Jelen tanulmányban a sámánizmus fogalmát az általánosan alkalmazott meghatározás szerint használom, sámánizmusnak nevezve azt jelenséget, amely magába foglal számos vallási nézetet, kultuszt, hiedelmet és az ezekhez kötődő rituális gyakorlatot, s amelynek központi, de nem egyedüli szakrális személye a mediator, azaz a sámán. Klasszikus példájának hagyományosan Szibé- ria és Belső-Ázsia sámánizmusát tekintik, ahol a sámán transzállapota mélyebb, tevékenység köre sokrétűbb, összetettebb, mint más területeken.2
Tanulmányunkban az orvosi kannabisz, az MDMA, a szalvinorin A, az ibogain és a DMT-t tartalmazó ayahuasca hatására, terápiás lehetőségeire fókuszálunk.
Egy titokzatos afrikai növény segíthet a drogfüggőknek a leszokásban. Magyarországon azonban kábítószernek minősül. A Global Ibogain Conference filmjéből többet is megtudhatsz a témáról! 1962-ben egy Howard Lotsof nevű 19 éves heroinfüggő elhatározta, hogy kipróbál egy akkoriban Nyugaton még meglehetősen ismeretlen új pszichedelikus szert, az ibogaint. Ez az alkaloida egy nyugat-afrikai növény, a Tabernanthe iboga hatóanyaga, amelyet …
Diószegi Vilmos kéziratos hagyatéka. Előzetes beszámoló 2. része melyben a 4., 1958-as terepmunkáján Északkelet-Tuvában gyűjtött anyagokat prezentálok.
"A legnagyobb és legveszélyeztetettebb fajok az amazonasi esőerdőkben nem a jaguár vagy a hárpia," állítja, "hanem az elszigetelt és érintetlen törzsek."
Legtöbbünk már régóta ismeri a peyot pszichoaktív hatását, de ilyen pl. az észak-mexikói Donana, az Andokból származó San Pedro - Trichocereus pachanoi is.
Istenek kis virágai: "Van egy világ a miénken túl, egy távoli világ, közeli és láthatatlan. És ott él Isten, ott élnek a halottak, a szellemek és a szentek"
Dél-koreai sámán beavatás. Részlet a National Geographic Channel: Taboo című filmsorozatának egyik epizódjából melyben egy "kut" szertartást mutatnak be.
Iboga utazás Gabonban, Bruce Parry dokumentumfilmje. Többször volt látható a Viasat Explorer és a BBC Prime csatornákon Bruce Parry, a volt brit királyi tengerésztiszt A törzs című sorozata. Parry elment Afrikába, a nyugati lét kényelmét félretéve, és együtt élt a civilizációtól alig érintett törzsekkel, Közép-Gabon erdei embereivel. Az érdeklődés a közel negyven éves férfi arcán …
Egy kis nép sámánjai a kutatások tükrében. Él a mai Tuva Köztársaságban egy kis népcsoport melyet hol szojotnak, hol todzsának, hol meg darkhatnak neveznek.
Az LSD 50 éve, az érszűkítőtől a képzelettágítóig. Az LSD előtörténete több évszázadra nyúlik vissza és a ma ergotizmusnak nevezett betegséggel kapcsolatos.
A tobozmirigyben és a tüdőben termelődő, DMT védi az agy és az immunrendszer sejtjeit a hipoxia káros hatásától; gyógyszerként használva életmentő lehet.
Robert Gordon Wasson (1898. szeptember 22. Great Walls, Montana – 1986. december 23. Danbury, Connecticut) eredeti foglalkozására nézve amerikai bankár, tőzsdei szakíró. Joggal tekinthető az etnomikológia megalapozójának. Életútja tulajdonképpen a XX. század végére jelentőséget nyert tudományág kibontakozásának története. A nemzetközi, ráadásul amerikai bankár, a “píáros”, a “mindentudó amerikai” nem túl rokonszenves alakja legalábbis az ő esetében kellemes meglepetéseket is tartogat.
Wasson családja keletre költözött, amikor apja, egy episzkopális lelkész új parókiát kapott Newarkban (New Jersey állam), s gyermekkorában Wassonitt járt iskolába. Bátyjával, Thomas Campbell Wassonnal már tízéves koruk előtt havonta látogatták New York City múzeumait, majd néhány év múlva eljutottak a tengerparti városokba is. Három év középiskola után, 1914-ben Wasson csatlakozott bátyjához Angliában, s az I. világháború első éveiben együtt beutazták Európát. 1917-ben önkéntesnek jelentkezett a hadseregbe, s Franciaországban szolgált rádiósként.
A háború után spanyolt tanított, majd újságírást tanult, s Pulitzer-ösztöndíjjal a London School of Economicson tanult. Visszatérve az USA-ba 1921–1922 között angolt tanított a Columbia Egyetemen, majd a New Haven-i (Connecticut állam) Register nevű lap riportere lett. 1925-ben New Yorkba költözött, s a Current Opinion magazin társszerkesztője volt, majd a New York Herald Tribune egyik gazdasági szakírója. 1928-ban New York városában a Guaranty Company alkalmazottja lett, s Argentínában és Londonban teljesített szolgálatot. 1934-ben a J. P. Morgan Company alkalmazásába lépett. Itt a bankügyek “public relations”, azaz az ügyfeleket befolyásoló, nemzetközi szinten is forradalmi eszközöket alkalmazó szakembere lett. Nemzetközi bankszolgálataitól J. P. Morgannál 1963-ban vált meg – e cég alelnöke volt 1943-tól.
Wasson és orosz gyermekorvos felesége, Valentina Pavlovna Guercken London egyik orosz templomában házasodott össze 1926-ban. Megkésett mézeshetükön, 1927-ben a New York állambeli Catskill-hegységben Wassonék életre szólóan elkötelezték magukat a gombák tanulmányozása mellett, s eleinte különösen Valentina Pavlovnának szolgált örömére az oroszországiakhoz hasonló gombák felfedezése. Wassonék ettől kezdve a mikológiai adatokat történelmi, nyelvészeti, összehasonlító vallástörténeti, régészeti szempontból is elkezdték vizsgálni. Szakterületüket az etnomikológia (ethnomycology) névvel illették, s megalkották a mikofób (mycophobe) és mikofil (mycophile) terminusokat a világ népei különböző attitűdjeinek jellemzésére. Saját, egyéni tapasztalataikból indultak ki: nagy általánosságban az angolszász kultúra mikofóbnak (gombakerülőnek) minősíthető, szemben az orosz mikofil (gombakedvelő) kultúrával. Az előbbiek lényegesen több gombát ismernek és használnak, mint az utóbbiak.
Wassonék 1953-tól kutatóutakon jártak Mexikóban a gombák mágikus, vallásos jelentőségét vizsgálandó. 1955-ben a házas- pár első kívülállóként vehetett részt a mazatec indiánok szakrális gombarítusán. Roger Heim francia mikológus, a párizsi termé- szettudományi múzeum igazgatója Wassonékat több tudományos útjukon is elkísérte. Később Wassonés Heim a svájci Sandoz A.G. gyógyszeripari céggel lépett kapcsolatba, s gomba-alapanyagokkal látták el a céget.
Heim és Wasson (jobbra) miközben szent gombákat keresnek egy hegyoldalon
Wasson első etnomikológiai közleménye oroszországi zsidó származású barátja, a nyelvész Roman Jakobson Festschiftjében jelent meg 1956-ban. (Feleségeik barátsága révén barátkoztak össze ők is). 1957-ben jelent meg Wassonék első könyve, amely eredetileg Wassonék szakácskönyveként íródott. A könyv elképesztő – európai hagyományú – bibliofil igényességgel készült, s aukciók kiemelkedő darabja. 1957. május 13-án Wasson hosszú, gondosan illusztrált cikket jelentetett meg a Life Magazine-ban mexikói szakrális velada nevű gombás összejövetelekről, ahol a gombák pszichedelikus szerepét tanulmányozták, s ez a téma végig kísérte pályafutását. Felesége 1958-as halála után Wasson elsősorban Heim társaságában tanulmányozta Mexikó, illetve a térség etnomikológiáját, s több publikációban tették közre eredményeiket. Elsősorban a Psilocybe fajokra koncentrálták gyelmüket, s Wasson leggyümölcsözőbb tanulmányútjai ezen a vidéken 1962-ig tartottak.
Közben Robert Gordon Wasson a Wall Street bankára, a J. P. Morgan Trust alelnöke volt, az etnomikológiát pedig mindössze kedvenc időtöl- tésének tekintette 1963-ig, amikor igazából kézbe vette a dolgot (“got down to real business”). Nyugdíjba vonulása után, 1963-tól 1966-ig Wasson a Távol-Keleten (Új-Zéland, Új-Guinea, Japán, Kína, Nepál, India, Korea, Irán, Afganisztán, Thaiföld) kutatásokat végzett annak bizonyítására, hogy az indiai szóma végső soron a légyölő galócával (Amanita muscaria) azonos. Hipotézise a mai napig élénk viták hálás témája. Számos további, az ő nevéhez, illetve köréhez fűződő hasonló hipotézis is felmerült, például a gomba szerepéről az eleusziszi misztériumokban, Buddha halálában.
Wasson és körének számos szóalkotása (etnomikológia, mikofil, mikofób) mellett különös jelentőséget nyert az entheogén szó, amely az 1960-as évektől kirívóan, sőt büntetőjogi értelemben is pejoratív értelmet nyert angol hallucinogenic, psychedelic, drug szók helyettesítésére szántak. Az eredettörténet szerint az angol entheogen a klasszika filológus Carl Ruck szóalkotása, aki Wassonnal, Jonathan Ott-tal és másokkal a görög gen- szótövet az entheo- (“Isten benne”) szótővel kombinálva “istenit rejtőt okozó” jelentésben azért alkalmazták, hogy egy amelioratív terminust használjanak arra az anyagra, amely az illető személlyel elhiteti, hogy isteni szellemmel van megáldva. A korábbi elnevezések az említett hallucinogén és a pszichedelikus voltak, amelyeket némely pszichoaktív növényre alkalmaztak, szűkebben pedig arra a szerepre, amelyet ezek a növények a vallási rítusokban töltenek be. Leghálásabb témának a légyölő galóca (Amanita muscaria) és a Psilocybe bizonyult, de több más gomba szakrális szerepét is alaposan megvizsgálták. Maga Wasson egyébként nem szimpatizált a kor olyan amerikai személyiségeivel, mint Timothy Leary, aki nyílt drogkultuszt hirdetett, sőt a moldvai származású, Franciaországban világhírt szerzett és az USA-ban is tevékenykedett vallástörténész Mircea Eliade gondolataival sem.
Wasson és felesége
Mindenesetre Wasson jelentős hatást gyakorolt az etnomikológia újabb trendjeire, például a mexikói mikológus, sőt etnomikológus Gaston Guzmán nézeteire, iskolájára, az orosz filológus V. N. Toporov munkásságára, sőt az erdélyi magyar etnomikológiai kutatásokra is, amelyek Zsigmond Győző vezetésével zajlanak, újabban kiterjesztve az egész magyar nyelvterületre. (Ez utóbbi fő fóruma a sepsiszentgyörgyi Moeszia című periodika.) Sajnálatos módon az etnomikológia művelői többségének érdeklődési körében elsősorban az entheogén gombák maradtak, s kevés iskola koncentrál a táplálékot nyújtó gombákra.
Nem szabad ugyan túlbecsülni azt a szerepet, amelyet a gombák az emberiség táplálkozásában játszanak, de hasznosságuk távolról sem kapott kellő figyelmet. Így a Wassont követő irányzatok többsége is tökéletesen elhanyagolja az élelemnek való gombák szerepét az emberiség történetében és jelenében. Valamiféle kulturális univerzália vár megfogalmazásra arra vonatkozóan, hogy egy-egy kultúrában miképpen létezhetnek egyszerre táplálékul és entheogén célokra szolgáló gombák.
Wasson számos konferencián vett részt, intézményi megtiszteltetései egészen széleskörűek (botanika, etnofarmakológia, szlavisztika stb.) voltak. 1961-től Wasson Danbury-ben (Connecticut) élt. Két gyereke, Peter Wasson és Mary (Masha) Wasson Britten, valamint három unokája élte túl.
Irodalom
Guzmán G. (1990): Wasson and the development of mycology in Mexico. In: Riedlinger T. J. (ed. 1990): 83–110.
Riedlinger T. J. (ed. 1990): The Sacred Mushroom Seeker. Essays for R. Gordon Wasson. Oregon, Dioscorides Press.
Robert Gordon Wasson (1956): Lightning-bolt and mushrooms: An essay in early cultural exploration. Morris H. et al., eds.: For Roman Jakobson’s Gravenhage. Mouton: 605–612.
Robert Gordon Wasson, Carl A. P. R., Albert H. (1978): The Road to Eleusis: Unveiling the Secret of the Mysteries. New York, Harcourt Brace Jovanovich.
Robert Gordon Wasson, et al. (1986): Persephone’s Quest. Entheogens and the Origins of Religion. New Haven & London, Yale University Press.
Wasson V. P., Wasson R. G. (1957): Mushrooms, Russia, and History. New York, Pantheon.
Megjelent könyvei
Entheogens and the Future of Religion (Contributor, 1997)
Persephone’s Quest (1988)
Wondrous Mushroom (1980)
Road to Eleusis (1978)
Maria Sabina and Her Mazatec Mushroom Velada (1976)
Soma: Divine Mushroom (1972)
Flesh of the Gods (1972)
Mushrooms, Russia, & History (1957)
Seeking the Magic Mushroom (Life Magazine, 1957)
Megjelent cikkei
Notes on the present status of Ololiuhqui and the other hallucinogens of Mexico (1963)
A New Mexican Psychotropic Drug from the Mint Family (1962)
Írások
Wasson’s First Voyage, by John W. Allen
Psychoactive Stamps: People, Plants, and Postage, by Jon Hanna
He Shared His Death with Me (Excerpt)
Sacred Mushroom Seeker, by Tom Riedlinger
Mushroom Pioneers, by John W. Allen
Interjúk
A Conversation with R. Gordon Wasson (Spanish)
Interview with R. Gordon Wasson (High Times, 1976)
Linkek
The R. Gordon Wasson Archives
Cikk forrása mely kiegészítve van saját tartalommal: moeszia – mikológiai- etnomikológiai folyóirat mycological- ethnomycological journal Vol. 3. pp. 65–66.
WASSON, THE FATHER OF ETHNOMYCOLOGY
Robert Gordon Wasson (Great Walls, Montana, 22 September 1898 – Danbury, Connecticut, 23 December 1986), originally an American banker and stock-market specialist, can be properly considered the founder of ethnomycology. His course of life is in fact the history of the formation of the branch of science that gained signi cance by the end of the twentieth century. The gure of the international, what is more, of the American banker, of the man of „public relations”, of the „omniscient American” may not be sympathetic to us, however, in his case there are also pleasant surprises in store.
Wasson’s family moved to the east when his father, an Episcopal priest, got a new parish in Newark (New Jersey state), and in his childhood Wasson attended the school there. Together with his older brother, Thomas Campbell Wasson, he monthly visited the museums of New York City already before the age of ten,
and a few years later they got to the cities on the coast as well. After three years of secondary school, in 1914, Wasson joined his brother in England and in the rst years of the World War I. they were travelling throughout Europe together. In 1917 he enrolled in the army as a volunteer, and he served in France as a radioman.
After the war he was a Spanish teacher, then he studied journalism, and as a holder of the Pulitzer scholarship he studied at the London School of Economics. Turning back to the USA he was a teacher of English at the Columbia University between 1921 and 1922, then he became a reporter of the magazine entitled Register in New Haven (Connecticut state). In 1925 he moved to New York, and was a co-editor of the Current Opinion magazine, then he became one of the economic specialists of the New York Herald Tribune. In 1928 he became an employee of the Guaranty Company in New York, and he worked in Argentina and in London. In 1934 he was employed at the J. P. Morgan Company. There he became an expert of banking in terms of „public relations”, in other words he was very good at manipulating the clients, he applied revolutionary methods at an international level as well. In 1963 he left the J. P. Morgan, where he had been the vice-president of the company since 1943.
Wasson and his wife, a Russian paediatrist, Valentina Pavlovna Guercken, got married in one of the Russian churches of Lon- don in 1926. During their late honeymoon in 1927, in the Catskill mountain from New York state they devoted themselves to the study of mushrooms, and at the beginning it was a great pleasure for Valentina Pavlovna to discover mushrooms similar to those in Russia. From then on the Wassons started to examine the mycological data also from historical, linguistic, archaeologi- cal points of view as well as from the perspective of comparative religious history. They named their special eld ethnomycology, and they created the terms mycophobe and mycophile to characterize the di erent attitudes of the nations of the world. They started from their own experience: in general the English-speaking culture can be considered mycophobe as compared to the Russian culture, which is mycophile. The former knows and uses fewer mushrooms than the latter.
From 1953 the Wassons went on research trips to Mexico to examine the magical and religious signi cance of the mush- rooms. In 1955 they were the rst outsiders who were allowed to take part in the sacred rite of the Mazatec Indians. Roger Heim, a French mycologist, the director of the Museum of Natural Sciences from Paris accompanied the Wassons on several scienti c trips. Later on Wasson and Heim got into contact with the pharmaceutical company Sandoz A.G. and they provided it with mushroom-based substances.
Wasson’s rst ethnomycological publication appeared in the linguist Roman Jakobson’s Festschift in 1956. He was a friend of Jakobson, a Jew of Russian origin, they became friends through the friendship of their wives. The rst book of the Wassons, originally written as the cookery-book of the Wassons, appeared in 1957. The book was of an exquisite bibliophile precision of European tradition, an outstanding piece of the auctions. On 13 May 1957 Wasson published a long, richly illustrated article in
The Life Magazine about the sacred mushroom-centred meetings called velada from Mexico, where they studied the psychedelic role of the mushrooms, and he went on studying this topic all during his lifetime. After his wife’s death in 1958 Wasson studied the ethnomycology of Mexico and its region together with Heim, and they made public their results in several publications. They mainly concentrated on the Psilocybe species, and Wasson’s most fruitful research period in this region lasted until 1962.
In the meantime Wasson was a banker of the Wall street, a vice-president of the J. P. Morgan Trust, he considered ethnomy- cology as being only his favourite pastime until 1963, when he got down to real business. After he retired, between 1963 and 1966, he made research in the Far East in order to prove that the Indian soma is the same with Amanita muscaria. His assump- tion is still a controversial issue. There have been several other, similar assumptions linked to his name and to his fellow-research- ers respectively, for example the one about the role of the mushrooms in the Eleusinian mysteries, in Buddha’s death.
Besides the terms created by Wasson and his fellow-researchers (ethnomycology, mycophile, mycophobe), the word entheogen gained signi cance, aimed at replacing the words hallucinogenic, psychedelic, drug, which started to have a pejorative meaning especially from the 1960s, also in criminal law. According to the story about its origin, the English word entheogen is the creation of the classical scholar Carl Ruck, who, together with Wasson, with Jonathan Ott and others, combined the Greek word stem gen- with the word stem entheo- („God in it”) in the meaning of „causing the concealer of the divine” in order to use an ame- liorative term for the substance that makes the person believe that he is endowed with a divine spirit. The previous terms were the mentioned hallucinogenic and psychedelic, which were used in connection with some psychoactive plants, and in a narrower sense they referred to the role of these plants in religious rites. Amanita muscaria and Psilocybe proved to be the most fruitful theme, but the sacred role of several other mushrooms was carefully studied. Wasson did not sympathize with such American personalities of the time as Timothy Leary, who was the advocate of an open cult of drugs, and he did not approve of Mircea Eliade’s ideas either (the religious historian Mircea Eliade originated from Moldavia, he became world famous in France and worked also in the USA).
All in all, Wasson highly in uenced the recent trends of ethnomycology, e.g. the views and school of the ethnomycologist Gaston Guzmán, the activity of the Russian philologist V. N. Toporov as well as the Hungarian ethnomycologist research from Transylvania, which are led by Győző Zsigmond and recently spread to the whole Hungarian language area. The periodical Moeszia from Sepsiszentgyörgy / Sf. Gheorghe constitutes a forum of publication for the latter. Unfortunately the majority of the ethnomycologists are mainly interested in the entheogen mushrooms, and few schools concentrate on the ones that are used as food.
We should not overestimate the role of the mushrooms in human nutrition, however, their usefulness has not been appreci- ated enough. So the trends that follow Wasson also ignore the role of mushrooms used as food in the history and in the present time of mankind. Some kind of a cultural universal has to be formulated referring to the way both entheogen and edible mush- rooms were existent in some cultures.
Wasson took part in several conferences, he was awarded by several institutions (botany, ethnopharmacology, slavistics a.s.o.). From 1961 he lived in Danbury (Connecticut). He was outlived by his two children, Peter Wasson and Mary (Masha) Wasson Britten, and by his three grandchildren.
