A(z) A koreai sámánista szertartások eszközeinek bemutatása és jellemzése cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

 

Idézett jegyzetek

1. Diószegi Vilmos: Sámánizmus, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1962. p.26
2. Mircea Eliade: A sámánizmus: az extázis ősi technikái, Osiris Kiadó, Budapeset, 2005. ppt. 263-241
3. James Huntley Greyson: Korea – Religious History, Routledge Curzon, New York, 2002. ppt. 218-219
4. Huston Smith: A világ nagy vallásai, Officina Nova, Budapest, 1995. ppt.138-140
5. Byron Earhart: Religious traditions of the World, Harper Collins Publishers, New York, 1993. p.325
6. Daniel A. Kister: Korean shamanist ritual, Akadémia Kiadó, Budapest, 1997. p.121
7. Robert E. Buswell: Religions of Korea in Practice, Princeton University Press, Princeton, 2007. ppt 16-21

Felhasznált internetes oldalak

• http://terebess.hu/keletkultinfo/dioszegi.html
• http://www.shamanportal.org/
• http://www.newadvent.org/cathen/13750a.htm
• http://heinzinsufenkl.net/knives.html
• http://www.oxfordu.net/seoul/chapter2/index.html

 

Simon Ildikó SIIPAAB.ELTE

A(z) A koreai sámánista szertartások eszközeinek bemutatása és jellemzése cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

A(z) Nagygombákkal kapcsolatos hiedelmek cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

A(z) Nagygombákkal kapcsolatos hiedelmek cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

A(z) Ketamin – Drog-nyomozók cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Ketamin (Drog-nyomozók S02E05) [Drugs Inc. “Ketamine”]

Genre: Documentary | Language: English  | 44m 48s

A ketamin az új generáció tökéletes kábítószere: olcsó, könnyű hozzájutni és rendkívül intenzív élményt biztosít ? mindennek köszönhetően partidrogként és szobamélyi magányos hallucinogén utazások biztosítójaként is széles körben használják. De miként vált az ismeretlen vegyület világszerte keresett cikké alig öt év leforgása alatt? A film indiai csempészekkel, amerikai dílerekkel, kanadai zsarukkal és angliai függőkkel készült interjúk segítségével vázolja fel a ketamin történetét.

How does the drug trade work? Can it be stopped or should it be regulated? And what are the personal costs? Those are just some of the questions answered in this miniseries, a comprehensive look at society’s most abused drugs. First-person perspectives from traffickers, dealers, users, law enforcement and medical professionals detail how the drugs are processed and moved onto the streets, and the effects they have on the human body.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Pszichedelikus kutatás interdiszciplináris konferenciája cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

A pszichedelikus kutatás reneszánsza – A Drogriporter filmje a pszichedelikus kutatások reneszánszáról.

Korunkat a pszichedelikus kutatás reneszánszaként emlegetik, hiszen a 60-as évek óta nem volt példa ilyen sok klinikai vizsgálatra, amelyek ezeknek a szereknek a gyógyászati és tudományos jelentőségét próbálják feltárni. A pszichedelikus szerek kutatását ugyanis a 60-as évek végén befagyasztották, amikor Amerikában megindult az ún. drogellenes háború és déminozálta a kémiai tudatmódosítást. Pedig ezek az anyagok rendkívül változatos és reményteli lehetőségeket hordoznak magukban, például az agy működésének megismerésében. Az olyan szerek, mint a varázsgomba vagy az LSD, leállítják az agy ún. nyugalmi hálózatát (default mode network), ezáltal az agyi képalkotó eljárások segítségével vizsgálhatóvá teszik az agyműködés egyébként nehezen modellezhető folyamatait. Ennek pedig terápiás jelentősége is van, hiszen a nyugalmi hálózat lekapcsolásával jelentősen megkönnyíthetik az olyan betegségek kezelését, mint a poszt-traumatikus stressz szindróma vagy akár a depresszió.

A Drogriporter stábja tavaly júniusban az amszterdami pszichedelikus kutatás interdiszciplináris konferenciáján járt, ahol filmet készített ennek az izgalmas és dinamikusan fejlődő kutatási területnek a legújabb fejleményeiről. A filmet óriási érdeklődés mellett mutattuk be szeptemberben az Auróra Klubban.

A cikk és a fordítás a drogriporter.hu-nak köszönhető. További előadások itt tekinthetőek meg a konferenciáról:

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámánüldözések (Hoppál Mihály) cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Hoppál Mihály: Sámánüldözések. A sámánság újjászületéséről szóló dolgozatomban1 egy külön fejezetet szenteltem a sámánok üldözésének. A szibériai sámánokat már a pravoszláv ortodoxia is üldözte, de az igazi elnyomatás az ideológiai ortodoxia idején következett be. Ezekről az eseményekről a 20. század végéig alig lehetett értesülni. A kommunista szovjet rendszer jól őrizte titkait ebben a tekintetben is. A GULAG-ok rendszeréről és az ottani életről Alexandr Szolzsenyicin dokumentum-regényeinek megjelenéséig alig lehetett hallani, azok megjelenése után pedig az elnyomók és az őrök barátai gondoskodtak arról, hogy a sötét tények ne kerüljenek napvilágra.

Ugyanez vonatkozott a sámánok üldözésére is, noha nyilvánvaló, hogy sorsukat ők sem kerülhették el, hiszen a régi rend képviselőinek tartották őket a húszas-harmincas évektől fogva egészen a hetvenes évek közepéig.

Ennek a politikai gyakorlatnak két oldala volt, az egyik maguknak a sámánoknak az üldözése, a másik pedig a velük foglalkozó tudósoké. A szovjet rendszer ugyanis egyszerre üldözte az egyszerű sámánokat és a nagyszerű tudósokat. Ez utóbbiak között volt A. N. Kharuzin (1864–1932), akinek a munkássága a 19. század utolsó éveiben és a 20. század elején teljesedett ki. Sokfelé kutatott a cári birodalom legészakibb területeitől a Kaukázuson át a közép-ázsiai kazahokig, kirgizekig és üzbégekig. Elsősorban etnográfus volt, de mindig értékes antropológiai megfigyeléseket is tett.2
Egy másik híres elnyomott etnográfus B. E. Petri (1884–1937) volt, akinek munkássága közvetlenül kapcsolódott a szibériai sámánság kutatásának történetéhez. Különösen fontos témánk szempontjából, hogy a burjátok samanizmusát kutatta, és erről több publikációt is készített, igaz némelyik tudományos népszerűsítő jellegű. Sajnálatos módon az üldözések után mint német kémet, pán-mongol nacionalistát és jobboldali trockista ellenforradalmárt kivégezték 1937 novemberében, valahol Kelet-Szibériában. (Aztán 1959-ben természetesen rehabilitálták.3) Egy külön tanulmánykötetben D. Tumarkin írta le az orosz néprajzosok üldöztetésének történetét.4

Ha át akarjuk tekinteni a szibériai sámánsághoz való orosz viszonyulás történetét, akkor azzal az egyszerű ténnyel kell kezdenünk, hogy a gyarmatosító nagyhatalom valamiféle mélyen gyökerező félelemmel tekintett a bennszülöttekre és azok sámánjaira. Nemcsak furcsáknak tartották a hatalmas erdőségekben élő népcsoportokat, hanem a velük való első találkozások alapján hihetetlenül csodálták is képességeiket, azt, ahogy a zord körülmények között fenntartották magukat, tájékozódni és gyógyítani tudtak. Az első találkozásokról szóló tudósítások a 15. század közepére datálhatók. Nemrégiben egy kitűnő áttekintés is készült az oroszok és a szibériai sámánok egymáshoz való viszonyáról, és ezen belül öt nagy periódust különböztet meg a leningrádi kutatónő, Jelena Glavatskaya5. Az első korszak az 1700-as évekig tart, ami tulajdonképpen az oroszok behatolását jelenti Szibéria területére, és az erről szóló tudósításokra különösen az jellemző, hogy mennyire féltek a sámánok természetfeletti erejétől. Ebben az időben még nem üldözték a bennszülötteket, hiszen az orosz behatolók ugyanolyan babonásak voltak, mint a leigázottak, és emellett szükségük volt azok helyismeretére. A második korszak 1701-től a 18. század végéig tart, amikor az ortodox papság erővel akarta megkeresztelni Szibéria bennszülött lakóit, és ezzel kezdetét vette a sámánok üldözése, vagyis a vallási hagyományok megsemmisítése. A fő érv akkor az ördöggel való szövetkezés volt, melyet szigorúan büntettek. A harmadik korszak a 18. század végétől egészen az 1920-as évekig tartott, ami a misszionáriusi munka kiszélesítését, egyben az eloroszosítás határozott programját is jelentette. A felvilágosodás és felvilágosítás nevében ítélték el a babonának tartott sámánságot, és mind a világi, mind pedig a keresztény nevelést tartották célravezető eszköznek a sámánokkal szemben, vagyis ez már egy sokkal ki nomultabb kulturális technika volt.

Glavatskaya szerint a sámánok üldözésének negyedik korszaka a szovjet állam időszakára esik (nagyjából az 1920 és 1970 közötti időre). Ez az időszak a vallásellenes állami politikában és a vallási vezetők nyílt üldözésében nyilvánult meg. A szovjet állam, különösen a kommunizmus bevezetésének idején a samanizmust mint idegen ideológiát tartotta számon, a sámánokat pedig az osztályellenség kategóriájába sorolta. Gyors kiirtásuk az állami politika részét képezte. Ez a korábbi korszakhoz képest egészen nyílt konfrontációt jelentett. Az utolsó periódus Glavatskaya szerint az 1980-as és ’90-es éveket jelenti, amely a szovjet rendszer összeomlásának időszaka, és a sámánság szinte vallásként való újraéledésének ideje.6

A politikai üldözéseket a 30-as évektől kezdve „természetesen” egyes „tudósok” is támogatták, így megemlíthetjük azt a Moszkvában kiadott népszerűsítő munkát, amely ugyan a sámánhitről szól, de amelyet egy külön ateista kiadó jelentetett meg.7 Egy évvel később látott napvilágos Szuszlov könyve, amely a sámánok elleni harcról szólt.8 De említhetünk egy cikket a burhánizmus ellenforradalmi szerepéről a Szovjetszkaja etnogra ja hasábjain.9 Az úgynevezett felvilágosító irodalom megjelentetése nem hagyott alább az ’50-es években sem. A sámánság másik központjában Gorno-Altajszkban jelentették meg A samanizmus és a burhanizmus reakciós jellege című művecskét.10 Köztudott, hogy a 19. század végén és a 20. század elején az altaji török népek körében kialakult egy messianisztikus mozgalom, melynek burhanizmus volt a neve. Egy igen érdekes áttekintést írt erről Andrej Znamenski egy új folyóiratban.11 Ez a mozgalom azért érdekes, mert az ortodox-keresztény térítés hatására és a buddhista tanok befolyása alatt az altaji törökség egy része önmaga fordult a saját sámánjai ellen. Így a megszálló politikai hatalom és a messianisztikus ortodoxia együttes erővel üldözte a sámánokat.

Az 1960-as években, ahogy azt az orosz kollégák elmondták a sámánságról, mint a múltat túlélt ideológiai zárványról, kulturális „maradványok”-ról (perezsitki) lehetett csak értekezni, mindig megemlítve, hogy ezeknek semmi jövőjük nincs, és lényegében már eltűntek az állandóan fejlődő, a szocializmust építő Szovjetunió kis népeinek világából.12 Külön kiadványok jelentek meg a lámaizmus és a samanizmus ideológiájának kritikáját adva.13 Kandidátusi disszertációk készültek, melyeknek témája az iszlám és a sámánhiedelmek elleni ateista felvilágosító munka volt.14
Nem véletlen, hogy Diószegi Vilmos – szibériai kutatásai után hazatérve – úgy látta, hogy a samanizmusnak vége. Természetesen ő is találkozott olyan volt sámánnal, H. H. Hanhajevvel, aki még emlékezett néhány régi sámánszertartásra, de mivel 1951-ben elítélték, már a magyar kutatóval való találkozás idején nem folytatta ezt a mesterséget, noha, mint Diószegi naplójában leírta, 66 éves korában a szellemek még rákényszerítették a sámánkodásra.15 Ne gondoljuk azonban, hogy a hosszú évtizedek tiltása után nagyon könnyen megváltozott volna a tudósok attitűdje a sámánüldözésekkel kapcsolatban. T. M. Mihajlov még 1995-ben is arról ír, hogy „az 1917-es forradalmak és a szovjet hatalom megteremtését követően Burját földön gyors hanyatlásnak indult a samanizmus. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a társadalmi, gazdasági és kulturális változások megfosztották társadalmi gyökereitől. Másrészt viszont a samanizmus sorvadásában jelentős szerepet játszott az SZKP és a szovjet állam vallásellenes politikája, az ateizmus erőszakos terjesztése a lakosság körében és a papi rend ellen irányuló represszió. Mindent, aminek bármi köze is volt ehhez a valláshoz, beleértve a néphagyományokat, rítusokat és népszokásokat, népellenesnek és reakciósnak nyilvánítottak és felszámolandónak ítéltek”.16
Nem kell csodálkozni tehát azon, hogy a szovjet hatóságok betiltották a közösségi ünnepek, a tajlganok rendezését, és a szovjet hatalom éveiben teljesen megszűnt a fiatal sámánok képzése. De ne legyenek illúzióink, mert ez az üldözés még a ’70-es években is tartott, ahogy az egyik sámán, Ocsirov visszaemlékezett arra, hogyan gyelték az apját, mert titokban néha imaszertartást (tajlga) vezetett, és ezért a szovjet hatalom időszakában állandóan bujkálni és menekülni kényszerült.

„… – ilyen világ volt. Ahogyan apám ellen is mindig vizsgálódtak, mindig jöttek a belbiztonságiak és ellenőrizték. 1972-ben egyszer azt mondja az apám: Fiam, ma ne menj be az egyetemre, az első óra úgyis elmarad, a másodikon meg már észre sem veszik, ott voltál-e! Tíz órára járt az idő, amikor kopogtattak, mentem ajtót nyitni, egy fér meg egy nő volt az, azzal a kéréssel jöttek, hogy igazítsuk ki az életüket. Apám megnézte őket, s azt mondja a férfinak: Mondja, mért hozott el hozzám egy idegen asszonyt, s mutatja be mint a feleségét? Magának nagy problémái vannak az életben, a szülei ezek és ezek, a felesége ez és ez, gyereke van – mindezt részletesen elmondta annak a férfinak, az meg egészen meg volt lepődve a helyzettől, kénytelen volt távozni. Az asszony meg végezte kötelességét, ellenőrzött mindent, majd visszajött a fér , megírták a jelentésüket az állambiztonsági hivatal elnökének. Akkor az állambiztonsági hivatal itten működött, az elnöke, aki a káderosztályt vezette, Batmanjev Kim Potyilkovics (?), az ismerősünk volt. Egyszer elmondtam neki, hogy voltam az irattárban, s ott elolvastam annak a férfinak a jelentését, hogy azt írta a jelentésben, hogy ’én hiszek Ocsirovnak, nem sarlatán’, s ezen a jelentésen zöld tollal volt olvasható az állambiztonsági hivatal elnökének kezeírása: ’Káderorszály – gondolatjel – Batmanjevu K. P. – ideológiailag felvértezetlen munkatársakra a Szervezetnek nincs szüksége!’ S az elnök aláírása. Alul pedig fekete tollal oda volt még írva: ’Elbocsátva a Belügyminisztérium állományából mint ideológiailag képzetlen alkalmazott’.” (Interjú 1997-ből.)

Bár a sámánok tevékenységét szovjetellenesnek minősítették, mégis nagyon érdekes magyarázatot találunk T. M. Mihajlov munkájában arra, hogy hogyan segítette a sámánság a szovjet hatalom megerősödését. Arról van szó, hogy a sámánok elgondolása szerint a világot természetfölötti erők igazgatják, éppen ezért az októberi szocialista forradalom, egyáltalán a szovjet hatalom egyformán Isten akarata, ezért Lenin, Szverdlov és Kalinyin az Égistennel (tengri) együtt uralkodnak a földi világban.17 Másfelől viszont, mivel a közösségi rítusok, köztük a tajlgan megrendezése, az alapvetően lokális kötődésű és a családi kapcsolatokat ápoló burjátok szemében elengedhetetlen volt a nemzetség összetartását illetően, ezeknek tiltása csak erősítette a szovjetellenes érzelmeket. Az elnyomás évtizedei alatt, ha titokban is, mégis megtartották a hagyományos ünnepeket, és ezeken a helyi párttitkár éppen úgy részt vett, mint a helyi kommunista kolhoz elnöke, hiszen ők is a nagycsalád tagjai voltak, s már csak tekintélyük és társadalmi pozíciójuk miatt sem maradhattak ki ezekből az összejövetelekből. Nem csoda tehát, hogy amikor a ’90-es évek elején a hatóságok engedélyezték egy néprajzi dokumentum lm készítését, amelyben bemutattak egy lóáldozatot is, akkor a hús elosztását követő rituális birkózásban a helyi párttitkár és a kolhoz elnöke mint két kiemelkedő politikai személyiség részt vettek.18

Visszatérve maguknak a sámánoknak az üldöztetésére, amikor megerősödött a szovjet hatalom, azonnal elkezdte „a régi hit letéteményeseinek”, vagyis a sámánoknak a háttérbe szorítását. Nemcsak ideológiailag nem feleltek meg a rendszernek, hanem osztályellenségnek is tartották őket, hiszen sok esetben a sámánok aktívan részt vettek az új hatalom elleni harcban, főként az önkényeskedések ellen léptek föl, mert ők voltak a helyi közösségek legmegbecsültebb tagjai, ha nem is a leggazdagabbak. Csak néhány éve váltak kutathatóvá a levéltárak és azok a dokumentumok, amelyek a ’30-as évek atrocitásairól szólnak, például arról, hogy a Kazim vidékén élő hantik az 1930-as évek elején felkelést szerveztek sámánjaik vezetésével az orosz hatóságok túlkapásai és kegyetlenkedései ellen.19 A felkelést természetesen leverték, a résztvevőket kivégezték, vagy elvitték munkatáborokba, ami majdnem egyenlő volt a biztos halállal. Erről a felkelésről írt az osztyák író-politikus és költő Jeremej Ajpin egy megrázó regényt, amelyben feltehetően rokonainak elbeszélései alapján írta le népének szenvedéseit.

„Az osztjákok pontosan tizenhét évig tűrték a szovjet hatalmat. Aztán végső elkeseredettségükben felkelést robbantottak ki. Az utolsó csepp, ami miatt kicsordult a pohár, az volt, hogy a vörösök meggyalázták a szentnél is szentebb helyet, az Istentava közepén lévő szigetet a Kazim felső folyásánál, ahova idegen addig nem tette be a lábát. Ekkor az osztjákok felkeltek, hogy megszabadítsák földjüket a vörösöktől, hogy ősi hagyományaik, szokásaik szerint éljenek égi és földi isteneikkel meg istennőikkel.
A tavon sáncokat emeltek, majd elárasztották őket vízzel. Így áthatolhatatlan jégvár keletkezett. A felkelők szétverték a vörösök első, sebtében összeverbuvált helyi csapatát. Ezt követően a vörösök azonban mozgósították az Uráli terület központjában, Jekatyeringburgban állomásozó csapataikat, és elindították őket Északra – ahogy ez a korabeli dokumentumokban megörökíttetett – a kazimi felkelés elfojtására. A jégerődöt katonai repülőgépekről bombázták – az erőd elesett. Azok a védők, akik életben maradtak, és nem estek fogságba, részben kelet felé indultak az Ob jobb oldali mellékfolyóinak felső folyása mentén; részben északra, a nadimi tundra, a Jeges tenger sarkköri partvidéke felé húzódtak. A vörösök csapatai üldözőbe vették a felkelés résztvevőit, foglyul ejtették vagy legyilkolták őket, egyúttal elkobozták a helyi lakosság lőfegyvereit, továbbá vágó- és szúrófegyvereit […] a vörös büntetőosztagok különös kegyetlenséggel számoltak le minden felkelő településsel, minden egyes felkelő osztjákkal, hogy csírájában elfojtsák, megsemmisítsék az ellenállás és a szabadságmozgalom minden tűzfészkét. A felkelőket hamarosan szétkergették az erdei tundra és tajga hatalmas hóföldte térségein az Obtól a Jenyiszejig.
Csak Kis Szenyával nem tudtak leszámolni a Vízválasztónál. Ő nem akarta elhagyni szent földjét. Sámán volt, népe szellemi vezetője, elfoghatatlan, afféle népi bosszúálló. Vadásztak rá, csapdákat állítottak neki, de nem esett beléjük, mindegyiket elkerülte. Nem fogott rajta a golyó. Nevét legendák kezdték övezni […] A vörös osztagok előtt járt a hír: »A vörösök vörösfenyő husángokkal verik agyon a felkelő osztjákokat.« Mindenki rájöhetett: élve jobb nem kerülni a vörösök fenyőfustélyai alá.»
Ahova csapataik betették a lábukat. Észak fehér hava vörösre változott.
Ez a hó 1933–1934 telének hava volt.”20

V. V. Ivanov egyik moszkvai találkozásunk alkalmával mesélte, hogy amikor a ket népcsoport körében gyűjtöttek, a helybeliek elmondták, hogy az egyik utolsó nagy sámánjukat 1938-ban hogyan lőtte le a helyi kommunista vezető akkor, amikor a sámán teljes díszben részt akart venni a május elsejei hivatalos ünnepségen. Galina Gracsova pedig a legnagyobb nganaszan sámán család viszontagságairól beszélt leningrádi találkozásunk alkalmával, 1984-ben.

Míg a cári időkben az ortodox papság üldözte a sámánokat, addig a szovjet hatalom idején a kommunista ideológiai elvakultság. A tuvai sámánok se voltak kivételek.
A tuvai samanizmus kutatója, Mongus Kenin-Lopszan arról számolt be, hogy tulajdon nagyanyját, egy híres sámánasszonyt hogyan ítélték el koholt vádak alapján még a ’30-as években – azzal gyanúsították, hogy a a a japánoknak kémkedett. A hosszú börtönéveket ugyan túlélte, de a hazafelé vezető úton megbetegedett és meghalt. Kenin Lopsan így emlékezett:

„A politikai represszió nagyon nagy károkat tett szellemi kultúránkban, a tuvai kultúrában. A sámánok is politikai elnyomás áldozatai lettek.
A nagyanyám, Handizsap híres sámánasszony volt, a környék legismertebb sámán-asszonya. Három alkalommal kellett megszenvednie érte. Először megfosztották választójogától, mert sámán. Ez 1934-ben volt. Második alkalommal azért tették rács mögé, mert a a japán kém lett, ellenforradalmár, a a … japán kém, a nép ellensége volt, kivégezték, s ekkor a nagyanyám titokban sámán szertartást tartott, ezért azután öt évre lecsukták. Az 1940-es évek elején szabadult. 1944-ben Tuva a Szovjetunió része lett, nagyanyámnak ez sem hozott örömet: 1947-ben ismét letartóztatták, tizenöt évre ítélték – akkor 62 éves volt, írástudatlan asszony, híres sámán, s pusztán azért kellett bűnhődnie, mert propagandát folytat a Szovjetunió ellen. A levéltári dokumentumok szerint is írástudatlan asszony volt, akkor hogyan folytathatott propagandát a nagy Szovjetunió ellen? Csak ürügy volt minden arra, hogy likvidáljanak egy nagy élő sámánt, egy öregasszonyt. Véglegesen csak idén rehabilitálták: nagy munkával, öt alkalommal foglalkoztak az ügyével, hogy rehabilitálják ezt az öreg sámánasszonyt. Ez igen szomorú történet, nemcsak egyetlen sámánasszony életében, hanem az egész tuvai társadalom történetében is.” (Interjú 1996-ból.)

Egy angol újságírónő, Anna Reid, a kilencvenes évek elején járt Tuvában. Kizilben találkozott egy asszonnyal, akinek az apósát 1938-ban tartóztatták le. A sámánról, akinek Irgit Kalzan-ham volt a neve ekkor, az NKVD fényképet készített, amelyen mindkét kezében a jellegzetes kerek réztükörrel (küzüngü) örökítették meg. Ezt a képet a leánya visszakapta a helyi titkosrendőrség archívumából. A sámán két évet töltött börtönben, ahol aztán meghalt. A a elkötelezett kommunistaként sohasem beszélt az apjáról. Azt is tudni lehet, hogy Tuvában ki indította el a sámánok üldözését. Solcsak Toka (egyike azoknak a diákoknak, akik Mänchen-Helfennel hazatértek Moszkvából 1929-ben), aki először kulturális miniszter, majd 1932-től a Tuvai Népi Forradalmi Párt első titkára lett, és akinek első ténykedése a lámák és a sámánok üldözése volt. Mint a Kommunista Párt helyi főtitkára 1973-ig uralkodott teljhatalmú vezetőként, és szolgaian végrehajtott minden központi parancsot, így a nacionalizmus és a helyi kultúra minden megnyilvánulását keményen üldözte.21

Kenin-Lopszan is írt a sámánüldözésekről a saját népe körében. A történeti források alapján megállapítható, hogy az 1930-as évek elején még 4818 lámát írtak össze, és a sámánok és sámánnők száma ezer volt. A harmincas évek végén, illetve a negyvenes évek elejére a 26 lámakolostorból öt maradt alig 67 lámával, a sámánok számát pedig 300-ra becsülték.22 Ezek az adatok a korabeli pártdokumentumokban jelentek meg, de volt egy népszámlálási adatsor is abból az időből, amely szerint 725 aktív sámán élt a múltszázad harmincas éveinek elején.23

Jakutiában mindig volt egy belső ellenállás az orosz és az ortodox gyarmatosítókkal szemben, elsősorban a helyi tanult értelmiség köreiben, mégis a forradalom után azonnal kialakult egy csoport, melynek tagjai a vörös ideológiával rokonszenveztek. Az vezette őket, hogy talán az új hatalom, amelyik a cári Oroszország és az ortodox vallás ellen irányult, eset- leg a nemzeti érzelmű jakutok mozgalmát is segíteni fogja, és együtt megtörhetik a régi rend uralmát. Ennek a csoportnak az egyik vezető alakja volt Platon Szlepcov, aki a helyi folklórt gyűjtötte, és egyben író is volt. Ojunszkij (a „sámán a”) írói álnéven 1928-ban publikálta A vörös sámán című darabját, melyet azért írt, hogy meggyőzze népét a bolsevikok támogatásának szükségességéről.24 Cserébe ezért a jószándékú támogatásért őt is elérte korának végzete, elfogták, bebörtönözték, és 1937-ben kivégezték. Jeltelen sírba temették, úgyhogy néhány évvel ezelőtt, amikor megemlékeztek halálának évfordulójáról, csak kijelöltek egy helyet, melyet jelképesen kineveztek az ő nyughelyének, és ott felállítottak egy emlékművet a tiszteletére.

Máig élnek történetek a sámánok üldözéséről. Egy kolléga mesélte a következőt egy híres sámánról, Kosztyantyin Csirkovról:

„… elvették a sámánköpenyét. Őt magát nem bántották. Igaz, bevitték egyszer, bezárták egy időre. Egyszer hívták, no, gyere, ha te igazi sámán vagy, gyere, keresd meg a ruhádat. A szoba meg dugig volt tömve mindenféle rabruhával. Egyszerre megtalálta. Kérdezték tőle, hogyan sikerült.
– Hát megszólalt rajta egy csengettyű.
Akkor elvitték őt egy másik szobába. Voltak ott páran, két másik sámán is. Mondták neki, na, sámánkodj, kamlálj nekünk.
Fölvette a ruháját, s kezdte volna, de bárhogy erőlködött, nem tudott felállni. Arról rájött, hogy a másik kettő is sámán.
– Megharagudtam – mondja. – Fogtam a dobverőt, jókora várat kerítettem vele magam köré és felálltam. Hozzám volt ragadva a szék is, de még a padló egy darabja is. Akkor köptem egyet – mondja –, s dobbantottam a lábammal. Leesett a szék is, a padló is.
Akkor kezdett el kamlálni. S kérdezte az őreit, mit akarnak.
– Mutass nekünk havat. Mutasd meg, hogy esik a hó.
Kamlálni kezdett, s látszott a többieken: az egyik a havat rázza le magáról, a másik didereg, a lábával alig tud lépni a mély hóban. Kétoldalt meg emberek mennek lapáttal jobbra-balra dobálják a havat.
Még kérdezte, mutasson-e mást is, de a fejüket rázták: nem, nem. Ezután írást adtak neki, egyszóval kiengedték a börtönből, csak arra gyelmeztették, ne csapja be az embereket. Szóval kiengedték.
Még soká élt azután.
A lánya elvégezte előbb az orvosegyetemet, itt minálunk. Főorvos lett. Ő mesélte, hány betege fordított neki hátat, s ment el az apjához. Különösen azok, akiknek csontjuk tört vagy camodott. Az apja meg helyretette, összeforrasztotta a csontot minden röntgen nélkül. Mint az az udaganka, akivel maguk is találkoztak, beszélgettek. Hát sok kellemetlensége is volt a főorvosasszonynak. Beszélték, hogy ellátja az apját or- vossággal a kórházból, még pártfegyelmiket is kapott. Egyszóval elég sokat kellett szenvednie emiatt, hogy az apja sámán.
– Amikor minden sámánt börtönbe zártak. A ’30-as években. A lányánál megvan a második sámánruhája, talán majd megmutatja maguknak.”
(Interjú A. Resetnyikovával 1992-ből.)

Marjorie M. Balzer amerikai kutató külön tanulmányban foglalkozott a szibériai sámánok üldözésének történetével.25 Kutatásaiból kitűnik, hogy az 1920-as évek végén váltak gyakoribbá a sámánok elleni akciók Szibéria távol-keleti területein. 1929-től erős vallásellenes propaganda indult, amely magába foglalta az állatáldozatok és mindenfajta sámánszertartások tiltását. 1930-ban pedig szisztematikusan begyűjtötték a sámándobokat, és egy nagy máglyán a helybeliek előtt elégették. A legenda szerint egy nagy dob többször ’kiugrott’ a tűzből, és az a buzgó kommunista, aki a dobok megsemmisítését elrendelte, néhány nappal később gyomorvérzést kapott és meghalt.26

További elbeszélések szólnak arról, hogy a sámánok azután, hogy börtönbe vetették őket, felhasználták sámáni képességeiket, vagyis hogy a sámán alakot tudott változtatni, és úgy menekültek meg, vagyis felvették segítő állataik alakját, és egyszerűen elrepültek madárként.27

Amikor a pétervári néprajzi gyűjteményben régi sámánfotók után kutattam, rádöbbentem, hogy a ’30-as évektől kezdve teljesen eltűntek a régi szép felvételek, amelyek a szertartásokat teljes díszben végző sámánokat örökítették meg, és csak jelképeitől megfosztott, egyszerű portrékat találtam. Ezek a történetek a szibériai samanizmus történetének szomorú lapjai, mégis úgy gondoljuk, hogy a fájdalmas emlékek ellenére tudatosítani kell ezeket a részleteket és adatokat, mert sok esetben a sámánüldözések egyben a Szibéria kis népei elleni genocídiumot is jelentik. A sámánok elleni harc ugyan az osztályharc álcájában folyt, mégis, ha enyhébb formában is, de eltartott majdnem a 20. század végéig. Természetesen az igazi sámánok csendben és titokban tovább folytatták közösséget összetartó és gyógyító munkájukat, sőt a atalabb nemzedék tudatában a kommunizmus eszméje nem zárta ki a sámánságot, ahogy azt egy kollégám hallotta egy szibériai sámántól „Ja szovjetszkij saman, kommunyiszt!” (Én szovjet sámán vagyok, kommunista! – I. N. Gemujev közlése) Azóta ter- mészetesen nagyot változott a világ, különösen Oroszországnak a szibériai részén.
A sámánok üldözése nem volt ismeretlen Szibéria más területein sem, így például Mongóliában nemcsak a lámák üldözték már a 19. század elején is a sámánokat, hanem a 20. században, pontosabban 1924-ben, amikor megalakult a Mongol Népköztársaság, az alkot- mányba is belevették a sámánság betiltását. Noha a lámák helyi szinten gyakorta békésen megfértek sámánokkal, hivatalosan ők sem tolerálták azok működését. A kommunista állam vallásellenes magatartása mindenféle vallás ellen irányult, így a 20. században a lámákat a
sámánokkal együtt üldözték. A belső-mongóliai területekről igen szomorú adalékkal szolgált Walter Heissig, a neves mongolista, aki a sámánüldözésekről szólva idézi azt a sámánellenes propaganda-nyomtatványt (a ’40-es évek elejéről), amely képregény formájában teszi nevet- ségessé a beteg gyógyítására érkezett helyi sámánt.28

Mongóliában, ha lehet, az 1920-as évektől még kegyetlenebb volt a helyi vezetés politikája a sámánokkal szemben. Tudvalévő, hogy a mongol lakosság mélyen vallásos volt, és a városoktól távol élő nomádok körében nehéz volt megtörni a hagyományok erejét. 1926-ban viszont tönkretették a hatalmas lámakolostorokat, perbe fogták és kivégezték a buddhista vezetőket. Mivel a sámánok az ország északi vidékén, az erdős területeken éltek, és nem voltak állandó szentélyeik, így nehezen voltak elérhetőek, de akit a kollaboránsok besúgtak a hatóságoknak, azokat hosszú börtönbüntetésre ítélték, vagy Szibériába deportálták őket. „A nagy üldözési hullám megindultával volt olyan buddhista szerzetes, illetve sámán, aki gon- dolt a jövőre, vagyis arra, hogy az őseiktől kapott tudást meg kell őrizni az utódok számára. Néhány sámán, mint például a bajangol járásban élő Hisigbadam nemzetség egy közeli szent fájához ment, és ott kérte segítő szellemeit, vegyék vissza tudását, hogy családja életét meg tudja menteni.” – írja Obrusanszky.29

A sámánüldözések, az egyes sámánok személyes szenvedései ellenére a sámánság mint társadalmi intézmény túlélte a 20. századot, és napjainkig fennmaradt.

Jegyzetek

1. Hoppál 2005.
2. Vö. Kerimova – Naumova 2003.
3. Vö. Sirina 2003.
4. Tumarkin 1999.
5. Glavatskaya 2001.
6. Glavatskaya 2001. 245–246.
7. Dolotov 1930.
8. Szuszlov 1931.
9. Danilin 1932.
10. Tadijev 1955.
11. Znamenski 2005.
12. Mihajlov 1962a., b.; 1963., 1965. 13
13. Kritika 1965., Ateizm 1986.
14. Amanturmin 1972.
15. Vö. Sántha 2002. 103–104.
16. Mihajlov 1996. 29. – A vezető burját sámánkutató annyi más kollégájához hasonlóan vallásnak tekintette a sámánságot.
17. Humphrey 1983. 414.
18. Hasonló esetről számolt be Humphrey 1983. 415.
19. Leete 1998., 2004.
20. Ajpin 2003. 5–6.
21. Reid 2002. 107–109.
22. Kenin-Lopszan 1999. 16.
23. Vajnstejn 1984. 353.
24. Ojunszkij 1928.
25. Balzer 2001.
26. Balzer 2001. 245–247.
27. Balzer 2001. 248.

Irodalom

• AJPIN, JEREMEJ
  2003 Szűzanya a véres havon. Fordította Nagy Katalin. Budapest, Magyar Napló.
• АМАНТУРМИН, Ш. Б.
  1972 Атеистически-просветительная работа по преодолению суеверий ислама и шаманства среди взрослого населения сельской местности. (Канд. дисс.) Алма-Ата.
• АТЕИЗМ…
  1986 Атеизм и религия в Бурятии. Улан-Удэ.
• BALZER, MARJORIE
  2001 Shamanic Communities of the Soviet North. In Gassenschmidt, Ch. – Tuchtenhagen, R. (hrsg.): Politik und Religion in der Sowjetunion 1917–1941. Wiesbaden, Harrasowitz, 237–255. p.
• ДАНИЛИН, А. Г.
  1932 Бурханизм на Алтае и его контрa-революционная роль. Советская этногра- фия, No 1. 83–91. p.
• ДОЛОТОВ, А. С.
  1930 Шаманская вера. Москва: Безбожник.
• GLAVATSKAYA, JELENA
  2001 The Russian State and Shamanhood: The Brief History of Confrontation. In Pentikäinen, J. et al. (eds.): Shamanhood, Symbolism and Epic. Budapest, Akadémiai Kiadó, 237–247. p. /Bibliotheca Shamanistica vol. 9./
• HEISSIG, E.
  1980 The Religions of Mongolia. London – Henley, Routledge – Kegan Paul.
• HOPPÁL MIHÁLY
  2005 A sámánság újjászületése. Akadémiai doktori értekezés, Kézirat, Budapest.
• HUMPHREY, CAROLINE
  1983 Karl Marx Collective: Economy, Society and Religion in a Siberian Colletive Farm. Cambridge, Cambridge University Press.
• KENIN-LOPSAN, MONGUSH B.
  1997 Shamanic Songs and Hymns of Tuva. Selected and edited by M. Hoppál with the assistance of Christiana Buckbee. Budapest, Akadémiai Kiadó. /ISTOR Books vol. 7./
  Hoppál Mihály
• КЕНИН-ЛОПСАН, М. Б.
  1999 Тувинские шаманы. Москва.
• KERIMOVA, M. M. – NAUMOVA, O. B.
  2003 Aleksei Nikolaevich Kharuzin. Etnographer and Anthropologist. Anthropology and Ethnography of Eurasia 42. 2. 7–39.
• КРИТИКА…
  1965 Критика идеологии ламаизма и шаманизма. Материалы семинара лекторов- атеистов. Улан-Удэ, Бурятское книжное издательство.
• LEETE, ART
  1998 The Kazym Uprising: The West Siberian Peoples’ Struggle for Freedom in the
  1930s. Shaman 6. 2. 171–178. p.
  2004 On the Religious Aspects of West-Siberian Peoples’ Resistance Movements Against the Soviets During the 1930s. In Leete, A. – Firnhaber, R. P. (eds.): Shamanism in the Interdisciplinary Context. Boca Raton – Florida, Brown Walker Press, 272–286. p.
• MENG, HUI-JING
  2000 Zkong guo bei fang minzu samanjiao. (Samanizmus Kína északkeleti nemzetiségeinél) Beijing, Social Science Publishing House.
• МИХАЙЛОВ, Т. М.
  1962a Бурятское шаманство и его пережитки. Иркутск.
  1962b О пережитках шаманизма у бурят. Этнографический сборник, 3. 87–95. Улан-Удэ.
  1963 О некоторых причинах сохранения шаманских пережитков у бурят. Вестник МГУ, No. 2. Серия истории.
  1965 О современном состоянии шаманства в Сибири. Критика идеологии ламаизма и шаманизма, 82–107. Улан-Удэ.
  1996 Хухэ Мунхэ Тэнгэри. Зборник шаманских призываний. Улан Удэ: Оеспуоликанская Типография.
• OBRUSÁNSZKY BORBÁLA
  2005 Adalék a sámánok üldöztetéseihez Mongóliában. In Hoppál Mihály – Szathmári Botond –Takács András (szerk.): Sámánok és kultúrák. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 223–227. p.
• OЙУНСКИЙ, П.
  1928 Красный шаман. (Кысыл ойун) Якутск: Якутгосиэдат.
• REID, ANNA
  2002 The Shaman’s Coat: A Native History of Siberia. London, Weidenfeld – Nicolson.
• SÁNTHA ISTVÁN (szerk.)
  2002 Halkuló sámándobok. Diószegi Vilmos szibériai naplói, levelei. I. 1957–1958. Budapest, L’ Harmattan – MTA Néprajzi Kutatóintézet.
• SIRINA, A.
  2003 Bernard Eduardovich Petri. Forgotten Pages in Siberian Ethnography. Anthropology and Archeology in Eurasia 42. 2. 71–93. p.
• СУСЛОВ, И. М.
  1931 Шаманство и борьба с ним. Советский север (отд. оттиск.) Москва.
• ТАДЫЕВ, П. Е.
  1955 Реакционная сущность шаманизма и бурханизма. Горно-Алтайск.
• ТУМАРКИН, Д.
  1999 Репрессированые этнографы. Москва: Восточная литература РАН.
• VAJNŠTEJN, S. I.
  1984 Shamanism in Tuva at the Turn of the 20th Century. In Hoppál, Mihály (ed.): Shamanism in Eurasia 2. Budapest – Göttingen, Akadémiai Kiadó – Herodot, 353–373. p.
• ZNAMENSKI, A. A.
  2003 Shamanism in Siberia: Russian Records of Indigenous Spirituality. Dordrecht – Boston – London, Kluwer Academic Publishers.
  2005 Az ősiség szépsége: altaji török sámánok a szibériai regionális gondolkodásban (1860–1920). In Molnár Ádám (szerk.): Csodaszarvas I. Budapest, Molnár Kiadó, 117–134. p.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámán sámán hátán cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Sámán sámán hátán

A kortárs pogányság multidiszciplináris vizsgálata

Szerkesztette: Povedák István, Szilárdi Réka

SZTE BTK, 2014

A Sámán sámán hátán című könyv ide kattintva ingyen letölthető

Sámán sámán hátán. E könyv legnagyobb erénye a különböző diszciplínák (néprajz, antropológia, vallástudomány) és kutatási területek határán elhelyezkedő, társadalmi szempontból ugyancsak releváns témák szakmailag magas szintű elemzése. Ilyen a vallásosság és a hétköznapi élet, a pogányság és kereszténység szinkretizmusa, a vallásos és szekuláris mítoszok, a nemzeti és az ökológiai spiritualitás, ?természetvallás? és ?nemzetvallás? együttes és egymás tükrében való vuizsgálata. A kötetben megjelenő tanulmányok ugyan szaktudományos munkaként íródtak, de tágabb közönség érdeklődésére is számot tarthatnak. (Feischmidt Margit)

Mikos Éva
Járatlan úton
Sámán sámán hátán. A kortárs pogányság multidiszciplináris vizsgálata. Povedák István ? Sziládi Réka, szerk. Szeged: SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke. 2014. 147 p.

Ezúttal valóban jogosnak tűnik a közhely használata: hiánypótló munkát tarthat kezében az az olvasó, aki A Szegedi vallástudományi könyvtár 38. kötetét a kezébe veszi.1 Szilárdi Réka és Povedák István szerkesztők, valamint a hétfős szerzőgárda járatlan úton jár akkor, amikor a kortárs pogányságot és mindazt, ami körülveszi, próbálja a puha társadalomtudományok módszereivel megközelíteni. A kitaposott ösvény hiánya egyszerre teszi vonzóvá a témát az újra vágyók számára, és rejt sok csapdát. Jelen recenzió tehát egyszerre üdvözli a kötet ötletét, az ötletgazdák szervező-, valamint kivitelezőmunkáját, kíván kritikus észrevételeivel segíteni az ügy előrehaladásában, s próbál meg együtt gondolkodni a szerzőkkel.
A modern kori ősmagyarok, az alternatív történelemmagyarázók, a hobbinéprajzosok és vasárnapi régészek, nyelvészek, továbbá a magyar ősvallást elméleti és gyakorlati szinten feltámasztani vágyók mozgalma rendkívül kiterjedt ma Magyarországon és a határon túli magyarság körében, a nyugati diaszpórában éppúgy, mint a szomszédos országokban. A különböző csoportok és egyéniségek közötti hálózat a maga teljességében ismeretlen a kutatás előtt, annál is inkább, mert egy folyamatosan változó, átrendeződő jelenségről van szó. Csak részben sajátosan hazai, jelentős hányadában nyugatról importált, illetve korábbi korszakokból vett ideológiák adaptálása és kiegészítése jellemzi. A nemzeti eredettel és őstörténettel kapcsolatos tudományos dilettantizmus, valamint a magyarság honfoglalás kori műveltségének, vallásának feltalálására és feltámasztására szerveződő mozgalom eddig a recenzens meglátása szerint ? szemben Bali János állításával2 ? alig keltette fel a társadalomtudományok érdeklődését. A szociológusok, antropológusok, néprajzosok meglehetősen későn ébredtek, szinte alig volt megfelelő társadalomtudományos kutatás a területen, holott a jelenség közel egy évszázada létezik, 3 s huszonöt éve a negyven éven át elnyomott vagy emigrációba kényszerített dzsinnt a rendszerváltás egy mozdulattal engedte ki a palackból. A legaktívabbak a nyelvészek voltak, akik a finnugor nyelvrokonság elméletét nemegyszer a néprokonság, kulturális rokonság, sőt erkölcsi rokonság felől támadó elméletek tudományos cáfolatát adták az 1940-es évektől egészen napjainkig, 4 illetve a régészek, akik olykor szemtől szemben is vállalták a konfrontációt. 5 A legkülönfélébb diszciplínák képviselői leginkább a felvilágosítás szándékával szólaltak meg. 6 A téveszmék megcáfolására készült munkák szerzőinek is nagyon óvatosnak kell lenniük, a téma olyan ingoványos terep, melyen a legfelkészültebbeknek is kapaszkodniuk kell, hogy el ne süllyedjenek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a nemzetközi tekintélyű történész, az MTA rendes tagja, Romsics Ignác is négy kollégájának mond köszönetet a témából írt, nagyközönségnek szánt cikke létrejöttében nyújtott segítségért, két nyelvésznek és két régésznek adta oda kéziratát lektorálásra (Romsics 2014:1. lábjegyzet). A cáfolatok felsorakoztatása mellett ugyanakkor a jelenség létrejöttének okaira, működésének mechanizmusaira, társadalmi hátterére és történelmi mozgatórugóira is érdemes, sőt érdemes lett volna már tíz-tizenöt éve is rákérdezni. Immár lehetőség nyílik a kulturális antropológiai, művelődésszociológiai és más hasonló kérdésfeltevésekre, mindehhez azonban, úgy tűnik, egy új, 1989-et követően felnőtté váló generáció tudományos pályán való beérkezésére volt szükség. A kötet szerzői ugyanis mindannyian nagyjából harmincöt és negyvenöt év közöttiek, egyetemi tanulmányaik már a rendszerváltást követő évekre estek, őket nem terheli a korábbi generációk előítélete, illetve az a félelem, hogy a tudományos feldolgozás csak reklámot csinál a dilettantizmusnak.
Nem vagyunk igazságosak, ha teljességgel előzmények nélkülinek tekintjük e kötetet, hiszen szerzői már szinte mindannyian publikáltak a témában, például Bali János is (Bali 2012), Povedák István (lásd például Povedák 2014) vagy Hubbes László Attila7 pedig egész sor szöveget jegyez az elmúlt négy-öt évből, a szálak azonban e kötet segítségével futnak össze először, itt teremtődik meg a huszonöt éve várt diskurzus. A Sámán sámán hátán című kötet szerzői ? Bali Jánost és Hubbes László Attilát kivéve ? a szegedi, valamint a pécsi egyetem holdudvarába tartoznak, egykori hallgatói, jelenleg munkatársai e két intézménynek, napjainkban ezek azok a kulturális és vallásantropológiával foglalkozó tudományos műhelyek, amelyek kibocsátják a nem hivatalos vallásosság kortárs jelenségeivel foglalkozó kutatókat.
A kötet az ötletelés izgalmával kecsegteti, ugyanakkor az egységes kérdésfeltevés és fogalomhasználat hiányával állítja szembe az olvasót. Ahhoz lehetne hasonlítani, amikor egy piranharaj megtámadja áldozatát, és a vérszomjas halak kezdetben csak egy-egy falatot csípnek le a koncból. Talán ez is közhely, de általánosan igaz a konferenciákra, valamint az azokból összeálló kötetek szerzőire, hogy többnyire jobban ragaszkodnak saját megkezdett kutatásaik reprezentálásához, egyfajta önfelmutatáshoz, mint egy, a szervezők által összeállított kérdéssor követéséhez. Az egységes kérdésfeltevés és fogalomhasználat ritkán valósulhat meg konferenciaközegben, emiatt a résztvevők gyakran elbeszélnek egymás mellett, és ismételnek. Ezek a csapdák szigorúbb szerkesztői szemlélettel, közös gondolkodással elkerülhetők lennének. A fenti megállapítások valamelyest jelen kötetre is igazak, mert bár nagyon sok fontos észrevételt s a továbbiakban felhasználható ötletet tartalmaz, nem áll össze belőle egységes kép. Egyrészt nem sikerül pontosan meghatározni, miről akar, és miről nem akar szólni, hogy melyek kitekintésének határai. A kérdésfeltevések, a módszerek, valamint a fogalomhasználat terén is tapasztalható némi zűrzavar, ami nyilvánvalóan elsősorban abból fakad, hogy alig vannak előzmények, amelyek fogódzót jelenthetnének. Továbbá még az sem teljesen eldöntött, hogy milyen jellegű és mennyiségű forrásból kell dolgoznia annak, aki kortárs táltosok, amatőr léleksebészek vagy a dilettáns tudományosság eredményeit a science fiction műfajába emelő regényírók világát kutatja.
A problémák, kérdőjelek vázolása előtt szükség van arra, hogy rövid áttekintést adjunk a dolgozatok szerteágazó tematikájáról, kitekintéssel a szerzők eddigi munkásságára is. A dolgozatok egyik ? kisebb ? része a témában fellelhető ? elsősorban külföldi ? szakirodalom eredményeinek összegzésére vállalkozik, s bizonyos teoretikus következtetéseket von le. Ezt teszi Szilárdi Réka a kötet vezető értekezésében, a Magyarországi újpogány vallások nemzeti identitáskonstrukciói című munkájában (11?23. p.). Bali János ?Kortárs ősmagyarok?. Mítosz és kultúra című cikke madártávlatból tekint a különböző mozgalmakra, s a hazai kultúratudományok eredményei felől igyekszik általános törvényszerűségeket megállapítani (24?33. p.). Povedák István Láthatatlan határok. Keresztény ? újpogány szinkretizmus címmel szintén elméleti igénnyel ír, s néhány általa ismert újpogány közösséget elemez és hasonlít össze a kereszténységhez fűződő viszonyuk szempontjából, amely vélhetően szorosabb, mint azt az érintettek gondolnák. Ezenkívül a hivatalos egyházak reakcióiba ad betekintést (55?77. p.). Mindhárom munkát egyfajta távolságtartás jellemzi, ami például Szilárdi Réka esetében nem teljesen indokolt, hiszen ő egy nagyon alapos adatgyűjtésen nyugvó, módszertanilag is kifogástalan doktori disszertációt, valamint egy társszerzős kötetet is jegyez a témában, munkája módszereiről és eredményeiről azonban ezúttal nagyon lapidárisan szól (Szilágyi?Szilárdi 2007; Szilárdi 2013). Ezzel mintegy figyelmen kívül hagyja az olvasó kíváncsiságát, aki szeretne belelátni a sokféle tudományág szálait mozgató, szociológiai, szociálpszichológiai, narratológiai, vallásantropológiai kutatás műhelymunkálataiba. Ezenkívül a kötet vezető tanulmányában némi módszertani útmutató is elkelt volna, s erre a feladatra Szilárdi Réka kiválóan alkalmas lenne.

Több szerző esetében nem derül ki pontosan, hogy milyen forrásból szerzi azokat az ismereteit, amelyekre elméleti következtetéseit építi. Se Bali János, se Povedák István írásából nem világlik ki egyértelműen, csupán sejthető, hogy információikat nagyrészt az internetről szedik, ami nem baj, sőt, hiszen a vizsgált jelenség terjedésének és népszerűségének katalizátorává vált a világháló az elmúlt tíz-tizenöt évben, s a hálózati kommunikációban rejlő lehetőségeket ismerik és ki is használják a dilettáns múltkutatás és újpogányság igéinek hirdetői. Jogos az igény azonban annak ismeretére, hogy a tudományos módszerekkel dolgozó szerzők milyen honlapokat olvastak, milyen időpontokban, melyek azok a tudományon és kanonikus vallásokon kívüli szerzők, akiket ismernek. Az is csak gyanítható Povedák István gazdag képanyagából, valamint saját munkáira történő hivatkozásaiból, hogy ő is alapos terepmunkán van túl. A dokumentáció nem elég alapos, s ez a dolgozat egyébként saját lábon megálló teoretikus következtetéseit is megingatja.
A kötet második blokkját esettanulmányok adják, amelyek egy vagy két gyűjtőponton végzett terepmunkák elemzéseit jelentik. A két blokk között ? a szerkesztők adta eredeti sorrendet megbontva ? a recenzens számára átvezető Hubbes László Attila munkája, aki a téma talán egyetlen veteránjának számít. A kolozsvári egyetem oktatója számos tanulmánnyal a háta mögött eddigi kutatási tapasztalatait szintetizálja Új magyar mitológia? Kutatási tapasztalatok és kihívások címmel (34?54. p.). Elidőzik az ?újősmagyar? és újpogány mozgalmak szociológiájánál, nem hagyja figyelmen kívül politikai és ideológiai vonatkozásaikat, például a radikalizmussal és a nacionalizmussal való kapcsolatokat. Az ő általános következtetései a korábban elemzett három tanulmánynál jóval alaposabban adatoltak, így ellenőrizhetők, ezáltal pedig hitelesebbek is. Hasonló alaposság jellemzi Csáji László Koppány, valamint további két pécsi kutató, Farkas Judit, valamint Kis-Halas Judit határterületeken járó, tereptapasztalaton alapuló, s módszertani elveiket is lefektető tanulmányait. Az ő munkáikból az a benyomásunk alakulhat ki, hogy a kevesebb talán több. Egy közösség vagy akár egyetlen egyéniség és közvetlen kapcsolatrendszere többet árul el a jelenség természetrajzából, mint a madártávlatból szerzett általános megállapítások. Csáji László Koppány ?Belakjuk környezetünket és az internetet!? című elemzése egy erdélyi modern táltos, szent ember, ?Dénes próféta? kapcsolathálójának kiépülését követte nyomon és értékelte ki a hálózatelemzés módszerével; ezzel párhuzamosan követett egy másik, budapesti székhelyű természettisztelő csoportot is, s elemzési szempontjai a két eset összehasonlítására is kiterjedtek. A két csoportban közös a természethez fűződő viszony, az ökotudatos szemlélet, amely bizonyos szakrális tartalmakkal párosul. Farkas Judit és Kis-Halas Judit a kortárs vallási mozgalmak, alternatív életformák kutatói. 8 Az általuk vázolt esetek olyan szintetikus vallási jelenségek, amelyekben különböző ezoterikus tanok keverednek az újpogányság egyes elemeivel. Farkas Judit ?Túl a puszta megértésen?. Újpogányság és a magyar ökofalvak címmel a gazdálkodásban új utakat kereső, s elképzeléseiket kolóniák alapításával megvalósító közösségek gondolkodásának ideológiai hátterébe, vallásos összetevőibe enged betekintést (97?114. p.). Kis-Halas Judit A táltos és az emberi lét szintje. Ezoterizmus és újpogányság kölcsönhatásának vizsgálati lehetőségei kortárs gyógyítói rendszerekben címmel egyes ezoterikus gyógyítóegyéniségek világképét elemzi az újpogányság elemeinek jelenléte szempontjából (129?143. p.). Mindkettejük számára természetes, hogy olyan vallásos jelenségegyüttest vizsgálnak, amelyben különböző, máshonnan is ismert elemek keverednek.
Tematikájában kissé elkülönül a kötet többi darabjától az egyetlen nyelvész, Szeverényi Sándor úttörő munkája. A recenzens számára nem titkoltan nagyon kedves témaválasztás Szeverényié, aki A nemzeti oktató ponyva nyomában (115?128. p.) című munkájában szintén tudományos tabukat döntöget. Egyrészt mert nagyon kevés irodalom- és művelődésszociológiai vagy antropológiai elemzés olvasható magyar szerzőktől a kortárs lektűrirodalomról, a krimikről, sci-fikről, szerelmes- vagy kalandregényekről, holott ezek ugyanúgy egy adott korszak lenyomatai, szerzőik éppúgy számos társadalmi problémára reflektálnak a saját eszközeikkel, mint a magas irodalom alkotói. Szeverényi imponáló műveltséggel rendelkezik a témában, amelyet megpróbál bekapcsolni más jelenségekbe, így a tudományos dilettantizmusba, az újpogányságba is. Másrészt nyelvészként tisztában van a jelenség szélesebb mezejével, a tudományos dilettantizmussal, amelyet ez az új lektűrirodalmi irányzat saját céljaira használ. Továbbá felvázolja a magyarországi jelenség európai hátterét is, elsősorban Dan Brown munkáinak és írói módszerének ismertetésével s magyar párhuzamainak feltérképezésével. Talán nem szerencsés, hogy Umberto Eco és Dan Brown közös nevezőre kerül rendszerében. Elképzelhető, hogy csak figyelmetlenség Szeverényi részéről, de mindenképpen tisztázásra szorul. A két szerzőben annyi a közös, hogy egyrészt mindkettő egyszerre akar szórakoztatni és oktatni, másrészt mindkettejük regényeinek központi eleme a tudományos blöff. (Továbbá mindketten milliomosok lettek regényeik nemzetközi sikeréből, valamint a megfilmesítés jogainak eladásából.) Nyilvánvaló, bár nem bizonyítható, hogy Brown sokat tanul Ecótól, minden valószínűség szerint tőle másolja a módszert, de csak részben. A rózsa neve vagy A Foucault-inga című kötet szerzője ugyanis olyan sok szálon futó, bonyolult műveltségi anyagot mozgat és rendez el szellemesen regényeiben, mint szinte egyetlen kortárs író sem, művei sokrétegűek, sokféle rejtély és poén tarkítja őket, s számos értelmezési lehetőséget kínálnak. Ugyanez a kifejezetten a ponyvafogyasztók igényeire orientált Brownról nem mondható el. Való igaz, a posztmodern legjobb hagyományait folytató Eco szívesen játszik a ponyvaregények módszereivel és hagyományaival. Ezzel kapcsolatos öniróniájának jeleként legújabb könyve, a kalandregény formai sajátosságaira építő A prágai temető, amely az összeesküvés-elméleteket figurázza ki, rendszeresen fellépteti a 19. század egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb lektűríróját, az idősebb Dumas-t. Míg azonban ez nála puszta külsőség, addig A Da Vinci-kód szerzője számára maga a lényeg.
A kötet címe nagyon szellemes, képletes, viszont nem fedi teljesen az általa nyújtott valóságot. A Sámán sámán hátán ugyanis lényegesen többet ad, mint a kortárs újpogányság multidiszciplináris vizsgálata. A magyar nyelvű alternatív tudományosság és az új vallási mozgalmak metszéspontjában álló újpogányság témáját a tanulmányok fele érinti nagyjából (teljesen tisztán talán csak Szilárdi és Povedák tanulmányai szólnak erről). A dolgozatok többsége szélesebb körből merít: az akadémikus tudományon kívüli nyelv- és néprokonítási mozgalmakkal, a hun?magyar folytonosságot valló vagy sumer, párthus, esetleg újkőkori népekkel rokonító, valamint a magyarság ősnyelvét, ősműveltségét feltámasztani vágyó irányzatokkal foglalkozik (például a Kiszely István, Pap Gábor vagy újabban Szántai Lajos nevével fémjelzett mozgalommal). Vagy olyan határterületen lévő megnyilvánulásokat kutat, amelyekben csak színezőelemként van jelen az újpogányság, a magyar ősvallás feltámasztásának szándéka (például Farkas Judit vagy Kis-Halas Judit kiváló esettanulmányai sorolhatók ide). Nem is lenne indokolt sebészi szikével leválasztani a különböző rétegeket egymásról, hiszen például a kortárs oktató lektűrirodalom által felhasznált alapanyagban egyszerre szerepelnek a néprokonsági kísérletek és a vallásosság vonatkozásai, vagy a különböző ezoterikus és New Age-mozgalmakhoz könnyedén kapcsolódhat az ősi magyarnak vélt vallási gyakorlat néhány eleme, a használók számára komfortos, a kívülálló számára inkább konfúzus elegyet alkotva. Ugyanakkor nem a kívülálló dolga megítélni ezek értékét, hitelességét. Viszont egy nagyobb mozgásteret biztosító címválasztás ügyesebben orientálhatta volna az olvasót. Az egész átlátásának ígéretével nem is kecsegtethet egy ilyen újító vállalkozás. Az egész megragadásához legközelebb Hubbes László Attila áll (lehet, hogy érdemes lett volna ezt a tanulmányt vezető szövegként kiemelni a kötet élére), az ő munkája tartalmaz olyan következtetéseket és általános megállapításokat, amelyeket a legalaposabb előtanulmányok legitimálnak. A kötet tehát nem a kortárs újpogányságot, hanem egy lényegesen szélesebb, azt koncentrikus körként körülölelő mezőt érint, s a címadás ezt tükrözhette volna.
A legfontosabb problémát a további kutatások számára a módszertan tarkasága, a számos diszciplína metodológiájának és eredményeinek összefésületlensége, de leginkább a nyelv, a terminológia kialakulatlansága okozhatja. Minden egyes tanulmány hoz valami újat e téren, vagy a külföldről importált fogalmak tükörfordításával, vagy teljesen újak alkotásával, esetleg kissé elfeledett fogalmak felfrissítésével. Legalább egy tucat olyan fogalmat vezetnek be, amely eddig nem volt a hazai vallásantropológiai, kulturális antropológiai diskurzus része, illetve teljesen más területeken volt használatos, mint a jelen könyv tematikája. Olyan is előfordul, hogy egyazon jelenséget más-más módon jelölnek meg a különböző szerzők, s így a jelenség is másféle fénytörésbe kerül. A dolgozatok egyik legtöbbet használt kulcsfogalma a mitológia, amelyet a használói mind más-más oldaláról közelítenek meg. A legtöbben a Jan Assmann által használt mitikus gondolkodás kifejezés felől olvassák, azonban Assmann nem foglalkozik túl sokat a mitológia fogalmának definíciójával, mivel nem ez a dolga (Assmann 1999). A mitológia, még inkább a kortárs mitológia meghatározását talán szerencsésebb lenne arra hivatottabbaktól kölcsönkérni. Legközelebb a szerzőkhöz, legalábbis az elsősorban elméleti kérdések iránt érdeklődő szerzőkhöz a Kapitány házaspár modern mitológia fogalma áll, de nem minden szerző hivatkozik az ő műveikre, nem mindenki áll e szemlélet alapján. 9 A legjobb talán az a megoldás lenne, amelyet Hubbes László Attila írása kínál az új nemzeti mitológia kifejezés bevezetésével, amely határozottan elkülöníti a dilettáns múltkutatók konstrukcióit más mitológiai rendszerektől. Ugyanakkor nem teljesen érthető, hogy miért használ Hubbes olyan kifejezéseket, mint ?ősi regék? (44. p.), illetve ?finnugrizmus? 10 (40. p.); ezek olyan fogalmak, amelyeket a szerző valószínűleg öntudatlanul vett át vizsgálatának alanyaitól, az ő szóhasználatukat tükrözik, így referencialitásuk az akadémikus tudomány fogalmai szerint nehezen ragadható meg. Számos további kifejezés is bekerül a szövegekbe, amelyek a későbbiekben szintén jól hasznosíthatók, mint az etnopogányság (Hubbes, 37. p.), a misztikus nemzeti őskultuszok összefogására szolgáló, külföldi szakirodalomból adaptált protokronizmus (Hubbes, 37., 38. p.), a hasonló módon magyarított ökospiritualitás (Farkas, 98. p.), illetve ökopogányság (Farkas, 99. p.). Új értelmet nyer Szilárdi Réka írásában a bibói közösségi hisztéria és a László János-féle történelmi pálya (Szilárdi, 15. p.) fogalma is, az utóbbiak is jól hasznosíthatók a továbbiakban. A kötet legtöbb szerzője elsősorban a szinkretikus jelzőt alkalmazza akkor, amikor határterületen álló vallási jelenségeket észlel. Farkas Judit használja a magyar szakirodalomban is meghonosodott, Lévi-Strauss-féle brikolázs vagy barkácsolás kifejezést, amely talán alkalmasabb a kötet által vizsgált jelenségek megragadására (99. p.). Valóban, a különféle ?hozott anyagból? összerakott vallások már a szinkretizmus fogalmának határait is jócskán feszegetik.
A kötet egyik legnagyobb erénye túl azon, hogy egyáltalán létrejött, a tolerancia. A szerzők egyike sem minősít, értékel, esztétizál vagy moralizál. Nem gondolják azt, hogy bárkit is fel kéne világosítaniuk gondolkodásának helytelenségéről, saját feladatukat egészen másban látják. E sorok írója bevallottan nem hisz a felvilágosítás hatékonyságában ezen a területen: hitelvek ellen nem lehet a racionalitás eszközével harcolni, és nem is szükséges. A tudomány továbbá nem képes megváltoztatni azt a társadalmi környezetet, amely kirobbantotta és hagyta elburjánzani a vizsgált jelenséget. Annyit tehet mindössze, hogy megfigyel és értelmez, reflektál azokra az anomáliákra, amelyek a társadalom önismeretével, történelmi múltjának elszámolatlanságaival vagy a történelmi egyházak térvesztésével kapcsolatosak. (E téren Szilárdi Réka és Hubbes László Attila írásai irányadóak.) A kötet szerzői számára természetes, hogy megértéssel viszonyulnak ahhoz az emberi közösséghez, amely valóságosan vagy virtuálisan befogadta őket, amely betekintést enged titkaiba, még akkor is, ha merőben más elveken nyugszanak, mint a sajátjuk. Ez is jelzi, hogy az újabb antropológusnemzedékeknek sikerült felülemelkedniük a tudomány iránti elfogultságukból adódó gátlásaikon és a saját feladatuk nagyságából fakadó frusztrációjukon, amelyek a korábbi generációkat megakadályozták abban, hogy a téma közelébe merészkedjenek. Reméljük, Povedák István és Szilárdi Réka a jövőben is vállalkozik majd hasonló konferenciák szervezésére és kötetek szerkesztésére.

JEGYZETEK

1 A recenzió elkészítésében Tamás Ildikó és Nagy Zoltán nyújtott nagy segítséget észrevételeivel, kiegészítéseivel. Köszönet értük!

2 Lásd Bali János ?Kortárs ősmagyarok.? Mítosz és kultúra című tanulmányát a kötetben (24. p.).

3 A téma tudományos kutatásának határkövét Zsirai Miklós 1943-as cikkében szokás megjelölni.

4 A legfrissebb munkák, amelyek a téma tudománytörténetére is reflektálnak: Rédei 1989; Honti 2012; Honti, főszerk. 2010.

5 A legintenzívebben Fodor István, lásd 2010-es munkáját, valamint Honti László esszéjét (Honti, főszerk. 2010).

6 A legfrissebb és legalaposabb összefoglalás Romsics 2014.

7 Hubbes, szerk. 2012. További tanulmányainak listája megtalálható honlapján: Laszlo Hubbes ? Google Tudós Hivatkozások.

8 Farkas Judit elsősorban a hazai Krisna-tudatú hívők különböző csoportjait vizsgálta, valamint más, ökotudatos csoportokkal foglalkozott, tekintettel azoknak mind vallásantropológiai, mind ökológiai vonatkozásaira (Farkas 2009). Kis-Halas Judit alternatív, elsősorban mágikus gyógyítók praxisát vizsgálta (Kis-Halas 2010; 2012).

9 Lásd Kapitány Á. ? Kapitány G. 2000?2001; 2012.

10 A ?finnugrizmus? kifejezés használata azok körében terjedt el, akik elutasítják a finnugor nyelvrokonságot, elsősorban azon az alapon, hogy azt kiterjesztve nép-, illetve kulturálisrokonság-teóriának tételezik, holott erről nincsen szó. A finnugor nyelvrokonság elméletét idegen hatalmak összeesküvése eredményének tartják, amelyet a magyarság identitásának megtörésére találtak ki, vagyis elsősorban politikai alapon utasítanak vissza egy nyelvészeti törvényszerűséget.

IRODALOM

ASSMANN, JAN
1999 A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest: Atlantisz.

BALI JÁNOS
2012 Az ?ősmagyar? mítosz a premodernitástól a posztmodernitásig. Replika 80:137?151.

BARTHES, ROLAND
1983 Mitológiák. Budapest: Európa.

BROWN, DAN
2003 Angyalok és démonok. Budapest: Gabo.
2004 A Da Vinci-kód. Budapest: Gabo.

ECO, UMBERTO
1988 A rózsa neve. Budapest: Európa.
1992 A Foucault-inga. Budapest: Európa.
2012 A prágai temető. Budapest: Európa.

FARKAS JUDIT
2009 Ardzsuna dilemmája. Reszocializáció és legitimáció egy magyar Krisna-hitű közösségben. Budapest: L?Harmattan.

FODOR ISTVÁN
2010 A meghökkentő ?őstörténet? és művelői. In A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Honti László főszerk. 83?120. Budapest: Tinta.
2012 Őstörténeti viták és álviták. In Csodaszarvas. Őstörténet, vallás, néphagyomány. IV. Molnár Ádám, szerk. 125?146. Budapest: Molnár.

HONTI LÁSZLÓ
2012 Anyanyelvünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről. Tények és vágyak. Budapest: Tinta.

HONTI LÁSZLÓ, FŐSZERK.
2010 A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. Budapest: Tinta.

HUBBES LÁSZLÓ ATTILA, SZERK.
2012 Etno-pogányok. Retorikai fogások a világhálón innen és túl. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum Egyesület.

KAPITÁNY ÁGNES ? KAPITÁNY GÁBOR
2000?2001 Modern mitológiák. Kultúra és Közösség 4?5:127?145.
2012 A modern mitológiák elemzésének kérdései. Replika 80:9?27.

KIS-HALAS JUDIT
2010 Jézus katonái a Földön és a Mennyei Jeruzsálemben. Szellemsebészet: egy kortárs ezoterikus gyógyászati rendszer. In Mágikus és szakrális medicina. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Pócs Éva, szerk. 593?522. Budapest: Balassi.
2012 Az etnográfus esete az energiavámpírokkal. Kortárs vallási jelenségek kutatási lehetőségei a világhálón. In Az elkerülhetetlen. Vallásantropológiai tanulmányok Vargyas Gábor tiszteletére. Landgraf Ildikó ? Nagy Zoltán, szerk. 827?848. Budapest: PTE BTK Néprajz ? Kulturális Antropológia Tanszék ? MTA Néprajzi Intézet ? L?Harmattan.

POVEDÁK ISTVÁN
2014 From Atilla to the Heart Chakra. Postmodern Pilgrimages. Acta Ethnographia Hungarica 59:1?18.

RÉDEI KÁROLY
1998 Őstörténetünk kérdései. A nyelvészeti dilettantizmus kritikája. Budapest: Balassi.

ROMSICS IGNÁC
2014 A magyarok őstörténetéről. Bizonyságok, hipotézisek, hiedelmek. Magyar Tudomány május. Internetcím: http://www.matud.iif.hu/2014/05/01.htm. (Letöltés: 2014. szeptember 15-én.)

SZILÁGYI TAMÁS ? SZILÁRDI RÉKA
2007 Istenek ébredése. Az újpogányság vallástudományi vizsgálata. Szeged: JatePress.

SZILÁRDI RÉKA
2013 Magyarországi újpogány vallások nemzeti identitáskonstrukciójának narratív mintázatai. (Doktori értekezés, kézirat.) Pécs: PTE BTK Pszichológiai Doktori Iskola.

ZSIRAI MIKLÓS
1943 Őstörténeti ?csodabogarak?. In A magyarság őstörténete. Ligeti Lajos, szerk. 11?26. Budapest: Magyarságtudományi Intézet ? Franklin Társulat ? Akadémiai Kiadó.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Ayahuasca: Egy amazóniai narkotikum világkarrierje cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Az ayahuasca kecsua nyelven azt jelenti: a lélek indája. Amazónia nyugati peremén, az Andok hegyvonulataival szomszédos esőerdő területén használt, a hasonló nevű kúszónövényből készült narkotikumról van szó, amely az utóbbi évtizedekben világ­karriert futott be. Amazónia gyógyító emberei, sámánjai más kontinenseken működő társaikhoz hasonlóan megváltozott tudatállapotban végzik tevékenységüket. Ennek az állapotnak az eléréshez különféle technikák alkalmazhatók, Amazóniára a hallu­cinogén anyagok használata a jellemző. Jelen tanulmányban a hagyományos törzsi kultúrák (például, ecuadori hivarók, perui kasinahuák, sipibo indiánok) és a modern társadalom ayahuasca használatát hasonlítom össze egymással, bemutatva a közöttük lévő hasonlóságokat és különbségeket.

Főzy Vilma: Egy amazóniai narkotikum világkarrierje: ayahuasca

AZ AYAHUASCA HASZNÁLATA AZ INDIÁN KÖZÖSSÉGEKBEN

Ayahuasca használata az indián közösségekben. Az emberek és a szellemvilág között a transzban lévő sámánok segítő szellemek köz­reműködésével képesek kapcsolatot teremteni. Fő feladatuk Amazóniában is a beteg­ségek gyógyítása, rítusok lebonyolítása, a törzsi tudás őrzése és átadása. Többnyire társadalmi vezető szerepet is betöltenek, a kis őserdei települések gyakran egy-egy tekintélyes sámán családja körül alakulnak ki. Ismereteiket elsősorban sokéves tanu­lás útján sajátítják el. Megfelelő képességekre, tehetségre (például, kiváló memóriára) természetesen szükség van, és a sámán gondosan választja ki tanítványát, de néhány kivételtől eltekintve, általában hiányzik a máshol ismert sámánbetegség kényszerítő aktusa. A tanulási folyamat során e helyett gyakran nyúlnak a böjtölés mellett narkoti­kumokhoz, amelyek elősegítik a megfelelő álmok, látomások létrejöttét, a saját segítő szellem vagy szellemek megtalálását. Míg Ázsiában a sámánok elsősorban dobolással jutnak el a kívánt transzállapothoz, és csak kivételként nyúlnak tudatmódosító szerek­hez (elsősorban a légyölő galócához), addig Amazóniában a dobolás teljesen hiányzik (helyette csörgővel kísérik az éneküket), viszont a különféle narkotikumok használata általános. E szereket több növény kombinációja alkotja, és készítésük jelentős farmako­lógiai tudáson alapul. Az európaiakkal való kapcsolatfelvétel után a sámánok tekintélye erősen lecsökkent, számuk megfogyatkozott. Ennek oka részben annak tulajdonítható, hogy a fehérek által behurcolt betegségekkel szemben tehetetlennek bizonyultak. A ha­gyományokat többé-kevésbé őrző csoportoknál egy idő után kialakult egyfajta munka­megosztás, melynek során bizonyos betegségekkel a fehér doktort keresik meg, más, elsősorban pszichés jellegű, pszichoszomatikus, vagy erősen a természeti környezethez kötődő betegségeket viszont a sámánok gyógyítanak. Másrészt a hagyományos kultúra felbomlása, háttérbe szorulása, a fehér iskolák, egyházak jelenléte és megerősödése kikezdte azt a világképet, amelyen a sámánok tekintélye, hatalma alapult. Ennek követ­keztében igen sok helyen veszett el, maradt átadás nélkül ez a fajta tudás.

A 20. század közepétől fordulat következett be e téren. A megszaporodó néprajzi, antropológiai, etnobotanikai kutatások az eltűnőben lévő életformák dokumentálása so­rán ráirányították a figyelmet az indiánok ugyancsak veszendőbe menő természetisme­retére is. Évtizedek óta kutatók sora keresi föl a törzseket és igyekeznek minél többet megtudni élelem- és gyógynövényeikről, köztük az általuk használt narkotikumokról is.

Az amerikai hallucinogén anyagok közül a szakirodalomban és a nagyközönség számára is az Észak-Amerika déli részén egyes bennszülöttek körében használatos peyote (meszkalinkaktusz) a legismertebb. Amazóniában változatos a paletta, számos pszichoaktív anyagot ismernek, napjainkban az ott használt szerek és tradicionális alkalmazásuk a kutatók és a szerhasználók figyelmének középpontjába kerültek. (A venezuelai piaroa sámán működéséről és az általa használt yopo nevű narkotikumról magyarul is olvashatunk Boglár Lajos több írásában.) A fokozott érdeklődés e tudat­módosító szerek iránt annak is köszönhető, hogy e drogok egyike-másika megjelent a fehér civilizáció területén is.

Az 1970-es évek hippi drogkultúrája különös érdeklődéssel fordult az addig is­meretlen szerek felé, a természetes életforma részeként fogván föl fogyasztásukat, spirituális élményeket keresve. A környezetvédő mozgalmak pedig ugyanezen társa­dalmak példáján a természettel való együttélés módjait és jogát hirdetik világszerte. E történések hatására Amazónia öslakóinál bekövetkezett a saját kultúrájuk értékeinek felismerése, megnőtt az etnikai öntudatuk, és az arra való igény, hogy tradicionális tudásukat megőrizzék és a világ elé tárják. A sámánok szerepe újra fölértékelődött, és a neosámánisztikus mozgalmak révén az ipari civilizáció lakóit is elérte hírük. A hajdan szigorú tabuk övezte, titkos szertartások (vagy azok publikussá tett változatai) ma már a turisták rendelkezésére állnak, és bármely ismeretterjesztő TV csatornán megtekint­hetők. Rendszeresek a különféle, akár kontinens méretű találkozók, ahol a különböző törzsek gyógyítói kicserélik tapasztalataikat, részt vesznek egymás szertartásain.

Ebben a körben különösen nagy karriert futott be az Amazónia nyugati területein használt, ayahuasca nevű narkotikum és a hozzá kapcsolódó rítusok. Az ital ismert ezen kívül Északnyugat-Kolumbiában, az Észak-Bolíviai felföldön és az Andok mind­két oldalán is, elterjedésének keleti határa pedig a felső Orinoco vidéke. A növény maga megtalálható Brit Guyanában és az Amazonas deltánál is, de itt már nem használják. Rokon fajai élnek a mexikói Yucatán félszigeten is. Őserdei növény, de néhány törzs a kertjeiben is termeszti.¹ A Peruban és Ecuadorban ayahuasca, Kolumbiában yagé, Bra­zília nyugati részén caapi néven ismert, erősen pszichoakív teát többféle recept szerint főzik, de két fő összetevője a Banisteriopsis caapi nevű kúszónövény darabjai és legy-gyakrabban a Psychotria viridis nevű bokor levelei. Az előbbi béta-karbolin (harmalin és harmin – amely egy erős monoamin-oxidáz – MAO – gátló enzim,) tartalmú, az utóbbi dimetil-triptamint (DMT) tartalmaz. Az emberi szervezetben természetes módon is jelenlevő DMT az álmok létrejöttében játszik szerepet, a béta-karbolin pedig a szo­rongással függ össze. A szájon át fogyasztott DMT véráramba kerülését és az agyban kifejtett hatását a MAO gátlás teszi lehetővé. A két vegyület csak együttesen éri el a kívánt hatást. A harmalin/harmin csak igen nagy mennyiségben hallucinogén, egyébként csak nyugtató hatása van. A komoly látomásokat okozó DMT viszont csak MAO gátlás esetén aktivizálódik – éppen erre alkalmas a kúszónövény.² A kölcsönhatások miatt fontosak a fogyasztást övező étkezési tilalmak. Hetekkel a szertartás előtt és után tilos vagy nem ajánlott magas tiramin tartalmú élelmiszerek, többek között vörös és nehéz húsok, alkohol, erős fűszerek és erjesztett ételek (például, sajtok) fogyasztása, ellenkező esetben súlyos vérnyomás vagy szívritmus problémák léphetnek föl. Az ilyen gondokkal, vagy bármiféle pszichés betegségekkel küzdők, bizonyos gyógyszereket vagy bármilyen drogot használók számára a nagyon erős hatású szer alkalmazása ko­moly veszélyeket rejt, felelős szertartásvezetők nem is engedik őket a közelébe.

Tradicionális körülmények között az ayahuascát többnyire a sámánok fogyasztják, hogy kapcsolatba kerüljenek a természetfölötti világgal, a szellemekkel vagy hogy el­távolítsák a betegséget okát a páciensből. Több törzsnél más avatott férfiak is isszák az ayahuascát, vagy azért, hogy maguk is természetfölötti kapcsolatot keressenek, vagy azért, hogy a sámánt elkísérjék az útján. Szokás kérdése, hogy a szer fogyasztását egyedül vagy csoportosan teszik-e. Jellemzőbb a sámán vezetésével történő csoportos használat. Az ecuadori hivarók (suar) viszont inkább magányosan keresik a természet­fölötti élményt. Szinte mindenki használhatja, sokan lépnek kapcsolatba a szellemvi­lággal, ezért a törzsben az átlagosnál több – kb. minden negyedik hivaro – a sámán. Nők csak ritkán, de akkor nagyon erősek és speciális segítő szellemük van.’ A főzet segít meglátni a valódi világot, mert amit mi látunk, az szerintük csupán hazugság. A szer hatása „utazás”-ként írható le, melynek során más módon meg nem ismerhető ta­pasztalatok szerezhetőek. Kellemetlen mellékhatásai miatt (hányás, hasmenés, ijesztő élmények) komoly nehézségekkel néz szembe, aki vállalkozik fogyasztására, célja a természetfölöttivel való érintkezés és főként a különleges információ megszerzése. Ez teljesen különbözik a fehér civilizációban a drogokkal szemben támasztott elvárá­soktól. Lényeges elem a hagyományos sámánszertartásban a látomások magyarázata, értelmezése, amely kulturálisan meghatározott.⁴

A perui Purus folyó mentén élő kasinahua törzsnél vannak, akik soha nem isznak a főzetből, mások minden lehetséges alkalmat megragadnak. Erre változó gyakorisággal, de általában kb. 2 hetente kerül sor. Elméletileg mindenki ismeri a készítés módját, de igazából csak 1-2 ember foglalkozik a gyakorlatban is vele. Az indiánok betegség alkalmával, sikertelen öngyógyítás esetén először a gyógyfúves emberhez fordulnak, ha ő sem tud segíteni, a sámánt keresik föl. Az ayahuasca szertartás során a sámán kap­csolatba lép a szellemekkel, megtudja a betegség okát, megpróbálja eltávolítani az azt okozó tárgyat, szellemlényt (szívás, masszázs vagy gyógynövények segítségével), vagy kimondja, ha a beteg nem gyógyítható. A szertartás lényege, hogy más módon meg nem szerezhető információkhoz jusson a betegséggel kapcsolatban.⁵ Az italt a szer­tartás résztvevői ének kíséretében veszik át a sámántól, aztán a többiekhez csatlakoz­va megisszák. Hatása kb. 15 perc múlva jelentkezik, aminek következtében mindenki magában énekelget. Néha beszélgetnek a szellemekkel, máskor csak dünnyögnek. Aki nem tudja az éneket, olyan valaki mellé ül, aki járatos benne.⁶ Fontos, hogy a szer fogyasztói ne legyenek egyedül, ez biztosítja, hogy ne szakadjanak el a való világtól, ami nélkül a szellemek terrorja elviselhetetlen lenne. Szükséges a fizikai kontaktus is a többiekkel, például sorban ülve átkulcsolják egymást a lábukkal. Csak a nagyon erősek nem igénylik ezt a segítséget.⁷ Az éneklés változó intenzitású, közben például, hánynak vagy üríteni távoznak a közelbe. Mindenki a saját látomásával van elfoglalva.

A látomásoknak a kasinahua beszámolók szerint vannak közös elemei: színpompás kígyók; jaguár vagy ocelot; szellemek; hatalmas, gyakran ledőlő fák; tó, tele aligá-torokkal és anakondákkal; saját és más törzsek falvai; kereskedők és áruik; kertek. Jellemző élmény a gyors mozgások és átalakulások érzete, a sötétségben feltűnő élénk színek. Tér és idő megváltozik. A legtöbben kellemetlen és félelmetes élményként ír­ják le, csak nagyon kevesek élvezik. Azért vállalják mégis, hogy megtudjanak dolgo­kat térben vagy/és időben távoli személyekről, eseményekről, dolgokról, amelyek be­folyásolhatják az egyén vagy a közösség sorsát.⁸ A látomás a személyes álom-szellem élménye, amely képes a jövőbe és a múltba látni. Utána megbeszélik a tapasztaltakat, főleg az olyan közösséget érintő dolgokat, mint az étel bősége vagy hiánya, betegség, halál. Megváltoztatni nem lehet a jövőt, de föl lehet rá készülni, csökkenteni a kárt. Például a fenyegető éhség esetére meg lehet nagyobbítani a kerteket, vagy a betegséget hozó látogató elől el lehet utazni. A hatások kivédhetösége többnyire csak a közvetlen családra vonatkozik, nagyon ritkán az egész falura.⁹

Christian Rätsch német antropológus leírása szerint a perui Ucayali folyó mentén élő sipibo indiánok ayahuasca rituáléja az alábbi séma szerint zajlik:

Előkészület:

• Ayahuasca főzése.
• A helyszín és az időpont kiválasztása.

1. fázis: utazás a látomások világába.

• A sámán bevezető beszéde.
• Ima a hely mester-növényéhez.
• Az ayahuasca megszentelése szavakkal és dohányfüsttel.
• Az ayahuasca adagok kiosztása.
• A résztvevők befújása dohányfüsttel.
• Az első ayahuasca ének eléneklése.
• Adott esetben aromaterápia alkalmazása (illatos anyagokkal).
• Diagnózis a testbe tekintéssel („röntgen-pillantás”).

2. fázis:megtisztulás, katarzis.

• A második ayahuasca ének eléneklése.
• Megtisztulás hányás által.
• Adott esetben egyéni kezelés gyógyító énekkel.
• A betegséget okozó tárgy eltávolítása (például nyíl).
• A sámán behatolása a lélekbe.
• Dohányfüst-terápia.
• Saját ayahuasca ének fogadása.

3. fázis: visszatérés a látható világba.

• Harmadik ayahuasca ének eléneklése.
• Adott esetben aromaterápia (illatos anyagokkal).

A rítus befejezése.

Másnap délelőtt a sámán vezetésével és kommentárjaival megbeszélik a tapasztaltakat, amelyet a későbbiekben a látottak értelmezése, művészi jellegű megfogalmazása követ.¹⁰

A tradicionális alkalmazók az ayahuasca fogyasztása során legtöbbször az alábbi jelenségeket tapasztalják: 1. A lélek elhagyja a fizikai testet és utazik, gyakran repülés érzése. 2. Kígyók és jaguárok víziója. 3. Hallucinációk, amit démonoknak, szellemek­nek értelmeznek. 4.Távoli személyek és helyek látása, melyeket reálisnak tartanak, jövőbe látásként értelmeznek. 5.Természetfölötti képesség érzete: megoldatlan bűn­ügyek, főleg gyilkosság és lopás megoldása, meglátja, melyik sámán okozta valaki betegségét vagy halálát.”

AZ AYAHUASCA HASZNÁLATA AZ INDIÁN KÖZÖSSÉGEKEN KÍVÜL

Az ayahuasca, elhagyván az őserdőt, elsőként a környező városok lakói között terjedt el. Az indián sámánok italát és eljárásait a mesztic gyógyítók (ayahuasquero) is alkal­mazzák. Egy Iquitos (Peru) nyomornegyedeiben végzett kutatás szerint az ott használt metódus az indián szokásokon alapul.

Az ayahuasca többek között olyan betegségek gyógyítására alkalmas, melyet a lélek elvesztése okoz, és anyagcsere és idegrendszeri tünetekben, szorongásban, étvágyta­lanságban, erőtlenségben jelentkezik. Gonosz varázslat, rontás számtalan betegséget okozhat. Az elsősorban a nőket sújtó nyugtalanság, idegesség, vagy a rontó szem által okozott, főként anyagcsere-zavarokkal járó bajok kiváló ellenszere az ayahuasca. A szertartás részben kecsua nyelven zajlik. A gyógyító (curandero vagy ayahuasquero) dohányfüstöt, összekötözött száraz levelekből álló csörgőt használ a gonosz varázslat kiűzésére, ha nagy a fájdalom, ki is szívja a beteg testrészt. Súlyos pszichés betegségben szenvedőket nem kezelnek a módszerrel. Elsősorban pszichoszomatikus megbetegedé­sek esetén működőképes. Nem placebo hatásról van szó, hanem az általános szorongást egy legyőzhető gonosz erővé konkretizálja, amit aztán a gyógyító segítségével leküz­denek. Az előkészítés akár 2 hétig is eltarthat (benne az étkezési megszorításokkal). Ez idő alatt fölkészítik a pácienst arra, hogy mi vár rá (például kígyót fog látni) – és mivel ez általános az élmények között, megerősíti a hatásosságba vetett hitet. A gyógyító fo­lyamatosan mellette van és biztatja, magyarázza, értelmezi a látomásokat.

Az ayahuasca olyan betegségek esetén a leghatásosabb, melyeket mágikus erede­tűnek tartanak, amikor szellemek, varázslat vagy tabuszegés az ok. A látomás megmu­tatja a baj eredetét és semlegesíti azt. Mindenki ismeri a szertartást, lefolyását, hatásmechanizmusát, bíznak a gyógyítóban. Ez teljesen más, mint a fehér orvoslás hosszú ideig tartó gyógyszeres terápiái: itt néhány héten belül, 1-2 alkalommal folyik a gyó­gyítás. Jó hatású az idegesség, stressz, emberi kapcsolatok problémái miatt fölmerülő betegségek esetében.¹²

Annak kiderítésére, hogy mennyire kulturálisan meghatározottak a látomások, ösz-szehasonlító vizsgálatokat végeztek. Tradicionális használók és teljesen beavatatlan fehér chilei kísérleti alanyok (akik harmalin tartalmú italt kaptak) tapasztalatai szerint az alábbi egyezéseket találták: testen kívüliség érzete, repülés, állatalakba átalakulás, szellem birtoklása.¹³

AYAHUASCAT HASZNÁLÓ VALLÁSI MOZGALMAK

A 20. század elején, a kaucsukláz idején több ezer mesztic és európai került közvetlen kapcsolatba az őserdők mélyén élő indiánokkal. Ennek során megismerkedtek többek között olyan általuk használt narkotikumokkal is, mint az ayahuasca. Brazíliában ezek után több olyan vallási mozgalom is létrejött, amely ötvözi a keresztény tanításokat, az afrikai elemeket és az indián narkotikumok használatát. Ezek közül az egyik legismer­tebb a Santo Daime közösség.

Az 1920-as években egy Raimundo lrineu Serranevű kaucsukmunkás valószínű­leg a tukano indiánok révén ismerkedett meg a szer hatásával. Látomásaiban megjelent az Erdők Királynője, akit Szűz Máriával azonosított. A tőle kapott tanítások maguk­ban foglalják a reinkarnáció, a megváltás eszméjét éppúgy, mint az esőerdő védelmét. Központi eleme azonban a megvilágosodás és gyógyítás céljából fogyasztott ayahuas­ca, melyet daime-nek neveznek. Daime nem egy szent neve, hanem portugálul annyit jelent: adj nekem. Szertartásaiknak a tea ivásán kívül lényeges eleme a dobbal kísért tánc és a himnuszok éneklése. A mozgalom a következő évtizedekben rohamosan kez­dett terjedni a városok szegény lakosságának körében. Az 1970-es években a brazil hatóságok gyanakodva kezdték szemlélni, föltételezve, hogy a tudatlan hívek kifosz­tásáról lehet szó, és szigorú vizsgálatot kezdeményeztek. A vizsgálat azonban annyira pozitív végeredményt produkált, hogy hivatalosan is engedélyezték a szer vallási célú használatát. A 80-as években aztán robbanásszerűen terjedt el Európában (elsősorban Hollandiában és Portugáliában), az Egyesült Államokban és más országokban, főként oda utazó vagy ott élő brazilok révén. Mivel csak a trópusokon megtennő, pszicho-aktív szerről van szó, amely a drogtörvények hatálya alá esik, behozatalát és vallási célú használatát külön törvényekben kellett biztosítani. Teljes körű elismerését a Santo Daime 1992-ben kapta meg.¹⁴

A másik, ayahuascát használó, nagy létszámú és ismert vallási közösség az Uniao do Vegetal (teljes nevén: Centra Espírita Beneficente Uniao do Vegetal, röviden UDV). 1961-ben alapította Jose Gabriel da Costa kaucsukmunkás, keresztény és inka előzményékre hivatkozva. Tanításai elsősorban az alapító útmutatásai révén a kereszténysé­gen, az emberek közötti szeretet és testvériség, valamint a természettel való harmoni­kus együttélés eszméin alapulnak. Szertartásaik csöndesebbek, meditatívabban, mint a Santo Daime rítusai. Himnuszok és énekek itt is szerepet játszanak, de fontosabb az ayahuasca (itt használt neve: vegetal) ivása által elérhető önismeret és elmélyedés. A tea fogyasztása kb. kéthetente, katolikus mise jellegű szertartás keretében történik. Az közösség szervezeti felépítése erősen hierarchikus és dinamikusan terjeszkedőben van a világ minden táján.¹⁵

AZ AYAHUASCA TERÁPIÁS CELÚ HASZNÁLATA

Az ayahuasca népszerűsége és fogyasztásának terjedése indokolttá teszi, hogy kont­rollált, tudományos vizsgálatokkal támasszák alá vagy cáfolják a neki tulajdonított hatásokat. Elterjedtségéhez képest még viszonylag kevés ilyen vizsgálat történt, az is főleg helyszíni megfigyelések révén. A vizsgálatokat akadályozza, hogy DMT tartal­ma miatt kábítószerként nyilvántartott anyagról van szó, ezért nehéz vele kapcsolatos kísérleteket végezni. Fontos vizsgálati eredmény, hogy rendszeres fogyasztása esetén sem alakul ki hozzászokás. Tomográfos vizsgálattal a szer hatása alatt a jobb agyfél­teke fokozott aktivitását mutatták ki, amely az érzelmek feldolgozásának színtere. A szer hatására emelkedő vérnyomást és pulzusszámot, illetve hormonális változásokat is mértek, valamint növekvő számú killer sejtet. Fogyasztása után napokig tartó jó közérzetet tapasztaltak, a negatív élmények főként a páciens eredetileg is rossz lel­kiállapotára, vagy/és a nem megfelelő környezetre, fölkészülésre vezethetők vissza. Ugyanakkor több gyógynövénnyel, gyógyszerrel való együttes fogyasztása, illetve bi­zonyos betegségek, állapotok esetén súlyos kölcsönhatásokra lehet számítani.

A szer hatására megváltozik a tér és idő, a környezet érzékelése, érzelmek megélé­se, melyet erőteljes vizuális élmények kísérnek. A lényeg azonban nem a látomásokon van, hanem az utólag is megmaradó érzelmi, pszichés és spirituális hatásokon, ame­lyek növelik az önismeretet, a morális érzékenységet, és jó hatással vannak az emberi kapcsolatokra. Elsősorban a Santo Daime ayahuascát rendszeresen fogyasztó tagjainál tapasztalták, hogy lelki állapotuk az átlagosnál jobb, kiegyensúlyozottabb, optimistább. Közöttük kevesebb a szorongással küzdő, és a különféle (például alkohol, drog) füg­gőségekből való tartós gyógyulás is kimutatható. Ez fölveti annak a lehetőségét, hogy a szert ilyen terápiás célra is lehetne használni, de a hatékonyságot még ellenőrzött klinikai kísérletekkel kell igazolni. Ennek során nagyon fontos lenne, hogy szakember segítségével megfelelő értelmezés és lélektani feldolgozás kövesse az élményt.¹⁶

AYAHUASCA ÉS TURIZMUS

Az őserdei indiánok számára a turisták kiszolgálása ma a megélhetés egyik fő forrá­sává vált. Színpompás tolldíszeikből, kézműves termékeikből, táncaikból, szertartása­ikból éppen olyan árucikk vált, mint a piacra vitt mezőgazdasági terményeikből. Sza­porodnak az erdő mélyén fölépített egyszerűbb vagy akár luxus igényeket is kielégítő szálláshelyek, a vendégek szállítása, ellátása sok embernek ad munkát. A látogatók bele akarnak kóstolni az érintetlen őserdő ölén élő emberek életébe, kultúrájába, rítu­saiba, és el szeretnék sajátítani azt a különleges szemléletet, amely őket a természethez fűzi. Az ehhez kapcsolódó spirituális turizmus egyre virágzóbb iparág.

Egy perui sámán reklámtábláján az alábbi, nemzetközileg ismert hívószavakkal vonzza az érdeklődőket – spanyol nyelvtudás nélkül is világosan érthető módon:

„Maestro chaman curandero espiritista naturista realiza sesiones esotericas con la madre plánta ayahuasca”¹⁷

Egy magyar utazási iroda pedig így hirdeti a lehetőséget: +2-3-4. NAP: KIEGÉSZÍTÉS: AMAZONASI DZSUNGEL ÉLMÉNY „A program során lehetőség van a hallucinogén, az Ayahuasca liánjának felhasználá­sával készült főzet kipróbálására, melyet korábban csak a helyi sámánok használtak. Ez megnyitotta előttük a kaput a különböző világok és dimenziók között. Több riport számolt be a helyi médiában arról, hogy ezt a főzetet kontrollált körülmények között számtalan betegség gyógyítására is fel tudják használni…” ^IS

Mindez a megélhetésen kívül alkalmat teremt arra is, hogy az indiánok egyre erő­teljesebben és hatékonyabban lépjenek föl az esőerdő, lakóhelyük és kultúrájuk védel­mében. Ebben számos nemzetközi természetvédő szervezet segítségére is számíthat­nak, és hírüket messzire elviszik a hozzájuk látogatók. A fölkínált élmények között van az ayahuasca fogyasztása is, ismertsége az internet korában sebesen terjed a világban. Szerepet játszanak ebben a helyszínen tapasztalatokat szerző utazók és a világszerte terjeszkedő ayahuasca közösségek is. A sámánok népszerűsége, tekintélye megnőtt, egyre szélesebb körben tartanak igényt szolgáltatásaikra. A dél-amerikai városok lakói jó pénzt fizetnek tevékenységükért, ezért sok gyógyító hagyta el korábbi lakóhelyét. Ez esetenként súlyos problémákat okozhat, mivel az indiánok a kisebb településeken hagyományos orvosaik nélkül maradnak.

A nagy érdeklődés és kereslet nyomán az ayahuasquerok egyre távolabb utaznak. Mexikó luxus üdülőhelyein a wellness szolgáltatás részei, és Észak-Amerika és Eu­rópa nagyvárosai is tárt karokkal várják őket. 2-300 dollárnyi összegért ma már szin­te a világ bármely pontján lehet alkalmat találni az ayahuasca fogyasztására. Ezeket részben az utazó sámánok szervezik, a hozzá kapcsolódó rítusokkal, részben pedig bárki, aki hozzá tud jutni az italhoz. A kellő fizikai és lelki felkészülés, ismeretek és tapasztalt vezető nélkül folytatott kísérletek igen kellemetlenné, félelmetessé, vagy akár veszélyessé is válhatnak. Információink szerint az amazóniai sámánokon kívül az észak-amerikai indiánok is aktívak hasonló, de nem ayahuascán alapuló szertartások szervezésében, ők Európán belül elsősorban Németországban találnak otthonra.

AZ AYAHUASCA ISMERTSÉGE MAGYARORSZÁGON

Annak kiderítésére, hogy Magyarországon milyen ismeretek érhetők el az ayahuas-cáról, az interneten kezdtem a tájékozódást. Közel kétezer magyar nyelvű találatot nyertem, ami azt bizonyítja, hogy a téma egyáltalán nem ismeretlen a magyar kö­zönség számára. Három lapot emelnék ki, melyek kiindulásul szolgálhatnak. Ezek az ayahuasca.hu, az ayaliuascareality.blog.hu és az ayahuasca.eoldal.hu oldalak.

Az amazóniai sámánizmussal és annak eszmevilágával, általában sámánokkal, hal-lucinációkkal, drogokkal kapcsolatos írásokat, híreket, cikkeket tartalmaznak, különös tekintettel az ayahuascára. A hozzászólók saját elméleteiket, élményeiket osztják meg, programokra, linkekre hívják föl a figyelmet. Ezen írások között akad, amelyik igen kimerítően és korrektül tájékoztat a szer készítéséről, használatáról, történetéről.

A TASZ drogpolitikai oldala, a Drogriporter más, drogokkal kapcsolatos témák mellett egyes írásaiban kitér az ayahuascával kapcsolatos tudnivalókra is. Fontos for­rás még a Daath, a Magyar Pszichedelikus Közösség honlapja, amely főleg ilyen témá­jú írások, honlapok összegyűjtésével és elérhetővé tételével foglalkozik, fórumot tart fenn. A megosztások és a találatok között számos videó is van, zenék, képzőművészeti alkotások, és több, témába vágó előadásnak a felvételei. Elsősorban Feldmár András pszichoterapeuta és Máté Gábor pszichiáter (mindketten Kanadában élnek) előadásai keltenek érdeklődést. Mindketten kiemelten foglalkoznak a függőségek, szenvedélybe­tegségek kutatásával és gyógyításával és ennek során csatlakoztak azokhoz, akik az ay-ahuascában terápiás lehetőséget látnak. A videók között találni általában az amazóniai sámánizmusról, illetve kifejezetten az ayahuasca használatáról, készítéséről szólókat.

A komolyabb írott források között vannak orvosi oldalak (például. eLitMed.hu, pszichologia.com, szimpatika.hu, infomed.hu), melyek az ayahuascára vonatkozó or­vosi kutatásokat, hatásvizsgálatokat, vagy szerhasználati szempontból fölmerülő prob­lémákat is tárgyalnak. Bokor Petra, Frecska Ede, Csányi Barbara, Brys Zoltán: Az ayahuasca terápiás lehetőségei és veszélyei,¹⁰ Simon Katalin: Pszichedelikus drogokat önismereti célzattal használók életminősége,²⁰ vagy Molnár István: Dél-Amerika pszi-chotrop növényei²¹ című írásai tudományos kutatások eredményeit összegzik.

Tudományos ismeretterjesztő szinten az Élet és Tudomány is foglalkozik a témá­val, a szer terápiás alkalmazásáról szóló írásával. ²² A nyomtatott sajtóban nemrég a HVG Extra 2014/2 pszichológiai különszáma szentelt teret a kérdésnek.²³

A bulvár médiát is elérte a divat. Vidéki napilapok, női és wellness magazinok²⁴ általában néhány felületes sorban adnak „kis színes” hírt az ayahuascáról. A Bume­ráng című szórakoztató magazin például „Sting is megitta a levét” címmel számol be az énekes ilyen irányú tapasztalatáról.²⁵ Ezek az írások nagyjából annyi informá­ciót tartalmaznak, hogy létezik egy ayahuasca nevű ital, aminek fogyasztása révén érdekes látomásokra lehet szert tenni, ami nagyon egészséges és jót tesz a léleknek. De olvashatunk rémtörténetet is, mint annak a fiatalnak az esetét, aki az ayahuasca befecskendezése (!) után meghalt.²⁶ Ugyancsak fölbukkan az ayahuasca különféle ezoterikus, misztikus, ufós oldalakon is. Ezek az írások már teljesen elszakadnak az eredeti kiinduló ponttól. Van, aki elmondja, hogy a szer hatására lett ufó-hívő, mások mindent gyógyító csodaszert látnak benne, megint mások a magyar-indián rokonság kimutatásán fáradoznak stb.²⁷

A látomás-élmény közlése nem egyszerű dolog. Mivel az elmondások szerint erő­teljes a vizuális eleme, készülnek olyan festmények, amelyek megpróbálják megra­gadni, visszaadni a látottakat. Magyar festők és műkereskedők repertoárjából sem hiányzik a téma. Megemlíthető például a mágikus képeket készítő magyar Yilaster Daleth (Kolonits István). A műfaj legismertebb képviselője Pablo Amaringo perui ve-getalista sámán és festőművész, aki számos képén jelenítette meg ayahuasca hatására keletkezett látomásait. Müvei, gondolatai, köszönhetően a róla megjelent könyvnek²⁸ széles körben ismertté váltak, és ma már az ayahuasca látomások értelmezésében is szerepet játszanak. A hívószóvá vált ayahuasca lehet zenekar neve, lemez címe, de hotel neveként is megjelenik, vagy értékes kártyalapként egy fantasy játékban.

MAGYAROK AYAHUASCA-ÉLMÉNYEI

Az interneten sok élményleírás van, akad köztük olyan is, amit magyarok él­tek át dél-amerikai vagy európai helyszíneken. Három itt talált részletes leírásra támaszkodhattam,²⁹ és két további emberrel személyesen beszélhettem. Egyikük több ilyen szertartáson is részt vett már, a másik csak egy alkalommal.

Egy ecuadori suar (hivaro) sámán (saját megnevezése szerint: uwishin = gyógyító) által vezetett ayahuasca szertartás két részvevője így mesélte el élményét: az esemény nyugodt, megkapó természeti környezetben zajlik, ahol a résztvevők megtapasztalhat­ják, érzelmileg átélhetik ember és természet szoros összetartozását és egymásra utalt­ságát. Fél napos böjttel készülnek, és az egész éjszakán át tartó rítus során sem ételt, sem italt nem vesznek magukhoz.

A szertartás kezdő eseménye a tűz megrakása. Ennek során csak fát használnak, minden egyes, meghatározott módon elrendezett fahasábnak saját jelentése van, és olyan dolgokat szimbolizál, mint a föld, az ég, a szél, a víz vagy az ősök. A tűz folya­matos égéséről a sámán segítője gondoskodik. A résztvevők a tűz körül körben foglal­nak helyet. A tűz meggyújtásának énekekkel, imádságokkal kísért aktusa egy óráig is eltarthat. Ezután kerül sor az ayahuasca kiosztására. A hatás kialakulása alatt a sámán énekel és különféle hangszereken játszik. Ezek közé tartozik egy szájjal megszólaltat­ható, nagyméretű zenélő íj és egy lombos ágakból készült, csörgőként használt köteg, melyek hagyományos hangszerek, de volt olyan szertartás, amelyen előkerült ázsiai típusú sámándob is. Az énekek nyelve spanyol vagy indián, illetve ezek keveréke (az énekek neve: icaro), az imádságok spanyolul, időnként pedig angolul is szólnak. Az utasításokat és az imádságokat fordítják a részvevők számára.

A szer hatására a természeti környezet felfokozott érzékelése következik be, a nö­vények, a természeti jelenségek mintegy életre kelnek, személyessé válnak. Különféle szinesztéziák lépnek föl. Bizonyos személyes élmények, problémák (melyekre előze­tesen összpontosítottak) intenzív érzelmi megélése történik, a továbblépés, megoldás lehetőségének megérzésével. Egész idő alatt a tüzet figyelik, a tűz „tanít”. A tűz, a sámán és az egyes résztvevők között főként az énekek révén egyénre szabott kapcsolat alakul ki, melyet mindenki saját élményeként él meg. Az egyik elbeszélő szellemlé­nyeket is látott, a másik pedig a széllel, levegővel való kommunikációról számolt be. Virradatkor a több óráig tartó záró szertartások a dohányszenteléssel kezdődnek. Kö­rülbelül fél órán keresztül készíti el a sámán durvára vágott dohányból és kukoricacsu-héból sodort eszközét. Meggyújtása után csak annyira szívja meg időnként, hogy ne aludjon el, lényege a füst feláldozása, nem pedig a dohány szívása. A füsttel megáldja a hangszereket és más, a szertatás során használt eszközöket, végül pedig a vizet is megfüstöli. Ezt a „fújt vizet”, amelyet Amazónia-szerte gyógyításra használnak, ki­osztják az egész éjjel szomjazó résztvevők között. Közös körtánccal zárul a szertartás. Legvégül előhozzák az előző nap elkészített ételeket: kukoricát, apróra vágott, hideg sült húst, gyümölcsöket. Az ételek füsttel és imákkal való megáldása és a tűzzel való megosztása után közösen elfogyasztják.

Az általuk átélt rítusok tartalmaznak közös elemeket, de sámánonként kisebb eltéré­sek lehetnek. A variációkhoz az észak-amerikai indiánok szertartásainak egyes részletei is hozzáadódhatnak, mivel ma már rendszeresen találkoznak a kettős kontinens sámán­jai konferenciákon, tapasztalatcseréken, közös szertartásokon. A résztvevők arról szá­molnak be, hogy a szertartás rendkívüli, olykor ijesztően intenzív érzelmi és spirituális élményt nyújtott. A látomások jellege és tartalma elsősorban az adott személy kereső szándékától függ. Az átélteket másnap reggel beszélték meg egymással. Van, akit az élmény további elmélyülésre, továbblépésre késztetett, és ma meditációval igyekszik fönntartani, továbbfejleszteni azt a lelki állapotot, amelyet az ayahuasca fogyasztása meglehetősen drasztikusan elindított. Ahogy fogalmazott: a tea kinyitott egy ajtót. Elő­ször az ital hatása volt lényeges, de több alkalom után a szertartás vált fontosabbá. Az ayahuasca és a meditáció hasonló lélektani állapotot idéz elő, de míg az első a főzettől és a sámántól származó külső erőből ered, a második saját belső erőfeszítés eredménye.

Az interneten olvasható és a személyesen elbeszélt események közös jellemzője, hogy – egy kivétellel – valamennyi indián vezető segítségével zajlott. A szertartá­sok zömében a szokásos elemeket tartalmazták. Az étkezési előírásokat a dolog ter­mészetének megfelelően (általában egynapos eseményről van szó) viszonylag lazán kezelik, de lehetőség szerint kapnak valamilyen előzetes tájékoztatást a kerülendő élelmiszerekről, és az előkészület leginkább az aznapi könnyű, jellemzően vegetá­riánus étkezésben, esetleg böjtölésben fejeződik ki. A felkészülés része a spirituális cél megfogalmazása, annak a személyes problémának, kérdésnek a tisztázása, amire választ várnak. Ez hasonlóságot mutat azzal, ahogy a tradicionális használat során a sámán a szellemeknek kérdéseket tesz fel a gyógyítandó betegséggel kapcsolatban. A szertartásra az éjszaka folyamán kerül sor. A résztvevők körben ülnek, egymástól távol. Ez a hivaro törzs szokására emlékeztet, ahol egyéni látomáskeresésre töreksze­nek, nem kívánatos a többiekkel való fizikai kontaktus az esemény során. Ez a meg­közelítés megfelel az európai igényeknek, ahol szintén az egyéni élmény a fontos. A kör közepén tűz ég. Az ital kiosztása után zenével és énekekkel irányítja a sámán a folyamatokat. Dohányfüstöt, esetleg aromaterápiát alkalmazva, imádságokkal és éne­kekkel gyógyít, kisebb létszámú csoport esetén az egyénekkel közvetlen kapcsolat kialakítására is van mód. Személye nagyon fontos, hatása a jelenlevőkre erőteljes, vezet, értelmez, biztonságérzetet ad. A részvevők élményei az egyéni érzékenység szerint rendkívül széles skálán mozoghatnak. Vannak, akik semmilyen hatást nem érzékelnek, másoknál a testi tünetek (hányás, hasmenés) dominálnak vagy éppen hi­ányoznak, megint mások a látomásokból kapnak különösen sokat vagy keveset. Ezek mind normális reakcióknak számítanak.

A bekövetkező látomások sok közös elemet mutatnak. Legjellemzőbb a felfokozott érzékszervi érzékenység, a környezet jelenségeinek, az elemeknek az intenzív észle­lése, amely megszemélyesülésben is megnyilvánulhat. Ugyancsak jellegzetes az erő­teljes színek, fényjelenségek látása, és különféle alakoké, amelyeket mindenki egyéni módon értelmez. Van, aki életre kelt fát lát, mások a tűzzel társalognak, megint má­sok szellemlényekkel vagy Buddhával találkoznak. Az egyik európai színtéren zajló szertartáson a környezet kialakításában jelentős szerepet kaptak különféle meditációs, buddhista jellegű elemek, amelyek gondolatvilága a látomásokat is befolyásolta. Egy másik esetben hiányzott a szertartás, de az ayahuasca fogyasztása itt is a többihez hasonló látomásokat váltott ki. Azonban a beszámolók megegyeznek abban, hogy a szertartás fontos, hozzájárul az intenzívebb átéléshez és segítséget nyújt az értelmezés­ben, magasabb spirituális szintre emeli a történéseket. Az utóhatás tekintetében elég egységes a vélemény. Mindannyian arról számoltak be, hogy megrendítő, intenzív ér­zelmi élményben volt részük, és hatása hosszabb távon is megmutatkozott, elsősorban pozitív személyiségfejlődésben. Utána optimistábbnak, erőteljesebbnek, kiegyensú­lyozottabbnak és jobb embernek érezték magukat.

Jellemző különbség, hogy míg az eredeti indián elképzelés szerint a használók lel­kének egy része egy külső, más módon láthatatlan szellemvilágba tesz utazást, on­nan merít inspirációkat, tudást, konkrét információt és gyógyító erőt, addig az európai kultúrán nevelkedettek elsősorban saját bensőjükben mélyednek el, önismeret, lelki önfejlesztés, intenzív érzelmek megélése a céljuk.

Az ayahuasca-jelenség egy olyan igényt elégít ki, amely napjaink racionális, el­tárgyiasult, lelki, érzelmi problémákkal teli világában egyre nagyobb erővel jelent­kezik. A természetközeiibb életmód vágya, a hivatalos vallásoktól független, egyéni spirituális élmények keresése sokakban fogalmazódik meg. A tea jó híre, titokzato­san vonzó „indiánsága”, erőteljes érzelmi élményt, elmélyedést és pozitív pszichés változást ígérő, nem utolsó sorban pedig korunk igényeinek megfelelően gyorsan és intenzíven mutatkozó hatása nagy karriert jósolnak neki. Ezek mind olyan elemek, melyeknek ma sokan hiányát érzik. Szellemi hátterét erősítik a különböző herbalista, neosámánisztikus mozgalmak is. A bizalmat pedig növelik a tudományos kutatók által is vizsgált és megerősített tulajdonságai, remélt terápiás lehetőségei. Fogyasztói nem tekintik kábítószernek, hanem úgynevezett enteogén anyagnak, amely vallásos, spirituális tartalmat hordoz, és az egyén lelki, erkölcsi jobbítását szolgálja. Ezt a hoz­zá kapcsolódó vallási közösségek folyamatosan bővülő körben elismert tevékenysé­ge is megerősíti, utazó sámánjai pedig egyre több emberhez elviszik. Valószínűleg találkozunk még vele.

Jegyzetek

1. Harner 1973d: 1-7.
2. De Komé 1973: 99-102.
3. Hamer 1973a: 15-27.
4. Hamer 1973d: 5-6.
5. Kensinger 1973: 13-14.
6. Kensinger 1973: 10.
7. Kensinger 1973: 11.
8. Kensinger 1973: 12.
9. Kensinger 1973: 13
10. www.chrislian-raetsch.de/Arlikel/Arlikel/Ayahuasca.html, (letöltés: 2014. 7. 16.)
11. Harnerb: 155-175.
12. Dobkin de Rios 1973:67-85.
13. Harner 1973c: 153.
14. Steven Mizrach é.n.: 2
15. Edelman-Bromley 2012: 3.
16. Bokor etal. 2012:500-503
17. nandu.hu/magyar/utazasok/hlb-peru2009/peru9009-06.hlm (letöltés: 2014. 10. 02.)
18. http://www.latinamerika.hu/Peru-Bolivia/PerBoll4napIvIisztikus.php (letöltés: 2014. 10. 02.)
19. Bokor ct a!. 2012.
20. Simon 2012.
21. Molnár, 2007.
22. Vásárhelyi 2010.
23. Bokor 2014.; Vájna 2014.
24. www.ellemagazin.hu/test-lelek/2014/03/13/Tudjon-meg-lobbet-a-drogok-halasairol/(letöltés: 2014. 7. 11.) www.borsonline.hu/cikk.php?id=56064, (letöltés: 2014. 7. 11.) www.h ir24.hu/tudomany/2011/10/28/valosag-az-agy nak-a-hal lucinacio/’/prev. (letöltés: 2014. 7. 11.) www. nyirseghir. hu/index.php?page=cimke&cimke=ayahuasca&oldal=20&laponkent=25,(letöltés: 2014. 7. 11.)
25. Bokor Fekete 2012.
26. http://hir.ma/ezoterikus-hirekTielehalt-az-indian-szertartasba-a-19-eves-srae/370012, (letöltés: 2014. 7. 11.)
27. boldognapot.hu/blog/ayahuasca-egy-amazoniai-gyogyito-noveny/. (letöltés: 2014.7.11.) rejtelyekszigete.hu/tag/ayahuasca, (letöltés: 2014.7.11.) saman.nature-spirit.com/201 1/02/az-ayahuasca-fozet.html, (letöltés: 2014.7.11.) tudatvaltas2012.blogspot.hu/2013/03/david-icke-valosag-letoltese-3-resz.html, (letöltés: 2014. 7. 11.) azcrdesz.hu/?p=169. (letöltés: 2014. 7. 11.) szabadonebredok.info/ujra-programozhatjuk-a-dns-unket-es-meggyogyithaljuk-magunkat/, (letöltés: 2014. 7. II.)
28. Luna – Amaringo: Ayahuasca Visions: The Religious Iconography of a Peruvian Shaman, North Atlantic Books 1999.
29. http://www.nandu.hu/magyar/utazasok/hlb-pcru2009/pcru9009-06.htm: (letöltés: 2014. 7. 15.) http://ambruspeter.hU/2008/03/23/ayahuasca-trip/#more-10l, (letöltés: 2014. 7. 16.) http://mosolystudio.blogspot.hu/2014/02/egy-oserdei-beavatas-es-hatasai.hlml, (letöltés: 2014. 2. 19.)

Irodalom

• BOKOR Petra
  2014    Őserdei tanítónövények. Rchab Sámánokkal. HVG Extra Pszichológia, 2014.2. 74-75.
• BOKOR Petra – FRECSKA Ede – CSÁNYI Barbara – BRYS Zoltán
  2012    Az ayahuasca terápiás lehetőségei és veszélyei. Lege Artis Medicináé. 2. 8-9. 499-504.
• BOKOR FEKETE Kriszta
  2012    Sting is megitta a levét. Varázstea hányással. In http://www.bumerangmagazin.hu/cik-kek/sting_is_megitta_a_Ievet, (letöltés: 2014.7.19.)
• De KORNE, Jim
  1997    Pszichedélikus sámánizmus. Pszichotróp növények termesztése, feldolgozása és sámáni alkalmazása Budapest: Ursa Maior.
• DOBKIN DE RIOS. Marlcnc
  1973    Curing with Ayahuasca in an Urban Slum, In: Harner, Michael J.(ed.): Hallucinogens and Shamanism. 67-85. London-Oxford-New York: Oxford University Press.
• EDELMAN, Stephanie – BROMLEY, David G.
  2012    Uniao  do  Vegetal.   In   www.has.vcu.edu/wrs/proliles/UniaDoVegetal.htm,  (letöltés: 2014.5.19.)
• HARNER, Michael J.
  1973a  The Sound of Rushing Water In Harner, Michael J.(ed.): Hallucinogens and Shamanism. 15-27. London-Oxford-New York: Oxford University Press.
  1973b  Common Themes in South American Indian Yagc Experiences. In Harner, Michael J.(ed.): Hallucinogens and Shamanism. 155-175. London-Oxlbrd-New York: Oxford University Press. 1973c   The Question of s Trans-Cultural Experience. In Harner, Michael J.(cd.): Hallucinogens and Shamanism. 151-154. London-Oxford-New York: Oxford University Press.
• HARNER, Michael J.(ed.)
  1973d  Hallucinogens and Shamanism. London-Oxford-Ncw York: Oxford University Press.
• KENSINGER, Kenneth M.
  1973     Banisteriopsis Usage Among the Peruvian Cashinahua. In I lamer, Michael J.(ed.): Hal­lucinogens and Shamanism. 9-14. London-Oxford-Ncw York: Oxford University Press.
• Iatinamerika.hu
  2014    www.latinamerika.hu/Peru-Bolivia/PerBoll4napMisztikus.php, (letöltés: 2014.10.2.)
• MIZRACH, Steven
  é.n.      Santo Daime, Internet: www2.fiu.edu/~mizrachs/daime.htm, (letöltés: 2014.5.19.)
• MOLNÁR István
  2007    Dél-Amerika pszichotróp növényei (Banesteriopsis caapi és Psychotria viridis)
• RÁTSCH, Christian
  2014    Ayahuasca.    In    www.christian-raetsch.de/Artikel/Artikel/Ayahuasca.html,    (letöltés: 2014.7.16.)
• SIMON Katalin
  2009    Pszichedelikus drogokat önismereti célzattal használók életminősége (szakdolgozat, Semmelweis Egyetem, Egészségtudományi Kar) In www.daath.hu/incoming/Simon Ka­talin Pszichedelikus drogok eletminoseg.pdf, (letöltés: 2014.7.1.)
• VÁJNA Tamás
  2014    ,,Az igazi kérdés nem az, miért van addikció, hanem hogy miért van fájdalom” Interjú Máté Gáborral. HVG Extra Pszichológia 2. 66—69.
• VÁSÁRHELYI Gábor
  2010    Keménydrog vagy megváltó csodaszer? Ayahuasca: a lélek indája. Elet és Tudomány 27. 848-851.

Vilma Főzy: Ayahuasca: The international career of an Amazonian narcotic

In the western periphery of Amazonia a sort of hallucinogenic tea is made out of a forest liana (Banisteriopsis caapi), either alone or in combination with various other plants. Shamans have used this psychedelic brew to have visions, to help meeting with spirits and to heal the ill for centuries. The drug and the related rites at the beginning of the 20″‘ century became well-known in Mestizo communities as well, and churches were established which combine the consumption of ayahuasca with Christian and African elements. They believe in a harmonic coexistence of people and nature, which is aided by the benevolent psychic effects of the drug. In the 1960s it was used in north-America and Europe as well, and since then it has become widespread internationally. Amazonia has become a destination of spiritual tourism, where one may take part in rituals led by the local shamans, who may provide their services of rite and beverage abroad as well. The users of ayahuasca report of intensive emotional experiences, self-awareness and spiritual development. Medical and psychological investigations are being conducted in order to verify the benevolent effects of the drug and its possible adaptation to cure dependencies. The paper ends with a presentation of the emergence of the subject matter on Hungarian websites and with an analysis of Hungarian personal experience narratives about the impact of ayahuasca.

Megjelent: ETHNOGRAPHIA 125/2014. 3. sz.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Hallucinogén szerek – Drog-nyomozók cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

A hallucinogén szerek – köztük az LSD – sokáig kártékony, használóit látomásos utazásokra csábító drogokként szerepeltek a köztudatban.

Hallucinogén szerek megítélése napjainkra viszont árnyaltabbá vált, hisz, bár továbbra is tiltólistán vannak, egyre többen használják őket alkohol- vagy épp heroinfüggőség kezelésére. Jótékony gyógyító szerekről, vagy kárhozatos mérgekről van-e hát szó? A film ezt kutatja Peruban, Kanadában és Svájcban.

A kábítószer-kereskedelem a világ egyik legjövedelmezőbb és egyúttal legigazságtalanabb biznisze, melyben aki nyer, sokat nyer, aki veszít, mindent veszít. De hogyan működik ez a sokat szidott, a hatóságok által mégis többnyire tehetetlenül szemlélt üzletág? Lehetséges valaha véget vetni neki? Vagy legalább keretek közé szorítani? És milyen hatással vannak a különböző kábítószerek a használóikra?

A nyers hangvételű, tényekre szorítkozó oknyomozó sorozat 360 fokos körképet ad négy széles körben elterjedt kábítószerről, a kokainról, a metamfetaminról, a heroinról és a marihuánáról. Az epizódok valamennyi drog esetében elénk tárják a használatához és előállításához vezető társadalmi tényezőket, valamint exkluzív interjúkat mutatnak be az üzletág legfontosabb szereplőivel: kereskedőkkel, farmerekkel, fogyasztókkal, valamint az ellenük harcoló rendőrökkel és orvosokkal. Valamennyi kábítószer esetében részletes képet kapunk a drog teljes életciklusáról, az alapanyag megtermesztésétől kezdve egészen az értékesítésig és hatásuk az emberi szervezetben való kifejtéséig.

A sorozat segítségével próbálkozzon meg azzal, ami eddig még senkinek se sikerült: feltérképezni és megismerni a legelterjedtebb és legpusztítóbb kábítószerek terjesztő hálózatait, valamint az őket a háttérből működtető személyeket. Tartson ön is a stábbal Kolumbia kokafarmerei, Afganisztán heroincsempészei és Jamaica marihuánatermesztői közé, és kövesse nyomon a szerek útját a megközelíthetetlen termőhelyektől a félhomályos laboratóriumokon át egészen a fogyasztókig és a razziákat szervező rendőrörsökig.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Tabu – Legális drogok cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Ayahuasca: A lélek indája cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Ayahuasca: A lélek indája – keménydrog vagy megváltó csodaszer (Vásárhelyi Gábor)

Megjelent az Élet és Tudomány 2010/27. számában

Amazónia fülledten sűrű esőerdeinek mélyén él egy kígyószerű kúszónövény, melyről sokan azt tartják, megoldást nyújthat a világ globális problémáira az egyén megtisztításán keresztül, segít az egyetemes harmónia és szeretet megtalálásában és a természet tiszteletének, az alázatnak és önmérsékletnek a terjedésében.

A világ más részein ugyanezt a növényt felfedezése óta démoni eredetűnek tartja az egyház, hatóanyagai pedig a drogtörvények bevezetése óta az illegális narkotikumok listáján szerepelnek. Cikkünkben megpróbáljuk objektíven bemutatni ennek a szerfelett érdekes — Magyarországon többnyire ismeretlen, ám a világon egyre nagyobb népszerűségek örvendő — növénynek a történetét, botanikáját, hatásmechanizmusát és misztikus jelentőségét.

A mágikus növény nyomában

Az ayahuasca (Banisteriopsis caapi: kecsua jelentése: a lélek indája; egyéb elnevezései: Yajé, Dápa, Mihi, Kahí, Natema, Pindé, Daime, „minden növény édesanyja”) egy Észak-Nyugat-Amazóniában élő, a Malpighiaceae családba tartozó élősködő lián, melyet az őserdei törzsek időtlen idők óta használnak vallásos szertartásaikhoz különleges víziókat előidéző, gyógyító és tisztító tulajdonságainak köszönhetően. Ügy tartják, a lélek indája kiszabadítja a testből a szellemet, ami ezután szabadon vándorolhat a világban, kapcsolatba lépve távoli ismerősökkel, ősökkel, jövőbeli nemzedékekkel, valamint az istenek és szellemek világával.

Az ayahuasca használata minden bizonnyal évezredek óta a törzsi létforma része Amazóniában. A víziók jellegzetes mintázatai, szimbólumai és istenei mélyen beépültek számos perui, bolíviai, ecuadori, kolumbiai és brazil indián törzs életébe és hitvilágába a prekolunibián kőfaragások-tól kezdve a hétköznapi tárgyak díszítésén át az eredetmítoszokig. Ennek ellenére a növény elkerülte a spanyol hódítók figyelmét, nyugati felfedezése 1851-ig váratott magára. Az ayahuascáról először az angol botanikus, Richard Spruce írt feljegyzéseket. Ö a brazil tukano indiánoknál, majd később az Orinoco-vidéki guahiboknál és az ecuadori zaparok-nál egyaránt fellelte a növényt és annak szertartásos használatát.

A XIX. század derekától Spruce-t számos felfedező követte Amazóni-ába az isteni eredetű növény után kutatva, a gyűjtött minták hatóanyagainak elemzése pedig a XX.századdal kezdődött. Az első elkülönített alkaloidokat — a növény által szerezhető telepatikus képességeket tükrözendő — telepatinnak nevezte el Zerda és Bayón 1905-ben. Mások egyéb minták alapján a yagein, banis-terin neveket adták a megtalált hatóanyagoknak és csak a 30-as években derült ki, hogy mindezek azonosak az Ázsiában őshonos szíriai rutafű (Peganum hármaid) már korábban azonosított harmalin és harmin alkaloidjaival.

A német Kurt Beringer volt az első gyógyszerész, aki a növény hatóanyagait drámai sikerrel tudta hasznosítani parkinsonos betegek kezelésében 1928-ban, ám az ayahuasca hatásmechanizmusának pontosabb megértésére csak a hatvanas években került sor.

A sámáni és a nyugati út

Az ayahuasca idegrendszerre gyakorolt hatásmechanizmusa rendkívül érdekes és számos megfejtetlen titkot tartogat. Alapvető tény, hogy az ayahuasca inda önmagában nem, vagy csak nagyon gyengén hallucinogén, a növényből ezért egyéb erőnövények hozzáadásával sűrű főzetet készítenek a sámánok — ki-ki a saját titkos receptje és a szertartás jellege szerint. Az ayahuasca növény fő hatóanyaga a már említett harmalin, ami egy gyenge, reverzibilis monoamin-oxidáz (MAO) gátló. Ezt egészíti ki a főzet egyéb növényeiből (pl. Chacruna — Psychotría virídis,) kinyert erősen hallucinogén alkaloid, a DMT (dimetiltriptamin), mint a főzet másik kémiai alapanyaga.

A MAO-gátló harmalin lecsökkenti a hallucinogén DMT-t lebontó monoaminok hatását, azaz segíti a DMT véráramba és agyba jutását. A harmalin önmagában csak enyhén hallucinogén, a DMT-t pedig hiába fogyasztjuk szájon át, szervezetünk lebontja. A két szer tehát külön-külön nem, csak együtt hat.

A dologban a lenyűgöző, hogy ezt a bonyolult hatásmechanizmust, amely a nyugati orvoslás számára csupán 50 éve ismert, milyen tapasztalati úton tudta szinte mindegyik őserdei törzs egymástól függetlenül, a végtelen növénykombinációs lehetőség között megtalálni. Természetesen a nyugati gondolkodás számára érthetetlen ayahuasca-világban ez a kérdés nem okoz fennakadást — az indiánok úgy tartják, az ayahuasca ősibb, mint ők maguk, ő mutatta meg számukra az istenit és démonit, és egyben azt is, hogy milyen növényt kell a főzetük-höz adni a különböző gyógyító hatások elérése érdekében.

A boldogságtól hányni

Az ayahuasca-szertartás az ayahuas-cero, azaz az ayahuasca sámán vezetésével, 5-30 gyógyulni kívánó részvételével kizárólag éjszaka zajlik. A ceremóniát komoly testi-lelki felkészülés, több hetes diéta, szexualitástól mentes időszak előzi meg és követi, nők több törzsben egyáltalán nem, vagy csak a menstruációs ciklusuk bizonyos periódusában vehetnek részt. A legszigorúbb szabályozás alatt a tukano indiánok férfi beavató Yuruparí szertartása áll, amelyen a leselkedő nőknek azonnali halálbüntetés jár.

A szigorú diéta betartása több okból is indokolt. Egyrészt az ayahuasca hatóanyagai a MAO-gátlásnak köszönhetően sok méreganyagot, például tiramint is beengedhetnek a véráramba, ami komoly, akár halállal is végződő akut kórállapothoz vezethet (hypertonias krízis). Emellett a szertartás egyik fő alkotóeleme a szüntelen tisztító hányás és hasmenés, ami nyilván könnyebben elviselhető, ha üres az ember gyomra.

Az egész éjszakás szertartás menetét a sámán szabja meg és irányítja, a gyógyulni kívánók testi-lelki betegségei, a közösség pillanatnyi hangulata és a különböző szellemekhez idézett dalok, az icaro-k szigorú sorrendje alapján. A szertartás alapvetően a természet, az élet, a tűz, a víz, a levegő és a föld harmóniájának tiszteletében zajlik, a résztvevők ezek szellemeihez imádkoznak és a sámán dalai által vezetve oldják fel testi-lelki problémáikat, egyensúlyt akadályozó sérelmeiket, gondjaikat, nézeteltéréseiket, rossz emlékeiket, félelmeiket.

A gyógyításon túl a sámánnak egyéb teendői is akadhatnak a szertartás folyamán. Az éjszakára szerzett telepatikus képességekkel meglesheti az ellenséget, kifigyelheti taktikáját, madárrá vagy ősi harcosokká változva természetfeletti háborút vívhat a szomszédos törzs erővel rendelkező sámánjaival vagy csak egyszerűen elüldözheti a környéken ólálkodó rossz szellemeket.

Tipikus jellemzői az ayahuasca szertartásoknak az erőteljes képi és hang hallucinációk. A víziók meghatározott szín- és formavilággal rendelkeznek, ami főzetről-főzetre más és más, bennük az ayahuasca istennője is különböző alakokat ölt (óriáskígyó, jaguár, tukán stb.). Érdekes módon az ayahuasca az őserdőtől idegen nyugati ember számára is sokszor ezt az élőlény- és szimbólumvilágot jeleníti meg.

A kollektív tudatalatti ilyetén megjelenése mellett a beszámolók szerint az ayahuasca esszenciája a tökéletesen személyre szabott élmény, melyben a delíriumos állapotban lévők tökéletes önazonosságot nyernek és kénytelenek őszintén szembenézni saját tudatalattijukkal. Az erős mérgezéses állapotból az egyetlen létezőnek tűnő út a megtisztulás és gyógyulás felé a (hányással karöltve) az őszinteségen és szereteten át vezet.

Egyéb különleges, jelenlegi nyugati tudásunk által felettébb megmagyarázhatatlan jelenségek is tarkíthatják a szertartást, mint például a telepatikus képességek érzetének megjelenése, a kollektív tudatállapot kialakulása, csoportos víziók, éjszakai látás vagy szinesztézia.

Az ayahuasca-főzet a boldogító hányás mellett egyéb erős mérgezéses testi tüneteket is kiválthat — hirtelen fellépő hőhullámok, hidegrázás, verejtékezés, erős gyomorgörcsök, fájdalmak, szédülés, koordinációvesztés és nyáladzás is tarkíthatja az istenek világában tett páradan utazást. Az erős ayahuasca-főzetek olyan növényeket is tartalmazhatnak (például Datura, Brugmansia fajok), melyek túlfogyasztás esetén akár halált is okozhatnak.

Mindezen múló testi mellékhatások ellenére az ayahuasca hosszú távon sokak szerint valóban csodaszer, az aya-huascát használó törzsek számos tanulmány szerint boldogabbak, kiegyensú-lyottabbak, egészségesebbek, okosabbak, elégedettebbek és tovább élnek, mint a szert nem használó szomszédaik. Természetesen mindez az apáról fiúra öröklődő hatalmas sámáni tudásnak is köszönhető, melynek segítségével a veszélyes szert a többezer éves hagyományoknak megfelelően használják.

A tiltott gyümölcs

Az ayahuasca-főzet összes növényi alapanyaga legális, ugyanakkor maga a főzet, valamint a harmalin és a DMT Európa legtöbb országában és az USA-ban is tiltott drognak számít. A tiltás alól mentességet élvez néhány ayahuasca-élményekre alapozott egyház (a brazil Uniáo do Vegetal vagy az Európában és az USA-ban is egyre több hívet toborzó Santo Daime), amelyek sok évig tartó pereskedés után néhány évvel ezelőtt kivívták tagjaik számára a szent főzet szakrális célú használatijogát.

Az általános tiltás ellenére az ayahuasca használata nyugaton gyors ütemben terjed, amit sokan a második pszichédelikus forradalomként tartanak számon a hatvanas évek LSD hulláma után. A nyugati orvoslás kontrollált körülmények között elkezdett újra foglalkozni az ayahuascával egyértelmű és hosszan tartó kedélyállapot javító tulajdonsága és a legkülönbözőbb függőségek, onkológiai és pszichiátriai betegségek gyógyításában mutatott lenyűgöző eredményei alapján (a PubMed orvosi cikkadatbázisban jelenleg 97 bejegyzésben szerepel az ayahuasca szó).

Amazóniában az ottani legalitásnak köszönhetően mára kialakult az úgynevezett ayahuasca-turizmus, amely óriási tömegeket és tőkét vonz elsősorban Peruba. Mivel a pénzzel megváltható boldogságra nyilván bármilyen magas áron van kereslet, egy nyugatiak által menedzselt kvázi-autentikus szertartás ára akár több ezer dollárra is rúghat.

Ugyanakkor az interneten található leírások alapján, a könnyen és olcsón, akár eBay-en is hozzáférhető alapanyagokból manapság bárki főzhet magának ayahuascát vagy hasonló hatóanyagú, de alternatív növényi összetételű ayahuasca-analógokat. Ám a megfelelő sámáni tudás és tapasztalat hiánya az avatatlanok körében a súlyosan negatív tapasztalatok és életveszélyes helyzetek gyors terjedését is magával vonta.

A nyugati kereszténység a spanyol hódítással kezdte meg sikerrel a délamerikai kultúrák felszámolását (pl. a szintén hallucinogén Trichocereus pa-chanoi kaktusz kultusza kizárólag azért élte túl a konkvisztádorokat, mert a sámánok a San Pedro — Szent Péter — nevet adták neki sérthetetlenségének megőrzése érdekében). Az ayahuasca ugyan sokáig rejtve maradt előlünk, de felfedezése óta a „démoni szert” és a hozzá kapcsolódó pogány szertartást a kereszténység egyértelműen elítéli — a sámánok szerint azért, mert segítségével nincs szüksége az embernek az egyházra az Istenekkel való kapcsolatteremtéshez. A szer jelenlegi újrafelfedezésével ugyan terjed nyugaton is az ayahuasca kultúrája, ugyanakkor mértéktelen — nem szertartásos — használatával ismét veszélyeztetjük a sokezer éves hagyományt és a jelentősen megcsappant természetes növényállományt. Kérdés, hogy jut-e mindenkinek ayahuasca mielőtt elfogy, hogy rájöjjünk, a boldogságot ne külső dolgoktól várjuk, hanem önmagunkban keressük.

Kislexikon

• alkaloidok: főként a magról szaporodó növényekben előforduló bonyolult szerkezetű, nitrogéntartalmú bázisok, melyek jelentősen befolyásolják az emberi szervezetet. Alkaloid-típusú növényi hatóanyag például a kinin, a koffein, a nikotin, a morfin és az ayahuasca két fő alkotóeleme, a harmalin és a DMT is.
• erő-növények: a hagyományos sámáni kultúrákban, ahol a varázslás és a gyógyítás azonos fogalmak, számos növényt isteni eredetűnek és erővel rendelkezőnek tartanak. Minden erőnövény istene határozott személyiséggel bír és a rá jellemző módon segítheti vagy büntetheti használóját az általa kiváltott víziókon át. Magyarországon is számos erő-növény él. A mindenki által ismert hajnalka LSA-t, az LSD-vel rokon vegyületet tartalmaz, a hazai boszorkányok pedig előszeretettel használták a belénde-ket, csattanó maszlagot vagy az angyaltrombitát a seprűn történő repülés élményéhez.
• MAO-gátló: a monoamin típusú idegi ingerülettovábbító anyagok (pl. szerotonin, dopamin, adrenalin, noradrenalin) lebontását gátló, azaz agyi mennyiségüket növelő szer. MAO-gátlót a tobozmirigyünk is termel és érdekes módon nagyobb mennyiségben található tibeti jógik agyában, mint az átlagemberekében. Sok MAO-gátló erős antidepresszáns gyógyszerek fő hatóanyaga. Az ayahuascában fellelhető harmalin illegális, felügyelt narkotikum.
• DMT (dimetiltriptamin): a szerotoninhoz hasonló struktúrájú endohallucinogén, azaz olyan víziókat előidéző szer, melyet a szervezetünk is termel a természetes anyagcsere részeként. A DMT leginkább alvás, meditáció, éhezés, fájdalom, illetve teljes ingermegvonás alatt mutatható ki a szervezetben, legnagyobb mennyiségben pedig halálközeli élménykor szabadul fel. DMT-t számos növény tartalmaz jelentős mennyiségben, például a közönséges nád is. Érdekes módon ezzel egy időben illegális drogként is nyilván van tartva, birtoklása, fogyasztása, kereskedelme sok év börtönbüntetést von maga után.

VÁSÁRHELYI GÁBOR

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) A magyar sámán révülete cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

“Balázs János: A magyar sámán réülete – (Rejt, rejtëk, rejtëzik)”

Megjelent az Ethnographia • 65. évfolyam (1954) számában ezért a régies nyelvezet miatt csak kivonat található meg a bejegyzésben a teljes tanulmány a sámán és a légyölő galóca kapcsolatáról letölthető innen:

“Balázs János: A magyar sámán réülete” (PDF)

A magyar rejt ‘abscondo, celo; verbergen, verhehlen* igének nyelvem­lékeinkben található alakváltozatai: JókK. 4: „elreyt-” BécsiK. 6: „elreit-” | MünchK. 39: „reit-” VirgK. 42: „reyt-” NádK. 427: „re«/f-” | JordK. 396: „el reyt-” J Born.: Ének. 493: „rőyt-” | Ver.: „reüt, rüt” C: „elrit” | Zvon:Post. I, 20: „rőyt” (NySz.). Van azonban a régi magyar nyelvben egy ehhez feltűnően hasonlító rüt, rőt, rojt. réüt, rit, riüt ‘mente corripio; entzücken’, valamint egy el-rüttetik ‘extra se rapi, spiritu corripior; in Entzückung geraten’ ige is: JókK. 77: „el rywtetyk” j NagyszK. 381: „el rétetheec” VirgK. 86: „réitetik” JordK. 781: „el-rewtettem” | PéldK. 73: „elrytetet” | DebrK. 164: „el ritetik” uo. 207: „el rüttetik” j ÉrdyK. 502b: „el reewteteek” Telk. 63: „elrűtetneiec” Born: Préd. 244: „rötete” (NySz.). Hogy e két igénk végső soron azonos-e, vagy pedig csak véletlenül hasonlít egymáshoz, arra nézve egészen a legújabb időkig eltérők a vélemények. Budenz különválasztja őket. A Magyar-ugor Szótár 660 szerint ugyanis: ..Ezen rüjt- vagy rojt-. . . alakilag egészen egybe­folyt a rejt- ‘abseondere’ igével . . .•’. Szily Kálmán (MNy. XVII, 45—6) hasonlóképpen vélekedett. Szerinte fel kell tennünk, hogy a régiségben volt egy, a mai rejt igével alakjára nézve teljesen egyező, de egészen más eredetű és jelentésű *rejt ige. Azok közül, akik az újabb időkben ezekkel az igékkel foglalkoztak, Beké Ödön (Nyr. LXXIV, 417 — 8) szintén úgy nyilatkozott, hogy nem tartoznak össze.

Ezzel szemben Víkár Béla (Nyr. XXXV, 253—4) úgy véli, hogy a Pv. réit (amelynek változatai a régiségben rit, rüt, rőt, riüt, rojt) a mai tejt ‘eldug, eltüntet’ igének régibb formája, s ilyenformán a két ige egy és ugyanaz. Ezt a felfogást vallja Baboss R. Ernő (MNy. XXXIV, 223-4) is; szerinte rejt ‘in Ekstase versetzen’, valamint rejt ‘abseondere, verbergen’ igénk valószí­nűleg azonos; a kettő kapcsolatát nézete szerint úgy érthetjük meg, ha Vikár nyomán felteszünk egy ‘varázsol, bűvöl, elvarázsol’-féle közvetítő jelentést. Bárczi Géza Szófejtő Szótára szerint rejt igénk bizonytalan eredetű; leg­valószínűbb, hogy a révül igével függ össze, és ”eredeti jelentése ‘lázba, révü­letbe ejt’ —> ‘varázsol, bűvöl’ s innen: ‘elvarázsol, varázslattal eltüntet’ -> ‘eltüntet’; a ‘révületbe ejt’, ‘elvarázsol’ stb. jel.-ek a régi adatokkal igazol­hatók”. A kérdés legújabb és legalaposabb vizsgálója, Pais Dezső Reg című tanulmányában (MNyTK. LXXV, 6—7) az előbbihez hasonló jelentésfejlődést feltételezve az említett két igét összetartozónak tekinti.

Mármost melyik felfogás helytálló: az-e, amely szerint a szóban lévő igék teljesen különböző eredetűek, vagy az, amely ezeknek azonos eredetét vallja? E kérdés, mint majd kiderül, nemcsak nyelvtörténeti, hanem — leg­alább annyira — néprajzi érdekű is.

A fenti igék közül a’mente corripio; entzücken’ jelentésűnek a tövét már Hunfalvy Pál (NyK. V, 247 — 52) a manysi ríj ‘melegség’ névszóval hozta kapcsolatba. Hunfalvy szerint a manysi bűbájos a bűvös dobot addig veri, ,,’mig elragadtatásba esik, mi a test reszkedésével jelenti ki magát, s ekkor azt mondják róla: Tárom ríj tauen johts = a Tarom (isten) réje reá jutott; vagy: Táromnel réjl johtáues, pinves isten által réj-vel van megláto­gatva, megrakva; vagy: Tárom jäni ríj tauen johts, láting tauen ti pini isten nagy ríj-e reá jutott, szólni ösztönzi őt . . . — Ezekből azt tanuljuk, hogy a vogulok az elragadtatást, amelyben a bűbájosok jövendölnek vagy látáso­kat jelentenek ki, réj-nek hijják; s meglepetve látjuk, hogy ezen ríj szó nagyon egyezik a magyar rév, ríj szóval, melyet a felhozott származott szók törzsének találtunk. Ugyanazon állapot jelölésére a vogul és magyar nyelv ugyanazon szót alkalmazza: nem nyilvánul-e ebből, hogy tehát annak előtte az pogány magyar vallásbeli szó volt, s hogy a magyaroknál a mai vogulokéhoz hasonló bűvészet divatozhatott. A vogul nyelv a ríj szóhoz jelzőül jäni-t vagy pubi-t teszen; amaz nagyot, ez csudálatost, rendkívülit jelent: a vogul nyelv tehát a bűvös elragadtatást nagy réj-nek vagy csudálatos réj-nek nevezi.” (I. m. 249—50.) — Ugyancsak Htjnfalvy azt is megemlíti, hogy a manysi ríj voltaképpen igenévszó. — Budenz Józsf.f (Magyar-ugor Szótár 658—9) elfogadja ezt az egyeztetést, s a rokon nyelvekből a következő szavakat állítja össze: vogB. ríj (réi), re ‘Wärme’, rein ‘heiss’: rejtil ‘sich erwärmen, corpeTbCfl’, reil — ‘warm werden, sich wärmen, melegedni’; reilt — ‘wärmen, erwärmen, corpeBaib’ ] vogL. ren ‘warm’, re- ‘brennen (von der Sonne)’; reitil ‘sich erhitzen’ | vogK. rig ‘Hitze, Schwüle, 3H0Ü’ j| osztB. rúu ‘Hitze, Wärme, Schwüle, Dunst’; ruun ‘heiss, schwül’j| zürj. ru ‘Dunst, Dampf (P. sonitru ‘warmer Dunst’) || votj. %ual- ‘brennen’, iuat- ‘anzünden’. Gombocz Zoltán (MNy. IX. 190), továbbá Baboss R. Ebno (MNy. XXXIV, 223-4) elfogadja ezt az egyeztetést; Bábczi Géza Szófejtő Szótárában az említett magyar ige finnugor eredetét és fenti egyeztetését valószínűnek tartja. Pais Dezső (i. m. 6) szintén úgy véli, hogy az előbb felsorolt manysi szavakat ,,elfogadhatjuk a magyar szócsalád alapszavának a rokonságául”. — A már felsorolt finnugor adatokat kiegészíthetjük Szilasi Mónicnak a Munkácsi-féle Vogul Népköltési Gyűjteményhez készült szójegyzékéből a következők­kel: B. reV ~ réi’ ~ KL. r!~ AL. rí ‘hőség’ j É. reyin ~ KL., AL. ren ‘meleg’. — Kannisto (WogVok. 45) szerint e szavak az egyes manysi nyelvjárásokban: TJ. rei, AK., KK., EK. ny, P. riy, ÉV., DV., AL. rí, FL. rey, Szo. rey ‘meleg, forró, hőség’; ezek szerinte egyeztethetők a finn räkki ‘hőség’, valamint a magyar rejt ‘in Ekstase versetzen’ szavakkal.
Mindezeket összeállítva és egybevetve Pais Dezső (i. m. 6 — 7) — a finn räkki kizárásával — feltesz egy finnugor eredetű *rek- igetövet; szerinte a magyar rejt ige ennek a -t műveltető képzővel alakult származéka. így magyarázta ezt Mészöly (MNy. VT, 442, XXIV, 309), valamint Baboss is (MNy. XXXIV, 223 — 4). A rekt > ré%t > rejt fejlődés közbeeső mozzanatait tükrözik olyan adatok, mint BécsiK. 114: elrehec (a. m. elrejtsék); DöbrK. 55: rehed (a. m. rejtsed). Némileg másképp Beké Ödön (Nyr. LXXIV, 417 — 8).

Abban tehát az említett kutatóknak mindegyike egyetért, hogy a rejt ‘in Ekstase versetzen’ a fentebb tárgyalt manysi szavakkal egyeztethető, finnugor eredetű szónak a származéka. Az eddigi vizsgálatok, mindenekelőtt

Pais Dszsőnek többször idézett tanulmánya nyomán az is kiviláglott, hogy a szóban forgó igék és névszók valamiképpen összefüggnek az ugorkori samánsággal. Hogy azonban bevezetőül említett igéinknek mindegyike a samánság világába vezet-e vissza bennünket, vagy csak az egyik, s a másik egészen más eredetű, vagy pedig ezek az igék valamiképpen mégis összefüggnek, esetleg azonosak is — erre nézve az eddigi vizsgálatok nem adtak eléggé megnyug­tató és elfogadható feleletet.

Ezt a kérdést úgy lendíthetjük előbbre, ha a legújabb nyelvészeti, néprajzi és régészeti kutatások eredményeinek felhasználásával, valamint a régi adatok kritikai elemzésével vizsgálat alá vesszük a sámánok réületbe esésének módját. A magyar rejt ‘in Ekstase versetzen’ igének jelentéstani magyarázata ugyanis mindmáig jóformán csak HuNFALVYnak idézett fejte­getésein, meg MuNKÁcsinak főleg P. Sz. Pállasz orosz akadémikus útleírásá­ból1 merített kommentárjain nyugodott.

Munkácsi a manysi, általában az „északi sámán” réületbe eséséről ezt írja: „A látható valóság az északi sámán varázsló műveletének eredményé­ben az, hogy maga ájulatszerű önkívületbe, vagyis réületbe jön. Az előzőleg bevett mérges galóca, illetve a sok megivott pálinka következtében már akkor szédül, midőn a varázslathoz fog, de mámorát és ideges állapotát még inkább fokozzák a dobogás, a hangos izgatott éneklés, az üvöltésekkel járó erőlködés, az üstök és csészék ütésével előidézett zaj s a képzelgés a bálványszellemmel való érintkezésről, esetleg a vele való küzdelemről.”2 E szerint tehát a sámán mérges galócát vesz be, vagy pálinkától részegedik le, s így esik réületbe. Kakjalainen az ugor népek samánosságával kapcsolatban elmondja, hogy az irtisi chantik sámánjai gyakran élnek a légyölő galócával, mint kábító­szerrel.3 Hogy a szibériai sámán légyölő galócát eszik, s ettől esik réületbe, azt igen sok utazó leírja. Az erre vonatkozó tudósításokat legrendszeresebb formában Ake Ohlmakks gyűjtötte össze,4 Egybevetéséből megtudjuk, hogy a légyölő galóca (Amanita muscaria L. Pers.) a korjak, kamcsadál, jurák-szamojéd (= nyenyec), osztják szamojéd (= szelkup) sámánok, valamint a Jenyiszej és Trtis melléki chantik sámánjai körében igen elterjedt kábítószer. Ohlmakks művének külön fejezetében szól az alkoholnak, mint sok szibériai nép sámánjaitól használt kábítószernek az elterjedettségéről is.5 Megállapítja, hogy az irtisi chantik, továbbá a tunguzok, a lappok, a burjátok és más népek sámánjai is igen gyakran valamely alkoholtartalmú italtól kábulnak el. Mindamellett az alkohol mint réületbe ejtő kábítószer — úgy látszik — nem mérkőzhet a légyölő galócával. A légyölő galócát jelentő szavak az obi-ugor nyelvekben, sőt általában több finnugor nyelvben is kiterjedt szócsaládot alkotnak. Az idetartozó egyes származékok jelentéstanilag is tanulságosak, mivel rávilágítanak a finnugor sámánok réületbe esésének egyik — bizonyára igen régi és igen elterjedt — módjára.

A légy ölő galócának etimológiáikig összetartozó elnevezései az egyes finnugor nyelvekben a következők: Manysi (Ahlqv.) paiiy, pinka ‘Fliegenschwamm’ I (Munkácsi, KSz, VIII, 343) É. pätjx, KL. ponk ‘Fliegenschwamm, agaricus muscarius’ II chanti (Ahlqv.) É. ponx ‘Schwamm, Fliegenschwamm’ I (Patk.) I. pünx, pan% ‘Fliegenschwamm’ | (Pápai) Jg. panga id., | (Paas.—Donn.) párjx ‘Fliegen­pilz’ 11. pnnk (púrjkSm) id. (Karj.—Toiv.) pa/ix (DT, Fii.), VK, Vart. pa’rfk Trj. p’á^jjlf, Ki. Ji°/]X, Kaz. porfk’ ‘Fliegenpielz’ || mordvin panga, pangó ‘Pilz’ || mari pongv, pongo, ponys ‘Pilz’.

Hogy ennek a mérges gombának a manysi sámán réülésében milyen fontos szerepe lehetett, mutatja az a körülmény, hogy az északi manysi nyelvjárásban (Szil.) päny a. m. részegség | Rausch, Betrunkenheit. Vö. VNGy. I, 115, 117; valamint I, 117: parién vwm ‘berauschter Mann’.

Mint ennek a szónak a származékai, a kábulatba esés, lerészegedés kifejezé­sére használatos szavak a manysiban: (Munkácsi, KSz. VIII, 343) pdnyli, pänxetäli, L, P. porjk’li ‘er ist betrunken, berauscht’. A chantiban is: (Paas.— Donn.) K. pqpjtdm,!. pupkLdm ‘singend zaubern nach dem Essen von Fliegen­pilzen, durch Zaubern heilen’ I (Karj.—Toiv.) DK. pa* pyvitcC ‘schreien und lärmen, nachdem man Fliegenpilze gegessen hat’ j Trj; p’ä’nk§At’äy3 ‘von Fliegenpilzen berauscht werden, durch die Wirkung von Fliegenpilzen singen’.

A légyölő galócától réületbe eső sámán énekét jelölik a chantiban az alábbi szavak: (Karj,— Toiv.)Trj. p’á’rjk grag, p’a Pfk^Asmiy3′ ‘Fliegenpilz-Lied, ein Lied, das der Wahrsager nach dem Genuss von Fliegenpilzen singt’ | Vj. panißnvndrf- ‘Lied, das nach dem Genuss von Fliegenpilzen gesungen wird.’

E. Uotila (Virittäjä, 1930, 177) szerint ehhez a szócsaládhoz tartozik még a komi (Wichm.) S. pagalni ‘mennä tiedottomaksi, tainnuksiin (es. viinan juonnista)’ ] (Wied.) pagainy (págavny) ‘die Besinnung verlieren, befangen werden’ | (§ahov) Pagavny ‘oipaBHTbCR, yÖHTbCü’; (UV),uiaTa.TbCH’ (S). Ezek­nek névszói alapszava Üotila szerint *pag, amely a légyölő galóca előbb említett elnevezéseivel egyeztethető. Hogy ez a szó a komiban is meglehetett, annak bizonyítékát Uotila az alábbi komi melléknevekben látja: (Wichm.) L. pagir ‘karvas, kitkerä (maku oluessa)’ | (Wied.) Pagyr ‘sauer; scharf, durchdringend’ | (Wichm.) P. pagira ‘väljähtynyt (es. olut)’ I PK. pagira ‘pistävänmakuinen’. Ezek a melléknevek Uotila szerint a föltehető’ *pag ‘Fliegenpilz’ névszóból -r szuffixummal alakultak, s ennek megfelelően eredeti jelentésük ,légyölő galóca ízű’ lehetett. Ilyen módon tehát a komiban is megvolt valamikor a légyölő galócának szóban lévő elnevezése.6 A fent említett komi igék pedig ugyanolyan jelentésfejlődés alapján nyerhették ‘réületbe esni, elkábulni’ jelentésüket, mint a fentebb közölt, hasonló jelentésű manysi és chanti igék.
Lehtisalo7 szerint idetartozik még: szám. T. (Castr.) fanká’am ‘trunken sein’, sőt szám. 0. (Castr.) K., Tsch., 00. pöner ‘Trommel’ ] (Donn. SUST. XLIX, 111) Ty- pdfflH ‘besonderes samo. Musikinstrument, russ. aoMpa’ | N., Vj. KeM. pSrigSr, KeO. pijigdr; Tscha. pSggér id.

Ezenkívül Lehtisalo8 a szám. J. sampá ‘den Schatten eines Verstorbenen in die Unterwelt unter dem Klang der Zaubertrommel herabsingen’ stb. igét a finn sampa: maansampa ‘lycoperdon’ , puunsampa ‘weissliclm Schwämmchen

8 Steinitz (Geschichte des finnisch-ugrischen Vokalismus, Stockholm, 1944. 37) ezeknek a komi szavaknak az idetartozását bizonytalannak tartja. ‘SUST. LVJII, 122; Virittäjä 1929, 131. “Virittäjä 1929, 130—2.

von der Grösse eines Stecknadelknopfes an Birken, Erlen, Weiden’ névszóval egyezteti,- Ha pedig e szamojéd ige alapszava ‘gomba’ jelentésű névszó, akkor ezek jelentéstani viszonya ugyanaz, mint a chanti p>a LiX ~ pai]yt3m, valamint a jurO. jdB’re ‘betrunken sein’ ^ jur. (Reg.) javebs ‘Fliegenschwamm’ |.Lj. ßlppl, S. ß’lppl, Nj. ß’lppl, P. ßlpl id.–^ jenCh. jébi’éfo, B. jebi’edo’ ‘betrunken sein’ névszóké és igéké.

Lehtisalo ezek alapján feltételezi, hogy a finn sámán hajdan szintén légyölő galócát használt kábítószerül, s általában már az ősi uráli időkben szokásos lehetett a légyölő galócától való elkábulás.9

Mindezekben az esetekben a réülést, elkábulást, részegséget jelölő emlí­tett finnugor szavak megegyeznek abban, hogy alapszavuk egy ‘gomba, légyölő galóca’ jelentésű névszó, amely jelentésátvitellel magát a kábult állapotot, a réülést, részegséget is jelentette (mint a manysiban). Ugyanennek a névszónak az igei származékaival pedig több finnugor nyelvben a réületbe esést jelölik. Ez a két körülmény jelentéstani szempontból nem szorul semmi­féle bővebb magyarázatra. Magától értetődik, hogy valamely állapotba jutást kifejező származékok alapszava az a szó, amely az illető állapotot előidéző anyagot, mint eszközt jelöli. Az ilyen alapszó és származékai között ugyanis okozati viszony van; a szóban forgó névszóból képezett igék valamivel való ellátást illetőleg ellátódást fejeznek ki.

Ilyen módon nemcsak egyes utazók leírásaiból, hanem bizonyos nyelvi tényekből: a ‘gomba, légyölő galóca’ jelentésű finnugor szavaknak némely származékából is megtudjuk, hogy a finnugor sámánok ősi idők óta éltek a légyölő galócával, mint kábítószerrel.

Kérdés azonban, hogy a finnugor nyelvekben a réületbe esést kifejező I igék mindegyikének ‘gomba, légyölő galóca’ jelentésű névszó-e az alapszava. Másfelől azt is kérdezhetjük, hogy a tárgyalt gomba, légyölő galóca jelentésű finnugor szavak nem jövevényszók-e?
Munkácsi Bernát az imént emlegetett finnugor névszókat óiráni eredetűeknek tartotta.10 Nézetét arra a tényre alapozta, hogy az óiráni barnha-szó jelentésfejlődése meglepő párhuzamot mutat a tárgyalt ‘légyölő galóca’ jelentésű manysi szóéval. Ennek az óiráni szónak a jelentése ugyanis Bartho-lomae (Altiran. Wb. 925) szerint: „1. Name, einer Pflanze (und deren Saft), die’auch zur Kindsabtreibung benutzt wurde. 2. Name eines aus jener Pflanze hergestellten Narkotikums und zugleich Bezeichnung des dadurch hervor­gerufenen Betäubungszustandes’. E szóra más adatok: óind. bhaiiga-, bhangä-‘Hanf: ein aus Hanfsamen bereitetes Narkotikum’ ] üjp. bang ‘Bilsenkraut’ (bangt ‘sinnlos’ ] örmény LW. bang ‘Hyosciamus’ | afg. bang ‘Hanf (Horn: Neupers. Etym. 53; Uhlenbeck: Etym. Wb. d. altind. Spr. 194). WlLH. Geiger (Ostiranische Kultur im Altertum 152) szerint Perzsiában kenderből készítik a hasist.

Hogy MuNKÁcsinak ez az egyeztetése helyes-e, annak eldöntése az iráni nyelvekkel foglalkozók feladat a., Jelentéstanilag nem csekély nehézséget okoz­hat az, hogy miként jelölhették a finnugor népek egy kezdetben ‘kender’ jelentésű szóval a légyölő galócát, amely semmiképpen sem hasonlít a kenderre vagy a kendermagra, legfeljebb kábító hatásában.11 Annyit megjegyezhetünk, hogy a kendermagnak a sámánok réületbe esésében alighanem volt — vagy talán még ma is van — szerepe. De erről is majd később.

Most előbb még kutatnunk kell annak a rejtélyes hőnek, melegnek az eredetét, amelyre a rejt: réül igék. valamint ezek finnugor megfelelői utalnak. Munkácsi „A vogul nép ősi hitvilága– című tanulmányában ezt írja: ,,A sámán réülete azáltal támad, hogy őt a bálványszellem hirtelen jövetelé­től keletkezett szélnek heve érinti; ez a meleg szellő az, mellyel a bálvány­szellem jelentkezését tudatja s mellyel láthatatlan lénye a halandó számára — ha öntudatlan állapotban is — fölismerhető” (NyK. XXX, 168). Munkácsi ebben a tanulmányában, valamint a VNGy. I. és II. kötetéhez írt magyaráza­taiban is idézi azokat a sajátos manysi kifejezéseket, amelyek a manysi sámánok réületére vonatkoznak. ,,A sámán réületének sajátos jelzése: tgrém —re’iné, pupi’-re’ini jo%tawé ‘isten heve, bálvány heve szállja m e g’, vagy pupl jäni, taréin jani’ réyü tavo&n jo%ts ‘a bálványnak nagy (heve), istennek nagy heve jött reája’, vagy pupP re’il ti pinésia, illetve tgrémnél re’il pinwés ‘a bálvány, v. isten hőt bocsátott (helyezett) reá’ . . . Jól érthet­jük ezt a képzetet, ha arra gondolunk, hogy midőn a sámán hite szerint az istenséget előidézte, mámor szédíti s elbódul, tehát tényleg meleget érezhet fejéhen és testében . . . Reguly vogul nyelvmestere e kifejezést: tarom rei täuän johts, ekképp magyarázza: lating täuän ti pini s e szavak értelmét orosz fordításban így írja körül: ‘bog jemu zar pustil, slovo svoj jemu polozit’, vagyis: „isten hőséget bocsátott rája (a sámánra) s a saját szavát helyezi beléje”
(VNGy. II, 0381).

folytatás a letölthető tanulmányban, letöltési linket keresd a bejegyzés elején

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Moldvai csángó sámánizmus és Mircea Eliade cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Jung Károly: MIRCEA ELIADE ÉS A MOLDVAI CSÁNGÓ SAMANIZMUS – A felfedezés öröméről és az újrafelfedezés szomorúságáról

ELŐZMÉNYEK

Még a múlt század hetvenes éveinek elején bukkantam rá és vásároltam meg Domokos Pál Péter évtizedekkel korábbi könyvét a moldvai magyarságról. A váratlan csemege egy szabadkai antikváriumban tűnt fel: a negyvenes évek elején került az akkori szabadkai úgimnázium tanári könyvtárába, onnan, az ötvenes években a főgimnáziumi könyvtárba; aztán kiselejtezték. (Mindezt a könyvben levő pecsétek árulják el.) Néhány évtizednyi lappangás után kötött ki az antikváriumban; onnan került hozzám. Egy általam addig alig ismert világ tárult fel benne, s egy 7. századi latin kézirat magyar fordítása2, melyről addig nem is hallottam. A Codex Bandinusról van szó, melynek Függelékében pompás hiedelmi adatok sorakoznak, nagyon koraiak. A könyv évekig kedvenc olvasmányom volt; később hallottam, hogy Pesten megjelent újabb kiadása , de ez sem akkor, sem azóta nem került kezembe. Gombosi szokásmonográfiám írásakor a művet forgattam, s utaltam is rá.

A Codex Bandinus egyes fontos fejezetei és részletei akkor kerültek számomra újra előtérbe, amikor 1986-ban elolvastam Mircea Eliade tanulmányát, mely a Samanizmus a románoknál? címet viselte.5 Ennek a tanulmánynak alapján vált nyilvánvalóvá, hogy a Codex Bandinus Függelékében olvasható egyik leírás (A varázslatokról6) a moldvai csángó- sághoz, tehát a magyarság legkeletibb csoportjához köthető. Az Eliade által hivatkozott magyar kutatók dolgozatait visszakeresve láthatóvá vált, hogy közülük egyesek valóban nem a magyarság hagyományaihoz kötötték a kétségbevonhatatlanul samanisztikus jellegű leírást, a román származású amerikai etnológus azonban a magyarsághoz tartozó hagyo- mányt látott benne. Elgondolkodtatónak találtam, hogy addigi olvasmá- nyaim és bibliográ ai nyomozásaim során nem találtam nyomát annak, hogy a magyar táltoshagyomány és samanizmus irodalmában nincs hi- vatkozás erre a tanulmányra, igaz, akkor még nem volt tapasztalható a magyar könyvkiadás Eliade-dömpingje7, ami napjainkban szinte zavaró. Úgy véltem, hogy a dolgozatot le kellene fordíttatni és közzétenni magyarul, hisz a nagy lendületet vett magyar samanizmus-kutatásnak nyilvánvalóan újra el kellene gondolkodnia Eliada elképzelésein, annál is inkább, mivel azokat egy román származású és a román etnológia adatait ismerő világhírű szaktekintély mondta ki. A szabadkai Létünk társada- lomtudományi folyóirat egyik (akkori) szerkesztőjeként az elképzelést két év múlva meg is valósíthattam; 988-ban ugyanis egy terjedelmes tematikus blokk keretében jó néhány addig magyarul meg nem jelent dolgozatot fordíttattunk le néhány nyelvből, s tettünk közzé Dömötör Tekla emlékének ajánlva8. (Közben, 986-ban, Mircea Eliade is elhunyt.) Eddig újvidéki könyvkiadó barátomtól kölcsönkaptuk a francia eredetit tartalmazó tanulmánykötetet9, s megszületett a tanulmány magyar változata, melyet megfelelő gondozás után közzé is tettünk a Létünk említett etnológiai blokkjában 0. A munka fölötti örömöt (később) csak az árnyékolta be, hogy a dolgozatot és a nagyon fontos tanulmányokat tartalmazó számot senki sem vette észre, az azóta eltelt csaknem két évtized alatt azok is megfeledkeztek róla, akiknek dolgozata is megjelent benne. A kisebbségi magyar néprajzkutatás tehát bármiféle erőfeszítést tett a közös ügy érdekében, az továbbra is észrevétlen maradt.

Még ugyanabban az esztendőben, 1988-ban, miközben folytak a tematikus blokk munkálatai, egy évek óta megjelenő hírlapi néprajzi esszésorozatom keretében ismertettem egyrészt a Codex Bandinus vonatkozó részleteit, másrészt Mircea Eliade véleményét a moldvai csángómagyar samanisztikus hagyományokról . Mivel a magyar néprajzi bibliográ a akkoriban nem jegyezte a (újvidéki) Magyar Szó néprajzi közleményeit, amelyek között a magam esszéje is megjelent, ez a dolgozat is észrevétlen maradt a szakmában. Akkoriban kezdtem el kötet(ek)be rendezni ad- dig írt vagy megjelent néprajzi tanulmányaimat és egyéb dolgozataimat, s a második kötetben éppen az említett esszésorozat (Az emlékezet útjain címet viselte) szövegei kerültek sorra. Ezek közé tartozott természetesen az említett is (Moldvai sámánok a XVII. században), azzal, hogy a kötet lektorának ajánlására valamennyi esszét, köztük az említettet is, alapve- tő irodalommal láttam el, azokat sorolva fel a hozzáadott jegyzetekben, amelyekre egyébként is hivatkozás történt bennük. A kötet 1993-ban jelent meg 2.

A kötet, néhány ismertetést leszámítva, ugyancsak észrevétlen maradt a szakmában, egyúttal az Eliade elképzeléseit ismertető esszé is. (A magyar tudományos közélet azokban az esztendőkben más kérdésekkel volt elfoglalva, gondolom most, utólag.) Öt esztendő múlva azonban az éveket késő Ethnographia ismertette a könyvet, mégpedig értő kutató tollából . A mindenre gyelő Pócs Éva észrevette azokat a témákat és hivatkozásokat, melyek újdonságot jelentettek a magyar néprajzkutatás egész tekintetében is. S külön kitért az Eliadet ismertető dolgozatra, sorait fontos itt idézni, mivel maga – Eliadetől eltérően – bizonyos tekintetben más véleményt képvisel(t). Ez a néhány mondat fontos lehet a moldvai csángó samanizmus mai megítélése szempontjából is: „Egyetlen tudományos kifogásom nem annyira a szerzőnek, hanem inkább Mircea Eliadenek szól: a Moldvai sámánok a XVII. századból című írás Eliade véleményére hívja fel a figyelmet. A Bandinus-kódex moldvai sámánextázist leíró passzusa Eliade szerint – Györffy István 1925-ös nézetével ellentétben – nem török (és nem is román), hanem csángó magyar adat. Csakhogy Eliade tévedett abban, hogy a »révüléses önkívület nem fordul elő máshol a románoknál«: előfordul, mégpedig többféle formában, különböző rituális keretek között; lehet tehát ez az adat akár román is.”
Egy recenzió keretében természetesen nem lehet felsorolni azokat az adatokat, amelyeket Pócs Éva Eliade cáfolatának tekint. Magam úgy vélem, hogy az idézetben mondottak azt sem zárják ki, hogy Bandinus leírása (A varázslatokról) „akár” magyar adat is lehet.

Nincs róla tudomásom, hogy Pócs Éva 1993 óta megjelent számos samanizmussal és samanisztikus extázissal foglalkozó tanulmányában visszatért volna Eliade véleményére vagy a magam dolgozatára, melyben – Eliade nyomán – a Codex Bandinus immár elhíresült részletét a mold- vai csángók hagyományának tekintettem. Pócs Éva tanulmányainak irodalomjegyzékeiben az Eliade-tanulmány eredeti francia vagy akár angol változatára nem bukkantam rá. (Dragoslav Antonijević a rituális transz- ról írott monográ ájában az angol változatra hivatkozik 5.)
Amennyiben a románok és a balkáni (szerbiai és más) román eredetű népcsoport (a vlachok és ennek névváltozatai) híressé vált szertartásosan révülő ruszáliáira gondolt, Eliade ezt az extázistípust is kiiktatta a samanisztikus révülések sorából. Az általam közzétett dolgozatában ugyanis – Bandinus után – ezt külön bekezdésben tárgyalja. A kelet- szerbiai ruszáliák szertartásos önkívületéről magam is értekeztem egy 99 -ban tartott tanácskozáson, s éppen azokat a délszláv elképzeléseket ismertettem, amelyek a ruszáliák szertartásos önkívületét samanisztikus jellegűnek vélték. De hivatkozhattam olyan monográ ára is, mely a ruszáliák önkívületét nem tartotta összefüggésbe hozhatónak a samanisz- tikus jelleggel. Tanácskozási előadásom később megjelent szerkesztett változatában 6 – néhány mondat erejéig – Eliade véleményét nemcsak a ruszáliák szertartásos önkívületével kapcsolatban idézhettem, de a bandinusi leírásra (A varázslatokról) és annak hovatartozására is hivatkoz- hattam 7. A dolgozat jegyzetei és irodalma alapján már nem csupán az akkori vajdasági magyar olvasó, de a magyar néprajzkutatás egésze is tudomást szerezhetett egyrészt Eliade magyarul (is) közzétett dolgozatáról, de a magam cikkéről is, melyben annak Bandinussal kapcsolatos véleményét ismertettem és összefoglaltam.

ELIADE ÚJRAFELFEDEZÉSE

A föntebb ismertetett tények leírására – úgy vélem – azért van szükség, hogy az olvasó megérthesse: az újabban olvasható felfedezések újrafelfedezéseknek bizonyulhatnak. A magyar néprajzi közvélemény elé tárt – korábban nem ismert vagy nem tárgyalt – tények elsikkadnak, elfelejtődnek, s aztán nem ritkán akad másik kutató, aki ugyanazt, vagy csaknem ugyanazt, észreveszi, s ismeretlen tényként megírja és közzéte- szi. Hadd utaljak azonban rögtön arra, hogy ezúttal nem a jóhiszeműség megkérdőjelezéséről, s nem is plágiumról beszélek. Ezek ugyanis súlyos vádak lennének. Maradjunk továbbra is a tények ismertetésénél és kom-mentálásánál.
2005 novemberében került kezembe a Csodaszarvas című új kiadvány, amely a rajta levő felirat szerint a néphagyomány, a vallás és az őstörténet kérdéseinek szánt évkönyv (?) 8. Pompás tematika, éppen az, ami engem mindig is érdekelt. A tartalom böngészése során akadt meg tekintetem egy címen, ami azonnal felkeltette érdeklődésemet: Samanizmus és medvekultusz Moldvában?19, s valahogy ismerősnek tűnt. Már első elolvasása után az volt a benyomásom, hogy a cikk nagyobb része mintha valahol már megíródott volna, s azonnal rájöttem, hogy magam írtam meg. A cikk szerzője ugyanazokból a tényekből indult ki, mint ma- gam (csaknem) két évtizeddel ezelőtt, s nagy vonalakban azonos konklú- ziókhoz is ért. Bő irodalomjegyzékében azonban a magam (1988-as vagy 1993-as20) dolgozatára nem találtam utalást, sőt a Codex Bandinus Domokos Pál Péter-féle fordításának adatai sem szerepelnek benne. A kiinduláshoz felhasznált dolgozat az általam felfedezett, lefordíttatott, majd magyarul kiadott Eliade-féle tanulmány. Mint az egybevetésből megállapítható, az egyes adatok magyar nyelvű változataiban a Györffy-féle cikkben szereplő s nyilván az ő általa magyarra fordított szöveget idézi2 , nem azt tehát, amit magam Domokos Pál Péter fordításában idéztem. Ez is azt bizonyíthatja, hogy Domokos Pál Péter Bandinus-fordítása nem járt a kezében. (A fordítások minőségének és hitelességének megítélése nem az én kompetenciám. A Domokos-féle fordításról Mikecs László nem sok jót mond, ennek ellenére maga is azt idézi22; a Györffy István-féle részletek kapcsán pedig emlékezni lehet ának, Györffy Györgynek véleményére, melyben kijelentette, hogy apja nem tudott jól latinul2 . Mindennek dacára a Codex Bandinus új[abb] magyar fordításáról nem tudok, a kezembe került legfrissebb Bandinus-kiadás – amely nem hozza a teljes magyar szöveget, főleg nem a Függelék alapvetően fontos, népi hiedelmeket leíró részeit – ugyancsak Domokos Pál Péter fordítását adja2 .)

A magyar folklorisztika előtt van tehát egy új periodikum, melyben egy kitűnő kolléga újra felfedezte Mircea Eliade tárgyalt tanulmányát s annak fordítását, ismerteti a benne mondottakat a Bandinus-féle jelentés csángómagyarnak tekintett samanisztikus részletéről, de nemcsak arról, hanem a szerbiai románok (a vlachok) körében egykor gyakorolt szertartásos női önkívületről (a ruszáliák esete), melyet Eliade ugyancsak nem tekint román samanizmusnak, továbbá a pestismegelőző, meztelenül végzett varázskörvonás kérdését is ismerteti – ugyancsak Eliade alapján. Utal az Eliade által idézett magyar szerzőkre is (Györffy István, Diósze- gi Vilmos, Lükő Gábor), akiknek többsége a románokhoz köti a Bandi- nus-féle sámánextázis-leírást. Ugyanarról van szó tehát, amit jómagam (először) 1988-ban már felfedeztem és megírtam. Nem ismeri a szerző azt a dolgozatomat sem, melyben a délszláv szakirodalom kelet-szerbiai vlach (tehát nemzetiségi román) ruszáliáinak (egykori) szertartásos önkívületével foglalkoztam, s abban fontos argumentumként idéztem Eliade cáfoló megállapításait.
Az újrafelfedező cikk szerzője arra hivatkozik, hogy Eliade tanul- mányának magyar fordítására Hoppál Mihály hívta fel a gyelmét, még 988-ban25. Ez nyilván így is lehet: Hoppál ugyanis ismeri az általam kiadott cikkeket, dolgozatokat, könyveket. Magam nem ismerem Hoppál sok nyelven kiadott, samanizmussal kapcsolatos összes cikkét és könyvét, legfontosabb magyar nyelvű könyveiben azonban nem találok hivatkozást Eliade itt tárgyalt tanulmányának sem francia eredetijére, sem angol vagy magyar nyelvű változatára26. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem tartotta fontosnak sem a samanizmus egésze, sem pedig a csángómagyar (vagy mások szerint román) samanisztikus jelen- ségek szempontjából. Ennek eldöntése nem az én feladatom.
Sok álmatlan éjszakát okozott számomra, hogy az eddig leírtakat szükséges-e, érdemes-e, indokolt-e a szakma elé vinni. Előbb úgy véltem: elegánsabb lenne megvárni, hogy valaki más vegye észre a két dol- gozat közötti azonosságokat, párhuzamosságokat, átfedéseket. Eddigi tapasztalataim azonban azt súgják, hogy a tényeket, ha annak megvan a lehetősége – bármennyire is kellemetlen lehet –, el kell mondani és publikálni kell. Mindannyiunk okulására és tájékoztatására. Az elegáns várakozás eredménye ugyanis olyan, mint a kutya vacsorája – lámpafújás után. (A parömiológiában tájékozatlanabbak számára: bizonytalan.)

Úgy vélem, hogy a magam cikkének és az újrafelfedező cikknek egymás mellett való újbóli közzétételével bárki eldöntheti, mi a helyzet Mircea Eliade és a csángómagyar samanizmus összefüggései kapcsán. (A két cikk e dolgozat Függelékében olvasható.) Záradékul: ha a román folklorisztika korábban már közzétette volna Eliade itt tárgyalt tanulmá- nyának román nyelvű fordítását, a Csodaszarvas szerzője nyilván korábban is találkozhatott volna vele. (Eliade, a román származású világhírű vallástörténész és folklorista konklúziói azonban valószínűleg nem lehettek ínyére a román folklorisztika korifeusainak.)

JEGYZETEK

1. DOMOKOS, 1941 .
2. CODEX BANDINUS, 1941
3. DOMOKOS, 1987. (Később újabb kiadásról is eljutottak hozzám értesülések: Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Sajtó alá rendezte Fazekas István. Budapest, 2001 .)
4. JUNG, 1978. Jegyzetek.
5. ELIADE, 1986.
6. CODEX BANDINUS, 1941 ., 515.
7. Az elmúlt másfél évtizedben Eliade alábbi könyvei jelentek meg magyarul: A vallási hiedelmek és eszmék története I–III. Budapest; 99 – 995– 996; A jóga, Bu- dapest, 996; Képek és jelképek, Budapest, 997; Misztikus születések, Budapest, 999; A samanizmus, Budapest, 200 ; Az eredet bűvöletében, Budapest, 2002; Okkultizmus, boszorkányság és kulturális divatok, Budapest, 2002; Kovácsok és alkímisták, Budapest, 200 . Korábban: A szent és a profán, Budapest, 987. és Az örök visszatérés mítosza, Budapest, 99 .
8. Létünk, 8., ( 1988) 223 – 331.
9. De Zalmoxis a Gengis-Khan. Paris, 1970.
10. ELIADE, 1988.
11. JUNG, 1988.
12. JUNG. 1993 . és JUNG, 1993 a
13. PÓCS, 1995., 388 .
14. Ugyanott.
15. ANTONIJEVIĆ, 1990., 187.
16. JUNG, 1998. (A tanulmány korábbi, szövegében nem teljesen azonos változata JUNG, 1995.)
17. JUNG, 1998., 6 .
18. Csodaszarvas I (2005), Budapest.
19. POZSONY, 2005.
20. JUNG, 1988. és JUNG, 1993 a.
21. GYÖRFFY, 1925. (Ugyanaz az idézet GYÖRFFY, 1925a-ban is!)
22. MIKECS, 1941 ., 333–334 . (A reprint kiadást használtam.)
23. Valamelyik interjújában hallottam vagy olvastam, nem sokkal elhunyta előtt. Pontos adatokra nem emlékezem. (A különböző fordításokkal kapcsolatos észrevételek lajstromozását tovább lehet folytatni: a 9. század végén megjelent román nyelvű Bandinus-kiadás pontatlanságát hangsúlyozza, továbbá felveti annak gyanúját is, hogy „az eredeti latin szöveg azt az állandó gyanút táplálja bennünk, hogy a Román Akadémia birtokában meglévő eredeti latin szöveget sok tekintetben hibásan másolták át”. NASTASE, 200 ., 7 –7 . Itt csak utalok rá, hogy Györffy István a magyar nyelvű Bandinus-részletek fordításának alapjául Urechia kiadását használta [Codex Bandinus, Bucuresti, 900], melynek kapcsán Nastase komoly kifogásokat emelt. Domokos Pál Péter teljes Bandinus-fordítása ugyancsak Urechia kiadásából készült, ő azonban a kiadás évét 1895-ben adta meg. Ahhoz képest, hogy milyen fontos dokumentumról van szó, lehangolóan sok a gyanút keltő adat és észrevétel.)
24. BANDINUS, 2004 .
25. POZSONY, 2005., 157.
26. Vö. HOPPÁL, 1994 . és HOPPÁL, 2005.

IRODALOM

• ANTONIJEVIĆ, Dragoslav:
  1990 Ritualni trans. Beograd BANDINUS
  2004 Kétnyelvű kiadás. Bibliotheca Moldaviensis. Csíkszereda, 2004
• CANTEMIR, Dimitrie:
  1997 Moldva leírása. Bukarest
• CODEX BANDINUS
  1941 Magyar fordítás. Ford. Domokos Pál Péter. In: DOMOKOS,1941 ., 6–5 8.
• DOMOKOS Pál Péter:
  1941 A moldvai magyarság. 3. bőv. kiadás. Kolozsvár
  1987 A moldvai magyarság. 5. átdolg. kiadás. Budapest
• ELIADE, Mircea:
  1986 „Šamanizam kod Rumuna?”. Književna kritika, 7 ( 986) No. 6., 7 –8 .
  1988 „Samanizmus” a románoknál? Létünk, 8 ( 988). 2– 2 .
• GYÖRFFY István:
  1925 Bűbájolás a moldvaiaknál. Ethnographia, 6 ( 925). 69.
  1925a A kunok megtérése. Protestáns Szemle, 925. 669–68 .
• HOPPÁL Mihály:
  1999 Sámánok, lelkek és jelképek. Budapest
  2005 Sámánok Eurázsiában. Budapest
• JUNG Károly:
  1978 Az emberélet fordulói. Gombosi népszokások. Újvidék
  1988 Moldvai sámánok a XVII. századból. Magyar Szó–Kilátó, 1988. 0 . 2.. 6.
  1999 Az emlékezet útjain. Ötvenöt olvasmány a néphagyományról. Újvidék
  1999 a Moldvai sámánok a XVII. századból. In: JUNG, 99 ., 66–70. 995 A szertartásos önkívület kérdése a délszláv szakirodalom tük- rében. Tanulmányok (A Magyar Tanszék évkönyve, Újvidék, 1995) 28 ( 995). 7–57.
  1998 A szertartásos önkívület kérdése a délszláv (szak)irodalomban. In: PÓCS (szerk.) 1998. 56–6 .
• MIKECS László:
  1941 Csángók. Budapest. Bolyai Könyvek. (Reprint: Budapest, 989.)
• NASTASE
  2003 Kétnyelvű kiadás. [Moldvai magyarok 6 6-ban a Bandinus-kódex nyomán. Románul és magyarul.] Bibliotheca Moldaviensis. Csíkszereda
• PÓCS Éva:
  1995 Jung Károly új könyveiről. Ethnographia, 06 ( 995), 79– 82.
• PÓCS Éva (szerk.):
  1998 Eksztázis, álom, látomás. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Tanulmányok a transzcendensről I., Bu- dapest
• POZSONY Ferenc:
  2005 Samanizmus és medvekultusz Moldvában? Csodaszarvas, (Budapest), (2005). 57– 72.
• RÓHEIM Géza:
  1998 A magyar sámánizmus. In: R. G.: Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Budapest, 98 ., 7 –228. FÜGGELÉK

Jung Károly – MOLDVAI SÁMÁNOK A XVII. SZÁZADBÓL

Nem is kínálkozhatna jobb alkalom a címben foglaltak ismertetésére az újabb irodalom fényében, mint Petrás Ince János születésének 75. évfordulója. Petrás Ince János ( 1813 – 1886) volt ugyanis az a múlt századi moldvai katolikus pap, akinek gyűjtései, leírásai által a legtöbbet tudjuk a Kárpátokon túli, úgynevezett moldvai csángómagyarság életéről, nyelvéről, népköltészetéről. Petrás életét, munkásságát, beszámolóit és közleményeit ma már ismerjük, hála a csángómagyarság másik, eszázadi kutatójának, szellemi kincsei gyűjtőjének és közreadójának, Domokos Pál Péternek. S ha kettejük mellett megemlítjük még Lükő Gábort, aki századunk harmincas éveiben gyűjtött ugyanott, akkor alig vannak még rajtuk kívül néhányan, akik erről az évszázadok óta elszigetelődött ma- gyar népcsoportról hírt adtak volna.

Abban a szerencsés helyzetben van azonban a kutatás, hogy Moldváról, lakosságáról – köztük a csángómagyarokról is – igen részletes leírással rendelkezünk kettőszáz évvel korábbról, a XVII. század derekáról. Marcus Bandinus minorita szerzetes, bákói katolikus püspök ugyanis 1646– 1650 között néhány esztendeig tartó nagy egyháztartományi bejárást végzett a moldvai katolikus hívők körében, s erről igen részletes, több mint másfélszáz lapnyi terjedelmű latin nyelvű leírást hagyott az utókorra. A jelentés tulajdonképpen X. Ince pápának és a Propaganda de Fide tagjainak készült, nem tudni azonban, hogy eljutott-e valaha is Rómába. Bandinus atya bosnyák származék volt, eredeti neve (Marko Bandin) ma is előfordul Boszniában. A jelentésről 1830 táján Gegő Elek magyar akadémiai levelező tag szerzett tudomást először, és a moldvai magyar telepekről szóló művében (1838) bőven ismertette is. Akkoriból két kéziratáról van adat, de Gegő felfedezése rövidesen feledésbe merült. Csak 89 -ben számoltak be arról a bukaresti Román Tudományos Aka- démián, hogy valaki egy olasz antikváriustól a románok, s különösen Moldva szempontjából alapvetően fontos XVII. századi kéziratra buk- kant. Mint kiderült, ugyanannak a jelentésnek egyik másolatáról volt szó, amelyről fél évszázaddal korábban már hírt adtak a magyar tudo- mányban. A mű ekkor jelent meg nyomtatásban is és ekkor kapta a Codex Bandinus elnevezést. Bár a benne szereplő leírások a XVII. századi Moldva egész lakosságára vonatkoznak, a románokra éppen úgy, mint a csángómagyarokra, Bandinus pontatlanságai, kihagyásai és félreérthetősége következtében sokáig nem lehetett az egyes leírásokat, főleg az etnológiai és mitológiai szempontból legfontosabbakat melyik nációhoz kötni. Csak Bandinus ismeretében úgy látszott, hogy a moldvai románság népi hiedelemvilága és mitológiája alapvetően fontos történeti adatokkal gazdagodott.
A Codex Bandinus függelékében van egy fontos leírás a moldvai varázslókról és varázsolásról, amelyet maga a minorita szerzetes a román hagyományhoz kötni látszott. Érdemes ennek a leírásnak legfontosabb részleteit idézni:

„Amily becsben vannak Itáliában az éleselméjű s egyúttal szentéletű tudósok, majdnem olyanban vannak ezeknél a varázslók. A varázslás és kuruzslás mesterségét űzni és tanulni mindenkinek szabad és megtisz- telő… Mikor ugyanis meg akarják tudni a varázslók a jövőt, bizonyos helyt jelölnek ki maguknak, mormogva, fejüket elcsavarva, szemeiket forgatva, szájukat félrehúzva, homlokukat és arcukat összeráncolva, ábrázatukat elváltoztatva, kezüket és lábukat ide- és tovahányva, egész testüket reszkettetve némi ideig lábon állanak, azután földhöz vágják magukat, kezeiket szétterítve, lábaikat kinyújtva, mintha meg volnának halva, egynémelykor három-négy óra hosszat élettelenül fekszenek. Vég- re magukhoz térve borzasztó látványt nyújtanak a szemlélőnek: először is reszkető tagokkal lassan felemelkednek, azután, mintha pokoli szelle- mek szállották volna meg, minden tagjukat és porcikájukat úgy kinyújt- ják, hogy az ember azt hiszi, egy csontocska sem maradt meg a maga ízületében és forgójában. Utoljára, mintha álomból serkentek volna fel, álmaikat jövendő gyanánt adják elő. Ha valaki betegségbe esik, vagy valamely tárgyat elveszít, a varázslókhoz folyamodik… A különböző va- rázslók, kuruzslók, jósok és szemfényvesztők ténykedéseit egy kötetbe nem is lehet belefoglalni.”

Az idézett részlet samanisztikus jellegére először Györffy István figyelt fel 1925-ben.2 Jó érzékkel vette észre, hogy Bandinus leírása „tömör egybefoglalása a török-tatár népek sámánkodásának”. Györffy azonban nem utalt arra, hogy a leírás a csángómagyarság korai samanisztikus hagyományaihoz lenne igen jó adalék. Ő az elrománosodott kunok hagyatékát vélte azonosítani az idézett részletben. A Codex Bandinus teljes latin szövegének magyar fordítását Domokos Pál Péter készítette el majd tette közzé 1940-ben, később A moldvai magyarság című művének ké- sőbbi kiadásában is megjelent. (Magunk is az ő fordításából idéztünk.) Domokos Pál Péter a részlet hovatartozásáról nem beszél, viszont mér- téktartását dicséri hogy csak így nyilatkozik: „A néprajzos a pestis ellen barázdát húzó legények és lányok éjjeli táncának leírásán, a moldvaiak ruházatáról c. fejezeten, a rövid pótlék megannyi szakaszán, a temetés- ről, a varázslásokról, ördögűzésről, szitkozódás és esküdözés módjáról kezdetű feljegyzéseken gondolkodhatik.”

A varázslók hovatartozása tehát – Györffy és Domokos Pál Péter után is – nyitva látszott maradni, mígnem Diószegi Vilmos a sámánhit emlékeit kutatva a magyar népi műveltségben egyértelműen a moldvai katolikus magyarsághoz köti a sámánkodó moldvaiakat leíró bandinusi részletet, mégpedig nem csak úgy szemre, hanem a magyar táltoshittel kapcsolatos hatalmas eurázsiai összevető adatfolyam birtokában. Az év- tizedeken át húzódó mitológiai bizonytalanságot megoldani látszó igen tekintélyes véleményt 1961 -ben Lükő Gábor billentette át újból a „román samanizmus” oldalára. Lükőnek századunk harmincas éveiben – buka- resti egyetemi hallgató korában – alkalma volt gyűjtenie a moldvai romá- nok és csángómagyarok körében, a tárgyban tehát mindenképpen jártas. Őt idézzük: „Bandinus a moldvai katolikus lakosság állapotáról és saját működéséről szóló részletes beszámolója után, rövid tájékoztatást nyújt az országról és annak lakóiról. Természetes, hogy itt mindig a románokról szól, s csak néha említi meg saját híveit, összehasonlítás céljából. A varázslásokról szóló fejezet ebben az utóbbi részben található, tehát a románokra vonatkoztatandó. A magyarokról szóló részben egyetlen egyszer sem említi Bandinus a varázslást.”5

A moldvai samanizmussal, illetőleg a Bandinus-féle leírás hovatartozásával kapcsolatban – úgy tűnik – a végszót mégis kimondta valaki, mégpedig az a román származású nemzetközi szaktekintély, akit Mircea Eliadenek hívtak, s aki a chicagói egyetem professzoraként századunk egyik legnagyobb hatású vallástörténésze, mitológiakutatója és folkloristája volt. Egyébként a samanizmus jelenségeiről vastag monográfiát írt, amely pár esztendeje nálunk is megjelent.6 Ebből következik, hogy alapvetően fontosnak kell tartani mindazt, amit Bandinus idézett leírásáról mond. Az először 1962-ben megjelent tanulmányának címe – „Samanizmus” a románoknál? – már eleve magában foglalja véleményét a problematikáról. Kitűnő tájékozottságára jellemző, hogy Györffy cikkét is ismeri, s tudja, hogy ő látta meg először a részlet samanisztikus jellegét.

Eliade, a részlet idézése után, elemzi a samanisztikus révüléssel kapcsolatos kitételeket, s mindazokat az alapmotívumokat, amelyek a samanisztikus extázisra vonatkoznak. Elemzését Diószegi Vilmos munkáira alapozza, s kimondja: „Nos, az említett samanisztikus motívumok egyike sem igazolható a román vidékeken ismert »varázslóknál« és »ördög- űzőknél«. Pontosabban: az a révüléses önkívület, amiről Bandinus be- szél, nem fordul elő sehol másutt Romániában. Ennek alapján úgy hisszük, hogy az incantatores (a varázslók), akikre Bandinus Moldvában bukkant, nem románok, hanem csángók (a moldvai Kárpátok vidékén élő magyarok).”7

Bandinus jelentéséről szólva kitér még néhány részletre, különösen a pestis elleni védekezés néhány igen érdekes módszerére, melyeknek hovatartozása tekintetében ugyancsak összehasonlító módszerrel mondja ki a végszót. Lássuk előbb ezeket a részleteket: „Szavahihető emberek beszélték, hogy tíz vénlány sötét éjjel nagy ugrándozás és táncolás között meztelenül több rendben körülszaladgálja a községet és kezükben égő pálcákat lóbálnak. Ezekkel szemben megy tíz szintén meztelen legény fénylő dárdákkal felszerelve, s egymást közösen üdvözlik. A pálcákat és dárdákat összeveregetik.” Továbbá: „Másik éjjel ugyanez a tíz meztelen legény ökröt befogva egy ekével barázdát von a falu körül. Ezeket ugyanannyi hatalmas termetű lány hajtotta ének és kacagás között. Az emberek pedig karókkal felfegyverkezve a barázda mellé állnak. Erdély felé fordulva, a pestis ellen harcra készen.”8

Bár Bandinus a románokhoz igyekszik kötni ezeket a remek adatokat, Eliade alapos gyanújának ad hangot ezzel kapcsolatban is. Ismer ugyan román adatokat, amelyek ezekhez hasonlóak, tehát a falu körülszántására utalnak, egyikben sem fordul elő azonban a szertartásos meztelenség, mint a rítus egyik legfontosabb alkotóeleme. Előfordul ezzel szemben szinte minden szláv népnél, a Balkánon is természetesen, valamint szá- mos nnugor népnél is. Ennek alapján azt tartja legvalószínűbbnek, hogy a révülő és önkívületbe eső varázslókhoz hasonlóan a népi hiedelemvi- lágnak és praktikus mágiának ezek a XVII. századi adatai ugyancsak a csángómagyarokra vonatkoznak, nem pedig a románokra. Mindebből tehát az következik, hogy a magyar folklorisztikának alaposan át kellene tanulmányoznia az egész Codex Bandinust, hisz minden bizonnyal sok- kal több magyar vagy magyar vonatkozású történeti folklóradat rejtőzhet benne, mint azt eddig hinni lehetett volna. Ennek a jövendő munkálkodásnak pedig még inkább kell majd támaszkodnia a nemzetközi kutatás eredményeire, hisz a Codex Bandinus nem csupán a kelet-közép-európai végzetes történelmi nyomor és fertő kapcsán kell hogy ismételten a ku- tatás tárgya legyen, hanem egyszerűen azért, mert elsőrangú történeti, néprajzi, névtani forrás.

Úgy tudjuk, most jelent meg Domokos Pál Péter csángó monográfiájának ötödik kiadása,9 remélhetőleg benne a Codex Bandinus magyar szövege is. Ily módon tehát ismét olvasható annak szellemében, amit róla a fordító ötven esztendeje leírt: „A Codex Bandinus rendkívül fontos minden katolikus, minden román, minden magyar és minden néprajzzal foglalkozó embernek.” 0

JEGYZETEK

1. Codex Bandinus. A varázslatokról. In: Domokos Pál Péter: A moldvai magyarság. Kolozsvár, 1941 . 5 6.
2. Györffy István: A bűbájolás a moldvaiaknál. Ethnographia XXXVI. ( 1925), 169.
3. A moldvai magyarság 414.
4. Diószegi Vilmos: A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Budapest, 1958. 20– 2 .
5. Lükő Gábor: Samanisztikus eredetű ráolvasások a románoknál. Ethnographia LXXII. ( 1961 ), 2– . Bandinusról 6.
6. Mirča Elijade: Šamanizam i arhajske tehnike ekstaze. Novi Sad, 1985.
7. Mircea Eliade: „Samanizmus” a románoknál? Létünk (Szabadka) XVIII. ( 1988), 312–321 . ( . más fordításban.)
8. A moldvai magyarság 442–442 . (A Codex Bandinus adata.)
9. Ötödik, átdolgozott kiadás, Budapest, 1987.
10. A moldvai magyarság 412.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Kava-kava, egy újabb anxiolyticum cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Kava-kava, egy újabb anxiolyticum. Az Amerikában, Nyugat-Európában gyors (és néha kétes értékű) sikert arató gyógynövények általában néhány év késéssel jelennek meg a magyar gyógytermékpiacon. A késedelem, amint az a kava-kava (Piper methysticum, kava) példáján látható lesz, néha a betegek érdekét szolgálja. A kava hazánkban nem ismert széles körben, azonban Európában több mint száz éve használják, és az 1990-es években a belőle készült készítményeket nagyon biztonságos anxiolyticus szereknek tartották. 1998-ban jelentek meg az első közlemények a készítmények hepatotoxikus mellékhatásairól, és ez vezetett a Piper methysticum betiltásához.

Kultikus növény

A csendes-óceáni szigetvilágban legalább 3000 éve ismerik és használják kultikus és gyógyászati célokra a kava-kava nevű növény gyökerét. A növényt panaceának tekintették, és húgyúti megbetegedéseket, köhögést, bőrbetegségeket, sőt gonorrhoeát is gyógyítottak (próbáltak gyógyítani) vele. A növény vallási ceremóniákban betöltött szerepe azonban jelentősebb volt: a gyökérből készült ital elfogyasztá- sa utáni megváltozott tudatállapotban a bennszülöt- tek a szellemvilággal léptek kapcsolatba. A kultikus szerep mellett a kava a társas összejövetelek italává is vált, és hasonló szerepet tölt be, mint kultúránkban a bor. A vallási szertartásokon szűz lányok által megrágott gyökérből, kókusztejjel és vízzel készült az ital. Természetesen ma már egyszerűbb és higiénikusabb elkészítési módok ismertek. Az ital először összehúzó és zsibbasztó érzést vált ki a szájnyálkahártyán, amit megnyugvás, ellazulás követ, valamint csökken a szorongás és a fáradtságérzet. A kava fogyasztása megkönnyíti az elalvást, amelyet pihentető alvás követ.

A kava története

A kava nevű növényt Európában 1768 óta ismerik. James Cook első csendes-óceáni expedícióján Johann Georg Forster írta le részletesen a növényt, és tőle származik a ma is használt Piper methysti- cum név. A név első tagja arra utal, hogy a kava a borsfélék családjába (Pipericaceae) tartozó cserje, a methysticum pedig a görög methusztikosz szóból (bódító ital) származik. A svéd botanikus leírta a növény bódító hatását és tradicionális gyógyászati felhasználását is, ez azonban a XIX. század végéig egyáltalán nem hozta lázba a nyugati gyógyászat képviselőit. A kava 100 évvel ezelőtt kezdődött története elején húgyúti és nemi betegségek szereként vált ismertté, majd egyre inkább a központi idegrendszeri indikációk kerültek előtérbe. A növény farmakológiai vizsgálata az 1960-as években kezdődött, az eredmények azt bizonyították, hogy a kava hatásos és biztonságos anxiolyticum. Ezt alátámasztotta az is, hogy a csendes-óceáni szigetvilágban évezredek óta használták eredménnyel és jelentős mellékhatások nélkül.
Hosszú ideig tartó kavafogyasztás esetén pellagrához hasonló kava-dermopathia alakul ki. A bőr reverzibilisen elszíneződik és hámlik. Az elváltozás azoknál alakul ki, akik a kavát élvezeti szerként, a terápiásnál nagyobb dózisban, hosszú ideig fogyasztják. A kavafogyasztás mellékhatásaként enyhe emésztési panaszokról és látászavarról is beszámoltak. A növény terápiás alkalmazása esetén a tudatállapot nem változik meg.

Hatóanyagok és hatásmechanizmus

Egy gyógynövény akkor válhat sikeres gyógyszerré, ha sikerül azonosítani a hatásért felelős anyagokat, és standardizált készítményeket állítanak elő belőle. A legújabb eredmények szerint úgy tűnik, a kava esetében ez nem volt elegendő. A kilencvenes években 18 laktonszármazékot azonosítottak a növényből, és rövidesen bebizonyosodott, hogy ezek a vegyületek fejtik ki az anxiolyticus hatást. Megállapították, hogy 60-120 mg laktont tartalmazó kivonat szükséges az anxiolyticus hatás kialakulásához.
Az in vitro és állatkísérletek elvégzése során több elmélet született a kava-laktonok hatásának mechanizmusáról. Az anxiolyticus (és a mérsékelt analgetikus) hatást részben a feszültségfüggő nátri- um-csatornák blokkolásának és a kalcium-csatornák gátlásának tulajdonították. A noradrenalin- visszavétel gátlása kétségkívül hozzájárul a központi idegrendszeri hatáshoz. Bizonyítást nyert, hogy a laktonok nem kapcsolódnak közvetlenül a benzodiazepin és a GABA receptorokhoz, viszont fokozzák a gamma-aminovajsav kötődését. A MAO-B enzim reverzibilis gátlása részleges antide- presszáns hatást sejtet. Az enyhe euforizáló hatás feltehetőleg a mesolimbicus dopaminerg neuronok aktiválása révén jelentkezik.
Hat placebo-kontrollos, kettős-vak, randomizált vizsgálat metaanalízisében a kava hatásos anxiolyticus szernek bizonyult. A növényi kivonat szignifikánsan hatékonyabban csökkentette a tüneteket, mint a placebo. A vizsgálatok során enyhe és múló (többnyire gastrointestinalis) mellékhatásokat figyeltek meg, amelyek függetlenek voltak az alkalmazott dózistól. A kilencvenes évek elején több ezres betegpopulációval elvégzett biztonságossági és tolerálhatósági vizsgálatok nagyon kedvező, 1,5- 2,3%-os mellékhatás-gyakoriságról számoltak be. Toleranciafokozódást nem figyeltek meg.

Veszélyes növény?

A viharfelhők 1998-ban kezdtek gyülekezni, amikor megjelentek az első cikkek a kava májkárosító hatásáról. Az esetek többségében a májfunkciók romlása visszafordítható volt, azonban néhány esetben májátültetésre volt szükség. 2002 végéig összesen 78 beteg esetében számoltak be a kava hepatotoxikus hatásáról. A tények amellett szóltak, hogy a kava nem biztonságos, és ennek megfelelően be is tiltották alkalmazását az Európai Unióban. Bár Magyarországon nem volt forgalomban kavát tartalmazó készítmény, az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) közleményben hívta fel a figyelmet a növényt tartalmazó készítmények fogyasztásának veszélyére.

Tévedés történt!

A csendes-óceáni bennszülöttek körében nem alakult ki hepatotoxikus mellékhatás, mindössze a kava-dermopathiáról számoltak be. Az Ausztrália északi részén élő bennszülöttek körében elvégzett epidemiológiai vizsgálatokban is az igazolódott be, hogy a terápiásan alkalmazott dózis 10-50-szeresének elfogyasztása sem jár májkárosodással. A terápiás dózis többszörösét fogyasztó bennszülötteknél miért nem alakul ki hepatotoxikus mellékhatás?
A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy a citokróm P450 enzimrendszer több izoenzimét is gá- tolják a kava-laktonok. Az is világossá vált, hogy a laktonokat is a CYP-rendszer egyik enzime metabolizálja, amelynek kimerülése esetén glutationnal konjugálódva ürülnek ki a vegyületek a szervezet- ből. Mindezekből következett, hogy glutationhiány esetén a májban felszaporodnak a laktonok, és az enzimek gátlásával és közvetlen módon is hepato- toxikus hatást fejtenek ki. Az igazi áttörést azonban az jelentette, amikor kiderült, hogy a tradicionális módon előállított kavaital nagy mennyiségű glutationt tartalmaz, míg az extraktumok ennek a mennyiségnek töredékét sem tartalmazzák. A hagyományos módon elkészített kava tehát a hatóanyagon kívül a metabolizmushoz szükséges glutationt is tartalmazta.

Mégis biztonságos?

A kavakészítmények glutationtartalmának azon betegek esetén van jelentősége, akiknek májfunkciói nem tökéletesek és/vagy a májuk glutationtartalma nagyon alacsony. Normál májfunkcióval rendelkezők esetén minden bizonnyal nem jelenthet problémát a kivonat alacsony glutationtartalma, és feltételezhető, hogy a májkárosodást szenvedett betegek esetén a háttérben nem diagnosztizált májfunkciókárosodás állt. Alaposabb elemzés után az is kiderült, hogy a májkárosodást szenvedett 78 beteg közül mindössze 4 esetében valószínűsíthető a kava szerepe a károsodás kialakulásában. A legpesszimistább számítás (ha elfogadjuk, hogy a 78 eset mindegyikében a kava volt felelős a károsodások kialakulásáért) szerint is egymillió napi adag esetén csupán 0,3 esetben alakul ki májkárosodás, míg a leggyakrabban alkalmazott benzodiazepinek esetén ez a szám 0,9-2,12 között van.
Az elmúlt néhány év vizsgálatainak eredményeként világossá vált, hogy megfelelő elővigyázatossággal a kavatartalmú készítmények biztonságosan alkalmazhatóak lehetnek. Normál májfunkciók és szükség esetén glutation-bevitel megelőzheti a májkárosodások kialakulását.
A „kava botrány” hozzájárult ahhoz, hogy a növénnyel kapcsolatos félelmek, hiedelmek tisztázódjanak. A cikk témájának különös aktualitását az adja, hogy az OGYI-nál jelenleg folyik a kava kivonatának gyógyszerként való törzskönyvezése, tehát a növény készítményeivel hamarosan a patikák polcain találkozhatunk. Fontos tehát tudni, hogy a kavakivonat reális alternatívája lehet a szintetikumoknak, és alkalmazása kevés kockázattal jár. Piacra kerülésének legnagyobb veszélyét az adja, hogy enyhe euforizáló hatása miatt valószínűleg rövidesen visszaélések tárgyává válhat. Megfontoltan és indokolt esetben rendelve azonban szélesítheti a jelenleg kapható anxiolyticumok palettáját.

IRODALOM:

• Clouatre DL: Kava kava: examining new reports of toxicity. Toxicol. Lett. 150:85-96, 2004
• Whitton PA: Kava lactones and the Kava-kava controversy. Phytochemistry 64:673- 679, 2003
• Anke J: Pharmacokinetik and pharmacodynamic drug interactions with Kava (Piper methysticum Forst. F.). J. Ethnopharmacol. 93:153-160, 2004
• Bilia A: Kava-kava and anxiety? Growing knowledge about the efficacy and safety. Life Sci. 70:2581-2597, 2002
• The Complete German Commission E Monographs. American Botanical Council, Austin, Texas, 1998
• Heinrich M, Barnes J, Gibbons S, Williamson EM: Fundamentals of pharmacognosy and phytotherapy. Churchill Livingstone, 2004 http://www.ogyi.hu/download/tkalatt.pdf (2004. november 11.)

Megjelent a Fitoterápia magazinban. Összeállította: Csupor Dezső – Csupor-Löffler Boglárka (Szegedi Tudományegyetem, Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet)

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Növények pszichoaktív anyagai – Stimulánsok: Bétel, Khat, Efedra, Maté cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Növények pszichoaktív anyagai – Stimulánsok: Bétel, Khat, Efedra, Maté

Összeállította: Dr. Juhász Miklós, SZTE Növénybiológiai Tanszék, Szeged 2013.február

Bevezetés

A Földön élő több százezer növény közül csak mintegy száz tartalmaz olyan vegyületeket, amelyek „közlekednek” az elme távoli birodalmában. A pszichoaktív szerek a központi idegrendszerben különböző módokon befolyásolják az idegrendszer kémiai hírvivőinek, a neurotranszmittereknek – az acetilkolinnak, a szerotoninnak, a dopaminnak és a noradrenalinnak – a felszabadulását. Hatásuk alapján pszichoaktív drogoknak minősülnek a stimulánsok, a hallucinogének és a depresszánsok.
A stimulánsok gerjesztik és fokozzák a mentális éberséget és a fizikai aktivitást, csökkentik a fáradtságot és elnyomják az éhségérzetet. A hallucinogének – pl. a peyote, a marihuána, az LSD, a maszlag, a nadragulya és az ayahuasca – változást (torzulást) idéznek elő az észlelés, a gondolkodás és a hangulat terén, eltérve valóságtól, és gyakran indukálnak álomszerű állapotot. A depresszánsok tompítják a szellemi tudatosságot, csökkentik a fizikai teljesítményt, és alvást vagy transz-szerű állapotot idéznek elő. Közéjük tartozik az ópium, a nikotin és a kava. Ebben az írásban a stimulánsokkal foglalkozunk részletesen.
A stimulánsok serkentik a központi idegrendszer működését. Az idegrendszer hierarchikus módon működik, és a stimulánsok közvetlenül vagy közvetve stimulálják a központi idegrendszer alsóbb szintjeit, különösen a szimpatikus idegrendszert. Ezért a serkentőket gyakran nevezik szimpatomimetikumoknak.
A stimulánsokat azért fogyasztják, mert növelik az éberséget, csökkentik a fáradtságot és megnövelik a izikai munkavégző képességet. Emellett javítják a hangulatot és növelik az önbizalmat. Minden stimuláns emeli a vérnyomást, a pulzusszámot és a testhőmérsékletet. A
test hőmérséklete megemelkedik, a hatás által növekszik az izomműködés, összehúzva a véredényeket. Ennek eredményeképpen csökken a hőveszteség, szapora a szívműködés és magas a vérnyomás.
A stimulánsok többsége egyes növények másodlagos anyagcseréje során keletkezik. A jellemző neurokémiai mechanizmusok szerint **purinerg** (kávé, tea, kakaó, maté, guarana és kola), **kolinerg** (dohány, aréka és Lobelia) és **monoaminerg** (efedrin és khat) csoportba sorolhatók.

Purinerg stimulánsok

A purinerg stimulánsok egy kisebb csoportja kémiailag és farmakológiailag rokon szerekből áll, amelyek megtalálhatók számos növényben, mint purin neurotranszmitterek. Az ide tartozó növények termékeit élvezeti szereknek szokás nevezni. A koffein, a teoillin és a teobromin együttesen a metilxantinok csoportját alkotják.

Koffein

A purinerg stimuláns vegyületek közül ez a legelterjedtebb, milliók fogyasztják naponta kávé, tea és üdítők formájában. Stimuláló hatása miatt használják, egy energialöketért vagy a fáradtság ellen – és működik is. A koffein jelen van számos növényben, beleértve a kávébabot, a tealeveleket és a kakaóbabot (2. táblázat).

A koffein kezdetben enyhe stimuláló hatású. Ez a kezdeti koffein hatás 15–60 perc után érezhető, a maximális hatás pedig két órán belül. A hatástartam 7–8 óra is lehet. Így az éberség növelhető és a feladatok teljesítése javítható. 150– 250 mg koffein fogyasztása ébren tart, 200–300 mg fáradtságot űz, és az egyén elhúzódó fizikai munkát képes végezni. A napi dózis 200–400 mg, ami az idegrendszer stimulációját segíti. Napi két-három csésze kávé 3–5 százalékkal növelheti az alapanyagcserét. Ez a fokozott metabolikus hatás érezhető, akár négy órán keresztül is. Koffein hatására nő a zsírsavak felszabadulása a vérben, ez tovább növeli a teljesítményt, az állóképességet. Krónikus használata tolerancia és pszichés függőség kialakulásához vezet. A koffeinnél is, hasonlóan a többi stimulánshoz, a jótékony stimuláló hatást követi egy ellenhatás, ami az enyhe fáradtság és a depresszió között változhat. Fejfájás, hasmenés és a fáradtság is társulhat ehhez a rebound hatáshoz.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szerint 600 mg koffein (kb. 4–5 csésze kávé) 30 perc alatt növeli a teljesítményt és az állóképességet – és doppingvétségnek számít. Ha koffeint fogyasztanak ezen a szinten, szabálytalan szívverés, tinnitus, idegesség, hasmenés, nyugtalanság, álmatlanság, szorongás, delírium, fejfájás, gyomorpanaszok és peptikus fekély lesz a következmény.

Túladagolásakor álmatlanság és szorongás jelentkezik, amit antipszichotikumokkal, és vérnyomáscsökkentőkkel kezelnek. Erős vízhajtó hatása van is van. Bár a koffein terápiás alkalma- zása javíthatja a figyelmet, a magasabb dózisok használata akadályozza a feladatok ellátását, különösen a kritikai elemzést. A koffein okozta izomremegés hátráltatja a tevékenységek finom izom-ellenőrzését. Ide tartozik minden olyan aktivitás, amely megköveteli a finom koordinációt és a pontos időzítést. A koffein növeli a pulzusszámot és ellazítja a simaizmokat. Ez utóbbi hatása teszi értékessé az asztma kezelése esetén. A koffein hasznos a barbiturát túladagolás hatásainak ellensúlyozására is.

Teofillin

Főként a tea növényben található metilxantin, amely ellazítja a légúti simaizmokat, így elősze- retettel alkalmazzák a tüdőgyógyászatban hörgőtágítóként.

Teobromin

A teobromin a teoillint és a koffeint is magába foglaló metilxantinok osztályába tartozó vegyület. Vízben kissé oldódó, kristályos, keserű, fehér vagy színtelen por. A kakaóban és a csokoládéban található. A kakaópor teobromin tartalma 2–10% között változhat. Kis mennyiségben a kóladió, a guarana, maté és a tea is tartalmazza. A modern orvostudomány a teobromint értágítóként, vizelethajtóként, szív stimulánsként és a magasvérnyomás kezelésére használja.

Purinerg stimulánsokat tartalmazó növények

Tea (Camellia sinensis)

A tea felhasználása az ókori Kínában kezdődött. Ez a legnépszerűbb gyógynövény és forrázata a víz után a második legtöbbet fogyasztott ital. A legtöbb ember enyhe serkentő gyanánt issza, de a hasmenés kezelésében, a fogszuvasodás megelőzésében és köpetlazítóként is hatásos. A teacserje három stimuláns anyagot – koffeint, teobromint és teoillint – tartalmaz. A tea tannintartalma is előnyös, mivel hatékony a szuvasodást előidéző baktériumok ellen.

A tanninok egy része hasznos lehet a sugárzások okozta szövetroncsolások megelőzésében is: egy tanulmány szerint megakadályozza a radioaktív stroncium izotóp beépülését a csontvelőbe.
Háromféle teát ismerünk:

A fekete tea előállításakor a leveleket fonnyasztják, füllesztik. A cél a levelek törékenységének és víztartalmának csökkentése. Ezután következik a görgetés, a gömbökbe sodrás, ahol a sejteket szétnyomják. (A sötét színt a cserzőanyagok enzimatikus oxidációja és a kloroill bomlása okozza.) A fermentálás során aromaanyagok is keletkeznek. A folyamat sötét helyen, maximum 25 °C-on, 95–98%-os páratartalom mellett zajlik. A cserzőanyagok egy része nem vízoldékony formába megy át, ettől van a fanyar íze. Az illóolajok illékony részének aránya megnő. A szárítás során a víztartalom 3–6%-ra csökken.
A zöld tea készítésénél az enzimek inaktiválása a levelek hevítésével (kínai módszer) vagy gőzöléssel (japán módszer) történik. A zöld tea esetén a csersav által oldatba vitt koffein mennyisége nagyobb, mint a fekete teánál. A hevítés/gőzölés után következik a görgetés. Néhány zöld tea édeskés ízét az egyes fajokban előforduló aminosavak (főként az L-teanin) okozza. A fő különbség a fekete és a zöld tea között nemcsak a feldolgozási mód- ban, hanem a végtermék minőségében is van. A zöld teánál nincs különösebb változás a szerkezetben, míg a fekete tea egy fermentáció végterméke (az oxidáció tulajdonképpen bomlási folyamatnak felel meg). Másik különbség, hogy az illóolajok a zöld teában eredeti formában megmaradnak.
A fehér tea egyike a leghíresebb teáknak és korábban kizárólag a kínai császári udvarban alkalmazták. Nem exportálták, mivel – mint más érzékeny tea – már a legcsekélyebb nedvesség hatására is tönkrement (főleg tengeri úton). A fehér teát kizárólag a még ki nem nyílt levélrügyekből állítják elő. A teacserje leginomabb és legnemesebb terméke a mai napig. Színét a rügyeket borító selyemszerű pihéktől kapta. A főzet/forrázat gyengén sárga, majdnem színtelen, de annál erősebb a hatása. Semmiféle keserű íze nincs, finoman édeskés.

Maté (Ilex paraguerensis)

Brazília, Paraguay és Argentína területén őshonos, 5–6 méter magas fafaj, a magyalfélék családjába tartozik (Aquifoliaceae). Egyéb elnevezései: Szent Bartholomeo teája, jezsuiták teája. A 10–16 cm hosszú, bőrszerű, csip- kés vagy fűrészelt szélű leveleit parázs felett megszárít- ják (ritkábban forró vízbe merítik), majd felaprítják.
A maté elnevezés a kecsua mati szóból ered, amely poharat vagy egyéb ivóalkalmatosságot jelent, és amely később a maté ivására használt maté tök vagy güira tök (Crescentia cujete) népies elnevezéseként terjedt el. A levelekből készült tea 1–1,5% koffeint és egyéb metilxantinokat (katechint, teobromint és teoillint) tartalmaz. A maté tea főzetét hagyományosan forrón, a szintén maténak hívott kis pohárból szívják fel a bombillának nevezett fém szívószál segítségével. A maté tökök gyakran igen mívesek, készítésük külön mesterség.
A spanyol és portugál gyarmatosítók kezdetben a guarani indiánoktól tanulták meg a maté elkészítését. Rövidesen Dél-Amerika szerte elterjedt szokássá vált a fogyasztása: Uruguayban az utcán is gyakran látni matézó embereket. A maté nem egyszerűen szomjoltó és élénkítő: fogyasztása társas jelenség és etiketthez kötött.
A maté hasznos a fogyókúrázók és a sportolók számára, mert 10%-kal megemeli az alapanyagcserét. koffeintartalma révén serkenti a központi idegrendszer működését, erősíti a figyelmet, javítja a szellemi képességeket, továbbá fokozza a szív és a légzőrendszer működését.
A maté készítményeknél nemcsak a koffein hatása érvényesül, hanem a benne lévő cseranyagoké, szaponinoké és lavonoidoké is, mert ezek módosítják a koffein hatását. Sokan számolnak be arról, hogy a maté fogyasztása – ellentétben a kávézással – még hosszabb távon sem okoz alvási zavarokat. Ez feltehetőleg a maté kettős stimuláns hatása miatt van: a maté nem csak gyorsítani képes a szervezet működését, hanem relaxálni is, ha éppen arra van szüksége. C-vitamin tartalma is igen magas.

Kávé (Coffea spp.)

A kávébab őshazája Etiópia, fő fajtái az arab kávé (Cofea arabica) és a robuszta kávé (Cofea canephora).
Az arab kávé a jobb minőségű; a keményebb kávészemek pörkölés utáni illata sokkal intenzívebb, elkészítésekor pedig aromásabb, inomabb kávét ad. Kevesebb a savtartalma is, ezért a gyomorsav érzékeny embereknek is inkább ez ajánlható. Koffeintartalma viszont csak egyharmada a robusztáénak. A kávé utóíze sokáig megmarad a szájban, és a termőterület jellegzetességei is jobban elkülönülnek egymástól. Az etióp kávék fantasztikus illatukról híresek, míg az Indiában vagy Nicaraguában termesztett kávék íze sokkal kesernyésebb.
A robuszta kávé cserjéi jóval nagyobb terméshozamot produkálnak, és rossz körülmények között is egyenletes termést adnak. Íze messze elmarad az arab kávétól, ezért jóval olcsóbb is. Elsősorban Nyugat-Afrikában és Indonéziában termesztik. Gyakran keverik egymással a két fajtát, mert megfelelő arányok mellett – minél kevesebb robuszta, annál jobb – javítani lehet az arab kávé alapvetően alacsony koffeintartalmán. A robuszta „testet” ad a kávénak, és sokkal krémesebbé teszi. A kereskedelmi forgalomban itthon kapható kávék szintén keverékek, és minél olcsóbbak, annál több bennük a robuszta. A magyarok által legnagyobb mennyiségben fogyasztott olcsó „márkák” nem tartalmaznak arab kávét.

Kakaó (Theobroma cacao)

A kakaóbab a trópusi Theobroma cacao nevű fa gyümölcsének magja. Elnevezésének jelentése „istenek eledele”, ami kifejezi, hogy ez a termés az emberiség legfinomabb csemegéje.
A kakaó az Ázsiából érkező teával nagyjából azonos időben, 1650 táján került Angliába. Érdekes, hogy a tea szeretetükről ma közismert angolok a kakaót sokáig jobban kedvelték a teánál, és a XVII. századig csak italként ismerték.
Akkortájt készítették az első csokoládét is – Kubából behozott cukorral – a Guanacóban élő apácák. A csokoládé nahua indián nevéhez, a sokoatl-hoz hasonló hangzású névként került a világ legtöbb nyelvébe, a magyarba is. Az indián kultúrákban a kakaóbab izetőeszköz volt: 4-6 babért nyulat, 100-ért rabszolgát adtak.
V. Pius pápa 1569-ben hivatalos böjti eledelnek nyilvánította a kakaóból készült csokoládé- italt, mert annyira élvezhetetlennek találta.
A kakaóbab feldolgozása során két fontos köztes termék keletkezik, a kakaómassza és a kakaóvaj. A kakaóbab pörkölése és aprítása után a kakaómasszából préseléssel nyerik ki az aranysárga, tiszta kakaóvajat, a kakaómasszából csokoládé készül. A kakaóvaj zsírsavösszetétele nincs káros hatással a vérzsírokra, sőt egyes vizsgálatok szerint növeli a HDL-koleszterin szintet.
A kakaó fő hatóanyaga a teobromin, amiből 100 gramm csokoládé mintegy 100 mg-ot tartalmaz. Diuretikus hatású, akárcsak rokon vegyületei, a koffein és a teoillin. A diuretikus hatás intenzitása koffein, teobromin, teoillin sorrendben nő. Ezek a xantin-származékok a központi idegrendszert is befolyásolják: serkentő, izgató hatásúak, és emelik a vérnyomást. Itt a hatás intenzitási sorrendje éppen fordított: teoillin, teobromin, koffein.

Kóla (Cola acuminata, Cola vera)

A mályvavirágúak családjába tartozó nyugat-afrikai fa, melynek régóta ismert élénkítő hatása. Magvai gesztenyenagyságúak, vörös színűek.
A feldolgozott kóladió 0,5–2,5% koffeint tartalmaz, ami leginkább a tea koffeintartalmához áll közel. Mivel a koffeintartalmú növények hatásai lényegesen különböznek egymástól az ugyancsak aktív hatóanyagnak számító tanninok és egyéb xantinok – a teobromin, a teoillin változó aránya – és a fogyasztás módja miatt, a kóla valóban újszerű, frissítő érzést ad.
Hatása élénkítő, de más, mint a kávéé. Hosszabban tart, mértékletes fogyasztása esetén nem okoz szívdobogást, ezért kíméletesebb. Az egyik legjobb stimuláns, ha kerülni szeretnénk a koffeintartalmú növények fogyasztásával általában együtt járó erős vízhajtó hatást.

Guaraná (Paullinia cupana)

Dél-Amerikában honos gyógynövény. Az indiánok évszázadok óta fogyasztják. A guaraná növény tisztított, borsószem nagyságú magját szárítás után porrá őrlik és italokba keverik.
Fő összetevője a guaranin, ami kémiailag azonos a koffeinnel. Hatása hasonló a kávééhoz, azzal a különbséggel, hogy hosszan, 6–8 órán át tartós frissességet biztosít, és nincs semmilyen káros mellékhatása. Az élelmiszeripar a guaranát főleg ízesítőként használja, többek között üdítőitalokban. Javítja a testi és szellemi teljesítőképességet, továbbá fájdalomcsillapító hatása is ismert.

Kolinerg stimulánsok

Dohány (Nicotiana tabacum)

Amerikából származik. Kimutatták, hogy „ámbár az ázsiai népek a dohánynak nagy kedvelői és régóta kedvelik bizonyos narkotikus növények füstjét, egyikük sem használta Amerika fölfedezése előtt a dohányt”.
Világszerte elterjedt és termesztett növény. Szárított leveleit használják fel, régebben rágás, tubákolás formájában, újabban cigaretta és szivar formájában, a füstjét belélegezve. Fő ha- tóanyaga a nikotin, de számos káros mellékterméket is tartalmaz: aceton, szén-monoxid, am- mónia, savak, inszekticidek, kátrány és radio-aktív anyagok. A nikotin erős alkaloida, amely módosítja a viselkedést. Nikotin intravénásán hatásosabb, mint az intravénás kokain. Ha a nikotint füstöljük, körülbelül hét másodperc alatt jut el az agyba. Kb. 60 mg nikotin a halálos dózis. Az átlagos cigaretta 0,05–2,5 mg nikotint juttat a dohányosba.
A nikotin a nikotinos ioncsatornához kötött acetilkolin-receptorok agonistája. Ezek a recep- torok a ganglionokban, a harántcsíkolt izom- zaton lévő idegvégződésekben és a központi idegrendszerben fordulnak elő. A nikotin ezeket a receptorokat kis adagban izgatja, majd később bénítja. A nikotinos acetilkolin-receptorok izgatása során a kalcium-ionok permeabilitásának fokozásán keresztül többek között noradrenalin és dopamin szabadul fel. A felszabaduló dopamin az agyi örömközpontokban – hasonlóan a többi élvezeti szerhez – eufóriát okoz, ami később függőséghez vezet. Megigyelték, hogy a dopamin receptorokat gátló hatású drogok után a nikotinszívás növekedett, míg dopamin- agonisták hatására csökkent.

Indián dohány (Lobelia inflata)

Észak-Amerikában honos növény, ott szabadon nő a mezőkön és az utak mentén. Az indiánok hánytatószerként használták. Valószínűleg azért kapta az „indián dohány” elnevezést, mert a dohányhoz hasonlóan erős émelygést, hányást és kollapszust okoz. A leveleit és a magját használják gyógyászati célokra, elsősorban asztma, gyomorpanaszok és általános gyengeség esetén. A vazomotoros idegeket stimulálva valamennyi vegetatív működést fokozza. Különösen jó hatással van a túlzott alkoholfogyasztás következményeire világos hajú és fehér bőrű embereknél. Magasvérnyomás, szívbetegség, májbetegség, vesebetegség, dohány érzékenység, légszomj esetén nem szedhető a lobelia.

Bételpálma (Areca cathechu)

A bételpálma Délkelet-Ázsián kívül Dél-Kínában és Japánban is honos. Magjából labdacsokat gyúrnak, melyet élénkítő hatása és íze miatt rágcsálnak. A bétel rendszeres rágása feketére színezi a fogakat, a kiköpött nyál pedig a vérhez hasonlít. A bételrágás igen elterjedt az egész indomaláj térségben. A rágnivaló bétel úgy készül, hogy a bételbors (Piper betle) levelét kevés oltott mésszel megkenik, és egy szelet arékadiót (Areca catechu) tesznek hozzá. A levelet ezután élvezője összecsavarva helyezi a szájába, és megrágja. Hatóanyagai alkaloidák (arekain 0,1%, arekolin 0,2%, arekaidin, arekolidin), tannin, zsír, gyanta, kolin és katechu. Az arekolin alkaloid pszichoaktív tulajdonságú, a magvak rágása során eufória, fokozott éberség, verejtékezés, nyálfolyás jelentkezik.

Monoaminerg stimulánsok

Efedra (Ephedra sinica)

Az Ephedra nemzetség képviselői nyitvatermő növények. Hazánkban is él egy fajuk, a csikó- fark (Ephedra distachya), de az igazi képviselőik a trópusokon találhatók. Az Ephedra sinica, a kí- nai csikófark sivatagi cserje, Ázsia száraz, sziklás lejtőin él. Az erős stimuláló hatással bíró efedrin növényi formája.
Napjainkban annak köszönheti hírnevét (jó és rossz értelemben egyaránt), hogy ez az egyik legnagyobbra tartott súlycsökkentést segítő anyag. Átmenetileg csökkenti az étvágyat, természetes stimuláns, továbbá termogenikus hatása is van, tehát több kalóriát éget el rövidebb idő alatt. Ez a teljesen természetes zsírégető gyógynövény a kalóriák gyorsabb elégetésének köszönhetően vált egyre híresebbé azon sportolók körében is, akik gyors stimuláló és azonnali energizáló hatását tapasztalták. Növeli a kalóriák felhasználásának ütemét és átmenetileg növeli az energiatermelést a központi idegrendszer stimulálásával.

Khat (Catha edulis)

Az „Afrika szarvának” fennsíkjain vadon növő, de ma már a földrész keleti országaiban és az Arab-félsziget déli részén is intenzíven termesztett katcserje (Catha edulis) friss, leveles ágvégi hajtásainak arab elnevezése a khat (magyarul: kat). A szinte kizárólag élvezeti célból fogyasztott kat fő termesztési helye évszázadok óta Etiópia, ahol az ugyancsak ott őshonos kávé mellett az ország fontos exportcikke. De a növényt Jemenben és Kenyában is termesztik. A hajnalban begyűjtött katot kiszáradás ellen banánlevelekbe kötegelik, majd a termesztőhelyről teherautók száguldanak a városokba, ahol déltől a vásárlók türelmetlenül várják a napi szállítmányt. A katkötegek a hazájukból elvándorolt szomáliai, jemeni és más kelet- afrikai közösségekhez légi úton juthatnak el. A friss, két naposnál nem régebbi katlevelek bagószerű rágcsálása beszédességet, felsza-badultságot, enyhe eufóriát és étvágycsökkenést okoz. A kat hatására kialakuló jellegzetes akut tünetek a pupillatágulás, a szájszárazság, a vérnyomásemelkedés és a szapora pulzus. A katrágcsálást követő álmatlanságot és másnapi levertséget újabb kat adagokkal orvosolják. A függőséget is kialakító drog mértéktelen fogyasztása izgatottságot, ingerlékenységet és sztereotip viselkedést okozhat.
A jellegzetes élénkítő és szimpatomimetikus hatások a levelek fenil-izopropilamin alapvázú alkaloidjainak tulajdoníthatók. Ez a szerkezeti elem több ismert pszichostimuláns – például a növényi eredetű efedrin vagy a szintetikus amfetamin – jellemzője. Bár a katot „természetes amfetaminnak” is nevezik, hatóereje annál kisebb. A hatásért felelős főalkotó szerkezetét – mások sikertelen vizsgálatai után – az ENSZ geni kábítószer laboratóriumában a Szegedi Tudományegyetem kutatója, Szendrei Kálmán határozta meg 1975-ben. Arra is rájöttek, hogy a növényben állás során a katinonból egy stabil aminoalkohol, a katin (más néven norpszeudoefedrin) keletkezik, mely egy korábbról már ismert gyenge stimuláns.
A katinon bomlékonysága miatt az állott növény élénkítő hatása elenyésző, ami nemcsak azt magyarázza, hogy miért a friss hajtásokat fogyasztják, hanem azt is, hogy a kat, illetve a belőle kivont vegytiszta katinon miért nem terjedt el úgy, mint a kokacserjéből kinyert és a stabilitása miatt tárolható kokain. A katinon neurokémiai hatása összetett és hasonló az amfetaminéhoz, stimuláns hatását az órákon át tartó katrágcsálás során, a szájüregből felszívódva fokozatosan alakítja ki. Az alkaloid a központi idegrendszerben egyrészt serkenti az „örömhormon” dopamin kibocsátását, másrészt gátolja annak visszavételét.
A mefedron – vagy más néven a 4-metilmet- katinon (4-MMC) – szintetikus kábítószer. Korábban legális kedélyjavítóként jegyezték. Ez egy szintetikus katinon alapú vegyület amit a kat nevű kelet-afrikai növényből nyernek. A mefedront kapszula, tabletta vagy fehér por formájában állítják elő. Lenyelés, inhalálás vagy intravé- nás injekció útján juttatják a szervezetbe. 2009- ben a negyedik legnépszerűbb utcai kábítószerként tartották számon Angliában közvetlenül a marihuána, a kokain és az extazi mögött. Nemzetközi szlengnevei közé tartozik a mef, a bordó és a MKAT. Itthon a kat nevű növény és a katinon nevű vegyület után „Kati” szlengnéven ismerik. Magyarországon 2011-ben tiltólistára került. A Kábítószerlisták Szakbizottsága úgy döntött, hogy javasolja a nemzeti erőforrás miniszternek, hogy vonja a szert ellenőrzés alá, és nyújtsa be a kormánynak a megfelelő törvények, illetve rendelet módosítására vonatkozó előterjesztését.

Források

1. Bernáth, J. Plant used for the production of stimulanst. Cultivated plants, primarily as food sources. Encyclopedia of Life Support Systems 2004; Vol. II.
2. http://www.cftech.com/BrainBank/OTHERREFEREN- CE/HEALTH/StimulantPlants.html
3. SpinellaM.Thepsychopharmacologyofherbalmedi- cine: plant drugs that alter mind, brain, and behavior. MIT Press (Boston, MA), 2001
4. Drugs:FactandFiction/Stimulants.http://en.wiki-books. org/wiki/Drugs:Fact_and_Fiction/Stimulants
5. Khat.http://en.wikipedia.org/wiki/Khat
6. Stimulants.http://psychology.about.com/od/psychoac- tive drugs/a/stimulants.htm
7. Stimulants. http://www.umsl.edu/~keelr/180/speed. html

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Növények pszichoaktív anyagai- Hallucinogének: Peyot, Iboga, Salvia,… cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Növények pszichoaktív anyagai – Hallucinogének

Összeállította: Dr. Juhász Miklós, SZTE Növénybiológiai Tanszék, Szeged 2013. június

Alucinor: badarságot mond, fecseg, ábrándozik, álmodozik. A hallucinogének kis dózisban nagyfokú érzékcsalódást, képzelgést előidéző, hangulatmódosító, de öntudatvesztést nem okozó szerek. A hallucinogéneket három nagy kategóriába lehet besorolni: pszichedelikus, disszociatív és deliriáns drogok. Ezek közös jellemzője, hogy szubjektív változásokat képesek előidézni az embernél az érzékelés, a gondolkodás, az érzés és a tudat terén.
A természeti népek évezredek óta használtak pszichedelikumokat, a közép-amerikai indiánoktól kezdve a szibériai sámánokig. E hatások elérése évezredek óta része az ember életének. A legtöbbször valamelyik növényből nyerték a hallucinálást előidéző anyagot. Újabban, a kémia fejlődésével a szintetikusan előállított hallucinogén drogok készítése és használata került előtérbe. Jelen munkában a növényi eredetű hallucinogénekről adunk összefoglalást.

Klasszikus hallucinogének

Pszichedelikus, pszichomimetikus szereknek is nevezik az idetartozó anyagokat. A két fogalom között különbséget kell tennünk:
(a) a pszichedelikus szerek az érzékelést fokozó, a tudatot kitágító, a belátást fokozó anyagok;
(b) a pszichomimetikus szerek a természetes pszichózishoz hasonló tüneteket kiváltó anyagok.
A pszichedelikus növények és gombák általában 5- HT2A receptor agonisták, hatóanyagaik a triptaminok: alfa-etiltriptamin (AET), alfa-metiltriptamin (AMT), bufotenin, dietil-triptamin (DET), dimetil-triptamin (DMT), dipropil- triptamin (DPT), béta-karbolin, metoxi-dimetil-triptamin (MeO-DMT).

Triptamint tartalmazó növények

A látnokszőlőt (Banisteriopsis caapi) betegségek kezelésére is használják, de fő szerepe, hogy hozzáférést biztosít a látnoki világ felé. Fő összetevője az amazóniai bennszülöttek ayahuasca néven ismert szent gyógyszerének, amit évezredek óta használnak, mint ősi, sámánisztikus anyagot. Az ayahuasca gyógy- és mágikus ital, amelyet két vagy több különleges növényfajból lehet előállítani, és mély szellemi, fizikai és lelki hatásokat fejt ki. Az egyik ilyen növény a hatalmas, fás kúszónövény, a caapi szőlő, a másik a chacruna, a hánytatógyökér (Psychotria viridis), melynek leveleit összefőzik a feldarabolt szőlő liánokkal. Az ayahuasca triptamin-alkaloidokat tartalmaz, a leggyakrabban dimetiltriptamint.
A virola az Orinoco vízgyűjtőjében élő indiánok kedvenc fája. A fa vörös kérgéből nyert darabokból gyantát olvasztanak ki, melyet porrá zúznak és az erősen hallucinogén anyagot a mágikus vallási rituálék során tubák formájában beszippantják. Vegetatív hatásai: hányinger, nyálfolyás, a pupilla kitágulása, vérnyomásemelkedés és verejtékezés.
A vilca és a yopo az Anadenanthera pillangósvirágú nemzetség képviselői. A babalakú magvaikat megőrlik, kezelik. Ekkor a bufotenin aktivizálódik és hallucinogén hatást vált ki. Ezeket is tubák formájában szippantják az orrba. Ünnepélyes rituálék kellékei a Karib-térségben.
A jurema egy mimózafaj, amelynek gyökérkérgéből vontak ki dimetil-triptamint. Főként Bolíviában és Mexikóban kultivált növény.

Kannabisz

A kender (Cannabis sativa) azon alfajait soroljuk ide, amelyek a tetrahidrocannabinol (THC) néven ismert hatóanyagot tartalmazzák. Ezeknél a drogot a szár, a levelek és a virágok is tartalmazzák, legnagyobb töménységben a nőnemű virágokban találhatók. Szárított állapotban általában cigarettába keverve szívják el, ez szerepel a köznyelvben marihuána (nálunk fű) néven.
A szervezetbe került kannabisz a véráramon keresztül hamar bejut az agyba, ahol az ún. kannabisz receptorokon keresztül fejti ki hatását. A THC legnagyobb koncentrációban a hasisban fordul elő. Ez egy gyantaszerű anyag, amely a nővirágok csúcsainak mirigyszőreiben képződik, és megszárítva kb. tízszer több hatóanyagot tartalmaz, mint a levelek.

A kannabiszok hatása némileg az ópium-származékokéra emlékeztet, de annál valamivel gyengébb. Fájdalomcsillapító és euforikus, vagy szedatív hatásukat régóta ismerték és rákos betegeknél használták.

Fenetilamint tartalmazó növények

Ezek mind a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába tartoznak, hatóanyagaik is nagyon hasonlóak.
A Mexikótól Texasig őshonos, lassan növő Lophophora williamsii kaktusz levágott és megszárított koronájából szeletelt, korong alakú peyote elfogyasztása kaleidoszkópszerű víziókat, sajátos szinesztéziát idéz elő. Használata nemcsak sámánisztikus rituálékban, hanem gyógyszerként is elterjedt volt. (Az Andok indián törzsei az egyik rokon fajt, a San Pedro kaktuszt alkalmazták hasonló célokra.) A peyote alkaloidjai közül a legtöbben csak a meszkalint (3,4,5-trimetoxi-béta-fenetilamin) ismerik, a többi kb. 60 vegyületet figyelmen kívül hagyják.
A peyote hatása a sokféle alkaloid miatt kiszámíthatatlan. Nem party-drog. Fogyasztása után egy órával általában kellemetlen fizikai hatások (hányinger, hányás, légzési nehézség, izomgörcs, gyors szívverés stb.) lépnek fel. Ezután kezdődik a megváltozott tudatállapot, amely 6–12 órán át tart. A peyote által előidézett tudatállapotra a hallucinációknál jellemzőbb az énkép és a világról alkotott nézetek megváltozása, összeomlása. A dokumentált kísérletek szerint gyakori az az érzés, amikor az egyén kilép önmagából és a végtagjait valaki más mozgatja.

Ergot-alkaloid tartalmú növények

Az ergot-alkaloidok egy növényi kártevő gomba, az anyarozs (Claviceps purpurea) hatóanyagainak elemzésekor váltak ismertté. E mikrogomba az egyedfejlődése során a gabonafélék kalászában lévő fiatal termőket fertőzi meg és egy sötétlila, vastag képlet, a varjúköröm keletkezik. Amikor ezt régen együtt őrölték meg a gabona többi részével, akkor rosszullétek jelentkeztek. Az anyarozs-alkaloidák szerkezetének megismerése után egy hatékony hallucinogént szintetizáltak. Ez volt a lizergsav-dietilamid, ismertebb nevén az LSD. Az LSD hatásai kiszámíthatatlanok. Az „utazás”-nak nevezett emocionális hatások lehetnek jók vagy rosszak. Skizofréniára vagy depresszióra em- lékeztető tünetek is előfordulnak.
A karácsonyi szőlő egy évelő kúszó szulákfaj, gyakran dísznövényként ültetik. A magvait a sámánok is használják a gyógyító gyakorlatban és rituálékon.
Az Argyreia nervosa egy évelő kúszó szőlő , amely őshonos a indiai szubkontinensen és világszerte számos területen, többek között Hawaiin, Afrikában és a Karib-térségben. Magvai ergot-alkaloidokat (chanoclavint, lizergolt, ergotmetrint és ergint) tartalmaznak.
A hajnalka magvai, szőlőszerű szára, virágai és a levelei ergot-alkaloidokat tartalmaznak. Ezeket évszázadok óta használják a mexikói indián kultúrákban, az aztékoknál is, mint tlitliltzin .
Az álomhozó fű egy amerikai árvalányhaj-faj, amely gyakran fertőzött egy Acremonium gombával, ami LSD-t és más rokon vegyületeket tartalmaz. Ha fertőzött a fű, álmosságot és kábultságot idéz elő a legelő lovaknál.

Ibogain tartalmú növények

Az iboga (Tabernanthe iboga) évelő esőerdei cserje, hallucinogén, kis adagokban stimulálja a központi idegrendszert, de nagyobb mennyiségben víziókat vált ki. Központi pillére a Bwiti nevű spirituális gyakorlatnak Nyugat- és Közép-Afrikában (főként Gabon, Kamerun és a Kongói Köztársaság területén), ahol a növény alkaloid tartalmú gyökereit használják fel. Ibogát fogyasztanak masszív dózisban a beavatottak e spirituális gyakorlat alkalmával, de rendszeresen fogyasztják kisebb adagokban az éjszakai rituálék és törzsi táncok során is.
A Voacanga africana fa a trópusi Afrika nagy részén előfordul és széles körben termesztik az egész térségben, a gyökér- és fakérge, a levelei és a termése miatt. Használják a hagyományos orvoslásban is. A gyökérkérge jó fáradtság ellen, a dobosoknál és a vadászoknál növeli az állóképességet, nagyobb dózisban mágikus és vallási célokra használják. A sámánok lenyelik a gyökérkéreg darabkáit, mint agyi stimulánst és a magokat is megeszik látomások elérése céljából.

Disszociatív szerek

A disszociatív szerek ketamint, fenciklidint, dextromet-orfánt és dinitrogén-oxidot tartalmazhatnak. A disszociatív tünetek közé tartozik a zavar vagy kompartmentalizáció a szenzoros bemenetnél, de okozhatnak derealizálódást is, vagyis azt a felfogást, hogy a külvilág álomszerű vagy irreális. Egyéb disszociatív élmények közé tartozik a deperszonalizáció, ahol az érzés leválik a testről, irreálissá válik, és képes megigyelni az egyén a saját tevékenységét, de nem tudja aktívan ellenőrizni; képtelen felismerni az ember önmagát a tükörben, miközben racionális tudat az, hogy a kép a tükörben az ugyanaz a személy.

Látnokzsálya

A legismertebb faj, a látnokzsálya hatóanyaga, a szalvinorin A, egy neoklerodán típusú terpenoid, tehát nem alkaloida (nem is tartalmaz N-atomot). Toxicitása alacsony, de alacsony az addiktív potenciálja is, mivel κ-opioid agonista. A látnokzsálya jellegzetes fogyasztási módjai: friss vagy szárított – keserű – leveleinek rágcsálása, a felvágott vagy feldarabolt friss levelek kipréselt nedvének ivása, a szárított levelek szívása pipából vagy cigarettaként, a szárított és felaprított levelek gőzeinek inhalálása, tiszta szalvinorin A inhalálása.

Muszkarin-tartalmú gombák

A légyölő galóca a világ egyik legősibb és valószínűleg legerősebb entheogénje, főleg észak-európai, szibériai sámánok használták. A legtöbb esetben csak hiedelem az, hogy minden légyölő galóca halálos. Többségük csak nagyon nagy mennyiségben az, viszont sokan, akiknek még nem volt pszichedelikus élményük, gyakran hiszik, hogy az állapot, amibe kerültek, mérgezés. Ázsia észak-keleti részében igen kedvelt és drága portéka; száraz állapotban levesbe vagy szeszes italba teszik; az ilyen leves vagy szeszes ital aztán szintén bódító. A testi erőt, valamint a szellemi frissességet fokozza, de az embernek emellett egyes tárgyak nagyságáról és távolságáról is téves fogalmai támadnak. Kis adagban élvezve vidámmá, frissé és mozgékonnyá tesz; nagyobb mértékben fogyasztva azonban görcsös bántalmak jelentkeznek, sőt halált hozó is lehet. A kamcsatkaiak és Szibéria más észak-keleti népei a légyölő galócát többre becsülik a pálinkánál, mert hatása tovább tart. Ünnepeikről nem hiányozhat a légyölő gomba. Hatása más, mint a pszilocibin, az LSD vagy a meszkalin hatása. Jellemzője, hogy a látótér „élő minőséget” ad az élettelen tárgyaknak, hallási hallucinációk és egyfajta nagy lelki nyugalom és tisztaság lesz úrrá a fogyasztóján. Eufória, ataxia és érzékszervi változások jellemzik.

Deliriánsok

A felhasználónál delíriumot, szélsőséges zavarokat idéznek elő, amikor képtelenek irányítani a dolgaikat.

Tropán-alkaloid tartalmú növények

Ezek a fajok (3. táblázat), a szerecsendió kivételével, a burgonyafélék (Solanaceae) családjának képviselői, olyan – a gyógyászatban is évszázadok óta használt – tropán-alkaloidokkal, mint a szkopolamin, a hioszciamin és az atropin.
A nálunk csak dísznövényként kultivált angyaltrombita hagyományosan használt számos dél-amerikai bennszülött kultúrában gyógyászati készítményként és rituális hallucinogénként fekete mágia esetén.
A csattanó maszlag esetén az egész növény mérgező, de a magok a legerősebben. A szokásos következményei a félhomályos látás, a pupilla kitágulása, a szédülés és a delírium. Erőteljesebben hat az agyban, mint a nadragulya (Atropa belladonna), és nagyobb delíriumot is nyújt. A magjai több esetben halált okoztak.
A bolondító beléndek virágzó növényének alkoholos kivonatát használják, főként homeopátiás célokra. Érdekessége, hogy az emberre mérgező, de a sertésekre nem. (Főzetét már Kleopátra is használta az általa készített mámorító borok részeként.)
A mandragóra friss vagy szárított gyökere hallucinogén és narkotikus alkaloidokat (atropin, hioszciamin, szkopolamin, szkopin és cuscohygrin) tartalmaz.
A szerecsendió, muskátdió (Myristica fragrans) indonéziai eredetű, a szárított és őrölt magjából készült kivonat furcsa élvezeti szer. Nagy adagjainak (10–20 gramm) eufóriás és hallucinogén hatása a fogyasztás után 2–6 órával alakul ki. Kellemetlen mellékhatásoktól (fejfájás, hányinger, remegés, tachikardia, deperszonalizáció) sem mentes. Az őrölt dió illóolajának fő pszichoaktív hatóanyaga a miriszticin, melynek a nitrogénatomot nem tartalmazó alapváza hasonlít a meszkalinéhoz.

Pszilocibin gomba

Talán az egyik legmegbízhatóbb, legkevesebb kellemetlenséget (rosszullét, íz) okozó gomba a pszilocibin gomba, de éppúgy illegális, mint az LSD. A csekély mennyiség nem büntetendő, bár ennek meghatározása a gomba esetében nem túl egyértelmű. A tiltás országonként más és más. Kaliforniában még a spórák birtoklása is illegális, míg Hollandiában boltokban is kapható a pszilocibin gomba.

Spice füstölő

Pár éve felbukkant egy Spice néven legálisan árult illatos füstölő termékcsalád, melyet a marihuána helyettesítőjeként fogyasztanak. A különféle szárított növényeket tartalmazó termékekről a közelmúltban kiderült, hogy pszichoaktivitásuk olyan, a gyártó által eltitkolt szintetikus adalékanyagoknak köszönhető, amelyeket eleddig még a tudományos szakirodalom olvasóinak is csak szűk köre ismert. A Spice termékek – a tasakcímkék szerint – 6–8 növényt tartalmaznak, amelyek közül a legismertebbeket a 4. táblázat mutatja.
Kitűnik, hogy a keverék növényei a világ legkülönbözőbb földrajzi helyein és ökológiai viszonyai között élnek. (Milyen nehéz lehet ezeket beszerezni a füstölő összeállításához.) Egyik faj sem tartozik olyan növénycsaládba, amely hallucinogén hatású fajairól ismert. Megkérdőjelezhető, hogy a Spice és a rokon „elfüstölők” marihuána-szerű hatása ezen állítólagos növényalkotóknak tulajdonítható, vagy esetleg – a forgalmazók és a vásárlók előtt eltitkolt – szintetikus adalékokkal vannak „fűszerezve”.

Irodalom

1. Doering Silveira E, Grob CS, Dobkin de Rios M, et al. Ayahuasca in adolescence: Apreliminary psychiatric assessment. Journal of Psychoactive Drugs 2005; 37(2): 129-133.
2. Evans Schultes R, Hofmann A. The botany and chemistry of hallucinogens. (p.101-112) in Charles C. Thomas, Springield,Illinois,1973
3. Nichols DE. Hallucinogens Pharmacology & Therapeutics 2004; 101(2):131–181.
4. Pajkossy P, Demetrovics Zs. A kannabiszhasználat szerepe a pszichotikus állapotok kialakulásában. Psychiatria Hungarica 2007; 22(2):145-162.
5. Shamanism and Its Discontents. Medical Anthropology Quarterly1988;2:102-20.
6. Staford P. Psychedelics. Ronin Publishing, Oakland, California, 2003.
7. Szendrei K. Cannabis as an illicit crop: recent developments in cultivation and product quality. Bulletin on Narcotics 1998; 50: 1-21.
8. Ujváry I. A marihuána-probléma. Kultúrtörténeti és pszichofarmakológiai áttekintés. Psychiatria Hungarica 1995; 10: 413-425.
9. Ujváry I. Az amfetamin-típusú drogok kultúrtörténete, kémiája, farmakológiája és toxikológiája. Psychiatria Hungarica 2000; 15: 641-687.
10. Ujváry I. A látnoki zsálya (Salvia divinorum), egy új hallucinogén hatású növény, avagy egy „kiskapu” látomásokhoz. Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ rendezvénye, Budapest, 2005. december 7.
11. Ujváry I. A hallucinogének első 110 éve. Látásmód és hatásmód. Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ rendezvénye, Budapest, 2007. november 28.
12. Ujváry I. Szintetikus kannabinoidok a szabadpiacon. fuggosegek.blog.hu/2011/08/18/ujvary_istvan_szintetikus_kannabinoidok_a _sza- badpiacon
13. Wollemann M. A kábítószerek molekuláris biológiai hatásmechanizmusa. Magyar Tudomány 2005; 4: 438-444.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámán doktor meggyógyít téged: Tehénvizelet receptre cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Sámán doktor meggyógyít téged: Tehénvizelet receptre

Piers Gibbon Indiába látogat, hogy autentikus bepillantást nyerjen a hatalmas ország legendás természetgyógyászati praktikáiba. Vele tart két önkéntes, Charles Rooke és Mark Lambrecht is, akiket hazájuk orvostudománya képtelen volt megszabadítani az őket gyötrő fejfájástól, ill. ekcémától. De vajon az indiai kuruzslóknak sikerül-e a bravúr? Vagy a szokatlan tehénvizeletes terápiától tovább súlyosbodik szegény betegek állapota?

(Az évad számozás a magyar vetítés sorrendjében történik az eredeti vetítés évadjai más sorrendben vannak.)

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Növények pszichoaktív anyagai – Depresszánsok: Ópium, heroin, kokain cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Növények pszichoaktív anyagai – Depresszánsok

Összeállította: Dr. Juhász Miklós, SZTE Növénybiológiai Tanszék, Szeged 2013. augusztus

Depresszánsok

Bevezetés

A depresszáns olyan gyógyszer vagy endogén vegyület, amely csökkenti az ébredési szinteket és az ingerlékenységet. Az antidepresszánsokat széles körben használják szerte a világon vényköteles gyógyszerként és tiltott szerként egyaránt. Hatásuk gyakran fájdalomcsillapítás, szedáció vagy álmosság, de jelentkezhet memória károsodás, eufória, vérnyomáscsökkenés, légzésdepresszió, görcsoldó hatás, vagy nagy dózisban akár halál is. A Wikipedia az alábbi anyagokat sorolja a depresszánsok közé: alkohol, barbiturátok, benzodiazepinek, Cannabis, opioidok.
A kábítószer olyan hatóanyag, amely növeli a központi idegrendszer depresszióját, zsibbadást, letargiát és alvást idéz elő. A kábítószerek többsége a szervezet receptoraira agonistaként hatva fejti ki hatását. A receptorokra ható gyógyszereink többsége antagonista, ezért kevésbé okoz hozzászokást. Az agonista hatású gyógyszerek és a kábítószerek esetén gyakori a hozzászokás. A legtöbb kábítószernél emellett testi és lelki függőség is kialakul: a kábítószerélvezők ellenállhatatlan vágyat éreznek a szer fogyasztására, és ha ahhoz nem jutnak hozzá, akkor súlyos megvonási tünetek lépnek fel. A legtöbb kábítószer (ópiátok, kokain, amfetamin, nikotin stb.) növeli az agy ún. örömközpontjaiban a dopamin szintjét. A receptorok érzékenysége idővel csökken, emiatt egyre többet kell alkalmazni a szerből azonos hatás elérésére.
Ezek után tekintsük át, melyek azok a növények, amelyek a nem szintetikus kábítószerek alapanyagául szolgálnak.

Ópium-származékok (opiátok)

Az ópium egyetlen forrása a mák (Papaver somniferum), a pipacsfélék családjába (Papaveraceae) tartozik [papaver = igazi gyermekaltató; somniferum = álomhozó]. A kerti mák lágyszárú, hazánkban is termesztett, fontos kultúrnövény. Magvai olajtartalmúak, hajtásaiban tejnedvet tartalmazó sejtek vagy tejcsövek vannak. A hidegen préselt olajat étolajnak és festékolajnak, míg a melegen préseltet a szappangyártásban hasznosítják. A kiskertekben
ma már szabadon csak a lilás-rózsaszínes virágú ametiszt fajta vethető, a többi nem. 2006 óta a fehér virágú változat drognak minősül.

Ópium

Az ópium a mák, (Papaver somniferum), éretlen, felvágott terméséből nyert, levegőn beszárított tejszerű folyadék. E mákból nyert anyag kerek, barna, a felületén gyakran világosabb színű darabokban vagy sötétbarna por formájában kerül forgalomba, és jellegzetes szagáról, igen keserű és kissé csípős ízéről ismerhető fel.
A mákgubó tejnedvéből előállított ópium mintegy negyven alkaloidot tartalmaz. Gyógyszerként a legfontosabb ezek közül a morin, a kodein és a papaverin. A morint az ópiumból már 1805-ben izolálta Friedrich Wilhelm Sertürner német gyógyszerész. Hazánkban Kabay János dolgozott ki egy módszert a mákszalmából kivont morin előállítására.
A morin az opiát-receptorok közül az egyik fő altípushoz kötődik a legnagyobb ainitással, és ezen keresztül fejti ki többek között fájdalomcsillapító és euforizáló hatását. A morin a gerincvelői támadásponton kívül elsősorban a fájdalom agykérgi tudatosítását gátolja. Bár számos fontos gyógyszer készül az ópium-származékokból, kábítószerként való használatuk az egész világon elterjedt és tiltott. Először Törökországban használták kábítószer- ként a XVIII. században, később az egész világra kiterjedő hálózat alakult ki, melynek mai termelési központjai az “aranyfélhold”

(Afganisztán, Mianmar, Laosz, Irán, Pakisztán) és az „aranyháromszög” (Burma, Thaiföld, Vietnám) területére tehetőek.
A tartós ópiumfogyasztás testileg és szellemileg is tönkreteszi az embert. Felborul az emésztés egyensúlya, mivel az ópium bénítja a bélmozgásokat és elveszi az étvágyat, a következmény: fogyás. Lelki hatásai erősen emlékeztetnek a morinizmusra: az értelmi tevékenység ugyan hosszú ideig megmarad, de az ópiumszívó ellustul, akarata gyengül, érzékenyebb lesz a fájdalomra és el- veszti tartását. Az ópium tartósabb alkalmazása fokozatosan megszokáshoz és függőséghez vezet, az ópiumszívó ezért nagyon nehezen tud lemondani élvezeti szeréről.

A kínai ópiumháborúk rövid története
A 19–20. század fordulóján Kínában okozta a legnagyobb pusztítást az ópium: egyes időszakokban a felnőtt lakos- ság egynegyede vált a rabjává. Ebben a gyarmatosító eu- rópaiak mohósága is erősen közrejátszott. A portugálok Makaón keresztül, az angolok a bengáli ópiummezők ré- vén exportálták az ópiumot Kínába.
Az első ópiumháború (1840–1842) Amikor Kína csá- szára betiltotta az ópium kereskedelmét, az angolok vá- laszlépésként hadihajóikkal felvonultak Kína partjainál és kirobbantották az első ópiumháborút. Blokád alá vették, majd sorra elfoglalták a kínai kikötőket, és megszerezték Hongkongot is.
A második ópiumháború (1856-1860) 1856-ban, egy álincidens következményeként kitört a második ópiumhá- ború, amiben már más országok is részt vettek. Kína – az előző háborúhoz hasonlóan – most is rövid idő alatt vere- séget szenvedett. Sokak szerint Kína társadalmi-gazdasági megrendülésében, a Csing-dinasztia 1912-es bukásában is közrejátszottak a mákgubó okozta gubancok.

Heroin

A heroin (diacetil-morin) az ópium legkárosabb, kábítószerként használt származéka, amely az ópiumtörvény rendelkezései alá esik. A heroin nem okoz kábulatot, nem tekintendő altatószernek, de narkomániát okozó kábítószernek igen. Vízben oldhatatlan, éterben alig oldódik, forró alkoholban viszont jól oldódik. Az alkaloid sósavas sója fehér, kristályos, szagtalan, keserű ízű por. Régebben esetenként súlyos köhögési rohamoknál, 1−5 mg-os dózisban javasolták. Az élő szervezetben gyorsan morinná alakul át. Ma már csak illegálisan állítják elő a nyers ópiumból. A heroint legtöbbször injekcióval juttatják a szervezetbe. 1000 gramm heroinból kb. 60 000 adag injekció állítható elő. Már 1-2 injekció is elégséges ahhoz, hogy valaki heroinistává váljék.
Rövid távú hatása kezdetben feldobottság, a bőr forrósága és szájszárazság. A kezdeti hatás után álmosság jön zavaros elmeállapottal, émelygéssel, hányással. Elvonási tünetként nyugtalanság, csontfájdalom, nagyon kellemetlen érzések jelentkeznek. Hosszú távú hatása a fogak tönkremenetele, ínygyulladás, az immunrendszer legyengülése, sebekkel teli bőr, légúti megbetegedések, csökkenő szexuális aktivitás, orgazmusképtelenség, depresszió. Használata étvágytalansággal, székrekedéssel, az általános állapot leromlásával jár. Nagyon hamar kialakulhat a hozzászokás, a beteges lelki és testi függőség. Ilyenkor egyre több kell a gyönyörhöz, mert a szokásos adag hatástalanná válik. A heroin nagyon drága, a kialakult vágy bűnözésbe, prostitúcióba kergeti használóját.
Használatakor a nem steril tű alkalmazása AIDS, hepatitis B és más komoly megbetegedések kockázatával jár. A heroin túladagolás − soha nem lehet tudni, hogy egy adagban pontosan mennyi hatóanyag van − légzésleállás kapcsán halált okozhat.

Krokodil

A krokodil egy szintetikusan előállított ópiát (dezomorin), házi készítésű drog. Hatóanyaga sokkal erősebb, mint a heroin, és egy sor komplex kémiai reakció után nyerik ki. Amíg a heroin dózisonként 6−12 000 forintba kerül, a dezomorint 600 Ft-os kodeintartalmú fájdalomcsillapító tablettákból és egyéb olcsó háztartási hozzávalókból „főzik”.
A krokodil a szegények kábítószere, a mellékhatásai borzalmasak. A nevét onnan kapta, hogy a mérgező anyagok gyorsan pikkelyessé, a szúrás helyén pedig zöldessé teszik a bőrt. Késői stádiumban a bőr szürkévé válik, majd lehámlik, végül csak a csontok maradnak. Az áldozatok szabályosan megrohadnak.

Kokain

A kokacserje (Erythroxylon coca) az Andok fennsíkjain, főként Peruban él, leveleit úgy rágják az indiánok, mint az indiaiak a bételborsot. Peruban égetett kagylómésszel keverik a kokaleveleket, s miután a keverék valamicskét erjedésnek indult, labdacsokat készítenek belőle, amiket magukkal hordanak. A koka íze kissé fanyar és fűszeres, hatását azonban vidítónak és izgatónak mondják. A levelek hatása nem sokban különbözik az ópium hatásától. A peruiak a koka élvezetétől vígak, sőt jókedvűek szoktak lenni, kitartóbbak a munkában, s a hideget jobban tűrik.
A koka-labdacsok oly becsben állnak, hogy a munkások is szívesen fogadják el fizetés fejében. A dél-amerikai indiánok a kokát a Napisten ajándékának tekintik, és azt tartják róla, hogy az éhezőt táplálja, a kimerültet erősíti, a szerencsétlennel elfelejteti a bánatát. Vallási és törzsi szertartások alkalmával is fogyasztották, a kokacserje levelének rágása már Kr. e. 3000 körül elterjedt volt egész Dél-Amerikában.
Napjainkban a kokaint kábítószerként tartják számon. A kokalevelekből kivont kokain tiszta, finomított formája hófehér por, bár az utcán általában van valamilyen mellékszíne. Leginkább orrba szippantják, a maradékot többnyire a fogínybe dörzsölik. Használható még cigarettában vagy pipában elszívva, ami igen gazdaságtalan módja a drága szer felhasználásának, mert hő hatására instabillá válik (a veszteség elérheti a 80%-ot is).
Vízben oldva injekcióban is beadható a bőr alá, izomba vagy vénába. Utóbbi esetben igen intenzív élményt okoz, bár túladagolási veszélye intravénás használat esetén nagyobb, mint a heroinnál. Savas folyadékkal keverve, lenyelve is hatásos. Gyorsan kialakul az erős pszichikai függés. Hatását az orrba szippantva 20−30 percen belül kifejti. Intravénásan a hatás azonnal jelentkezik. A beszedés után rendszerint farkasétvágy jelentkezik, ami több napon keresztül fennállhat. Kardiovaszkuláris mellékhatásként szívritmuszavart, szívrohamot, szívelégtelenséget okozhat, légzőszervi mellékhatása mellkasi fájdalom, légzési nehézség, légzési elégtelenség lehet.

Crack

Az 1976-ban szintetizált crack szintetikus kokain-származék, gyakorlatilag a kokain szabad bázisú formája. Míg a kokacserje leveléből kivont kokain por formájú, a crack kristályos. Egy speciális pipában felhevítik és belélegzik. Sokkal nagyobb élményt okoz, mint maga a kokain. Kis kavicsok formájában árusítják, nevét az égetés közben hallható jellegzetes ropogásról, pattogásról kapta. Extrém módon károsítja a tüdőt és a felső légutakat. Gyors leépülést okoz, a használó már az első alkalom után erős vágyat érez a következő élményre, ami aztán nagyjából 30-45 perc alatt elmúlik. Pszichikai függése a heroinéval vetekszik.

Kava

A kava (Piper mesthycum), azaz részegítő paprika [piper=paprika, methysticum=részegítő] kis bokrának gyökereiből (rizómájából) készítenek mámorító italt több ezer éve a Csendes-óceán déli szigeteinek népei. Ezt nyugtató és altató hatása miatt fogyasztják Polinéziában, beleértve Hawaii, Vanuatu, Melanézia és Mikronézia egyes részeit is. A polinézek szertartásos itala, ők kava mellett rendezik konliktusaikat. Depresszáns, kis mennyiségben nyugodttá, barátságossá teszi az embereket, de nagy adagban erős altató. Szorongás ellen a legjobb gyógyszernek tartják.
A kavagyökér aktív komponensei a kavalak-tonok (dihidrokavain, metiszticin, kavain, yango-
nin). A kavain fájdalomcsillapító hatású, kétszer hatékonyabb, mint az aszpirin, emellett enyhe érzéstelenítő és nyugtató hatása is van. Míg a gyökerei biztonságosnak tűnnek, a szára és a levelei tartalmazhatnak májkárosító vegyületeket, ezért több országban betiltották vagy korlátozták a kava értékesítését. Az új klinikai vizsgálatok nem találtak májkárosodást, így a legtöbb helyen feloldották a tiltást.

Összefoglalás

Cikksorozatunkban az ember által a növényekből évezredek óta kinyert pszichoaktív anyagokat mutattuk be hármas szempont alapján: melyekből vonhattak ki stimuláns, hallucinogén és depresszáns vegyületeket. Kiderült, hogy nehéz éles határvonalat húzni e három tulajdonság alapján. Jellegzetes példája ennek a dohány és a kannabisz. Az előbbit egyesek a stimulánsok, mások a depresszánsok közé sorolták be, míg a kannabinoidokat a hallucinogének és a depresszánsok között is elhelyezték.
Reméljük, hogy sikerült olyan növényeket bemutatni, amelyek pszichoaktív minőségükben nem vagy csak kevéssé voltak ismertek a hazai orvosok körében.

Irodalom

1. Bayer I. A drogok történelme. Aranyhal Kiadó, Budapest, 2000.
2. Bayer I. Drogok és emberek. Múlt, jelen és jövő. Sprinter Kiadó, Budapest, 2005.
3. Depressant. https://en.wikipedia.org/wiki/Depressant
4. Fürst Zs, Wenger T. A kábítószer kérdés orvosi, jogi és társadalmi vonatkozásai. Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, Budapest, 2001.
5. Pittler MH, Ernst E. Kava extract for treating anxiety. In Pittler, Max H. Cochrane database of systematic reviews (Online) (1): CD003383, 2003.
6. Szendrei K, Nagy G. Tanulmányok egyes pszichoaktív gyógyszerek, kábítószerek legális és illegális felhasználásáról. Szeged, 2003.
7. Ujváry I, Demetrovics Zs. A neurotranszmitterek: alapismeretek a pszichoaktívszer hatás neurokémiai értelmezéséhez. In: Az addiktológia alapjai (Demetrovics Zs., szerk.). ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2009. p 25-59.
8. Wollemann M. A kábítószerek molekuláris biológiai hatásmechanizmusa. Magyar Tudomány 2005; 4: 438-444.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Mérgező növények, növényi mérgek: maszlag, nadragulya, beléndek cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Mérgező növények, növényi mérgek

Összeállította: Dr. Juhász Miklós, SZTE Növénybiológiai Tanszék, Szeged 2014, június

Bevezetés

A mérgezésekkel, a mérgek fizikai és kémiai tulajdonságaival a mérgek tudománya, a toxikológia foglalkozik. Méregnek nevezünk minden olyan anyagot, amely az élő szervezettel érintkezve abban károsodást, betegséget, esetleg halált idéz elő. A gyakorlatban azonban csak azokat az anyagokat tekintjük méregnek, amelyek csekély mennyiségben is súlyos egészségkárosodást, vagy halált okoznak.

A mérgek csoportosítása

1. Támadáspontjuk szerint
− idegmérgek: a központi idegrendszerre hatnak, pillanatok alatt lebénítják a szervezetet;
− sejtmérgek: a szervezet valamennyi sejtjét károsítják;
− enzimbénító mérgek: a szervezet működéséhez szükséges enzimek valamelyikét bénítják;
− vérmérgek: a vér festékanyagaihoz kötődve az oxigénszállítást vagy a véralvadást gátolják;
− izommérgek: a haránt csíkolt izmok sejtjeit károsítják;
− immunrendszerre ható mérgek: az immunrendszer működését gátolják.
2. A szervezetbe jutás módja szerint
− szájon át, emésztőcsatornán keresztül bejutó mérgek;
− kültakarón keresztül bejutó mérgek;
− légzőrendszeren keresztül bejutó mérgek.
3. Eredetük szerint
− növényieredetűmérgek (pl.alkaloidák);
− állati eredetű mérgek (pl. kígyóméreg);
− ásványieredetűmérgek (pl.arzén);
− szintetikusmérgek (pl.kábítószerek).
4. Hatásmechanizmusuk alapján
− szummációs hatású anyagok: a szervezetbe kerülve lebomlanak, majd kiürülnek, de ez idő alatt visszafordíthatatlan károsodásokat okoznak;
− kumulatív hatású anyagok: elraktározódnak a szervezetben, és minden újabb bevitel után nő a mennyiségük, majd egy küszöbszint elérése után kifejtik mérgező hatásukat;
− koncentrációs hatású mérgek: a jellemző küszöbszint alatt nem fejtik ki hatásukat, idővel kiürülnek (Bordás– Tompa, 2006 után).

Mérgek előfordulása a növényekben gyakori. A növény nemcsak mechanikusan próbálja megvédeni magát egyéb élőlényektől (vastag epidermisz, tüskék, tövisek stb.), hanem másodlagos anyagcseretermékeik között olyan vegyületekkel, amelyek az őket „támadó” állat, ember számára károsak, sokszor halálosak. A szak- irodalomban hosszú lista található azon növényekről, amelyeket mérgezőnek tartanak. Az 1. táblázatban néhány olyan fajt mutatunk be, amelyek halálosan mérgezőek is lehetnek, és hazánkban többnyire természetes vagy termesztett növényként élnek.

Többségük gyógynövényként is ismert, mert hatóanyagaikat kis koncentrációban gyógyszerként is hasz- nálják. A legtöbb fajnál mérgező résznek a növény minden részét jelölik, mi azonban főként azokat a részeket hangsúlyozzuk ki, amelyeket a gyógyszerkönyvek drogként tartanak nyilván.

Az erősen mérgező növények rövid jellemzése

Nadragulya (Atropa belladonna)

Középhegységeinkben gyakori, terebélyes növény. Magányos virágai ibolyásbarna színűek. Termése éretten gömbös, fénylő fekete színű bogyó. A bogyók jelentik a legnagyobb veszélyt a gyermekek számára, mert vonzóak és egy kissé édes ízűek. 2–5 bogyó fogyasztása a gyermekeknél, 10–20 bogyó a felnőtteknél halálos lehet. Mérge a hioszciamin (melyből atropin keletkezik), a szkopolamin és a belladonin. A tünetek: torok és szájszárazság, szomjúság, rekedtség, nyelési nehézség, tág pupillák, fényérzékenység, szédülés, szapora pulzus, magas láz. Súlyos esetben mozgáskényszer, nevető-síró rohamok, hallucináció, őrjöngési roham, görcsök. A kórkép az „atropin részegség”. A halál oka rendszerint légzés- és szívbénulás.

Bolondító beléndek (Hyoscyamus niger)

Hazánkban gyakori, ragadós tapintású növény. Virága sárgás, rendszerint barnásan, lilásan erezett. Toktermése van. Mérge a hioszciamin és a szkopolamin, hatásuk hasonlít az atropinmérgezéshez, de a kezdeti izgalmi szakasz enyhébb. Száj- és torokszárazság, rekedtség, nyelési nehézség, beszédképtelenség, tág pupillák, bódultság, kábultság, részegséghez hasonló állapot, izomgyengeség, végül légzésbénulás következik be.

Csattanó maszlag (Datura stramonium)

Országszerte gyakori növény. Virágai fehérek, tölcséresek, toktermése eleinte zöld, majd éretten barnás színű, sokmagvú. Mérge a hioszciamin (mely atropinná alakul) és a szkopolamin. A növény apró, fekete, mákszemszerű magjainak elfogyasztása dühöngést válthat ki. A levelek zavartságot, érzékcsalódást, bódultságot, aluszékonyságot idéznek elő. Súlyos esetben kóma is bekövetkezhet.

Ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara)

Évelő növény, fásodó gyökerekkel. Szára elágazó, felkúszó, alul kissé fásodó. A virágok szirmai lilásak, termései borsónyi piros bogyók. Mérgező hatóanyagai a szolanin és a szolanomargin. Mérgezést főleg gyermekeknél észleltek. A tünetek néhány óra után jelentkeznek, hányinger, látási zavarok, fejfájás, izgatottság vagy kábultság, görcsök, delírium, majd légszomj formájában. A mérgezés néha halálos lehet (légzésbénulás).

Foltos bürök (Conium maculatum)

Hazánkban is élő, 1–1,5 méter magas, ernyősvirágzatú növény. Szára üreges, alsó részén vöröses- vagy ibolyásbarnásan foltos. Sötétzöld levelei háromszögletűek. Fehér virágai kb. 2 mm-esek, termése ikerkaszat. A növény minden része tartalmazza a mérget. Mérge a koniin. A tünetek már 20–30 perc után jelentkeznek. Ezek kezdetben gyomor-béltünetek (nyáladzás, hányinger, hányás, hasmenés, bélgörcsök), majd általános izomgyengeség, szédülés, hallási és látási zavarok lépnek fel. Pár óra alatt aszcendáló bénulás jelentkezik. Végül a légzőizmok bénulása következtében áll be a halál. Ez a méreg ölte meg Szókratészt („bürökpohár”).

Aranyeső (Laburnum anagyroides)

Az egyik legmérgezőbb őshonos cserjénk, aranysárga virágfüzérei májusban, júniusban pompáznak. Termése barna hüvelytermés, melyben számos, vese alakú mag lapul. A növény minden része mérgező. Fő mérge a citizin, melynek hatása hányinger, hányás, hasmenés, égető érzés a torokban, szomjúság, verejtékezés.

Farkas boroszlán (Daphne mezereum)

Hazánkban őshonos, 60–120 centiméter magas lombhullató cserje. Levelei visszás lándzsásak, ülők, ép szélűek. Erős illatú rózsaszín, ritkábban fehér virágai márciusban, áprilisban nyílnak, kettes-hármas csoportokban. Csonthéjas termése fényes korallpiros, borsó nagyságú. Mérge a daphnin, a hokkonin és a mezerin, melyek a bőrön már kis mennyiségben is gyulladást, hólyagképződést, fekélyt okoznak. Lenyelve felmaródásokat, hányást, hasmenést, súlyos esetben eszméletvesztést okoznak. A halál oka légzésbénulás lehet.

Csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus)

Terebélyes, 4 méter magas cserje, ritkábban kis fa. Apró virágai tavasz végén nyílnak. Termése négyrekeszű rózsáspiros tok, melyből beérve, felpattanva, rövid nyélen csüngve bukkannak ki a narancsvörös magköpennyel burkolt magok. Mérgező hatóanyaga az evonozid és az evonin. Hatásukra émelygés, görcsökkel járó hasmenés, hányás jelentkezik. Súlyosabb esetekben véres, vizes hasmenés. Pár óra elteltével keringési zavarok, rángógörcsök, ájulás, elhúzódó mérgezésnél máj- és vesekárosodás gyelhető meg. A halál oka szívbénulás lehet. Mérgezések gyakoribbak a atal gyermekeknél, akiket csábítanak az élénk színű gyümölcsök.

Farkasalma (Aristolochia clematitis)

40–50 centiméter magas évelő, hazai vadnövény. Hosszú sárga virágai májustól szeptemberig nyílnak. Toktermése tojásdad-körte alakú, dió nagyságú. Mérge a farkasalmasav. A mérgezés tünetei: hányás, hasmenés, gyomor- bélnyálka-hártya gyulladás, vizelési inger, görcsök, keringési zavarok, alacsony vérnyomás, vese- és májgyulladás. A halál oka légzésbénulás lehet.

Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus)

Hazánkban is élő, közönséges, alacsony gyomnövény. A mákfélék családjába tartozik, a szárában sárga színű tejnedv található. Az egész növény mérgező. Mérsékelt adagban tartalmaz izokinolin alkaloidokat: koptizint, berberint, kelidonint, keleritrint és szangvinarint. A kelidonin pupillatágulást, a szem-, a fül- és az orrnyálkahártya érzékenységét, alvás- és érzészavarokat okoz.

Őszi kikerics (Colchicum autumnale)

Hagymagumós hazai, évelő faj. Levelei széles lándzsásak, a terméssel együtt tavasszal jelennek meg, míg lilás virágai ősszel. Mérgei a kolchicin és a demekolcin. Pár óra lappangás után (2–5 óra) lépnek fel a mérgezés tünetei. Ezek kezdetben: égető érzés a szájban, nyelőcsőben, szomjúság, szájszárazság, hányinger, hasmenés, bélgörcsök, vizes és véres hasmenés. A nagy vízveszteség, valamint a vérnyomáscsökkenés miatt sokkos állapot alakulhat ki. A halál a mérgezés második vagy harmadik napján áll be, keringési és légzési elégtelenség miatt.

Májusi gyöngyvirág (Convallaria majalis)

Hazánkban gyakori, 10–20 centiméter magas növény. Levelei széles-lándzsásak, kihegyezett csúcsú, fényes fonákúak. Áprilisban, májusban virágzik. Az egész növény mérgező. Mérgező anyagai a konvallamarin, a konvallatoxin és a szaponin. Enyhe esetekben a mérgezés béltünetekben nyilvánul meg, hányással, hasmenéssel. Súlyos esetekben szédülés, fejfájás, zavartság, aluszékonyság és görcsök lépnek fel. A pulzus kezdetben lassú, majd gyorssá válik. A halál oka szívbénulás.

Leander (Nerium oleander)

Mediterrán eredetű díszcserje (ún. „dézsanövény”). A növény minden része mérgező, különösen a levelek és a fás szár. Méreganyagai: neriozid, oleandrozid, szaponinok és szívglikozidok. Súlyos emésztési zavart, szívpanaszokat és bőrgyulladást okoz. Az égő leander füstje káros a tüdőre, és akár halálos is lehet.

Gyűszűvirág fajok (Digitalis)

A hazánkban élő gyapjas gyűszűvirág és a dísznövényként ismert piros gyűszűvirág leveleiből fontos szívgyógyszereket vonnak ki. Ezek: digoxin, digitoxin, gitalin, lanatozid.

(Ön)gyilkosfa (Cerbera odollam)

Trópusi fa, főként Indiában jelentős, mérgező növény. A dió nagyságú terméseiben nagy mag van. A magok a cerberint tartalmazzák, amely a digoxinhoz hasonló erős toxin. A méreg gátolja a kalcium-ion csatornák működését a szívizomban. A cerberint nehéz felismerni a boncolásnál, bár a mag keserű, az ízét is maszkolják az olyan erős fűszerekkel, mint a curry. Indiában gyakran használják a gyilkosságra és öngyilkosságra.

Ricinus (Ricinus communis)

Magyarországon egyéves növény, fél métertől akár három méter magasra is megnő. A termése három részre hasadó toktermés, melyet száraz tüskék borítanak. Babszem méretű sötétbarna magjai szürkésfehéren erezettek. 4–8 mag elfogyasztása már halálos adag felnőtteknek. Mérge a ricin és a ricinin. A ricin rendkívül mérgező, vízben oldódó fehérje. (Egyesek szerint ez a világ legmérgezőbb növénye!) Ricinusolaj is van a magvakban, mely könnyen elválasztható a ricintől. Régóta használják hashajtóként, újabban a kozmetikai ipar fedezte fel. A ricin okozta tünetek 2–24 óra lappangás után lépnek fel. A szájban, torokban égető érzés, émelygés, hányás, hasgörcsök, bélgörcsök, hasmenés jelentkezhetnek. Erős gyomortáji fájdalom, midriázis, láz, heveny máj- és vese- elégtelenség (sárgaság, vérvizelés, oliguria). A halál oka légzési vagy szívelégtelenség.

Sisakvirág fajok (Aconitum spp.)

Néhány faja hazánkban is él. Minden részük mérgező. Régen farkasok irtására is használták. Fő mérgük az akonitin nevű alkaloida, amely gyors hatású méreg. Hatása: izgató, égető, viszkető, bizsergő érzést okoz a bőrön, majd az idegvégződéseket bénítja. Hatása hasonló a veratrinéhoz. A szájban, a torokban és a nyelven égető érzést okoz. 2–6 óra elteltével hányinger, nyálfolyás, erős hányás, általános bénulás, súlyos fájdalmak következnek be. A halál a 8. óra után áll be, fájdalmas (kólikás) hasmenés, nyakizom paralízis, szívritmuszavar, konvulzió következtében.

Sáfrányos mételykóró, vízi bajmóca (Oenanthe crocata)

Mediterrán, lágyszárú, ernyősvirágzatú faj, a „mosolygó halál” okozója. A növényt az tette híressé, hogy egy évszázadok óta ismert jelenség, az ún. „szardíniai vigyor” (egyes halottak gúnyos vigyora) kiváltó okaként azonosították 2002-ben. A leveleit eszik az állatok, de a szárakat, és különösen a szénhidrátokban gazdag gyökereket nem, mert azok nagyon mérgezőek. A méreganyag az oenanthoxantin, egy rendkívül hatékony neurotoxin, amely az izmok bénulását okozza. A mérgezés végső fázisában az arc izmainak összehúzódása idézi elő a bizarr „mosolyt”. Régen Szardínián a magatehetetlen öregek és az egyéb okból kivégzendők kapták a sáfrányos mételykóró főzetét tartalmazó méregpoharat, amelyet kiürítve szörnyű kínok között, de sajátos vigyorral az arcukon hal- tak meg. A növény hatóanyagára nagy karrier várhat a gyógyszer- és szépségiparban, hiszen a botoxhoz hasonlóan kis mennyiségben az izmok időleges működésképtelenségét, vagyis a mimikai ráncok eltűnését idézi elő.
Hazánkban élő testvérfaja, a vízpartokon élő borgyökér (Oenanthe aquatica) szintén tartalmaz oenantho-toxint, valószínűleg keveset, mert hasonló mérgezésekről nincs hír. Drogként az ikerkaszat termését gyűjtik be, állati golyvák kezelésére is használják.

Fehér akác (Robinia pseudoacacia)

Az Észak-Amerikából a 18. században hazánkba került fa fontos haszonnövényünk. Méreganyagai is vannak, a lektinek. Főként a gyökérkéregben, a termésben és a magvakban találhatók. Van a virágban és a levelekben is, de kevés. Kevésbé toxikusak, haláleset még nem fordult elő.

Nehézszagú boróka (Juniperus sabina)

A kevés mérgező nyitvatermő növény egyike. Hatóanyaga a szabinen és a tujon. A mérgezés tünetei: bőrgyulladások, nyálkahártykárosodás, vérzések, vetélés, súlyos vese- és májelégtelenség. Ezekhez szív- és érrendszeri panaszok, továbbá légzésbénulás is társulhatnak.

Tiszafa (Taxus baccata)

Hazánkban is őshonos a nyitvatermő tiszafa. Szinte minden része tartalmaz mérgező taxánokat (taxin, taxakatin), kivétel a mérgező magvakat körülvevő piros, húsos, enyhén édes arillus (lásd a címlapon). A magvakat önmagukban különösen mérgező szétrágni.

Fehér zászpa (Veratrum album)

1–1,5 méter magas évelő, lágyszárú, egyszikű növény. A végálló virágzata 30–60 centiméteres füzéres fürt. A virágok zöldesfehérek. Védett növény. Mérgező összetevői: protoverin, jervin, rubijervin. Egyike a legmérgezőbb növényeknek. Égető érzést okoz a szájban, a torokban és a nyelőcsőben, hányás, hasmenés, görcsök jelentkezhetnek. Nagy adagban a szív és a légzőközpont bénulását okozza.

Konkolyperje (Lolium temulentum)

Hazánkban vadon élő pázsitfűfaj. Ez a Bibliában emlegetett konkoly, melynek ugyanolyan szemtermései vannak, mint a búzának és az árpának. Ha a gabonamagvak fertőzöttek, a konkolyperje is kicsírázik a termőföldön, kialakuló bojtos gyökérzetével beékelődik a gabonák közé, kiirthatatlan. Méreganyaga a temulin és a loliin, melyek ha lisztbe kerülnek, fejfájást és hányingert okoznak.

Konkoly (Agrostemma githago)

Ez a szegfűfélék családjába tartozó faj nem fordul(t) elő a Szentföldön, tehát nem az „igazi” konkoly. 50–70 centiméter magas, hazánkban is élő gyomnövény, a búzatáblák egykori károsítója. (Napjainkra állományai úgy megritkultak, hogy már-már védetté nyilvánítják.) Május és július között virágzik. Toktermése rengeteg fekete, vese alakú magot tartalmaz. Mérge a ghitagozid és az agrosztemma sav. Heveny mérgezés esetén az egész gyomor-bélrendszerre kiterjedő gyulladás, nyálfolyás, hányás, hasmenés jelentkezik. Később fejfájás, szédülés, nehézlégzés, görcsök és szapora pulzus. Súlyos esetben keringési elégtelenség, kóma és a légzésbénulás miatt halál.
Mérgezőnek tartott, nálunk is termelt élelmiszernövények

Veteménybab (Phaseolus vulgaris)

Az amerikai kontinensről származó tápláléknövénynek a magvait fogyasztjuk. Két mérgező vegyület is található benne: a tohemagglutinin és a lektin. A tohemagglutinin mérgezés elsődleges tünetei a hányinger, a hányás és a hasmenés. A babot 100 °C-on tíz percig főzve a vegyület elbomlik. Főzés előtt célszerű a szárazbabot 5 órán át áztatni, majd az áztatóvizet kiönteni.

Burgonya (Solanum tuberosum)

Egyik legnépszerűbb táplálékunk, a burgonya is – mint a Solanaceae család tagja – tartalmaz toxikus tropánalkaloidokat, amelyek közül a legelterjedtebb a szolanin. Ez a növény zöld részeire és a termésére koncentrálódik és nem az általunk fogyasztott gumókra. Azonban a fényre kitett gumók a bőrük alatt „zöldülnek”, megindul bennük a klorofillszintézis és a szolanin termelődés, amit célszerű
elkerülni a burgonyagumók fénytől zárt helyen való tárolásával. Egyébként a főzés magas hőmérsékleten (170°C felett) is csak részben pusztítja el a toxint.

Paradicsom (Solanum lycopersicum)

A szintén amerikai eredetű paradicsom levelei és szárai is tartalmaznak szolanint, ami mérgező, emésztési zavart és ideges izgalmat vált ki. Egyes helyeken a paradicsom leveleiből gyógyteát készítettek, amely halált is előidézett. A levelek, a szárak és a zöld, éretlen gyümölcs még egy másik mérgező alkaloidot, tomatint is tartalmaz kis mennyiségben. Szintje általában túl alacsony ahhoz, hogy veszélyes legyen, az érett paradicsom pedig nem tartalmaz kimutatható tomatint, biztonságosan fogyasztható.

Irodalom

1. Altmann, Horst. Mérgező növények és állatok. Magyar Könyvklub, 2004.
2. Dános Béla. Farmakobotanika – kemotaxonómia. Argumentum, Buda- pest, 1997.
3. Dános Béla. Farmakobotanika – gyógynövény-ismeret. Semmelweis Ki- adó, Budapest, 2006.
4. Bordás Imre, Tompa Anna. Mérgező növények, növényi mérgek. Országos Kémiai Biztonsági Intézet, Budapest, 2006.
5. Kincses Ajtay Mária. Mérgező növények. Kossuth Könyvkiadó, 1993.
6. Marczal Gabriella. Mérgező növények, növényi mérgezések. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2008.
7. Nelson LS, Shih RD, Balick MJ. Handbook of poisonous and injurious plants. 2nd edition. The New York Botanical Garden. Springer, 2007.
8. Pokorny László. Mérgező növények kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Buda- pest, 2003.
9. http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_poisonous_plants

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Tabu – Gyógyítók cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

Tabu – Gyógyítók

Minden kultúrának megvannak a saját – tájról tájra erősen különböző – rítusai és szabályai. A sorozatban a világ legbizarrabb és legellentmondásosabb praktikáit tárjuk a nézők elé…

Mi késztet valakit arra, hogy rozsdamentes acélból készült kampókat mélyítsen társa húsába, és ezeknél fogva felakassza őt a plafonra? Miként lehet egy közösségben elfogadott gyakorlat az, hogy fiatal fiúk kezét óriáshangyákkal teli kesztyűkbe eröltetik, és fájdalmasan összecsípetik? Az efféle rítusok a világ egyes társadalmaiban ősi hagyományokban gyökereznek, máshol korunk életstílusbeli szabadosságának gyümölcsei. A kívülállók szemében azonban mindenhol groteszk, veszélyes hóbortok. Vagy egyenesen: tabuk…
Az izgalmas sorozat – a nézőt megszokott komfortzónájából kiragadva és kulturális határok sokasága felett átrepítve – olyan rítusok és szokások nyomába ered, melyek egyes társadalmakban a mindennapk szerves részét képezik, máshol viszont tiltás, felháborodás és meg nem értés tárgyai. A műsorokban modern praktikák és ősi hitek útvesztőiben bolyongunk, egy-egy tűrhetetlen gyakorlat láttán esetleg elutasítóan felszisszenünk, de közben – talán észre se vesszük – az emberi életstílusok és értékrendek sokszínűsége előtt tisztelgünk.
A világ leghíresebb és legelismertebb antropológusainak és szociológusainak segítségével valamennyi epizód egy-egy kiszemelt rítust jár körül, a vitatott tárgyat több irányból is megközelítve. Utazásunk során hat kontinens 19 országának 25 őslakos közösségéhez jutunk el, olykor ritkán látott-hallott embercsoportokkal találkozva, s a legmeglepőbb beavatási szertartásokkal, életstílusokkal, testmódosítási és nemváltoztatási gyakorlatokkal, meztelenségi kultuszokkal és önsanyargató spirituális rituálékkal megismerkedve.

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal

A(z) Sámánasszony áldása (Beszámoló egy koreai sámánelőadásról) cikk, először a Sámánok és Entheogének oldalon jelent meg.

A sámánasszony áldása

(Beszámoló egy koreai sámánelőadásról)

A sámánasszony áldása egy személyes beszámoló egy koreai sámánelőadásról. Nem tudományos közlés így inkább csak érdességként van közreadva. Óriási tömeg volt a Namsangol Folk Village-ben, ami funkciójában ugyanolyan, mint a mi skanzenünk vagy tájházaink. Jeles ünnepekkor előadások és kiállítások vannak itt, szigorúan a koreai tradícikók és folklór jegyében. A régi koreai ház, a hanok pedig a megfelelő díszlet a performance-ok részére, stílszerű miliő. Ilyenkor a koreai gyerekek jó része népviseletben van, sárkányt eregetnek vagy fanyíllal dobnak célba. A felnőttek yutnorit játszanak, ahogy az a Lunar New Year nagykönyvben írva van. Odébb egy – jobb híján – májusfához hasonló tákolmányt látok. Apró, színes papírmasnikat kötnek szalmafüzérre az emberek. Ezek jókívánságokat és kéréseket, fontos gondolatokat és köszöneteket tartalmaznak, melyet selyempapír darabkákra írnak fekete tussal. Nem jutok oda a tömegben, pedig lenne kérni/köszönni/vágynivaló – no, talán majd holnap. A kívánságfa bohókásan és vidáman szép, mindenki le akar fényképezkedni vele.

A csellengés után épp jókor húzódom a színpad felé, és a tömeg váratlanul besodor az első sorba, amikor egy lehengerlő jelenés tűnik fel a deszkákon. Sokára jövök rá, hogy egy sámánasszony az, egy mudang, aki lassú, állhatatos kántálásba kezd, és a hangszerén kíséri. Panaszos pansori ez,  ami a lelkemig hatol; nem értek belőle semmit, de ahogy a sámán segítői görög kórusként zengik a szavaira a refrént, kezdem ÉREZNI, miről is lehet szó.

Az istenek felé közvetíti – mint kompetens médium – az emberek kéréseit, gondolom. Áldást esend a Seolnal ünnep alkalmából, ki tudja, mit – talán jó termést, jó időt, jólétet. De valami gond lehet, tán megorroltak az istenek, mert nem tartják jogosnak a bűnös és gyarló ember kérését. Az ének erőteljesebb, a tánc intenzívebb, perlekedni kell az égiekkel, meggyőzni őket arról, hogy méltóak vagyunk a külső felső segítségre.

Aztán hirtelen felgyorsulnak az események, és ellenállhatatlan erővel ragadnak magukkal engem is, aki az első sorban állok. A mudang forogni kezd, és szinte transzba esik. A dobosok vég nélkül zajonganak, közvetlenül a jobb fülembe, hogy szinte szétdübörgik a dobhártyámat, de cseppet sem bánom. A sámánasszony két kardot vesz a kezébe, és rizst emel rá a háttérben álló ünnepi asztalról. Segítőjével kiválasztanak egy nézőt, egy migukot – így hívják a külföldieket Koreában, jobban mondva az amerikaiakat. A kard a nyakához közelít, majd a ruhájába szórják róla a rizst. Meghatott vigyor a férfi arcán, valami jót jelenthet a rítus, mert sokan vágynak rá.

Aztán döbbenetes dolog történik. Épp, mikor már-már eufóriában ringatózom én is a dobok szűnni nem akaró pergésében, és kellemesen kívül maradnék az eseményeken, a sámánasszony öt darab színes selyemzászlót hoz hátulról, – fehéret, sárgát, zöldet, kéket és pirosat – majd kilép a forgásából és hozzám hajol.

Álmodom ezután, outsider vagyok vagy magamon kívülről szemlélem az eseményeket, melyek mintha lelassultak volna. Úgy érzem, – és MOST érzem igazán, hogy milyen az, amikor megszűnik a külvilág az ember számára. Csak az arcát látom, nem szól semmit, csak felém magasodik. Nézek a szemébe és kinyújtom a kezem, nyitott tenyérrel felfelé, mintegy kérdezve: mit tegyek? Mond valamit és kisimítja az egyik markomat. A tömeget érzem, hogy tompán felmorajlik és nekinyom a színpad szélének. Csak nézek a mudangra, tegye azt, amit tennem kell, és SEMMI ROSSZ érzés nincs bennem. Az öt színes zászló nyelét összeszorítva a kezembe teszi, és mutatja, hogy húzzak egyet, anélkül, hogy a selymeket látnám. Húzok egyet, sárga. Elkomorul, felmutatja a tömegnek, felhördülnek. Rossz jel – rossz választás, gondolom. A sámán a vállamra teszi a kezét, jelezve ezzel, hogy maradjak nyugton. Majd jobbról-balról többször megcsapkod a zászlókkal, és széles mozdulatokat tesz felettem, mintha csak elűzne valamit. Ezután jelzi, húzzak még egyszer. A pirosat sikerül. Ujjong a tömeg, a sámán is elégedett. Rám mosolyog és megy tovább. Én meg csak állok ott, a kakofón hangzavarban, végtelenül felzaklatva és a legteljesebb nyugalomban. Remeg mindenem és mosolygok, kívül és belül is. Egyvalamit markánsan érzek: MINDEN RENDBEN VAN.

Furcsa jelenet következik, a sámánasszony hosszú fehér, széles vászoncsíkot húz ki a segédeivel a színpadon. Rizst és szójababot szórnak bele. Ő kettétépi az anyag végét, erősen kifeszítteti, és középen elkezd „haladni” benne, úgy, hogy saját testével szakítja tovább a szövetet. Epekedve vágyom tudni, hogy ez mit szimbolizálhat, de mindegy is, a hatás elképesztő, főleg a cselekvéssor végén. Akkor ugyanis a mudang a vékony fehér, szétszaggatott csíkok közé áll, hosszú fekete copfját a szájába veszi, és a kezével hármas fonást csinál maga köré (!!!). Lassan egy órája megállás nélkül énekel és mozog, látszik rajta, hogy kimerült, de kétszer is megcsinálja az elképesztő mutatványt.

Az előadás végén kiosztják az ünnepi asztalon lévő ételeket. Nem tudom szavakkal leírni, hogy mekkora káosz lesz hirtelen, az agyamon bizony átfut, hogy meghalok, pont MOST, amikor megáldott a sámán. Az emberek eszeveszett igyekezettel próbálnak egy-egy darab ételhez jutni. SOHA életemben ilyen tumultuózus jelenetnek nem voltam még tanúja – elszenvedője. Tudniillik az első sorban lévőket iszonyatos és feltartóztathatatlan erővel préselték oda a színpadhoz, és nem volt menekvés. Nem kaptam levegőt, de igazán pánikba esni sem volt lehetőségem, mert szerencsés – és egyben szerencsétlen! – helyzetemnek köszönhetően több darab sámánétel landolt a kezemben. Rizstorta kocka, kam gyümölcs és egy uborka. A jelenetet próbáltam filmezni, hogy ha elpusztulok, legyen meg az utókornak tanúbizonyságul. Silány minőség lett, de talán érzékelteti az elképesztő viszonyokat.

S aztán, amikor minden étel elrejtőzött a táskák mélyén, a sámánasszony jóleső fáradtsággal leborult a földre, négyszer a négy égtáj felé, elköszönt tőlünk és távozott. Hosszú-hosszú ideig álltam még ott, ahogy oszlott a tömeg. Nem tudtam szabadulni az élmények hatása alól. Jó idő elteltével megritkultak az emberek a „művészbejárónál” is, és én – hülye turistanként – kértem egy közös fotót Vele. Nagyon szívesen, mondta, mosolygott, és a fő segítőjét is odahívta.

Az eufóriám lassan tompult csak. Hazafelé, ahogy sodródom a tömeggel a Namsangol Folk Village-ből kifelé, milyen jó lenne egy igazi koreai kísérő ilyenkor. Aki megmondaná, mit jelent a sárga zászló, és mit a piros. Aki elmesélné, hogy Holdújévkor milyen kívánságot írnak az emberek a színes selyempapírokra. Vagy hogy milyen jelentőséggel bír a sámánok asztaláról kapott étel. Mert így „csak” sejtések vannak. Meg memóriába vésődő impressziók. Meg érzetek, melyek oly’ erővel hatolnak a szívbe, hogy képesek még egyet facsarintani is rajta, hogy az ember bambán-kábán és hálatelt szívvel csak annyit tud rebegni: de jó lenne itt maradni – örökre. … és köszönet, köszönet és hála a Jósorsomnak, a Jóistennek vagy Buddhának –és persze a Férjemnek, hogy itt lehetek ebben a csodálatos országban, melyre egyre kevesebbek a jelzők, melyek a számra tolulnak. Korea. KOREA. Imádlak, Korea…!

Most éjjel van, túlvagyok a tradicionális Seolnal vacsorán, – a kam gyümölcsből is ettem, amit a sámánok asztaláról kaptam – és most először ebben az évben – valahogy nyugodtnak érzem magam. Mintha „elteltem” volna –ősi békével? Belenyugvással a megváltoztathatatlanba, megelégedéssel a meglévővel, és türelemmel a rendelkezésre nem állóhoz. A sámánasszony elűzte tőlem a gonosz erőket, és tenyeréből áldásként szórta rám a rizsszemeket. Lesz, amiként lesz, és minden jól van úgy, ahogyan van. SEMMI ÉS SENKI nem árthat nekem az Újholdévben, mert így akarjuk. A sámánasszony és én.

Azóta leltem két linket. Talán hasznosak, mert én – mint erősen szubjektív és emocionális lény – érdemi infot most nemigen adtam ebben a bejegyzésben. Csupán az életem egyik – ha nem a legnagyobb – élményét osztottam meg.
A koreai sámánizmusról
A sámánasszonyról. (http://www.chunbokhwa.com/)

Forrás: Koreai anzix 2009-2012

Sámánok és Entheogének - Sámánok és az általuk használt pszichedelikus növények (ayahuasca, salvia, psilocybe, peyot,...) bemutatására irányuló híroldal