyógyítással foglalkozok és a beavatási rítusokok, de csak akkor ha mélyebb betegségről van szó mert a szülők is ismerik a gyógynövényeket és ők is tudnak gyógyítani. A nyaklánc szellemeket reprezentál de egyben fizetség is

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Milyen módon kerül kapcsolatba a szellemvilággal, milyen gyakran történik ez? Van-e szellem segítője és kitől tanulta ezt a módszert?

Boglár Lajos: – Erről nem beszélhet, mert az apja nem hatalmazta fel, hogy beszélhet róla valakinek (Tabu)

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Hogyan védi meg magát a rossz szellemektől? Hogyan különbözteti meg a jó és rossz szellemeket?

Uaripira Yawalapiti: – Nincsenek ilyen szellemek nálunk

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Elmesélné-e egy alsó vagy felső világba való utazását?

Uaripira Yawalapiti: – Erről nem beszélhetek

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Hogyan gyógyít náluk egy saman?

Uaripira Yawalapiti: – Megálmodja a betegséget az a bizonyos samanjelölt akit a betegség is megszállt és megint visszatér arra, hogy lényeges az apa szerepe és a szimbolikus tartalmú nyakláncok, melyeket a gyógyuló saman nyakába helyeznek azt, egy, egy hónapos önnmegtartóztatás követi és utánna kísérletet tesz, hogy megpróbál meggyógyítani valakit. Ezután több hónapig nem érintkezhet egy sor emberrel és azután monják meg neki, hogy meggyógyult

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Mivel gyógyít (energia)?

Boglár Lajos: – A teremtő hérosztól kapja az erőt amellyel a saman gyógyít. Folyamatosan tanul is. A Kamayura samanok összehívják a többi samant tapasztalat cserére. A tenyerében gyógyító szellem van. ráteszi a tenyerét a fájó testrészre és a kezében lévő gyógyító elemet rádörzsöli a fájó testrészre majd a saját szivarjából megfüstöli ezt a részt. Háromszor-négyszer kell megismételni azt a masszírozó folyamatot, másnap délelőtt, délután többször, több napon keresztül és meg fog gyógyulni az illető

==== saman.org.hu ===

H.K.: – Ha a saman nem tud meggyógyítani egy beteget, orvoshoz viszik-e?

Boglár Lajos: – A falu közelében – de még távol sincs orvos, még aszpirin sincs, csak saman van

=== saman.org.hu ===

H.K.: – Orvos küld-e beteget sámánhoz?

Boglár Lajos: – A varjú indiánoknál vettem részt egy több napos gyógyítási kísérleten, egy fő saman és három segédje egy idős asszonyt próbált meggyógyítani akit egy kórházból hoztak oda. Az orvos és az ápolónő is végigasszisztálta ezt a gyógyítási kísérletet. Reggelre – egyébként az asszony a főnök anyja volt – a főnök azt mondta, hogy a betegség mélyen van (16 gyógyító ének, masszás, füstölés volt a szertartáson). Ezután visszavitték a St. Paul-i kórházba. A doktortól megkérdeztem, hogy először mit állapítottak meg, azt mondta: tüdőrák. A samanok szerint vannak felületi és mélyebb betegségek

==== saman.org.hu ===

H.K.: – A sámánt ki gyógyítja?

Uaripira Yawalapiti: – Egy másik sámán

 =VÉGE=

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Beszámoló az Öt világrész sámánizmusa című konferenciá-ról cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Mikus Endre: Beszámoló az Öt világrész sámánizmusa című konferenciáról

Az egyik országos napilap munkatársa feltette a kérdést: Mi adja ennek a konferenciának az aktualitását? Erre egy mondatban épp olyan lehetetlen válaszolni, mint arra, hogy mi egyáltalán a sámánizmus. Negyvennyolc előadásban, több nézőpontból (elméleti, gyakorlati és tapasztalatival egyaránt) próbáltuk megközelíteni a kérdést.

Sokféle válasszal és elmélettel ismerkedhettünk meg. hiszen az előadok között antropológusok, vallásbölcselő, pszichiáter, pszichológus, fizikus és parapszichológus. művészettörténész, színházi rendező illetve -Dr. Anne Glantz személyében – mediális gyógyító is jelen volt. Sőt. A konferencia vendége volt Uaripira Yawalapity aki gyakorló sámán Brazíliában és most hagyta el életében először hazáját. Mindannyian másféle aspektusból próbálták megközelíteni azt az emberi lélek természetével kapcsolatos jelenséget, amelyet a sámánság nagyon jól példáz. Nevezetesen, hogy valami több működik a világban, mint az anyag törvénye és az emberi psziché képes evvel kapcsolatba lépni. Mitöbb ebből a dimenzióból olyan információk és útmutatások érkeznek, ameIvek befolyással lehetnek mindennapi életünkre.

A különböző elméletek nem zárták ki és nem mondtak ellen egymásnak. Inkább kiegészítették azt a képet, amit erről eddig tudtunk vagy gondoltunk. A konferencia sikerének könyvelhető el. hogy az egyes témák szakavatott ismerői, miután végighallgatták egyik másik előadót, komoly párbeszéd alakult ki több nézőpont képviselője között. Ennek kicsúcsosodása a második nap végén megtartott, az SZBE elnöke által vezetett kerekasztal beszélgetés, amelynek kapcsán az egyik neves antropológus kijelentette: “Ezt a párbeszédet sokkal előbb meg kellett volna kezdeni.”

A választ az újságíró kérdésére már ez a kijelentés is megadná. Am én úgy gondolom – mint laikus – a dolog aktualitását az adja, hogy az ember mindig gondolkodik önmagáról és a világról és ez a gondolkodás mindig aktuális. Minden ismeretekre épül fel. ami tovább szélesíti az önmagunkról és a világról alkotott képet. Evvel hozzájárul ahhoz hogy jobbak és boldogabbak legyünk. Éppen ezért szeretnénk egy kis összefoglalót adni az előadások anyagából. Erre azért is szükség van, mert nem jutott el mindenki a konferenciára, másrészt aki ott volt sem tudott minden előadáson részt venni.

Mit mond a tudomány? Dr. Vargyas Gábor előadásában a vietnámi sámánok tevékenységéről adott széleskörű képet. Mint tudjuk, ebben a országban, hosszú ideig volt jelen a kommunizmus és az amerikai modern kapitalizmus eszméje. Ennek ellenére a sámánok a mai napig űzik tevékenységüket. A civilizációs behatás eredménye csupán annyi volt hogy a sámánok külsőségeikben változtak meg. Nem ritka, hogy a bru sámán az amerikai hadsereg katonai gyakorló ruhájában praktizál, rangját és sámán-ságát csupán egy piros fejkötő jelzi. Maga a rítus, a transz létrejöttének körülményei, célja semmit sem változott. Ami a legfontosabb a hatékonysága sem.

A bru sámán inkorporálja (felveszi a testébe) a szellemet aki a koponyatetőn keresztül érkezik, villámcsapásszerűen és így fejti ki gyógyító tevékenységét a sámán mediálásán (közvetítésén) keresztül

Az antropológus szerint a sámán tevékenysége hatásos. Ám szerinte szó sincs varázslatról: a sámán felveszi a gyógyító szerepet és olyan jól eljátssza, hogy a beteg elhiszi és ettől áll be a gyógyulás. Példája szerint, ha mi elmegyünk színházba és megnézzük a Hamletet, hajó a színész azonosulni tudunk a szereppel. Az így létrejött pszichikai állapotban teljesen mindegy mi a valóság és mi a képzelt világ, a hatás létrejön. Arra a kérdésre, hogy ha a valóság és a képzelet ennyire ekvivalensek (egymással kiválthatok), miért kell ilyen kategorikusan elzárkózni attól a magyarázattól, amit a sámán ad (szellemek gyógyítanak) azt válaszolta, hogy: A tudomány vizsgál bizonyos jelenségeket és megpróbál rájuk tudományos magyarázatot adni, de semmiképpen sem fogadhat el olyan választ, amely nem passzol a tudomány által elfogadhatónak ítélt rendszerbe.

Birtalan Ágnes, egy másik antropológus nem húzott ilyen éles határt Szerinte a sámán tevékenysége kimutathatóan hatékony s mivel nincs arra egyértelmű, akadémikus válasz, hogy hogyan, ez önmagában indokolja, hogy a jelenséget továbbra is vizsgálni kell.

Az új jelenség avagy az ősi praxisok feltámasztása: neosamanizmus. A sámánság (régi-új?) hagyományait és praxisait feldolgozó eszmerendszer, amelyet Michael Harner (1929- ). amerikai antropológus dolgozott ki. Lényege, hogy azok a módszerek, amit a sámánok év tízezredek óta használnak, a XX. század végi ember életében is ugyanúgy működnek. Az együttlét, egy speciális zene illetve az esetenként és nagyon szigorúan betartott körülmények között alkalmazott drogok megváltozott tudatállapotot idéznek elő. Ezekben az állapotokban az ember utazásokat tehet a szellemvilágban. Kérdésekre választ kaphat, találkozhat az őseivel.

Klasszikus esetben ebben a rítusban a sámán illetve a segítője vettek részt. A sámán konkrét kérdéssel (Mi a betegség oka? Hol vannak a levadászható vadállatok? Mi a teendő egy megoldhatatlannak tűnő törzsi kérdésben?) indultak útnak a szellemek birodalmába. A sámán dobja segítségével révült el, esett transzba és ez a révülés addig tartott, amíg vagy útmutatást vagy míg visszautasítást nem kapott a szellemektől. Ilyenkor jelzett segédjének, aki egy másik hangszerrel (ez legtöbbször egy csörgő) ki nem zökkentette révüléséből, segítve a sámán lelkének-szellemének a testbe való visszatérését. A neosámánizmus nem követi ezt a hagyományt. Nem egy közösség vagy egy beteg ember “lelkéért” utazik a szellemekhez, hanem egyéni problémáival, kíváncsiságból, esetenként szórakozásból. Ennek megfelelően módosult rituálé szerkezete is.

Egy neosámán szertartás: a szertartás (általában) laza. kötetlen beszélgetéssel kezdődik s egészen addig tart, míg a szertartás vezető “ihletettségét” nem kap az utazás elindítására Ez többnyire lassú dobolással (az egyén befelé fordulásával) kezdődik. Azután amikor a dobolás üteme eléri a 180-200/perces ütemet, révülés következik be, amelyben a sámán lelke-szelleme kapcsolatba kerül a nem anyagi dimenzióval. Ha több hangszer (ez lehet több másik dob, csörgő, de akár hegedű is) vesz részt a zene keltésében, létre jön valami összhang a különböző hangszerek között. Mintegy egymáshoz idomulnak. Szó sincs a klasszikus értelemben vett kompozícióról, inkább valami ősi egy behangzásról. amely a zajt a zenétől megkülönbözteti.

A szertartás egészen addig tart, míg a vezető dobolásának intenzitása és erőssége csökkeni nem kezd. Ekkor fokozatosan “oldódni” kezd a révülés és a résztvevők lassan visszatérnek hétköznapi tudatukhoz. Megosztják élményeiket egymással, ismét egy beszélgetés alakul ki a csoportban. A résztvevők általában megszabadulnak feszültségüktől, egyfajta öröm vesz rajtuk erőt.

Nem érdemes kritikusan feszegetni a neosámánizmus etikai, vallási, mentális vagy bármely aspektusát, mert az egyén szabadságának legalapvetőbb eleme, hogy azt gondol és tesz. amit akar, amíg másoknak nem árt vele. Sólyomfi Nagy Zoltán szerint a világból felénk sugárzó energiák vétele, üzenetének megfejtése, mindennapi életünkbe való beillesztése az. amely a neosámánisztikus szemlélet lényege. Ez csupán tapasztalati úton lehetséges.

Mit mond erre a vallásbölcselet? Bakos József bölcselő szerint az ilyen törekvések veszélye abban áll, hogy az ember nem tudja kivel/mivel kapcsolódik. Az öncélú kapcsolódás akár fejlődésbeli visszalépésnek is tekinthető. Hiszen a sámánisztikus kort követően az ember spirituálisán és tudatában is rengeteget fejlődött. Azt ezt követő korokra a misztikus élmények a jellemzőek, amelyek mind tartalmukban, mind erkölcsiségükben egy magasabb rendű eszmeiséget feltételeznek az emberről. Napjainkra ez olyan fokra fejlődött. hogy kialakult az úgynevezett monoteista misztika, ahol az egyén közvetlen kapcsolatot alakíthat ki Istennel.

Érdekességként említette meg, hogy a meditációs módszerek (zen, jóga, bizonyos fokig az agykontroll) illetve a misztikus elmérnek a mély, áhítatos ima is az agy elektro-enkefalogrammos (EEG) képén az alfa hullám a jellemző. Ellentétben a hipnózissal, a mélyálommal és a transszal, amely az EEG-n théta hullámot mulat ki.

És a pszichológia? Szabó Csaba és Takács Attila, két pszichológus a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, 28 fővel végzett vizsgálatokat, laboratóriumi körülmények között. Arra a következtetésre jutottak, hogy a sámándobolás (180-210/perc), bár szintetizátorról hangzott, az esetek 89%-ában emelte a szuggesszibililast. Ami annyit jelent, hogy ez a rezgésszám egyfajta hipnotikus alomba juttat la a résztvevőket. Bár ennyi adat kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket lehessen levonni, de abból amit a vizsgált személyek elmondtak, kiderül, hogy ezekben az utazásokban szó sincs hallucinációról vagy álomtevékenysegről, hanem egyfajta szubjektív valóságról, amely nem független az objektívtól valóságtól. Inkább annak részeként értékelhető. Az emberi elmének, pszichének olyan tartományai nyilvánulnak meg. amely eddig még alig ismert A tudattalanról nagyon keveset tudunk. De hatása alapvetően meghatározza az ember gondolkodását, viselkedését és érzéseit. A tudattalanig eddig még nem sikerült elhatolni. Csak azokig a határokig, ahol a hatása jelentősen felerősödik, megváltoztatva evvel az ember valóságérzékelését és képességeit.

Egy sámánnő előadása alapján megtudtuk, hogy hasonló eredményre jutottak a hetvenes években a NASA (Amerikai Űrhajózási Hivatal) kutatói. A sámánok módszerei kapcsán ki is fejlesztettek egy révülést elősegítő készüléket. De a hangsúly nem azon van, hogy a tudomány is igazolta azt, amit a sámánok már amúgy is tudnak évezredek óta. hanem azon. hogy miért vagy mire használják. Szerinte a sámánság egy lelkület és gondolkodásforma. A sámán elé az élet konfliktusokat állít A konfliktusok megoldásának ősi formája a sámán útja, aki a révülést ennek eszközeként használja.

A sámánnő, szerint a sámánrévülésben szerzett tapasztalatok nagy átfedést mutatnak a lényegesen később kialakult okkult módszerekkel.

A Himalája lejtőin: Szathmári Botond Tibetbe kalauzolt el bennünket Tibet az a hely ahol legalább három vallás van úgy jelen, hogy mind felvett valamit az ősi sámánisztikus elemekből. Még Buddha születésében is találunk a sámáni kiválasztásra utaló elemeket. A későbbi királyok is a nevükben őrzik (úgymint: cen), hogy urai a szellemeknek, tehát sámáni beavatást nyertek. Manapság a mecsungi jós – aki egyébként a Dalai Láma orákuluma – tökéletesen sámáni révüléssel hozza válaszait a szellemvilágból. Amikor a Dalai Láma kérésére egy információt kell megszerezni, a jóspap hangszerek és mantrák ismételgetésének segítségével egyre mélyülő transzba merül. Különböző tárgyakat vesz a kezébe evvel jelezve, hogy éppen melyik szellem szállta meg. így a sámán tudja, hogy miről kérdezhet. A válaszokat később heteken keresztül tudós lámák elemzik és közlik ezt urukkal. A hagyományok szerint azért tudott a kínaiak elöl a Dalai Láma elmenekülni, mert időben hírt kapott a szellemvilágból.

A kereszténység és a sámánizmus közvetlen keveredése: Dr Dornbach Maria, aki maga is megismerte a rituális transzot, az afro-amerikaiak vallás-kultuszaiba vezetett el bennünket. Az Afrikából elhurcolt rabszolgák törzsi vallása abszolút sámánisztikus volt. Amikor az ültetvényeken megpróbálták őket katolicizálni, látszólag hajlottak a térítésre. Ezért megengedték nekik, hogy vasárnaponként, dobbal kísért énekekkel dicsérjék, saját nyelvükön az Urat. Az afrikaiak természetesen saját nyelvükön ragaszkodtak régi isteneikhez, de hogy a turpisság ki ne derüljön időnként beleszőtték egy-egy szent nevét is énekeikbe, így csak akkor derült ki, hogy a katolicizmus álarca alatt nagyon is él az ősi vallás, mikor a rabszolgaság megszűnt és a vallásszabadságot biztosították. Így alakult ki többek között az umbanda, a yamballa, a candomble és a szantéria is mint önálló vallás. Ezek a vallások bizonyos szentek tiszteletében és erkölcsiségében inkább keresztényiek, de megmaradt bennük az ősi istenek és ünnepeik tisztelete is. Ilyenkor a közösség összeül valahol, dobok és más hangszerek kíséretében rituális éneklésbe és táncolásba kezd. Időről-időre transzba esik valaki (vagy valakik) és ilyenkor az ősi istenek lovává válik. Ebben a típusú transzban az az érdekes, hogy maga a közösség indukálja. A zene és a tánc csak eszköz ebben.

De hát mi a transz? Liptay András, sok filmbejátszás segítségével mutatta meg a transzállapot sokszínű és megrendítő világát. Előadásában elsősorban nem a sámánok, hanem a jelenkor transzjelenségei kaptak szerepet. Érzékeltette velünk, hogy a transz egy olyan csatorna, amelyet ha megnyitunk az ember nem mindennapi képességeknek kerül birtokába. Befejezheti régen elhunyt szerzők műveit, megszólaltathat rég elhunyt embereket, üzeneteket közvetíthet, gyógyíthat (akár úgy hogy a saját transzát kiterjesztheti a páciensre is), levitálhat és még kitudja hány. a mindennapi életben csodának tűnő cselekedetet hajthat végre. Bemutatott olyan jelenségeket is mint a megszállottság, ami szintén önkívületi állapot, ám nem gyógyítóerők, hanem épp ellenkezőleg, negatív, romboló erők lépnek fel benne, amelyek szinte megfosztják az embert mindattól ami benne emberi.

Konklúzió: Az ember létezése óta valami olyan képességgel, isteni adottsággal bír. amire racionális, az értelem által megközelíthető (vagy legalábbis kielégítő) magyarázat nincs.

Ezekről a képességekről egyre többet tudunk, egyre inkább felismerjük őket.
Úgy tűnik, nagyon igaz az az állítás: ahhoz. hogy az ember a tudás, útján előre lépjen, először az erkölcs terén kell hármat előre lépnie. De addig is míg erkölcs útján meglépjük ezt a hármat előre, ezeket a képességeket, a test és lélek (szellem) által adott lehetőségeket óvatosan és tisztelettel kezelve a témát vizsgálni lehet.

Aki az előadások bővebb, anyagára kíváncsi, kazettán megrendelheti őket az SzBE -ben.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Curandero és “oltára” (curanderók, yachajok) cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Gulyás Anna – Curandero és „oltára”: az otavalo vallási specialisták mágikus eszközkészlete

1993-ban a Kulturális Antropológia Tanszék, a Soros Alapítvány és különböző szponzorok támogatásával három hónapot töltöttem az ecuadori Otavalóban. Munkám célja a helyi, gyógyítással és varázslással foglalkozó specialisták, a yachajok (a mesterség kecsua megnevezése) vagy curanderók (a kreol-mesztic közegben használt kifejezés) tevékenykedésének vizsgálata volt.1

Otavalo völgye az Andok láncának északi részén, az Imbabura és a Cotacachi hegyek ölében, 2600 méteres magasságban fekszik. A vidék központja az Otavalo nevű kisváros, mely szombati kézműves piacáról vált világszerte híressé. A kisvárost és környékét kreol-mesztic lakosság és az otavalo törzshöz tartozó indiánok lakják.

Az otavalók törzse Dél-Amerika-szerte az egyetlen olyan indián közösség, ahol a gazdasági fölemelkedés túlmutat az individuális sikereken. A kék poncsós, fonott varkocsos otavalo kereskedők a világ számos pontján megfordulnak, viseletük mintegy védjegyként szolgál számukra.

A gazdasági változások a hagyományos otavalo kultúra destabilizálódásával együtt járnak. Ezen változó világban az otavalo curandero-k képzetszervező és közösség-összetartó funkciója igen fontos. E mágikus eljárásokhoz kötődő mesterség a makrokulturális kontextus változásaihoz rugalmasan alkalmazkodik, együtt mozog az Otavalo életvilágban általános a kulturációs jelenségekkel. Azaz az otavalo curandero reagál a változásokra, s új kulturális minták kialakításával segít a közösségnek a változásokat feldolgozni.

Otavalóban kilenc curandero-t ismertem meg. Mindegyikük – egy közös alapsémán belül – más-más eszközökkel, szellemiséggel dolgozott. Mágikus eljárásaik során több kultúra elemei keveredtek az adott curandero beállítottságától függő mértékben. Ezeket az eltérő módszereket nevezem majd „irányzatoknak”, melyek tapinthatóan reprezentálódnak a curanderók „oltárain”.

A következőkben hat curandero „oltárának” elemzésén keresztül képet szeretnék adni a változó otavalo életvilágról, s benne a curanderók szerepéről, munkájáról.1

A curanderók oltára

Az otavalo curanderók „maná”-ja, varázsereje az „oltáraikon” található tárgyakban koncentrálódik. Ez az „oltár” lehet egy kis asztalka, melyre a kezelés kezdetén a curandero tarisznyájából kirakja üvegeit, a szárított, tisztító növényeket, szentelt gyertyákat, cigarettát. A szellemidézéssél dolgozó Fábrica de Cimentos-i curanderónak ennyi volt az asztalkáján. De lehet egy bonyolult polcrendszer mágikus tárgyak sokaságával, mint például azt az ilumáni mesztic curanderónál látni fogjuk.

Az „oltár” fontosságát mint a curanderók mágikus erejének központját szemléltetheti az, ahogy egyik interjúalanyom, Ropacho curandero álmában szerepel. Ropachónak álmában, a gyógyítást követő nap éjjelén, az ártó varázslatot végző brujók-kal kell megküzdenie a beteg egészségéért: „.. .éjszaka jönnek a brujók ördög képében késekkel, az álmomban, jönnek az asztalukkal…”. A brujók, mint láthatjuk, az asztalukkal érkeznek.

Nézzük át, mi minden található az alábbi hat curandero „oltárán”:

1. Ropacho:

• „mágneses” kereszt,
• három varázskő: Don Tomás, Mariana de Salasaca (az Imbabura papa gyermekei) és Don Segundo Bernabé Saracay, az őserdőből,
• állati szemfog foglalatban,
• Szűz Mária-szobrocska,
• közösülést ábrázoló kulcstartó,
• pénzdarabok,
• parfümös üvegcse és egy kiskanál,
• gyertya,
• cigaretta,
• üvegek: aguardientés, zöld és fehér likőrös, kölnis, szenteltvizes.

1. Ilumáni indián curandero:

• körülbelül nyolc nagyobb kristályos kő,
• öt-hat kisebb, kerekded kavics,
• egy maréknyi obszidián,
• egy fa kereszt,
• egy csillag alakú buzogányfej,
• két vasfa lándzsa,
• gyertyák,
• cigaretta,
• üvegek: aguardientés, kölnis, szenteltvizes.
  • Külön polcon az asztal mellett: körülbelül húsz befőttesüveg, szárított növényekkel.

1. León Cotacachi:

• San Agatón (a templomból eltulajdonított fél-életnagyságú barokk szobor),
• Szűz Mária-szentkép,
• feszület,
• sörényes farkas farka,
• kajmánbőr,
• kövek, kavicsok,
• gyertyák,
• cigaretta,
• üvegek: aguardientés, kölnis, szenteltvizes, likőrös,
• szárított növények a falakról lógatva.

1. Fábrica de Cimentos-i curandero:

• szárított növények,
• gyertyák,
• cigaretta,
  • üvegek: aguardientés, kölnis, szenteltvizes.

1. Cotacachii curandero:

• Jézus szíve-szentkép,
• nagy fakereszt,
• gyertyák,
• cigaretta,
• üvegek: aguardientés, kölnis, szenteltvizes.

1. Ilumáni mesztic curandero:

• kristályos kövek, kavicsok (körülbelül öt db),
• öt, katolikus szenteket ábrázoló szobrocska,
• Szűz Mária-szobor,
• feszület,
• Buddha-szobor,
• gyertyák,
• cigaretta,
• üvegek: aguardientés, kölnis, szenteltvizes, zöld és fehér likőrös,
• üvegcsékben és tégelyekben növények és krémek.
• Az oltár fölött a falon: szentképek, kettőnek a sarka alá csúsztatva bankók, kereszt, alsó szára alatt egy papírpénz.

I. A curanadero-“irányzatok”: Az oltárok tárgylistáinak elemzése

Az oltárokon található tárgyösszeállítások jól példázzák a különböző curandero – “irányzatok” közötti szemléleti eltéréseket. Hangsúlyoznom kell, hogy az irányzatok elkülönítését én tettem meg, az otavalo indián és Otavalo tartományban élő mesztic lakosság körében a curanderókat nem különböztetik meg irányzatok szerint, és semmiképpen nincs külön neve ezeknek (szemben például a Luna [1989,153-154] által lejegyzett észak-perui őserdei specialisták rendszerével). Az általam, az elemzés kedvéért kreált csoportok között az otavalo curanderóknál nincs éles határvonal, a curandero egyéni életútjától, az enkultúráció során szerzett sajátos tapasztalataitól, személyiségétől függően számos átmenet lehetséges közöttük.

Mint láthatjuk, az oltárok közös elemei a dohány, a kölni, a pálinka és a szenteltvíz. E tárgyak egységes jelenléte azzal magyarázható, hogy a tisztító szertartás centrumában álló, igen archaikus „behívásos” technika kellékei. Az otavalo curanderók, miután megállapították, hogy a baj szellemvilágbéli gyökerű, a beteg testét befújják dohánnyal, pálinkával (esetleg likőrökkel), kölnivel, szenteltvízzel, majd e szent erők védelmében kiszívják a testből a bajt. A dohány, a pálinka és a kölni növényi segítő szellemeket idéz meg. Tehát e döntő pillanatban, a bajnak a testből való kirántásakor, az oltár tárgyai által megidézett sokféle szellem mellett, ezen növényi segítő szellemek invitálásában egységes a hagyomány.

Az egyes irányzatok taglalása előtt, azok egy-egy markáns képviselőjéről interjúrészletek, terepmunkanaplómból vett idézetek segítségével egy-egy képet szeretnék mindig felvillantani.

1. A „hagyományos irányzat”

1., 2. és 3. oltár: Ropacho, az ilumáni indián curandero és León Cotacachi

Interjú Jósé Antonio Santillánnal (Ropacho)

Agato, 1993. szeptember 15. (1. kép)

G. A.: Azt mondják, Ön tud gyógyítani…
R.: Igen, Isten megáldott ezzel a képességgel. Tízéves korom óta tudok gyógyítani. Már mielőtt megszülettem, édesanyám tudta, hogy a fia curandero kell legyen, mert háromszor felsírtam a hasában.

G. A.: Volt a családjában más curandero?
R.: Nem, a világon senki, csak engem áldott meg az Úr ezzel a tehetséggel.

G. A.: Milyen gondokkal, betegségekkel szokták felkeresni Önt?
R.: Hát, ha „malaire”-t (rontást) kapnak, meg tudom gyógyítani őket ezzel a mágneses kereszttel. (A nyakában lógó keresztre mutat.) Ez magába szívja a betegséget, aztán föl kell menni a hegyre jó messzire, és ott elhajítani a betegséget, hogy senki se tudjon véletlenül belelépni.
Amikor a kézfejből vagy a fejből sót szívok ki, akkor csalánnal kell tisztítást csinálni, mert a brujók küldték a rontást, sót szórtak egy baba kezére.

G. A: Milyen baba?
K: A brujók rontó-babákat szoktak csinálni. Én is tudok csinálni babát, de nem gonosz célra, én ilyet nem csinálok. León Cotacachi csinál ilyeneket. Én Isten segítségével tisztítani tudok a babával, végigdörzsölöm az egész testet a babával. Befújom pálinkával, és dörzsölöm. Rögtön, ahogy befejezem a gyógyítást, felviszem a babát a növényekkel és tojással együtt egy jó távoli helyre.

G. A.: Es milyen ez a baba?
R.: Maria… (Kecsuául odakiált valamit a feleségének, aki fehér és kék anyagdarabokkal, majd lányának, aki ollóval és madzagokkal a kezében siet oda hozzá. Öt perc alatt elkészül a baba: otavalo viseletes nőalak [2. kép].) Látja, itt a baba! Ez nagy-nagy betegségre való.

G. A: Milyen módszerekkel szokott Ön még gyógyítani?
R.: Hát, Isten szolgálatára, tengerimalac-röntgennel.

G. A.: Hogy csinálja ezt?
R.: Kell fogni egy fekete tengerimalacot, meg kell nyúzni, és végig kell dörzsölni vele a testet. Aztán megnyitom a malac hasát: ha fonalak jönnek ki, az gonosz varázslatot jelent. Akkor meg kell tisztítani a beteget.

G. A: Ha egy betege érkezik, mit csinál, hogyan fog hozzá a gyógyításhoz?
R.: Maria… (Megint csak a feleségének kiált, aki kihoz az udvarra, beszélgetésünk színhelyére két kis asztalkát meg egy tarisznyát. Ropacho fölállítja az asztalkákat, és kirakja az egyikre a varázseszközöket. A másikra a babát teszi, és néhány növényt hozat mellé a feleségével.) Ezekkel szoktam gyógyítani.

G. A.: Hogyan gyógyít ezekkel?
R.: Ezek Don Tomás és Mariana de Salasaca. (Két kerekded, lapos kőre mutat.) Ezt a Don Tomást itt találtam a házban. Ez az Imbabura-papa gyereke, még kicsi, de meg fog nőni. Ez Don Segundo Bernabé Saracay. (Egy kisebb kerekded kő.) Ez az őserdőből való. Nagy erejük van Isten szolgálatára, gyógyítani tudnak. Ezekkel megtisztítom mind az egész testet, ha valaki malaire-t kapott. Ezt a szarvacskát (egy vasfoglalatba illesztett állati szemfogat vesz a kezébe) már húsz éve használom. Ez is jó a malaire ellen. A cigaretta, szép világos jó dohány kell legyen, szintén tisztít, ha a testre fújom. (A cigarettásdobozt mutatja, majd kezébe vesz egy kis kanálkát, parfümöt tölt bele, gyufával meggyújtja.) Ha ez mind elég, nagy betegségről van szó. Ha valamennyi megmarad, nincs olyan nagy baj. A pálinka és a fehér meg zöld likőr is a fújáshoz kell. A szenteltvíz is segít.

G. A.: És ez? (Az asztalkán található mozgatható, közösülést imitáló kulcstartóra mutatok.)
R.: Ez is mágneses, magába szívja a betegséget, ha Isten is úgy akarja.

G. A.: És a gyertya?
R.: Nézze… (Meggyújtja a gyertyát, és a lecsurgó viaszt mutatja.) Ez meg tudja mondani, hogy mi a betegség. A gyertyával is meg lehet tisztítani a testet, bedörzsölve az egész testet. Ez a kis Mária, az Isten szerelmével tud gyógyítani. (Egy kis Mária-szoborra mutat itt.)

G. A: Vannak más szentek is, akik tudnak segíteni a gyógyításban?
R.: Ez az Otomay, Segundo Bernabé, San Antonio, az Imbabura-papa, aldt Francisco Avillanónak hívnak, az Ilumán-vízesés, Jézus Krisztus.

G. A.: Milyen időpontban jő gyógyítani?
R.: Kedd és péntek a jó napok.

G. A.: Éjszaka?
R.: Én nappal csinálom, Isten segítségével.

G. A.; A nap melyik szakában?
R.: Bármikor jó gyógyítani.

G. A..* Vannak egyéb módszerei is, hogy megállapítsa, milyen betegségről van szó?
R.: Hát, megfogom a beteg kezét, amikor itt azt érzem, hogy csák-csák-csák (a csuklót és könyökhajlatot mutatja), nem fog meghalni. Amikor csak fönt érzem, meg fog halni. Vagy ugyanígy, ha a nyaknál érzem, nincs nagy baj, de ha csak lent, na akkor ez meg fog halni.

G. A.; Növényeket is használ a gyógyításhoz?
R.: Igen, igen. A tisztításhoz, Isten szolgálatára, sokféle növény jó, nézze, háromféle ott van belőlük a kert végében. Megtisztítom a beteget a növényekkel, végigdörzsölöm a testét a babával, hogy a betegség átmenjen bele. Aztán kenyérrel, mandarinnal, dohánnyal, ami ezen az asztalon volt (a babás asztalkára mutat), fölviszem a hegyre, és otthagyom. A főzetek is nagyon jók, meginni vagy fürdésre.

G. A.; Milyen hosszú lehet egy gyógyítás?
R.: Félórácska, órácska. Amikor brujókkal verekszem, több idő.

G. A.: Brujókkal verekszik?
R.: Mikor látom, hogy ártó varázslatról van szó, elküldöm ezt [az ártást], meggyógyítom Isten segítségével. Aztán éjszaka jönnek a brujók ördög képében késekkel, az álmomban, jönnek az asztalukkal, igen erősen fújnak. Akkor én elküldöm őket, fölemelem a kezem, és elküldöm őket, és szépen megszelídülnek. León Cotacachi vad bika képében jött, erősen fújt, megverekedtünk. Ez a León Cotacachi ártó céllal, a gonosz erőknek is szokott dolgozni [trabajar pára mai]. Én nem szívok ki a testből pókot, gyíkot, mint León Cotacachi. Ez becsapás. Ezek a brujók a levegővel beszélnek, a rossz szellemekkel. Kutakban fürdenek meg, hívják az ördögöt [supay].
Ez a León Cotacachi egy-egy gyógyításnál három-négy üveg pálinkát is megiszik, én egy-két kortyot veszek a szájamba a fújáshoz. Ez a León Cotacachi nagyon sok pénzt kér el, mert az ő házában van San Agatón. (A falu védőszent) ének faragott barokk szobra.) Ellopta a templomból a szentecskét, és a házában tartja. Jövendőt is mond. Én ezt nem csinálom, ez becsapás.

G. A.: Miket csinál Ön még, mint curandero, a gyógyításon kívül?
R.: Amikor a brujók a földet meg akarják rontani, sót és szappant szoktak a földre tenni, hogy rossz legyen a termés. Akkor én Isten segítségével meg tudom gyógyítani azt a földet az Imbabura atyácska földjével. Amikor ezek a brujók valakinek az állatkáit bántják, meg tudom őket gyógyítani, gyógynövényfőzetet és szenteltvizet itatok velük. Vagy ha egy leányka és legényke egymásba szeretnek, megmondom nekik, hogy hozzanak két szegfűt, pirosat, fehéret vagy feketét, és segítek nekik. Isten segítségével húsz párnak segítettem, akik máig boldogan együtt élnek. A szerencsében is tudok segíteni. Aki szerencsét akar, a kezébe kell vegyen öt- vagy tízezer sucrét, és én a mágneses keresztemmel szerencsét küldök neki. Ezzel elveszett állatokat vagy tárgyakat is meg tudok keresni.

A Ropachóhoz hasonló curanderók az otavalo hagyományok legarchaikusabb elemeivel dolgoznak. Általában a városoktól távoli kis falvak lakói ők, de körükbe sorolható a 2. oltár tulajdonosa, az ilumáni indián curandero is, aki ezen ősi elemeket a kreol-mesztic közönség által felkapott „sámánfaluban” hasznosítja.

Az otavalo vallásosság egyik igen archaikus, markáns rétege a hegykultusz. Az otavalo mítoszok férfi és női entitásokként értelmezik a hegyeket. Az Otavalo völgye fölé magasodó Imbabura kecsua megnevezése Taita Imbabura (Imbabura atyácska), a szomszédos Cotacachié Mama Cotacachi (Cotacachi mama). E megnevezések, a hegyen található ős-hívó sziklák, valamint a túlvilági falvak hegyekben való elképzelése az őskultusz és a hegykultusz interferenciájára utal.

Az általam e kategóriába sorolt curanderók, az oltáraikon található „hívó-tárgyak” segítségével, elsősorban a hegyek szellemeit s az ott lakozó ősöket invitálják varázsmunkáikhoz segítségül. Áldozati ajándékokat (kenyér, sült kukorica, banán, mandarin) visznek a hegyoldalakban, vízmosásoknál, nagy szikláknál található szent helyekre (huacas).

Oltáraiknak leglényegesebb elemei a saját névvel illetett varázserejű kövek, melyekről úgy tartják, hogy a hegyek gyermekei, és állandó növekedésben vannak. Ropacho két kisebb kövét úgy hívják, hogy Don Tomás és Mariana de Salasaca. A spanyol fedőnevek a hegyek megnevezésében is megjelennek: a Cotacachi hegy szellemének általánosan elterjedt megnevezése Maria Isabelita de las Nieves, az Imbaburát pedig mint Manuel Imbabura szokták szertartásaikon a curanderók emlegetni.

Az ebbe a csoportba sorolható curanderók nagy erőt tulajdonítanak az „inka kori leleteknek” (csiszolt obszidiánhegyek, csillag alakú buzogányfej), melyek szintén az ősök szellemi erőterének bevonását szolgálják.

Ropacho kövei között egy őserdei származású is van, neve Don Segundo Bernabé Saracay. Ez a kő az otavalók által legerősebb „manájúnak” tartott Oriente (spanyolul „kelet”, itt: „őserdő”) varázserőit hivatott magához vonni. Szintén őserdei entitásokat képviselnek az ilumáni curandero oltáránál a vasfa lándzsák és a León Cotacachinál található sörényes farkasfarok meg kajmánbőr. Ezek az Orientéből származó tárgyak nagyban emelik egy curandero presztízsét.

Az Oriente szerepe a curanderók képzésében is fontos, a legalább egy őserdei mesternél eltöltött tanulóidőt mint alapkövetelményt említik a curanderók. Ennek az ismeretlen, sokarcú őserdőnek tulajdonított mágikus erőtér képzetei mellett egy gyakorlati oka is van: az őserdei transztechnikákat (különböző őserdei növények, például ayahuasca fogyasztásának és alkalmazásának módszerét) kívánják itt elsajátítani a curandero -jelöltek. A kapcsolat nemcsak a curanderók és tanítványaik, hanem a curanderók és a betegek között is fönnáll. Ennek szemléltetésére álljon itt terepmunkanaplómból a következő eset leírása.

Gyógyítás az őserdőben

Jósé Quimbo és Mama Rosa curanderóknél

1993. október 12.

Az őserdei quichuák, más néven yumbók közé tartozó Quimbo házaspár a Napo folyó egy szigetén, Misahuallí városától motorcsónakkal félnapi járásra él. A kis szigeten szórt települési formában, ültetvényes gazdálkodást folytatva rajtuk kívül még körülbelül húsz család lakik. A magas lábakon álló Quimbo házban három nemzedék él együtt.

E yumbo családhoz két fiatal otavalo lány révén jutottunk el, akik egyikének édesapja „conpadre” rokonsági kapcsolatban van Don Jóséval. A lányok édesapjukkal együtt épp látogatásra készültek a Quimbo családhoz, és megengedték, hogy elkísérjük őket. Útjuk tulajdonképpeni célja a fejét örökösen fájlaló nagybácsi kikúrálása volt, melyre az otavalo curanderók sikertelensége után a Quimbo családot látták a legalkalmasabbnak. A csónakból kiszállva a parton az integető Don Jósé fogadott minket, mondván, hogy megálmodta conpadréja látogatását. A gyógyító szertartásra ott-tartózkodásunk második estéjén került sor, a kunyhó nyitott terében, ahol a mi éjszakai szállásunk is volt. A szertartás kecsuául zajlott, csak néha, a feszülethez szólva váltottak át spanyolra. A kecsua részek értelmezésében az otavalo lányok voltak a segítségemre.

A vacsora után félrevonulunk hálózsákjainkba. Taita Jósé és Mama Rosa a mellettünk levő gyékényeken beszélgetnek otavalo vendégeikkel. Körbe-körbe jár az ajándékba hozott aguardientés üveg, a hangulat emelkedett, nagy nevetések és heves indulatok váltják egymást. Egyszer csak eltűnik a színről a két házigazda, a kis szobából lassú, kecsua nyelvű ének hallatszik. Előjön Taita jósé és Mama Rosa, igen komoly, ünnepélyes az arcuk. Merev tekintettel komoly, határozott hangon kérdezgetni kezdik az otavalókat a jövetelük okairól, ők rámutatnak a beteg nagybácsira, aki most is, mint az egész út során oly gyakran, fogja a fejét. Taita jósé részletesen kikérdezi a beteget a feleségéről, gyerekeiről, munkájáról, utazásairól, étkezési szokásairól. A vége az, hogy Taita Jósé leszidja a bácsit, amiért túl sokat utazik, dolgozik (kereskedik), és túl keveset törődik Istennel és a testével. Megfeddik, amiért kövérkés. A beszélgetés közben alaposan körbetapogatják a fejét, előbb Taita Jósé, majd Mama Rosa. Aztán nekifognak a tisztító műveleteknek: végigcsapkodják a meztelen felsőtestű férfit egy növénycsokorral. Egy- egy gyertyát végighúzkodnak a testén, majd ennek a lángján keresztül pálinkát fújnak rá. A legelső testre fúvás előtt rövid fohász után jobbra, balra, fölfelé és lefelé fújnak egy különösen nagyot. Az alkohol a tűztől nagyokat lobban, néhol kicsit megdörzsöli a férfi testét. „Mama Rosa igen erősen, igen erősen tud fújni”, mondja később nagy elismeréssel az otavalo papa. Az otavalóktól kérdeznek valamit, erre bólogatva előhúznak a táskájukból egy üveget (szenteltvíz van benne). Ezzel is négy irányba hintenek egyet-egyet, majd végigspriccelik a beteget. A fejét, homlokát Mama Rosa lágyan meg is mosogatja vele. Cigarettafüsttel is végig fújkálják. Következnek a szívások: ezt főleg Taita Jósé csinálja. A beteg jobb és bal kézfejénél, a felső karjánál, vállánál és a fejtetőnél erőteljes szívásszerű mozdulatot (konkrétan nem szívja meg a bőrt), majd a szimbolikusan kiszívott ártalmakat különböző irányokba „elküldi”. Közben Mama Rosa folyamatosan beszél, a jelekből úgy veszem ki, hogy ráolvasást végez a szívások hatékonyságának érdekében. Taita Jósé a szobájába megy, és egy tekercs összegumizott szárított növénnyel tér vissza. Közben Mama Rosa levette a falról az erre az alkalomra a „nappali” falára függesztett feszületet, és miután négy irányba bólintott vele, a beteg fejéhez érinti, megint négy irányba lendíti, majd visszaakasztja a falra. Taita Jósé rövid spanyol nyelvű fohász kíséretében a feszülethez érinti a növény tekercset, majd egy szónoklat kíséretében a férfinak átadja.

Áttérnek a conpadréjukra meg, úgy látszik ott helyben jött ötlettel a lányokra. Mint utóbb Rosita elmondta, szerencsevarázslatokat végeztek nekik speciálisan az európai útjukhoz. Ezt a mi jelenlétünk katalizálta.

Ekkorra már Mama Rosa meglehetősen részeg, férje működését csak bólintásokkal kíséri, majd el is megy aludni. Taita Jósén is látszik, hogy sokat ivott. Azért az előző beteghez hasonlóan őket is megtisztítja gyertyával és fújásokkal, majd kér tőlük egy-egy papírpénzt. Tarisznyájából elővesz valami szárított növényt, e köré tekeri a bankjegyeket. Megsimogatja a csomagot gyertyával, majd pálinkásán megfújkodja. Végül leveszi a feszületet, és mindegyre megmutatva a csomagokat neki, egyszer-egyszer hozzá is érintve őket kéri az Urat (Nuestro Padre, Jesú Cristo, Churicuma Jesú Cristo), hogy adjon sok pénzt, szerencsét, erőt, egészséget ennek az embernek, és sok pénzt, erőt, egészséget, jó szerencsét ezeknek a lányoknak, akik messze-messze Európába készülnek a gringókhoz, és „ott is vigyázz rájuk”, mondja a feszületnek spanyolul. Ezzel a szertartás véget ér. Fél szemmel odanézve látom, ahogy egy nagyon vaskos pénzköteget ad át Taita Jósénak az otavalo papa. Mint utóbb Rositától megtudtam, 200 000 sucrét fizettek. (Ez 1993-ban 10 000 forintnak felelt meg.)

A fentiekben leírt szertartás menete és módszerei megegyeznek az otavalo technikákkal. (A leírt szertartások elemzésére helyhiány miatt nem térhetek ki.)

Visszatérve a „hagyományos irányzatot követő” otavalo curanderókhoz, a hegykultuszhoz és az őserdőhöz kapcsolódó tárgyak mellett számos egyéb, valamilyen okból a curandero által mágikus erőterűnek érzett tárgy is bekerülhet az oltárukra, mint Ropacho közösülést imitáló kulcstartója.

Természetesen az e csoportba tartozó curanderók varázseszközei között keresztény elemek is vannak (Ropacho: kereszt, Szűz Mária-szobrocska; León Cotacachi: San Agatón, Szűz Mária-szentkép, feszület). Az ilumáni indián curandero oltárán található fa kereszt nem egyértelműen sorolható ide, mivel a kereszt szimbóluma a letűnt andesi kultúrák jelképeinek sorában is szerepelt.

Ezen keresztény entitások mágikus erejét jól példázza az a Ropacho által is említett tény, hogy San Agatón szobrát León Cotacachi az agatói templomból tulajdonította el. A szent azóta is e curanderónál van, többek szerint azért, mert a felelős személyek félnek León Cotacachi ellen fellépni.

A „spiritiszta” és „keresztényes” curanderók

Az általam ezen irányzatba sorolt curanderók segítő szellemeinek skáláján, gyógyítási módszereiben az otavalo vallásosság egy újabb rétegének, a kereszténységnek és azzal együtt a spanyol népi vallásosságnak erős hatása érzékelhető. Oltáraikon ez a hegykultuszra utaló tárgyak hiányában, a „keresztényes” curanderóknál keresztény elemek fokozott jelenlétében reprezentálódik.

A „spiritiszta” curanderók

4. oltár: A Fábrica de Cimentos-i curandero

Idézet terepmunkanaplómból:

A Fábrica de Cimentos-i curanderónál
1993. november 2., kedd.

Már egy hónapja vártuk, hogy agatói barátunk, Rafael Cotacachi szóljon, melyik nap fogad minket a Fábrica de Cimentos-i curandero. Rafael szerint ennek a Cotacachi egy elzárt völgyében élő yachajnak olyan nagy ereje van, hogy el tudja állítani a kunyhója körül az esőt. Ereje jó része a háza mellett levő kútnak köszönhető, melynek vizében a gyógyító szertartás előtt mindenkinek meg kell mártóznia. Rafael már jó előre bejelentkezett nála, miután megbeszéltük, hogy cserébe azért, hogy elvisz minket magával, kifizetjük neki szerencsevarázslata díját. Ez 100 000 sucre volt. (1993-ban ez 5000 forintnakfelelt meg.) Rafael állta az egyéb költségeket: az autóét, ami fölvitt és lehozott minket, meg a curandero által felsorolt, a varázsláshoz szükséges szerekét. Ezek:
* 2 tojás,
* 1 üveg kölni,
* 1 üveg aguardiente,
* 1 üveg szenteltvíz,
* 1 kis üveg licor verde,
* 1 fehér, 1 piros és 1 fekete rózsa,
* 2 piros szegfű,
* 1 csokor rodo,
* 1 csokor marco,
* 1 csokor hierbabuena,
* 1 csomag cigaretta,
* 3 szentelt gyertya,
* 2 db 5000 sucrés bankjegy,
* 1 db befőttesüveg.

Végül az utolsó pillanatban szól, hogy induljunk. Bedobáljuk hálózsákjainkat, kölcsönkért orv diktafonunkat, a kútfürdőzéshez pót ruhát, szóval olyasmit, ami szerintünk egy egész éjszakás sámánszertartáshoz feltétlenül kell. Rafael tíz év körüli kisfiát hozza magával, a kellékeket meg egy pokrócot. Egy ideje már megyünk, mikor eszébe jut, hogy szenteltvizet elfelejtett hozni. Letesz minket a keresztanyjánál, és szörnyű idegesen elrohan szenteltvízért. Egy óra múlva érkezik, újra beszállunk a bérelt autóba. Kanyargunk föl a hegyekbe. Rafael kéri, hogy ne is pisszenjünk, a legjobb volna, ha észre sem venne majd minket, fehéreket a curandero. Ha mégis feltűnnénk neki, azt kell mondanunk, hogy már hosszú ideje vágyunk kisbabára, de csak nem jön, azért jöttünk, hogy a segítségét kérjük.

Elered az eső, az autónk lerobban. Zuhogó esőben gyalogolunk, stoppolunk, végül botorkálunk az elhagyatott völgy alkonyba vesző, félelmetes homályokkal teli ösvényein. Egy pallóhíd utáni kanyarban elénk tárul a vízesés és mellette a curandero három háza. Ezek azok a házak, melyek körül ha kint zuhog is, nem esik az eső. Ott van a kút, amelyikben, ha igaz, meg kell mártóznunk.

Rafael barátunk csendre int minket, szétrugdalja a kutyákat, majd félénken beszól az egyik házba. Egy asszony jön elő, a curandero felesége. Bevezet minket a gyógyító kunyhóba, ahol már több páciens várakozik a földre terített gyékényeken. Mi is lecuccolunk, egy jó sötét sarokba. Rafael beszélgetésbe elegyedik a többiekkel. Van itt egy férfi, akiről a fehér orvosok már lemondtak. Kislányával és feleségével együtt két hete lakik itt a curanderónál, aki naponta foglalkozik vele, és a férfi már nem fullad olyan rettenetesen, visszatért az erő a tagjaiba. Egy asszony a lábát fájlalja, egy másik a férjével jött, aki iszik és verekszik, ez ellen szeretnének valami írt.

Mi hálózsákjainkba bújva némán várunk az egy szál gyertyával megvilágított szobában. […] A később jövőkkel együtt összesen vagy húszan lehetünk. A lágy kecsua duruzsolás hangjaira lassan elalszunk. Egyszerre csak felriadok, nyílik az ajtó. Egy középkorú, hosszú varkocsos férfi lép be a helyiségbe. Vagy egy fejjel magasabb lehet az átlagos otavalóknál, büszke tartása, nyugodt mozdulatai méltóságot sugároznak. Csak ő lehet a yachaj! Körbenéz, reszketünk, mikor érzi meg a gringószagot. De nem törődik velünk, leül asztalához, és halk beszélgetésbe kezd a körülötte ülőkkel. Elkéri mindenkitől a hozott növényeket és varázsszereket, gondosan gyógybefőtteket készít belőlük. Rafaeltől elkéri az egyik 5000 sucrést, gyertyalángon át pálinkát fúj rá, cigarettával füstöli, szenteltvízzel, kölnivel, likőrrel locsolja, majd a hozott növények köré tekerve beleteszi a befőttesüvegbe. Tojást üt rá, meghinti dohánnyal, a rózsák és szegfűk szirmaival, ráénekel az üvegre, végül három jót fúj rá, és lezárja. Kész a szerencsebefőtt. Összesen három ilyen üveg készül, úgy látszik, hárman jöttek ma szerencsevarázslatért. A csendes kecsua beszélgetés folytatódik, amennyire kiveszem, időjárásról, munkáról, politikáról esik szó. Ez még nem lehet a gyógyítás. A halk hangok megint könnyű álomba ringatnak minket. Egyszer csak fölébredek, minden sötét körülöttem, mér nem ég a gyertya. Csak nem aludtuk át az egész szertartást!? De nem, nem. Valami furcsa zajra és finom vízpermetre az arcomon riadtam föl. Rafael a fülembe súgja, hogy most kezdődik, maradjunk csöndben. Feszült várokozás üli meg a sötétséget. Három nagy fújás és egy dobbanás hallatszik, egy parancsoláshoz szokott hang szólal meg spanyolul:
– Jó estét, jó estét! Kik vagytok itt?
A jelen levő betegek, köztük Rafael, kórusban felelnek:
– Jó estét, Patroncito,jó estét! Mi vagyunk azok, csak mi.
– Messziről jöttem, nagyon messziről. Pepito Jimenez és Miguel de la Rosa üzenetét hozom, ma ők nem tudtak eljönni. Ma csak Melchorral, az ördögsegédemmel gyógyítok. Na, hol vagy, fickó?

Újabb három nagy fújás, permet az arcomon és a dobbanás. Egy pajkos hang szólal meg a sötétségben:
– Jó estét Patroncito,jó estét! Na, hol vannak, hol vannak, kik vannak itt, kik vannak?
– Jó hogy jössz Melchor, sok munkánk lesz -felel a méltóságteljes hang. – Jöjjön ide az a Rafael, vele kezdjük. Melchor, mit gondolsz, mit akar, mire vágyik?
– Szerencsére, Patroncito, szerencsére.
– Felelj nekem Rafael! – szól a zengő hang a sötétségben mellőlem időközben eltűnt Rafaelhez. – Hol élsz, mit csinálsz? Gyermekeid? Feleséged jól tartod-e? Az italt szereted-e? A fejed szokott-e fájni?

Rafael félénken válaszolgat, közben időnként kecsuára átváltva Melchor is kérdezgeti, a válaszokat gondosan spanyolra fordítja az urának.
– Megadod-e az asszonynak, ami az asszonyé?
– Igyekszem -feleli Rafael szerényen.
– Na azért, mert aki az asszonyka körül nem szorgoskodik ásóbotjával, az a földet is hiába kapálgatja, így van-e, Patroncito?

Így folyik a beszélgetés pergőn, tréfák és példás intelmek tarkítják afaggatózást. Valóságos életvezetési kurzus. A hangulat oldott, a sötétben érkező szellemek bizalmat és szimpátiát keltettek maguk körül.

Rafael után a másik két páciens is előáll, ők is szerencsevarázslatért jöttek. Az alapos kikérdezés után a curandero végigütögeti a három férfi testét a tisztító növényekkel, megfújkodja Őket pálinkával, kölnivel, likőrrel. Megkéri őket, hogy a hozott másik 5000 sucrést vegyék a kezükbe, és a kezüket külön is végigcsapkodja, fújogatja. Végül átadja a szerencsebefőttes üvegeket. A szerencse mellettük lesz, ha az üvegeket három éjjelen át kiteszik az ablakukba egy pohár víz társaságában. A víz azért kell, hogy a szellemek azt fogyasszák, a befőtteket csak észrevételezzék.

Mindezeket hazafelé jövet tudom meg Rafaeltől, hiszen a kunyhóban teljes sötétség van, csak sejteni lehet, mi történik. Az éjszaka a még jelen levő betegek és hozzátartozóik kérdéseinek megválaszolásával folytatódik. Egy fájós térdű öregasszonyt például a yachaj elküldi Otavalóba Ernesto Jaramillo röntgenorvoshoz. Ha ő nem talál hibát, akkor rontás lesz a dologban, és San Agatónhoz kell könyörögni, meg rontáselhárító szertartásra lesz szükség, Addig is borogassa juyanguillával a lábát,..

Egy másik asszonnyal, aki iszákos férjével jött el, hosszasan beszélgetnek az ivásról, a szükséges mértéktartásról.
Egy harmadik, a csontjait fájlaló öregasszonyt elküldi a Virgen de Bánoshoz imádkozni és egyúttal az ottani bános termales-ba fürdőzni. Több többkomponenses receptet diktál föl különböző panaszokra, de, mint az elején megmondta, ma nem gyógyít. Akik gyógyítószertartásra jöttek, azokat visszarendeli egy héttel későbbre, amikor már más nagyobb erejű szellemek is jelen tudnak lenni. Egyszer csak megint permetet érzek az arcomon, dobhantásokat hallok: a szellemek elköszönnek. Hálálkodó kórus búcsúzik tőlük. Újra világosság gyúl, a gyertyafénye visszatérít a valóságba. Vége a szertartásnak.

Ott fekszünk a curandero varázsasztalkáival szemben, igyekszünk láthatatlanná zsugorodni. A curandero és a mellette ülő férfi (valószínűleg az ördögsegédje) rágyújtanak. Frenetikusán oldott hangulat van, kecsuául beszélgetnek a többiekkel. Nagy nevetések csattannak fel mindegyre,.. Már hajnalodik, (a curandero) elbúcsúzik és kimegy.

(A szerencsevarázslat pszichológiai hatásmechanizmusáról csak annyit, hogy Rafaelt másnap megkéselték, csúnyán felhasították az arcát. Fülest kapott, hogy valakik az általa vezetett cooperatíva traktorjait szét akarják hordani, a helyszínre sietett, és a tetten ért rablók így bántak el vele. A történteket ő maga és a család is úgy értékelte, hogy „nagyon szerencsés volt, hogy nem halt meg”.)

Noha minden curandero a szellemvilág erőivel dolgozik, sajátos karaktere van (könnyen lehet, hogy a kreol-mesztic népi kultúra erős hatására) a konkrét antropomorf segítő szellemek, holt szellemek megidézésével dolgozó curanderóknak.

Julio César Sósa, egy quinchuquíi curandero (oltárának tárgyait külön nem írtam le, mivel megegyeznek a Fábrica de Cimentos-i curandero oltárán található tárgyakkal) saját állítása szerint „spiritizmussal” dolgozik: a hegyoldalban lakó holt szellemeket meg tudja idézni, például Kolumbusz Kristóf szellemét is képes segítségül hívni.

Figyelemre méltó az Andok-szerte elterjedt, a pokolban, az ördögök társaságában vezeklésre kényszerülő spanyol szellemek motívuma. E szellemekkel kapcsolatban a Fábrica de Cimentos-i „szeánszon” megfigyeltek alapján két megjegyzésem van: a spanyol földesurak másvilági rossz sora nyilvánvalóan az indiánok és spanyolok e világi relációinak túlvilági kompenzációja. A másik viszont az, hogy a spanyol autoritást, határozottságot ma is mélyen tisztelő indiánok szemében egy ilyen karakterű segítő szellem igen sokat ér. A Fábrica de Cimentos-i curanderónál megjelent spanyol szellemnek mély, öblös, rendkívül határozott, parancsoláshoz szokott hangja volt, egész „egyénisége” erőt, tekintélyt sugárzott. Fontos volt a figura szempontjából, hogy csak spanyolul tudott, annyira, hogy minden egyes kecsuául elhangzott mondatot az ördögsegédje fordította le neki. Melchor, az ördögsegéd ezzel szemben pajkos, ide-oda csapongó, sokat nevető, nyekergő hangú kópéként jelent meg, akit a földesúr szolgaként kezelt. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a megnyert segítő szellemek hajdani, földi tekintélye transzplantálódik a szellemvilágba, így nem egyszerűen a holtak, hanem a minél erősebb tekintélyű személyek szellemeinek megnyerésére törekszenek a curanderók. Nem kis részt a tekintély és a spanyolok közti ekvivalencia az alapja tehát ezen Andok-szerte ismert, gyógyítóként fellépő, elkárhozott földesúr-motívumnak.

A „spiritiszta” curanderók oltárán kevesebb eszköz van, asztalukon csak a tisztító műveletekhez szükséges tárgyak találhatók: mint a pálinka, likőrök, kölni, szenteltvíz.

A kezelésekre alkalmas napok a spanyol népi kultúra baljós, szellemjárós napjai, a kedd és a péntek (vö. „El viernes y el martes no viajes, no te cases”: „Pénteken és kedden ne utazz és ne házasodj”-, spanyol közmondás). E napokat egyébként a többi „irányzat” curanderói is előnyben részesítik. (Lásd Ropacho nyilatkozatát, 427-429.)

A „keresztényes” curanderók

Találkoztam olyan curanderókkal is, akik gyógyító- és varázslóerejüket a keresztény entitásokkal hozták összefüggésbe. A cotacachi curandero így nyilatkozott módszereiről:

„Én nagyon tisztán, nagyon tisztán dolgozom. Imákkal gyógyítok, szentelt gyertyával meg szenteltvízzel és kölnivel való fújásokkal. Hívom a szellemeket, hogy segítsenek. A sok halottat, hogy segítsenek, Jézus Urunkat és Szűz Máriát, Szent Pétert, Szent Antalt, a szenteket mind…”

Láthatjuk, azért ez sem tisztán keresztényi út, de azért ezek a curanderók valóban kevesebb ősi indián elemet használnak, ez meglátszik oltáraik elsősorban keresztény jelképeket tartalmazó listáin. Az ima gyógyító szerepe náluk nagyobb hangsúlyt kap. E curanderók körébe újkeresztény felekezetek követői is beleillenek: egy „keresztényes” eszközökkel dolgozó agatói curandero interjúalanyom például Jehova Tanújának vallotta magát.

Ezen ág curanderóinak diagnosztizálási és tisztítási módszerei megegyeznek a „hagyományos” curanderóéval, a fúvások, dohányfüstölés stb. mágikus eszközeivel ők is élnek.

A meszticizálódott curanderók. A „mai sámánizmus”

6. oltár: Az ilumáni mesztic curandero (4. kép)

Idézet terepmunkanaplómból: Egy cégtáblás ilumáni curanderónál

1993. augusztus 21.

Coba (Carlos Alberto Coba, az Instituto Otavaleno de Antropológia munkatársa) ajánlott egy curanderót Ilumánban. Elmegyünk megnézni, de elköltözött, nem tudják megmondani, hogy hová. Ha már ott vagyunk a »sámánfaluban«, elhatározzuk, hogy találomra benézünk egyhez. Több helyen méteres cégtáblák hirdetik, hogy »Antonio Jüan Vázquez y su hijo«, és effélék, a foglalkozás feltüntetése nélkül. Az utcán kérdezősködve megtudjuk, hogy ezek a curanderók cégérei.

Egy mellékutcában bekopogtatunk egy ilyen cégéres házba, pont jön is a tulaj, egy dél-amerikai diktátor kinézetű mesztic férfi. Igen nyájas, s mielőtt bármit is mondhatnánk, bevezet minket a gyógyítóhelyiségbe, és rögtön jövök felkiáltással magunkra hagy. A félhomályos szoba jobb sarkában egy nagy asztalon kövek, üvegek, gyertyák, feszület, szentszobrok, Buddha-szobor, a falon szentképek, kereszt, mögéjük csúsztatva egy-egy papírpénz. Gyorsan csinálok egy fényképet (7. kép). Megbeszéljük, hogy Boldi amúgy is fájós térdét fogjuk gyógyíttatni, ha nem túl drága. Aranyláncait csörgetve visszajön a férfi, rendkívül figyelmes és nyájas. Elmondjuk a láb-mesét, megkérdezem a tarifát. Nem tudja, a baj okától függ, meg kell először vizsgálnia. Jó. Alsógatyára vetkőzteti Boldit, középre állítja. Pálinkát vesz a szájába, erős phaaa hangok kíséretében Boldira sprickolja, fejétől a lábáig. Olyan erősen igyekszik fújni, hogy néha meg kell álljon köhögni. Majd fog egy gyertyát, és a fejétől szép fokozatosan a lábáig végighúzkodja Boldi testén. Leteszi ezt a gyertyát az asztalra, eldől, újra fölállítja, meggyújtja. Letérdel az asztal mellé, meghatározhatatlan nyelven imádkozni kezd. Egy-egy szót kihallok belőle: Changó, Imbabura, Nuestro Padre, Yemayá, San Antonio, Todos Los Santos, espíritus muertos, quebrada Humán. A hosszú, éneklő hangú ima után a kezébe veszi a gyertyát, és nagyon alaposan nézegetni kezdi a lángját. Forgatja, figyeli, csóválja a fejét, majd kijelenti, hogy Boldi »ha cogido malaire«. Csodálkozunk, hisz még csak két hete vagyunk itt, honnan jött volna a rontás Boldira. De megtudjuk, hogy rontásba véletlenül is bele lehet lépni, ha másokból kivarázsolják, és gondatlanul az úttestre hajítják. Sok a sarlatán, vigyázni kell – mondja. Szóval, Boldi állapotán csak egy nagy tisztító szertartás segít. Mennyibe kerül az? 80 000 sucre (4000 forint). Na jó, köszönjük, majd meglátjuk. Próbálom kérdezgetni, hogy ki az a Chango és Yemaya (ezeknek az afro fétisisteneknek az említése nagyon meglepett), de nagyon megsértődik, hogy képzelem, hogy csak úgy kiadja e titkokat, amelyek megtanulásáért ő annyit áldozott. Miért, hogyan tanulta a gyógyítást? Két éven át böjtölt, nem nyúlt nőhöz, és súlyos pénzeket fizetett őserdei és coloradói (Santo Domingo de los Colorados trópusi klímájú vidék a hegyek és a tenger között) varázslóknak, hogy tanulhasson tőlük. Elbúcsúzunk, ötezer sucrét adok neki. Félek, hogy kevesellni fogja, de szerencsére nem szól semmit.

A meszticizálódott curanderók oltárán igen kibővül a tárgyak repertoárja: az andesi és keresztény elemek mellett megjelennek az ezeken túlmutató tárgyak, lásd az ilumáni mesztic curandero Buddha-szobra. Ezeknek a curanderóknak az imáiban is nagyobb a szinkretizmus: gondoljunk az ilumáni mesztic curandero szelleminvokálása során elhangzott Chango és Yemaya, afrolatin fétisistenek említésére. (Ezen entitásokról lásd például Dornbach 1990.) Ugyanakkor diagnosztizálási és tisztítási módszereik a hagyományosakkal megegyeznek. Pácienseik kreol-mesztic ecuadoriak és külföldiek.

Széles körű, értelmiségi rétegekben is jellemző keresettségükről álljon itt két példa.
Carlos Alberto Coba, az Instituto Otavaleno de Antropológia egyik főmunkatársa, több nemzetközileg elismert etnomuzikológiai szakkönyv szerzője, aki otavalói terepmunkám során igen sokat segített nekem, azzal a megjegyzéssel irányított el egy cotacachi curanderóhoz, hogy:

Az egy csoda, amit az az ember művel Tudod Anita, a veséim nagyon fájtak. Végigjártam több orvost, beszedtem a gyógyszereket. Semmi eredmény. Maria (Cobáék otavalo bejárónője) azt javasolta, menjek el Cotacachiba, ott van egy nagyon jó curandero. Elmentem, mit tehettem? Egy hónapig jártam hozzá, és azóta a veséimmel semmi problémám sincs soha. Jó barátok lettünk, menjetek, örömmel fog fogadni.

Az alábbiakban egy Otavalo városi turistairoda ötven év körüli kreol vezetőnőjének, Maria Guiterreznek a beszámolóját közlöm arról, hogyan gyógyította meg derékfájását egy ilumáni indián curandero.

Hat szegfűt, három gyertyát, három tojást és két doboz jó minőségű cigarettát, mint a Marlboro vagy a Larke, kellett vinnem. Ez a curandero mindig éjjel dolgozik. Egy keddi napon, este kellett odamennünk, a férjem vitt el autóval. A kezelés két-három órás volt, utána hazamentünk.

Először cukornádlikőrrel befújta a szegfűket, és megáldotta őket. Egy floripondeóból (azonosítatlan növény) készített főzetet itatott velem, ettől jól elszédültem. Ez afloripondeo a temetőben nő, egy kábítószer. Elkezdett tőlem mindenfélét kérdezgetni, azt mondta, nem kéne dolgoznom az üzletben nő létemre, ez nem tetszik a szellemeknek. A derekam tájékán elkezdett szívni, a szívások között végig imádkozott. Azt mondta, hogy ki kell szívni a bajt. Cigeratta füsttel végigfújta az egész testemet. Aztán chilcával és ortigával végigdörzsölte a testemet, a hasam tájékát, mindenütt. A fejemnél kezdte a szívásokat. Azt mondják, hogy a betegségek a fejnél mennek be, onnan is kell őket kihúzni. Aztán bedörzsölte az egész testemet tojásokkal. Meggyújtott egy gyertyát, és a gyertya lángján keresztül pálinkát fújt rám, sok helyen meg is égetett. A végén megtisztította a ruháimat, azt mondta, hogy ezekben is elbújhat a betegség. Ez egy éve történt, és azóta sohasem fáj a derekam.

Mint láthatjuk, a curanderók gyógyításainak holisztikus elve a hagyományos otavalo rétegeken kívül vont klienseket e specialistákhoz. A világszerte párhuzamokkal dokumentálható jelenségkört Boglár Lajos szavaival mint „mai samanizmus”-t definiálhatjuk.

Hoppál Mihály különböző tanulmányaiban, a volt Szovjetunió területétől, Koreán s az Egyesült Államokon keresztül Budapestig számos példát nyújt a „városi samanizmus”-ra (Hoppal 1989, 1994). A jelenség elemzésekor a következőket állapítja meg:

A sámánizmus mai formáinak terjedése a kultúra szimbólumteremtő folyamatainak a sorába tartozik. A jelképek újratermelése ugyanis fontos kulturális mechanizmus, amelyet éppen a hiedelmek és az értékek rendszere szabályoz. Ebben az elmélet-kontextusban szemlélve a szimbolikus viselkedés az etnikus identitást fenntartó mechanizmus részét képezi a városi életben legalább annyira, mint egykor a falusi és törzsi társadalmak közösségeiben.

Ami a gyógyító funkció előtérbe kerülését illeti, arra kézenfekvőbb a magyarázat, ha azoknak a reménytelen helyzeteknek a tömegére gondolunk, amelyben egyszerűen nincs hova fordulniuk a betegeknek. Ilyenkor az új samanizmus önerősítő, koncentrációs képességeket fokozó meditációs technikaként hasznos segítséget jelenthet a „nagyvárosi sámánok” kezében. Előnye, hogy az egyén a csoportos foglalkozás alkalmával a közösséghez tartozás élményét kapja, ami fontos, mivel többnyire magányosnak érzi magát (Hoppal 1989: 194).

A „mai sámánizmus” jelensége megfigyeléseim szerint kétirányú. Egyrészt a Hoppál Mihály által leírt módon kialakul a „városi sámánizmus”, másrészt a városi rétegek azokon a területeken, ahol még megtehetik, felkeresik az autentikus vidéki specialistákat. Az új kulturális rétegekből jövő látogatók igényei sajátosan alakítják az autentikus specialisták működését, egy új szinkretizmus alapjait vetve így meg. Ennek köszönhető, hogy a curandero státusa nem gyengül, legfeljebb átalakul.

Otavalóban a „mai sámánizmus” mindkét irányzata megfigyelhető. Az Otavalo városban működő Andesi Tudás Szabadegyeteme a „városi sámánizmusra” jó példa. Vezetője, a mindig hófehér ruhát viselő, fehér varkocsú és szakállú fiatal férfi, Hernán Castro magát yachajnak vallja. Iskolájának programjában a többhetes kurzusok során (indiánoknak ingyenesek) az andesi filozófia, test- és táplálkozáskultúra, relaxációs és öngyógyító technikák mellett a vidék szent helyeinek megismerése szerepel. Működésére Hoppál Mihály fent idézett gondolatai teljességgel illenek: az etnikus identitást fenntartó szimbolikus viselkedés, a jelképek újratermelése mint alapprincípium. Az általam látogatott októberi kéthetes kurzuson három otavalo, egy cayambi és egy canari indián, két gazdag quitói fehér nő, két quitói fehér férfi, egy ibarrai és egy kolumbiai művészházaspár volt a törzstag.

Szemelvények az Andesi Tudás Szabadegyetemének előadásaiból

(Helyszíni jegyzetek)

„A Vízöntő korszaka eljött, az ősi, eddig csak beavatott mesterek birtokában levő tudás kiáradhat. Az európai kultúra felszabadította az embert a röghöz kötöttségtől, átjárhatóvá tette a világot, és óriási mennyiségű tudást halmozott fel. A baj csak az, hogy felfokozott szabadságával nem tud mit kezdeni, a szerzett tudást nem tudja megfelelően feldolgozni. Kultúrája, mely ezeket az eredményeket kitermelte, a másik oldalon a pozitív felismeréseket gátló jelenségekkel terhelt. A múlt felé orientálódik, nem a valóságos jelenre. Leválasztotta az embert a természeti erők áramairól. A testre koncentrál a lélek helyett. Ál célokkal tömi tele az őt magukba szívók gondolatait. Az, hogy ez a halmozó attitűdű kultúra most be akarja kebelezni az úgynevezett primitív kultúrákat, az nemcsak a hegemóniájának, hanem elesettségének is a jele: szüksége van ezen analitikus kultúrák segítségére, hogy önmagát föl tudja dolgozni. Ezért olyan nagy divat most a fejlett civilizációkban a »természeti népek« iránt érdeklődni.

Az andesi kultúra még birtokol egy olyan szellemi tudást, amely ha nem tűnik el, mielőtt kiáradhatna, sokat segíthet az anyagról oly sokat, de a lélekről oly keveset tudó ipari társadalmaknak. A másik oldalról viszont e kultúrának szüksége van az európai civilizáció tanulságaira, hisz a testi nyomor, betegségek, a túlzott röghöz kötöttség kínozza tagjait. Optimális esetben mindkét kultúra a másikat gazdagíthatja, ezt igyekszünk iskoláinkkal előmozdítani.

Tukui Pachapachac Hatun Ayllu – »Világcsalád«. Ez a neve a szervezetnek, mely ezeket az andesi iskolákat összefogja.
Tudásanyaguk az egész gyarmati időszak alatt titokban létezett yachacok rendjén keresztül a régi inka papoktól és elődeiktől származik.”
–
„Testünkben, lelkünkben tükre van az égi történéseknek. A fény következménye, hogy van szemünk. Figyelnünk kell, hogyan jár a Nap, a Hold s a csillagok, hogyan változik az időjárás, mert ami kívül van, annak bent meg kell jelennie. Az ember tükre a külső történéseknek. Ami fönt van, annak meg kell jelennie alul. Van bennünk Nap, Hold, Mars, Vénusz, Jupiter. A nap valami hatást kelt bennünk.

Az inkák úgy építették fel birodalmukat, hogy az eget figyelték. A városokat a csillagok mintájára rendezték el. A tavak fontosak voltak, mint a csillagok tükrei. Térkép nem kellett, elég volt egy kis tál víz, ebben látszottak a csillagok. Az volt lent, ami fölül is, nem tévedtek el. Az inka uralkodó volt a szellemi fényével világító nap.

Elménkben van egy tükör az életre. Elég megnézni, ki mit csinál, látom, hol mentél át, tükrei vagyunk a múltnak. Ha sok gyűlöletet éltél meg, az sugárzik belőled, ha szeretetet, ha tudást, látszik rajtad. Egy eset után vég nélkül ismétlődhet ugyanaz, hisz tükrünkben az van. Ha kétévesen valaki fél az egértől, akár meg is halhat ezzel a félelemmel, pedig elég lenne csak egyszer elriasztania, látná, hogy nincs miért féljen. Nem a múlt kell legyen a tükörben, hanem mindig a jelen. Megismerkedek 145 valakivel, ha a múlttal hasonlítom össze, csak akkor létezik számomra, ha valami emlékemmel össze tudom kötni. De ha a jelenbe nézek, mindenki úgy, ahogy van most, fontos nekem, mindenki gazdagíthat. Ha valaki rosszul rakja be a tükrét, mindig a múltat nézi. Úgy kell meggyógyítanom, hogy megfordítom a tükrét. Ha a jelent látja, mindig a teljességet látja. A valóság a jelen. Nem a tanulmányok, szociális formulák, hanem te meg én. Húsz perce megbántottál, azóta új valóság, új világ, amelyet mindig oly éberen kell figyelnünk, mintha egy mérges kígyóval élnénk egy szobában. A valóság látása feltölti az embert, az éberség erőt ad. Nehéz a jelent figyelni, mert kultúránk a múltba néző tükörbeállításra tanít. Az előítéletek, a testet megbetegítő rossz emlékek legyőzéséhez, a megértéshez és a megbocsátáshoz a tükröt a jelenre kell átállítani.”
–
„Minden embernek van napja, szellemi kisugárzása. Az életben attól függően választanak hivatást az emberek, hogy mekkora területet tud napjuk beragyogni.
Az inka birodalomban az Inka a legsugárzóbb napú ember volt. Csinálta, amit egy földműves csinált: volt egy földterület, amit családjával maga művelt. Végezte, amit egy nemzetségfő végzett: intézte az aylluja ügyeit. Csinálta, amit egy területi főnök csinált: saját kezűleg ellenőrizte Cuzco csomóírásos számadásait, rendezte a város apró-cseprő gondjait. Mindezek mellett képesnek kellett lennie a birodalom személyes irányítására. Elöljáró az inka birodalomban csak az lehetett, aki munkája mellett tovább bírta művelni a földjét. Ha nem bírt a kettővel, vissza kellett lépnie. 1 la még mindig maradt ereje, a földművelés és előző tisztsége feladatainak megtartásával újabb méltóságot kaphatott. Csak az végezhetett náluk irányító munkát, akinek a napja elég erős volt hozzá.

Az ember növelheti napjának erejét, ha helyesen él. A testnek és a szellemnek mozgás kell, aki nem mozog, altnak elhalványul a napja. A napnak fel is keli töltődnie, keresnünk kell az erővel és a szellemmel teljes helyeket, gondolatokat, embereket.”
–
„Az ember mágnesként működik, szüksége van arra, hogy feltöltődjék. Valaha a templomok nem a lelki értelmükben voltak szentek, hanem fizikailag: a természeti energiák káradási pontjaira építették őket, és az emberek feltöltődni jártak oda.
Másik pólusával az ember a negatív erőket is vonzza, de napunk hatékonyságának birtokbavételével szolgálatunkba tudjuk állítani a sötétséget.”
–
„A yanantin kecsua szó, jelentése: két összetartozó fél. A nő és a férfi tükrei egymásnak: két összetartozó fél. A jobb és a bal kéz tükrei egymásnak: két összetartozó fél. Az égi és a földi, a sötét és a fényes, a szép és a rút tükrei egymásnak: két összetartozó fél. A világ látszólagos ellentétei szervesen összetartoznak. Ez az, ami az inkáknál a hurin és hanan. Az ember a kozmikus erők e világának része: tükör, mágnes, nap. Az ember és az univerzum: két összetartozó fél.”

A mai sámánizmus másik irányát az Otavalo vidékére áramló városi és külföldi látogatók befolyásolják. Az otavalo curanderóknak igen jó híre van, közvetlenül az őserdei és Colorado törzsi curanderók után állnak az ecuadori rangsorban. Számos közéleti személyiség, politikusok, művészek keresik fel őket. Humán, a „sámánfalu” a legfelkapottabb színhely, a turistairodák főként ide viszik az utazókat sámánt látni. E keresettség és az új kuncsaftok műveltségelemei visszahatnak a „curandero-szakmára”. E változásokat az alábbi módon foglalhatnánk össze:

1. Megnő a curanderók száma a jelentős anyagi vonzerő miatt. Humánban jelenleg huszonhét curandero működik, az Instituto Otavaleno de Antropológia egy munkatársa szerint.
2. Egyre nagyobb a meszticek aránya. A faluhelyen kis arányszámé meszticek boltosok, kalaposok, tanítók, Humánban viszont több mesztic curanderóval is találkoztunk. A városokban még feltűnőbb ez a tendencia.
3. A mágikus eszközkészlet kiszélesedik. Gondoljunk például az ilumáni mesztic curandero oltárán található Buddha-szoborra vagy az imájában Chango és Yemaya (yoruba eredetű, az afro-latin szertartásokban vezető szerepet betöltő fétisistenek) invokálására. Egy másik curandero, saját állítása szerint, többek között „hipnózissal” gyógyít, egy agatói curandero „spiritisztának” vallotta magát.
4. Az individualista fehér világ követelményeihez alkalmazkodva a „csoportterápiás” gyógyítás háttérbe szorul.
5. Változik az üzleti menedzsment: részidős tevékenységből főállássá alakul a munkakör, s ezzel együtt a kuncsaftszerzés modern technikái is megjelennek: cégtáblát és névjegykártyát csináltatnak ezek a curanderók.

ÖSSZEGZÉS

Az otavalo curanderók a gyógyítás mellett különböző, a szellemvilágban felmerülő problémák megoldására specializálódtak. E tevékenységeiknek közös szervezőereje a mágia. A curanderók „manája” az oltáraikon található tárgyakban reprezentálódik, s e tárgyak különböző szellemvilágbeli entitások „hívójelei”. E tárgyösszeállításokat elemezve megkülönböztettünk hagyományos (hegykultuszhoz erősebben kötődő), spiritiszta, „keresztényes” és meszticizálódott curanderók&t. Az irányvonalak közötti különbségtétel tőlem származik, az otavalo curanderók szabadon válogatnak a felsorolt irányzatok „mágikus eszközkészletéből”, alakítják ki saját metódusaikat. A meszticizálódott curanderókkal kapcsolatban bemutattuk a „mai sámánizmus” otavalói példáit. E „mai sámánizmusban” a curanderók gyógyító szerepére kerül a hangsúly.

A curanderók tisztító szertartásaiban más dél-amerikai gyógyító specialistákhoz hasonlóan a növényekkel való tisztítás, a dohánnyal és alkohollal végzett hívások, a baj kiszívása és elküldése a legjellemzőbbek. Mindezen technikák a szellemvilággal való kapcsolatfelvételt, a segítő szellemek erejének bevonását szolgálják. A curandero a szellemvilágbeli kapcsolattartás mestereként a „magical world view” kontextusában élő, a földi világgal párhuzamosan létező szellemvilágnak kardinális fontosságot tulajdonító otavalók körében kulcsfontosságú szerepet tölt be. Ide illik Park (1938: 25) megállapítása: „(the) role of the shaman: master of spirits” – a sámán szerepe: a szellemek mestere.

Arra a kérdésre, hogy vajon az otavalo curandero mennyiben nevezhető sámánnak, a „sámán” fogalom használatáról folyó szakirodalmi vita miatt értelmetlenség lenne válaszolni, mindenesetre a többek szerint (például Eliade 1964; Hulzkrantz2) alapkritériumnak tartott eksztázistechnika, valamint az igen jellemző „out-of-body experiences” (Diószegi 1962; Shirokogoroff 1935) hiányáról számolhatunk itt be.

Az otavalo curanderók módszereiben – mint a szemelvényekből láthattuk – lényeges elem a páciens életvilágának, lelkiségének alapos felmérése elemző beszélgetések formájában, mely önmagában is pszichoterápiaként szolgál, azonkívül lehetőséget nyújt a curanderónak arra, hogy a tisztító szertartás gyógyító erejét a páciens életvezetésére vonatkozó, hosszú távra a testi-lelki egészség megőrzését szolgáló tanácsokkal fokozza.

A hagyományos falusi közegben dolgozó otavalo curanderók gyógyításainak fontos vonása a „csoportos terápia”. (Ezt a módszert a közönség igényeihez idomulva a meszticizálódott curanderók nem alkalmazzák.) Több páciens egy egész éjszakán át összezárva a curandero irányításával beszélget, tanúi egymás gyógyításának, hallják a másik panaszait és a nekik adott tanácsokat. Ezáltal megtapasztalhatják, hogy gondjaikkal nem állnak egyedül. A gyógyítások előtti és utáni általános témájú beszélgetések az otavalo véleményformálás, a kisközösségek közötti szolidaritás fontos fórumai, ahol a curandero személye kiemelkedő szerepet játszik.

A curanderók gyógyításainak mindeme vonásai együtt adják a gyógyulás holisztikus élményét a pácienseknek.

Az otavalo curandero munkakörének vázlatos bemutatásán keresztül, úgy gondolom, némi betekintést nyertünk a gyors ütemben változó otavalo életvilág problémáiba. E változó világban mint az otavalo identitás megőrzésének, alakításának letéteményesei, stabil pontot jelentenek a curanderók.

Az ecuadori kreol-meszticekre tekintve a curandero -gyógyítások ideológiájának hatása igen erős. Noha jelen dolgozatban e kérdéskör beható elemzésére nem vállalkozhattam, az elmondottak alapján annyit megállapíthatunk, hogy a kreol-mesztic közösség igényeihez is folyamatosan alkalmazkodó curanderók fontos pozíciót töltenek be az indián közösségeken kívüli ecuadori rétegek orvoslásában is.

Az otavalo curandero státusának stabilitását éppen a fentiekben vázolt nagyfokú társadalmi mobilitás és a változó világképhez való folyamatos alkalmazkodóképesség adja.

Jegyzetek

1. A továbbiakban, az egyszerűség kedvéért, a mindkét nyelvi közegben elfogadott curandero kifejezést fogom használni e specialista megnevezésére.
2. Hulzkrantz (1967, 1973, 1980, 1985, 1989) különbséget tesz az enyhe transzállapotban feladataikat végző specialisták (visioners) és a teljes eksztázis állapotában dolgozó sámánok között, az utóbbiakat tartva csak sámánnak. Sámánmeghatározása ezen elvet tükrözi: „Social functionary who attains ecstasy with the help of guardian or helping spirits, and who through his ecstasy creates a rapport with the supematural word – all this on behalf of members of his group.” („A társadalomban olyan tisztet betöltő egyén, aki őrző és segítő szellemek segítségével eksztázisba kerül, hogy közössége nevében, eksztázisa révén, kapcsolatot teremtsen a természetfölötti világgal.” 1980: 24.)

Irodalom

• Diószegi V. 1962. Sámánizmus. Budapest, Gondolat.
• Eliade, M. 1964. Shamanism: Achaic technihques ofEcstasy. New York, Pantheon Books.
• Hoppal M. 1989. Városi sámánok. In Síppal, dobbal… Hagyományos orvoslás az Európán kívüli népek körében. Szerk. Babulka P. – Borsányi L. – Grynaeus T. Budapest, Mezőgazdasági, 186-196.
• Hoppal M. (ed.) 1984. Shamanism in Eurasia. I—II. Göttingen, Herodot.
• Hoppal M. – Sadovszky, Ottó von (eds.) 1989. Shamanism: Vast and present. I—II. Budapest-Los Angeles,
• Hulzkrantz, Á. 1967. Spirit Lodge, a North American Shamanistic Séance. In Studies in Shamanism. Ed. Carl-Martin Edsman. Stockholm, 32-68. -1973. A Definition of Shamanism. Temenos. IX. 26-37. -1980. The Religion ofthe American Indians. Berkeley-Los Angeles-London, -1985. The Shaman and the Medicine-man. Social Science and Medicine, 20 5, 511^515. -1989. The Place of Shamanism in the History of Religions. In Shamanism: Pást and present. I—II. Eds. Hoppal M. – Ottó von Sadovszky. Budapest-Los Angeles, 43-52.
• Luna, L. E. 1989. Tanítómestereik a növények. Négyiquitosi mesztic sámán Északkelet-Peruban. In Síppal, dobbal… Hagyományos orvoslás az Európán kívüli népek körében. Szerk. Babulka P. – Borsányi L. – Grynaeus T. Budapest, Mezőgazdasági, 153-163.
• Métraux, A. 1949. Religion and shamanism. In Handbook of South American Indians. Ed. Steward, J. H. Volume 5: The comparative ethnology of South American indians. Washington, U. S., Government Printing Office.
• Park, W. Z. 1938. Shamanism in Western North America. Evanston-Chicago,
• Shirokogoroff, S. M. 1935. Psychomental Complex ofthe Tungus. London, Kegan Paul.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Síppal, dobbal, nádi hegedűvel cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

“Síppal, dobbal, nádi hegedűvel”

Az ősi magyar hitvilág és a sámán alakja

Ha a sámán vagy a táltos szót halljuk, mindig valami varázslatos, misztikus jut az eszünkbe – igazunk is van, meg nem is. A misztikus események ugyan hozzátartoztak a sámánok életéhez, ám tevékenységük pogány eleink életében alapvető, majdhogynem létfontosságú szerepet játszott. De kik is voltak a varázslatok tudói?

A pogány magyarok világfelfogásának alapja a samanisztikus világkép volt. Elemei a mai napig sem tűntek el teljesen: népmeséinkben, mondókákban, gyerekdalocskákban s a legkülönfélébb hiedelmekben élnek tovább. Maga a sámán szó a Közép-és Kelet-Szibériában élő tunguz nép nyelvéből került át a magyar nyelvbe, s maradt meg a mai napig, bár sajnos tudásunk kevesebb róluk, mint amennyire fontosságuk, eleink életében betöltött szerepük alapján szükségünk lenne.

Hogyan születik a sámán

Szó ami szó: a sámán valóban „születik” – nem lehet csak úgy sámánná válni, ha netalán valaki erre vágyott volna. Sámánnak születni kell!

Már a születéskor megmutatkoznak olyan jegyek a gyermeken, amelyek alapján később, felcseperedvén sámánná válhat. (Ugyanis nem mindenkiből lesz sámán, aki annak indul: söt. a jelöltek, általában egyáltalán nem akarnak azzá válni, kifejezetten tiltakoznak ellene…)

A kiválasztott többnyire „fölös” csonttal születik: tíznél több ujjal vagy fent is. lent is két-két fogsorral, netán hetedik fiúgyermekként jön a világra Amikor aztán serdülővé cseperedik, a szellemek hívására ..sámánbetegségbe” esik egyre gyakrabban rohamok,
ájulások lepik el. Egyszer csak elaludván („elrejtezvén”) mély álomba merül, ezalatt a szellemek előjönnek, megvizsgálják a testet, megállapítják, hogy megvannak-e a szükséges fölös csontok. Az élettelen testet vér borítja el, szétdarabolják, majd újra összerakják. (Egyébként három napig fekszik élettelenül – akárcsak jónéhány hasonló népmesében.)

Ha minden rendben van, a leendő sámán megkapja a tudományát, előtte azonban be kell járnia az „alsó világot”, azaz a föld alatti világot.

Próbatétel: a tetejetlen fa megmászása

Aki szereti a meséket, és sokat olvasott gyerekkorában — vagy netán felnőttként sem veti meg őket – minden bizonnyal sokszor találkozott azzal a motívummal, hogy a mesehősnek a cél érdekében meg kell másznia egy hatalmas hegyet vagy fel kell kapaszkodnia egy óriási méretű fa tetejére, ahol megküzd az ott lakozó gonosz sárkánnyal vagy kígyóval. Így hozhatja le aztán onnan a csodás almát netán az élet vizét stb., s végül is elnyerheti a csodaszép királylány kezét.

E mesemotívum fennmaradása a sámánhittel kapcsolatos: a sámánnak is – mielőtt még véglegesen elnyerné mesterségét – egy tetejetlen fára, a világfára kell felmásznia, de legalábbis egy magasabb létrára, mindenképpen valami magas helyre, mely hitük szerint összeköti az alsó, a középső és a felső világot. Méretei szertelenek: a mesékben akár egész országok elférnek egy-egy levelén. Gyökerénél található az alvilág, mely a sámánhitű népeknél nem más, mint a hüllők birodalma. Kígyók, békák lakhelye – gondoljunk csak arra, honnan is ered tehát, ha kígyót-békát kiabálunk valakire…

Még a bibliai paradicsomi almafa is értelmezhető úgy, mint a világfa keresztényiesített formája. Itt éppúgy egy kígyó tekeredik a bűnbe csábító fára, vagy akár a görög mitológiában a Heszperidák kertjében található csodálatos aranyalmafát is kígyó őrzi.

A világfa ágai között találjuk a Napot és a Holdat, az ember számára legfontosabb két égitestet. E két planéta gyakran jelenik meg a sámán ruháinak, felszereléseinek díszítésén is. A szibériai népek sámánhite szerint a sámáneszközöket is itt, a világfa tetején fogja majd megkapni.

Varázslat, harc és gyógyerő

Maga a sámán megjelenése is már varázserejét sugallja: dobjával, különös, sokszor számtalan szalagból álló, állatmintás vagy geometrikusán mintázott ruhája, fejét szarvasagancs vagy tollak díszítik – mindezek a kellékek szükségesek révülése és varázslatai végrehajtásához.

A sámánok „feladatköre” meglehetősen szerteágazó. Az emberekhez való viszonyuk zömmel pozitívan alakul. Segítenek rajtuk betegség idején, megjósolják, hogy a szellemek hogyan viselkednek majd, hiszen az a sámánhitű népek életének egyik leginkább befolyásoló tényezője.

Dobjának segítségével tudja emberfeletti cselekedeteit végrehajtani: érintkezésbe lép a szellemekkel. Mai szóhasználatunkkal azt mondanánk, extázisba esik, a megfelelőbb kifejezés viszont inkább a „rejtezés” vagy a „révülés”, melyek egészen ősi eredetű szavaink, néhány ugor népcsoportnál pedig a „révül”, „rejtez” igét az „elragadtatódik”, „ellesz”, „ellát” értelmű szavak váltották fel.

Révülése során mormolt éneke, az ún. sámánének tulajdonképpen nem nevezhető éneknek, hiszen nincs állandó szövege, mindössze az indulatszavak maradtak fenn. Liutprand cremonai püspök a 933-as merseburgi csatáról írva is megemlékezik a magyarok „huj!”, „hej!” csatakiáltásáról, melyek minden bizonnyal a sámánok énekéből származó indulatszavak voltak. S ha már a történelmet emlegetjük, meg kell jegyezni, hogy a sámánok, varázslásaik, és énekeik egyik fontos bizonyítéka, hogy még az 1061-es pogány lázadások jegyzőkönyvében is szerepel a pogány papok „istentelen verseinek” és a “varázslásaiknak” az elítélése – lévén hogy eleink jobban bíztak a már bevált eszközökben a pogány varázslatokban mint a keresztények sokszor erőszakos hittérítőiben.

Éneke során szólítja fel a természetfeletti lényeket, hogy segítsenek neki. hívja őket. jöjjenek hozzá Ilyenkor aztán két módon is érintkezésbe léphet a szellemekkel: vagy a szettem maga jelenik meg a rév ülőknek vagy a révülő lelke megy a szellemek birodalmába Tudása melynek segítsegével kiválasztódik népétől, onnan ered, hogy a szellemekről szerez ekkor információkat, vagy tőlük tud meg bizonyos dolgokat, melyre népének szüksége van.

Éneke és tánca során közös mozzanat a sámánhitű népeknél, hogy melegség önti el, valamint az, hogy ásítania kell, hogy a megjelenő szellemeket bekaphassa. (Kezünket tehát nekünk, kései utódoknak sem véletlenül kell a szánk elé helyezni, ha ásítozunk.) Énekük népszokásokban, a kiszehajtásban, a villőzésben és a regölésben élt tovább, legalábbis erre vezethető vissza.

Gyakran maguk a sámánok viaskodnak egymással: állatalakban a lappoknál rénszarvasként főszellemeik harcolnak, a magyar néphit sámánjai, majd később táltosai pedig bika vagy csődör alakjában viaskodnak egymással. Színük többnyire fekete és fehér, ha veszít a „jó” sámán, hatalmas vihar támad, ám ha ő nyeri meg a harcot, szép idő lesz.

A sámán a boszorkányt is felismeri álmában, de dobja sem csak az elrévüléshez szükséges: gyógyítani tud vele. Ennek a hagyománya maradt fenn egy népszerű kis gyermekdalocskában:

“Gólya, gólya, gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek elvágta,
Magyar gyerek gyógyítja,
síppal, dobbal, nádi hegedűvel.”

Vagy akár ebben a kiszámolósban is a sámánok nyomaival találkozhatunk:

„Szita, szita, péntek
Szerelem csütörtök,
Dob szerda.”

Az utóbbiban a szita és a dob együtt fordul elő, ez valószínűleg egy későbbi ráolvasásból ered, ahol fordított sorrendben sorolják fel a hét napjait, a varázslás hatékonysága érdekében.

Dobolással még szerelmet is lehet varázsolni: „kötnek” és „oldanak” általa, de jövendőt is mondhat vele. A magyar népi hiedelemvilágban máig fennmaradt, hogy a dob vagy a szita hátán gabonaszemekből (többnyire kukoricából) jósolnak, ha meg akarják tudni a jövendőt.)

A sámánhit továbbélése

Bármennyire is igyekezett a kereszténység kiszorítani a pogány magyar hitvilágot, egyes elemei fennmaradtak, sőt, előfordult, hogy bizonyos részek keresztény változatban éltek tovább. A sámán szó mellett megjelent a táltos, majd a garabonciás – mindkét szó rokon értelmű egymással. A garabonciások és a táltosok éppúgy képesek varázslatokra, különös tettek végrehajtására, s legtöbbször ők is pozitívan viszonyulnak az emberekhez. Ugyanúgy viaskodnak, jövendölnek, rossz vagy jó időt hoznak, hasonló próbatételeken mennek át. A táltosképzet tehát a magyarság etnikus sajátossága és tulajdonképpen a pogány magyar hitvilág, a sámánizmus továbbélése.

Írta: Ördög Forrás: egy 90-es évekbeli napilap

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámántárgyak – Diószegi Vilmos gyűjteménye cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Wilhelm Gábor: Sámántárgyak – Diószegi Vilmos gyűjteménye

Bemutatkoznak a Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai

Most egy rendezvény keretében mutatjuk be neves szakemberek közreműködésével a Néprajzi Múzeum tárgykatalógusainak öt kötetét.

2017. jún. 8. 14:00 – 18:00

A Magyar Néprajzi Társaság Anyagi Kultúra Szakosztálya és a Néprajzi Múzeum szervezésében kerül sor a különleges bemutatóra, melynek keretében a Néprajzi Múzeum tárgykatalógusainak öt kötetével, sorrendben a legújabb kiadványokkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők.

2017. június 8-án, csütörtökön 14 órára várjuk a Néprajzi Múzeum első emeleti Vajda László termébe a vendégeinket.

Részletes program az alábbi meghívóban olvasható.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Interjú dr. Rick Strassman-nel cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Interjú dr. Rick Strassman-nel

Rick Strassman Új-Mexikóban él és praktizál pszichiáterként, emellett a University of New Mexico Orvostudományi Karán működő pszichiátriai intézet docense. Közel harminc tudományos cikket jelentetett meg, és számos pszichiátriai folyóirat recenzenseként dolgozik. A US food and Drog Administration, a National Instituta on DrugAbuse, a Veteran’s Administration Hospitals, a Social Security Administration és más állami intézmények szakértője. Dr. Strassman az új-mexikói egyetemen végzett klinikai kutatásai során a tobozmirigy melatoninhormonjának funkcióját vizsgálta, amelynek során csapata dokumentálta elsőként a melatonin első ismert funkcióját az emberi szerkezetben. Ahogy a 11. és 18. fejezetben láttuk, szintén ő volt az, aki két évtized kihagyás után elsőként kezdett újra az Egyesült Államok kormányának jóváhagyásával és pénzügyi támogatásával emberi hallucinogén kísérleteket folytatni Észak-Amerikában. Ezeknek a kísérleteknek az eredményeit publikálta fontos és gondolatébresztő könyvében (DMT: The Spirit Molecule, Park Street Press, Rochester, Vermont, 2001). Ez az interjú 2005 májusában készült.

Graham Hancock: Az ön rendkívül érdekes DMT-kutatásának számomra az a legizgalmasabb aspektusa, amely az önkéntesek „lényekkel”, „entitásokkal” lezajlott találkozásairól szóló részletes beszámolókat érinti; illetve azok az implikációk, miszerint ezeket a beszámolókat a valóság természetét feltáró, nyitott szellemű kutatásoknak lehet tekinteni. Ön rámutat azokra a megdöbbentő hasonlóságokra, amelyek kísérletének önkéntes résztvevői által adott beszámolók, illetve a John Mack (és mások) által leírt, magukat ufóemberrablás áldozatainak gondoló emberek „idegenekkel” lezajlott találkozásait elbeszélő történetek között mutatkoznak. Ráadásul valószínűleg ön is ismeri a folklórban és néprajzi gyűjtésekben nagy számban előforduló, szinte teljesen azonos történeteket, amelyek „tündérekkel”, manókkal” stb. lezajlott találkozásokat mesélnek el, illetve a különféle „szellemekkel” lezajlott sámánisztikus találkozások leírásait. Mivel tudjuk, hogy önkéntesei a hagyományos értelemben „hallucináció”-ként definiált élményeket éltek át, ezért logikailag nem jelent nagy ugrást arra a következtetésre jutni, hogy ezeket a nagyon hasonló kategóriába tartozó találkozásokat – ahogy ön is felveti – idegenek helyett szintén hallucinációknak tulajdonítsuk. Ha azonban tényleg ez a helyzet, akkor hogyan képes megmagyarázni ezekben a látszólag nem valóságos élményekben mutatkozó rengeteg közös elemet az a tudományos álláspont, amely a komplex hallucinációkat az agy által (emlékekből, személyes élettörténetből stb.) összekutyult fantáziaként értelmezi? Arról nem is beszélve, hogy minderről sok különböző kultúrából származó, eltérő civilizációs háttérrel rendelkező ember számolt be.

Rick Strassman: A kérdés sarkalatos pontja, hogy az összes ilyen jelenséget belsőleg előállítottnak vagy külső dolgok érzékelésének, esetleg e kettő kombinációjának tekinti-e az ember. Világos, hogy az agyra hatással vannak az egyén tapasztalatai. Olyan ez, mintha az agy egy érzelmi, kognitív és perceptuális szótárral rendelkező egyedi nyelvet tanulna meg a tapasztalatain keresztül -vagyis azokon a dolgokon keresztül, amelyekkel eddig kapcsolatba került -, illetőleg azoknak a korlátoknak köszönhetően, amelyeket agyunk szoftvere és hardvere határoz meg.

Ezt szem előtt tartva szélesebb nézőpontból vehetjük szemügyre a pszichedelikus szerek által kiváltott látomásos tapasztalatokat. Biztosan előfordulnak olyan esetek, amikor csupán előzőleg elfojtott képek, gondolatok és érzések „szabadulnak ki” – különösen alacsonyabb dózisok vagy a szerek iránti csökkent érzékenység esetén. Ennek biológiai és pszichológiai okai egyaránt lehetnek. Azokban az alsóbb régiókban, ahová ezek a szerek elvezethetik a tudatunkat, valami más is történhet. Ilyenkor kényszerülünk rá, hogy felöltöztessük vagy olyan formába öntsük ezeket a külső erőket, lényeket vagy hatásokat, hogy képesek legyünk elfogadni őket. Ebből az következik – amit sokan felvetnek -, hogy az angyalok, démonok, manók, koboldok, tündérek stb. – hasonló „teremtmények”, csak éppen olyan álöltözetben jelennek meg, ahogy azt az illető kulturálisan vagy egyénileg előnyben részesíti, illetve meghatározza. Olyanok, mint Cook kapitány hajói, amelyeket a csendes-óceáni bennszülött népek csak nagy tengerhullámokként
voltak képesek látni – ha egyáltalán meglátták őket. Egészen addig amíg valóban fel nem mentek a fedélzetre, és meg nem érintették őket, képtelenek voltak valódi alakjukban érzékelni a hajókat.

Vagyis a jóindulatú lényeket „angyalokként”, a rosszindulatú erőket „démonokként” láthatjuk. A különös erők különös alakot és érzelmi színezetet kaphatnak – egyénileg és társadalmilag meghatározott alakot és vegyértéket vehetnek fel, amely közvetíti számunkra a természetüket vagy azt az információt, amelyet képviselnek vagy közölnek.

A DMT-hez hasonló drogok bejárást biztosítanak számunkra az ilyen erőkhöz vagy lényekhez, aztán saját személyiségünk és kulturális meghatározottságaink lépnek működésbe, és rajtuk keresztül, mint egy prizmán át látjuk meg őket. És itt lehet fontos a vallási, etikai, morális gyakorlat. Elengedhetetlen, hogy a lehető legmakulátlanabb személyiséggel és pszichológiával közelítsünk az ilyen élményekhez. Nem számít, milyen erős egy drog, ha a tudat szennyezett és mohó, szadisztikus szinten fejti ki hatását, akkor nem leszünk képesek érzékelni azokat a dolgokat, amelyeket egy olyan személy, aki évtizedeken át formálta magát, esetleg megpillanthat. Ha pedig egyszer „visszatértünk” a tudat kitágult dimenziójából, az, amire képesek vagyunk emlékezni, illetve amit át tudunk ültetni a gyakorlatba, biztosan függ személyiségünk előző szervezettségétől és szerkezetétől.

Tulajdonképpen én nem szívesen nevezném önkénteseim élményeit „hallucinációknak”. Összeállítottam egy sor lehetséges és igen valószínű modellt, amely megmagyarázhatja ezeket a tapasztalatokat.

A magyarázatok során azonban felmerült egy probléma, nevezetesen, hogy a tapasztalataikat másként kezeltem, mint aminek látszottak. Először is, az önkéntesek tapasztalataikat a valóságnál is valóságosabbnak írták le. Vizuálisan megszerkesztettebbek, érzelmileg erősebbek, kognitív és spirituális szempontból sokkal mélyebbek voltak, mint bármi, amivel eddigi életükben találkoztak. Ráadásul szinte egyhangúlag állították, hogy soha nem lettek volna képesek elképzelni, kiötölni, más módon kitalálni vagy hallucinálni ilyen élményeket.

Először valóban a „hallucinációs” modellel kezdtem; vagyis hogy „a DMT-re állított agyról” van szó. Önkénteseim azonban azzal utasították el ezt az elméletet, hogy „valószerűtlen”. „Hogy lehetnének az agyközpontban ilyen kompletten megszerkesztett történetvezetések, látomások, üzenetek?” Akkor megpróbálkoztam a freudi tudattalan modelljével: amin az önkéntesek átestek, azok esetleg elfojtott energiák, impulzusok, érzelmek szimbolikus reprezentációja lehetett. Az önkéntesek ezen is csak nevettek. Felkínáltam nekik a jungi modellt látomásaik archetipikus elemeit követve. Semmi eredmény. Egyes esetekben a látomások valóban megfeleltek az álom számos kritériumának, és ezekben az esetekben nem is okozott komoly problémát, hogy erre az ösvényre csábítsam az önkénteseket – hogy azt nyomozzuk, mit képviselhetnek ezek az „álmok” az életükben -, az ilyen típusú tapasztalatok azonban igen ritkák voltak.

Végül elhatároztam, hogy akként kezelem ezeket a tapasztalatokat, „amik valójában”. Vagyis ha a valóság másik dimenziójába tartozó lényekről és a velük való találkozásról vannak látomásaik, akkor én is ekként fogadom el őket. Más szóval, felhagytam azzal, hogy az élményeikből megpróbáljak valami mást faragni, mint aminek tűntek. Amint így tettem, az önkéntesek újra bizalmukba fogadtak, és egyre többet árultak el a DMT hatása alatt megtapasztalt élményeik rendkívül különös elemeiről. Emellett kicsit könnyebben tudtam az önkéntesek tapasztalataira hagyatkozni, illetve dolgozni velük, mivel megmutatkoztak az élményekben rejlő hasonlóságok.
Ha tényleg ott voltak, ahová látszólag eljutottak, akkor hol létezhetnek ezek a valóságok? Ekkor kezdtem megengedni magamnak, hogy fontolóra vegyem annak lehetőségét, hogy a DMT valamiféle átjárót biztosít számunkra a valóság alternatív dimenziójába – talán párhuzamos univerzumokba vagy a sötét anyagba, amiről a könyvemben is leírtam egy-két szabad eszmefuttatást.

Graham Hancock: Még mindig nyitott erre a hipotézisre, és készen állna rá, hogy tovább dolgozzon azokon a problémákon, amelyek a valóság és a tudat természetének tudományos feltárása során merülnek fel?

Rick Strassman: Továbbra is kitartok e mellett az elképzelés mellett. Jelenleg az elsődleges problémát az jelenti, hogy – az agyunkon-tudatunkon kívül – nem áll rendelkezésünkre olyan technikai felszerelés, amellyel igazolhatnánk, hogy ilyen jelenségek léteznek az idő-tér kontinuumon kívül. Ha le tudnánk fényképezni az ilyen jelenéseket, akkor egyetértésre juthatnánk a létezésüket illetően. Engem azonban az önkénteseink beszámolóiban, illetve mások, a kísérleteket követően hozzám érkezett pszichedelikus drogokkal szerzett tapasztalataiban mutatkozó hasonlóságok is eléggé lenyűgöztek. Emellett olyan – szintén hasonló – élményekről is érkeztek beszámolók, amelyek spontán módon, vagyis drogok használata nélkül következtek be – talán az endogén DMT megemelkedett szintje miatt, amelyet különböző hatások is előidézhetnek, például meditáció, stressz, alváshiány stb.

A tudományos módszerek tudományos megértéshez vezetnek. Charles Tart írt egy csinos kis cikket a hetvenes években a „tudatállapot-specifikus tudósokról” a Science-be, amelyben leírja azoknak a „tudatállapot-specifikus tudósoknak” a kritériumait, akik a tudományos módszertan fundamentális eszközeivel tárják fel a különböző tudatállapotokat. Ezek a módszerek a következők: „anekdotikus” beszámolókat összegyűjtő terepmunka, hipotézisállítás, kísérletek, újabb adatok összegyűjtése, az elmélet felülvizsgálata az új adatok tükrében, és így tovább. Tart felvetése szerint olyan tudósokat kellene képezni, akik nem „külső valóságként” figyelik meg a különböző tudatállapotokat, hanem képesek belépni oda, és az ott szerzett tudományos tapasztalataikat megbeszélhetik egymással, így jutva valódi eredményre – még ha azt a „normális” emberek nem is értik. Azt hiszem, ha a „tudatállapotokat” felcseréljük „valóságállapotokkal”, akkor nagyon hasonló helyzetben találjuk magunkat.

Graham Hancock: Ön elutasítja számos tudós biológiai redukcionizmusát egy igen fontos kérdésben, amellyel többek között Williams James, Aldous Huxley és Albert Hofmann is foglalkozott. Ezen elképzelés szerint az agy olyan „jelvevő berendezés”, amelyet bizonyos hallucinogének (és más technikák) segítségével át lehet hangolni, hogy egy tágabb „valóság” különböző hullámhosszain is vegyen jeleket, amelyek normális esetben nem jutnak el az érzékszerveinkig. Tudomása van bármi olyan bizonyítékról, amellyel a tudományban uralkodó materialista-empirikus paradigma cáfolhatná a „jelvevő modellt”? Ha nem, akkor mit gondol, miért olyan elutasító sok mainstream tudós a hallucinációkkal kapcsolatban, illetve miért ragaszkodnak olyan állhatatosan ahhoz, hogy a hallucinációk információtartalma semmiképp sem lehet igaz?

Rick Strassman: Ez a kérdés szinte már a „tudományfilozófia” területére esik. Erről viszont igen keveset tudok. Biztos vagyok benne, hogy van olyan, aki képes lenne „megcáfolni” a jelvevő modellt materialista érvekre támaszkodva. Mivel azonban az ilyen elmélet kívül esik azon, amit „tudunk”, vagy ami „valóságos”, így nem történhet meg. Ez számomra meglehetősen éretlen világnézetre utal, amelyet maga a tudomány is számtalanszor megcáfolt történelme során. Ez az a terület, ahol a tudomány a fundamentalizmus használatával újra a gonosz eszközévé válik.

Az érzékelő modell igen egyszerű. Az agy olyan szinten érzékel információkat, amelyre valahogy abban a bizonyos időintervallumban áthangolódott. Világos, hogy objektív technikai eszközökre is tudunk példát hozni, amelyek megváltoztatják, hogy mit vagyunk képesek látni: ilyen például a mikroszkóp, az éjjellátó készülék, a radar vagy a távcső. A meditáció olyan „szubjektív” technika vagy eszköz, amely általában már elfogadott módszernek tekinthető a normál állapotban nem érzékelhető tapasztalatok megszerzésére. Ugyanez a helyzet a pszichológiában használt „biofeedback”-kel is, amikor gépek segítségével olyan különféle pszichológiai tapasztalatokra „teszünk szert”, amelyekről korábban azt hittük, hogy kívül esnek érzékelésünk határain.

Az érzékelésünk határait még sokkal nagyobb mértékben kitágító pszichedelikus szerekre vonatkozó elméletek tulajdonképpen csak a már meglévő és elfogadott biológiai-orvosi ismereteink kiterjesztései -jóllehet, elég radikális kiterjesztései.

A DMT-vel kapcsolatban az különösen figyelemreméltó, hogy endogén vegyület, vagyis az agy saját „készítésű” pszichedelikus szere. Az a tény, hogy ez az anyag ilyen megdöbbentő és földrengésszerű hatásokat képes kiváltani, elkerülhetetlenné teszi, hogy sürgősen elkezdjünk elméleteket alkotni az emberi tudatban játszott szerepéről.

Graham Hancock: A másik modell szerint, amelyet ön fontolóra vett: „A DMT aktiválhat bizonyos programozott agyi területeket, és ez váltja ki a látomásokat és az érzéseket az agyban. Mi mással lehetne. magyarázni, hogy olyan sok ember számol be hasonló élményekről: rovarszerü, csúszómászó teremtményekről?” (DMT: The Spirit Molecule, 200. o.) Az is világos azonban, hogy ön számos próbáét látott ezzel az „előre programozott” modellel kapcsolatban, és még ugyanazon a lapon fel is teszi a kérdést: „Hogy hihetné bárki is, hogy létezik egy nagy adag agyszövet, amelyet aktiválva idegen lényekkel való találkozások, kísérletezések és újraprogramozások képei villannak elö?” Hol tart jelenleg ebben a kérdésben? Végül is manapság meglehetősen alaposan alátámasztott és jórészt nem is vitatott tény, hogy bizonyos módosult tudatállapotokban minden ember univerzálisan látja az úgynevezett entoptikai mintákat, mivel ezek idegrendszerünk szerkezetének „előre programozott” részei. Miért ne lehetnének az ön kísérletében szereplő önkéntesek sokkal összetettebb élményei is ugyanígy „programozottak”?

Rick Strassman: Az entoptikai jelenség olyan információs bájtok halmaza, amelyekből egy összetettebb konstrukció állt össze. Ez kissé feje tetejére állíthatja az egész kérdést. Ahelyett, hogy az agy teremtené a tudatot, talán a tudat teremti az agyat. Olyan ez, mintha az agyszerkezet apró entoptikai darabjaira a tudatnak lenne szüksége, hogy megjeleníthesse azt a jelenséget, amellyel kapcsolatba került.

A televízió hasonlat mindig kéznél van, és ez az egyik olyan dolog, amiért mélységes hálával tartozom barátomnak és mentoromnak, Rupert Sheldrake-nek. Darabokra szedhetünk egy televíziót, és megvizsgálhatjuk, hogyan működnek a tranzisztorok és a kapcsolók benne. Hiába értjük meg azonban minden egyes alkatrész működési mechanizmusát, ezzel nem tudjuk megmagyarázni a tévéműsorokat.

Mindnyájunknak van DNS-e, mitokondriuma, vannak szövetei és sejtjei. Ezeket azonban igen speciális módon rakták össze, hogy szerveket és végtagokat alkossanak, amelyek megint csak igen speciális módon szerveződtek össze, hogy felépítsenek egy emberi testet. És ez akkor is még csak test, élettelen húsdarab. A megelevenítő és mindent irányító alapelv nélkül csupán szóra sem érdemes tárgy, így van ez az entoptikai jelenségekkel meg az előre programozottnak hitt agyi folyamatokkal, amelyek teljesen az űrben lebegnének, ha nem lennének egy bizonyos módon megszervezve és irányítva, amely végül látomásos tapasztalatokban realizálódik.

Graham Hancock: A fentieket kissé kiterjesztve, lát ön bármiféle evolúciós folyamatot az emberiség – a csimpánzok és emberek utolsó közös őse óta eltelt 5-7 millió éves – történetében, amely előre beprogramozta az idegrendszerbe, „hogy idegen lényekkel való találkozások, kísérletezések és újraprogramozások képei villanjanak elő” bizonyos behatásokra? Számomra ugyanis az az egyik igazán komoly probléma az „előre programozott” modellel, hogy olyan gyakran felvonultatják, mintha az összes közös vonást meg tudná magyarázni. Ha ezeket az információkat belénk programozták, akkor hogyan, mikor és miért történt meg ez?

Rick Strassman: A DMT égisze alatt azt mondhatjuk, hogy úgy tűnik, ez a mechanizmus az összes megvizsgált emlősbe bele van programozva. DMT-t találtunk az emberek, az egerek, a patkányok és különféle főemlősök agyában, vérében és gerincvelői folyadékában. Ráadásul igen nagy mennyiségű DMT-t találtunk növényekben is. Halakban. Gerinctelenekben.

Egyetlen nagyobb vallás sem számol a minden létezőben, növényekben, állatokban, ásványokban, térben, időben rejlő spirituális természettel. A DMT – legalábbis biológiai szinten – olyan kapocsnak tűnik, amelyben bizonyos körülmények között testet ölthet ez a spirituális természet.

Isten azt akarja, hogy Istenhez hasonlatosak legyünk. Vagyis, ha közel vagyunk Istenhez, akkor megtanulhatjuk követni öt. Talán a DMT az egyik olyan út, amely révén sokkal intenzívebben kommunikálhatunk Istennel – és lesz, ami lesz.

Graham Hancock: Lát ön bármilyen lehetőséget arra, hogy a DMT által előidézett élményeket a hagyományos evolúciós fogalomhasználattal „adaptívként” írjuk le?

Rick Strassman: Az elmúlt pár évben ezen a kérdésen törtem a fejem. Milyen adaptív-evolúciós szerepe lehet az endogén DMT-nek? Néhány évvel ezelőtt felkértek, hogy írjak választ Karl Jansen-nek a Journal of Near Death Studies-ban megjelent tanulmányára, amelyben azt írja, hogy az endogén ketaminszerű vegyület is szerepet játszik a halálközeli élményekben. Karl jó barátom és kollégám, és így hosszasabban is körbejártuk a kérdést.

Karl szerintem arra célzott, hogy ezek a feltételezett ketaminszerű endogén anyagok úgy működnek, mint a ketamin, amely az idegsejteket védi az agyban, amikor halálközeli körülmények között oxigénhiány lép fel a szervezetben. A ketamin ugyanakkor meglehetősen pszichedelikus szer önmagában is. Kari felvetése szerint a ketaminszerű endogén anyagok, miközben elsődleges feladatuk a traumatizált agy védelme, mellékhatásként idézik elő a halálközeli élményeket. Érdemes megemlíteni, hogy a ketaminszerű endogén vegyületekről szóló első beszámolók semmilyen visszhangot nem váltottak ki.

Mindazonáltal én ezt ellenkezőképpen képzelem. E szerint a halálközeli élmények során a DMT és rokonai hozzák létre a pszichedelikus tapasztalatokat, mivel abban a pillanatban így érzékel a tudatunk – ezt látjuk, halljuk, érezzük, gondoljuk, miközben haldoklunk, és mindez a DMT égisze alatt történik. A DMT nem üres, fekete nemlétet teremt (ahogy azt sok ember képzeli a halálról), hanem épp ellentétes hatást eredményez. Én pedig azt hiszem, ez azért lehet, mert tényleg az ellenkezője történik ilyenkor. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a tudat a DMT szárnyain repül ki a testből a halál felé. Ez történik, és ezzel a mechanizmussal működik.

Remélem, érthető, amit mondtam. A halálközeli élmény nem hallucináció – ez történik, amikor meghalunk. Ezt tapasztalja meg a tudatunk. Hogyan másképp számolhatnának be ilyen megdöbbentő következetességgel ezekről az élményekről különféle korok és kultúrák emberei? Hogyan lehetne ez egy mesterséges dolog? Mennyi bizonyítékra van még szükségünk? Miért intézte úgy a természet vagy Isten, hogy így történjenek a dolgok? Szerintem sokkal igazságosabb lenne, ha csak átsodródnánk a feledésbe – ha efféle feladata lenne azoknak az összetevőknek, amelyek enyhítik a halálba való átlépésünket. A helyzet azonban épp fordítva áll. Úgy tűnik, a halál nem így zajlik, a DMT pedig végig elkísér minket az utazás során.

Graham Hancock: Apropó, azt írta erről az Enteogének és a vallás jövője (Entheogens and the Future of Religion, 158-9.) című müvében: „Miért van az agyunkban egy vegyület […], amely olyan élményeket generál, mint az »idegenkapcsolat«, a halálközeli élmény, az űrutazás és más rendkívüli jelenségek? Ugyanakkor érdemes elgondolkoznunk azon, miért nem kérdezünk rá, hogy miért van szilicium a számítógépes csipekben. Azért van bennük szilicium, mert az bevált. Ugyanez a helyzet a DMT-vel: ez a legmegfelelőbb molekula a szükséges feladat elvégzésére. Vagyis azért van DMT az agyunkban, mert bevált. Ez a legalkalmasabb molekula arra, hogy áthangolja agyunk érzékelő képességeit egy másik dimezióra.” Ebben az esetben felmerül az evolúciós kérdés: “Miért lenne szükségünk ilyen képességekre, ha a valóság hagyományos tudománymodellje helyes?”

Rick Strassman: Hagyományos tudománymodellünk helyes a valóságnak ezen a szintjén. Ha pedig számításba vesszük a DMT endogenitását és hatásmechanizmusát, akkor a hagyományos modellt kiterjeszthetjük a jelenleg nem hagyományosnak hitt területekre is -azokra, amelyek előzőleg a vallási, spirituális és sámánisztikus tanok hatáskörébe tartoztak.

Azt hiszem, a DMT működésével és a belőle levont következtetéseimmel az a baj, hogy nem illeszkednek könnyedén akárkinek a világképébe – legalábbis a tudományos és vallási világképekbe biztosan nem. A new age hívei pedig figyelmen kívül hagyják azokat a valódi veszélyeket, amelyek mind a spirituális, mind a fizikai szinten léteznek.

A tudományos modell általában az objektív valóságra korlátozódik – jóllehet a fizika és a csillagászat egyes fejleményei maguk is elég pszichedelikusak -, de ezek nem szivárogtak be a hétköznapi szóhasználatba és gondolkodásba, a pszichiátria esetében pedig mindez különösen igaz. Mivel pedig ezek a tények nem a lét fizikai, anyagi szintjéhez tartoznak, ezért kollégáim (a legrosszabb esetben) berzenkednek ellenük, vagy pedig (ez a leggyakoribb eset) hamar elvesztik az érdeklődésüket irántuk.

Az a tény, hogy a DMT viszonylag megbízható átjárást biztosít számunkra az olyan tudatállapotokba vagy valóságszintekre, amelyek mindeddig a vallási szervezetek és doktrínák felségterületének számítottak, ezen szervezetek tagjaiból is heves ellenállást vált ki. Nem szükséges tanulmányokat folytatni, imádkozni, fogadalmakat tenni, különleges ruhákat vagy hajviseletet hordani, különleges kézfogással üdvözölni egymást.

Bárcsak lenne valami módja, hogy áthidaljuk a két világot elválasztó szakadékot! Miért ne vennénk el mindkét világból a legjobbat? A tudománytól a módszertant és a fizikai-természeti világ ismeretét (értsd: a DMT-n keresztül), illetve a vallásokban létező etikai-morális előnyöket?

Graham Hancock: A DMT: The Spirit Molecule megjelenését követően volt lehetősége arra, hogy ellenőrizze azt az állítását, miszerint a túl magas agyi DMT-szint idézheti elő az ufóemberrablások jelenségét”? Volt rá alkalma, hogy a tavalyi tragikus autóbaleset előtt személyesen is megbeszélje ezt az elképzelését John Mack-kel?

Rick Strassman: John úgy gondolta, hogy egészen megdöbbentőek a hasonlóságok, és azt hiszem, ha időnk engedte volna, talán megegyezhettünk volna egy közös kutatásban, amelynek során DMT-t adtunk volna az ő alanyainak, hogy megállapítsuk, mennyire áll közel egymáshoz a két jelenség.

Ilyen ellenőrző kutatásokat nem végeztem. A könyvem megjelenése óta igen sok megjegyzést kaptam, amelyek megerősítették azt, amit gondoltam – vagyis hogy sok spontán módon „ufókapcsolatba került” ember olyan élményekről számolt be, amelyek minden szempontból megkülönböztethetetlenek a klinikai kutatásban részt vevő önkénteseink beszámolóitól.
Egyesek azt hozták fel az elméletem ellen, hogy nem számol az elraboltakon megjelenő „stigmákkal”, illetve viszonylag kevés esetben jelentek meg a szakirodalomban szereplő „szürkék”.

A „stigmatizáció” kérdésében arra jutottam, hogy a „találkozások” spektruma a tisztán tudati szintű találkozástól a tisztán fizikai találkozásokig terjed – ez utóbbiban keletkezhetnek a „stigmák”; illetve ezekről van a legkevesebb ismeretünk. A „tudatok közti találkozást” viszont igen jó valószínűséggel létrehozhatjuk a DMT segítségével.

A „szürkék” távollétéről csak annyit: semmi sem akadályozza meg ezeket a lényeket, hogy újabb alakot öltsenek magukra!

Graham Hancock: A DMT: The Spirit Molecule című könyvében felteszi a kérdést: „Hogyan alakulna a szellemvilág kutatása, ha megbízható módon bejárhatnánk oda a DMT-hez hasonló molekulák segítségével?” Csupán az érdekesség kedvéért, mit gondol, mi történne?

Rick Strassman: Nem vagyok benne biztos. Azt hiszem, bármilyen vallási fundamentalista számára egy kicsit sok lenne egy ilyen élmény, és elfojtanák vagy figyelmen kívül hagynák. Szerintem ugyanez történne a fundamentalista tudósokkal is – azokkal, akik abba a téveszmébe ringatják magukat, hogy csak az lehetséges, amit már ismerünk, és kizárólag ezt tartják igaznak.

Az érdeklődő és nyitott emberek számára ez forradalmasítaná a szellemvilágról szóló ismereteinket, és pozitív hatással lehetne fajunk evolúciója szempontjából. Úgy tűnik azonban, hogy a gonosz erői máris rengeteg erőt gyűjtöttek össze, és elsősorban a valóság fekete-fehér fundamentalista megközelítését használják ehhez. Nüánszoknak, árnyalatoknak, sőt még a mellbevágóan nyilvánvaló ellentmondásoknak sincs sok esélyük a fundamentalista világnézettel szemben, mivel ez utóbbit túlságosan sok és túlságosan megrettent ember képviseli.

Nem mintha bármit is megtanulhatnánk, ha nem álltunk előzőleg készen a tanulásra. Ha túlságosan messze állnak az új dolgok a megszokott világunktól, akkor nem fogjuk meglátni-meghallani-megérteni őket. Ezért olyan fontos a spirituális-vallási-sámánisztikus tréning – készen kell állnunk rá, hogy elfogadjuk a legkülönösebb, legváratlanabb jelenségeket és információkat is. A szellemvilágban pedig nincs semmi inherensen jó dolog. Biztosan vannak sötét spirituális erők. Nem akarjuk, hogy elcsábítson egy olyan dolog, amely kizárólag nem fizikai természete révén ígérkezik hasznosnak.

Ha forradalmasítjuk a szellemvilágokról való tudásunkat, remélhetőleg a fizikai-anyagi világról való tudásunk is fejlődik -méghozzá egy etikus, kooperatív és jótékony gyakorlattá. Ehhez rengeteg optimizmusra és rettenthetetlenségre lesz szükség.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal